Magyar Nemzet, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-17 / 218. szám

2 nyekkel könnyítik meg a kooperációs tevékenységet. A megállapodást a két de­legáció vezetője, magyar rész­ről Mádai István, a Külke­reskedelmi Minisztérium fő­osztályvezetője, az NSZK ré­széről dr. Peter Hermes, a külügyminisztérium tárgyaló nagykövete parafálta. A meg­állapodás aláírására Buda­pesten kerül sor. A megállapodás hatálya 1970. január 1-től visszame­nően 1974. december 31-ig terjed ki. Ostromállapot Katonai kormány Jordániában Husszein egységre szólított fel, harckészültség a kommandóknál Kedden este lemondott Uifai miniszterelnök kormá­nya és katonai kormányzat alakult Jordániában. Kihir­dették az ostromállapotot. A fővárostól húsz kilométerre harcok robbantak ki, miköz­ben az ellenállók és a jor­dán hatóságok újabb megál­lapodást kötöttek. A belső helyzet rendkívül feszült. Abdel Moneim­ Rifai jordá­niai miniszterelnök és kormá­nya lemondását Husszein el­fogadta és Mohammed Daudot bízta meg az új kormány lét­rehozásával. Az ammani rádió jelentése szerint Mohammed Daud vezetésével ideiglenes katonai kormány alakult. Feladata az, hogy véget vessen a paleszti­­naiak és a jordániai hadsereg összecsapásainak és biztosítsa a békét az országban. Az ammani rádió jelentése szerint az ország valamennyi tartományának élére katonai kormányzót állítottak. A kato­nai kormányzókat teljhata­lommal ruházták fel. Szerdán reggel az Am­man­­ban megalakult kormány köz­leményt hozott nyilvánosság­ra, amelyet a jordániai rádió is sugárzott A nyilatkozat hangsúlyozza: az új kormány azzal a célkitűzéssel kezdi meg tevékenységét, hogy Jor­dániában véget vessen a test­vérharcnak és a­z állampolgá­rok számára szavatolja a biz­tonságot és stabilitást. Az új kormány feladatának tekinti a Palesztinai ellenállók támoga­tását, hogy azok a fegyveres erőkkel vállvetve az ellenség­gel szemben teljesíthessék kül­detésüket. A kormány figyel­meztet, hogy „vasököllel sújt le minden bajkeverőre”. Az ammani rádió szerint Husszein király a lemondott Hadhita helyére a katonai kor­mány javaslatára Habesz Al- Madzsalit nevezte ki a jordá­­niai hadsereg főparancsnoká­vá. A király Madzsalit egyút­tal megbízta a biztonsági erők parancsnoki tisztségének be­töltésével. „Nem engedünk” Az ammani rádió szerdán felszólította a Palesztinai par­tizánokat, hogy fegyvereiket adják át azoknak a szerveze­teknek, amelyekhez tartoznak. A beszolgáltatásnak az a célja, hogy a fegyvereket „szétosz­­szák valamennyi állampolgár között, függetlenül minden te­rületi meggondolástól”. Az ammani rádió felhívásában hangoztatta: „A helyzet meg­követeli az elért egyezmény azonnali megtartását, hogy be­tömhessük azokat a réseket, amelyeken át az ellenség be­hatolhat.” A rádió azt kéri a partizá­noktól, hogy legyenek tudatá­ban a Jordániát fenyegető ve­szélynek, tanúsítsanak mér­sékletet, hogy „szembe lehes­sen szállni az igazi ellenség­gel”. Husszein szerda reggel fel­szólította az ország lakosságát, hogy őrizze meg a nemzet egységét. Egyidejűleg Moham­med Daud dandártábornokhoz, az újonnan alakult katonai kormány vezetőjéhez intézett „feltűnően szilárd hangvételű” levelében arra utasította őt, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel szerezzen ér­vényt a palesztinai partizá­nokkal kötött egyezménynek. A DPA ezt úgy értelmezte, hogy a király jogilag akarja rögzíteni a Jordániában tar­tózkodó palesztinai ellenállók helyzetét. Ammanban szerda reggel összeült a Palesztinai Ellenál­lási Szervezetek Központi Bi­zottsága, hogy tanulmányozza a katonai kabinet megalaku­lása után létrejött helyzetet és kialakítsa ezzel kapcsolatos álláspontját. Az Al Aszifa ka­tonai szervezet rádióadója szerda reggeli adásában a pa­­lesztinaiakat éberségre szólí­totta fel. A Palesztinai Népi Felsza­­badítási Front szóvivője Bej­rútban az ammani fejlemé­nyeket tömören így kommen­tálta: „Katonai kormány vagy nem, mi egy lépést sem enge­dünk.” A Palesztinai Ellenállási Szervezetek szerdán elrendel­ték az ellenállási mozgalom­hoz tartozó valamennyi regu­láris csapat, osztag és milícia azonnali hatállyal történő egyesítését. Az ellenállási szer­vezetek egyik rádiója szerint az egyesített csapatok főpa­rancsnokává Jasszer Arafatot nevezték ki. Szerdán újabb összecsapá­sok kezdődtek a jordániai Zarka városában a hadsereg és a palesztinai partizánok között. A szembenálló felek rakétákkal és aknavetőkkel lőtték egymást. Az Ammantól 20 kilométerrel északkeletre levő városban két napon belül ez már a második összecsapás. Az újabb csata dél tájban, feszült, de nyugalomban eltelt délelőtti órák után kezdődött. Szerdán, közép-európai idő szerint 17 órakor lépett élet­be a palesztinai ellenállók és a jordániai hatóságok között létrejött legújabb megállapo­dás. A három hónapon belül immár negyedik egyezményt a két fél képviselői kedden este kötötték meg az Arab Liga által kiküldött megbízottak jelenlétében. ...» „Megdönteni a katonai uralmat* A Palesztinai Ellenállási Szervezetek Központi Bizott­ságának szerdai ülésén ér­vénytelenítették azt a múlt hét végén hozott határozatot, amely felfüggesztette a Pa­lesztinai Népi Felszabadítási Front tagságát. Valamennyi gerillaegységet Jasszer Arafat közvetlen fő­parancsnoksága alá helyezték. A kommandóknál harckészült­séget rendeltek el, Arafat pa­rancsa értelmében azonban „csak önvédelemből nyithat­nak tüzet." Arafat a Központi Bizottság nevében „fasiszta kormány­nak” minősítette az új jordá­niai katonai kabinetet. Magá­hoz hívatta az arab országok Ammanban akkreditált nagy­követeit, és közölte velük, hogy a „palesztinai mozgalom elszántan védi magát, mind­addig, amíg meg nem dönti a jordániai katonai uralmat”. A Központi Bizottság szá­mos szakszervezettel együtt felszólította a lakosságot, hogy csütörtöktől kezdjen országos sztrájkot, ezzel fejezve ki nemtetszését a katonai dikta­túra iránt A jordániai királyság — fennállása óta először — ka­tonai rezsim uralma alatt áll — még ha az új kormány csak „ideiglenes” is. A szerdára vir­radó éjszaka eseményei a va­lóságban felérnek egy tényle­ges államcsínnyel — állapítot­ta meg az AFP bejrúti tudó­sítója. A történtek arra látszanak utalni, hogy Husszein király, aki a hadsereg „ultráinak valóságos foglya", kénytelen volt engedni az utóbbiak nyo­másának, és kénytelen volt át­adni a hatalmat a rend és biz­tonság reményében. Hivatalos amerikai bejelentés Izrael megsértette a tűzszünetet Washingtonból jelenti a XJPI. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma szerdán bejelentette, hogy Izrael bizo­nyos felderítő repülések vég­rehajtásával megsértette a tűzszüneti megállapodást. E felderítő repülések — mint közölték — összeegyeztethetet­lenek a tűzszüneti megállapo­dással. (Phenjan, TASZSZ) Me­morandumot tett közzé a Ko­reai NDK kormánya és ebben követelte az amerikai csapa­tok haladéktalan kivonását Dél-Kor­eából Magyar Nemzet Az európai biztonságról tárgy­alt Bonnban a finn kormány rendkívüli megbízottja Bonnból jelenti az MTI. A finn kormány rendkívüli meg­bízottja, Ralf Enekeli nagykö­vet kedden hosszasan tárgyalt a bonni külügyminisztérium­ban Paul Frank államtitkárral. Utána Scheel külügyminiszter is fogadta a finn különmegbí­­zottat, aki előadta kormányá­nak álláspontját az európai biztonsági értekezlet összehí­vásának kérdésében. Énekelt nagykövet egyúttal beszámolt tapasztalatairól, amelyeket ugyanebben a kérdésben foly­tatott tárgyalásai során szer­zett Bernben, Bécsben, Belg­rádban, Párizsban, Moszkvá­ban, Varsóban, Brüsszelben, Washingtonban, Ottawában, Londonban, Hágában és Ró­mában. Nyugatnémet részről ismertették az NSZK kormá­nyának álláspontját. A finn kormány álláspontját Bonn nagy érdeklődéssel vette tudomásul és a finn külön­­megbízottal tartott tárgyalások megelégedésre adnak okot. Az NSZK kormánya adott időben részletesen nyilvánosságra kí­vánja majd hozni álláspont­ját. A Tribuna főn­erkesztője mer­nt 1968 januárja történelmi szükségszerűség volt Flesch István, az MTI prágai tudósítója jelenti: A Tribuna, a CSKP KB Cseh Irodájának ideológiai és politikai heti­lapja, amely egyik fő felada­tának tekinti az 1968-as cseh­szlovákiai események gyöke­reinek hiteles feltárását, újabb elemző tanulmányt közölt a társadalmi válság kialakulásá­nak okairól. Oldrich Svestka főszerkesztő, a Cseh Iroda tit­kára mindenekelőtt azt vizs­gálta, hogy a január előtti pártvezetés súlyos hibái mi­képpen készítették elő a talajt a revizionizmus térnyerése számára. Azokkal vitatkozva, akik mindmáig „puccsnak” minősí­tik januárt, kimutatja az 1968-as pártplénum történelmi szükségszerűségét. „Mindazok — állapítja meg —, akik je­lenleg valamiféle „puccsról” beszélnek, lényegében ki akar­nak bújni a január előtti vi­szonyokért reájuk háruló fele­lősség alól, vagy egyszerűen nem hajlandók elismerni az akkori tényeket. Ha ugyanis rátermett politikusok lettek volna, megelőzhették volna az áldatlan helyzet kialakulását. De mindenesetre erre kellett volna törekedniük. Tudomá­sul kellene venniük, hogy ja­nuár elmarasztalásával köz­vetve a jobboldalt segítik. A kommunisták és az állampol­gárok csakis úgy értelmezhet­ték a januári politikát, mint a korábbi fogyatékosságok és hibák helyrehozására irányuló törekvést. A „puccs” szó azon­ban bizonyos csoportnak azt a kísérletét jelöli, hogy megra­gadja a hatalmat. Márpedig semmiképpen sem erről volt szó: az akkori pártvezetésből senki sem távozott, még ha új első titkárt választottak is. Ám a kormányban és a parlament­ben nem történt változás.” Egy kis csoport felfogása A Tribuna cikkírója így folytatja: „Igenis, létezik fe­lelősség, egyéni és kollektív felelősség egyaránt a január előtti viszonyok kialakulá­sáért. Ez a felelősség mind­máig fennáll, s nem tekinthe­tünk el ettől csupán azért, mert az utóbbi két évben ezek a személyek megfelelő és bá­tor magatartást tanúsítottak, s részben jóvátették régebbi fo­gyatékosságaikat. Ha ezt a fe­lelősséget egyszerűen­­leír­nánk­, úgy megbocsáthatatlan hibát követnénk el, s nem tudnánk levonni az elmúlt időszak tanulságait, amelyek nélkül lehetetlen kialakítani a jelen és jövő hatékonyabb po­litikáját. Sokakat a felelősség meghatározásánál az az őszin­te törekvés vezérel, hogy ta­nuljanak és levonják a szüksé­ges következtetéseket a párt további tevékenysége számá­ra. Egy bizonyos, viszonylag kis csoport azonban abból in­dul ki, hogy január negatív megítélésében igaza volt.” Svestka január eljövetelé­nek közvetlen okai között em­líti a gazdasági problémák megoldatlanságát, a minden realitást nélkülöző tervek meghirdetését és azt a körül­ményt, hogy a párt képtelen­nek bizonyult határozatainak teljesítésére. A cikk szerzője külön ki­emeli annak a ténynek a sú­lyosságát, hogy minél nagyobb hatalom összpontosult Antonin Novotny kezébe, annál kevés­bé bízott munkatársaiban, a Központi Bizottság titkárságá­nak és elnökségének tagjaiban. Ezt — mutat rá Svestka — nem jellembeli fogyatékossá­gai, hanem a problémák meg­oldására való képtelensége és a korábbi balfogások hatása okozta. Novotny szektás meg­nyilvánulásain kívül még in­kább bonyolította a helyzetet azzal, hogy igazságtalanul megbélyegezte és személyesen megbántotta a becsületes szlo­vák kommunistákat. A Tribuna főszerkesztője — mint korábbi tanulmányaiban is — ismét kitér a január utáni események részletes is­mertetésére, arra, hogy a jobb­oldal képviselői miképpen igyekeztek kisajátítani a ja­nuári politikát, a Csehszlovák Kommunista Párt vívmányát. A „dubcekizmus” alapja A tanulmány nagy teret szentel Alexander Dubcek sze­repének. Svestka megállapítja, hogy Dubcek jobboldali op­portunista nézetek hordozójá­vá, csehszlovák, szlovák és cseh nacionalistává, szovjet­ellenes elemmé vált. A lényeg abban rejlik, hogy a pártnak soha sem szabad akkora ha­talmat adni a Dubcek-típusú emberek kezébe. 1968-ban pár­tunk és nemzeteink bálvá­nyozták. Kisszerűségében nagyzási hóbortba esett, s no­ha belső pártgyűléseken eluta­sította azt a gondolatot, hogy „Csehszlovákia a világ köze­pe”, egyre inkább a „világ­szocializmus megmentőjének” szerepében tetszelgett, ám az ilyenfajta megváltás szüli az eszmei és politikai árulást A fejlődés logikája Csehszlová­kiában kérlelhetetlennek bizo­nyult A „dubcekizmus” alapja az elvtelen liberalizmus, főleg pe­dig a nacionalizmus és a szov­­jetellenesség lett Az osztályellenség csehszlo­vákiai fellépésének tanulsá­gairól szólva Svestka hangsú­lyozza, hogy a jövőben kétség­telenül még sok adatot hoznak nyilvánosságra az ellenséges felforgató tevékenységről, amely törvénybe ütköző jel­legénél fogva a bíróságokra tartozik. Egyetlen ország sem nézheti el a törvénysértéseket, életbevágó érdekeinek eláru­lását. De sohasem ítélkezünk emberek felett érzelmek, be­nyomások és hamisítványok alapján. Mindig a tényeket vesszük figyelembe, még ak­kor is, ha az osztályellenségről van szó. Ebben is az ideológiai harc elvei az irányadók. A jobboldali, kommunistaellenes és szocialistaellenes erők fe­letti végső győzelmet pozitív munkával, és azoknak a prob­lémáknak a sikeres megoldá­sával vívjuk ki, amelyek a ja­nuár előtti és főként a január utáni viszonyok áldatlan örök­ségei — hangsúlyozza Oldrich Svestka, a CSKP KB Cseh Irodájának titkára, a Tribuna főszerkesztője. O (Moszkva, TASZSZ) Pod­­gornij, a Legfelső Tanács el­nökségének elnöke és Pol­­janszkij, a minisztertanács el­nökének első helyettese fo­gadta Li Kuang-ju singapore-i miniszterelnököt. Poljanszkij kijelentette: sok lehetőség van a két ország kapcsolatainak továbbfejlesztésére. O (Moszkva, TASZSZ) Sehab altábornagy, iraki had­ügyminiszter látogatást tett. Grecsko marsallnál, a Szov­jetunió hadügyminiszterénél. Sehab a Szovjetunióban üdül. ›‹ (Djakarta, Reuter) Szep­tember végén szovjet műszaki küldöttség látogat Indonéziá­ba.­­‹ (Washington, AFP) Szep­tember végén kezdődő euró­pai körutazásán Nixon elnök felkeresi VI. Pál pápát is. A belgrádi látogatás végleges időpontja még nincs kitűzve.­­ (Peking, Új-Kína) Csou En-laj miniszterelnök fogadta a kínai fővárosban tartózkodó hanoi kormányküldöttséget, amely hivatalos kereskedelmi tárgyalásokat folytat. Csütörtök, 1970. szeptember 17. Amiért slü­nk mögött van AZ EXPO ’70 UTÁN Minden eddigi rekordot meg­döntve, néhány nappal ezelőtt zárta be kapuit az osakai vi­lágkiállítás. Az Expo ’70-et hozzávetőlegesen 60 millió lá­togató tekintette meg, s az érdeklődésre jellemző, hogy az utolsó napon is 830 ezren néz­ték meg a kiállítás látnivalóit. Az Osaka melletti kis sza­­telit-városról, Senriről néhány évvel ezelőtt nagyon kevesen tudtak még Japán határain belül is. Amikor alig másfél éve Osakában jártam, ez a kisváros akkor kezdett — az Expo révén — a köztudatban gyökeret verni. Most pedig rá sem ismertem! Egy XXI. szá­zadbeli város tárult elém. Há­romévi munka után, az első kapavágást követő 2 800 000 munkanapnyi teljesítménnyel ez az addig ismeretlen japán városka egyszeriben hírnévre, rangra emelkedett és az Expo ’70, az osakai világkiállítás megnyitásával a világon min­denütt ismertté vált. Osaka, amely a világkiállí­tásnak otthont adott, nagy múltú ipari és kereskedelmi centrum és földrajzi értelem­ben is Japán központja. Köz­vetlen közelében találjuk Kyotót és Narát, a két régi csá­szári fővárost, a japán kul­túra két bölcsőjét, a japán múlt értékeinek legfőbb jelenkori őrzőjét. S mindehhez hozzáadva a kör­nyék gazdagságát természeti szépségekben, magamban is elfogadtam és megértettem, miért esett a választás Osaká­­ra, miért adhatott ilyen sok­rétű igényt is kielégítő módon hajlékot az év egyik legki­emelkedőbb nemzetközi ese­ményének, az Expo ’70-nek. A most befejeződött világ­­kiállítás sorrendben a 21. volt. Az első nemzetközi kiállítást még 1851-ben, Londonban tar­tották, s az azt követőek ki­vétel nélkül mind Európában és az amerikai kontinensen ta­láltak otthonra. Párizsban hat alkalommal, Londonban, New Yorkban, Chicagóban és Brüsszelben két-két ízben volt kiállítás, Bécs, Philadelphia, Saint Louis, San Francisco, Seattle és Montreal egyszer­egyszer vonzotta a világ kiál­lítóit. Első ízben került tehát sor a világkiállítás megtartá­sára a másik féltekén, Ázsiá­ban. A világkiállításokon rende­zett úgynevezett gálabemuta­tók mindig összegyűjtötték az egész világról az embert al­kotó munka eredményeit és ráirányították az érdeklődés reflektorait. Említhető pél­dául, hogy a párizsi Eiffel­­torony az 1889. évi párizsi vi­lágkiállítás tiszteletére és szimbólumaként épült, a tele­fon, az írógép Philadelphiá­ban, az 1876-os kiállításon mu­tatkozott be, a nylonfonal, a televízió pedig, ugyancsak Expón debütált, éppúgy, mint annak idején a gázlámpa, az elektromos közvilágítás, az automobilok, a mozi, hogy csak egy néhányat említsünk. A második világháború utáni Expók már nemcsak az új al­kotások bemutatását célozták, hanem egyúttal fórumot kí­vántak biztosítani gyorsan fej­lődő, „mechanikus civilizációnkéban a humanizmus érzését előtér­be helyező megnyilvánulások­nak is. Így lett az 1962. évi, Seattle-ben rendezett Expo fő témája: „Az emberiség az űr­hajózás korszakában”, az 1966-ban, Montrealban tartott kiállítás vezérfonala: „Az em­ber és világa”, és ezt folytatta az osakai is, amely a „Haladás és harmónia az emberiségért” jelmondatot írta zászlajára, ki­fejezésre juttatva az Expo 115 pavilonjában, hogy az emberi bölcsességet az emberiség ér­dekében kell hasznosítani. Osakában 77 állam kiállítói sereglettek össze. Ámulatba ejtett Japán kü­lönös világa a maga keleti va­rázsával, az élmények és imp­ressziók sokrétűségével, fé­nyeivel, árnyaival egyaránt, és végül, de nem utolsósorban a helyi szokásokkal. Az egyik oldalon az Expo, ahol a láto­gató megcsodálja az újvonalú, szinte fantasztikusnak tűnő épületeket, a szupermodern, mondhatni futurisztikus archi­tektúrát, az ugyancsak a jövőt idéző közlekedési megoldáso­kat, az elektromos autókat, az emeltszintű, légkondicionált mozgójárdákat, a mono-rail-t, az egysínű vasutat, mind-mind szinte meggyőzte a látogatót arról, hogy már a XXI. szá­zadban jár, s azután elhagyva a kiállítás területét, visszatért a XX. század Japánjába, egy olyan világba, ahol még ma is élénk szerepet játszanak a középkorból származó és szá­munkra szokatlan tradíciók, mint például az, hogy a ház­ba belépve nem a kalapot, ha­nem a cipőt kell levetni és tá­vozáskor a nők adják fel a férfiakra a kabátot, s a ven­déget a langyos vagy éppen forrón tálalt rizsborral, a sa­­kóval kínálják, a hal pedig hi­degen és főleg nyersen kerül az asztalra. A világkiállításon egyaránt szerepet kaptak a múlt és a jelen tradíciói, mint a híres japán teaceremónia, vagy buddhista papok közre­működése, vagy a vendég fris­sen sült kenyérrel való foga­dása a bolgár pavilonban ép­pen úgy, mint a fantasztikus­nak tűnt fény- és hangeffek­tusok, vagy akár a kompute­­rizált audiovizuális bemuta­tók! A kiállítási pavilonok is elragadóak voltak: a szovjet pavilon, amely kívülről is az Expo egyik látványossága a moszkvai űrhajós emlékművel szinte azonos homlokzatban zárult, a bolgár csarnok csú­csai a Balkán-hegységet jel­képezték; az egyiptomi pavi­lon piramisalakja, Burma, Thaiföld és Laosz pagodái, Kuwait aranykupolás, mecset­­szerű csarnoka, vagy az USA pavilonja, amelyet a világ ed­digi legnagyobb függő tető­­szerkezete fedett — mind lát­ványosságszámba ment. A szovjet pavilon fókuszá­ban a Lenin-centenáriumról szóló megemlékezések álltak s a régi képek és filmek méltó folytatást találtak a szovjet ember mai életének bemuta­tásában. Az USA kiállítását lényegében az űrsikerek, a holdutazás, az Apollo-progra­­mok bemutatásának szentel­ték, emberközelből láthatta a szemlélő az Apollo—II űrka­binját, s a Holdról hozott kő­zetek egy részét is. A japán házigazdák kiállítása öt egy­forma dob alakú, lábon álló pavilonból állt, amely felülről nézve cseresznyevirágnak tűnt, hogy egyszerre jelenítse így meg a japánok nemzeti vilá­gát, s az Expo emblémáját is, amely egyben az öt világrész kapcsolatát is jelképezte. Szato japán miniszterelnök zárszavában elégedetten nyi­latkozott az Expo ’70 eredmé­nyeiről, majd átadta a kiállí­tás lobogóját René Chalonnak, a nemzetközi­­kiállítások iro­dája igazgatójának, aki ezt va­lószínűleg az amerikai Phila­delphiának adja majd tovább. A tervek szerint ugyanis hat év múlva ez a város rendezi a következő világkiállítást. Dr. Karczag László FCD (München, UPI) Beszün­tette az eljárást a müncheni ügyészség Matthias Defregger müncheni segédpüspök ellen. Tüntetések Hollandiában Hágából jelenti a Reuter. Hollandiában — mint Julian­na királynő keddi trónbeszé­dében is utalt rá — a dolgo­zók és az ifjúság elégedetlen­ségét tükröző zavargások hul­láma söpör végig. A holland királynő a parlament két háza előtt kedden elhangzott ha­gyományos trón­beszédében je­lezte, hogy a kormány szigorú intézkedéseket foganatosít „minden csoportosulással szemben, amely a szabadság­gal visszaélve igyekszik rá­erőszakolni más emberekre meggyőződését és életmód­ját”. A Reuter iroda hágai ér­tesülései szerint a királynő ez­zel a „maoista ügynökökre”, illetve a „pekingi kommunis­tákra” célzott, akiket azzal gyanúsítanak, hogy az orszá­gon végigsöprő nyugtalansági hullám értelmi szerzői

Next