Magyar Nemzet, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-17 / 218. szám
2 nyekkel könnyítik meg a kooperációs tevékenységet. A megállapodást a két delegáció vezetője, magyar részről Mádai István, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője, az NSZK részéről dr. Peter Hermes, a külügyminisztérium tárgyaló nagykövete parafálta. A megállapodás aláírására Budapesten kerül sor. A megállapodás hatálya 1970. január 1-től visszamenően 1974. december 31-ig terjed ki. Ostromállapot Katonai kormány Jordániában Husszein egységre szólított fel, harckészültség a kommandóknál Kedden este lemondott Uifai miniszterelnök kormánya és katonai kormányzat alakult Jordániában. Kihirdették az ostromállapotot. A fővárostól húsz kilométerre harcok robbantak ki, miközben az ellenállók és a jordán hatóságok újabb megállapodást kötöttek. A belső helyzet rendkívül feszült. Abdel Moneim Rifai jordániai miniszterelnök és kormánya lemondását Husszein elfogadta és Mohammed Daudot bízta meg az új kormány létrehozásával. Az ammani rádió jelentése szerint Mohammed Daud vezetésével ideiglenes katonai kormány alakult. Feladata az, hogy véget vessen a palesztinaiak és a jordániai hadsereg összecsapásainak és biztosítsa a békét az országban. Az ammani rádió jelentése szerint az ország valamennyi tartományának élére katonai kormányzót állítottak. A katonai kormányzókat teljhatalommal ruházták fel. Szerdán reggel az Ammanban megalakult kormány közleményt hozott nyilvánosságra, amelyet a jordániai rádió is sugárzott A nyilatkozat hangsúlyozza: az új kormány azzal a célkitűzéssel kezdi meg tevékenységét, hogy Jordániában véget vessen a testvérharcnak és az állampolgárok számára szavatolja a biztonságot és stabilitást. Az új kormány feladatának tekinti a Palesztinai ellenállók támogatását, hogy azok a fegyveres erőkkel vállvetve az ellenséggel szemben teljesíthessék küldetésüket. A kormány figyelmeztet, hogy „vasököllel sújt le minden bajkeverőre”. Az ammani rádió szerint Husszein király a lemondott Hadhita helyére a katonai kormány javaslatára Habesz Al- Madzsalit nevezte ki a jordániai hadsereg főparancsnokává. A király Madzsalit egyúttal megbízta a biztonsági erők parancsnoki tisztségének betöltésével. „Nem engedünk” Az ammani rádió szerdán felszólította a Palesztinai partizánokat, hogy fegyvereiket adják át azoknak a szervezeteknek, amelyekhez tartoznak. A beszolgáltatásnak az a célja, hogy a fegyvereket „szétoszszák valamennyi állampolgár között, függetlenül minden területi meggondolástól”. Az ammani rádió felhívásában hangoztatta: „A helyzet megköveteli az elért egyezmény azonnali megtartását, hogy betömhessük azokat a réseket, amelyeken át az ellenség behatolhat.” A rádió azt kéri a partizánoktól, hogy legyenek tudatában a Jordániát fenyegető veszélynek, tanúsítsanak mérsékletet, hogy „szembe lehessen szállni az igazi ellenséggel”. Husszein szerda reggel felszólította az ország lakosságát, hogy őrizze meg a nemzet egységét. Egyidejűleg Mohammed Daud dandártábornokhoz, az újonnan alakult katonai kormány vezetőjéhez intézett „feltűnően szilárd hangvételű” levelében arra utasította őt, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel szerezzen érvényt a palesztinai partizánokkal kötött egyezménynek. A DPA ezt úgy értelmezte, hogy a király jogilag akarja rögzíteni a Jordániában tartózkodó palesztinai ellenállók helyzetét. Ammanban szerda reggel összeült a Palesztinai Ellenállási Szervezetek Központi Bizottsága, hogy tanulmányozza a katonai kabinet megalakulása után létrejött helyzetet és kialakítsa ezzel kapcsolatos álláspontját. Az Al Aszifa katonai szervezet rádióadója szerda reggeli adásában a palesztinaiakat éberségre szólította fel. A Palesztinai Népi Felszabadítási Front szóvivője Bejrútban az ammani fejleményeket tömören így kommentálta: „Katonai kormány vagy nem, mi egy lépést sem engedünk.” A Palesztinai Ellenállási Szervezetek szerdán elrendelték az ellenállási mozgalomhoz tartozó valamennyi reguláris csapat, osztag és milícia azonnali hatállyal történő egyesítését. Az ellenállási szervezetek egyik rádiója szerint az egyesített csapatok főparancsnokává Jasszer Arafatot nevezték ki. Szerdán újabb összecsapások kezdődtek a jordániai Zarka városában a hadsereg és a palesztinai partizánok között. A szembenálló felek rakétákkal és aknavetőkkel lőtték egymást. Az Ammantól 20 kilométerrel északkeletre levő városban két napon belül ez már a második összecsapás. Az újabb csata dél tájban, feszült, de nyugalomban eltelt délelőtti órák után kezdődött. Szerdán, közép-európai idő szerint 17 órakor lépett életbe a palesztinai ellenállók és a jordániai hatóságok között létrejött legújabb megállapodás. A három hónapon belül immár negyedik egyezményt a két fél képviselői kedden este kötötték meg az Arab Liga által kiküldött megbízottak jelenlétében. ...» „Megdönteni a katonai uralmat* A Palesztinai Ellenállási Szervezetek Központi Bizottságának szerdai ülésén érvénytelenítették azt a múlt hét végén hozott határozatot, amely felfüggesztette a Palesztinai Népi Felszabadítási Front tagságát. Valamennyi gerillaegységet Jasszer Arafat közvetlen főparancsnoksága alá helyezték. A kommandóknál harckészültséget rendeltek el, Arafat parancsa értelmében azonban „csak önvédelemből nyithatnak tüzet." Arafat a Központi Bizottság nevében „fasiszta kormánynak” minősítette az új jordániai katonai kabinetet. Magához hívatta az arab országok Ammanban akkreditált nagyköveteit, és közölte velük, hogy a „palesztinai mozgalom elszántan védi magát, mindaddig, amíg meg nem dönti a jordániai katonai uralmat”. A Központi Bizottság számos szakszervezettel együtt felszólította a lakosságot, hogy csütörtöktől kezdjen országos sztrájkot, ezzel fejezve ki nemtetszését a katonai diktatúra iránt A jordániai királyság — fennállása óta először — katonai rezsim uralma alatt áll — még ha az új kormány csak „ideiglenes” is. A szerdára virradó éjszaka eseményei a valóságban felérnek egy tényleges államcsínnyel — állapította meg az AFP bejrúti tudósítója. A történtek arra látszanak utalni, hogy Husszein király, aki a hadsereg „ultráinak valóságos foglya", kénytelen volt engedni az utóbbiak nyomásának, és kénytelen volt átadni a hatalmat a rend és biztonság reményében. Hivatalos amerikai bejelentés Izrael megsértette a tűzszünetet Washingtonból jelenti a XJPI. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma szerdán bejelentette, hogy Izrael bizonyos felderítő repülések végrehajtásával megsértette a tűzszüneti megállapodást. E felderítő repülések — mint közölték — összeegyeztethetetlenek a tűzszüneti megállapodással. (Phenjan, TASZSZ) Memorandumot tett közzé a Koreai NDK kormánya és ebben követelte az amerikai csapatok haladéktalan kivonását Dél-Koreából Magyar Nemzet Az európai biztonságról tárgyalt Bonnban a finn kormány rendkívüli megbízottja Bonnból jelenti az MTI. A finn kormány rendkívüli megbízottja, Ralf Enekeli nagykövet kedden hosszasan tárgyalt a bonni külügyminisztériumban Paul Frank államtitkárral. Utána Scheel külügyminiszter is fogadta a finn különmegbízottat, aki előadta kormányának álláspontját az európai biztonsági értekezlet összehívásának kérdésében. Énekelt nagykövet egyúttal beszámolt tapasztalatairól, amelyeket ugyanebben a kérdésben folytatott tárgyalásai során szerzett Bernben, Bécsben, Belgrádban, Párizsban, Moszkvában, Varsóban, Brüsszelben, Washingtonban, Ottawában, Londonban, Hágában és Rómában. Nyugatnémet részről ismertették az NSZK kormányának álláspontját. A finn kormány álláspontját Bonn nagy érdeklődéssel vette tudomásul és a finn különmegbízottal tartott tárgyalások megelégedésre adnak okot. Az NSZK kormánya adott időben részletesen nyilvánosságra kívánja majd hozni álláspontját. A Tribuna főnerkesztője mernt 1968 januárja történelmi szükségszerűség volt Flesch István, az MTI prágai tudósítója jelenti: A Tribuna, a CSKP KB Cseh Irodájának ideológiai és politikai hetilapja, amely egyik fő feladatának tekinti az 1968-as csehszlovákiai események gyökereinek hiteles feltárását, újabb elemző tanulmányt közölt a társadalmi válság kialakulásának okairól. Oldrich Svestka főszerkesztő, a Cseh Iroda titkára mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy a január előtti pártvezetés súlyos hibái miképpen készítették elő a talajt a revizionizmus térnyerése számára. Azokkal vitatkozva, akik mindmáig „puccsnak” minősítik januárt, kimutatja az 1968-as pártplénum történelmi szükségszerűségét. „Mindazok — állapítja meg —, akik jelenleg valamiféle „puccsról” beszélnek, lényegében ki akarnak bújni a január előtti viszonyokért reájuk háruló felelősség alól, vagy egyszerűen nem hajlandók elismerni az akkori tényeket. Ha ugyanis rátermett politikusok lettek volna, megelőzhették volna az áldatlan helyzet kialakulását. De mindenesetre erre kellett volna törekedniük. Tudomásul kellene venniük, hogy január elmarasztalásával közvetve a jobboldalt segítik. A kommunisták és az állampolgárok csakis úgy értelmezhették a januári politikát, mint a korábbi fogyatékosságok és hibák helyrehozására irányuló törekvést. A „puccs” szó azonban bizonyos csoportnak azt a kísérletét jelöli, hogy megragadja a hatalmat. Márpedig semmiképpen sem erről volt szó: az akkori pártvezetésből senki sem távozott, még ha új első titkárt választottak is. Ám a kormányban és a parlamentben nem történt változás.” Egy kis csoport felfogása A Tribuna cikkírója így folytatja: „Igenis, létezik felelősség, egyéni és kollektív felelősség egyaránt a január előtti viszonyok kialakulásáért. Ez a felelősség mindmáig fennáll, s nem tekinthetünk el ettől csupán azért, mert az utóbbi két évben ezek a személyek megfelelő és bátor magatartást tanúsítottak, s részben jóvátették régebbi fogyatékosságaikat. Ha ezt a felelősséget egyszerűenleírnánk, úgy megbocsáthatatlan hibát követnénk el, s nem tudnánk levonni az elmúlt időszak tanulságait, amelyek nélkül lehetetlen kialakítani a jelen és jövő hatékonyabb politikáját. Sokakat a felelősség meghatározásánál az az őszinte törekvés vezérel, hogy tanuljanak és levonják a szükséges következtetéseket a párt további tevékenysége számára. Egy bizonyos, viszonylag kis csoport azonban abból indul ki, hogy január negatív megítélésében igaza volt.” Svestka január eljövetelének közvetlen okai között említi a gazdasági problémák megoldatlanságát, a minden realitást nélkülöző tervek meghirdetését és azt a körülményt, hogy a párt képtelennek bizonyult határozatainak teljesítésére. A cikk szerzője külön kiemeli annak a ténynek a súlyosságát, hogy minél nagyobb hatalom összpontosult Antonin Novotny kezébe, annál kevésbé bízott munkatársaiban, a Központi Bizottság titkárságának és elnökségének tagjaiban. Ezt — mutat rá Svestka — nem jellembeli fogyatékosságai, hanem a problémák megoldására való képtelensége és a korábbi balfogások hatása okozta. Novotny szektás megnyilvánulásain kívül még inkább bonyolította a helyzetet azzal, hogy igazságtalanul megbélyegezte és személyesen megbántotta a becsületes szlovák kommunistákat. A Tribuna főszerkesztője — mint korábbi tanulmányaiban is — ismét kitér a január utáni események részletes ismertetésére, arra, hogy a jobboldal képviselői miképpen igyekeztek kisajátítani a januári politikát, a Csehszlovák Kommunista Párt vívmányát. A „dubcekizmus” alapja A tanulmány nagy teret szentel Alexander Dubcek szerepének. Svestka megállapítja, hogy Dubcek jobboldali opportunista nézetek hordozójává, csehszlovák, szlovák és cseh nacionalistává, szovjetellenes elemmé vált. A lényeg abban rejlik, hogy a pártnak soha sem szabad akkora hatalmat adni a Dubcek-típusú emberek kezébe. 1968-ban pártunk és nemzeteink bálványozták. Kisszerűségében nagyzási hóbortba esett, s noha belső pártgyűléseken elutasította azt a gondolatot, hogy „Csehszlovákia a világ közepe”, egyre inkább a „világszocializmus megmentőjének” szerepében tetszelgett, ám az ilyenfajta megváltás szüli az eszmei és politikai árulást A fejlődés logikája Csehszlovákiában kérlelhetetlennek bizonyult A „dubcekizmus” alapja az elvtelen liberalizmus, főleg pedig a nacionalizmus és a szovjetellenesség lett Az osztályellenség csehszlovákiai fellépésének tanulságairól szólva Svestka hangsúlyozza, hogy a jövőben kétségtelenül még sok adatot hoznak nyilvánosságra az ellenséges felforgató tevékenységről, amely törvénybe ütköző jellegénél fogva a bíróságokra tartozik. Egyetlen ország sem nézheti el a törvénysértéseket, életbevágó érdekeinek elárulását. De sohasem ítélkezünk emberek felett érzelmek, benyomások és hamisítványok alapján. Mindig a tényeket vesszük figyelembe, még akkor is, ha az osztályellenségről van szó. Ebben is az ideológiai harc elvei az irányadók. A jobboldali, kommunistaellenes és szocialistaellenes erők feletti végső győzelmet pozitív munkával, és azoknak a problémáknak a sikeres megoldásával vívjuk ki, amelyek a január előtti és főként a január utáni viszonyok áldatlan örökségei — hangsúlyozza Oldrich Svestka, a CSKP KB Cseh Irodájának titkára, a Tribuna főszerkesztője. O (Moszkva, TASZSZ) Podgornij, a Legfelső Tanács elnökségének elnöke és Poljanszkij, a minisztertanács elnökének első helyettese fogadta Li Kuang-ju singapore-i miniszterelnököt. Poljanszkij kijelentette: sok lehetőség van a két ország kapcsolatainak továbbfejlesztésére. O (Moszkva, TASZSZ) Sehab altábornagy, iraki hadügyminiszter látogatást tett. Grecsko marsallnál, a Szovjetunió hadügyminiszterénél. Sehab a Szovjetunióban üdül. ›‹ (Djakarta, Reuter) Szeptember végén szovjet műszaki küldöttség látogat Indonéziába.‹ (Washington, AFP) Szeptember végén kezdődő európai körutazásán Nixon elnök felkeresi VI. Pál pápát is. A belgrádi látogatás végleges időpontja még nincs kitűzve. (Peking, Új-Kína) Csou En-laj miniszterelnök fogadta a kínai fővárosban tartózkodó hanoi kormányküldöttséget, amely hivatalos kereskedelmi tárgyalásokat folytat. Csütörtök, 1970. szeptember 17. Amiért slünk mögött van AZ EXPO ’70 UTÁN Minden eddigi rekordot megdöntve, néhány nappal ezelőtt zárta be kapuit az osakai világkiállítás. Az Expo ’70-et hozzávetőlegesen 60 millió látogató tekintette meg, s az érdeklődésre jellemző, hogy az utolsó napon is 830 ezren nézték meg a kiállítás látnivalóit. Az Osaka melletti kis szatelit-városról, Senriről néhány évvel ezelőtt nagyon kevesen tudtak még Japán határain belül is. Amikor alig másfél éve Osakában jártam, ez a kisváros akkor kezdett — az Expo révén — a köztudatban gyökeret verni. Most pedig rá sem ismertem! Egy XXI. századbeli város tárult elém. Háromévi munka után, az első kapavágást követő 2 800 000 munkanapnyi teljesítménnyel ez az addig ismeretlen japán városka egyszeriben hírnévre, rangra emelkedett és az Expo ’70, az osakai világkiállítás megnyitásával a világon mindenütt ismertté vált. Osaka, amely a világkiállításnak otthont adott, nagy múltú ipari és kereskedelmi centrum és földrajzi értelemben is Japán központja. Közvetlen közelében találjuk Kyotót és Narát, a két régi császári fővárost, a japán kultúra két bölcsőjét, a japán múlt értékeinek legfőbb jelenkori őrzőjét. S mindehhez hozzáadva a környék gazdagságát természeti szépségekben, magamban is elfogadtam és megértettem, miért esett a választás Osakára, miért adhatott ilyen sokrétű igényt is kielégítő módon hajlékot az év egyik legkiemelkedőbb nemzetközi eseményének, az Expo ’70-nek. A most befejeződött világkiállítás sorrendben a 21. volt. Az első nemzetközi kiállítást még 1851-ben, Londonban tartották, s az azt követőek kivétel nélkül mind Európában és az amerikai kontinensen találtak otthonra. Párizsban hat alkalommal, Londonban, New Yorkban, Chicagóban és Brüsszelben két-két ízben volt kiállítás, Bécs, Philadelphia, Saint Louis, San Francisco, Seattle és Montreal egyszeregyszer vonzotta a világ kiállítóit. Első ízben került tehát sor a világkiállítás megtartására a másik féltekén, Ázsiában. A világkiállításokon rendezett úgynevezett gálabemutatók mindig összegyűjtötték az egész világról az embert alkotó munka eredményeit és ráirányították az érdeklődés reflektorait. Említhető például, hogy a párizsi Eiffeltorony az 1889. évi párizsi világkiállítás tiszteletére és szimbólumaként épült, a telefon, az írógép Philadelphiában, az 1876-os kiállításon mutatkozott be, a nylonfonal, a televízió pedig, ugyancsak Expón debütált, éppúgy, mint annak idején a gázlámpa, az elektromos közvilágítás, az automobilok, a mozi, hogy csak egy néhányat említsünk. A második világháború utáni Expók már nemcsak az új alkotások bemutatását célozták, hanem egyúttal fórumot kívántak biztosítani gyorsan fejlődő, „mechanikus civilizációnkéban a humanizmus érzését előtérbe helyező megnyilvánulásoknak is. Így lett az 1962. évi, Seattle-ben rendezett Expo fő témája: „Az emberiség az űrhajózás korszakában”, az 1966-ban, Montrealban tartott kiállítás vezérfonala: „Az ember és világa”, és ezt folytatta az osakai is, amely a „Haladás és harmónia az emberiségért” jelmondatot írta zászlajára, kifejezésre juttatva az Expo 115 pavilonjában, hogy az emberi bölcsességet az emberiség érdekében kell hasznosítani. Osakában 77 állam kiállítói sereglettek össze. Ámulatba ejtett Japán különös világa a maga keleti varázsával, az élmények és impressziók sokrétűségével, fényeivel, árnyaival egyaránt, és végül, de nem utolsósorban a helyi szokásokkal. Az egyik oldalon az Expo, ahol a látogató megcsodálja az újvonalú, szinte fantasztikusnak tűnő épületeket, a szupermodern, mondhatni futurisztikus architektúrát, az ugyancsak a jövőt idéző közlekedési megoldásokat, az elektromos autókat, az emeltszintű, légkondicionált mozgójárdákat, a mono-rail-t, az egysínű vasutat, mind-mind szinte meggyőzte a látogatót arról, hogy már a XXI. században jár, s azután elhagyva a kiállítás területét, visszatért a XX. század Japánjába, egy olyan világba, ahol még ma is élénk szerepet játszanak a középkorból származó és számunkra szokatlan tradíciók, mint például az, hogy a házba belépve nem a kalapot, hanem a cipőt kell levetni és távozáskor a nők adják fel a férfiakra a kabátot, s a vendéget a langyos vagy éppen forrón tálalt rizsborral, a sakóval kínálják, a hal pedig hidegen és főleg nyersen kerül az asztalra. A világkiállításon egyaránt szerepet kaptak a múlt és a jelen tradíciói, mint a híres japán teaceremónia, vagy buddhista papok közreműködése, vagy a vendég frissen sült kenyérrel való fogadása a bolgár pavilonban éppen úgy, mint a fantasztikusnak tűnt fény- és hangeffektusok, vagy akár a komputerizált audiovizuális bemutatók! A kiállítási pavilonok is elragadóak voltak: a szovjet pavilon, amely kívülről is az Expo egyik látványossága a moszkvai űrhajós emlékművel szinte azonos homlokzatban zárult, a bolgár csarnok csúcsai a Balkán-hegységet jelképezték; az egyiptomi pavilon piramisalakja, Burma, Thaiföld és Laosz pagodái, Kuwait aranykupolás, mecsetszerű csarnoka, vagy az USA pavilonja, amelyet a világ eddigi legnagyobb függő tetőszerkezete fedett — mind látványosságszámba ment. A szovjet pavilon fókuszában a Lenin-centenáriumról szóló megemlékezések álltak s a régi képek és filmek méltó folytatást találtak a szovjet ember mai életének bemutatásában. Az USA kiállítását lényegében az űrsikerek, a holdutazás, az Apollo-programok bemutatásának szentelték, emberközelből láthatta a szemlélő az Apollo—II űrkabinját, s a Holdról hozott kőzetek egy részét is. A japán házigazdák kiállítása öt egyforma dob alakú, lábon álló pavilonból állt, amely felülről nézve cseresznyevirágnak tűnt, hogy egyszerre jelenítse így meg a japánok nemzeti világát, s az Expo emblémáját is, amely egyben az öt világrész kapcsolatát is jelképezte. Szato japán miniszterelnök zárszavában elégedetten nyilatkozott az Expo ’70 eredményeiről, majd átadta a kiállítás lobogóját René Chalonnak, a nemzetközikiállítások irodája igazgatójának, aki ezt valószínűleg az amerikai Philadelphiának adja majd tovább. A tervek szerint ugyanis hat év múlva ez a város rendezi a következő világkiállítást. Dr. Karczag László FCD (München, UPI) Beszüntette az eljárást a müncheni ügyészség Matthias Defregger müncheni segédpüspök ellen. Tüntetések Hollandiában Hágából jelenti a Reuter. Hollandiában — mint Julianna királynő keddi trónbeszédében is utalt rá — a dolgozók és az ifjúság elégedetlenségét tükröző zavargások hulláma söpör végig. A holland királynő a parlament két háza előtt kedden elhangzott hagyományos trónbeszédében jelezte, hogy a kormány szigorú intézkedéseket foganatosít „minden csoportosulással szemben, amely a szabadsággal visszaélve igyekszik ráerőszakolni más emberekre meggyőződését és életmódját”. A Reuter iroda hágai értesülései szerint a királynő ezzel a „maoista ügynökökre”, illetve a „pekingi kommunistákra” célzott, akiket azzal gyanúsítanak, hogy az országon végigsöprő nyugtalansági hullám értelmi szerzői