Magyar Nemzet, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-01 / 230. szám
- Magyar Nemzet is A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA * A IV. ötéves tervet tárgyalja az országgyűlés szeptember utolsó napján egy nehéz nyár bonyolult feladataival, s nemegyszer drámai küzdelmeivel a hátunk mögött, ám e kemény hónapok erőfeszítéseitől és sikereitől felpezsdült hangulatban, a politikai aktivitás jegyében, alkotó kedvvel kezdett munkához szerdán délelőtt az országgyűlés. Az a magas hőfokú munkakedv, amely az ülés megnyitásától kezdve jelen volt az ülésterem légkörében, már a tanácskozás első perceiben jelezte, hogy az egész országgyűlés feszült figyelemmel és érdeklődéssel kíván bekapcsolódni abba a folyamatos munkába, amelyet a törvényelőkészítő bizottságok az elmúlt hetekben és hónapokban végeztek; a képviselők a folytatás és a befejezés szándékával foglalták el helyüket az ülésteremben. Folytatni óhajtják a bizottságokban elkezdett vitát és az egész országgyűlés bevonásával, véleményének meghallgatásával törvénnyé akarják emelni azt a két törvényjavaslatot, amelyek közül az első meghatározza gazdasági tennivalóinkat a következő ötéves tervben, a második az állandóan fejlődő, erősödő szocialista demokrácia jegyében a választójogi törvényt tűzte napirendre. A magyar közvélemény és a külföld érdeklődéséről adtak számot a zsúfolt sajtópáholyok, a hallgatóság számára fenntartott széksorok, az ülést megelőző és a szünetekben kibontakozó párbeszédek, amelyek meganynyi újabb szállal egészítették ki az ülésteremben elhangzott javaslatokat és hozzászólásokat. Az Országos Tervhivatal elnöke terjedelmében hatalmas, részleteiben gondosan kimunkált expozét terjesztett az országgyűlés elé, s a feszült figyelemmel hallgatott beszéd után felcsattanó taps arra figyelmeztetett, az expozé az első szótól az utolsóig a realitások talaján épült fel, a legtisztább realitás jellemezte valamennyi megállapítását, mert hiszen az a kép, amelyet az Országos Tervhivatal elnöke az országgyűlés és az egész magyar közvélemény elé terjesztett az ország gazdasági helyzetéről és az előttünk álló feladatokról, semmit sem kendőzött el, semmit sem burkolt a statisztika rejtjeles számrendszerei mögé. A gazdaságpolitikai realitások a maguk meztelen igazságában hangzottak el, meggyőzve mindenkit arról, hogy a most befejezés előtt álló és az új év első napján kezdődő következő ötéves terveket higgadtan gondolkodó és tervező gazdasági szakemberek a legjózanabb számításokkal dolgozták ki. A gazdaságpolitikai vezetésnek nincs semmi takargatni valója, de arra sincs szüksége, hogy túlértékelje az eredményeket. Általában jó munkát végzett az ország dolgozó népe, de a részletekben mutatkoznak renyheségek és hibák, amelyekről éppoly nyíltan esett szó, mint a nemzeti jövedelem várható alakulásáról, s ez így természetes és becsületes, mert hiszen a nemzeti jövedelem alakulása azokon múlik, akik jól vagy roszszul dolgoznak, azokon, akik megértették és magukévá tették a gazdaságirányítási reform célkitűzéseit, s azokon, akik nem tették meg a tőlük elvárt, szükséges intézkedéseket a munka termelékenységének érdekében. Az első napon tehát az első nagyszabású beszámoló megalapozta a vitát, s nem okozott meglepetést az az első szünet után elhangzott elnöki bejelentés, amely szerint az új ötéves tervjavaslat vitájában több mint ötven képviselő jelentkezett felszólalásra. S ezen a ponton, mielőtt átadnánk a szót az országgyűlési gyorsíróknak, akik az elhangzottakat írásba foglalják, szögezzük le, hogy a felszólalók száma, a vita aránya és méretei arra engednek következtetni, a képviselők alaposan tanulmányozták a törvényjavaslatok szövegét, mondanivalójuk gyarapodott, felelősségérzetük megnövekedett, a törvényalkotást olyan folyamatos munkának tekintik, amely nem korlátozódik az ülésszakra. Tapasztalatok, tények, újszerű meglátások, a részletekbe való bátor behatolás, nyílt állásfoglalás pro és kontra — ebben foglalhatjuk össze az első ülésnap tapasztalatait, amelyek alapján úgy vélekedhetünk, a szeptember-októberi üléstől magas színvonalú politikai munkát várhat a közvélemény,ső soron győzelmes harccal. Ez a küzdelem nagy elvi szilárdságot, bátorságot, s a reális lehetőségek felismerését követelte. Nasszer elnökben mindhárom tulajdonság egyesült. Szilárdan kitartott a szocialista országokkal kötött szövetség és együttműködés mellett. Tudta, hogy ez nemzete függetlenségének és népe társadalmi előrehaladásának legfőbb biztosítéka. Nasszer elnök személyében a magyar nép, a Magyar Népköztársaság őszinte jó barátját és szövetségesét vesztette el Népünk, mint eddig, ezen túl is szolidáris az arab néppel és szívből kívánja, hogy legyen erős és egységes, s haladjon tovább a Nasszer vezetésével megkezdett úton. A magyar országgyűlés ezúton is kifejezi népünk együttérzését, mély gyászát és őszinte részvétét az Egyesült Arab Köztársaság nemzetgyűlésének . A forradalmi munkásparaszt kormány megbízásából az országgyűlés elé terjesztem a IV. ötéves tervről szóló törvényjavaslatot — kezdte beszédét. — A törvényjavaslat figyelembe veszi népgazdaságunk fejlődésének eddigi tapasztalatait, érvényesíti a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a IV. ötéves terv irányelveiről hozott határozatát, reálisan számol szocialista társadalmunk építésének legközelebbi feladataival. E k ötérv szerves folytatása a párt és a kormány eddig folytatott gazdaságpolitikájának. A IV. ötéves tervjavaslat kidolgozásának mintegy két és fél éves időszakában kötelességünknek tekintettük, hogy a szocialista demokrácia fejlesztésének az egész társadalmunkat átfogó törekvése — a sajátosságok figyelembevételével — a népgazdasági tervező munkában is érvényesüljön. — A terv kidolgozását nemcsak magas szintű párt- és állami szervek vitái és határozatai segítették, hanem a szakemberekkel szakmai és tudományos testületekben, tanácsi és vállalati vezetőkkel folytatott eszmecserék is. Az általuk kidolgozott elemzések és javaslatok értékes hozzájárulást jelentettek a tervjavaslat kidolgozásához. Elmondhatjuk tehát: a hozzáértő társadalmi közvélemény ismeretében megfelelő „párbeszéd" alapján folyt a munka. — IV. ötéves tervünk mindenekelőtt azokra az eredményekre épül, amelyeket a III. ötéves terv megvalósítása során a termelőerők fejlesztésében elértünk. Gazdaságpolitikánk helyességét az élet igazolta . A IV. ötéves terv irányvonala az eddig folytatott gazdaságpolitikán alapszik. Ez azért volt lehetséges, mert ennek a gazdaságpolitikának a helyességét az élet igazolta, fő célkitűzései távlatilag is helytállóknak bizonyultak. — Gazdaságpolitikai céljaink megvalósításában, a terv eredményes teljesítésében kiemelkedő szerepe van a párt IX. kongresszusának határozata nyomán bevezetett gazdaságirányítási reformnak. A reform, céljainknak megfelelően, magasabb színvonalra emelte a szocialista tervgazdálkodást. Kedvezően hat a gazdaság korszerű fejlődésére. Megnövelte a gazdasági egységek önállóságát és a korábbinál jobban igényli az önállósággal együtt járó népgazdasági főés az egész arab népnek. Kérem az országgyűlést, egyperces néma felállással adózzunk a kiváló államférfi emlékének. Az elnök a kegyeletes megemlékezés után bejelentette, hogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa — az országgyűlés ez év június 26-án berekesztett ülésszaka óta alkotott — törvényerejű rendeleteiről szóló jelentését az alkotmány rendelkezésének megfelelően az országgyűlésnek bemutatta, azt a képviselők kézhez kapták. Az országgyűlés a jelentést tudomásul vette. Kállai Gyula ezután bejelentette, hogy a Minisztertanács az országgyűlés elé terjesztette a népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvényjavaslatot, valamint az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló 1966. évi III. törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslatot. A törvényjavaslatelelősséget is. Elősegíti, hogy az össztársadalmi, a népgazdasági és a csoportérdek, valamint a személyi érdekek sokasága egymással jobban összhangba kerüljön. — A IV. ötéves tervben foglalt gazdaságpolitikai célok alapján — joggal mondhatjuk — folytatni kell mindazt, ami helyesnek bizonyult, kiállta a gyakorlat próbáját, s kiváltotta népünk elismerését. A IV. ötéves tervben azonban új vonások is megtalálhatók. Tervünk új vonásai nem jelentenek fordulatot a gazdaságpolitikában, egyesek közülük mégis elvi jelentőségűek, s fejlődésünknek a változó körülményekhez való igazodását fejezik ki. Ezek az új vonások megtalálhatók a terv céljaiban, a gazdaságirányítás módszereiben, egyes közgazdasági és gazdaságpolitikai kérdések más hangsúlyában, ahogy mondani szokás, nagy és kis kérdésekben egyaránt. Dinamikus gazdasági növekedésre törekedünk . Elsősorban annak az elemzésnek a következtetéseit említem meg, amelyek a gazdasági növekedés ütemének a népgazdasági egyensúllyal való összevetése nyomán tárultak fel. A növekedés és az egyensúly szorosan összefügg. Az alapkérdés az, hogy a szükségleteket kielégítő, hatékony fejlesztést biztosítsunk. De a hatékony fejlődés is csak úgy mehet végbe, ha átmenetileg sem keletkezik feszültség az erőforrások és a felhasználásukra irányuló tervek között. Az egyensúlyzavarok rontják a hatékonyságot még akkor is, ha egyébként a termelőerők állapota ezt biztosítaná. A IV. ötéves tervben dinamikus gazdasági növekedésre törekszünk, úgy azonban, hogy a eddiginél nagyobb súlyt helyezünk a kedvezőbb strukturális fejlődésre, a hatékonyabb, versenyképesebb termelési folyamatok biztosítására. Ehhez azonban az szükséges, hogy tovább erősítsük gazdaságunk egyensúlyát, jobb összhangot teremtve a pénzjövedelmek és a velük szemben álló áru- és szolgáltatások kapacitásai között, továbbá az gazdaságos exportképesség és a növekedéssel járó importigények között, s gazdaságunk növekedését ennek a célnak megfelelően szabályozzuk. Ez a gondolat IV. ötéves tervünk egyik legfontosabb gondolata. Ez magyarázza, hogy a legfontosabb célok megvalósítására koncentráltak kat előzetes tárgyalásra megkapták az országgyűlés illetékes állandó bizottságai és szétosztották az országgyűlés tagjai között. Kállai Gyula közölte, hogy Geiszbühl Mihály képviselő interpellációt jegyzett be. Az elnök javaslatára azután az országgyűlés elfogadta az ülésszak tárgysorozatát a következő napirenddel: 1. A népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat. 2. Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választásáról szóló 1966. évi III. számú törvény módosítására vonatkozó törvényjavaslat. 3. Interpelláció. Az Országgyűlés ezután megkezdte a népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvényjavaslat tárgyalását, elsőként Párai Imre, az Országos Tervhivatal elnöke emelkedett szólásra, szellemi, anyagi és pénzügyi erőforrásainkat, vállalva azt is, hogy a gazdaság bizonyos területein lassúbb legyen a növekedés üteme. Termelékenységnövelés, hatékonyságjavulás — A jövőben energikusabban kell arra törekednünk, hogy a társadalom erőforrásainak felhasználását az eddiginél ésszerűbben szervezzük meg a gazdaság minden területén. Feladatunk olyan, körülmények kialakulásának elősegítése, amelyek között a népgazdasági és vállalati szintű intézkedések nyomán mindenütt növekszik az alkalmazott munkaerő termelékenysége, — a gazdasági eredményeket viszonylagosan kis beruházási ráfordításokkal érik el, — a termelési és forgalmi szférában lekötött forgóeszközök növekedése nem haladja meg a közgazdaságilag indokolt mértéket, mert a termelési kooperációkat és az értékesítési folyamatokat egyre tökéletesebben szervezik meg. — Hogyan kívánja ötéves tervünk a hatékonyságjavulást szolgálni? Mindenekelőtt úgy, hogy a fejlesztési politikát és az irányítási módszerek tökéletesítését egyaránt ennek a célnak a szolgálatába állítja. — Figyelmet érdemelnek fejlesztéspolitikánknak azok a főbb irányvonalai, amelyek meggyőződésünk szerint elő fogják segíteni gazdaságunk teljesítőképességének növekedését. Ilyenek: — a termelési szerkezet korszerűsítése, — a gazdaság infrastrukturális bázisának erősítése, a tudományos és műszaki fejlesztési feladatok támogatása és — a nemzetközi gazdasági együttműködés további fejlesztése. — A gazdasági fejlődésnek nemcsak a gazdasági növekedés a mércéje, hanem a haladó strukturális változás is. Ezért alapvető érdekünk a haladó strukturális változások elősegítése. Ebben a szerkezeti változásban egyrészt a világszerte megnyilvánuló műszaki-tudományos forradalomnak, másrészt szocialista társadalmunk sajátos törvényszerűségeinek kell kifejezésre jutnia, figyelembe véve a nemzeti gazdaságok fokozottabb összekapcsolódásában való érdekeltségünket. Figyelembe véve gazdasági fejlődésünk elért színvonalát, reálisan számolnunk kell azzal, hogy az elkövetkező időszakban a strukturális fejlődés újabb, minőségileg bonyolultabb kérdéseinek megoldása kerül előtérbe. A fejlődésben egyre nagyobb szerepet kap egyrészt a növekvő jövedelemből, s magasabb életszínvonalból adódó differenciáltabb fogyasztói igények kielégítése, másrészt az egyes termelési ágakon belül a magasabb műszaki színvonalat képviselő gyártmányok és technológiák fokozott térnyerése. A korszerű struktúra kialakítására irányuló törekvés nem új gazdaságpolitikai cél. A Magyar Szocialista Munkáspárt ezt a feladatot már több mint egy évtizeddel ezelőtt fő kérdésnek tekintette, amelynek alapján megindult a réginél sokkal korszerűbb szerkezetű gazdaság kiépítése. Kedvező hatást gyakorolt e folyamatra az utóbbi években aktívabb nemzetközi gazdaságpolitikánk és nem utolsósorban az irányítási módszerek fejlődése, amely társadalmi méretekben is sok kezdeményezést állított e gazdaságpolitikai cél szolgálatába. A gazdaságfejlesztési program fő részei — A IV. ötéves terv gazdaságfejlesztési programjában is előtérben állnak a strukturális haladást szolgáló törekvéseink. A terv ebben a vonatkozásban két irányvonalat követ: nagyobb figyelmet szentel a meglevő termelőkapacitások fokozatos korszerűsítésére, mind a termékek, mind pedig a technológiai folyamatok tekintetében, helyenként azok átrendezésével; ugyanakkor a központi erőforrrások jelentős részét meghatározott strukturális fejlődés szolgálatába állítja oly módon, hogy kiemel néhány különösen aktuális fejlesztési célt. — A IV. ötéves tervben jelentős eszközöket irányzunk elő energiaszerkezetünk további korszerűsítésére. — Magyarország számottevő bauxitvagyona lehetővé teszi olyan alumíniumipar kiépítését, amely az ország belső szükségleteinek kielégítésében és az exportban is nagy szerepet játszhat. Ezért arra törekszünk, hogy maximálisan kihasználjuk ebben az iparágban rejlő lehetőségeinket. Nemzetközi, mindenekelőtt a Szovjetunióval folyó együttműködés és a hazai termelésnövekedés alapján a jelenleginél mintegy 30 százalékkal több alumíniumfém áll majd rendelkezésünkre. Nagy feldolgozóipari beruházásaink nyomán körülbelül 70 százalékkal növekszik a félgyártmányok termelése. Tovább fejlődik a kedvezőbben értékesíthető és hasznosítható késztermékek gyártása is. Befejeződik, sőt az eredeti elgondolásainknál nagyobb lesz az átalakulás a közúti járműgyártásban. 1975- re évi autóbusztermelésünk meghaladja a 10 000 darabot és így a tervidőszakban a szocialista nemzetközi együttműködés alapján gépiparunk Európa egyik legnagyobb autóbuszexportőrévé fejlődik. Gépiparunk egészére nem a nagyarányú mennyiségi fejlődés lesz a jellemző. Gépiparunk alapkapacitásai ma már tekintélyes méretűek, az alkalmazott munkaerőből, az exportból számos, nálunk fejlettebb országnál is nagyobb arányban részesedik. A legfontosabb előttünk álló feladat, korszerűsíteni a gyártmánystruktúrát, a technológiát, növelni a termelés műszaki színvonalát. Ez a terv irányvonala, mert ez a hatékonyság javításának legfontosabb feltétele. — A korszerű gépipari tér Párdi Imre expozéja Az országgyűlés tisztelgett Nasszer elnök emléke előtt Szerdán délelőtt 11 órakor megnyílt az országgyűlés őszi ülésszaka. Részt vett az ülésen Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, továbbá Apró Antal, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviselet több vezetője. Az ülést Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg a következő szavakkal: Ülésszakunk megnyitása előtt ért bennünket a megrendítő hír, hogy Gamal Abdel Nasszer, az arab nemzet nagy fia, az Egyesült Arab Köztársaság elnöke tragikus hirtelenséggel elhunyt. Halálával súlyos veszteség érte nemcsak az egyiptomi népet, az arab világot, hanem az egész haladó emberiséget is. Nasszer elnök neve elválaszthatatlanul egybeforrt korunk egyik legjelentősebb, valamennyiünk életére hatást gyakorló társadalmipolitikai áramlatával, az antiimperialista nemzeti felszabadító mozgalommal, a nemzetek függetlenségéért, a népek társadalmi haladásáért vívott igazságos, küzdelmes, de vég