Magyar Nemzet, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Magasabb életszinten A X. pártkongresszus irányelveiben — a bevezető végén — van egy mondat, amelyet többféleképpen ér­telmeznek: „__pártunk és népünk nagy társadalmi programja a legközelebbi négy esztendőben a szocia­lizmus felépítésének maga­sabb szinten való folytatása legyen.” Sokan a magasabb szintet a magasabb életszinttel azo­nosítják. Ezt azonban nem kell kioktató, vagy emelke­dett hangon visszautasítani, mondván: ezzel szemben vannak a szocializmusnak egyéb értékei. Nem ezzel szemben, hanem ezzel együtt vannak. Nem mondható ki, hogy a társadalom fejlődik, ha az emberek életkörülmé­nyei rosszabbodnak. Meg­torpanást, egy-egy nehéz évet nem lehet elkerülni; a hegymászásnak is vannak küzdelmes szakaszai —, ahol meg kell állni és csak cen­timéterenként lehet haladni —, de azért mindenkinek érezni kell, hogy a csúcs fe­lé tartunk. A hegycsúcsra pedig nem lehet felrohanni a százméteres versenyfutó tempójával. Azok között, akik egyen­lőségjelet írnak a szocializ­mus felépítésének magasabb szintje és a magasabb élet­szint közé, ott látjuk ■a-ilfiam nyugdíjasokat, járadékoso­kat, segélyezetteket, kisfize­tésűeket, sokgyerekeseket és a gyereküket egyedül neve­lő anyákat. Megértjük, hogy ők a szocializmus más ér­tékeire nemigen gondolnak, annyira elfoglalja őket a puszta létezés. Az irányelvekből kiolvas­ható, hogy négy esztendő múlva kevesebb lesz a küszködő és enyhülnek a gondok. Van azonban egy elítélen­dő türelmetlenség is. Hang­adói egy rossz hibridizációt képzelnek el: a szocialista fogyasztási társadalom mo­delljét vázolják fel. Szocia­listának azt vélik, hogy ki­iktatják az áru- és a pénz­viszonyokat, az árak moz­dulatlanok, vagy csökken­nek, a keresetek viszont megugranak. Tehát értéken alul vásárolnának — válo­gatnának egy óriási válasz­tékból — és értéken felül fi­zettetnék meg magukat. Az eszükbe se jut, hogy ha rá­juk hallgatnának, a válasz­ték sem nőne és nem emel­kedne, hanem süllyedne az életszint. A magasabb szint azt is jelenti, hogy az árak és a bérek mindinkább megkö­zelítik az értéket, és eköz­ben az életkörülmények ja­vulnak. Az árak elrugaszko­dását igyekeznek megfékez­ni. Résen vannak a hivata­los és nem hivatalos ellen­őrök — utóbbiak között a szakszervezetek —, sőt, az egész lakosság. Az átlag ár­növekedés nem is haladja meg a tervezettet, de a ki­sebb keresetű rétegek fo­gyasztási struktúrájára na­gyobb figyelemmel kellene lenni. Ha a Nyugatról im­portált árukat — luxuscikk­nek minősítve — értékükön felül adhatunk el, úgy az alapvető élelmiszeren kívül a legfontosabb ruházkodási és aprócikkeknek — ame­lyekre a legszerényebb ház­tartásnak is szüksége van— az árára féltő gonddal ügyelhetnénk. Akkor majd sokkal inkább értékelik a nyugdíjak évenkénti két­százalékos növekedését — amely automatizmusa miatt — igen nagy vívmány, és kifejezi, hogy az életszín­vonal emeléséből a nyugdí­jasokat sem zárják ki. Az eljövendő nagyobb lakbérek is az ár és az ér­ték közelítését célozzák. A különbözetet azonban a szo­cialista állam fedezi, jelez­ve ezzel, hogy az áru- és pénzviszonyokat nem lehet az életszínvonal ellen, csak érdekében felhasználni. „A termelés a termelé­sért” elvével a megrefor­mált tervgazdálkodás meg­birkózik. Nem tűri meg a fogyasztást megnyirbáló fel­halmozást, a soha, vagy sokára megtérülő beruházá­sokat, a piacnak hátat for­dító gyártást, s ami ebből következik, hogy elosztásra az kerül, ami a befekteté­sek után megmarad. Egy ilyen „maradék”­gazdálko­­dás igen kockázatos, mert aki bírja, marja, s így nem folytatható tervszerű élet­színvonalpolitika. Nem csökkenthetők — egyebek között — a bérfeszültségek, nem növelhetők az indokolt társadalmi juttatások. ___A magasabb szintű építés­ azt is feltételezi, hogy szá­molunk a gazdasági fejlődés iránti társadalmi elvárások­kal, a különböző rétegek jo­gos igényeivel és az a tö­rekvésünk, hogy a növeke­dési ütemet ezzel összhang­ban állapítsuk meg. Gazda­ságpolitikánk humánus, kö­zéppontjában az ember áll. A magasabb szint, élet­szint értelmezésekor elmé­leti türelmetlenség is meg­nyilatkozik, mondván, hogy miért tekintjük fejlődésnek a munka szerinti elosztás következetes érvényesítését, hiszen a szükségletek sze­rinti elosztást kellene meg­közelítenünk.. A munka szerinti elosztás mindenképpen fejlődés a múlthoz, az egyenlősdihez képest. S feltétele — a na­gyobb termelékenység és hatékonyság révén — a szükségletek szerinti elosz­tás elemei kibontakozásá­nak, amelyek már ma is megvannak. Egyebek kö­zött az egészségügyben és a közoktatásban. Egyébként állandóan meg­figyelhető e két elosztási elv harca. Mind a költség­­vetés, mind a vállalati ré­szesedési alap felosztásakor. Akkor is, ha olyan egysze­rű kérdést vitatnak meg, hogy a rendelkezésre álló pénzt a munkával kapcso­latos jövedelmek növelésé­re, vagy napközi építésére fordítsák-e. Nyilván nem úgy köszönt be a kommunizmus, hogy kihirdetik: holnaptól kezd­ve a termelt javakból a szükségletek szerint juttat­nak. A tézisekben az is ol­vasható: „A munkaképtelen öregek és a gyermekek el­látásából az állam, a nép­gazdaság teherbíró képessé­gének növekedésével foko­zatosan vállaljon többet ma­gára.” Ez is a szükségletek sze­rinti elosztás elemeit nö­veli. Kovács Mit Szovjet állásfoglalás az ENSZ-ben Haladéktalanul fel kell újítani Janin­g küldetését A külpolitikai helyzet­ ­ GROMIKO TÁRGYALÁSAI a két német államban min­­den jel szerint új lendületet adtak a problémakört érintő különböző eszmecseréknek. Brandt nyugatnémet kancellár péntek esti televíziós beszédében kijelentette, hogy Gromiko és Scheel frankfurti találkozója bizonyítja a Szovjetunió és az NSZK kapcsolatainak fejlődését. A nyugatnémet kormányfő hangoztatta azt a véleményét, hogy Gromiko amerikai és ang­liai látogatása hozzájárul a nyugat-berlini probléma megoldá­sának előmozdításához. A frankfurti találkozót kommentáló francia sajtó kiemeli Scheelnek a megbeszélés után tett nyi­latkozatát, miszerint a nyugat-berlini kérdésben kezdenek ki­bontakozni a megegyezés körvonalai. A Figaro azonban meg­jegyzi, hogy még nem tudni, Bonn nyugati szövetségesei meny­nyire értenek egyet azzal a Scheel felvetette elképzeléssel, miszerint a Nyugat-Berlinről folyó négyhatalmi tárgyalásokba vonják be a két német állam képviselőit is. A lap szerint viszont Scheel óvatos optimizmusa megerősíti azt a benyomást, hogy talán már a szerdán tartandó nyugat-berlini nagyköveti találkozón kezd körvonalazódni a megegyezés, mégha nem is következik be hamarosan. A francia álláspont mindenesetre azért is érdeklődésre tarthat számot, mivel a hétfő estére Varsóba várt Scheel a hétfői nap folyamán még villámlátoga­tást tesz Párizsban, hogy — a francia—nyugatnémet konzul­tációs rendszernek megfelelően — kollégájával, Schumannal tárgyaljon. Ekként Franciaország lesz az első nyugati nagy­hatalom, amely közvetlenül információkat szerez a frankfurti találkozó után. A nyugat-berlini kérdéshez kapcsolódik Daneliusnak, az ottani NSZEP -Békének­ püntete-esti beszéde, amelyben síkra­­szállt a város és az NDK kapcsolatainak normalizálásáért és követelte minden olyan bonni ténykedés megszüntetését Nyu­­gat-Berlinben, amely ellentétben áll a város nemzetközi jogi státusával. Másfelől hangoztatta, hogy Nyugat-Berlinnek gaz­dasági, pénzügyi, kulturális és tudományos kapcsolatokat kell fenn­tartania a szövetségi köztársasággal, ám ezek a kapcso­latok nem akadályozhatják a társadalmi fejlődést.­­ A KÖZGYŰLÉS KÖZEL-KELETI VITÁJA egyre feszül­­­­­tebb a tűzszünet vége közeledtével és a változatlanul merev amerikai—izraeli álláspont láttán. Eban izraeli külügy­miniszter mind közgyűlési felszólalásában, mind szombati rádiónyilatkozatában elutasította az afro-ázsiai­ országoknak azt a határozati javaslatát, amely a Jarring vezette béketár­gyalások feltétel nélküli felújítását sürgeti. Az újabb ameri­kai—izraeli feltételeket bírálta a francia ENSZ-küldött és a Jarring-misszió sürgős folytatása mellett szállt síkra egy beszédében Douglas­ Home brit külügyminiszter is. A közgyű­lési vitát kommentálva a kairói angol nyelvű lap, az Egyptian Gazette megállapítja, hogy az amerikai küldött pénteki köz­gyűlési felszólalása után már aligha várható a Jarring-misszió felújítása a november 5-i tűzszüneti határidő előtt. A vezér­cikk felháborodottan ítéli el az amerikai magatartást, amelyet a háború folytatása melletti állásfoglalásnak minősít. A lap külön kiemeli, hogy Izrael jelenleg azzal fenyegetőzik, hogy az afro­ázsiai javaslat elfogadása esetén még akkor is végleg megszakítja a kapcsolatokat Jarringgal, ha Egyiptom netán visszavonná a kérdéses térségben levő légvédelmi rakétáit. A kairói lap szerint ez a követelés egyenes folytatása az ag­ressziónak és annak az elképzelésnek, hogy az agresszor rá­kényszerítheti akaratát a háború veszteseire Közel-keleti vita az ENSZ-ben Malik támogatta az afro-ázsiai javaslatot Pénteken az ENSZ-köz­­gyűlés közel-keleti vitájában három fontos felszólalás hangzott el a csütörtökön beterjesztett amerikai hatá­rozati javaslat ügyében. Az Egyesült Államok nyilván­valóan Izrael-barát indítvá­nyát az EAK és a Szovjet­unió képviselői elutasították, a francia megbízott pedig bírálta. Yest amerikai delegátus — mint ismeretes — a „bizalom helyreállítását”, más szavak­kal: az egyiptomi rakéták visszavonását jelölte meg a Jarring vezette tárgyalások előfeltételeként. Kosciusko-Morizet, Francia­­ország képviselője kijelentet­te: a bizalomból még nem lesznek tárgyalások. Inkább a tárgyalások során lehet a köl­csönös bizalmat megteremteni. Hasszán el-Zajjat, egyipto­mi delegátus kormánya támo­gatásáról biztosította a 16 afro-ázsiai ország határozati javaslatát Egyszersmind éles szavakkal bírálta az Egyesült Államoknak a válságban be­töltött szerepét, amelyek Izrael katonai fölényét, tehát a sta­tus quo fenntartását hivatottak biztosítani. Az egyiptomi dele­gátus az izraeli­ megszálló csa­patok visszavonásában jelölte meg a békéhez vezető utat. Jakov Malik, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője rá­mutatott arra, hogy Izrael makacsul gátolja a közel-ke­leti kérdés békés rendezését, s ezért az ENSZ-nek, minden békeszerető államnak újabb lépéseket kell tennie, „hogy arra ösztönözzék az izraeli kormányt és a mögötte álló erőket: számoljanak az ENSZ- tagállamok túlnyomó többsé­gének a közel-keleti kérdés haladéktalan és igazságos po­litikai rendezésére irányuló követelésével”. Malik rámutatott arra, hogy az izraeli agressziónak és tá­mogatóinak célja az EAK és más arab országok haladó rendszerének, felszámolása. Az Egyesült Államok újabb re­pülőgépek és egyéb hadfelsze­relés szállításával segíti fel Aviv arabellenes szándékait. Az Egyesült Államok hivata­los nyilatkozataiban és propa­gandájában a Biztonsági Ta­nács határozatának teljesítése és a közel-keleti béke bizto­sítása mellett foglal állást, ténylegesen viszont Izrael ag­resszív terjeszkedő céljait tá­mogatja. A Szovjetunió határozottan támogatja az izraeli fegyveres támadás áldozatait, az arab országokat. A szovjet kormány ugyanakkor többször világo­san és határozottan kijelentet­te, hogy amikor határozottan elítéli az arab országok elleni izraeli agressziót, nem Izrael népe ellen áll ki, hanem az ország kormányköreinek ag­resszív politikája ellen. A kér­dés jelenleg úgy áll, hogy vagy tovább fokozódik a közel-ke­leti háborús veszély, vagy pe­dig olyan intézkedéseiket ho­zunk, amelyek biztosítják a politikai rendezést a Biztonsá­gi Tanács 1967. november 22-i határozatának teljes egészében való végrehajtása alapján. Semmiféle további feltétel, semmiféle egyoldalú kezdemé­nyezés nem helyettesítheti a Biztonsági Tanács e határoza­tát — hangoztatta Malik. A szovjet küldött hangsú­lyozta, hogy az amerikai ha­tározati javaslat célja a közel­­keleti békés politikai rendezés további elodázása, meghiúsítá­sa. A „bizalom légkörének” emlegetése újonnan kiagyalt követelés. A bizalom feltétele a Biztonsági Tanács határoza­tának teljes egészében való végrehajtása, az izraeli csapa­tok kivonása minden arab te­rületről, s az igazságos és tar­tós béke megteremtése az arab államok és Izrael között. Malik rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok hatalmas propaganda-gépezete nem fu­karkodik a különféle koholt vá­dakkal az Egyesült Arab Köz­társasággal szemben, ugyan­akkor mélyen hallgat a tűz­szünet tényleges megszegésé­nek Izrael által elkövetett ese­teiről. Malik hangsúlyozta: a meg­egyezés előmozdításához hala­déktalanul fel kell újítani Jarring misszióját, nem ter­helve azt semmiféle kiagyalt feltétellel és követeléssel, mi­ként az amerikai küldöttség teszi határozati javaslatában. Az afro-ázsiai országok és más, el nem kötelezett álla­mok küldöttségeinek határo­zati javaslata — ha nem is tartalmazza mindazokat a kö­veteléseket, amelyeket a szov­jet küldöttség véleménye sze­rint a közgyűlésnek Izraellel és pártfogóival szemben tá­masztania kell — leszögezi az ENSZ alapokmányának nagy fontosságú rendelkezéseit, va­lamint­ a Biztonsági Tanács említett határozata mielőbbi végrehajtásának követelését, s ezért a szovjet küldöttség tá­mogatja e javaslatot. * Az ENSZ 1. számú politi­kai bizottságában befejeződött a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea képviselőjének meghívásával foglalkozó vita. A bizottság 63 szavazattal 31 ellenében és 25 tartózkodás mellett, korábbi, nyíltan diszkriminációs hatá­rozatát ismételte meg. Dél- Koreát meghívták a Koreával kapcsolatos kérdések ENSZ- vitájára, a KNDK-nak vi­szont azt a feltételt szabták, hogy csak az ENSZ „illetékes­ségének” elismerése után kap­hat meghívást. A TASZSSZ tudósítója a ha­tározatról megjegyzi, hogy a tagországok egy csoportjának nyomására 20 év óta nyilván­való igazságtalanság áldozata a Koreai A­NDK: megfosztják attól a lehetőségtől, hogy részt vehessen a számára létfontos­ságú kérdés vitájában. Ebben az évben 27 ázsiai és afrikai ország nyújtott be olyan ha­tározati javaslatot, hogy a KNDK és Dél-Korea k°ovise­­lőiét minden előzetes feltétel nélkül hívják meg. Izraelnek vissza kell adnia a területek­et Douglas-Home brit külügyminiszter a tárgyalások folytatását sürgeti Sir Alec Douglas-Home an­gol külügyminiszter szomba­ton délután beszédet mondott a Harrogate észak-angliai vá­rosban tartott politikai gyű­lésen. A közel-keleti helyzet­tel fezszl­kozva azonnali béke­­ak­ciót sürgetett. Izra­ez°k vissza kell vonul­nia az 1 967. évi hatnapos há­ború előtt fennállt határok mögé, s fel kell adnia a Go­­lan -magaslatokat. Viszonzás­képpen — sürgette Douglas­ Home —, az Izraellel szom­szédos országoknak hozzá kell járulniuk a hivatalos békeál­lapot megteremtéséhez. A Pa­lesztinai arab menekültekről szólva a brit külügyminiszter úgy vélekedett, hogy azoknak, akik vissza akarnak térni ré­gi otthonukba, meg kellene ezt engedni, azoknak pedig, akik nem akarnak visszatérni, kárpótlást kellene fizetni. A brit diplomácia vezetője végül Gunnar Jarring közel­­keleti békemissziójának mi­előbbi felújítását sürgette. „Ha elmulasztjuk az alkalmat e misszió felújítására, akkor to­vábbi húsz vagy még több évig viszállyal és a nagyha­talmak közötti konfrontáció növekvő veszélyével találhat­juk magunkat szemben e tér­ségben.” V­írn­a­nölcséni értesülések a damaszkuszi Baath-kongresszus megnyitásáról A Reuter és az AFP egybe­hangzó — de nem hivatalos közlésre támaszkodó — jelen­tése szerint péntek este Da­­maszkuszban megnyílt a Baath-párt rendkívüli kong­resszusa. A pénteki ülés két órát tartott, s a kongresszus szombaton folytatta munkáját — véli tudni a Reuter. A ta­nácskozáson Nureddin Atasszi állam- és kormányfő, a Baath főtitkára elnököl. Az eredeti tervek szerint a pártkongresszusnak már hétfőn meg kellett volna nyílnia. Da­­maszkuszból időközben olyan hírek érkeztek, hogy újabb de­legációk bevárása végett került sor a halasztásra.

Next