Magyar Nemzet, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-02 / 51. szám
4 A RÁDIÓ MELLETT 14,0 . Ez a szombat 760 órai délutáni műsor néhány hete született, a régi szombati összeállítás utódaként. A stafétaváltás tanulsággal is szolgál. Valamikor,égen, az volt a gyakorlat, hogy ha egy műsort kitalálok, elnyúzták a végelgyengülésig. Ma — nem ez az első precedens — igyekeznek megelőzni a hanyatlást, frissíteni, már akkor, amikor az elöregedés még csak fenyegető lehetőség. Természetesen a felfrissítés elvét sem lehet gépiesen alkalmazni: sosem egy műsor életkora, mindig csak belső állapota határozza meg életképességét. Vannak a rádióban műsor-matuzsálemek — például a Százados szenzációk vagy a Kíváncsiak Klubja — és mégsem öregednek, jellegük és formájuk szinte automatikusan biztosítja a friss vérkeringést. Az ilyen műsoroknál hiba lenne az évek száma szerint temetni. A 168 óra — felelős szerkesztő Ipper Pál — jó konstrukciónak látszik. Sok az öszszetett, aktuális, élő adásban sugárzott műsor, az utóbbi években egyre-másra újak születnek, nem könnyű ebbe az egyébként korszerű dömpingben még újabbat adni. Az elválasztó jelleg, úgy vélem, leginkább a hangütésben, a vezénylő egyéniségekben és ama nagyon hasznos törekvésben keresendő, amit úgy neveznék, hogy versenyfutás a másodpercekért. A televízió szükségszerűen lomhább apparátusával szemben ez a fürge mozgékonyság a rádió nagy vonzereje ma is. És ezt egyre tudatosabbanhasználják ki azok, akiknek erre a lehetőség megadatik. Mint a 168 óra gazdái, akik a legfrissebb aktualitásokat nyújtották hallgatóiknak, például Ipper beszélgetése Komlós Jánossal, aki aznap, szombaton, mutatta be a Mikroszkóp új vállalkozását, az ifjúsági vitaszínházat, vagy a műsorvezető Rapcsányi László híradása a szintén aznap, ahogy ő némi rádiós büszkeséggel hangsúlyozta, másfél óra múlva kezdődő Tháliabemutatóról, Weöres Sándor Holdbéli csónakosának első színpadi megszólaltatásáról. Ez a sikerült új műsor nem tagadhatja le, hogy politikus, újságíró, a külföldi tudósítók iskoláját megjárt felelős szerkesztője van. Belső dolgainkon kívül nagyon hangsúlyozott a 168 óra világorientációja, mindenfelől kapjuk az érdekes vagy furcsa híreket. Lapozgatás a világban, általános és jelképes értelemben, akárcsak „Azt olvastuk ...” kezdetű rovatuk, melyben valóságos lapozgatásra hívják a hallgatót a világ különböző orgánumai mellé. Költők albuma a kortársi líra élő antológiája kezd kibontakozni a vasárnaponként jelentkező Költők albuma negyedóráiból. Legutóbb Kálnoky Lászlót keresték fel a mikrofonnal, aki elmondta költővé alakulásának genezisét, s nagyon egyszerű, világos szavakkal vázolta ars poeticáját, egyúttal cáfolván a költészete körül kialakult misztikus kritikai legendákat: elmondta, mi érdekli, mi nem érdekli, mint lírikust, miből kénytelen verset formálni (kénytelen, mert nem tudja elnyomni magában) és milyen versindító ötleteket szokott veszni hagyni, amíg el nem halnak benne (ha elhalnak, akkor nem volt érdemes megírni). Kálnoky László lírája a nagy költészet bélyegét viseli. Könyörtelen tekintettel nézi önmagát és a világ dolgait, s ebben a könyörtelenségben elsősorban a kitartás dominál: nem fordítja el a fejét, amíg föl nem fedezi a végső lényegre meztelenített összefüggéseket a kiszemelt valóság-kör elemei között. Az eredmény legtöbbször valóban nem kellemes, semmi köze édes daloláshoz és gyengéd költői szalonzenéhez, inkább valami elkeseredett ragaszkodás ez a fölfedezett igazság közléséhez, melynek sajátos versszépségét az emberi létezés képeinek sötéten izzó tónusa, a végső kifejezés keresésének nyugtalan költői pedantériája, és a lebontott tiszta forma feszítése adja. Bírálói legtöbbször peszszimizmussal vádolják. Holott Kálnoky költészete nem peszszimista, hanem tragikus. Verseiben sohasem találkozunk a pesszimista költők öntetszelgő félhomályával — az ő sötéten lángoló fényei mindig vakító élességűre világítják a verseiben felidézett emberi dráma képeit. Kálnoky nem tör le, hanem megrendít — és a megrendülés maga a katarzis, mindig valaminek a csírája, egy más minőség kezdete. Verseit — köztük az elmúlt év verstermésének egyik csúcsteljesítményét, a De profundis-t, melyért elsőként Kálnoky kapta a tavaly alapított Robert Graves-díjat — átéléssel, szépen mondta el Szentpál Mónika és Mádi Szabó Gábor. Görgey Gábor : Kertész Lilla előadóestje A Rátkai Klubban tartott premier után Kertész Lilla a Kosztolányi Művelődési Otthon színpadán is bemutatta műsorát, kísérőjével, s a műsor egy részének zeneszerzőjével, Gottesmann Viktorral együtt. A műsor címe is többértelmű, akár az egész, okosan összeválogatott műsor maga. Az „állati" motívumokat kástneri majmok, brechti cápák, mrozeki elefántok képviselik. ’ A békében szenvedélyesen hivő, haragos fiatalok közül való a szigorú angyal arcú, szőke Kertész Lilla. Pantomimusi pályakezdése hozzásegíti, hogy minden egyes számának különös mozgásjelleget is adjon. Például összeomolva ül, mint öreg fegyverkovácsné, keleti mesében ággyá varázsol egy szenetszéket és lánggal lobog a Régi Párizs főterén című Sartre—Kozma dalban. De a legtöbbet mégis mai prózaíróink értő tolmácsolásában adja: Karinthy Ferenc Fémdoboz és tubus című krokijának vizuális érzékeltetésében, Örkény István Budapestjének precízen és szárazon elmondott és épp ezért még inkább borzongató élményével; Komlós János Frizura és történelem című művének ismétlődő, ellenkező tartalommal egymással feleselő jelzőinek kardvillogtatásával. Könnyen lehet, hogy fémes fényű hangja, hűvös okossága Kertész Lillát mai irodalmunk fontos hangszerévé avatja. f. á. REGGEL 10-TŐL REGGEL 4-IG MAGNÓZENE MELLETT KELLEMESEN SZÓRAKOZHAT, BOKSZOS, INTIM ESZPRESSZÓNKBAN IKi ZÖLDFA ESZPRESSZÓ Bejárat a Mészáros utca és Gellérthegy utca sarkát: Masai Nemzet A RÓZSALOVAG Felújítás az Operaházban FELFOGÁS KÉRDÉSE, hogy a Rózsalovagot vígjátéknak, vagy Urai színjátéknak tekintik-e elsődlegesen, akik tolmácsolására vállalkoznak, s Strauss operájában ez is, az is megvan, fény-árnyék módjára egymás mellett, szándékkában hasonlóan, mint a nagy példaképnél, Mozartnál — mondjuk, a Figaro házasságában. Legfeljebb a fény és árnyék nem olyan magától értetődően egymásba olvadó, mint Mozartnál — a rétegek jobban elkülönülnek. Felfogás és ízlés kérdése, hogy a darabot Ochs báró komédiájának, vagy Octavian — a modern Cherubin — és a marsallné történetének, egy érzelem történetének interpretálják-e elsősorban. Mert a két réteg egymás mellett húzódik a Rózsalovagban — érintkezik, egymásba játszik ugyan, de végeredményben külön kristályosodik ki Ochs báró és a marsallné figurája körül. S talán éppen ebben van a szemernyi belső ellentmondása, törése ennek az oly elragadó darabnak. Bohózat, vagy lírai játék — ezt az egymással nehezen egyezkedő két réteget volna feladata közelítenie és elfogadható közös nevezőre hoznia minden Rózsalovagelőadásnak. A VASKOS KOMÉDIA rétege az Operaház új Rózsalovag-felújításának színpadán, Mikó András rendezésében, akarva-akaratlanul a kelleténél jobban előtérbe tolakszik és harsányabb megvilágítást kap. A csábítást erre részben kétségtelenül a szövegkönyv adja — a szövegkönyvből, a színpadi utasításokból, a cselekmény szituációiból ezt is ki lehet olvasni. Az új rendezés túlságosan készpénznek veszi a szövegkönyv szavaiból, utasításaiból és helyzeteiből mindazt, ami (ott sem mindig ízlésesen!) a bohózat fonalát vastagítja, s a hatás kedvéért meg is toldja egy-egy komikus helyzet ,„rájátszásával" a karikatúra túlrajzolásával, s a tarka zsánerek túlságos reflektorfénybe állításával — színpadi elrendezést tekintve nem is mindig egészen „schlagfertig” módon. A darab színpadi hatásának bizonyos látványossági szempontból kétségtelenül ezek a leghálásabban kamatoztatható rétegei. S tagadhatatlan, léteznek a Rózsalovag előadásának ilyenfajta tradíciói is — persze, még mindig a szereplőgárda adottságain, egyéniségeken is múlik, hogy ki mennyit engedhet meg magának a vaskosabb árnyalatokból. A komikum adagolására nincs pontos szabály, az ízlés kivételével. Szélsőséges, gátlástalan komédiázásig mégis, úgy hiszem, csak a III. felvonás fogadóbeli maskarás játékában lehet elmenni — ez a jelenetsor valóban minden áttételesség nélkül, nyíltan burleszknek készült. A többi: jellemkomédia, amelynek a magatartás stílusa kell hogy kereteket szabjon, hiszen Ochs báróról például maga Strauss mondja el, hogy „mindenesetre nemesember, még ha kissé elparasztosodott is, és legalábbis annyira tisztességesen kell hogy tudjon viselkedni a tábornagyné szalonjában, hogy a tábornagyné öt percen belül ki ne dobassa szolgáival.” .„Bécsi komédia és nem berlini bohózat”, hangsúlyozza Strauss, s bár egy időben maga is „Ochs báró” címen emlegette készülő darabját végeredményben mégis Rózsalovagnak zenésítette meg. Mert kérdés, hogy ha két réteg — egy vígjátéki és egy szeriőzebb — egymás mellett fekszik is a Rózsalovagban, így van-e egymás mellett, Ilyen elütően és ellentétesen feszül-e egymással szembe, mint ahogy esetleg a cselekményből ki lehet hámozni? s így van-e még Strauss zenéjében is? . Ha csak a vígjátéki réteget nézzük is, ami a szövegben és színpadi utasításokban esetleg kifejezetten harsány komédia és vaskos bohózati szituáció, az a zenében csillogó meleg humorrá szelídül, iróniává nemesedik; telivér, vérbő lendületében is stílussá, magatartássá formálódik. De a zene másképp is segíti közös nevezőre hozni az ellentéteket! a Rózsalovag keringő-alapritmusa nagyon sokarcú, ellentéteket egybefoglaló kötőanyag —, s ha a Rózsalovag keringő-mámorát szokás emlegetni, éppen úgy beszélhetnénk a Rózsalovag keringő-fátyolozottságáról és keringő-nosztalgiájáról is. Ebből a felismerésből merített régebben is, újabban is néhány európai Rózsalovagelőadás, amelynek stílusát mértékadónak tekinthetnénk. A játék eleganciájával és visszafogottságával, a komikumnak is formát adó ízlésével — megérezve és megéreztetve azt, hogy Strauss operája mégiscsak az ízlés mesterműve. S tudomásul véve azt, amit már annyian felismertek és elmondtak a darab születése óta: hogy ebben a bővérű és az ihlet boldog óráiban született, zenében mégiscsak a Urai tónus és a búcsú nosztalgikus árnyalata a legfontosabb alapszín, hogy a Rózsalovag alapjában véve egy búcsúzó szerelem története és egy búcsúzó korszak zenéje. Búcsú a keringős, polgári Bécstől, és búcsú a Mária Terézia-korabeli és Mozart-korabeli rokokó Bécstől: „búcsú a tegnaptól”, stefan zweigi értelemben, az első világháború előestéjén. A SZEREPLŐK ADOTTSÁGAIN is múlik a mondanivaló megfelelő hangsúlyainak, arányainak érvényesítése. Két szereposztási változat tapasztalatai alapján azt a tanulságot szűrhetnénk le, hogy a színpadi előadás színvonala és atmoszférája képenként, jelenetenként, szereposztásonként sűrűn változik, aszerint, hogy ki mennyit „hoz” éppen szerepének tartalmából. A premier Octavianja, Házy Erzsébet, a maga egyéniségének ismerős és eleven színeit „hozza”. Sajnos, nem mindenütt eléggé differenciáltan Octavian zenei és szövegbeli mondanivalójának árnyalatait, s így, nem mindenütt a figura hiteles lélekrajzát., Az egész alakítás harsányabbá válik az eredetinél, a szólam problémáival való küzdelemben. Házy Erzsébet színpadra termett pompás karakterizáló képességének a III. felvonás fogadóbeli bohózatában örülhettünk leginkább. Octavian drámai hitelét az utolsó fináléban éreztette meg legjobban; szép volt — legalább kifejezési szándékában, s így színházi hatásában is — a zárókettős pianoindítása. A másik Octavian, SzőnyiOlga egyenletesebben rajzolja végig alakítását és egyenletesebben felel meg az énektechnikai feladatoknak; itt-ott többet éreztet meg a figura „fiús” bájából és lovagi gesztusaiból is. A tábornagyné alakja a modern operairodalom egyik legszebb szerepe és legigényesebb művészi feladata. Modernsége nem abban van, hogy egy kényes Vaisón, egy fordulatos és itt-ott válságos szerelmi kaland középpontjában áll (mindez nagyon is valószerű lehetett a cselekmény XVIII. századában is), hanem, ahogyan helyzetét, sorsát végiggondolja. Valóságos „érzelmek iskolája” és emberi belső tartás iskolája ez a szerep; annyiféle árnyalatból, szenvedélyből és nosztalgiából, bölcsességből és lemondásból, eleven intelligenciából és humorérzékből öszszegyúrva — minden mondata, minden dallamfrázisa egyegy ecsetvonás ennek a változatos lelki portrénak teljességéhez. Déry Gabriella, az első szereposztás Marschallin-ja, minden rokonszenvessége mellett, nem eleget éreztet meg a szerepben rejlő seregnyi nüansz közül; éneklése ehhez kissé egyszínű és kifejezésben kevés árnyalatú marad. Produkcióját inkább az éneklés folyékonysága és a kétségtelen hangszépség teszi kelemessé. Többet éreztet meg a szerep hangulatából a másik szereposztás tehetséges, fiatal énekesnője, Sudlik Mária — ő legalább a figura néhány fontos alapszínét, a nosztalgia légkörét, a humor és elegancia egy-egy csillámát föl tudja villantani alakításában. A palettát persze még tovább lehetne színesíteni; ez már további művészi tapasztalatokon és további énektechnikai fölkészültségen is múlnék. Ochs báró szerepét telivér, öblös basszus-hangokra álmodták meg: a nehézkes eleganciát nem lehet „eljátszani”, a nehézkes eleganciára születni kell. Begányi Ferenc hangja nem egészen ez a fajsúly — alakítása különben, szereposztási kompromisszumként nem is volna rossz, ha nem igyekeznek „túljátszással” pótolni a hiányzó súlyt, az elegancia rovására, s ha bizonytalansága kijelölt posztján, nem tenné néhol kissé merevvé és „igyekvővé”. A hang fajsúlyának kérdése persze a másik Ochs bárónál, Várhelyi Endrénél is fölmerül — ő tagadhatatlanul biztosabb szólamában, de félreérthetetlenül buffó-szerepet, karikatúrát csinál Ochs báróból. A karikatúra teszi problematikusakká a Faninai-ábrázolásokat is — s itt alighanem a rendezői értelmezés kérdése is belejátszik. Faninal jellegzetes parvenü, s ez önmagában is elegendő nevetségességéhez; nem volna szükség rá, hogy a baritonbuffó szokásos ecsetvonásaival túlszínezzék — ahogyan Radnai Györgynek, s a másik szereposztásban Sebestyén Sándornak ez a megoldás jutott. Az új Rózsalovag gárdájának legszerencsésebb rátalálásai közé tartozik a két Sophie: Andor Éva, biztos zeneiségével, dallamvonalainak lendületesen és finoman rajzolt íveivel, intelligenciájával, ahogyan szerepének sajátos színét és helyét megérzi a darabban; és, a vártnál is örömtelibb meglepetésként hat Kalmár Magda Sophie-alakítása: rendkívül muzikális ésízléses szerepmegoldásával, hamvasságával, portréjának gyöngéd színeivel, amihez hasonlóra alig emlékezhetünk az utóbbi évek magyar Rózsalovag-előadásainak történetében. A kisebb szerepek jó megoldásai közül emeljük ki Palcsó Sándor és Rozsos István Varzacchi-ját, Erese Margit Annináját, Róka István olasz énekesét; s két klasszisteljesítményről hadd szóljunk külön is: Réti József olasz énekeséről, és Szirmay Márta telivér, pompás Anninájáról a premier szereposztásában. LEGJELENTÉKENYEBB FŐSZEREPLŐJE azonban az új Rózsalovagnak Ferencsik János. Ahogyan a Rózsalovag zenéje az ő keze alatt megszólal — azzal a magávalragadó lendülettel és formai biztonsággal, azzal az ízléssel és a bécsi stílus hitelességével, azzal a lírikus gyengédséggel és drámai színgazdagsággal — bizonyos, hogy ebben van a Rózsalovag felújításának legfőbb és legszebb értelme. Egy teljesen megérlelődött művész, egy nagy karmester európai formátumú opera-produkciója. S örömmel gratulálhatunk a másik szereposztás karmesterének Lukács Ervinnek is: nagyszerű teljesítmény az övé is, eleven muzikalitásával, pontosságával, színességével. Az ő Rózsalovagja talán egy kibontakozási periódus fontos állomása, egyik legalaposabb tudású karmesterünk művészi pályáján. Kovács János .K.H l#?l. míretas NAPLÓ Mikó András, az Operaház főrendezője és Szirtes György gazdasági igazgató hétfőn Moszkvába utazott, hogy előkészítse az Operaház szeptemberi vendégszereplését. * Petrovics Emil Bűn és bűnhődés című operáját vasárnap nagy sikerrel mutatta be a wuppertali Operaház, Kulka János vezényletével. A bemutatón részt vett a zeneszerző is. Vasárnap Berlinben megkezdődött az NDK színházművészeti szövetségének második kongresszusa Wolfgang Heinz professzornak, a szövetség elnökének referátumával. Hangoztatta, hogy új mértéket kell megállapítani a mai drámák alkotói számára, mert, mint kiderült, sem abszolút mércéket nem lehet felállítani, sem pedig azt nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy egy mű mondanivalója határozza meg a mű minőségét . Dr. Vasadi Balogh Lajos, a Postás Szimfonikus Zenekar vezető karnagya hétfőn a Szovjetunióba utazott. Moszkvában és Taskentben a Szovjetunió Állami Szimfonikus Zenekarát vezényli. A A csepeli képzőművészek tavaszi tárlata ma délutáni hat órakor nyílik meg a Csepel Galériában. A nagy érdeklődésre való tekintettel a Nemzeti Galéria Widder Félix emlékkiállítását március 14-ig meghosszabbították.* A Nemzeti Galéria Korda Vince műveiből Kecskeméten kiállítást rendez. Kérik azokat, akiknek a birtokában a művésztől származó mű van, jelentkezzenek a 124—360-as telefonon dr. Telepy Katalinnál Igor Ojsztrah jövőre a berlini ünnepi fesztiválon három kamarakoncertet vezényel Bach műveiből. A szovjet hegedűművész ez alkalombólfeleségével, Natalja Spercalovával is hangversenyt ad az NDK fővárosában. A martonvásári Beethoven hangverseny-sorozat az idén június 26-án kezdődik. Az első hangverseny műsorán a I. és IX. szimfónia szerepel Erdélyi Miklós vezényletével. Július 31-én Jussi Jaias,finn karmester vezényli a Coriolan-nyitányt és a VIII. szimfóniát, ti harmadikon a Suissa solemnist hallhatja a közönség. A Plakátmúzeum nyílt Essenben az Ipari Forma Házában. A múzeum tulajdonában máris 15 ezerplakát van, elsősorban az utóbbi évtizedek plakátjaiból. Ez a múzeum a világ második plakátmúzeuma. Március 2 SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaházi A rózsa, (Székely Mihály béri. 4.) (7) — Erkel Színház: Bánk bán (Oláh bér’ 7.) (7) — Nemzeti Színház: Ianov (7) — Katona József Színház: Álszentek összeesküvése (7) Madách Színház: Sosem lehet tudn’ (7) — Madách Kamara Színház: Eszményi gyilkos (7) — Vígszínház: Hotel Plaza (K. béri. 3.) (7) — Pesti Színház: Az öreg (7) Thália Színház: A holdbéli csúf lakos (7) — József Attila Színház : A nagy hazugság (Z. béri. 4.) (7 — Fővárosi Operettszínház: Mit vesztett el, kisasszony? (L. béri. 3.) (7) — Bartók Gyermekszínház (a Főv. Operettszínházban): Rab ember fiai (du. 3) — Vidám Színpad: Fő a csomagolás! (fél 8) Irodalmi Színpad: Woyzeck, Leonce és Léna (Vöröskereszt bér. 4.) (fél 8) — Kamara Varieté: Maxi Show (du. 6 és fél 9) — Zeneakadémia: Bácher Mihály Beethovenestje (Bácher Mihály két hangv. 1.) (fél 8). VÁLLALATVEZETŐSÉGEK, yím, és SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁGOK yjypy- SZÍVES FIGYELMÉBE! Március 8-i nőnapra A NŐDOLGOZÓKNAK AJÁNDÉKOZZANAK NÉPMŰVÉSZETI HÍMZÉSEKET, SZŐTTESEKET, KERÁMIÁKAT A Népművészeti Boltokbóll ■ .............................. 1