Magyar Nemzet, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-22 / 94. szám
Osibörtök, 1971. április 26. Forduljon dr. \\m\ Az Ügyvédi Kamara elnökének vélménye a speciális feladatokról A Tv-Híradó április 13-i első kiadásában riportot láthattunk néhány tanácstalan és meglehetősen kétségbeesett ember — asszony és férfi — részvételével, akik egyszerre siratták otthontalanságukat és a pénzüket. A IV. kerületi Lakásépítő Ktsz ugyanis 1969. október 31-re vállalta az új társasház átadását, de ígéretét — a legkülönfélébb kifogásokra hivatkozva — máig sem teljesítette. Szerepeltek a televízió képernyőjén — a riporteren kívül — a panaszosok, a két ,,dolgozó” építő közül az egyik és végül láthattuk-hallhattuk a szövetkezet elnökének — enyhén szólva! — csűrt-csavart mentegetőzését is." Jogászt nem láttunk. Jogtudor véleményét nem hallottuk. Utolérni az élet adta leckét Hogyan is állunk ezekkel az ügyekkel ? ... Közreműködhet-e hatékonyan, segíthet-e az ügyvéd az ilyen új típusú, a magunk alakította életforma következményeként felmerülő vitás problémákban, kínos helyzetekben ? Természetesen nem az ismert bírósági eljárások gyakorlatára gondolunk. Akkor ugyanis már rendszerint — késő. Dr. Gárgyán Tibor, az Ügyvédi Kamara elnöke szerint teljesen jogos a kérdés. Sőt: szükséges is. Annyira, hogy ők már jóval korábban feltették maguk közt, egymásnak. A lezajlott beszélgetések, viták végkicsengése, „szabad fordításban”, szüntelenül változó életünk újabb és újabb kérdéseket tesz fel a jogásznak is. A társadalmi-gazdasági élet változásainak — minden esetben — jogi következményei is vannak. Ezek a következmények pedig lényeges változtatásokat, fejlesztést követelnek, az ügyvédi munkában, jogi gyakorlatban is. Itt van mindjárt példaként a társasházak szervezésének programja, amely teljesen új munkaterületet nyitott az ügyvédek számára, de a jog történetében is. Az ügy elindult, mindenféle szervezés, bármiféle hivatalos formula nélkül, spontán akciók sorozataként. Azután — mint annyiszor, más vonatkozásban is — az élet szabta leckét, a gyakorlat nyújtotta feladatot igyekezett utolérni, megoldani az elmélet. A lakosság ilyen irányú igénye egyre nőtt. Mind többen és többen fordultak ügyvédhez tanácstalanságukban, az építkezés közben felmerült vitás kérdéseket továbbítva. Igen ám, csakhogy az ügyvédek legnagyobb része sem építtetett még akkor társasházat. De jó részük már ekkor rávetette magát a speciális jogszabályok tanulmányozása- Az anyagi bizonytalanság ellen Az eredmény: ma társasház-építkezést már az ügyvédi munkaközösségek valamelyik tagjának közreműködésével kezdeményeznek. A beszélgetésnek ennél a szakaszánál történik, hogy az Ügyvédi Kamara elnöke kimond egy szentenciát, amely ellentmondásra késztet. — Azelőtt nagy volt az anyagi bizonytalanság. Ez most, hogy ügyvédeink a szerződéskötéstől a kulcsátadásig végigkísérik az építés folyamatát, megszűnt. A már idézett Tv-Híradó tényeire hivatkozom. Körülbelül másfél milliós költségvetéssel indultak a munkálatok, s ma — csaknem két évvel a határidő után — a hárommillió forinton is felül tart a Fillér utcai társasház — Vajek Jutka mondta így — „nem nagy pénzű” építtetőinek társasága. Dr. Gárgyán Tibor — mintha a bírósági tárgyalóteremben lennénk — felnyújtja a mutatóujját: — Félreértés ne essék: prevencióként mi csak az anyagi biztonságot határolhatjuk körül. Az építés tempójáért, egyelőre semmit sem tehetünk. — Utólag sem? — Utólag természetesen ügyvédeink élhetnek és élnek is a törvény adta lehetőségekkel. De ez már a hagyományos joggyakorlat körébe tartozik. Nincs valami biztató csengése ennek az utóbbi kijelentésnek. Inkább lássuk hát az újat! Azt, ami a mai kor ügyvédjének munkáját alapvetően megkülönbözteti a régitől, az ásatagtól, az elavulttól. Nem olcsó gyógyszer Már az első megállapítás is figyelemre méltó ezzel kapcsolatban. Az a gyakorlat, hogy egyetlen ügyvéd mindenféle esettel egyforma felkészültségi fokon foglalkozzék, többé nem megy. Úgy vélem, elég, ha annyit mondok, hogy Magyarországon jelenleg körülbelül százezer különböző jogszabály van érvényben. Azt már nem nehéz kitalálni, hogy ennek egyetlen ellenszere — ha úgy tetszik: „gyógyszere” — a specializálódás. Nem olcsó gyógyszer. Rengeteg energiát igényel. Éppen ezért viszonylag lassan alakulnak ki az új munkaterületek határozott körvonalai. Pedig a Kamara — felismerve az élet, a gyakorlat, az állami gépezet támasztotta igényeket, követelményeket — sokféle húron, széles skálán igyekszik játszani. A kísérletezések egyik legfrissebb hajtása az, amely a 16. számú Ügyvédi Munkaközösségben valósult meg, illetve egészen pontosan: kialakulóban van. Az Elnöki Tanács 1970/19-es sz. törvényerejű rendelete szabályozza a vállalati társulások jogait, módszereit, lehetőségeit. Ez a jogszabály részletesen foglalkozik — a vadonatúj helyzetet teremtő — közös vállalkozások működési szabályzatával, fontosságával — jelentőségével és létrehozásának alapvető követelményeivel, különös tekintettel azokra a távlatokra, amelyeket bizonyos termékek hazai előállításában ezek az együttműködések nyújthatnak. Úgy véljük, elegendő, ha ezzel kapcsolatban csak az importot csökkentő és nagyobb exportlehetőséget teremtő tényezőkre, vagy egy sereg hazai termelési probléma megoldásának kapunyitására hivatkozunk. Az új lakásrendelet is Tény, hogy az effajta vállalati társulások szerződéskötésének egyik legfőbb „kelléke”: a szerződést jogtanácsos vagy ügyvéd ellenjegyezze. A Kamara elnöke utólag bevallja, hogy a rendelet első elolvasásakor úgy vélték, ez a szereplés nem okozhat gondot egyetlen jogász számára sem. A részletes tanulmányozás után azonban rá kellett jönniük, hogy az ügy egyáltalán nem ilyen egyszerű. Sőt! Nemcsak speciálisan képzett jogászok, de még közgazdászok és pénzügyi szakemberek tapasztalatát, jelenlétét is megköveteli. Hatósági engedélyeket megszerezni, megállapítani a jogszerűség feltételeit, „kinyomozni”, helytállnak-e a pénzügyi garanciák, megvannak-e a vállalati társulás gazdasági, távlati biztosítékai? — mindez összetett, bonyolult feladatot jelent. Az Ügyvédi Kamara fürgén reagált a hirtelen támadt igényre; elhatározták, hogy speciális osztályt szerveznek. Ennek tagjai közé — az elfogultság ellen, a tárgyilagosság kedvéért — nemcsak ügyvédeket, de külső szakértőket is meghívtak. Az érdeklődés máris jelentős, a legkülönbözőbb vállalatok részéről is. És ismét a gyakorlat: menetközben derült ki, hogy ennek az ügynek egész sor nemzetközi vonatkozása is van. Éppen ezért a speciális osztály nemzetközi részlege ma már hatékonyan foglalkozik a külföldi ügyfelek problémáival és képviseli érdekeiket. Jelenleg 6—8 ügyvéd, kü közgazdász és 2—3 pénzügyi szakember vesz részt ebben az új típusú jogi munkában. Az élet azonban újabb és újabb kérdéseket tesz fel, amelyekhez — mint a cikk elején említettük — minden esetben jogi következmények is járulnak. Az Ügyvédi Kamara éppen ezekben a napokban keresi a megoldást egy még újabb feladat: az új lakásrendelettel kapcsolatban létesülő lakásépítő és lakásfenntartó szövetkezetek — teljesen új forma! — jogi ellátására. Valaha így szólt a mondás: „A jó pap holtig tanul.” Úgy tűnik, a mi életünk lüktető ritmusa ezt a jogászat számára is kötelezően előírja. Csillag István BÉCS BELVÁROSÁIG FORINTÉRT VISSZÜK ELZ Rokonlátogatók, hivatalos kiküldöttek megtakaríthatják valutájukat, ha az Engels térről naponta menetrendszerűen induló autóbuszjáratainkat igénybe veszik Egy út 130,50 Ft Oda-vissza 209,5 Ft MENETJEGYEK, HELYFOGLALÁS, FELVILÁGOSÍTÁS A VOLÁN UTAZÁSI IRODÁJÁBAN ENGELS TÉR Telefon: 181—610 Madar Nemzet Mától a Corvin moziban! BŰNTÉNY A VIA VENETÓN SZÍNES, SZINKRONIZÁLT, OLASZ BŰNÜGYI FILM Főszereplő: FRANCO NERO Előadások: Hétköznap: 14, h6, és 8 Szombaton és vasárnap 13 és hó-kor, 7 órakor: FUNNY GIRL! Mától a SPARTACUS CÍMŰ KÉTRÉSZES, SZÍNES TÖRTÉNELMI FILM SZÉLESVÁSZNÚ VÁLTOZATA A BARTÓK ÉS A KÖB ANYA DÉLUTÁNI ÉS A SZIKRA DÉLELŐTTI MŰSORÁN Hamarosan megkezdik működésüket a járási hivatalok Az új tanácstörvény egyik figyelemre méltó intézkedése a járási hivatalok életrehívása, illetve ezzel összefüggésben a járási tanácsok megszüntetése. A tanácstörvény nemrég megjelent végrehajtási rendelete már bővebben is foglalkozott ezzel az új fogalommal, amely széleskörű érdeklődést keltett minden felé, s az emberekben különféle kérdések fogalmazódtak meg vele kapcsolatban. Ha több mint húsz évig szükségesnek tartottuk a „teljesen kiépített” járási államigazgatást, most miért szüntetjük azt meg? Vagy eddig is csak feleslegesen működtettünk egy olyan, cseppet sem lebecsülendő létszámú apparátust — 98 járási tanácsról van szó —, amely amellett, hogy eléggé megnövelte az állami hivatalok és hivatalnokok számát, mindössze egy kellemetlen „jogot” jelentett a bürokrácia fonalán? S ha már megszüntetjük a járási testületeket és némiképp csökkentjük az apparátusok létszámát, számolunk-e a közben felmerülhető ■problémákkal? Nem ötletszerűen Ezekre a kérdésekre mindenképpen választ kell adni, amelynek kiindulópontja csakis az lehet, hogy természetesen sem a járási tanácsok megalakítása, sem megszüntetése nem történt ötletszerűen, szocialista államszervezetben az ilyesmi különben is elképzelhetetlen. A járási tanácsok létrehozásának nyomós okai voltak, ugyanakkor feltétlen hangsúlyoznunk kell: a feladatokat a járási tanácsok általában magas színvonalon és eredményesen látták el az elmúlt két évtized során. Ami pedig az okokat illeti, elsősorban a szocialista típusú államigazgatási szervezet megteremtésének idejére kell gondolnunk, amikor szinte az ország valamennyi helységében hoztak létre tanácsi szerveket. A megyék képtelenek lettek volna ennyi községi tanács összefogására, ezért kellett közbeiktatni a járási tanácsokat, amelyeknek szervei közvetlenül és hatékonyabban tudtak foglalkozni mindenekelőtt a községi tanácsokhoz újonnan odakerült, többségükben gyakorlatlan vezetőkkel és dolgozókkal. De bizonyos szervezeti és hatásköri problémák, valamint a korábbi gazdálkodási rendszer is ezt a megoldást ösztönözte, tékben változtak a körülmények a járások és a községek vonatkozásában — például ma már jóval kevesebb községünk van és fejlettségi fokuk is nagyot nőtt húsz év alatt —, másrészt pedig — s ez a döntő — az államélet, illetve a szocialista demokrácia továbbfejlesztésével kapcsolatos újabb törekvéseink igényeltek feltétlenül bizonyos korszerűsítést. Ugyanis, amilyen mértékben egyszerűsödött a községhálózat — jelenleg ezernyolcszázhetvenöt községi tanács működik hazánkban —, legalább olyan mértékben nőtt az utóbbi években a helyi önállóság mind hatósági-igazgatási, mind gazdasági téren. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az új tanácstörvény még az eddiginél is nagyobb arányban igyekszik fokozni a helyi — a községi és a városi — tanácsok önállóságát, hatáskörét, nem nehéz nyomon követni, hogyan marad „kenyér nélkül” a járási tanácsszervezet jelenlegi formájában. S a községek — éppen a szocialista demokrácia kibontakoztatásának szükségességét hangoztatva — maguk is egyre több döntési jogkört igényelnek. Elsősorban tehát e meggondolások alapján került sor a járási tanácsok, mint ma már felesleges fokozat megszüntetésére, egyben a járási hivatalok létrehozására, amelyek lényegében a megyei tanács szervei, és a megyei végrehajtó bizottság irányítása alatt működnek. A járási hivatalok szervesen illeszkednek tanácsrendszerünkbe, noha szakigazgatási, tehát hivatali szervekké alakulnak át. Egyébként a járási hivatalok megszervezésének előkészületei máris előrehaladott stádiumban vannak, de — a választás napja erősen közeledik — az idő is sürget. Az ezzel kapcsolatos, valóban nem kis problémát jelentő tennivalók főleg a hivatalok belső szervezeti tagozódásának megállapítására és a személyi állomány különböző kérdéseinek tisztázására irányultak. A tapasztalatok szerint a hivatali szervezet kialakítása — tekintettel a feladatok eléggé meghatározott körére — nem okozott különösebb gondot, a káderügyek rendezése azonban már változatosabb képet mutat. Kisebb létszám, több szakértelem A fő cél természetesen az volt, hogy egyrészt kisebb létszámú, de magasabb színvonalon működtethető járási apparátusokat hozzanak létre, másrészt pedig gondoskodni kellett a feleslegessé váló munkaerők jövőjéről is. Emberei sorsáról lévén szó, valóban nem csekély problémát jelent ezeknek az ügyeknek humánus megoldása. A helyzetek különbözőségét jól érzékelteti, hogy például míg Csongrád megyében a járási apparátusok létszámának átlag mintegy 45 százaléka válik feleslegessé az átszervezés következtében, addig Pest megyében ez az arányszám kb. 16 százalék. Ennek a létszámnak az elhelyezése azonban ezekben a megyékben és másutt is rendben folyik, bár a községi és a városi tanácsok megerősítése ezekkel a dolgozókkal nem mondható egyértelműen eredményesnek. Csongrád megyében mindössze 15 főt tudtak a községekbe elhelyezni, aminek elsősorban az érdekeltek vonakodása volt az oka, pedig az összes eltávozott dolgozók közül csak egynek lett minimálisan kevesebb a bére új munkahelyén. Ennyit mindenképpen jó tudni a tanácstörvényben szereplő új államigazgatási fogalomról, a járási hivatalról, annál is inkább, mivel államszervezetünknek ez a korszerű, új hajtása rövidesen elkezdi működését mindenfelé az országban. Németh Géza A korszerűsítés követelményei A járási tanácsok odaadó és szakszerű közreműködésének köszönhető, hogy csaknem háromezer községi tanács rövid időn belül teljes mértékben életképessé vált, sőt egyre nagyobb sikerekkel büszkélkedhetett. Községeinkben mind gyakrabban kerültek napirendre a szocialista kultúra, a kommunális ellátottság feladatai és fokozatosan javult az ügyintézés a tanácsházakban. Roppant jelentős tevékenységet fejtettek ki a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, valamint a községfejlesztési mozgalom meghonosításában, amelyhez kiváltképpen a népfrontbizottságok adtak hathatós támogatást. A számottevő sikerek ellenére most mégis változtatnunk kell a járási tanácsszint helyzetén. Természetesen ennek is alapos indokai vannak. Egyrészt általában is nagymér ÖRÖKRE LÉ VASALVA?* FÉKON Szintetikus | PRESS^_ 5 Főbérlő és albérlő életveszélyes viszálya M. Ferencné 58 éves nyugdíjas asszony XII., Szilágyi Erzsébet fasor 28. szám alatti egyszoba-konyhás lakásába 1967-ben „családtagként” beköltözött az asszony unokahúga, Malik Józsefné, férjével és két gyermekével. Szóbeli megegyezésük szerint Malikéknak kellett eltartani a főbérlő nagynénit, de a lakbér fizetését M. Ferencné vállalta magára. A családias, jó viszony hamarosan megromlott az eltartó rokonok és az eltartott, az állandóan zsörtölődő nagynéni között. M. Ferencné Malikékat „átminősítette” albérlőnek és havonta 300 forint lakbért kért tőlük. Malikék csak 280 forintot fizettek. Ezt M. Ferencné kevésnek találta, nem vette át tőlük, hanem beperelte Malikékat a lakbérfizetési kötelezettség elmulasztása miatt. Miközben folyt a bírósági tárgyalás, Malikné két gyermekével elköltözött a lakásból, s csak férje maradt ott továbbra is. Ezután az 58 éves főbérlőnő és a 32 éves albérlő Malik egészen jól megfértek együtt a lakásban. Egyik este azonban váratlanul újra kitört a veszekedés. Malik dulakodás közben a földre rántotta, fojtogatta M. Ferencnét, majd késével megsebesítette. A vérző asszonyt otthagyta rázárta a lakást és elment inni. Éjszaka, amikor részegen hazaérkezett, az asszony még mindig aléltan feküdt a konyha kövezetén, de Malik nem segített rajta, nyugodtan aludt reggelig. Reggel a feleségével találkozott, délig a Boráros téren iszogatott, majd ismét hazatért a Szilágyi Erzsébet fasori lakásba. Amikor kinyitotta az ajtót, az időközben magához tért M. Ferencnének sikerült kimenekülnie. M. Ferencnét életveszélyes sérüléssel kórházba szállították. A rendőrök pedig a lakásban elfogták Malikot, aki annyira részeg volt, hogy beszélni sem tudott. Letartóztatták, s emberölési kísérlet miatt megindult ellene az eljárás. Legmagasabb áron KÉSZPÉNZÉRT IS VÁSÁROLUNK és bizományba átveszünk márkás ÉTKÉSZLETEKET. ÉRTÉKES PORCELÁN- ÉS ÜVEGTÁRGYAKAT, ANTIK EZÜSTÖT, MODERN EZÜSTÖT, MŰTÁRGYAKAT Budapest, V., Kossuth Lajos utca 1. Telefon: 189—033 Budapest, V., Szent István körút 3. Telefon: 314—530 Budapest, V. Vitkovics Mihály u. 10. Telefon: 184—420. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT