Magyar Nemzet, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-22 / 94. szám

Osib­örtök, 1971. április 26. Forduljon dr. \­\m\ Az Ügyvédi Kamara elnökének vélménye a speciális feladatokról A Tv-Híradó április 13-i el­ső kiadásában riportot láthat­tunk néhány tanácstalan és meglehetősen kétségbeesett ember — asszony és férfi — részvételével, akik egyszerre siratták otthontalanságukat és a pénzüket. A IV. kerületi La­kásépítő Ktsz ugyanis 1969. október 31-re vállalta az új társasház átadását, de ígéretét — a legkülönfélébb kifogások­ra hivatkozva — máig sem tel­jesítette. Szerepeltek a televízió kép­ernyőjén — a riporteren kívül — a panaszosok, a két ,,dolgo­zó” építő közül az egyik és végül láthattuk-hallhattuk a szövetkezet elnökének — eny­hén szólva! — csűrt-csavart mentegetőzését is." Jogászt nem láttunk. Jogtudor véleményét nem hallottuk. Utolérni az élet adta leckét Hogyan is állunk ezekkel az ügyekkel ? ... Közreműköd­het-e hatékonyan, segíthet-e az ügyvéd az ilyen új típusú, a magunk alakította életforma következményeként felmerülő vitás problémákban, kínos helyzetekben ? Természetesen nem az ismert bírósági eljárá­sok gyakorlatára gondolunk. Akkor ugyanis már rendsze­rint — késő. Dr. Gárgyán Tibor, az Ügy­védi Kamara elnöke szerint teljesen jogos a kérdés. Sőt: szükséges is. Annyira, hogy ők már jóval korábban feltették maguk közt, egymásnak. A le­zajlott beszélgetések, viták végkicsengése, „szabad fordí­tásban”, szüntelenül változó életünk újabb és újabb kérdé­seket tesz fel a jogásznak is. A társadalmi-gazdasági élet vál­tozásainak — minden esetben — jogi következményei is van­nak. Ezek a következmények pedig lényeges változtatásokat, fejlesztést követelnek, az ügy­védi munkában, jogi gyakor­latban is. Itt van mindjárt példaként a társasházak szervezésének programja, amely teljesen új munkaterületet nyitott az ügy­védek számára, de a jog törté­netében is. Az ügy elindult, mindenféle szervezés, bármiféle hivatalos formula nélkül, spontán ak­ciók sorozataként. Azután — mint annyiszor, más vonatko­zásban is — az élet szabta lec­két, a gyakorlat nyújtotta fel­adatot igyekezett utolérni, megoldani az elmélet. A lakosság ilyen irányú igé­nye egyre nőtt. Mind többen és többen fordultak ügyvédhez tanácstalanságukban, az épít­kezés közben felmerült vitás kérdéseket továbbítva. Igen ám, csakhogy az ügyvé­dek legnagyobb része sem építtetett még akkor társashá­zat. De jó részük már ekkor rávetette magát a speciális jogszabályok tanulmányozása- Az anyagi bizonytalanság ellen Az eredmény: m­a tár­sasház-építkezést már az ügy­védi munkaközösségek vala­melyik tagjának közreműkö­désével kezdeményeznek. A beszélgetésnek ennél a szakaszánál történik, hogy az Ügyvédi Kamara elnöke ki­mond egy szentenciát, amely ellentmondásra késztet. — Azelőtt nagy volt az anyagi bizonytalanság. Ez most, hogy ügyvédeink a szer­ződéskötéstől a kulcsátadásig végigkísérik az építés folya­matát, megszűnt. A már idézett Tv-Híradó té­nyeire hivatkozom. Körülbelül másfél milliós költségvetéssel indultak a munkálatok, s ma — csaknem két évvel a határ­idő után — a hárommillió fo­rinton is felül tart a Fillér ut­cai társasház — Vajek Jutka mondta így — „nem nagy pénzű” építtetőinek társasága. Dr. Gárgyán Tibor — mint­ha a bírósági tárgyalóte­remben lennénk — felnyújtja a mutatóujját: — Félreértés ne essék: pre­vencióként mi csak az anyagi biztonságot határolhatjuk kö­rül. Az építés tempójáért, egyelőre semmit sem tehetünk. — Utólag sem? — Utólag természetesen ügyvédeink élhetnek és élnek is a törvény adta lehetőségek­kel. De ez már a hagyományos joggyakorlat körébe tartozik. Nincs valami biztató csen­gése ennek az utóbbi kijelen­tésnek. Inkább lássuk hát az újat! Azt, ami a mai kor ügyvédjé­nek munkáját alapvetően meg­különbözteti a régitől, az ása­­tagtól, az elavulttól. Nem olcsó gyógyszer Már az első megállapítás is figyelemre méltó ezzel kapcso­latban.­­ Az a gyakorlat, hogy egyetlen ügyvéd mindenféle esettel egyforma felkészültsé­gi fokon foglalkozzék, többé nem megy. Úgy vélem, elég, ha annyit mondok, hogy Ma­gyarországon jelenleg körülbe­lül százezer különböző jogsza­bály van érvényben. Azt már nem nehéz kitalál­ni, hogy ennek egyetlen ellen­szere — ha úgy tetszik: „gyógyszere” — a specializáló­dás. Nem olcsó gyógyszer. Ren­geteg energiát igényel. Éppen ezért viszonylag lassan alakul­nak ki az új munkaterületek határozott körvonalai. Pedig a Kamara — felismerve az élet, a gyakorlat, az állami gépezet támasztotta igényeket, köve­telményeket — sokféle húron, széles skálán igyekszik játsza­ni. A kísérletezések egyik leg­frissebb hajtása az, amely a 16. számú Ügyvédi Munkakö­zösségben valósult meg, illet­ve egészen pontosan: kialaku­lóban van. Az Elnöki Tanács 1970/19-es sz. törvényerejű rendelete sza­bályozza a vállalati társulások jogait, módszereit, lehetőségeit. Ez a jogszabály részletesen foglalkozik — a vadonatúj helyzetet teremtő — közös vállalkozások működési sza­bályzatával, fontosságával — jelentőségével és létrehozásá­nak alapvető követelményei­vel, különös tekintettel azok­ra a távlatokra, amelyeket bi­zonyos termékek hazai előállí­tásában ezek az együttműkö­dések nyújthatnak. Úgy vél­jük, elegendő, ha ezzel kap­csolatban csak az importot csökkentő és nagyobb export­­lehetőséget teremtő tényezők­re, vagy egy sereg hazai ter­melési probléma megoldásá­nak kapunyitására hivatko­zunk. Az új lakásrendelet is Tény, hogy az effajta válla­lati társulások szerződésköté­sének egyik legfőbb „kelléke”: a szerződést jogtanácsos vagy ügyvéd ellenjegyezze. A Kamara elnöke utólag be­vallja, hogy a rendelet első el­olvasásakor úgy vélték, ez a szereplés nem okozhat gondot egyetlen jogász számára sem. A részletes tanulmányozás után azonban rá kellett jön­niük, hogy az ügy egyáltalán nem ilyen egyszerű. Sőt! Nem­csak speciálisan képzett jogá­szok, de még közgazdászok és pénzügyi szakemberek tapasz­talatát, jelenlétét is megköve­teli. Hatósági engedélyeket megszerezni, megállapítani a jogszerűség feltételeit, „kinyo­mozni”, helytállnak-e a pénz­ügyi garanciák, megvannak-e a vállalati társulás gazdasági, távlati biztosítékai? —­ mind­ez összetett, bonyolult felada­tot jelent.­­ Az Ügyvédi Kamara fürgén reagált a hirtelen támadt igényre; elhatározták, hogy speciális osztályt szerveznek. Ennek tagjai közé — az elfo­gultság ellen, a tárgyilagosság kedvéért — nemcsak ügyvé­deket, de külső szakértőket is meghívtak. Az­ érdeklődés máris jelen­tős, a legkülönbözőbb vállala­tok részéről is. És ismét a gyakorlat: menetközben derült ki, hogy ennek az ügynek egész sor nemzetközi vonatko­zása is van. Éppen ezért a spe­ciális osztály nemzetközi rész­lege ma már hatékonyan fog­lalkozik a külföldi ügyfelek problémáival és képviseli ér­dekeiket. Jelenleg 6—8 ügyvéd, kü köz­­gazdász és 2—3 pénzügyi szak­ember vesz részt ebben az új típusú jogi munkában. Az élet azonban újabb és újabb kérdéseket tesz fel, ame­lyekhez — mint a cikk elején említettük — minden esetben jogi következmények is járul­nak. Az Ügyvédi Kamara ép­pen ezekben a napokban ke­resi a megoldást egy még újabb feladat: az új lakásren­delettel kapcsolatban létesülő lakásépítő és lakásfenntartó szövetkezetek — teljesen új forma! — jogi ellátására. Valaha így szólt a mondás: „A jó pap holtig tanul.” Úgy tűnik, a mi életünk lüktető rit­musa ezt a jogászat számára is kötelezően előírja. Csillag István BÉCS BELVÁROSÁIG FORINTÉRT VISSZÜK ELZ Rokonlátogatók, hivatalos kiküldöttek megtakaríthatják valutájukat, ha az Engels térről naponta menetrendszerűen induló autóbuszjáratainkat igénybe veszik Egy út 130,50 Ft Oda-vissza 209,5 Ft MENETJEGYEK, HELYFOGLALÁS, FELVILÁGOSÍTÁS A VOLÁN UTAZÁSI IRODÁJÁBAN ENGELS TÉR Telefon: 181—610 Madar Nemzet Mától a Corvin moziban! BŰNTÉNY A VIA VENETÓN SZÍNES, SZINKRONIZÁLT, OLASZ BŰNÜGYI FILM Főszereplő: FRANCO NERO Előadások: Hétköznap: 14, h6, és 8 Szombaton és vasárnap 13 és hó-kor, 7 órakor: FUNNY GIRL! Mától a SPARTACUS CÍMŰ KÉTRÉSZES, SZÍNES TÖRTÉNELMI FILM SZÉLESVÁSZNÚ VÁLTOZATA A BARTÓK ÉS A KÖB ANYA DÉLUTÁNI ÉS A SZIKRA DÉLELŐTTI MŰSORÁN Hamarosan megkezdik működésüket a járási hivatalok Az új tanácstörvény egyik figyelemre méltó intézkedése a járási hivatalok életrehívá­­sa, illetve ezzel összefüggés­ben a járási tanácsok meg­szüntetése. A tanácstörvény nemrég megjelent végrehajtá­si rendelete már bővebben is foglalkozott ezzel az új foga­lommal, amely széles­­körű érdeklődést keltett minden felé, s az emberekben külön­féle kérdések fogalmazódtak meg vele kapcsolatban. Ha több mint húsz évig szüksé­gesnek tartottuk a „teljesen kiépített” járási államigazga­tást, most miért szüntetjük azt meg? Vagy eddig is csak feleslegesen működtettünk egy olyan, cseppet sem lebe­csülendő létszámú appará­tust — 98 járási tanácsról van szó —, amely amellett, hogy eléggé megnövelte az állami hivatalok és hivatal­nokok számát, mindössze egy kellemetlen „jogot” jelentett a bürokrácia fonalán? S ha már megszüntetjük a járási testületeket és némiképp csökkentjük az apparátusok létszámát, számolunk-e a közben felmerülhető ■problé­mákkal? Nem ötletszerűen Ezekre a kérdésekre min­denképpen választ kell adni, amelynek kiindulópontja csak­is az lehet, hogy természe­tesen sem a járási tanácsok megalakítása, sem megszünte­tése nem történt ötletsze­rűen, szocialista államszerve­zetben az ilyesmi különben is­ elképzelhetetlen. A járási tanácsok létrehozásának nyo­mós okai voltak, ugyanakkor feltétlen hangsúlyoznunk kell: a feladatokat a járási taná­csok általában magas színvo­nalon és eredményesen lát­ták el az elmúlt két évtized során. Ami pedig az okokat illeti, elsősorban a szocialista típusú államigazgatási szervezet megteremtésének idejére kell gondolnunk, amikor szinte az ország valamennyi helységé­ben hoztak létre tanácsi szer­veket. A megyék képtelenek lettek volna ennyi községi ta­nács összefogására, ezért kel­lett közbeiktatni a járási ta­nácsokat, amelyeknek szervei közvetlenül és hatékonyabban tudtak foglalkozni mindenek­előtt a községi tanácsokhoz újonnan odakerült, többsé­gükben gyakorlatlan vezetők­kel és dolgozókkal. De bizo­nyos szervezeti és hatásköri problémák, valamint a koráb­bi gazdálkodási rendszer is ezt a megoldást ösztönözte, tékben változtak a körülmé­nyek a járások és a községek vonatkozásában — például ma már jóval kevesebb köz­ségünk van és fejlettségi fo­kuk is nagyot nőtt húsz év alatt —, másrészt pedig — s ez a döntő — az államélet, il­letve a szocialista demokrácia továbbfejlesztésével kapcsola­tos újabb törekvéseink igé­nyeltek feltétlenül bizonyos korszerűsítést. Ugyanis, ami­lyen mértékben egyszerűsö­dött a községhálózat — je­lenleg ezernyolcszázhetvenöt községi tanács működik ha­zánkban —, legalább olyan mértékben nőtt az utóbbi években a helyi önállóság mind hatósági-igazgatási, mind gazdasági téren. Ha eh­hez hozzávesszük, hogy az új tanácstörvény még az ed­diginél is nagyobb arányban igyekszik fokozni a helyi — a községi és a városi — ta­nácsok önállóságát, hatáskö­rét, nem nehéz nyomon kö­vetni, hogyan marad „ke­nyér nélkül” a járási tanács­szervezet jelenlegi formájá­ban. S a községek — éppen a szocialista demokrácia kibon­takoztatásának szükségességét hangoztatva — maguk is egy­re több döntési jogkört igé­nyelnek. Elsősorban tehát e meg­gondolások alapján került sor a járási tanácsok, mint ma már felesleges fokozat meg­szüntetésére, egyben a járási hivatalok létrehozására, ame­lyek lényegében a megyei ta­nács szervei, és a megyei vég­rehajtó bizottság irányítása alatt működnek. A járási hi­vatalok szervesen illeszkednek tanácsrendszerünkbe, noha szakigazgatási, tehát hivatali szervekké alakulnak át. Egyébként a járási hivata­lok megszervezésének előké­születei máris előrehaladott stádiumban vannak, de — a választás napja erősen köze­ledik — az idő is sürget. Az ezzel kapcsolatos, valóban nem kis problémát jelentő tennivalók főleg­ a hivatalok belső szervezeti tagozódásá­nak megállapítására és a sze­mélyi állomány különböző kérdéseinek tisztázására irá­nyultak. A tapasztalatok sze­rint a hivatali szervezet ki­alakítása — tekintettel a fel­adatok eléggé meghatározott körére — nem okozott külö­nösebb gondot, a káderügyek rendezése azonban már vál­tozatosabb képet mutat. Kisebb létszám, több szakértelem A fő cél természetesen az volt, hogy egyrészt kisebb létszámú, de magasabb szín­vonalon működtethető járási apparátusokat hozzanak létre, másrészt pedig gondoskodni kellett a feleslegessé váló munkaerők jövőjéről is. Em­berei­ sorsáról lévén szó, va­lóban nem csekély problémát jelent ezeknek az ügyeknek humánus megoldása. A hely­zetek különbözőségét jól ér­zékelteti, hogy például míg Csongrád megyében a járási apparátusok létszámának át­lag mintegy 45 százaléka vá­lik feleslegessé az átszervezés következtében, addig Pest me­gyében ez az arányszám k­b. 16 százalék. Ennek a létszám­nak az elhelyezése azonban ezekben a megyékben és másutt is rendben folyik, bár a községi és a városi taná­csok megerősítése ezekkel a dolgozókkal nem mondható egyértelműen eredményesnek. Csongrád megyében mind­össze 15 főt tudtak a közsé­gekbe elhelyezni, aminek el­sősorban az érdekeltek vona­kodása volt az oka, pedig az összes eltávozott dolgozók kö­zül csak egynek lett minimá­lisan kevesebb a bére új munkahelyén. Ennyit mindenképpen jó tudni a tanácstörvényben sze­replő új államigazgatási foga­lomról, a járási hivatalról, annál is inkább, mivel állam­­szervezetünknek ez a korsze­rű, új hajtása rövidesen el­kezdi működését mindenfelé az országban. Németh Géza A korszerűsítés követelményei A járási tanácsok odaadó és szakszerű közreműködésé­nek köszönhető, hogy csak­nem háromezer községi ta­nács rövid időn belül teljes mértékben életképessé vált, sőt egyre nagyobb sikerekkel büszkélkedhetett. Községeink­ben mind gyakrabban kerül­tek napirendre a szocialista kultúra, a kommunális ellá­tottság feladatai és fokoza­tosan javult az ügyintézés a tanácsházakban. Roppant je­lentős tevékenységet fejtettek ki a mezőgazdaság szocialista átszervezésében, valamint a községfejlesztési mozgalom meghonosításában, amelyhez kiváltképpen a népfrontbi­zottságok adtak hathatós tá­mogatást. A számottevő sikerek elle­nére most mégis változtat­nunk kell a járási tanács­szint helyzetén. Természetesen ennek is alapos indokai vannak. Egy­részt általában is nagymér­ ÖRÖKRE LÉ VASALVA?* FÉKON Szintetikus | PRESS^_ 5 Főbérlő és albérlő életveszélyes viszálya M. Ferencné 58 éves nyug­díjas asszony XII., Szilágyi Erzsébet fasor 28. szám alatti egyszoba-konyhás lakásába 1967-ben „családtagként” be­költözött az asszony unokahú­ga, Malik Józsefné, férjével és két gyermekével. Szóbeli meg­egyezésük szerint Malikéknak kellett eltartani a főbérlő nagynénit, de a lakbér fizeté­sét M. Ferencné vállalta ma­gára. A családias, jó viszony hamarosan megromlott az el­tartó rokonok és az eltartott, az állandóan zsörtölődő nagy­néni között. M. Ferencné Ma­­likékat „átminősítette” albér­lőnek és havonta 300 forint lakbért kért tőlük. Malikék csak 280 forintot fizettek. Ezt M. Ferencné kevésnek találta, nem vette át tőlük, hanem be­perelte Malikékat a lakbérfi­zetési kötelezettség elmulasz­tása miatt. Miközben folyt a bírósági tárgyalás, Malikné két gyermekével elköltözött a la­kásból, s csak férje maradt ott továbbra is. Ezután az 58 éves főbérlőnő és a 32 éves albérlő Malik egészen jól megfértek együtt a lakásban. Egyik este azonban váratlanul újra kitört a ve­szekedés. Malik dulakodás közben a földre rántotta, foj­togatta M. Ferencnét, majd késével megsebesítette. A vér­ző asszonyt otthagyta rázárta a lakást és elment inni. Éjszaka, amikor részegen hazaérkezett, az asszony még mindig alél­­tan feküdt a konyha köveze­tén, de Malik nem segített rajta, nyugodtan aludt regge­lig. Reggel a feleségével ta­lálkozott, délig a Boráros té­ren iszogatott, majd ismét ha­zatért a Szilágyi Erzsébet fa­sori lakásba. Amikor kinyitot­ta az ajtót, az időközben ma­gához tért M. Ferencnének si­került kimenekülnie. M. Fe­rencnét életveszélyes sérülés­sel kórházba szállították. A rendőrök pedig a lakásban el­fogták Malikot, aki annyira ré­szeg volt, hogy beszélni sem tudott. Letartóztatták, s em­berölési kísérlet miatt megin­dult ellene az eljárás. Legmagasabb áron KÉSZPÉNZÉRT IS VÁSÁROLUNK és bizományba átveszünk márkás ÉTKÉSZLETEKET­. ÉRTÉKES PORCELÁN- ÉS ÜVEGTÁRGYAKAT, ANTIK EZÜSTÖT, MODERN EZÜSTÖT, MŰTÁRGYAKAT Budapest, V., Kossuth Lajos utca 1. Telefon: 189—033 Budapest, V., Szent István körút 3. Telefon: 314—530 Budapest, V. Vitkovics Mihály u. 10. Telefon: 184—420. BIZOMÁNYI ÁRUHÁZ VÁLLALAT

Next