Magyar Nemzet, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-04 / 103. szám

Re *4 1971. BifM 4s Ajtó a múltba és a jövőbe Bejáratánál állt foto­cellás szerkezet, hogy meg­számlálja a látogatókat, még­is, a maga nemében, egye­dülállóságánál fogva világvi­szonylatban sem láthattunk modernebb kiállítást, mint amilyennek Iparművészeti Múzeumunk helyet adott A vendéglátó örömmel összege­zi, hogy három hét alatt több mint 150 ezer ember tekin­tette meg a „Szovjet emberek és automaták a világűrben” című, vasárnap zárult nagy sikerű kiállítást Már maga a kiállítás címe is találó volt, szinte prog­ramját adta a szovjet űrku­tatásnak, amely emberek és automaták közös, egybehan­golt, egymásra támaszkodó munkájával emelkedett a je­lenlegi magaslatra. Az Ipar­­művészeti Múzeum kupola­csarnoka igen alkalmas hely­nek bizonyult a szovjet űr­kutatás demonstrálására. A felfüggesztett űrhajó­testek szabad térbe ágyazva a mo­numentalitás érzetét keltették a látogatóban. Jubileumot ünnepelt ez a rendezvény — szándékosan használom ezt a szót és nem az évfordulót —, hiszen uj­­jongva gondol vissza minden­ki arra a történelmivé vált dátumra — 1961. április 12- re — amikor a Vosztok—1 rakétája áttörte a fellegeket és Gagarin először látta jóko­ra távolságból földgolyónkat. Az ember űrrepülésének az­óta eltelt tíz éve olyan gaz­dag volt eseményekben, hogy akárcsak vázlatos felsorolásuk is újságoldalakat töltene meg. Az űrhajózás hónapjában hazánkban megnyílt szovjet kiállítás arra vállalkozott, hogy a lehetőségekhez képest az eredeti méretekben vagy azokhoz közelálló arányok­ban mutasson be néhányat a világűr vándorai közül: azo­kat, amelyek repülő labora­tóriumokként kerülik meg a Földet­, vagy amelyek eljutot­tak a Holdon kívül a Mar­sig és a Vénuszig; vagy né­hányat azokból az űrhajók­ból, amelyeken szovjet embe­rek fürkészték ki az isme­retlent. Ha a kiállítás jelentőségét valamelyest is értékelni akar­juk, hosszan kell időznünk vendégkönyvénél. illetve ven­dégkönyveinél­­ ugyanis két teljes kötetet töltöttek meg a látogatók. Ezek a vendég­könyvek mindenekelőtt azt illusztrálják, hogy ez a kiállí­tás a magyar—szovjet barát­ság szimbólumává vált. A be­jegyzések a két nép barátsá­gának olyan dokumentumai, amelyeknek gondolati gazdag­sága hosszú időre­ nyomot hagy a bele lapozóban. Egy nép szeretete árad a lapok­ról azok felé, akiket testvé­reinek, felszabadítóinak tud. Hogy a bejegyzések mennyire nem pusztán udvariasságból születtek,­­ azt temérdek adat bizonyítja. Akadt például lá­togató, aki 1941 májusára pil­lantott vissza — a Budapesti Nemzetközi Vásáron ekkor először állított ki a Szovjet­unió; pavilonjában először al­kothattak konkrét fogalmat a győztes proletárforradalom országáról a magyar főváros dolgozói. Aki erre az időre emlékezett vissza, az a szov­jet ipar mai teljesítőképessé­gét hasonlította össze az ak­korival, és szívből gratulált a Szovjetunió vezetőinek, népé­nek. Köszönet szava száll a vendégkönyvből a szovjet nép felé azért, hogy láthatták ezt a nagyszerű kiállítást; a magyar—szovjet barátság el­mélyülésének újabb jeleként üdvözölték; nagyon örültek, hogy megismerhették a szov­jet űrkutatás vívmányait Társadalmunk minden réte­géből volt bőven látogatója e kiállításnak, igen sok szocia­lista brigád felkereste, erről is tanúskodnak a teleírt olda­lak. A szervezett csoportok érdeklődéséről vallanak álta­lános iskolások és középis­kolások bejegyzései arról, milyen segítséget nyújtottak számukra a kiállításon látot­tak. Mi tetszett legjobban a tógázoknak? Erre is választ kapunk a vendégkönyvekből. Sokan nem tudták eldönteni, még látogatásuk végén sem, annyira megragadta figyel­müket minden kiállított tárgy, talán nem is lehet sorrendet felállítani. Sok em­bert vonzott a holdkőzet, amelyet egyenesen az SZKP XXIV. kongresszusának tisz­teletére rendezett kiállításról hoztak ide. A vitrin előtt majdnem állandó volt a sor­banállás. Türelmesen várták a látogatók, hogy sorra ke­rülve felléphessenek arra a kis pódiumra, ahonnan na­gyítón keresztül láthatták a Luna—16 visszatérő­­egységé­vel örök égi kísérőnk talajá­ról a Földre hozott szemcsés anyagot. Legalább ilyen nép­szerű volt a Luna—16 kiál­lított modellje, s mellette a Lunohod — a holdkocsi mo­dellje is, amely fehéres mű­anyagfelszínen rótta lassan útját, hogy szemléltesse a Holdon működő szerkezet for­télyait. A Szojuz—10 és a Szál­jut felbocsátása, majd űrrande­­vúja a kiállítás idejére esett és ugyancsak fokozta az ér­deklődést. A kiállítás szovjet tudományos vezetői és tolmá­csai fáradhatatlanul magya­ráztak, s jelentős részük volt a sikerben, állandóan napra­készen , kommentálták a leg­újabb űreseményeket A vasárnap bezárult ki­állítás lenyűgöző propagan­dája is volt az űrkutatásnak. A célratörő, formatervezett szerkezetek részleteit minden bonyolultságuk ellenére köze­lebb hozta a szemlélőhöz, megmutatta technikai szépsé­güket De nemcsak technika­­sze­retetet oltott az emberek­be, hanem — mintegy ennek kiegészítéseként — Gagarin hősi életét és a többi szov­jet űrhajós életpályájának ívét­ is dokumentumokban tárta a látogatók elé. Ki tud­ná megmondani, melyik gye­rek kapott itt életre szóló indítást ahhoz, hogy az űrku­tatást válassza hivatásának, akár mint leendő tudós, akár mint űrhajós? A kiállítás technikai szép­ségét érzelmi síkon az a tö­rekvés ötvözte, hogy ezek az űrszerkezetek békés célokat szolgálnak. Ismereteinket akarjuk bővíteni általuk a kozmoszról; az ember létének diadalmas pillanata, amikor a múltba és a jövőbe egyszerre záruló ajtót nyit ki, múltunk darabkáinak titkát megfejtve a továbbélésre,­­ civilizációnk jólétére szőhetjük békés ter­veinket. A „szovjet emberek és auto­maták a világűrben” című kiállításhoz foghatót még nem látott magyar közönség. Nem is láthatott. Ezt a kiál­lítást a Szovjetunió határain kívül először nálunk mutat­ták be. Meghosszabbítására — sajnos —, nem volt mód, hétfőn már a csomagolás munkája folyt Egyik részét Baselbe viszik, a másik ré­szét Mongóliában mutatják be. Nagy István BELTERÜLETEN (JÓZSEF KÖRÚTNÁL) 337 NÉGYZETMÉTER ALAPTERÜLETŰ SZÁRAZ, SZETTERÉN raktárhelyiség azonnal átadó „Raktáreladás 3614” JELIGÉRE A FELSZABADULÁS TÉRI HIRDETŐBE Hűvös időben, forró lelkesedéssel ünnepelte május elsejét az ország Kissé hűvösen kezdődött a nap, eső áztatta éjszaka a má­jusi határt és a városi aszfal­tot. De ez egyáltalán nem befolyásolta a felvonulók több mint negyedmilliós tömegét. Már a kora reggeli órákban hangosak voltak a felvonulás­ra gyülekezőktől a Dózsa György tér környéki utcák. Fiatalok siettek a külterüle­tekről zászlókkal, színes lég­gömbökkel, feliratokkal, hogy ott legyenek a nagy ünnepen. Tíz órakor szólaltak meg a harsonák, megkezdődött a színpompás felvonulás. A dísz-­ tribünön foglalt helyet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Benke Valéria, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sán­dor, Kállai Gyula, Nemes De­zső, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára, Brutyó János, az MSZMP Központi El­lenőrző Bizottságának elnöke, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nál­ főtitkára, Földvári Aladár, a SZOT elnöke, dr. Horváth István, a KISZ KB első titká­ra, Kelemen Lajos, a fővárosi tanács megbízott elnöke, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, dr. Beckl Sándor, a Magyar Testnevelési és Sportszövetség elnöke, továbbá a munkásmoz­galom több régi harcosa, a termelőmunka több kiváló képviselője, ezer dolgozója vonult ünnepi menetben a Tisza-parti Lenin­­szoborhoz.­ Békéscsabán 25 ez­ren vonultak el a dísztribün előtt. Tatabányán a szovjet hősi emlékműnél rendeztek ünnepséget Fejér megye több községé­ben — Sárbogárdon, Lepsény­ben, Polgárdiban, Kislángon és Ercsiben magyar—szovjet ba­ráti találkozókra került sor. Pécsett száz üzem és intéz­mény képviseletében mintegy 50 ezren vettek részt a felvo­nuláson. Debrecenben a vasút­állomástól a Nagyerdőig vo­nult a menet. Nagyszabású felvonulást rendeztek a város­sá nyilvánításának 700. évfor­dulóját ünneplő Győrött is. Dunaújvárosban a Vasmű úton két és fél órán át tartott a fel­vonulás. A világ népeinek barátsága jegyében Hömpölygő, színes ember­áradat, felette a feliratok, ame­lyek éltetik a szocialista orszá­gok népeinek egységét, a ma­gyar—szovjet barátságot, a vi­lág népeinek a± imperializmus elleni harcát. A menet nyitóképe után ifjú leányok és fiúk serege höm­pölygőit, őket követték az egyenruhás munkásőrök: „Él­jen május 1!” felirattal, majd a virággal díszített földgömb, ezt követően több transzparens, az ország vezetőinek nagymé­retű arcképe emelkedett ma­gasba. Különösen nagy sikert arat­tak az úttörők és a kék egyen­ruhás ifjúgárdisták. A szolida­ritást, a békét és barátságot hirdető fiatalok seregét népi táncosok követték.­ Utánuk pe­dig megindult úszó zászlóerdő alatt a főváros lakosságának sokszínű menete. A nyolc me­netoszlopot az idén a XIII., a XIV., a XX., a II., a XXI., a XX., a VI. és az V. kerület kép­viselői vezették. A tömeg élére vezető párt- és állami szemé­lyiségek, miniszterek, a ter­melőmunka, a tudomány és a művészetek kiemelkedő képvi­selői haladtak. Minden felvonuló üzem ma­gával hozta termékeinek kicsi­nyített mását Táblák, grafiko­nok jelezték, milyen eredmé­nyeket értek el a dolgozók a munkaversenyek során. Csak­nem egy óra volt már, mire el­érkezett a dísztribün elé a fel­vonulók záróképe, a 2600 szí­nes melegítőbe öltözött ifjú, akik nagyszerűen koreografált mozgássorozatot mutattak be. A felvonulás záróalkikordjaiként fehér melegítős fiatalok élő betűkkel alakították ki a jel­szót a térre: „Világ proletárjai, egyesüljetek!" Kádár János a felvonulás közben találkozott a budapesti dolgozók május elsejei ünnep­ségére és a szakszervezeti kongresszusra hazánkba érke­zett külföldi szakszervezeti küldöttség tagjaival. A párt el­ső titkára, valamint Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára ba­ráti kézfogással üdvözölte a külföldi szakszervezeti mozgal­mak képviselőit, majd Kádár­ János meleg szavakkal köszön­tötte őket: — Kedves elvtársak! Pár­tunk Központi Bizottsága ne­vében, s a magam részéről szívből köszöntöm önöket má­jus elseje, a proletár interna­cionalizmus nagy ünnepe al­kalmából. Nagyon örülünk, hogy ezen az ünnepen önök közöttünk vannak, hogy elfo­gadták meghívásunkat, s ezzel is kifejezik szolidaritásukat népünkkel közös harcunk iránt. Ezen a nagy ünnepen szívből minden jót kívánunk az önök által képviselt dolgozóknak és népeknek. Társadalmi hala­dást, jogot, szabadságot, bol­dogságot kívánunk és azt, hogy jó egyetértésben harcol­junk mindig közös ellenségünk, az imperializmus ellen. A találkozó részvevői egyet­értő helyesléssel, mély szimpá­tiával fogadták a párt első tit­kárának szavait, s amikor ba­ráti kézfogással búcsút vett tőlük, hosszan tartó tapssal köszöntötték. ■ Kádár János nyilatkozata Kádár János a budapesti dolgozók május 1-i felvonulá­sáról a következő nyilatkozatot adta a sajtó, a rádió és a tele­vízió munkatársainak: — A nemzetközi munkásosz­tály e nagy ünnepén, május elsején’ szívből köszöntöm a felvonulás részvevőit, hazánk munkásságát, parasztságát, ér­telmiségét, a szocializmust épí­tő magyar népet. Kicsit hűvös az idő, de ennek ellenére ezen a budapesti felvonuláson is ér­ződik a lelkesedés, a magabiz­tosság, az őszinte ünneplés. Erre szerintem van is okunk és alapunk, mert a múlt vasár­napi választás nagyszerű poli­tikai eredménye, népünk kiál­lása a párt, a Hazafias Nép­front szocialista programja mellett valójában befejezése egy csaknem másfél éves nagy politikai kampánynak. Ez a pártkongresszus előkészítésé­vel kezdődött és befejeződött a választással, vagy úgy is mond­hatom, ezzel a május elsejei ünnepséggel, összes eredmé­nyeink biztatóak, és biztos ala­pot adnak a további munká­hoz, önbizalommal és nyugod­tan tekinthetünk előre, abban a tudatban, hogy szocialista céljainkat, az ideieket és a kö­vetkező éveket is, megvalósít­juk.­­ A felvonulás ugyanakkor ékes bizonyítéka annak, hogy ezen a napon, amelyen az egész világon megünneplik május elsejét, a népek kórusá­ban ott hangzik a magyar nép szava is. E napon dolgozó né­pünk köszönti a Szovjetuniót, a szocializmust építő népeket, a kapitalista országokban har­coló munkásosztályt, a nemzeti függetlenségért küzdő vietna­mi, kambodzsai, laoszi és arab népeket, s mindazt a többi né­pet, amely a szabadságért har­col. Ez a felvonulás is jól ér­zékelteti jelszavaiban, felira­taiban a nálunk kialakult egy­séget, s azt, hogy saját cél­jainkat, saját boldogulásunkat összeötvöztük a haladás nem­zetközi ügyével. Népünk mond­ja is, s ténylegesen gyakorolja is az internacionalizmust és a hazafiságot. Ez a május elseje — hála a hírközlő szerveknek, már külföldön is látják, nézik a felvonulást — újból bizonyít­ja, hogy népünk a szocializ­mus, a haladás, a nemzetek függetlensége és a béke ügye mellett áll. Megismétlem üd­vözletemet és jókívánságaimat dolgozó népünknek. Egyben megköszönöm önöknek, a sajtó, a rádió és a televízió munka­társainak is fáradságos mun­kájukat, amivel nagyon segítik harcunkat s minden jót kívá­nok május elseje alkalmából. Ünnepségek a vidéki városokban Május 1-ét országszerte gaz­­dag programmal köszöntötték. Szegeden 60 ezer dolgozó vo­nult a Széchényi térre, Salgó­tarjánban délelőtt 10 órakor .A szénbányászok hagyományú díszsortüze jelezte az ünnepség kezdetét Szolnok mintegy, tíz­ Brezsnyev beszéde Moszkvában A borús, hűvös idő ellenére is mindenütt nagy lelkesedés­sel ünnepelték meg május elsejét. A moszkvaiak már a kora reggeli órákban frissen, jókedvűen jelentek meg a gyülekezési pontokon, hogy azután végeláthatatlan sorok­ban vonuljanak a Vörös tér felé. A május elsejei ünnep­ségen Leonyid­ Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára beszédet mondott. Kifejtette, hogy mindazt, amit az emberiség elért, a munká­nak köszönheti. Azok munká­jának, akik fémeket olvaszta­nak és gabonát termelnek, bo­nyolult gépeket és nagyszerű művészi alkotásokat hoznak létre, nevelik a felnövő nem­zedékeket és gondolataikkal behatolnak a mindenség tit­kaiba. — A szabad embernek az elnyomás igájától mentes munkája valósággal csodákat művel azokban az országok­ban, ahol a szocialista forra­dalom győzött — mondotta beszéde további során. — Éke­sen tanúsítja ezt államunknak, a világ első szocialista álla­mának tapasztalata is. Hatal­masak a szovjet szocialista gazdaság eredményei, szaka­datlanul növekszik a szovjet emberek jóléte és kulturális színvonala. Törhetetlen a szovjetek államának védelmi ereje. Mindez hős munkásosz­tályunk, parasztságunk, értel­miségünk önfeláldozó munká­jának gyümölcse. Napjainkban az egész ország annak a törek­vésnek jegyében él, hogy meg­valósítsa az SZKP XXIV. kongresszusának határozatait. A kongresszus határozatai grandiózus programot adtak országunk további emelkedé­sének, a szovjet dolgozók éle­tének további javítására. Elmondotta, hogy a Szaljut orbitális űrállomás és a Szo­juz–10 űrhajó sikeres felbo­csátása újabb fontos lépés volt a világűr meghódításában. Ez a nagy eredmény szovjet tudósok, mérnökök, műszaki dolgozók és munkások tehet­ségét, munkáját, hős űrhajó­sok hozzáértését és­ önfeláldo­zását testesíti meg. — A mai május elsejét jog­gal nevezhetjük a nagy mun­kagyőzelmek ünnepének — je­lentette ki, majd kifejtette, hogy a szovjet emberek mun­kájától, a szovjet állam erejé­től és virágzásától nem kis mértékben függ az egyetemes béke és a népek felszabadító harcának sikere. Elmondhat­juk, hogy a mi május elsejénk a béke ünnepe — a béke min­den ereje, összefogásának nap­ja, összefogásának a harca az imperializmus sötét fondorla­tai ellen, a háború és az ag­resszió erői ellen. Ünnepelt a világ Varsó, valamint a vidéki lengyel városok és falvak la­kói, az ipari és mezőgazdasági üzemek, vállalatok és intéz­mények dolgozói egyaránt gazdag programmal ünnepel­ték meg a nemzetközi mun­kásosztály szolidaritásának napját. Az idei ünnepségek fő tartalmát a LEMP következő jelszava tömörítette: „A párt a néppel, a nép a párttal.” Ed­­ward Gierek köszönetet mon­dott minden lengyel munkás­nak, parasztnak és értelmisé­ginek, aki becsületes munká­val, helytállásával segítette és segíti az ország további fel­­emelkedését, további alkotó munkára szólított fel. A csehszlovák főváros la­kossága az idei május elsejét a legszélesebb társadalmi ösz­­szefogást hirdető szövetségi politika, a CSKP félévszázados jubileuma és a közeledő XIV. kongresszusa jegyében, a ko­rábbi évekhez képest nagyobb szabású, impozáns felvonulás­sal ünnepelte. Szófiában mintegy kétszáz­ezren vonultak fel a Szeptem­ber 9. téren: diákok és a mun­kásmozgalom veteránjai, nők és férfiak, munkások, parasz­tok, értelmiségiek. Berlinben, az NDK főváro­sában Walter Hilbricht is meg­jelent a dísztribünön. Ott vol­tak az ünnepségekre érkezett külföldi delegációk, közöttük a magyar küldöttség tagjai is. Ünnepi­­ beszédet Herbert Warnke, az NSZEP PB tagja, az NDK szakszervezeti szövet­ségének elnöke mondott. Hasonlóan nagyszabású má­jus elsejei ünnepségek­­ zajlot­tak le Bukarestben is. Sok százezer ember vonult fel, és a jubiláló Román Kommunis­ta Pártot éltette. A világ minden táján meg­emlékeztek május elsejéről, Londontól New Yorkig, Új- Delhitől Brazzaville-ig. Korszerű az ing és corszeruaki hordic

Next