Magyar Nemzet, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-05 / 104. szám
2 Honecker beszámolója a szovjet pártkongresszusról Berlinből jelenti az MTI. Erich Honecker, a NSZEP Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusán részt vett NSZEP-küldöttség nevében, a Központi Bizottság hétfői 16. plénumán ismertette a küldöttség beszámolóját. A beszámoló részletesen kitért az SZKP XXIV. kongresszusán elhangzott referátumok és felszólalások elvi és gyakorlati jelentőségű megállapításaira a szocialista és kommunista társadalom építésében, a szocialista országok egymás közötti kapcsolataiban, a nemzetközi munkásmozgalomban, a békéért, biztonságért és társadalmi haladásért folytatott imperialistaellenes harcban. Foglalkozott a kongresszus megállapításaival a jobboldali revizionista erők ellenforradalmi aktivizálódásának lehetőségéről a szocialista országokban. Ugyanakkor kitért a kongresszuson elhangzott, a Mao-csoportot elítélő felszólalásokra is. Kiemelte, hogy a szakadár Mao-csoport, nagy károkat okoz a nemzetközi munkásmozgalomnak és a forradalmi felszabadító harcnak. Honecker kiemelte, hogy az NSZK-nak, a Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött szerződései, egyértelműen megerősítik a határok, köztük az NDK és az NSZK között húzódó határvonal és Lengyelország nyugati határainak sérthetetlenségét. Ezzel összefüggésben megállapította, hogy az említett szerződések törvénybe iktatása kedvező kihatással lenne az egész európai helyzetre. Szabadságharcos sikerek Dél-Vietnamban és Laoszban Tűzszünet Buddha születésnapján A DNFF fegyveres erői keddre virradó éjjel három amerikai állást lőttek aknavetőkkel és meglepetésszerű támadást intéztek egy amerikai gépesített egység ellen a demilitarizált övezettől délre. Az amerikai hadvezetőség szerint csak az egyik aknatámadás járt halálos áldozatokkal, de részleteket nem közölt. Thieu, a dél-vietnami rezsim elnöke kedden bejelentette, hogy a saigoni hadsereg vasárnap Buddha születésnapja alkalmából hajlandó hozzájárulni egy rövid tűzszünet kihirdetéséhez. A DNFF fegyveres erői az elmúlt év végén több napig terjedő tűzszünetet ajánlottak fel, de az amerikaiak és a délvietnami rendszer csak jelképes tűzszünethez járult hozzá. Az amerikai külügyminisztérium hétfőn első ízben ismerte el, hogy B-52-es óriás bombázók támadják Észak- Laoszt, az ország legsűrűbben lakott területeit. A Patet Lao 2000 katonája hétfőn a vientiane-i hadsereg különleges egységeit Muong Phalane város feladására kényszerítette — jelenti az AFP vientiane-i katonai forrásokra hivatkozva. Párizsból jelenti az UPI. Duong Dinh Thao, a párizsi megbeszéléseken részt vevő DIFK-küldöttség szóvivője kedden nyilatkozatot tett közzé az indokínai hadszíntéren fogságba esett katonák kérdéséről. Ez hangoztatja: a Nixon-kormányzat azért vetette fel az úgynevezett hadifogolykérdést, hogy ezzel kerülje meg a dél-vietnami probléma valóban lényeges vonatkozásait. A CIFK álláspontja szerint a fogságba esett katonák szabadon bocsátása kérdésének gyors elintézése érdekében a Nixon-kormányzatnak ki kell jelölnie az amerikai csapatok teljes visszavonásának megfelelő határidejét. Felháborodás a tömeges washingtoni letartóztatások miatt Washingtonból jelenti az AP. Hétezer letartóztatás, több mint száz sebesült, és tizenötezer főnyi karhatalom az amerikai szövetségi fővárosban — ezek az előzetes összefoglaló adatok a vietnami háború ellenző tüntetők hétfői megmozdulásáról. A tüntetők — javarészt fiatalok —, azt a célt tűzték maguk elé, hogy akadályozzák a washingtoni közlekedést; a szövetségi főváros közalkalmazottait nem engedik eljutni, vagy időben eljutni munkahelyükre, s ezzel lényegében megbénítják a kormányapparátus működését. Rennie Davis, a chicagói „hetek” egyike, a tüntetés szervezője — akit egyébként most szintén letartóztattak — sajtóértekezleten jelentette ki: a célt elérni nem sikerült, de ami ennél talán még fontosabb: a mozgalom egyre tovább terjed a nép körében. A tüntetők ellen alkalmazott rendőri önkény egyébként felháborodást keltett az ország számos neves politikai személyiségében is. Richard Dellums kaliforniai demokrata képviselő így nyilatkozott: „Megdöbbentettek a tüntetés elfojtásának Gestapo-módszerei. A rendőrség és a katonaság erőszakossága visszataszító volt.” George McGovern szenátor szerint a legutóbbi események „egyenes következményei annak, hogy a kormány képtelen meghallani a nép követeléseit” A közvélemény-kutatások is azt mutatják — állapította meg McGovern —, hogy az amerikaiak többsége szeretné, ha az év végéig minden amerikai katonát kivonnánakélkelet-Ázsiából. Kína oldottabb légkörben ünnepelte a május 1-ét Baracs Dénes, az MTI pekingi tudósítója jelenti: Kína alapvető változatlan politikai színezettel (az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval szembenállást továbbra is hangsúlyozva), de oldottabb légkörben és a nemzetközi kapcsolatok bővítésére való nagyobb hajlandóságot mutatva ünnepelte meg az idei május elsejét. Az ünnepségek alaphangját megadó hagyományos május elsejei vezércikk az idén „a világ népeinek nagy egységét” állítja a középpontba. A hazai helyzetről szólva kifejezetten hangsúlyozza, hogy nincs ok az elbizakodottságra. Míg tavaly a május elsejei cikk a kínai nép eredményeiről szólva az atom- és hidrogénbomba-kísérleteket és az első kínai mesterséges hold felbocsátását sorolta fel, s azt emelte ki, hogy Kína ezt az eredményt önerőre támaszkodva érte el, az idén Maót idézve arról beszélt, hogy „minden nemzetnek vannak erős és gyenge pontjai” Hozzáfűzte: „Szerényen tanulnunk kell a többi néptől" Ennek egyik útjaként a kölcsönös látogatásokat jelölte meg. Ezt a pekingi megfigyelők főként az amerikai asztaliteniszezők nemrég lezajlott és a más amerikai és tőkés országbeli vendégek, köztük üzletembereik esetleges jövőbeli látogatásaira való utalásként értelmezték. Hongkongból jelenti az AFP: Kína kedden elutasította az amerikai külügyminisztériumnak azt a célzását, hogy Tajvan státusa „rendezetlen” lévén, a Kínai Népköztársaság és a sziget vezetőinek meg kellene tárgyalniuk a teendőket. A Zsenmin Zsipao keddi számának cikke amely a pekingi rádió adásából Hong Kongban ismeretessé vált. Washingtont azzal vádolja, hogy durván beavatkozik a Kínai Népköztársaság belügyeibe Charles Braynek, az amerikai külügyminisztérium szóvivőjének múlt szerdai nyilatkozata az amerikai imperializmus új összeesküvése — írja a jelentés szerint a Zsenmin Zsipao Újabb bizonyítéka annak, hogy az amerikai kormány ellenséges a kínai néppel szemben. A cikk aláhúzza, hogy Tajvan ősidők óta kínai terület lévén helyzete semmiféle nemzetközi rendezést nem igényel. Másik Nemzet ENSZ-bizottságok ülése pillant a fajgyűlöletről és a gyarmatosításról New Yorkból jelenti a TASZSZ és az AP. Hétfőn New Yorkban megnyílt a kolonializmus és fajgyűlölet kérdéseivel foglalkozó három ENSZ-szerv együttes gyűlése: közös tárgyalásra ült össze az ENSZ-közgyűlés apartheid bizottsága, gyarmati kérdésekkel foglalkozó különleges bizottsága és „Namíbia-tanácsa”. U Thant, az ENSZ főtitkára megnyitó beszédében élesen bírálta Portugália, Dél-Afrika, Rhodesia és pártfogóik gyarmatosító és fajgyűlölő politikáját. Hangsúlyozta: a dél-afrikai problémák alapja a gyarmatosító rendszer, amely lehetővé teszi, hogy az elnyomó kisebbség megakadályozza a népek önrendelkezési jogának érvényesülését, politikailag , elnyomja és gazdaságilag kizsákmányolja a többséget. Ez egyaránt vonatkozik a Délafrikai Köztársaságra, amely a faji megkkönböztetés politikáját folytatja. Namíbia törvényellenes megszállására, Rhodesia fajgyűlölő rendszerének fenntartására, valamint Portugáliára, amely nem hajlandó végrehajtani a függetlenség biztosításáról szóló nyilatkozatot — mondotta a főtitkár. Magyar felszólalás a leszerelési bizottságban Genfből jelenti az MTI. A genfi leszerelési bizottság keddi ülésén felszólalt dr. Kőmives Imre nagykövet, a magyar küldöttség vezetője, aki a bakteriológiai fegyverek betiltására vonatkozó — március 30-án előterjesztett — szocialista egyezménytervezettel kapcsolatos kommentárokkal foglalkozott. Üdvözölte azokat a küldöttségeket, amelyek helyesen úgy értékelték a tervezetet, mint „a szocialista országok újabb őszinte és komoly kísérletét arra, hogy a tárgyalásokat kivezessék abból a szinte reménytelen helyzetből, amely a bizottság többségének szándéka ellenére alakult ki”. A szocialista tervezet megfelelő alapul szolgál a további tárgyalásokhoz, és „az eddig elhangzott állásfoglalások is azt bizonyítják, hogy a bizottság tagjainak többsége elfogadja a szocialista tervezetben foglalt alapmotívumokat”. A magyar küldöttség vezetője ezután a különböző észrevételekre válaszolt, majd hangsúlyozta, hogy az egyezménytervezet rendelkezései „előmozdíthatják a vegyi fegyverek betiltásáról szóló nemzetközi szerződés kidolgozását és megkötését biztosító további tárgyalásokat. A magyar küldöttség támogatja azt a javaslatot, hogy a vegyi fegyverek teljes tilalmára vonatkozó tárgyalások már a mostani tervezet vitájával egy időben folyjanak”. Lengyel — válik Varsóból jelenti az MTI. A keddi varsói lapok vezető helyen foglalkoztak a lengyel kormány és a Vatikán képviselőinek április 27. és 30. között Rómában folytatott tárgyalásaival. A Trybuna Ludu rámutatott: " A második világháború befejezése óta ezúttal először került sor hivatalos kontaktusra a Lengyel Népköztársaság kormánya és a Vatikán megbízottja között. A jó légkörben folyt megbeszélések elsősorban a lengyel állam és a katolikus egyház viszonyának normalizálására vonatkozó ál ám tárgyalások láspontok kölcsönös ismertetését szolgálták. A lengyel küldöttség magas szintje arról tanúskodik, hogy a kormány komoly figyelmet és jóindulatot tanúsít az állam és az egyház kapcsolatai teljes normalizálásával összefüggő kérdések megoldása iránt, erről, mint ismeretes, Piotr Jaroszewicz miniszterelnök a Szejmben is nyilatkozott. A Vatikánban folytatott tárgyalások a már megkezdett normalizálási folyamat új elemét képezik — állapította meg végül a Trybuna Ludu. Pakisztán vádolja Indiát Islamabadból jelenti a Reuter A pakisztáni kormány jegyzékben azzal vádolta meg Indiát, hogy „konfrontációs légkört” alakít ki a két ország között. Kedden az islamabadi külügyminisztériumban az indiai főmegbízottnak (nagykövet) három jegyzéket adtak át. Ezekben Pakisztán többek között azzal vádolja meg a szomszédos országot, hogy onnan átlőttek kelet-pakisztáni területre, határsértést követtek el, s vezetői politikai nyilatkozatokban hozzájárultak a légkör rontásához. A külpolitika hívei O (Washington, MTI) Stuart Symington demokrata párti szenátor hétfőn a szenátus hadügyi bizottsága előtt kijelentette, nem hiszi, hogy a szovjet—amerikai SALT-tárgyalások sikerrel járnak, s ezért az amerikai fél a felelős. O (Johannesburg, AP) Franz Josef Strauss volt nyugatnémet pénzügyminiszter hétfőn magánlátogatásra a Dél-afrikai Köztársaságba érkezett. A vendég kedden nem hivatalos tárgyalásokat folytat John Vorster dél-afrikai miniszterelnökkel. (Havanna, TASZSZ) A Nyikolaj Bajbakov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke vezette szovjet kormányküldöttség kedden Havannából visszaindult Moszkvába. (Genf, DPA, AFP) Megnyílt kedden Genfben az Egészségügyi Világszervezet XXIII. kongresszusa, amelyen 129 ország küldöttei a szervezet 1973—1977-re szóló munkaprogramját vitatják meg. Elutasítás New Yorkból jelenti a TASZSZ: Kalifornia állam legfelső bírsága is elutasította Angela Davisnek és ügyvédeinek követelését, hogy tiltsák el a per vitelétől Lindsay bírót. A védelem már korábban bebizonyította, hogy Lindsay meggyőződéses fajgyűlölő, s ezért alkalmatlan arra, hogy elfogulatlanul bíráskodjék a néger kommunista lány ügyében. (Santiago, ADN) Salvador Allende chilei köztársasági elnök hétfőn fogadta Eugen Kattnert, az NDK külgazdaságügyi miniszterhelyettesét, aki küldöttség élén tartózkodik Chilében. 204 (London, MTI) A Sunday Times közvéleménykutatásának adatai szerint a megkérdezettek 20 százaléka szavazott Anglia közös piaci tagsága mellett, 65 százalék pedig ellenzi e belépést. A megkérdezettek 15 százaléka nem nyilatkozott. Új kormány Jemenben Sanaából jelenti a TASZSZ: Ahmed Mohammed Noman vezetésével hétfőn új kormány alakult a Jemeni Arab Köztársaságban — jelentette a közel-keleti Mena hírügynökség Az új kormány a Mohszem El- Aini vezette kabinetet váltja fel, amely február 26-án mondott le. A miniszterelnök helyettese Abdel Szalam Szabra lett NSZK—Izrael Tel Avivból jelenti a Reuter. Kedd reggel elutazott Izraelből a nyugatnémet szociáldemokrata párt küldöttsége, amely Herbert Wehnernek, a párt parlamenti csoportvezetőjének irányításával az izraeli Munkáspárt meghívására tett látogatást az országban. A repülőtéren Wehner újságíróknak elmondta, hogy a látogatás során „fontos megállapodások” születtek az SPD és az izraeli Munkáspárt közötti együttműködésről .Szerda, 1971. május 1. tanttrína és az ázsiaiak A jelenlegi amerikai elnök nevét viselő doktrína 1969 júniusában született, legalábbis a politika anyakönyve szerint. Az ázsiai körútjának Guamszigeti állomásán tartózkodó Nixon egy délután váratlanul megjelent a szálloda teraszán tébláboló hírlapírók közt, s elkezdett arról monologizálni, hogy Amerika nem harcolhat „az ázsiaiak helyett”, azok — mármint az Amerikának tetszők — csak segítséget kaphatnak az Egyesült Államoktól, a „másfajta” ázsiaiak elleni harcukban. Ebből a fejtegetésekből kerekedett a guami-doktrína, a „vietnamizálás” programja. Később a tételt általánosították. Az Egyesült Államok „módosított elkötelezettségeinek” formája lett belőle, ám először is a szövetségesek kötelmeinek mind részletesebb — és újabban mind parancsolóbb — kifejtése. Doktrínát még ennyit nem magyaráztak és változtattak — írták le többen is az amerikai sajtóban. Eredetileg a doktrína a megváltozott világhoz való alkalmazkodás kísérletének tűnt. Első megfogalmazásaiban még benne voltak azok a tanulságok, amelyeket az adott amerikai vezetés leszűrt abból, hogy a világ nem a korábbi amerikai vezetések elképzeléseinek megfelelően fejlődött. A világcsendőri szereppel való felsülés — és annak kellemetlen következményei — ösztökélték a washingtoni politikai dramaturgokat egy új szerep megírására. Az amerikai könyvpiac újdonsága két tévékommentátor alapos tanulmánya „A beavatkozás gyökerei” címmel az Egyesült Államok ázsiai, s közelebbről indokínai szerepléséről — a múlt századtól egészen a laoszi kalandot megelőző időszakig. Marvin Kalb, a CBS diplomáciai tudósítója és Elie Abel újságíróiskola-vezető és alkalmi NBC-kommentátor a háborús politikát naponta megkérdőjelező „görög kórushoz” tartozik (a New York Times tragédiához illő megfogalmazása); tömör „tévéstílusban” írt művük a dokumentálás és a szenvedélyes pamflet keveréke. A könyv időszerűsége azonban nemcsak témájában lelhető meg, hanem az Ázsiával és az ázsiaiakkal kapcsolatos amerikai tévhitek, máig sem eloszlott misszionáriusi öntömjénezések leleplezésében.„A beavatkozás gyökereinek“ egyik, kísérteties fejezetét több lap is tálalta a Calley-per kapcsán: a század eleji Fülöp-szigeti amerikai vérengzés szereposztása — tábornoktól hadnagyig —, s forgatókönyve — a hazai visszhanggal együtt — olyannyira egybevág a My Lainggyel, hogy egy pillanatra irodalmi allegóriának hinné az ember! Kalbék sorra veszik a vietnami mocsárhoz vezető út amerikai politikusait, akiknek Ázsia-képét főként a Pearl Bucie-könyvek és Charlie Chan-filmek alakították. Truman és Acheson a „európai lencsével nézve az új világot lehetővé tette a franciáknak, hogy visszatérjenek Indokínába, finanszírozván katasztrofális háborús erőfeszítésüket”. (Kalbék szerint Roosevelt még „elismerte az ázsiai nacionalizmust”, de halála megnyitotta a francia gyarmatosítók visszaútját. Harrison Salisbury az áprilisi Foreign Affairsben erről másként vélekedik, a néhai elnök indokínai „ellenőrzési" elképzeléseit említve). Hogy Johnson mit „kap” a könyvben, azt, lévén annyira közelmúlt, felesleges vázolni is. De Kennedy „határozatlansága” sem kerüli el a szerzők bírálatát, hiszen Taylort és McNamarát, a gerillaellenesség megszállott „szakértőit” tette tanácsadóivá, Harriman és az indokínai semlegességet javasló Chester Bowles helyett. Ám Nixont vizsgálva aligha érdektelen az előző republikánus időszak, történetesen az Eisenhower—Nixon kettős hamisítatlan politikája, a dullesi ihletéssel. A kulisszák mögött kutató könyvből kiderül, hogy Eisenhower korántsem volt az a — koreai háborút befejező — „bölcs öreg katona”, aki leintette a Dien Bien Phuban rekedt franciák felmentésére atombomba bevetését, de „legalábbis szőnyegbombázást” javasló Radford tengernagyot, az egyesített vezérkar akkori elnökét. Eddig is tudtuk, hogy ezt a tervet Dulles és Nixon alelnök támogatta, a szárazföldi kalandtól óvakodó Ridgway ellenezte; a valóságban Eisenhower is elfogadta, azzal a feltétellel, hogy a kongreszszus és a szövetségesek helybenhagyják. Lyndon Johnson, akkor a szenátusi demokraták vezetője a közös kongresszusi támogatást a szövetségesektől tette függővé. S a könyv verziója szerint Churchill és Eden visszautasította a Dulles tolmácsolta tervet. Churchill állítólag „hatástalannak és veszélyesnek” minősítette a javaslatot, bár ki tudja mi elképzelése volt a franciák veresége utáni lehetőségekről. Mindenesetre 1959-ben Ike deklarálta, hogy Amerika „nemzeti érdeke megköveteli" a saigoni rezsim támogatását. Az örökséget, amit Kennedy Eisenhowertől kapott, bizonyosan vállalta volna Nixon is, ha már akkor elnökké választják. S a mostani, a maga történelemben elfoglalt helyén nyilvánosan elmélkedő Nixont a szerzőpáros készséggel „besorolja”: „Nem úgy fogják számon tartani, mint aki befejezte a háborút, hanem mint aki kellő méretére csökkentette”. Nixon elnököt hallgatva, s az indokínai eseményeket tekintve ez a csökkentés kizárólag a közvetlen amerikai szárazföldi részvételre és az amerikai veszteségekre vonatkozik. Azok a bizonyos Radfordjavaslatok nem kevésbé kísértetiesen hatnak, mirrt Calley Fülöp-szigeti elődeinek története: szőnyegbombázás, Haiphong kikötőjének blokádja, taktikai nukleáris fegyver ........Visszabombázzuk őket a kőkorszakba!” — érvelt Radford, akkor. A létező legnagyobb nematombombát (hét és fél tonnásat) most bevető amerikai légierő törekvése radfordi eszmékre vall. A folyó szenátusi kihallgatások, a Washingtonba jött veteránok vallomásai pedig a már eddigi eredményről adnak olyan képet, hogy utólag igazolják a „vietnamizálás" bejelentésekor publikált New Statesman-karikatúrát, melyen — az 1945-ben a lágerfotókon látott — bulldózerek devietnamizálják Vietnamot ... McGovern, Edward Kennedy, Muskie nem alaptalanul minősítette a „legkegyetlenebb változatnak”, „tömeggyilkosságnak” a vietnamizálást. A háborúellenes erők és politikusok most azt a visszataszító erkölcsi felfogást vették tűz alá, amely — Hatfield szenátor szerint — „abból indul ki, hogy az amerikai élet sokkalta értékesebb az ázsiainál”. A Nixon-doktrína indokínai gyakorlata azonban ezt a politikai cinizmust tükrözi, feltehetőleg számolva a Calsey-ítélet amerikai visszhangjára. Az elnök legutóbb elejtett ugyan egy félmondatot a „teljes kivonulásról”, de immár feltételhez szabta nemcsak az amerikai foglyok kiengedését, hanem azt is, hogy a saigoni rezsim „kapjon egy esélyt a túlélésre”. Ettől viszont maga Nixon is hadifogollyá válik a háború rabjává. Hiszen a saigoni rezsim maga is bevallja, hogy ilyen „esélye” legfeljebb csak hosszú évek múlva lesz. A „nem engedhetjük a kommunistákat győzni”, „nem hagyhatjuk cserben barátainkat” nixoni kitételei a fentebb említett „gyökerekből” táplálkoznak, s a szándék és indokínai valóság közti űrt a radfordi eszközökkel lehet áthidalni. Amit Nixon mond, azt mondták elődei is, s amit a rendezés alapjának ajánl, az éppen a katonai győzelem kergetésére utal, holott még Eisenhower is úgy fogalmazott, hogy „a béke elfogadhatatlan, a győzelem elérhetetlen”, értvén a békén azt, ami annak egyetlen lehetőség° — a saigoni rezsim elsöprése. Avar János