Magyar Nemzet, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-04 / 103. szám

A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . A hímzőm hetted Több mint hetven évvel ezelőtt, 1899. május 21-én és 22-én, az Alsó-Erdősor egyik vendéglőjének helyiségében megtartották „a magyaror­szági szakegyletek és szak­­szervezetek első országos kongresszusát”. Az ország minden részéből ide érkezett 109 küldött mindössze 23 603 munkást képviselt, de a ma­gyar szakszervezeti mozga­lom történetének alapos is­merői még ezt a számot is túlzottnak találják és meg­kérdőjelezik. Mindenesetre valószínűtlenül kicsiny magból hajtott ki a ma már legnagyobb magyar tömeg­szervezet, a szakszervezet te­rebélyes fája; több száz kül­dötte ma ül össze, hogy há­rom és fél millió tagját kép­viselve immár XXII. kong­resszusán összegezze a meg­tett út tapasztalatait és irányt szabjon további mun­kájának. A XXI. és XXI. kongresz­­szus között eltelt időszak alatt a szakszervezetek sú­lya megnövekedett és mun­kájuk mindinkább megsza­badul formális elemeitől, mind mélyebbre hatol való­ságaik megismerése, gazda­sági-társadalmi problémáink gyökereinek feltárásában. Kezdeményező szerepe is nö­vekszik, egyre következete­sebben él jogaival, mind fe­lelősebben veti fel, elemzi a dolgozók élet- és munkakö­rülményeivel összefüggő gondokat, nem feledkezve meg eközben az össztár­sadalmi érdeket szolgáló in­tézkedések szorgalmazásáról és azok végrehajtásáról sem. A legutóbbi fizetésrendezé­sek, bérügyi intézkedések, a nyugdíjak átfogó rendezésé­nek első lépései már maguk­ban is ékesen szóló bizonyí­tékai a szakszervezet érdek­­védelmi funkciója egyre ha­tározottabb megnyilvánulá­sának. A szakszervezeti mozga­lom ilyen irányú kiteljese­dése elsősorban annak kö­szönhető, hogy az MSZMP felkarolta a helyes kezde­ményezéseket, érdemi mun­kára hívta, cselekvő részvé­telre serkentette a szak­­szervezeteket. Pártunk — mint ezt X. kongresszusán is kifejezésre juttatta — felis­merte a szakszervezetek egyre pozitívabb és egyre aktívabb részvállalását a Szocialista építőmunkából és világosan megfogalmazta, hogy a szakszervezeti moz­galom ez irányú komoly hozzájárulását a jövőben még fokozottabban igényli. Figyelemre méltó, sőt fel­tűnő az is, hogy , a XX. kongresszus óta mennyire elmélyült a szakszervezetek együttműködése a kormány­nyal, az Országos Tervhiva­tallal, s a legkülönbözőbb főhatóságokkal. E kapcsola­tok a legimpozánsabban ép­pen a negyedik ötéves terv­ben öltenek testet, amelynek elő- és elkészítésében a SZOT elnöksége folyamato­san egyeztette a dolgozók igényei és konstruktív ja­vaslatai alapján kialakult álláspontját a kormány és a tervhivatal vezetőivel. A tervektől a megvalósu­lásig azonban hosszú az út. A X. párt&cogreesais a gazdaságpolitika egyik leg­fontosabb feladatául a tár­sadalmi termelés hatékony­ságának fokozását tűzte ki. Ennek szellemében az ipari termelés 32—34 százalékos növekedésének legalább há­romnegyed részét a munka termelékenységének emelé­se révén kell elérnünk. Eb­ben a törekvésben ismét a szakszervezet az a tömeg­szervezet, amelynek első­ként és legfőképpen kell so­rompóba állnia. A műszaki fejlesztés meggyorsításával, a gépesítéssel és az automa­tizálással, a dolgozók szak­mai képzettségének emelé­sével, a szakszerűtlen veze­tés, a szervezetlenség kikü­szöbölésével, az indokolatlan fluktuáció­k megakadályozá­sával, az ösztönző, a törzs­­gárdatagokat és a képzett­séget jobban megbecsülő bérrendszer kialakításával és még számos eszközzel kell a negyedik ötéves terv megvalósulását szolgálnia. A teljesség igénye nélkül to­vább sorolva: a tudományos kutatások eredményeinek gyors gyakorlati hasznosítá­sa, az eddiginél felelősség­teljesebb beruházási tevé­kenység, a fegyelmezetlen­ség, hanyagság, a közöny elleni harc — megannyi küzdőtere a­­ szakszervezet munkásainak, akik csatáik megvívásához csak a leg­szélesebb rétegek bevonásá­val nyerhetnek megfelelő fegyvertársakat. Ezek a fegyvertársak azonban nem „lélektelen” harci eszközök, s a jobbért folytatott sok­oldalú küzdelemben csakis akkor válhatnak érdekeltté, ha személyes gondjaikkal — a munkásvédelemtől a gyer­mekintézményekig, az üdül­tetéstől az emberhez méltó lakásviszonyokig — szint­úgy foglalkozik a szakszer­vezet. Az érdekek szükséges rangsorolása, a társadalmi és az egyéni érdek összehango­lása csakis a gazdasági élet demokratizmusának fejlődé­sén, a közös célok ismere­tén és azok tudatos vállalá­sán alapulhat és ennek meg­teremtésében jelentős sze­rep jut a szakszervezeti mozgalomnak. Csakis egy ilyen közös alap megterem­tése révén várhatjuk el, hogy az egyén is együtt gon­dolkodjék, együtt tervezzen, „együtt lélegezzék” társa­dalmunkkal. Hazánk a gazdaságilag közepesen fejlett országok sorából az elkövetkező évti­zedekben lép a fejlett or­szággá válás rögös útjára. A cél felé vezető utat pártunk mutatja, és ha a szakszer­vezetek, az aktivisták, a többi társadalmi és tömeg­szervezettel összefognak, a munka mind eredményeseb­bé válik. A szakszervezet­nek kell legavatottabb úti­kalauzunkká válnia, hogy munkánk közben a bukta­tókat, útvesztőket kikerülve, mielőbb sikeresen célba ér­jünk. Erre­ a célra és az ahhoz vezető útra vett figyelő te­kintetét a ma kezdődő — és szombaton befejeződő — XXII. szakszervezeti kong­resszus­ n # ' ||' *■ Magyar Nemzet 1*? Tüntetők fogadták Bejrútban az amerikai külügyminisztert Walter Ulbricht az Államtanács és az NSZEP elnöke, Erich Honecker a Központi Bizottság első titkára 4 Mai politikai helyzet A KÖZEL-KELETI események állnak a nemzetközi élet elő­terében. A közel-keleti válságról és az egyiptomi—amerikai kapcsolatok pillanatnyi állásáról tárgyal Rogers, az Egyesült Államok külügyminisztere ma kezdődő kairói látogatásán. Nyilvánvaló, hogy ezek a kapcsolatok kihatással lehetnek a közel-keleti válság politikai megoldását célzó erőfeszítésekre. Mint a State Department vezetőjének szaúd-arábiai és jordá­­niai tárgyalásain már kiderült, az Egyesült Államok nem ké­szített újabb javaslatokat, sőt maga Rogers is meglehetősen borúlátó nyilatkozatot adott. Kifejtette: nem hiszi, hogy lehe­tőség nyílnék a válság gyors rendezésére és jelenlegi köruta­zása ez ügyben gyökeres változást hozna. Egyes hírmagyarázók összefüggésbe próbálják hozni Ali Szabri alelnök leváltását az egyiptomi—amerikai kapcsolatokkal. Ali Szabri, akit­ Szadat elnök vasárnap mozdított el tisztségéből, a múltban többször is hevesen bírálta Heikalt. Az Al Ahram főszerkesztője ugyanis többször olyan álláspontra helyezkedett, hogy — szerinte — az Egyesült Államok „semleges magatartást” tanúsít a közel­­keleti válságban. Ali Szabri helytelenítette az amerikabarát megnyilatkozásokat. Szadat elnök hejuani beszédében ismét kijelentette, hogy az EAK csak úgy fogadja el a tűzszünet újabb meghosszabbítását, ha Izrael pozitív választ ad a vízi út megnyitásával kapcsola­tos kairói javaslatra. Szadat leszögezte azt is, ha megnyitják a Szuezi-csatornát, az egyiptomi csapatok átkelnek a túlsó oldalra. Az elnök egyúttal kifejezte azt a feltételezését, hogy Rogers­től megtudja, mi pontosan az amerikai álláspont és han­goztatta: „Egyiptom hálás lenne a mostani am­erikai kezdemé­nyezésekért, ha azok valóban őszinték lennének.”. Mint nyu­gati hírügynökségek jelentették, a beszédben foglaltakat Tel Avivban ismét elutasították,. Allan miniszterelnök-helyettes azt mondotta, hogy a csatornát továbbra is zárva kell tartani.­­Az Egyesült Államok belső problémáival foglalkozott rög­tönzött sajtóértekezletén Nixon elnök. Azt fejtegette, hogy „szélsőséges elemek akadályozzák a kormányt feladatainak végrehajtásában”, de a döntés joga — a vietnami háborúval összefüggésben — csakis őt illeti. Fulbright szenátor ismételten állást foglalt amellett, hogy a lehető legrövidebb időn belül be kell jelenteni az amerikai csapatok végleges kivonásának határidejét. „Ez kedvező hatást gyakorolna a tárgyalásokra is.” A szenátus külügyi bizottságának elnöke a washingtoni „Kína-politikát helyeselte, de egyúttal óva intett a túlzott derű­látástól. Mint mondotta, ő is, s a külügyi bizottság más tagjai is szívesen ellátogatnának Kínába. A New York Times hétfői vezércikke közvetlen tárgyalásokat javasol Washington és Peking között, hogy így próbálják megoldani a „két Kína-poli­tikával” kapcsolatos problémákat. Mindazonáltal a cikkíró úgy véli, hogy a magas szintű diplomáciai kapcsolatok helyreállí­tása pillanatnyilag nem lehetséges, s a megoldást esetleg Washington és Peking kereskedelmi, konzuli missziók létesíté­sével hozhatnák közelebb. Péter János és Jan Mark© pozsonyi találkozója Pozsonyból jelenti az MTI. Péter János magyar és Jan Marko csehszlovák külügymi­niszter május 2-án és 3-án Pozsonyban találkozót tartott. A szívélyes és baráti légkörű találkozón a külügyminiszte­rek megvitatták az országaik között eredményesen fejlődő kölcsönös kapcsolatok és együttműködés további meg­szilárdításának kérdéseit. Egy­idejűleg eszmecserét folytattak és tájékoztatták egymást több időszerű nemzetközi politikai kérdésről, különösképpen az európai biztonsági konferencia összehívásával kapcsolatos elő­készületek állásáról. Péter Jánost látogatása idején fogad­ta dr. Peter Colotka, a Szlovák Szocialista Köztársaság kor­mányának elnöke. Péter Jánost elkísérte Vince József, a Ma­gyar Népköztársaság prágai nagykövete. Áramán! és bijrill! !árnyaltaa J­arie Rogers ma érkezik Kairóba Hírügynökségi jelentések szerint hétfőn kora délután Rogers amerikai külügymi­niszter és kísérete megérkezett a bejrúti nemzetközi repülő­térre. Az amerikai diplomácia vezetőjét a rendkívüli bizton­sági intézkedések ellenére bal­oldali tüntetők ezrei fogadták. A tüntetők palesztinai zászló­kat lengettek. „Szabad Palesz­tina”, „Forradalom a győze­lemig” és „Rogers, menj ha­za!” feliratú táblákat vittek. Nixon levele Hussseinnek Ammanban, ahol az ameri­kai külügyminiszter 21 órát töltött, a hétfői nap hivatalos tárgyalásait két és fél órás he­likopterutazás előzte meg. A külügyminiszter — Lisco ál­lamtitkár és McCloskey szó­vivő, valamint Zeid Ben Saker vezérőrnagy, jordániai vezér­kari főnökhelyettes kíséreté­ben — az ország északi és kö­zépső részeit, valamint az iz­raeli megszállás alatt tartott területeket tekintette meg. A jordániai hadsereg által ren­delkezésre bocsátott helikop­ter 60—300 méter magasság­ban elrepült a Holt-tenger, a Jordán folyó völgye felett. A külügyminiszter három kilo­méterre az izraeli megszállás alatt álló Golan fennsíkról ki­szállt a helikopterből és lát­csövein nézte a megszállt te­rületeket. Ezt követően felke­resett egy jordániai bunkert, majd megtekintette Irbid kör­nyékét, ahol legutóbb véres összetűzések voltak a hadse-B6g-$g3l5iégB1-é6 mamXUMr A körutazást követően Am­­mantól nyugatra a­ jordániai uralkodó palotájában Rogers és Husszein, öt-öt tanácsadó­juk jelenlétében, két óra negy­ven perces eszmecserét foly­tatott a közel-keleti helyzet­ről, különös tekintettel a jor­dániai—izraeli viszonyra, va­lamint az Egyesült Államok és Jordánia kapcsolatáról. Rogers átnyújtotta Nixon személyes levelét, amelyben az ameri­kai elnök „elismerését és cso­dálatát fejezi ki a jordániai uralkodónak azért, ahogyan a bonyolult és nehéz helyzetek­ben helytállt”. Közel-keleti körútja során kedd délután érkezik Kairóba Rogers, s még este megkezdi tárgyalásait Mahmud Riad egyiptomi miniszterelnök­helyettessel és külügymi­niszterrel. A második Rogers­­Riad találkozó időpontját szerda reggelre tűzték ki. Szerdán Mahmud Favzi­ mi­niszterelnök, csütörtökön pe­dig Szadat köztársasági elnök fogadja az amerikai külügy­minisztert. A tárgyalások köz­ponti témája a válságos közel­­keleti helyzet lesz, különös te­kintettel a Szuezi-csatorna megnyitását­ szorgalmazó egyiptomi kezdeményezésre. AH Szabal leváltása Nyugati hírügynökségek je­lentették, hogy Anvar Szadat egyiptomi elnök, élve az al­kotmányban biztosított jogá­val, vasárnap este elmozdítot­ta tisztségéből Ali Szabrit, az EAK egyik alelnökét. Az in­tézkedés a hivatalos közel­­keleti hírügynökség néhány so­ros közleményéből vált isme­retessé, amelyet az Al Ahram hétfői száma megismételt. A közlemény röviden bejelenti, hogy Ali Szabrit „felmentet­ték” alelnöki tisztségéből. A hír nem érte teljesen vá­ratlanul a közel-keleti politi­kai megfigyelőket, mivel az utóbbi napokban Kairóban már híresztelések terjedtek el arról, hogy Szadat elnök és alelnöke között nézeteltérések keletkeztek a Szíriával és Lí­biával megkötött államszövet­ség kérdésében. Nem tudni, hogy ezek a nézeteltérések — ha ugyan valóban léteznek — a szövetség létrejöttének tá­nyéra, avagy megkötésének mikéntjére vonatkoztak-e. Szabri elmozdítása az alel­nöki tisztségből felveti azt a kérdést is, vajon a befolyásos egyiptomi politikus megtart­hatja-e másik fontos pozíció­ját, az Arab Szocialista Unió Legfelső Végrehajtó Bizottsá­gában, amelynek vezetője ugyancsak Anvar Szadat el­nök. Szabri felmentését követően alig néhány órával megindul­tak a találgatások az elmozdí­tás okait illetően. Az AFP hír­ügynökség Szadat elnök má­jus 1-i beszédéből próbált kö­vetkeztetést levonni. Ebben az elnök hevesen támadta az Arab Szocialista Unió egysé­gét veszélyeztető „ultra” szár­nyat, azokat a személyeket és csoportokat, amelyek „gyám­kodni akarnak a nép felett”. Az amerikai hírügynökségek egybehangzóan megkísérlik összefüggésbe hozni az egyip­tomi politikus leváltását Ro­gers amerikai külügyminisz­ter küszöbönálló egyiptomi lá­togatásával. Ezt a feltételezést Jeruzsálemben fogadták a legnagyobb Egyetértéssel, ahol „az izraeli kormányhoz közel­álló körök” már vasárnap es­te így nyilatkoztak: „Ha a hír igaz, akkor az intézkedést megrázó gesztusnak kell te­kinteni Rogers amerikai kül­ügyminiszter irányában.” A kommentátorok arról sem feledkeznek meg, hogy Ali Szabri és az ASZO-n belüli követőinek meglehetősen né­pes tábora az utóbbi hónapok­ban többször hevesen bírálták Heikalt, az Al Ahram főszer­kesztőjét, aki állást foglalt az Egyesült Államok „semlegesí­tése” mellett az arab—izraeli konfliktusban. Ali Szabri és követői ragaszkodtak ahhoz a nézetükhöz, amely szerint az Egyesült Államok a közel­­keleti konfliktusban egyértel­műen Izrael oldalán áll. Vasárnap este Szadat elnök egy másik rendeletével El Sa­­feit nevezi ki az Arab Köztár­saságok Szövetségének létre­hozásáért felelős bizottság el­nökévé. Korára való tekintettel Walter Ulbrichtet felmentenék az NSZEP KB első titkári tisztsége alól Erich Honecker megválasztása Berlinből jelenti az ADN. Az NSZEP Központi Bizottsá­ga május 3-án tartotta 16. ülé­sét. A napirend 1. pontjával kap­csolatban Walter Ulbricht, a KB első titkára nyilatkozatot tett. Kérte a Központi Bizott­ságot, idős korára való tekin­tettel, mentsék fel az NSZEP Központi Bizottsága első titká­rának tisztsége alól, hogy e tisztséget fiatalabb személyre ruházhassák. A Központi Bizottság egy­hangúlag jóváhagyta Walter Ulbricht nyilatkozatát, és a Politikai Bizottság javaslatára úgy döntött, hogy helyt ad ké­résének. Walter Ulbrichtet ér­demeinek elismeréséül az NSZEP elnökévé választották és továbbra is az NDK Állam­tanácsának elnöke marad A Központi Bizottság az Á Ktg.'Z'ren TZimsnsét Xa­w Biaíssí­nak első titkárává egyhangú­lag Erich Honeckert választot­ta meg. Willi Stoph, a Politikai Bi­zottság nevében levelet olva­sott fel, amelyben a Központi Bizottság szívből jövő köszöne­tet mond Walter Ulbrichtnak a KB élén kifejtett több évti­zedes tevékenységéért és a Politikai Bizottság kollektívá­jában kifejtett tevékenységéért a párt elnökeként, valamint az NDK Államtanácsának elnö­keként még hosszú évekig jó egészséget és alkotóerőt kíván neki. A Központi Bizottság bizto­sította Walter Ulbrichtet, hogy első titkárának, Erich Ho­­neckernek a vezetésével a marxiánus—leninizmus esz­méihez híven, a Szovjetunió Kommunista Pártjával és az egész nemzetközi kommunista .CTUkína QgS2£jfaS-n

Next