Magyar Nemzet, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-04 / 103. szám

1 zottságban, egységesen zárt so­rokban eredményesen folytat­ni fogja a szocialista társadal­mi rend felépítésének nagy munkáját A Központi Bizott­ság egyhangúlag jóváhagyta e levelet Erich Honecker köszönetet mondott a Központi Bizottság első titkárává történt megvá­lasztásáért és az iránta meg­nyilvánult bizalomért A Központi Bizottság ezután jóváhagyta a küszöbönálló Wili­ pártkongresszus napi­rendjét, majd Erich Honecker ismertette az NSZEP Központi Bizottsága küldöttségének je­lentését az SZKP XXIV. kongresszusáról. Willi Stoph megindokolta az NDK népgaz­dasága 1971—1975-ös fejleszté­sére vonatkozó ötéves terv irányvonalának tervezetét. is kell térni a Marakról a tettekre a JKSZ elnökségének állásfoglalása az eddiginél határozottabb módszerekről Belgráditól, jelenti az MTI. A Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökségének ápri­lis 28—30-i kibővített ülését követően üléseiket tartanak a kommunisták szövetségének vezető fórumai. Elsőnek a bosznia-hercegovinai kommu­nisták szövetsége központi bi­zottságának ülését hívták ösz­­sze, keddre Szarajevóban. Mint közölték, a napokban megtart­ják a macedón kommunisták szövetsége központi bizottsá­gának ülését is. A JKSZ elnökségének ülésé­vel s Tito elnök szombati la­­bini beszédével kapcsolatban a jugoszláv sajtó elsősorban azt hangsúlyozza, hogy „a lakos­ság teljes mértékben egyetért az elnökség megállapításaival és támogatja annak a gazdasá­gi és politikai helyzet rendezé­sére irányuló törekvéseit”. Belgrádban az elmúlt na­pokban történtek értékelésekor a legfontosabbnak Titónak azt a megállapítását tekintik, hogy Jugoszláviában „át kell tér­nünk a szavakról a tettekre". A brio­ni plénum és Tito azt követő beszéde alapján egyér­telműen arra a következtetés­re lehet jutni, hogy a JKSZ politikai irányvonala a követ­kező időszakban sem változik, módosítani kívánják viszont azokat a módszereket, amelyek a célok elérését biztosíthatják. Újdonság a JKSZ elnökségé­nek állásfoglalásában annak hangsúlyozása, hogy követke­zetesebb, fegyelmezettebb és összehangoltabb munkát kell folytatni az eddig is érvényes irányvonal megvalósítására. A brioni ülésen ennek jegyében kapott igen nagy hangsúlyt a határozatok fegyelmezett vég­rehajtásának kötelessége, s a megállapodások feltétlen be­tartásának szükségessége min­den szinten, de elsősorban a köztársaságok és az autonóm tartományok vezetésében. Brionin nagy fontosságot tu­lajdonítottak a nacionalista­­soviniszta jelenségek elleni harc fokozásának. A „fegye­lem” kategóriájába tartozik az is, hogy minden korábbinál élesebben léptek fel a sajtó­ban mutatkozó torzulások el­len, amiről Tito Labinban el­jelentette: „Az újságok gyak­ran közölnek álhíreket és rá­galmakat ... Számot kell vet­nünk azzal, ki hogyan beszél a televízióban. Nem mondhat­ja mindenki azt, ami éppen az eszébe jut.” A JKSZ elnöksé­gének határozata és Tito is hangsúlyozta az ellenséges te­vékenység elleni küzdelem fo­kozásának fontosságát, s ezzel összefüggésben a biztonsági szervek megerősítését A JKSZ elnökségének gaz­dasági kérdésekkel foglalkozó határozata a jelenlegi megszi­­lárdítási program következete­sebb végrehajtását sürgeti. A határozatban és Tito beszédé­ben egyaránt két kérdés ka­pott kiemelten nagy hang­súlyt: határozottan szabályoz­ni kell a beruházási politikát s érvényre kell juttatni azt a politikát, amely elsősorban az alacsony jövedelműek élet­­színvonalának megőrzését és az átlagosnál gyorsabb emelé­sét kívánja szolgálni Részt vettek a békeoffenzívában Ötezer amerikai tüntetőt vettek őrizetbe Köves Tibor, az MTI wa­shingtoni tudósítója jelenti: Hétfő reggel Washingtonban tízezer főnyi katonaságot ve­tettek be a több mint ötezer főnyi fővárosi rendőrség tá­mogatására, hogy szétoszlassák az amerikai kormányzati köz­pont forgalmának megbénítá­sára törekvő háborúellenes tüntetőket. A kora hajnali órákban katonaság és rend­őrség szállta meg a Potomac fo­lyó hídjait és a belváros köz­lekedési csomópontjait, ame­lyeket az „erőszakmentes pol­gári ellenállást” meghirdető radikális háborúellenes cso­portok akartak saját testükkel „eldugaszolni”. A nagy erőkkel fellépő ka­tonasággal és rendőrséggel szemben a tüntetők gerilla­­taktikát alkalmaztak: egy-egy forgalmi csomópontban hosz­­szabb-rövidebb idegig megbé­nították a közlekedést, majd a könnygázgránátokkal és gumi­botokkal támadó karhatalom elől visszavonulva a város más részein gyülekeztek ismét és hoztak létre forgalmi dugókat. Időnként helikoptereken szál­lították a katonai erőket a tüntetők újabb gyülekezési pontjaihoz. A rendőrség a reg­geli órákban több mint 1000 „békepartizánt” tartóztatott le. Nyugati hírügynökségek esti jelentései szerint az Egyesült Államokban eddig mintegy öt­ezer embert vettek őrizetbe, akik részt vettek a vietnami háború ellen indított nagysza­bású tavaszi békeoffenzívában. König bíboros befejezte lengyelországi tárgyalásait Találkozó Wyszynski prímással Varsóból jelenti az MTI. A Vatikán megbízottjaként len­gyelországi látogatáson tar­tózkodó Konig bíboros Varsó­ban találkozott és megbeszé­léseket folytatott Wyszynski prímással, s a katolikus püs­pöki kar tagjaival. A tanács­kozás többi között a lengyel állam és egyház, valamint Lengyelország és a Vatikán kapcsolatainak kérdéseit érin­tette. A magas rangú vendég a va­sárnapot Wyszynski érsek tár­saságában töltötte. Misét mon­dott Varsóban és Czestocho­­wában. Bonni javaslat Tegyék szabaddá a külföldi devizák árfolyamát Bonnból jelenti az MTI. A nyugatnémet gazdaságkutató intézetek munkaközössége hét­főn sajtókonferencián beje­lentette: azt javasolja a bonni kormánynak, hogy azonnali hatállyal tegye szabaddá a külföldi devizák árfolyamát, s ezzel akadályozza meg a to­vábbi áremelkedéseket az NSZK-ban. Az öt legnagyobb tudományos intézetet magában foglaló munkaközösség véle­ménye szerint az áremelkedé­sek megakadályozására szol­gáló „hagyományos” módsze­rek kimerültek, s a javasolt intézkedés nélkül az infláció veszélye fenyegetne. A nagy horderejű javaslatra a kormány még nem válaszolt. A Karl Schiller vezette gazda­ságügyi minisztérium azonban első állásfoglalásában a javas­latot „hasznosnak” nevezte, s azt mondta, hogy ez a javaslat hozzájárul egy végleges véle­mény kialakításához. Megfigyelők véleménye sze­rint a kormány valószínűleg kénytelen lesz a devizák árfo­lyamát szabaddá tenni, s ezzel megakadályozni a további dol­lár beáramlást. ›*› (Beim, DPA) Május 10-én Bonnban nyugatnémet —csehszlovák gazdasági tár­gyalások kezdődnek. .Kedd, 1914 május­­ Magyar Nemzet Nemlatok a magyar—francia gazdasági együttmű­f idéa fokozására Tímár Mátyás hajraérkezett Franciaországból Párizsból jelenti az MTI. Dr. Tímár Mátyás, a Minisz­tertanács elnökhelyettese és kí­sérete szombaton a bretagne-i Rennes-be érkezett. Elkísérte Raymond Gastambide, Fran­ciaország budapesti nagyköve­te és Mód Péter párizsi ma­gyar nagykövet A Miniszter­­tanács elnökhelyettesét Victor Jeanton polgármester fogadta, s tájékoztatta a város gazda­sági fejlődéséről és a lakásépí­tési programról. Tímár Mátyás hétfő délelőtt ismét megbeszélést folytatott Giscard d’Estaing gazdasági és pénzügyminiszterrel. A megbe­szélésen összegezték párizsi tárgyalásainak tapasztalatait, s meghatározták azokat a fel­adatokat, amelyeket a magyar —francia vegyes bizottságnak és az illetékes állami szervek­nek a jövőben meg kell olda­niuk. Felmerült az a gondolat is, hogy a két ország megfelelő szervei konzultációt folytassa­nak egymással a tervezési módszerekről és a hosszabb távú együttműködési kérdé­sekről. Mindkét fél célszerű­nek vélte továbbá, hogy a me­zőgazdasági kérdésekben az il­letékes minisztériumok köze­lebbi kapcsolatba lépjenek egymással. A hétfő délelőtti megbeszélésen szóba kerültek ezenkívül az európai gazdasági együttműködéssel kap­csolatos kérdések is. Dr. Tímár Mátyás hétfőn hazaérkezett néhány napos franciaországi útjáról Látoga­tásainak tapasztalatait össze­gezve dr. Tímár Mátyás hang­súlyozta: " Az elmúlt években és fő­leg Fock Jenő franciaországi látogatása óta bővültek a ma­gyarországi gazdasági kapcso­latok, de úgy látjuk, hogy még sok lehetőség van a koope­rációk, az együttműködés kü­lönböző formáinak kibonta­koztatására. A Magyarország­ról származó francia áruvásár­lások volumene kisebb, mint a magyar beszerzéseké, ezért ke­restük annak lehetőségeit, ho­gyan tudnák növelni vásárlá­saikat a francia cégek, hogy kiegyensúlyozottabb legyen a forgalom. Ezenkívül szóba ke­rült a harmadik piacokon való együttműködés: Dél-Ameriká­ban, Észak-Afrikában és más­hol is kínálkozik ilyen lehető­ség. Tárgyalásainkon az egyik központi kérdésként merült fel, hogy a magyar mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek franciaországi bevitelét erősen sújtják a Közös Piac rendelke­zései, s vizsgáltuk, milyen — mindkét fél számára előnyös — megoldásokat lehet találni ennek kiküszöbölésére, és arra, hogy hosszabb időre nagyobb stabilitást biztosítsunk e ter­mékeink franciaországi export­jának. — Jacques Chaban-Delmas miniszterelnök és azok a mi­niszterek is, akikkel alkalmam volt tárgyalni, nagy érdeklő­dést tanúsítottak a magyar gazdaságirányítási rendszer és más kérdések, így például a szocialista demokratizmus ki­­szélesítése az új választójogi és tanácstörvény iránt. —■ Megbeszéléseinkről emlé­keztetőt állítottunk össze, amely összefoglalja a legköze­lebbi tennivalókat. Ezt az em­lékeztetőt hazánk párizsi nagy­követe útján eljuttatjuk Valery Giscard d’Estaing-nak. Részben a kooperációkra vo­natkozóan tartalmaz konkré­tabban meghatározott felada­tokat. Megjelöli, hogyan lehet­ne a közös piaci rendtartások­kal kapcsolatban mindkét fél számára kedvező megoldást ta­lálni Szó van benne olyan kérdéseikről, mint a tervező szervek munkájának koordiná­ciója, elképzeléseink összehan­golásának tartalmi és metodi­kai problémái. Felmerült az is, hogy célszerű lenne a mezőgaz­dasági miniszterek vagy he­lyetteseik találkozóját meg­szervezni. Ezek a most előt­tünk álló legfontosabb tenni­valók, amelyek eredményei re­mélhetőleg egy éven belül már jelentkeznek — fejezte be nyi­latkozatát dr. Tímár Mátyás. A műszaki kapcsolatok fejlesztéséről tanácskozik Ajtai Miklós Nagy-Britannniábait Londonból jelenti az MTI. Dr. Ajtai Miklós, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökhelyettese, az Országos Műszaki­ Fejlesztési Bizottság elnöke vasárnap az angol kormány meghívására egyhetes hivatalos látogatásra Londonba érkezett. Kíséreté­ben van dr. Szalai Béla kül­kereskedelmi miniszterhelyet­tes, dr. Sebestyén János, az Országos Műszaki-Fejlesztési Bizottság elnökének általános helyettese. A vendégeket elkí­sérte Londonba D. S. L. Dod­­son budapesti brit nagykövet is. Dr. Ajtai Miklós az érkezés után rövid nyilatkozatot tett a sajtó munkatársainak. El­mondotta, hogy a korábbi brit kormány technológiai mi­niszterének budapesti látoga­tását viszonozza Angliában. „A látogatás hivatalos célja a műszaki kapcsolatok fej­lesztése. Ugyanakkor alkalom nyílik arra is, hogy e kérdé­seken túllépve megtárgyal­juk a két ország gazdasági, kereskedelmi, műszaki-tudo­mányos kapcsolatainak egé­szét. Jómagam azzal a hatá­rozott szándékkal érkeztem Angliába, hogy e kapcsolato­kat jelentősen szélesítsük. Kapcsolataink jók, korrektek és gyümölcsözők, de még na­gyon sok a ki nem használt lehetőség. Rajta leszünk, hogy ezeknek a lehetőségeknek a kihasználását megkönnyítsük" — mondotta. Arra a kérdésre, hogy mi­lyen lehetőségekre utal, dr. Ajtai Miklós így válaszolt: „ötéves tervünkben igen sok fontos kiemelt program sze­repel. A tárgyalások során ezeket ismertetni kívánjuk, keresni fogjuk a kapcsolatot a brit ipari és műszaki élettel, hogy angol vállalatok a köl­csönös előnyök alapján be­kapcsolódhassanak egyes fel­adatok kooperációs megoldá­sába. Többet erről most nem mondhatok, hiszen e kérdé­sekről részletesen tárgyalni fogunk angol házigazdáink­kal.” Dr. Ajtai Miklós hétfőn délelőtt Londonban megkezd­te tárgyalásait John Davies iparügyi csúcsminiszterrel. Dr. Bíró József Phenjanban Az MTI jelenti: Ke Üng The, a KNDK külkereskedel­mi miniszterének meghívására dr. Bíró József külkereskedel­mi miniszter Phenjanban, a KNDK fővárosában tartózko­dik. Vasárnap dr. Biró Józsefet Ke Üng The hivatalában fo­gadta. A két miniszter baráti eszmecserét folytatott a két ország gazdasági kapcsolatai­ról. Jelen volt Sebestyén Jenő nagykövet is. Ezt követően a magyar miniszter megtekin­tette Phen­ian város neveze­tességeit, köztük a KNDK népgazdasági eredményeit be­mutató állandó kiállítást A külpolitika hírei­ t (Varsó, PA­P) Jarosze­­■wicz lengyel miniszterelnök fogadta Harris amerikai sze­nátort. Hazautazása előtt a szenátor elégedetten nyilatko­zott a szocialista országokban tett látogatásairól; mint mon­dotta, mindenütt tapasztal­hatta, hogy készség mutatko­zik az Egyesült Államokhoz fűződő gazdasági és kereske­delmi kapcsolatok bővítésére. ›Ců (Róma, AP) Lengyelor­szág és a Vatikán megbízot­tai tárgyaltak április végén Rómában. A tanácskozásokat egy későbbi időpontban foly­tatják. ‡5­ (Varsó, MTI) A francia katonai akadémiák táborno­kainak egy csoportja Moreau ellentengernagy vezetésével lengyelországi látogatásra ér­kezett Politikus a tartalékban A legutóbbi választá­­sok óta nem szólalt fel a parlamentben, de meggondolt sajtónyilatkozataival magára irányította a figyelmet. Nem vett részt az ellenzék kor­mányellenes hadjáratában és vitáiban, de utazásaival a vi­ták középpontjába került. Méltóságán alulinak tartotta, hogy jelentkezzék a hatalo­mért való osztozkodásban, mégis a birtokon belüliek kö­zött emlegetik. Személyében általában senkit nem táma­dott, mégis félnek tőle és tisz­telik. Súlyos betegség után szinte észrevétlenül tért visz­­sza a politikai küzdőtérre, s ma már egyike azoknak, akik a játékot irányítják. Sokan lehetségesnek tartják, hogy ő lesz a kancellár. Egyelőre azonban még csak tartalék. „Politikus a tartalékban” ír­ják róla az újságok. Gerhard Schröderről, a nyu­gatnémet CDU egyik vezető politikusáról van szó, aki köz­életi tartózkodásával majd­hogynem többet elért mint nagy ellenlábasa, Rainer Bar­­rel, a legrámenősebb tevé­kenységgel, akiről köztudomá­sú, hogy zsebében mindig nyi­tott bicskát rejt s akkor is használja, ha nincsen rá szük­sége. (Herbert Wehner azt mondotta róla, hogy „minden kétezer szó után olajat kell cserélnie”.) Schöder mindazon­által csupán érdekes és ritka egyénisége volna a bonni poli­tikai életnek — még azt is mondhatnék, hogy rokonszen­ves —, ha személye nem áll­na összefüggésben a hatalom­ra törő ellenzéki CDU és CSU belső harcával. Ez a harc egy­re hevesebb, újabb és újabb fordulatokkal Ilyen új fordu­lat volt hogy Schleswig-Hol­­steinben a tartományi válasz­tásokon Bartel politikai szö­vetségese, Gerhard Stoltenberg győzött és valamilyen válto­zatban talán még ő is szóba kerülhet az uniópártok élén (esetleg mint CDU-elnök és Bartel mint kancellárjelölt), sokat vet latba azután a CDU elnökségének az ülése, amely hétfőn kezdődött Bonnban. Itt már dönthetnek arról, hogy az októberi pártkongresszuson Saarbrückenben kit javasol­nak a vezető szerepre, ki lesz az új „lokomotív”, aki az 1973-as választáson visszave­zetheti a pártot a hatalomba. Nem valószínű ugyanis, hogy idő előtt felbomlik az SPD— FDP kormánykoalíció, bár minden lehetséges, mert a li­berális FDP a fennmaradá­sáért küzd és a veszély érzete gyakran meggondolatlan me­nekülésre ösztönöz. Két jelölt harcol jelenleg a CDU-ban a kancellár jelölt­ségért, Schröder és Bartel, ami ugyancsak nem végleges kép­let, akkor sem, ha a CDU el­nöksége most előzetes döntést hoz egyik vagy a másik ja­vára. Októberig még sok víz lefolyik a Rajnán, s változ­hat még az összetétel. Schrö­­dert néhány hónappal ezelőtt még senki sem emlegette, csu­pán amaz öt—hat név között szerepelt, a rangsor végén, akik számításba jöhettek, a nagy esélyes március végéig Barzel volt, különösen miután Münchenben létrejött a Strauss—Barzel szövetség. (A kancellárt eddig ugyanis a a CDU és a CSU együttesen jelölte, a CDU kongresszusa csupán a pártelnök személyé­ről döntött.) Egyszeriben az­után Schröder került előtérbe, anélkül, hogy nyíltan a vezér­­ségre tört volna. A közvéle­mény-kutató intézetek maga­sabbra pontozzák, mint Bar­­telt, akit még Kurt Georg Kie­singer volt kancellár, jelenlegi CDU-elnök is megelőz. Schröder tartózkodása soka­kat megtévesztett. Az egykori belügy-, külügy- és hadügy­miniszter a valóságban nagyon ügyesen és átgondoltan készí­tette elő visszatérését az élre. Kihasználta azt a helyzeti előnyét, hogy vele már senki sem számolt Hiszen egykor ő is A­denauer egyik kedvenc tanítványa volt, majd felcsa­pott kedvenc ellenségének. Miután betegségéből vala­mennyire felépült megelége­dett volna a kancellári tiszt­ségnél nyugalmasabb államel­­nökséggel, a CDU őt jelölte a szociáldemokrata Gustav Hei­­nemann-nal szemben 1969 márciusában, mi több, még az újfasiszták, az NPD képviselői is őt támogatták. A liberális FDP azonban Henssemann mel­lett foglalt állást és Schrö­der vesztett. (Már ekkor előre­vetette árnyékát az SPD—FDP koalíció, csak még nem figyel­tek fel rá, s ugyanakkor kide­rült, hogy a neonácik a CDU— CSU-ban keresik a helyüket.) 1969 szeptemberében a válasz­tási vereség után a CDU kapta a parlament külügyi bizottsá­gának elnökségét. Barrel, az uniópártok parlamenti frak­ciójának vezetője nyugodt lé­lekkel ajánlotta Schrödert er­re a tisztségre. Azt hitte, hogy tőle nem kell tartania. Ám volt az ugródesza­ka, ahonnan Schröder poli­tikai mélyvízbe vetette magát, s bebizonyította, hogy rugal­mas izmokkal és kitartó kar­­csapásokkal rendelkezik. És idővel élre került, mert a ke­vesek közé tartozott, akik tud­ták, hogy a műsoron nem a rövid, hanem a hosszú táv sze­repek Kétségtelenül új stílust honosított meg a bonni poli­tikai életben, avagy talán nem is új ez a politikai modor, ha Bismarckra gondolunk, aki azt vallotta, hogy „az ember min­dig okosabb, ha a városházáról jön”. Ezen azt értette, hogy a politikusnak tájékozódnia kell, mi a helyzet a magasabb fórumoi, s csak azután szabad cselekednie. A kancelárjelöltségre törő Schröder belpolitikailag — Rarnellel ellentétben — a ha­talom megosztását hirdette. Szerinte egy ember nem vál­lalhatja egy személyben a párt­­elnökséget és a kancellárje­löltséget. Ügyes taktika volt, egyrészt azért, mert őt az el­nökség egyáltalán nem érdek­li, másrészt azonnal szövetsé­geseket szerzett magának. Ha ő a kancellár­jelölt, mellette lehet elnök akárki. Például a viszonylag fiatal Helmut Kohl, a tartományi választáson (Raj­­navidék—Pfalz) győztes main­­zi miniszterelnök. Vagy Hein­­rich Köppler, az erős westfá­­liai tartományi szervezet el­nöke. De akár maradhat Kie­singer is e tisztségben, hiszen végső soron az alkotmány ér­telmében a kancellár szabja meg az ország politikáját. Schröder­ először ném­, hány szocialista országba láto­gatott (közöttük a Szovjet­unióba és Magyarországra is), hogy tájékozódjék a kapcsola­tok megjavításának, illetve rendezésnek lehetőségeiről. Bartelnak csak későn jutott eszébe, hogy aki a nyugatné­met politika irányítására je­lentkezik, annak ma már tör­vényszerűen figyelembe kell vennie a realitásokat, földré­szünk tartós békéjének és biz­tonságának adott feltételeit. Habozva ment Varsóba, de ek­kor már Schröder 3:1 arány­ban vezetett. Washingtonban viszont megelőzte néhány hét­tel Schrödert, helyzeti előnyét azonban nem tudta érvénye­síteni, mert még Nyugat-Né­­metországban is visszatetszést keltett, hogy a Brandt&Scheel kormány keleti politikáját iparkodott bepanaszolni Ni­­xonnál. Nixon a múlt héten Schrödert is fogadta, aki Bar­­teltől eltérően kijelentette, hogy ő, személy szerint, támo­gatja a bonni kormány politi­káját a kapcsolatok megjaví­tására a szocialista országok­kal, de hozzátette: ellenzi az eddig kötött szerződéseket, a szovjet—nyugatnémet, vala­mint lengyel—nyugatnémet megállapodást. Ez volt az első eset, amikor nyíltan állást fog­lalt — lényegében a CDU ed­digi politikája mellett. Alapjában véve senki sem várta az „atlantista” és poli­tikai természetét tekintve kon­zervatív Schrödertől, aki még de Gaulle-nak is ellenszegült, hogy átugorja saját árnyékát. Változatlanul a tartalékpoli­tikus szerepét játszotta Wa­shingtonban is. Mindenesetre külsőségeiben jobb stílusban és nagyobb rutinnál, mint Bar­rel. Egyes nyugatnémet véle­mények szerint azonban egyi­kük sem tudja győzelemre ve­zetni a CDU-t. A legkevésbé akkor, ha továbbra is egymás­sal vetélkednek Washington kegyeiért Vámos Imre (Berlin, MTI) Kohrt, az NDK külügyi államtitkára ja­vasolta Mü­ller nyugat-berlini szenátusi iroda-igazgatónak, hogy az eredetileg május 6-ra kitűzött találkozójukat hat nappal később rendezzék meg az NDK fővárosában­.

Next