Magyar Nemzet, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-04 / 103. szám
Re *4 1971. BifM 4s Ajtó a múltba és a jövőbe Bejáratánál állt fotocellás szerkezet, hogy megszámlálja a látogatókat, mégis, a maga nemében, egyedülállóságánál fogva világviszonylatban sem láthattunk modernebb kiállítást, mint amilyennek Iparművészeti Múzeumunk helyet adott A vendéglátó örömmel összegezi, hogy három hét alatt több mint 150 ezer ember tekintette meg a „Szovjet emberek és automaták a világűrben” című, vasárnap zárult nagy sikerű kiállítást Már maga a kiállítás címe is találó volt, szinte programját adta a szovjet űrkutatásnak, amely emberek és automaták közös, egybehangolt, egymásra támaszkodó munkájával emelkedett a jelenlegi magaslatra. Az Iparművészeti Múzeum kupolacsarnoka igen alkalmas helynek bizonyult a szovjet űrkutatás demonstrálására. A felfüggesztett űrhajótestek szabad térbe ágyazva a monumentalitás érzetét keltették a látogatóban. Jubileumot ünnepelt ez a rendezvény — szándékosan használom ezt a szót és nem az évfordulót —, hiszen ujjongva gondol vissza mindenki arra a történelmivé vált dátumra — 1961. április 12- re — amikor a Vosztok—1 rakétája áttörte a fellegeket és Gagarin először látta jókora távolságból földgolyónkat. Az ember űrrepülésének azóta eltelt tíz éve olyan gazdag volt eseményekben, hogy akárcsak vázlatos felsorolásuk is újságoldalakat töltene meg. Az űrhajózás hónapjában hazánkban megnyílt szovjet kiállítás arra vállalkozott, hogy a lehetőségekhez képest az eredeti méretekben vagy azokhoz közelálló arányokban mutasson be néhányat a világűr vándorai közül: azokat, amelyek repülő laboratóriumokként kerülik meg a Földet, vagy amelyek eljutottak a Holdon kívül a Marsig és a Vénuszig; vagy néhányat azokból az űrhajókból, amelyeken szovjet emberek fürkészték ki az ismeretlent. Ha a kiállítás jelentőségét valamelyest is értékelni akarjuk, hosszan kell időznünk vendégkönyvénél. illetve vendégkönyveinél ugyanis két teljes kötetet töltöttek meg a látogatók. Ezek a vendégkönyvek mindenekelőtt azt illusztrálják, hogy ez a kiállítás a magyar—szovjet barátság szimbólumává vált. A bejegyzések a két nép barátságának olyan dokumentumai, amelyeknek gondolati gazdagsága hosszú időre nyomot hagy a bele lapozóban. Egy nép szeretete árad a lapokról azok felé, akiket testvéreinek, felszabadítóinak tud. Hogy a bejegyzések mennyire nem pusztán udvariasságból születtek, azt temérdek adat bizonyítja. Akadt például látogató, aki 1941 májusára pillantott vissza — a Budapesti Nemzetközi Vásáron ekkor először állított ki a Szovjetunió; pavilonjában először alkothattak konkrét fogalmat a győztes proletárforradalom országáról a magyar főváros dolgozói. Aki erre az időre emlékezett vissza, az a szovjet ipar mai teljesítőképességét hasonlította össze az akkorival, és szívből gratulált a Szovjetunió vezetőinek, népének. Köszönet szava száll a vendégkönyvből a szovjet nép felé azért, hogy láthatták ezt a nagyszerű kiállítást; a magyar—szovjet barátság elmélyülésének újabb jeleként üdvözölték; nagyon örültek, hogy megismerhették a szovjet űrkutatás vívmányait Társadalmunk minden rétegéből volt bőven látogatója e kiállításnak, igen sok szocialista brigád felkereste, erről is tanúskodnak a teleírt oldalak. A szervezett csoportok érdeklődéséről vallanak általános iskolások és középiskolások bejegyzései arról, milyen segítséget nyújtottak számukra a kiállításon látottak. Mi tetszett legjobban a tógázoknak? Erre is választ kapunk a vendégkönyvekből. Sokan nem tudták eldönteni, még látogatásuk végén sem, annyira megragadta figyelmüket minden kiállított tárgy, talán nem is lehet sorrendet felállítani. Sok embert vonzott a holdkőzet, amelyet egyenesen az SZKP XXIV. kongresszusának tiszteletére rendezett kiállításról hoztak ide. A vitrin előtt majdnem állandó volt a sorbanállás. Türelmesen várták a látogatók, hogy sorra kerülve felléphessenek arra a kis pódiumra, ahonnan nagyítón keresztül láthatták a Luna—16 visszatérőegységével örök égi kísérőnk talajáról a Földre hozott szemcsés anyagot. Legalább ilyen népszerű volt a Luna—16 kiállított modellje, s mellette a Lunohod — a holdkocsi modellje is, amely fehéres műanyagfelszínen rótta lassan útját, hogy szemléltesse a Holdon működő szerkezet fortélyait. A Szojuz—10 és a Száljut felbocsátása, majd űrrandevúja a kiállítás idejére esett és ugyancsak fokozta az érdeklődést. A kiállítás szovjet tudományos vezetői és tolmácsai fáradhatatlanul magyaráztak, s jelentős részük volt a sikerben, állandóan naprakészen , kommentálták a legújabb űreseményeket A vasárnap bezárult kiállítás lenyűgöző propagandája is volt az űrkutatásnak. A célratörő, formatervezett szerkezetek részleteit minden bonyolultságuk ellenére közelebb hozta a szemlélőhöz, megmutatta technikai szépségüket De nemcsak technikaszeretetet oltott az emberekbe, hanem — mintegy ennek kiegészítéseként — Gagarin hősi életét és a többi szovjet űrhajós életpályájának ívét is dokumentumokban tárta a látogatók elé. Ki tudná megmondani, melyik gyerek kapott itt életre szóló indítást ahhoz, hogy az űrkutatást válassza hivatásának, akár mint leendő tudós, akár mint űrhajós? A kiállítás technikai szépségét érzelmi síkon az a törekvés ötvözte, hogy ezek az űrszerkezetek békés célokat szolgálnak. Ismereteinket akarjuk bővíteni általuk a kozmoszról; az ember létének diadalmas pillanata, amikor a múltba és a jövőbe egyszerre záruló ajtót nyit ki, múltunk darabkáinak titkát megfejtve a továbbélésre, civilizációnk jólétére szőhetjük békés terveinket. A „szovjet emberek és automaták a világűrben” című kiállításhoz foghatót még nem látott magyar közönség. Nem is láthatott. Ezt a kiállítást a Szovjetunió határain kívül először nálunk mutatták be. Meghosszabbítására — sajnos —, nem volt mód, hétfőn már a csomagolás munkája folyt Egyik részét Baselbe viszik, a másik részét Mongóliában mutatják be. Nagy István BELTERÜLETEN (JÓZSEF KÖRÚTNÁL) 337 NÉGYZETMÉTER ALAPTERÜLETŰ SZÁRAZ, SZETTERÉN raktárhelyiség azonnal átadó „Raktáreladás 3614” JELIGÉRE A FELSZABADULÁS TÉRI HIRDETŐBE Hűvös időben, forró lelkesedéssel ünnepelte május elsejét az ország Kissé hűvösen kezdődött a nap, eső áztatta éjszaka a májusi határt és a városi aszfaltot. De ez egyáltalán nem befolyásolta a felvonulók több mint negyedmilliós tömegét. Már a kora reggeli órákban hangosak voltak a felvonulásra gyülekezőktől a Dózsa György tér környéki utcák. Fiatalok siettek a külterületekről zászlókkal, színes léggömbökkel, feliratokkal, hogy ott legyenek a nagy ünnepen. Tíz órakor szólaltak meg a harsonák, megkezdődött a színpompás felvonulás. A dísz- tribünön foglalt helyet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Benke Valéria, Biszku Béla, Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Nemes Dezső, Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsánál főtitkára, Földvári Aladár, a SZOT elnöke, dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára, Kelemen Lajos, a fővárosi tanács megbízott elnöke, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, dr. Beckl Sándor, a Magyar Testnevelési és Sportszövetség elnöke, továbbá a munkásmozgalom több régi harcosa, a termelőmunka több kiváló képviselője, ezer dolgozója vonult ünnepi menetben a Tisza-parti Leninszoborhoz. Békéscsabán 25 ezren vonultak el a dísztribün előtt. Tatabányán a szovjet hősi emlékműnél rendeztek ünnepséget Fejér megye több községében — Sárbogárdon, Lepsényben, Polgárdiban, Kislángon és Ercsiben magyar—szovjet baráti találkozókra került sor. Pécsett száz üzem és intézmény képviseletében mintegy 50 ezren vettek részt a felvonuláson. Debrecenben a vasútállomástól a Nagyerdőig vonult a menet. Nagyszabású felvonulást rendeztek a várossá nyilvánításának 700. évfordulóját ünneplő Győrött is. Dunaújvárosban a Vasmű úton két és fél órán át tartott a felvonulás. A világ népeinek barátsága jegyében Hömpölygő, színes emberáradat, felette a feliratok, amelyek éltetik a szocialista országok népeinek egységét, a magyar—szovjet barátságot, a világ népeinek a± imperializmus elleni harcát. A menet nyitóképe után ifjú leányok és fiúk serege hömpölygőit, őket követték az egyenruhás munkásőrök: „Éljen május 1!” felirattal, majd a virággal díszített földgömb, ezt követően több transzparens, az ország vezetőinek nagyméretű arcképe emelkedett magasba. Különösen nagy sikert arattak az úttörők és a kék egyenruhás ifjúgárdisták. A szolidaritást, a békét és barátságot hirdető fiatalok seregét népi táncosok követték. Utánuk pedig megindult úszó zászlóerdő alatt a főváros lakosságának sokszínű menete. A nyolc menetoszlopot az idén a XIII., a XIV., a XX., a II., a XXI., a XX., a VI. és az V. kerület képviselői vezették. A tömeg élére vezető párt- és állami személyiségek, miniszterek, a termelőmunka, a tudomány és a művészetek kiemelkedő képviselői haladtak. Minden felvonuló üzem magával hozta termékeinek kicsinyített mását Táblák, grafikonok jelezték, milyen eredményeket értek el a dolgozók a munkaversenyek során. Csaknem egy óra volt már, mire elérkezett a dísztribün elé a felvonulók záróképe, a 2600 színes melegítőbe öltözött ifjú, akik nagyszerűen koreografált mozgássorozatot mutattak be. A felvonulás záróalkikordjaiként fehér melegítős fiatalok élő betűkkel alakították ki a jelszót a térre: „Világ proletárjai, egyesüljetek!" Kádár János a felvonulás közben találkozott a budapesti dolgozók május elsejei ünnepségére és a szakszervezeti kongresszusra hazánkba érkezett külföldi szakszervezeti küldöttség tagjaival. A párt első titkára, valamint Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára baráti kézfogással üdvözölte a külföldi szakszervezeti mozgalmak képviselőit, majd Kádár János meleg szavakkal köszöntötte őket: — Kedves elvtársak! Pártunk Központi Bizottsága nevében, s a magam részéről szívből köszöntöm önöket május elseje, a proletár internacionalizmus nagy ünnepe alkalmából. Nagyon örülünk, hogy ezen az ünnepen önök közöttünk vannak, hogy elfogadták meghívásunkat, s ezzel is kifejezik szolidaritásukat népünkkel közös harcunk iránt. Ezen a nagy ünnepen szívből minden jót kívánunk az önök által képviselt dolgozóknak és népeknek. Társadalmi haladást, jogot, szabadságot, boldogságot kívánunk és azt, hogy jó egyetértésben harcoljunk mindig közös ellenségünk, az imperializmus ellen. A találkozó részvevői egyetértő helyesléssel, mély szimpátiával fogadták a párt első titkárának szavait, s amikor baráti kézfogással búcsút vett tőlük, hosszan tartó tapssal köszöntötték. ■ Kádár János nyilatkozata Kádár János a budapesti dolgozók május 1-i felvonulásáról a következő nyilatkozatot adta a sajtó, a rádió és a televízió munkatársainak: — A nemzetközi munkásosztály e nagy ünnepén, május elsején’ szívből köszöntöm a felvonulás részvevőit, hazánk munkásságát, parasztságát, értelmiségét, a szocializmust építő magyar népet. Kicsit hűvös az idő, de ennek ellenére ezen a budapesti felvonuláson is érződik a lelkesedés, a magabiztosság, az őszinte ünneplés. Erre szerintem van is okunk és alapunk, mert a múlt vasárnapi választás nagyszerű politikai eredménye, népünk kiállása a párt, a Hazafias Népfront szocialista programja mellett valójában befejezése egy csaknem másfél éves nagy politikai kampánynak. Ez a pártkongresszus előkészítésével kezdődött és befejeződött a választással, vagy úgy is mondhatom, ezzel a május elsejei ünnepséggel, összes eredményeink biztatóak, és biztos alapot adnak a további munkához, önbizalommal és nyugodtan tekinthetünk előre, abban a tudatban, hogy szocialista céljainkat, az ideieket és a következő éveket is, megvalósítjuk. A felvonulás ugyanakkor ékes bizonyítéka annak, hogy ezen a napon, amelyen az egész világon megünneplik május elsejét, a népek kórusában ott hangzik a magyar nép szava is. E napon dolgozó népünk köszönti a Szovjetuniót, a szocializmust építő népeket, a kapitalista országokban harcoló munkásosztályt, a nemzeti függetlenségért küzdő vietnami, kambodzsai, laoszi és arab népeket, s mindazt a többi népet, amely a szabadságért harcol. Ez a felvonulás is jól érzékelteti jelszavaiban, felirataiban a nálunk kialakult egységet, s azt, hogy saját céljainkat, saját boldogulásunkat összeötvöztük a haladás nemzetközi ügyével. Népünk mondja is, s ténylegesen gyakorolja is az internacionalizmust és a hazafiságot. Ez a május elseje — hála a hírközlő szerveknek, már külföldön is látják, nézik a felvonulást — újból bizonyítja, hogy népünk a szocializmus, a haladás, a nemzetek függetlensége és a béke ügye mellett áll. Megismétlem üdvözletemet és jókívánságaimat dolgozó népünknek. Egyben megköszönöm önöknek, a sajtó, a rádió és a televízió munkatársainak is fáradságos munkájukat, amivel nagyon segítik harcunkat s minden jót kívánok május elseje alkalmából. Ünnepségek a vidéki városokban Május 1-ét országszerte gazdag programmal köszöntötték. Szegeden 60 ezer dolgozó vonult a Széchényi térre, Salgótarjánban délelőtt 10 órakor .A szénbányászok hagyományú díszsortüze jelezte az ünnepség kezdetét Szolnok mintegy, tíz Brezsnyev beszéde Moszkvában A borús, hűvös idő ellenére is mindenütt nagy lelkesedéssel ünnepelték meg május elsejét. A moszkvaiak már a kora reggeli órákban frissen, jókedvűen jelentek meg a gyülekezési pontokon, hogy azután végeláthatatlan sorokban vonuljanak a Vörös tér felé. A május elsejei ünnepségen Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára beszédet mondott. Kifejtette, hogy mindazt, amit az emberiség elért, a munkának köszönheti. Azok munkájának, akik fémeket olvasztanak és gabonát termelnek, bonyolult gépeket és nagyszerű művészi alkotásokat hoznak létre, nevelik a felnövő nemzedékeket és gondolataikkal behatolnak a mindenség titkaiba. — A szabad embernek az elnyomás igájától mentes munkája valósággal csodákat művel azokban az országokban, ahol a szocialista forradalom győzött — mondotta beszéde további során. — Ékesen tanúsítja ezt államunknak, a világ első szocialista államának tapasztalata is. Hatalmasak a szovjet szocialista gazdaság eredményei, szakadatlanul növekszik a szovjet emberek jóléte és kulturális színvonala. Törhetetlen a szovjetek államának védelmi ereje. Mindez hős munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk önfeláldozó munkájának gyümölcse. Napjainkban az egész ország annak a törekvésnek jegyében él, hogy megvalósítsa az SZKP XXIV. kongresszusának határozatait. A kongresszus határozatai grandiózus programot adtak országunk további emelkedésének, a szovjet dolgozók életének további javítására. Elmondotta, hogy a Szaljut orbitális űrállomás és a Szojuz–10 űrhajó sikeres felbocsátása újabb fontos lépés volt a világűr meghódításában. Ez a nagy eredmény szovjet tudósok, mérnökök, műszaki dolgozók és munkások tehetségét, munkáját, hős űrhajósok hozzáértését és önfeláldozását testesíti meg. — A mai május elsejét joggal nevezhetjük a nagy munkagyőzelmek ünnepének — jelentette ki, majd kifejtette, hogy a szovjet emberek munkájától, a szovjet állam erejétől és virágzásától nem kis mértékben függ az egyetemes béke és a népek felszabadító harcának sikere. Elmondhatjuk, hogy a mi május elsejénk a béke ünnepe — a béke minden ereje, összefogásának napja, összefogásának a harca az imperializmus sötét fondorlatai ellen, a háború és az agresszió erői ellen. Ünnepelt a világ Varsó, valamint a vidéki lengyel városok és falvak lakói, az ipari és mezőgazdasági üzemek, vállalatok és intézmények dolgozói egyaránt gazdag programmal ünnepelték meg a nemzetközi munkásosztály szolidaritásának napját. Az idei ünnepségek fő tartalmát a LEMP következő jelszava tömörítette: „A párt a néppel, a nép a párttal.” Edward Gierek köszönetet mondott minden lengyel munkásnak, parasztnak és értelmiséginek, aki becsületes munkával, helytállásával segítette és segíti az ország további felemelkedését, további alkotó munkára szólított fel. A csehszlovák főváros lakossága az idei május elsejét a legszélesebb társadalmi öszszefogást hirdető szövetségi politika, a CSKP félévszázados jubileuma és a közeledő XIV. kongresszusa jegyében, a korábbi évekhez képest nagyobb szabású, impozáns felvonulással ünnepelte. Szófiában mintegy kétszázezren vonultak fel a Szeptember 9. téren: diákok és a munkásmozgalom veteránjai, nők és férfiak, munkások, parasztok, értelmiségiek. Berlinben, az NDK fővárosában Walter Hilbricht is megjelent a dísztribünön. Ott voltak az ünnepségekre érkezett külföldi delegációk, közöttük a magyar küldöttség tagjai is. Ünnepi beszédet Herbert Warnke, az NSZEP PB tagja, az NDK szakszervezeti szövetségének elnöke mondott. Hasonlóan nagyszabású május elsejei ünnepségek zajlottak le Bukarestben is. Sok százezer ember vonult fel, és a jubiláló Román Kommunista Pártot éltette. A világ minden táján megemlékeztek május elsejéről, Londontól New Yorkig, Új- Delhitől Brazzaville-ig. Korszerű az ing és corszeruaki hordic