Magyar Nemzet, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-11 / 136. szám
Péntek, ISZL június EL 'j’pinay-ben, a Szajna partizán, ma nyílik meg a Francia Szocialista Párt kongresszusa. Korszakos jelentőségűnek mondják ezt a tanácskozást, mert vasárnap, a harmadik nap végén új pártnak kell születnie, amely magában foglalja az eddigi szocialistákat, Mitterrand híveit és mindazokat a rokonszenvezőket, akik csatlakozni akarnak, baloldali tevékenységük keretét az új politikai alakulatban látják. Franciaországban nem ez az első kísérlet, hogy a magukat demokratáknak és szocialistáknak vallók egyetlen folyamban egyesüljenek. A téma esztendők óta napirenden van, a megvalósítás története sok fiaskót és még több ellentmondást jegyez föl. Még de Gaulle életében és kormányzásának csúcspontján Gaston Defferre marseille-i polgármester lépett föl tömörítőként, ő a szocialista egységet alaktalan koalíciónak képzelte el. Érdekeltségi köre igencsak tágas lett volna: a szocialista „mag” mellett ebbe a körbe gyömöszölték volna bele a radikálisokat, a kereszténydemokratákat, mindazokat, akik de Gaulle-lalés a degaulle-izmussal polgári oldalról szembenálltak, de talán ennél is szenvedélyesebben a kommunistákat tekintették első számú ellenfelüknek. Defferre jobboldali tartalmú próbálkozása csődöt mondott a személyi ellentéteken, de még inkább az ideológiai és politikai zavarodottságon. Mitterrand, a következő kísérletező már realistább és tisztességesebb volt. Céljának azt tekintette ugyan, hogy az általa vezetett polgári baloldali koalíció erőben és befolyásban megelőzze a Francia Kommunista Pártot, de országos politikai célokért kész volt Thorez és Cachin pártjával együttműködni, közösen megvívni a küzdelmet a reakció ellen, a demokratikus hatalomért. Formációja néhány évig Szocialista-Demokrata Baloldali Szövetségként (FGDS) működött, de az 1968-as események elsodorták, a válságban nem állta ki a szilárdsági próbát. Megpróbálkoztak később poraiból újjáteremteni ezt a szövetséget, de eredménytelenül, mert a hatalom ügyes taktikával atomjaira bontotta szét ellenfelének polgári táborát. Ebben az időben Franicaországban nagy volt a centrista kísértés, a kommunistákon kívül, illetve ellenükre, mindenki „középutasnak” igyekezett föltüntetni magát. Még kormánypárti berkekben is, így jelent meg a színen, természetesen ugyancsak centrista köntösben Jean- Jacques Servan-Schreiber, aki magához ragadta a Radikális Párt főtitkári tisztségét és nagyvonalú személyes ambícióval lehetetlenné tett minden szövetkezést. Miután több dudás nem fér meg egy csárdában, egyelőre lekerült a napirendről a radikálisokkal való együttműködés, régi alakjában nem lehetett föltámasztani az egykori FGDS-t. Ez a korszak súlyos válságot hozott a polgári, önmagát nem kommunistának nevező baloldalnak. A főként személyes fűtöttségű vetélkedésben úgyszólván fölmorzsolódott, választási veszteségei tekintélyesek voltak. Még súlyosabb áldozata lett volna ennek a válságnak a Szocialista Párt, ha nem lép bizonyos taktikai szövetségre a kommunistákkal, és ennek segítségével nem őriz meg régi pozíciókat, községtanácsi és törvényhozási mandátumokat. Az is nyilván■aló volt azonban, hogy a taktikai alkudozások és időszakos megállapodások keveset jelentenek az üdvösséghez, ha ezen a szinten maradnak meg továbbra is kiúttalan és távlattalan a francia baloldali mozgalom. A kommunisták sürgették a stratégiai jellegű együttműködést, a közös kormányzati program kidolgozását, ami alternatívát nyújt az országnak, és egyszersmind tartalmat ad a közös harcnak. A tárgyalások megindultak, ma is tartanak, jelentős kezdeti eredményeket is hoztak. A közös program egyes alapvető elveiben és gyakorlati tényezőiben megállapodtak, főként belpolitikai természetűekben. Kétségtelen, hogy a legfontosabb kérdések továbbra is tisztázatlanok, egyebek között az, ha sikerülne megszerezni a demokratikushatalmat, milyen eszközökkel őriznék meg a reakció nyilvánvalóan várható támadásaival szemben. Vagyis megmaradnának-e a polgári demokrácia külsőleges politikai váltógazdálkodásánál, amely a hatalom osztálytermészetét változatlanul hagyja, vagy igyekeznének valódi népi hatalmat teremteni, a munkásosztály és a többi dolgozó réteg szilárd uralmon tartásával. Marxista kategóriával a proletárdiktatúra alapvető elvét érinti ez, noha a Francia Kommunista Párt hangsúlyosan hirdeti: az ország demokratikus hagyományai, több sajátos vonása miatt ez sokban különböznék a szocialista országok gyakorlatától, jóllehet az alapelv ugyanaz. "Nyilvánvaló, hogy az ilyen természetű teoretikus viták nemigen kapnak majd hangot a Szocialista Párt ma nyíló kongresszusán, miután itt továbbra is elsősorban taktikai problémákat igyekeznek megoldani. A párt szerényebb lesz a korábban elképzeltnél, csak az eddigi szocialistákat, Mitterrand Köztársasági Intézmények Konvencióját (CIR), és az esetleges egyéb csatlakozókat tömöríti. Alain Savary, aki Guy Mollet örökét vette át, a párt élén tovább kívánja folytatni a programpárbeszédet a kommunistákkal. Mitterrand is egyetért ezzel, de nem tett le arról az ambíciójáról, hogy az úgynevezett nem kommunista baloldalt a kommunistáknál nagyobb erővé tegye. Aligha sikerülhet ez, hiszen a kommunisták vezette francia munkásosztály nagy szervezett erő, de ha az energiákat erre összpontosítják, megint a közös küzdelem célja vész el a taktikai erőfecsérlésben. Az ilyen veszélyek annál is inkább fenyegetik az újjászületni kívánó Francia Szocialista Pártot, mert kebelében változatlanul helyet és teret ad a legkülönbözőbb irányzatoknak. Az egyesítő kongreszszust a belső jobboldal ismét a maga elveinek — illetve elvtelenségének — igyekszik terepévé tenni, összpontosított támadásra készül az általa túlzottan baloldalinak minősített, mert a kommunistákkal együttműködésre kész Savary főtitkár ellen. Sőt, Mitterrand ellen is. Ez a jobboldal, amelynek vezérkarában továbbra is ott van Gaston Defferre, noha legújabban inkább André Chandernagor áll előtérben, a Szocialista Párt útját a centrummal, pontosabb megfogalmazásban a polgári jobboldallal kötné össze. Nem a hatalom természetét, csupán személyi jellegét akarná megváltoztatni, de visszalépést is jelentene még a de gaulle-ista V. Köztársasághoz képest is, mert anakronisztikusan a „tiszta” formájában már sehol sem létező, IV. Köztársaság típusú parlamenti játékot kívánná visszahozni. E jobboldali szocialista irányzatban a múlt kísértetei térnének vissza, és éppen ezért az épinay-i kongresszus megítélésének egyik legfontosabb kritériuma lehet, milyen tér jut e kísérteteknek az eljövendő párt politikájának meghatározásában. Az elvi küzdelem magától értetődően az éles személyi harc kísérőjelenségeivel jár. Ennek elkerülésére már eleve olyan kollektív vezetést képzelnek el, amely gondosan kiegyensúlyozza az ambíciókat, de az ismert törvényszerűségek alapján minden ilyen megoldás csak időleges lehet, a gyakorlat rendszerint fölborítja az elméletben kiporciózott hatalmi megoszlást. De végeredményben mindez csak másodlagos az épinay-i kongresszuson. Az alapkérdés továbbra is az marad, hogy a tanácskozás milyen álláspontra helyezkedik a baloldali egység, a kommunistákkal való stratégiai együttműködés ügyében. Ha a döntés akárcsak kétértelmű lesz, és így köti meg az új párt vezetőségének kezét, a kongresszus nemigen különbözik majd a több rutintanácskozástól, és főként meghagyja a francia nem kommunista baloldalt a válság eddigi állapotában. Várkonyi Tibor Man Nemzet Fehér Lajos Szolnok megyében Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, szerdán és csütörtökön látogatást tett Szolnok megyében. Jászberényben Váczi Sándor, a megyei pártbizottság titkára, Fodor Mihály, a Megyei Tanács elnöke és Szekeres László, a járási pártbizottság első titkára fogadta a vendéget és tájékoztatta a megye, a Jászság politikai és gazdasági életéről. Ezután Jászapátiban a Jásztej szövetkezeti vállalkozás tevékenységével ismerkedett a Minisztertanács elnökhelyettese. A jászsági program a Jászberényi Hűtőgépgyárban tett látogatással fejeződött be. A második napon, csütörtökön került sor a kunsági programra. Elsőnek Bánhalmára, a 27 ezer holdas Közép-tiszai Állami Gazdaságba látogatott. Fehér Lajos nagykunsági programja Karcagon folytatódott, ahol Kántor Sándor népművészt látogatta meg. A karcagi Agyagipari Népművészeti Ktsz-ben Russai István népművész munkáit, a Háziipari és Népművészeti Szövetkezetben pedig özv. Csikós Sándorné népművész, valamint a szövetkezet készítményeit tekintette meg. Benke Valéria Nagykanizsán Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja csütörtökön Nagykanizsára látogatott. A vendéget a városi pártbizottság épületében Gál Róbert, a nagykanizsai városi pártbizottság első titkára fogadta. Benke Valéria és a város párt- és tömegszervezeteinek vezetői a párt kulturális politikájáról folytattak eszmecserét. Benke Valéria délután Gál Róbert társaságában meglátogatta a Kanizsai Bútorgyárat. Tollár József igazgató, országgyűlési képviselő bemutatta a termelési kapacitást megkétszerező gyárat s a készülő modern bútorokat. „Zöld út” a kamionoknak A Nemzetközi Fuvarozási Szervezet vezetőinek sajtótájékoztatója A Nemzetközi Közúti Fuvarozási Szervezet — az IRU — hazánkban tartózkodó elnökével, dr. Rolf Schoberrel és a szervezet főtitkárával, P. Groenendijkkel találkoztak csütörtökön a magyar újságírók a Volán Elektronika székházában. A tájékoztatón a tekintélyes nemzetközi szervezet képviselői elmondották, hogy igen előnyösnek találják a teher- és személyfuvarozás hazánkban tapasztalt koncentrációját, amely egységes szervezetével, munkastílusával nagyban hozzájárul az általános közlekedési biztonsághoz, a hosszabb távú tervezés pedig jól megalapozhatja az út- és járműfejlesztést, a karbantartást és alkatrészellátást. A közúti jelzések jó tájékoztatást nyújtanak a gépjárművezetőknek, s a vendégeknek az volt a véleményük, hogy a jelenlegi nagy forgalomhoz képest aránylag kielégítő hazánkban az utak állapota is. A vendégek a továbbiakban elmondották, hogy a genfi székhelyen működő Nemzetközi Közúti Fuvarozási Szervezet — amelynek csaknem egy évtizede tagja hazánk is — mint érdekképviselet, igen sok előnyt biztonsít tagjai számára. Az egyik például a TIR-egyezmény, amely szabályozza a nemzetközi közúti áruforgalmat, s amelybe beletartozik egy vámegyezmény is. Ennek értelmében a szabványoknak megfelelően összeállított rakományt az induló helyen vizsgálja meg a vámhatóság, a rakfelületet lezárják és ólomzárral látják el. Emellé különleges vámigazolványt adnak. A sértetlen ólomzár és a vámigazolvány együttesen „zöld utat” biztosít a gépjárműveknek, s a szerződésben részt vevő ország határain a vámszervek csupán a zár sértetlenségét és az igazolvány szelvényeit ellenőrzik, így a pillanatok alatt — elsőbbséget is élvezve — haladhatnak át a határokon ezek a szállítmányok. Ezt az előnyt — amelyet rendkívül nagy öszszegű garancia fedez — élvezi a Hungarocamion is. A Magyar Nemzet munkatársának kérdésére Schober elnök kijelentette: a Balaton körüli úgynevezett gyorsforgalmú közutakról az a véleménye, hogy ezeket az utakat már eleve úgy kell megtervezni, majd megépíteni, hogy a táj szépségét az építkezés ne veszélyeztesse, s mint magánautózó elsősorban gyönyörködni akar egy szép tájban és nem vágtatni a tájon keresztül. A magyar úttervezők számára is jó példa lehet többek között a Brennerhágó útjának korszerűsítése és a montreux-i autópálya, amelynél fontos szempont volt az építőknek, hogy megőrizzék a táj hangulatát. Ez a Balatonnál is megvalósítható. Helyes, hogy a tóhoz vezető utak kikerüljék a városokat és helységeket, de az utas egy ilyen szép tájon fontosabbnak tartja az esztétikát, mint a vad rohanást. fsz. j.) NDK-kitüntetés a KPM vezetőinek Az NDK budapesti nagykövetségén csütörtökön bensőséges ünnepségen kitüntetéseket nyújtottak át több magyar személyiségnek az NDK vasutasok napja alkalmából. Dr. Herbert Plaschke nagykövet — dr. Arndt NDK közlekedésügyi miniszter képviseletében — a német vasutasok érdemrendjével tüntette ki dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi minisztert, Rödönyi Károlyt, a miniszter első helyettesét és Földvári László miniszterhelyettest. A nagykövet beszédében méltatta a két minisztérium közötti gyümölcsöző együttműködést és a kintetettek személyes érdemeit a kapcsolatok elmélyítésében. Átadta megbízólevelét a Burmai Unió új magyarországi nagykövete Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke csütörtökön fogadta U Vum Ko Hau rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Burmai Unió új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevejét. U Vum Ko Hau megbízólevelének átadásakor a többi között ezeket mondta: — Burma érdeklődéssel figyeli Magyarország állandó és fokozatos előrehaladását az országépítő munkában, s a jobb, boldogabb élet kialakításában. Országainkat szilárd barátság szálai fűzik egybe, s jómagam örömmel vállalom a feladatot, hogy tovább erősítsem az országaink közötti baráti kapcsolatokat. Bízom benne, hogy ez irányú törekvésem támogatásra és együttműködésre fog találni. Losonczi Pál a nagykövet beszédére válaszolva a többi között hangsúlyozta: — A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya és népe üdvözli és tiszteletben tartja a Burmai Unió pozitív semlegességi és el nem kötelezettségi politikáját. Elismeréssel adózik a függetlenségük kivívása óta elért eredményeiknek és nagyra értékeli azokat a törekvéseket, amelyek gazadsági függetlenségük megszilárdítására irányulnak. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy a közelmúltban a Burmai Unióban járt jószolgálati küldöttségünk szívélyes fogadtatásban részesült és hasznos eszmecserét folytatott burmai vezető személyiségekkel az országainkat érintő kérdésekről. A megbízólevél átadása után a nagykövet bemutatta Losonczi Pálnak a kíséretében megjelent U Tun Kyi nagykövetségi harmadtitkárt. Az Elnöki Tanács elnöke szívélyesen elbeszélgetett a nagykövettel, aki ezután a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. Ezernyi gyűlés demonstrálta a magyar nép békeakaratát Befejeződött a béke és szolidaritás hónapja Befejeződött a békemozgalmunk hagyományos tavaszi országos eseménysorozata, amely a korábbi esztendőkhöz hasonlóan ezúttal is a Győzelem Napjától, május 9-től kezdődött, s az idén a béke és a szolidaritás hónapjává bővült. Mint az Országos Béketanácsnál elmondták, a június 10-zel zárult hazai békeeseménysorozat minden eddiginél nagyobb jelentőségre tett szert, azáltal, hogy időben mintegy keretül szolgált a nemzetközi békemozgalom Budapestre öszszehívott nagy találkozójához, a m május 13—16. között megrendezett Béke-világtanács közgyűléshez. A béke és a szolidaritás hónapja sokrétű eseménysorozatával jó előkészítője volt, a közgyűlésnek, és eredményesen segítette a közgyűlés tartalmi munkájának, a nemzetközi békemozgalom céljainak megértetését, a Béka világtanács tevékenységének széles körű megismertetését. Vidéken körülbelül 220 demonstratív nagygyűlés jelentette a program gerincét, ezernél több helyi gyűlésre, különböző békerendezvényekre került sor, mintegy 900 rétegtalálkozón foglalkoztak a béke ügyének hazai és nemzetközi kérdéseivel. A gyűlések kifejezésre juttatták a magyar nép osztatlan békeakaratá, szolidaritását a függetlenségükért, szabadságukért küzdő népekkel. II francia szocialisták válaszúton Egészségügyi és biológiai kísérletek a Szaljut negyedik munkanapján A Szaljut orbitális tudományos állomás személyzete negyedik munkanapi programjának jelentős részét egészségügyi és biológiai kísérletek képezték. Georgij Dobrovolszkij, az állomás parancsnoka jelentette, hogy az űrhajósok egészségi állapota jó, hangulata kitűnő. A kozmovízió jóvoltából csütörtök délben a szovjet tévénézőinek milliói láthatták, hogyan folyik a munka a hatalmas tudományos laboratórium, a világ első ember vezette orbitális állomásának tágas, kényelmes szalonjában. A kamera egyszerre mutatta a könynyű, melegítőszerű öltözékben tevékenykedő Dobrovolszkijt, Volkovot és Pacajevet. A Szaljut emberlakta orbitális tudományos állomás űrhajósai eljuttatták a Szovjetunió hidrometeorológiai szolgálatának az első jelentéseket az általuk észlelt légköri folyamatokról. A jelentés rámutat, hogy a Szovjetunióban már eddig is komoly tapasztalatokat szereztek űrhajókról Földre juttatott meteorológiai információk közlése terén. A sajtó, a rádió és a televízió világszerte nagy terjedelemben foglalkozik a Szaljut tudományos orbitális állomás útjával. A szemleírók kommentárjai és tudósok nyilatkozatai egyaránt megállapítják az újabb szovjet űrkísérlet nagy jelentőségét, kiemelik a szovjet tudomány és technika fejlődésének az űrkísérletben megnyilvánuló hatalmas eredményeit. A Washington Evening Star óriási előrehaladásnak nevezi azt a tényt, hogy a Szojuz—11 űrhajó összekapcsolódott a Szaljut tudományos állomással és ily módon létrejött a világ első Föld körül keringő ember lakta tudományos állomása. „Ez a szovjet tudomány és technika diadala, amely lehetővé teszi bolygónk titkainak feltárását és annak megismerését, mennyire képes az ember tartós űrrepülésre” — írja a lap. A továbbiakban arra is rámutat, hogy a Szovjetunió „előbbre van az Egyesült Államoknál az űrállomások létrehozása terén”. Több nyugatnémet lap, így a bonni General-Anzeiger kiemeli, hogy a Szaljut helyiségei, amelyekben az űrhajósok laknak, illetve dolgoznak, igen tágasak és kényelmesek. A Frankfurter Rundschau „orbitális lakóháznak” nevezi a szovjet űrállomást. A New York Times szerdai számában a kozmikus laboratórium méreteiről írva megállapítja, hogy a Szaljut belső tere több mint tizenötszörösen múlja felül az amerikai Apollo-űrhajók kabinjának méreteit, ami „lehetővé teszi a szovjet űrállomásnak, hogy lényegesen több berendezést vigyen magával, mint bármely eddig ismert irányítható űrhajó, és jóval nagyobb helyet biztosít az űrhajósok különféle ténykedéséhez”. Az olasz Corriere della Sere rámutat arra, hogy a szovje űrlaboratórium a legnagyobb űrhajó, amit ember valaha , kozmoszba felbocsátott. Holdminta-csere Moszkvában Kilenc grammnyi holdkőre cserélt csütörtökön gazda Moszkvában: a Szovjetünk Tudományos Akadémiája és a Amerikai Országos Űrhajózás Hivatal (NASA) képviselő elemzés céljából adták át egymásnak a Luna—16 szovjet automatikus űrállomás, illetve az amerikai Apollo—11 és Apollo—12 űrhajók által vett holdkőzetminták töredékét, mindegyikből 3 grammot. Az értékes minták cseréjére a januárban aláírt szovjet— amerikai megállapodás alapján került sor. Mind a szovjet, mind az amerikai tudósok úgy vélik, hogy a mintacsere elősegíti a holdfelület különböző részeiről gyűjtött kőzetféleségek összehasonlító elemzését. Négy és félszeresére növekszik a vegyipari termelés Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság csütörtökön plenáris ülésen vitatta meg a vegyipar fejlesztésének koncepcióját. A koncepció előrejelzése szerint a megfelelő mértékű kemizáláshoz 1975-ig csaknem négy és félszeresére kell növelni a vegyipari termelést. Ezen belül elsődlegesen a szerves alapanyaggyártást növelik, előreláthatólag ötvenszeresére. A szerves alapanyagok — főként petrolkémiai termékek — a műanyagok, szintetikus szálak és a szintetikus kaucsuk alapanyagai. Az egyik legfontosabb szerves alapanyagcsoport, az olefinek előállítása — mint ismeretes — szovjet kooperációban valósul meg. A műanyagipari bázis kialakítását követően megnyolcszorozódhat a vegyiszálak és a műanyaggyártás. A mezőgazdasági termelés további fejlesztése, az intenzívebb gazdálkodás 1985-ig a jelenlegi műtrágyamennyiség ötszörösét igényli. Megállapítja a koncepció, hogy — a gyógyszeripar kivételével — nem gazdaságos a hazai kutatóintézetekben kidolgozni vagy fejleszteni a nagy volumenben szükséges termékek, például a műtrágyák gyártástechnológiáját, a szellemi és anyagi erők szétaprózása helyett ezeket célszerű külföldről vásárolni. A hazai kutatásoknak a program szerint a kisebb mennyiségben szükséges termékek, például növényvédőszerek, lakk- és festékanyagok fejlesztését kell szolgálniuk.