Magyar Nemzet, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-03 / 129. szám
Magyar Nőmzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA A terv és az élet örömmel olvasom, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium részletes tervet dolgozott ki olyan intézkedések életbe léptetésére, amelyek a nők háztartási munkájának megkönnyítésére alkalmasak lehetnek. Szükség is van arra, hiszen a nők közéleti, társadalmi, gazdasági tevékenysége szinte naprólnapra növekszik, nem is szólva arról, hogy a munkaerőhiány enyhülése szempontjából is fontos a nők fokozott bekapcsolása a termelésbe. A háztartási munka az utóbbi években alaposan megváltozott. Emlékezzünk vissza gyermekkorunkra: milyen felfordulást jelentett a „nagymosás” és ami utána jött, a mángorlás meg a vasalás. Azok, akik már természetesnek tartják a mosógépek és centrifugák világát, el sem tudják képzelni, hogy néhány évtizeddel ezelőtt micsoda megerőltetéssel járt az ágynemű és fehérnemű tisztántartása. Hatalmas lépést jelentett a műszálas anyagok diadala is: hamar száradnak, könynyen tisztíthatók, vasalásra nem szorulnak. Ebben persze a modern tisztítószerek egész sorozatának is nagy szerepe van. És hogy most már csak egyetlenegy példára utaljak, mennyit álldogáltam az utcasarkon gyerekkoromban magam is, a jeges kocsit várva. Nyáridőben sokszor több órás mulatság volt ez, ismételten leszaladva a harmadik emeletről az utcára. A hűtőgépet akkor bizony még nem ismertük. A technika tehát már az elmúlt évtizedekben, illetve években is sokat tett a nők munkájának megkönnyítése érdekében. Örvendetes és szükséges, hogy ezt a folyamatot tovább kívánjuk fejleszteni. A minisztérium erre vonatkozó tervei alapjaikban helyesek, azonbanmindegyikhez hozzáfűzhetnénk a „csak” szócskát, az óvatos szkepszis megnyilatkozását. Menjünk szépen sorjában. Szükségesnek tartják és elősegítik az önkiszolgálás szélesebb körű elterjesztését, — mondja a terv első pontja. Az újfajta eladási formák sok helyen valóban beváltak és mivel a munkaerőhiány a kiskereskedelemben is egyre nyomasztóbb arányban jelentkezik, bizonyos, hogy ezt a kiesést valamiképpen ellensúlyozni kell. „Csak” éppen azt kellene végre valahára tárgyilagosan és őszintén felmérnünk, hogy az önkiszolgálás bevezetése hány munkaerőt tett feleslegessé. Van ugyanis olyan felfogás, amely szerint a fokozott ellenőrzés annyi dolgozó beállítását kívánja, hogy a megtakarítás nem is olyan jelentős . .. De ez csak az érem egyik oldala. A másik, amely a nők állítólag megkönnyített munkájával kapcsolatos, szintén szükségessé tenné annak elfogulatlan vizsgálatát, hogy a vásárló a kétségtelenül gyorsabban megszerzett áru birtokában mennyi időt tölt a pénztárak előtt és nem veszti-e el a réven azt, amit megtakarít a vámon. A gyakorlat mintha azt mutatná, hogy a vásárlás igazában csak ott gyorsul meg jelentősen, ahol helyben, rögtön, tehát külön pénztár nélkül ki is lehet fizetni az árut. És ama bizonyos munka megkönynyítése csak ezeken a helyeken tapasztalható. Menjünk tovább. A tudósítás szerint „a tervidőszak végére negyven százalékkal nő az egy főre jutó konzervforgalom, a gyorsfagyasztott ételek fogyasztása háromszorosára, a mélyhűtött gyümölcsöké négyszeresére, a főzelékeké ötszörösére növekszik.” Nem vitás, hogy a konzervfélék elterjedése mentesítené az asszonyokat a főzésre fordított idő jelentékeny részétől. „Csak” jó volna a végére járni annak, hogy a nemzetközi konzervfogyasztási statisztikában miért kullogunk mi még mindig olyan hátul, mindenféle propaganda ellenére. Akkor talán kiderülne, hogy alighanem a minőséggel lehet valami baj. Ezt támasztja alá például a bolgár befőttekkel kapcsolatos legutóbbi tapasztalat is: közkedveltek, és legnagyobb részük napok alatt eltűnik az üzletekből, ami a hazainál olcsóbb árnak is tulajdonítható. De még inkább annak, hogy nyoma sincs bennük a konzerv mellékíznek, amely az ember kedvét elveszi az ilyen áruk fogyasztásától. Amíg ezt a minőségi színvonalat el nem érjük, addig jámbor óhaj marad a konzervek ugrásszerű emelkedésének terve és ezzel egyidejűleg a háztartási munka egyszerűsítése. Végül néhány szót arról, hogy „a textilpótló háztartási papíráruk bővítése megkíméli a dolgozó nőket a mosástól”. Okos elgondolás ez is, de itt is van néhány „csak”. Mert az rendben volna, hogy a tervek szerint ötven-hatvan százalékkal növelik a papírzsebkendők, papír kéztörlők és konyhatörlők forgalmát, ennek azonban két elengedhetetlen feltétele van. Az egyik árkérdés. A különböző papír törlőruhák ma még drágák ahhoz, hogy kiszorítsák a hagyományos anyagból készülteket, még akkor is, ha az utóbbiak mosása, vasalása aránytalanul sok időt köt le. A régi háziasszonyoknak sokszor érthetetlen ragaszkodását a múlt szokásaihoz csak akkor lehet letörni, ha meggyőződnek arról, hogy nemcsak az idővel, hanem a pénzzel is takarékoskodnak, ha ilyen papírtörlőket vásárolnak. Ami pedig a papírzsebkendőket illeti, azok az utóbbi időben valóban nagymértékben elterjedtek és ezzel csökkentették a házi mosnivalók mennyiségét. Itt is szükség van azonban a minőség erőteljes megjavítására. Ezzel a néhány megjegyzéssel csak aláhúzni kívántuk a minisztérium jószándékát a női munka megkönnyítésére. A tervek hasznosak és szépek. Megvalósításukhoz azonban szükség van az iparnak az eddiginél sokkal színvonalasabb és eredményesebb erőfeszítésére. Bentan István "Vivőn a Brezsnyev-javaslatra! A csapatcsökkentés tervét vizsgálja Lisszabonban a NATO A külpolitikai helyzet EURÓPA ELŐTÉRBEN — erre utalt több esemény is. A jelentések felhívták a figyelmet, hogy Nixon elnök sajtóértekezletén hosszú idő óta első ízben az európai kontinens problémái álltak az első helyen, és ugyancsak az „öreg kontinensre” irányítja a figyelmet a NATO-nak ma a portugál fővárosban megnyíló miniszteri értekezlete. Kétségtelenül nem változásról van szó, hiszen a Varsói Szerződés emlékezetes budapesti tanácskozása, és az ott megfogalmazott felhívás már hosszabb ideje az európai biztonságot állította a diplomácia homlokterébe. Mégis, abban egyöntetűek a vélemények, hogy erre az új aktivitási szakaszra Brezsnyevnek a közelmúltban Tbilisziben megfogalmazott javaslatai — az európai fegyveres erők csökkentéséről — adtak alkalmat. A bécsi Die Presse szerdán megjelent számában részletesen közölte Brandt nyugatnémet kancellár nyilatkozatát. Brandt kifejtette, hogy a Brezsnyev-javaslat nagy hatással van az európai kormányokra, és — tette hozzá — „számítani kell rá, erről sokoldalú kapcsolatfelvétel jön létre, majd feltehetően tárgyalások is indulnak”. A lisszaboni NATO-ülés kapcsán ezzel a témával foglalkozott a szerdai párizsi Le Monde vezető diplomáciai publicistája, Michel Tatu is. A francia álláspontot elemezte, és mint írta, ez elég bonyolult. Párizsban úgy vélik, hogy a jelenlegi időpont nem a legalkalmasabb a csapatcsökkentés megtárgyalására, mert francia körök szerint jelenleg más problémák — például Nyugat-Berlin — elsőbbséget érdemelnének. E magatartás mögött állítólag az rejlik, hogy a csapatlétszám-csökkentési tárgyalásokba be kellene vonni a katonai szövetségek vezérkarait is. A franciáknak tehát vagy közeledniük kellene a NATO katonai szervezetéhez, amelyből 1966-ban kiléptek, vagy kimaradnának e fontos tárgyalásokból. Ugyancsak a Le Monde írta meg, hogy Lisszabonban a franciák jelenleg nagyobb hatékonyságot — még pontosabb fogalmazással „kevésbé merev formulát” — kérnek majd az atlanti partnerektől Nyugat-Berlin és az európai biztonsági értekezlet sokoldalú előkészítésének eddigi összekapcsolásában. E változás Párizs magatartásában azért következett be, mert Schumann külügyminiszter — mint a lap írja — nagyon kedvező benyomásokkal tért vissza Moszkvából, ahol e kérdésről májusban Gromikóval tanácskozott. A Közel-Kelet volt Európa mellett a szerdai események másik vezető témája. Feltűnést keltett Nixon elnöknek az a sajtóértekezleti közlése a szovjet—egyiptomi szerződést kommentálva, hogy az Egyesült Államok a „kritikus térségben” változatlanul „egyensúlyi helyzet” fenntartására törekszik, ami a gyakorlatban annyit jelent: amennyiben Kairó újabb szovjet fegyvereket kap, Washington fokozza Izraelnek a fegyverszállításokat. E közlést kommentálva Kairóban arra hívták föl a figyelmet, hogy Nixon szavaiban ezúttal még utalás sem történt a Biztonság Tanács 1967-es határozatára. Ezzel és az „egyensúly” emlegetésével — jegyzik meg az egyiptomi fővárosban — Nixon végeredményben arra ösztönzi Izraelt, hogy semmit se engedjen a megszállt területekből. A Közel-Kelet volt a témája ugyancsak a szovjet—egyiptomi szerződéssel összefüggésben a Pravda szerdai vezércikkének. A vezető moszkvai lap kiemelte, hogy a Szovjetunió, miként eddig is, ezentúl is az EAK népe mellett áll. A két ország viszonya — állapította meg a vezércikk — mostantól fogva magasabb fokra, minőségileg új szakaszba lép, mert a szerződés új távlatokat nyit meg, hosszú időre teremt alapot a két ország sokoldalú együttműködése számára. A szovjet emberek nagyra értékelik Szadat elnöknek azt a szándékát, hogy megmásíthatatlanul követi a még Nasszer életében kidolgozott egyiptomi forradalmi programdokumentumokat. A Pravda végül megállapította, hogy a két ország új szerződése „újabb csapást mér a nemzetközi imperializmus terveire, amelyekkel megpróbálnak éket verni a két állam közé, igyekeznek aláásni barátságukat, szétforgácsolni a haladó erőket”. (V. T.) SZUTjelű ciprusi tárgyalások Makariosz érsek Moszkvában Moszkvából jelenti a TASZSZ és az MTI. Makariosz érsek, a Ciprusi Köztársaság elnöke a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének és a szovjet kormánynak a vendégeként szerdán hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. Makariosz elnök, aki első ízben látogatott Moszkvába, a szovjet fővároson kívül felkeresi Leningrádot, Volgográdot és Kijevet is. Az érsek-elnök programjában ezenkívül egyházi jellegű látogatások is szerepelnek. Röviddel megérkezése után részt vesz az orosz pravoszláv egyház szinódusának ülésén, amelyen a tavaly elhunyt Alekszij helyébe megválasztják az új egyházfőt „Moszkva és minden oroszok pátriárkáját”. A Kremlben szerdán megkezdődtek Nyikolaj Podgornij és Makariosz érsek tárgyalásai. Ma kezdődik Lisszabonban a SATO miniszteri értekezlet apirenden: a keleti-nyugati tárgyalások Lehel Miklós, az MTI kiküldött tudósítója jelenti Lisszabonból. Csütörtökön délelőtt kezdődik meg Lisszabonban a tagországok külügy- és hadügyminisztereinek részvételével a NATO szokásos tavaszi miniszteri tanácsülése. A vendéglátó portugál kormány mindent elkövetett, hogy díszes külsőségeket és megfelelő munkakörülményeket bíz- tosítson a Lisszabonban 1952 óta először ülésező atlanti tanácsnak. Csaknem egymillió dolláros költséggel régi pompájában helyreállították az Ajuda-palotának, az 1802-ben elkészült és a múlt század vége óta elhagyott királyi rezidenciának déli szárnyát. Marcello Caetano miniszterelnök kormányának igyekezete érthető: diktatórikus és gyarmattartó politikája miatt politikailag elszigetelt rendszere helyzetének megjavítását várja tőle. A NATO miniszteri tanácsülésének megtartását a portugál fővárosban ugyanis még a szervezet tagállamainak körében sem fogadták egyöntetű helyesléssel. A 15 NATO-tagállam minisztereinek tanácskozásán az érdeklődés középpontjában ezúttal is a keleti—nyugati tárgyalások, mindenekelőtt az európai biztonsági értekezlet megtartásával kapcsolatos állásfoglalás áll. Nyugati hírügynökségi jelentések szerint William Rogers amerikai külügyminiszter kedden késő este érkezett meg a portugál fővárosba. Rogers nem volt hajlandó az újságírók elé állni. Nixon sajtóértekezlete Hosszú idő óta először Európa az első helyen Az elnök ismert tételeit ismételgette Köves Tibor, az MTI washingtoni tudósítója jelenti. Nixon elnök harminc perc alatt 21 kérdésre válaszolt kedd esti sajtóértekezletén, de amint a fehér házi tudósítók megjegyezték, nem sok újdonságot mondott. Az országos tévéhálózatok által élő adásban közvetített sajtókonferencián az amerikai elnök lényegében megismételte ismert állásfoglalásait minden bel- és külpolitikai kérdésben. Külpolitikai tekintetben új mozzanat volt, hogy hosszú idő után ezúttal első helyre kerültek az Európát, illetve a kölcsönös haderőcsökkentést érintő kérdések. Ezzel összefüggésben Nixon elmondotta: „Laird hadügyminiszter a múlt héten konzultációkat folytatott a NATO katonai vezetőivel, Rogers külügyminiszter pedig jelenleg Lisszabonban tanácskozik a NATO-külügyminiszterekkel, és amikor ezek a konzultációk befejeződtek, akkor az USA és a NATO- hatalmak a Szovjetunióval és más érdekelt országokkal meg fogják vitatni a kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentés kérdését”. Megkérdezték Nixont, hogy tekintettel a haderőcsökkentés, a SALT-megbeszélések, a Nyugat-Berlin státusáról folyó négyhatalmi tárgyalások és a dollár kérdésére, nem szándékozik-e az elnök Európában találkozni az európai vezetőkkel. Az elnök ezt válaszolta: „Nem tervezek európai utazást és találkozót európai vezetőkkel a közeljövőben. Ha mégis kialakul ilyen terv, azt be fogom jelenteni. Természetesen, ha a kölcsönös haderőcsökkentésben, vagy a fegyverkorlátozásról folyó tárgyalásokon olyan fejlemények következnek be, amelyek ezt szükségessé teszik, akkor kész vagyok bárhová elmenni..."’ Kérdést tettek fel a szovjet, —egyiptomi barátsági és együttműködési szerződésről is. Ezzel kapcsolatban Nixon utalt arra, hogy amennyiben ez az EAK-nak nyújtott szovjet katonai segítség növelését jelentené, akkor a térségben kialakult „erőegyensúly” fenntartására az USA a maga részéről hozzá fog járulni Izrael katonai megerősítéséhez. A Kínai Népköztársaság ENSZ-tagságáról szólva az amerikai elnök bejelentette, hogy az elemző munka hat héten belül befejeződik és akkor nyilvánosságra hozza, milyen álláspontot képvisel majd az USA e kérdésben az ENSZ következő ülésszakán. A kínai— amerikai kapcsolatokat érintve közölte: június 10-én bejelentést tesz arról, melyek azok a nem stratégiai cikkek, amelyeket felszabadítanak a Kínával szemben alkalmazott kereskedelmi embargó alól. A Vietnamban levő amerikai csapatok teljes kivonása, illetve az amerikai hadifoglyok kérdésében Nixon megismételte korábban hangoztatott feltételeit. Kijelentette: „Nem aggaszt a szavahihetőségi szakadék, mert tény, hogy kifelé megyünk a háborúból és tény, hogy az amerikai katonák hazatérnek. S ha ez a folyamat befejeződik, akkor majd egyszer s mindenkorra megszűnik a szavahihetőségi szakadék.” Washingtoni tudósítónk Idexjelentése ígéretes óvatosság és óvatos ígéretek Washington, június 2. Bosszús rángás futott végig az elnök arcán, az emelvény mellett jegyzetelő Herbert Klein tájékoztatási főnök ingerülten kapta fel fejét. Nixon ekkor elnézett a teremben ülők feje felett, csak a tévékamerára összpontosított, a háború befejezéséről mondta meggyőzőre kerekített monológját, amikor valaki belekérdezett az elnöki hatásszünetbe. „Az a tény — mondta egy letorkoló oldalpillantás kíséretében —, az a tény, hogy elérjük ezt a célunkat, egyszer s mindenkorra megszünteti a szavahihetőségi szakadékot.” Mert ismét erről kérdezték, az amerikaiak hitetlenségét jelző közvélemény-kutatási eredményekről. Nixon megértette azokat, akik nem értik meg őt: jogosnak minősítette a háborúba való belefáradásukat és az összes katona kivonására tett ígéretet. De ami sajtókörökben meghökkentést keltett, az a célok újabb szaporítása, vagy mint valaki mondta, eszkalálása. Az amerikai hadifoglyok és a saigoni rezsimnek adandó „ésszerű esély” most kiegészült a délvietnami „kommunista hatalomátvétel” meggátlásának feltételével. A legtöbb megfigyelő — ismerve a nixoni politikai gyar