Magyar Nemzet, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-10 / 135. szám

Árat 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Csütörtök 1971. j­únius 10 XXXVII. évfolyam, 135. szám Duna-kanyar Egyetlen folyam egyetlen kanyarulatának változásaira ügyelni, a leghalkabb hul­lámverések neszeire is felfi­gyelni, a természet önként kínálta, bőkezűen mért ajándékaihoz méltó emberi magatartást szigorú, de igaz­ságos mércével — évről év­re — mérlegre tenni, sokak számára fölösleges, sziszifu­szi munkának tűnhet. Értel­metlennek, reménytelennek. Az „őr” most kénytelen-kel­letlen bevallja, ugyanígy érez olykor ő is. Amikor azt kell tapasztalnia például, hogy az értetlenség, a kö­zöny, a restség áthatolhatat­lan bástyáiba ütközik. Természetesen a Duna­kanyarról van szó. Ahol a hegyek és a víz pompás „összjátéka” olyan lehetősé­geket teremtett az ember számára, amely párját rit­kítja a világon. Tükrözi ezt a külföldi turisták fokozódó érdeklődése is, de ez a té­nyen, a máig érvényes „sta­tus quó”-n aligha változtat: a kereslet jócskán megha­ladja a kínálatot. A bizonyí­táshoz elég, ha néhány tele­pülés nevét felsoroljuk: Dö­­mös, Pilismarót, Esztergom a jobb, Göd, Sződliget, Vác, Zebegény a bal parton. Az igazság ugyanis, hogy az említett helységek lakói máig is nagyjából úgy él­nek, olyan hamvas érintet­lenségben, ahogyan tíz-húsz évvel ezelőtt. Persze a fri­zsider, a televízió,, a fürdő­szoba, a motorkerékpár, az autó már itt is, ezeken a pontokon is hétköznapi használati eszközzé szelídült. Úgy érzem, mégis (vagy ép­pen ezért), ez a pillanat, amikor megragadhatjuk, „tetten érhetjük” a problé­ma valódi okozóját, megta­lálhatjuk valóságos gyöke­rét. Ha végigutazzuk a Duna­kanyart, azt látjuk, hogy partjainak lakói — őslakók és hétvégi villák tulajdono­sai egyaránt — a megfelelő mértékben (vagy még azon is túl?) gyarapodtak az el­múlt évek folyamán. Az­ üres telkek beépültek, a ré­gi viskók helyén takaros családi házak­­sora nyújt örömöt a szemnek, s a bent­lakóknak. Csakhogy a Duna­kanyar nemcsak az őslakó­ké, és nem lehet csak a vil­latulajdonosoké sem. Olyan luxus lenne ez a részünkről, amilyet — akár gazdasági, akár érzelmi, hazafiúi vagy honleányi büszkeségünk ol­daláról vizsgáljuk a kérdést — nem engedhetünk meg magunknak. A Duna ma­gyarországi ,,kanyarulata” ugyanis a természetnek egy­szeri — világszínvonalú — produkciója. Ezt eléggé nem észrevenni, súlyos hiba, alig jóvátehető mulasztás volt a múltban. Egyike azoknak az egyáltalán nem örömteli örökségeknek, amelyek jó­vátétele, rentabilitásuk meg­teremtése, méltó helyük ki­jelölése a mi nemzedékünk­re, egy meg­újhodott társa­dalom embereire várt. őszintén és egyértelműen le kell írnunk, hogy nem kevés, amit ebben az ügy­ben is tettek az arra hiva­tottak, illetékesek. De ugyanilyen őszintén és egy­értelműen hangot kell adni azoknak a kételyeknek is, amelyek — immár rendsze­ressé vált — szemlélődé­sünk nyomán támadtak ben­nünk. Ha nem félnék úgy a köz­helyektől, ki kellene jelen­tenem, hogy a Duna-kanyar — közkincs. Méghozzá nem­csak a miénk, magyaroké, hanem az egész világé. Tu­datában vannak-e mindany­­nyian ennek, akik gazdái, felelősei lettek — így vagy úgy — a szépséges tájnak?... A kérdést nem egészen szónokinak szántuk. Tapasz­talnunk kellett ugyanis — és nem először vizsgálódá­saink közben —, hogy bizo­nyos „határvillongás”, szűk prakticista szemlélet hátrál­tatja a teljes kibontakozást. Megítélésünk szerint a leg­veszélyesebb közülük az a jelenség, hogy — a jogokat illetően is, a kötelességek te­kintetében is — „szabad a gazda”. Csakhogy fordított arányban. A Pest megyei Tanácsnak ugyanis igaza van, amikor kijelenti, hogy a Duna-kanyar legalább annyira fővárosi, sőt orszá­gos horderejű is — mint mondjuk — az olimpiai já­tékok anyagi támogatására kibocsátott borítékos sors­jegy. Ezt a nézetet egyébként — elvileg — tükrözi a valósá­gos helyzet is. Hiszen külön társadalmi szerv — a Duna­kanyar Intéző Bizottság — hivatott intézkedni, koordi­nálni a terveket, megszabni a fejlődés irányát, kitűzni a legsürgetőbb, leginkább lé­nyeges feladatokat. Emellett a gyakorlati életben, a hét­köznapok parancsoló köve­telményeként a Duna menti megyék valamennyi érintett hivatala igyekszik megtenni — már csak saját, jól felfo­gott érdekében is — a ma­gáét. Ha mégsem lehetünk egé­szen nyugodtak ebben a nagy fontosságú ügyben, az abból ered, hogy az idézett „kórusban” inkább a disz­­szonáns hangok dominálnak — egyelőre. Jóval többször hallottuk például a beszél­getés közben, hogy mire nem hajlandó, vagy képes a másik fél, mint azt, hogy mennyit tudnak vagy akar­nak ők tenni az előbbrelé­­pés, az igények szabta pa­rancsok teljesítésében. Sőt, még abban sem vagyunk egészen biztosak, vajon a fejlődés irányát jelentő szi­lárd álláspont kialakult-e már? ... Sokféle ugyanis a variá­ciós lehetőség. Még jóval több annál is, mint a terü­let gazdáinak száma. Nem­zeti park, rezervátum, te­lek- és villatulajdonosok rezervált 1:­­­égi enyhelye, vagy az ország — s ezen be­lül a nagyon közelélő buda­pestiek — tömegüdülőhelye legyen-e a kanyar? Mindezek a kérdések eszünkbe jutottak a beszél­getések közben, a helyszínen történt látogatásaink alkal­mával. Nem véletlenül. Épp ezért sürgősen válaszolnia kellene rá valakinek. Valakinek, (vagy valamilyen szervnek),­­ aki (vagy amely) megfele­lő méretű tekintéllyel a töb­biek előtt és megfelelő mennyiségű pénzzel a zsebé­ben határozhatna. De gyor­san! Csillag István A szovjet-indiai közlemény további lépéseket sürget a kelet-pakisztáni béke helyreállítására A mai politikai helyzet A SZOVJET HOLD-JAVASLAT egyelőre az ENSZ-köröket foglalkoztatja. Érthető­ ez, hiszen a Hold fegyvermentesítésére tett moszkvai indítványt mindenekelőtt a világszervezet berkei­ben kell megvitatni, s­ aztán válhat belőle megállapodás. Az AFP New York-i jelentése szerint az amerikai ENSZ-delegáció elégedetten fogadta a szerződéstervezetet, s hozzátették, Washington hamarosan hozzákezd a tanulmányozáshoz. Az ENSZ székhelyén rámutatnak arra, hogy a tervezet egyrészt emlékeztet az 1967 óta érvényben levő világűr egyezményre, de egyszersmind számot vet az azóta végbement technológiai fejlődéssel is, és a világűrnek, mint az emberi kutatótevékeny­ség új színhelyének szennyezésével. A francia hírügynökség szerint a világszervezet gyakorlatának megfelelően először a két vezető nagyhatalom kezd tárgyalásokat az új szovjet javaslatról, majd közös változatot terjesztenek az ENSZ világűr bizottság többi tagja elé a további megvitatásra. A szovjet diplomácia egyébként is igen aktív volt. Gromiko külügyminiszter két és fél óra hosszat tárgyalt szerdáig Seydoux-val, Franciaország moszkvai nagykövetével, elsősorban európai problémákról. Ezek között is nagy helyet foglaltak el a nyugat-berlini ügyek, miután az utóbbi időben Schumann francia külügyminiszter „óvatosan optimista” a folyamatban levő tárgyalásokat illetően. Ezt a derűlátást látszik alátámasz­tani az MTI bonni tudósítójának az a nyugatnémet körökből származó értesülése, hogy hamarosan megegyezés várható a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos forgalmi problémákról, ezt kö­vetően pedig áttérhetnek a további részletkérdésekre. A szov­jet diplomácia kifejtette álláspontját a súlyos kelet-pakisztáni problémákról is az indiai külügyminiszter nem hivatalos moszkvai látogatása végén kiadott közleményben. Ebben hivat­koztak Podgornij elnöknek a válság kirobbanásakor tett, békés megoldást sürgető nyilatkozatára, és közösen kifejezték azt az óhajukat, hogy mielőbb meg kell állítani a kelet-pakisztáni menekülteknek Indiába való áramlását, amely komoly nehéz­ségeket támaszt Indira Gandhi asszony kormányának. Ezeken az ügyeken kívül szerdán a legtöbb híranyag ismét a Közel-Kelettel foglalkozott. Golda Meir izraeli miniszterelnök a közelmúltban aláírt szovjet—egyiptomi szerződésre hivat­kozva újabb fegyverszállítmányokat követelt az Egyesült Álla­moktól — úgymond — „az­ egyensúly helyreállítására”. Eköz­ben Szadai egyiptomi elnök szemleutat tett a szuezi frontvona­lon, és itt mondott két beszédet a csatorna megnyitásának fel­tételeiről. Az államfő azt emelte ki, hogy a jelenlegi helyzetben Kairót voltaképpen nem is az izraeli válasz érdekli a vitatott kérdésekről, hanem elsősorban Washingtontól vár­ja álláspont­jának alapos kifejtését. Főként azt szeretné tisztán látni az egyiptomi kormány, hogy az Egyesült Államok egyetért-e a megszállt arab területek kiürítésével, vagy sem. Ezzel az egyiptomi állásponttal bizonyos mértékben ellen­tétben állónak látszik a hivatalosan sugallt amerikai derűlátás. Nyugati hírügynökségi jelentések arról tettek említést, hogy washingtoni körökben „bátorító fejleményeket” említenek ■a Közel-Kelettel kapcsolatban. Ez az optimizmus abból eredne, hogy Bergus, aki Kairóban az amerikai érdekeket képviseli, kedvező jelentést juttatott el Párizsba az ott időző Rogersnek. Intézkedésekre van szükség a kelet-pakisztáni menekültáradat megállítására Szovjet-indiai közlemény Moszkvából jelenti a TASZSZ: Szvaran Szingh indiai külügy­miniszter befejezte nem hiva­talos moszkvai látogatását és elutazott a Szovjetunióból. A nem hivatalos látogatásról köz­leményt adtak ki, amely hang­súlyozza, hogy a Szovjetunió és India „szükségesnek tartja, hogy a jövőben is erősítse a baráti szálakat és fejlessze a különböző szintű kapcsolato­kat”. A megbeszéléseken megvi­tatták a súlyos helyzetet, amely több millió kelet-pakisztáni menekültnek a határ mentén fekvő indiai államokba törté­nő, folytatódó beáramlása kö­vetkeztében alakult ki. Az indiai külügyminiszter kifejezte őszinte háláját e sú­lyos helyzet nyílt és világos megértéséért, amely Nyikolaj Podgornijnak a pakisztáni el­nökhöz intézett üzenetében ju­tott kifejezésre. Mindkét fél úgy véli: „Szük­séges, hogy Kelet-Pakisztán­­ban haladéktalanul hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek biztosítanák a kelet-pakisztáni menekültáradat megszünteté­sét.” Ugyanakkor kívánatos, hogy további lépéseket tegyenek an­nak biztosítására: Kelet-Pa­kisztánban helyreálljon a bé­ke, és megteremtődjék minden feltétel a menekülteknek ott­honaikba való visszatérésére. Szem előtt tartva a helyzet ko­molyságát, a felek megállapo­dásra jutottak, hogy érintke­zésben maradnak egymással, az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdések­ megvitatására.” Közlemény Makariozsz elnök moszkvai látogatásáról A Szovjetunió támogatja a földközi-tengeri katonai enyhülést Moszkvából jelenti a TASZSZ. Szerdán Moszkvában közle­ményt adtak ki Makariosz cip­rusi elnöknek a Szovjetunió­ban tett hivatalos látogatásá­ról. A Szovjetunió és Ciprus ál­láspontja több fontos nemzet- közi kérdésben közelálló vagy egybeesik — állapítja meg a közlemény. A Szovjetunió kijelentette, kész a többi nagyhatalommal — a Biztonsági Tanács állan­dó tagjaival — együtt, részt venni a közel-keleti politikai rendezés nemzetközi szavatos­sági rendszerének megterem­tésében. A Szovjetunió kész foglalkozni mindazon további lépésekkel is, amelyek a Föld­közi-tenger térségében a kato­nai enyhülésre irányulnak, arra, hogy ez a térség a béke és a baráti együttműködés övezetévé változzék. A szovjet—ciprusi kapcsola­tokkal foglalkozva, a közle­mény elégedetten állapítja meg, hogy azok a barátság és a kölcsönös tisztelet szellemé­ben, szüntelenül fejlődnek. Szovjet részről megértéssel fogadják a ciprusi kormány el nem kötelezettségi politiká­ját, a független és szuverén ciprusi állam megerősítésére irányuló erőfeszítéseit. Ez — hangzik a közlemény — meg­felel a béke és a biztonság érdekeinek a Földközi-tenger keleti medencéjében és az egész világon. Makariosz elnök elégedetten szólt a Szovjetuniónak a cip­rusi kérdésben elfoglalt elvi álláspontjáról, hangsúlyozva, hogy ez igen jelentős a ciprusi nép azon erőfeszítéseinek tá­mogatása szempontjából, ame­lyek a nép számára elfogad­hatatlan döntések kikénysze­rítésének meghiúsítására, a szuverenitás, az egység, és a területi sérthetetlenség védel­mére, bá­tosítására irányul­nak. Szadat elnök beszéde a Szuezi-csatorna megnyitásáról Egyiptom várja az amerikai nézetek részletes kifejtését Kairóból jelenti az AP, a Reuter és az AFP. Anvar Szadat egyiptomi elnök kétna­­pos körutat tett a szuezi fron­ton állomásozó egységeknél. Ez alkalommal két ízben is fontos beszédet mondott.­ Mindenekelőtt tagadta, hogy eredeti követeléseihez képest Egyiptom bármi engedményre volna hajlandó a Szuezi-csa­­torna megnyitásáért. Az alter­natíva: háború vagy béke — mondotta. „Ha Izrael valóban akarja a békét, akkor vissza kell vonulnia a vízi úttól, és Jarringnak folytatnia kell köz­vetítő tevékenységét. Ha azon­ban területeket és stratégiai pozíciókat akar magának — ez háborút jelent,” Egyiptomot nem is annyira Izrael, mint inkább az Egye­sült Államok álláspontja ér­dekli — folytatta Szadat. „1967 decemberében, az Egyesült Ál­lamok okmányt juttatott el hozzánk, amelyben elismerte, hogy Egyiptom és Izrael ha­tára az (egykori) Palesztina nemzetközileg megvont hatá­ra. Nemrégiben megkérdeztem Rogerst, vajon továbbra is ez-e a fölfogásuk? Azt válaszolta, hogy igen.” Az elnök így folytatta: „To­vábbra is várom, hogy Ameri­ka kifejtse nézeteit. Ha támo­gatja területeink megszállását, úgy fogom tekinteni, mint Izrael partnerét, de ha más nézetei vannak, a­kkor hadd halljuk őket.” Szadat ezután megismételte a Szuezi-csatorna megnyitásá­val kapcsolatos egyiptomi fel­tételeiét, amelyek — mint mondotta — nem képezik alku tárgyát. E feltételeket megkap­ta Washington is. „Egy százaléknyi remény van a békés megoldásra” — mon­dotta hallgatóságának Szadat. ..Ez az, amiért még nem ad­tam ki a (tűz) parancsot.” Egyebekben pedig — tette hoz­zá — Egyiptom inkább kész egymillió katonáját föláldozni, mintsem földjéből bármennyit is odaadni. Izrael kategorikusan fegyvereket követel Washingtontól Golda Meir beszéde Jeruzsálemből jelenti a UPI, a Reuter és az AFP. A szovjet—egyiptomi szerződést ürügyül felhasználva, Meir miniszterelnök szerdán kate­gorikusan fegyvereket köve­telt az Egyesült Államoktól. ,„Izrael további megértést vár az Egyesült Államok kormá­nyától fegyverszállítási kérel­meire vonatkozóan. E fegyve­rekre a maga védelmében van szüksége, különös tekintettel a légierőre, és reméli, hogy ké­rését haladék nélkül, teljesí­tik” — mondotta. „Izrael védelmi és elretten­tő erejének megőrzése a leg­fontosabb tényezője annak, hogy a tüzelés kiújulása ne történjék meg; az egyetlen eszköze annak, hogy folyta­tódjanak a politikai erőfeszí­tések és haladás legyen a bé­ke irányába mindenfajta ka­tonai vagy politikai kény­szer nélkül”. — folytatta. Meir asszony szerint a kö­zel-keleti katonai egyensúly felborult és az amerikai fegy­verszállításoknak ezt helyre kell állítaniuk. A miniszterel­nök hivatkozott arra, hogy Washington a múltban mindig megértette ennek a szükséges­ségét. Meir szerint az Egyip­tom védelmét szolgáló — és korábban odaszállított — szov­jet fegyverek is „megsértették” az egyensúlyt, de a szovjet— egyiptomi szerződéssel a hely­zet „még súlyosabb” lett. Ami a Szuezi-csatorna meg­nyitását illeti, a miniszterel­nök kijelentette, hogy Izrael álláspontja változatlan. Azaz: visszavonul „valamennyit”, ha a tüzelés nem újul ki, ha az egyiptomiak vagy más fegy­veres erők nem kelnek át, ha az izraeli hajók szabadon használhatják a csatornát, ha hatásos felügyeletet gyakorol­nak a megállapodás megsérté­sével szemben biztosítékot adó eljárások és eszközök fölött.

Next