Magyar Nemzet, 1971. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-24 / 173. szám
A nyíregyházi moziban Eleinte határozottan mulatságosnak, sőt egy kissé groteszknek is tűnt az ötlet, hogy a Budapestről látogatóba érkezett újságírók népes csoportját a vendéglátók az első nap délutánján moziba invitálták. A küldöttség nőnemű tagjai ■— egy kicsit gonoszkodva — annak a reményüknek adtak hangot, hogy akkor már valami szép szerelmes filmet vetítsenek. A férfiak a kaland műfaja mellett tették le tréfás voksukat. És amikor már pontosan tudtuk, hogy a bemutatásra kerülő film Szabolcs-Szatmár fővárosán kalauzol majd végig, még akkor is tovább incselkedtek, a tréfa nyugtalan kisördögei: ezt a filmet akár Budapesten is bemutathatták volna, ezért nem érdemes kétszázötven kilométert utazni. Érdemes volt. Még el sem kezdődött a film vetítése, még éppen csak elhelyezkedtünk a fenntartott leghátsó sorokban, még jóformán körül sem néztünk alaposabban, s már tudtuk, hogy így van. A hirtelen hangulatváltásra az okot ugyanis a környezet, maga a filmszínház épülete és belső építészeti megoldása, nézőterének korszerű eleganciája adta. Az igazság ugyanis, hogy a nyíregyházi Krúdy Mozi külső megjelenésével, tisztaságával, újszerűségével ma egyetlen öreg budapesti mozi sem versenyezhetne. De ez még csak külsőség.’’ A film valóban sikerült alkotás. És ez egyaránt érvényes a tartalomra, a pompás színekre, az operatőri munkára. Az igazi revelációt mégis az „együttnézés” jelentette. A tény, hogy akik az előttünk levő széksoroknak — ezen a délutáni előadáson is — csaknem valamennyi helyét elfoglalják, a saját életük változásait élik újra, mint csodatükörben. A kérdés, a krónikás számára izgató vizsgatétel: hogyan fogadják ezt a váratlanul beiktatott, műsoron kívüli számot?... Hiszen valószínűleg legtöbbjük jó néhányszor látta már. Nem beszélve arról, hogy az utcákat, házakat, a Sóstótés a ligetet, a városi parkot, a középületeket úgy ismerik, akár a tenyerüket. A nézőtéri fények kihunynak, a vásznon megjelenik a film főcíme. Mint a tengerparton a dagály kezdetén, úgy bizsereg végig egyetlen hullámban az izgalom a nézőtéren. Egyetlen — inkább sejthető, mint hallható — moraj, mint futam a zongorán, végigvibrál a termen, hogy utána helyet adjona mindent ki- és betöltő csendnek: a nyíregyháziak városukkal találkoznak ezekben a percekben. A félhomályban nem látok mást, csak előrehajló házakat, és intenzíven érzem a teljes figyelem feszültségét. És ,,hallom” a csendet, amely csak a nagyon ritka, ihletett pillanatokban képes ilyen ünnepélyesen zengő lenni. Már értjük a megye vezetőit, akik ezt a délutáni mozizást kifundálták. És egyetértünk velük. Ha napokig sétálnánk Nyíregyháza szép, széles sugárútjain vagy a mellékutcákban az örömnek, az önmagukkal szembenézésnek ezt a komprimált és szublimált élményét akkor sem tapasztalhatnánk. Amikor a mozi vásznán megjelent a „Vége” felirat, s mi újra az utcán voltunk, alig akartunk hinni a szemünknek: az egész „varázslat” húsz-huszonöt percig tartott. Miközben a mozdulatlanságba dermedt századokat követő oly mozgékony jelen egyre gyorsuló tempójának lehettünk együttérző, a legérdekeltebbekkel együtt tapsoló tanúi. Ezen a tájon, amelyet a kesernyésen fanyar néphumor nevezett már „magyar tundrának”, „kis Szibériának”, „honi szűzföldnek”, minden új háznak külön jelentősége van. Hát még az idetelepülő gyáraknak, a legkorszerűbb iparágakat ideköltöztető törekvésnek, annak az egész nagyszabású fejlesztési tervnek, amely a szabolcs-szatmári emberek örökös utazása, vándorlása helyett az eddig lusta tájat készteti mind aktívabb mozgásra. Aminek szép következményeként végre a nyílt ember lelke megnyugodhat, lábát végképp megvetheti azon a földön, amelyet — a világ oly sok pontján ma divatos életérzésekkel szöges ellentétben — olyan régimódinak ható, de valamennyiünket épp ezért őszintén megható nagy szenvedéllyel szeret. Tanúi lehetünk annak a megragadó, igazi történelmi pillanatnak, amikor a Nyírség — évszázadokon keresztül szinte kizárólag a sovány termésért futóhomok ellen ásóval, kapával birkózó — emberei először igazítják, szoktatják kezüket, agyukat, szívüket a fedett nagy csarnokokban, kondicionált levegőben, a legmodernebb gépekkel zajló nagyipari termeléshez. És tanúi lehetünk annak is — amit már úgyis régen tudunk, ami örök az emberben —, hogy milyen gyorsan meg lehet szokni a jót. A homok népe úgy munkálkodik a" nemrégen még csak hírből vagy késztermékként ismert gumigyártás, alkaloidatermelés, konveyorok és felvonók készítése körül, mintha beleszületett volna. Jó nép ez nagyon ezt mondta a szabolcs-szatmári emberről a megyei pártbizottságtitkára, aki az ország más tájáról érkezvén, csak néhány hónapja kezdte el az ismerkedést velük. Ezt ismételtük mi, újságírók is újra meg újra a két napba sűrített találkozássorozat közben. És ugyanezt tapasztaltuk a nyíregyházi moziban, ahol a nekünk levetített alkotás végül is egyszerre volt szerelmes, meg kalandos film is. Minden korok emberének legnagyobb szerelmét és legszebb kalandját — a haza szeretetét és megőrzésének, építésének történetét — örökítve meg. Csillag István A HAZAFIAS NÉPFRONTRA • Megkezdődtek a magyar—szír külügyminiszteri tárgyalások Szadatot az ASZÚ elnökévé választották A külpolitikai helyzet A SZUDÁNI KETTŐS PUCCS után a khartúmi rendszer erőfeszítéseket tesz a hatalom megszilárdítására. Ennek keretében katonai bíróság elé állították és még pénteken kivégezték a hét eleji puccs néhány főszereplőjét, köztük Hasem Atta őrnagyot, de később cáfolták a kivégzés hírét. A távirati irodák jelentései más vonatkozásban is ellentmondók: miközben a harcok csendesedéséről számoltak be, a péntek kora délutáni, Londonból keltezett értesülés éppen ennek ellenkezőjét állította. Megegyeznek viszont a jelentések abban, hogy nyomás nehezedhet a szudáni baloldali erőkre, a kommunista pártra. Az arab világban jelentkező mozgásokat továbbra is rendkívül nehéz megítélni, ezért is kíséri figyelem Kairó minden reagálását, így az Arab Szocialista Unió péntek este megnyílt ülésszakát, amelyen Anvar Szadat elnök mondott beszédet. Bizonyosnak látszik, hogy Líbia egyik főszereplője a legutóbbi közel-keleti eseményeinek. A Frankfurter Allgemeine Zeitung nemrégen terjedelmes elemzést közölt a Kadhafirendszerről. A cikkíró úgy vélekedett, hogy az 1969-es szeptemberi líbiai fordulat óta a forradalmi rendszer nagy utat járt be és Kadhafi nagyobb szerepre vágyik az arab világban és a földközi-tengeri térségben. Emellett a líbiai politikai vezetésben olyan mozzanatok is kifejezésre jutottak, amelyek az arab országok közösségében az ortodoxiára, a mohamedán vallásra támaszkodva igyekeznek kialakítani az egységet. A nyugatnémet lap elemzését annyiban mindenképpen alátámasztják az események, hogy az ambiciózus tripoli rendszer időközben a marokkói és a máltai ügyekben is szóhoz jutott és a szudáni ellenfordulat egyik fő előmozdítója lett a BOAC-gép feltartóztatásával. Bár ez utóbbiról sem egyeznek meg a vélemények, mert például néhány távirati iroda lehetségesnek mondja, hogy Nimeri érdekében Líbia esetleg a hármas szövetséges országainak tudtával cselekedett. E találgatások azon alapulnak, hogy vajon Kairó szívesen vette volna-e, ha Khartúmban új politikai irányvonal alakul ki, amelyet vélhetően Irak támogatott volna elsődlegesen. A hármas szövetség kibővítése szempontjából Nimeri vissztérése valószínűen pozitív és megkönynyíti Szudán csatlakozását. Kairói lapok általában üdvözölték a fordulatot, bár az egyiptomi fővárosban Atta őrnagy rendszere ellen sem jelent meg semmiféle kommentár. A párizsi Figaro az eseményeket nagyobb összefüggésben értékelve azt írta, hogy a közel-keleti válság békés megoldásának keresése bizonyos mértékig megtorpant, éppen az ingatag helyzet miatt, márpedig Tel Aviv ezt nyilván felhasználja. Izrael és Jordánia sokszor felemlegetett közeledését elemezte Heikal az Al Ahram cikkében, azt fejtegetvén hogy Husszein megegyezésre jutott Tel Avivval a Palesztinai ellenállás felszámolásáról. A Palesztin Felszabadítási Szervezet damaszkuszi üzenetében ismét sürgette, hogy minden arab állam szakítsa meg kapcsolatait Jordániával és Husszein rendszerét zárják ki az Arab Ligából. A palesztin ellenállási mozgalom felszámolására tett jordániai akciók csak tovább bonyolítják az arab világ pillanatnyilag amúgy is ellentmondásos helyzetét és kérdésessé teszik, hogy miképpen alakulnak a frontok az arab országok között, valamint az arab—izraeli konfrontációban. (M. J.) Vályi Péter fogadta a szír külügyminisztert Az MTI jelenti: Abdul-Halim Khaddam, a Szíriai Arab Köztársaság miniszterelnök-helyettese, külügyminiszter — Péter János külügyminiszter meghívására — pénteken felesége társaságában hivatalos látogatásra hazánkba érkezett. Útjára elkísérte Abdullah Al-Khani külügyminiszter-helyettesi és Fayes Sayed miniszteri titkár. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Péter János és felesége, valamint a Külügyminisztérium vezető munkatársai fogadták. A Szíriai külügyminiszter megérkezése után, nyilatkozatában a többi között hangsúlyozta, hogy örömmel tett eleget Péter János külügyminiszter meghívásának és szívesen látogatott a baráti Magyar Népköztársaságba, hogy a két ország közötti kapcsolatok további fejlesztéséről tárgyaljon. Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettese péntek délután a Parlamentben fogadta Abdul-Halim Khaddamot. Péter János pénteken délután hivatalában fogadta Abdul-Halim Khaddamot. Ezt követően a Külügyminisztériumban megkezdődtek a Péter János és Abdul-Halim Khaddam vezette magyar é szariai külügyminiszteri tárgyalások. A Magyar Távirati Iroda szerint a tárgyaláson áttekintették a nemzetközi helyzetet és ezzel kapcsolatban a legidőszerűbb kérdéseket. A Szíriai külügyminiszter részletesen kifejtette kormánya nézetét a közel-keleti válságról és ismertette azokat a terveket, módozatokat, amelyeknek megvalósításával igazságos rendezést nyerhetne a közel-keleti konfliktus. A szívélyes és őszinte légkörben megtartott tárgyalások során megvitatták a kétoldalú kapcsolatokat és megállapították, hogy ezek erősödnek és szélesednek. Az Arab Szocialista Unió új kongresszusának ülése Hanamlá* vádjával állítják bíróság elé a* összecsb üléssel vádolt Politikásokat Kairóból jelenti az AFP. Péntek délután, az ASZÚ kongresszusának megnyitását megelőző ülésen Anvar Szadatot választották a párt elnökévé. Szadat új tiszt ségének megfelelően — elnökölt az ASZÚ péntek esti ülésén. Az Arab Szocialista Unió új nemzeti kongresszusa péntek este nyílt meg Anvar Szadat beszédével. Szombat délelőtt nyilvános ülést tart a kongresszus, s meghallgatja Borisz Ponomarjovnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának beszédét . Ponomarjov egy szovjet küldöttség élén részt vesz az 1952. július 23-i egyiptomi forradalom 19. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Az évfordulón valamennyi kairói lap vezércikkben méltatja a forradalom jelentőségét, rámutatva, hogy az EAK tovább halad a Nasszer által kijelölt úton. Az Al Gumhurija úgy értesült, hogy vasárnap az EAK főügyésze tesz jelentést a májusban leleplezett összeesküvésről. Dr. Musztafa Abu Zeid Fahmi főügyész csütörtök este a kairói televízióban bejelentette, hogy az öszszeesküvéssel vádolt egyiptomi politikusokat hazaárulás vádjával állítják bíróság elé. Heves lövöldözés a khartúmi elnöki palota körül Gyorshírben jelentették nyugati hírügynökségek Londonból, hogy Lord Lothian külügyi államtitkár kifejtette a Lordok Házában: pénteken délelőtt Khartúmban újból géppuskatüzet lehetett hallani. „A jelenlegi helyzet áttekinthetetlen — mondotta Lothian. — Legújabb információim szerint Nimeri tábornok ismét kezébe vette az ellenőrzést, de az elnöki palota körül újból lövöldözést lehetett hallani ma reggel." Jólértesült khartúmi diplomáciai körök szerint a szudáni fővárosban pénteken délután heves lövöldözés folyt az elnöki palota környékén. Tankokból tüzeltek a háztetőkön rejtőző orvlövészekre. Az elnöki palota közelében lévő brit nagykövetség épülete megsérült, de sebesülés nem történt. A washingtoni külügyminisztérium péntek délután jelentette, hogy a khartúmi amerikai diplomáciai misszió épülete előtt őrt álló amerikai tengerészgyalogos könnyebb sérülést szenvedett a közeli tűzpárbaj következtében. Washington és a khartúmi amerikai misszió között ezután megszakadt az összeköttetés. Nimeri, akit a hozzá hű katonai egységek csütörtökön ellenpuccsal visszahelyeztek a hatalomba, telefonon közölte Kadhafi líbiai és Szadat egyiptomi elnökkel, hogy „teljes mértékben ura a helyzetnek”. A beszélgetésekre csütörtökön éjjel került sor, amikor egyre gyérebbé váltak azok a hírek, hogy Nimerivel szemben kisebb ellenállási fészkek még kitartanak. Nimeri szudáni államfő a kairói rádiónak adott pénteki telefoninterjújában az egyiptomi forradalom 19. évfordulója alkalmából üdvözölte az Egyesült Arab Köztársaság népét és fegyveres erőit. A frontvonalakon harcoló egyiptomi katonáknak győzelmet kívánt az Izrael ellen vívott harcban. A telefoninterjú során Nimeri elmondta, hogy mintegy 30 katonája halt meg és a khartúmi kórházak tele vannak a csütörtöki harcok során megsebesült katonákkal és polgári személyekkel. A BOAC-repülőgépigye Líbia hangosan, Egyiptom pedig közvetve üdvözölte a khartúmi fordulatot. A bengházi rádió büszkénjelentette, hogy „Líbia teljesítette kötelességét Szudánnal szemben”. A rádió azt is hangsúlyozta, hogy „Líbia mindig harcolni fog az árulók ellen, bárhol is legyenek azok az arab világban". Mindazonáltal, az új tények némi kétséget támasztanak azzal szemben, hogy Kadhafi ezredes légiereje valóban leszállásra kényszerítette a BOAC brit légitársaság DC—10 mintájú repülőgépét, amelynek fedélzetén két szudáni vezető tartózkodott. Nemcsak szemtanúk szólnak a „légikalózkodás” ellen, s nemcsak a líbiai cáfolatok követikegymást, az is kiderült, hogy a líbiai légitér egy részét fedő máltai ellenőrző torony a gép pilótájának, Boleyer kapitánynak egyszerűen nem engedte meg a visszatérést Rómába. S minthogy Bowyer azt a hírt kapta Benghaziból, hogy a khartúmi repülőtér zárva van, nem volt más választása, mint leszállta Líbiában. Ez az esemény fő témája a pénteki brit sajtónak. Egyetlen lap sem tud azonban választ adni arra, miért nem engedélyezte Málta a visszafordulást a brit gépnek, jelzik viszont, hogy az ügy kihat Nagy-Britannia és Málta most korántsem rózsás viszonyára. Az egyiptomi sajtó örömének adott kifejezést Nimeri visszatérése fölött. Mind az Al Ahram, mind az Al Akhbar az események értékelésének azt a változatát tette magáévá, amely már Nimeritől származik. Az elnök „leverte az öszszeesküvést”, csapatai „meglepetésszerű akciót foganatosítottak az összeesküvők ellen” — írta a két lap főcímekben. Az Al Ahram ugyanakkor „meglepetéssel” nyugtázta Atta őrnagynak és társainak azokat a kijelentéseit, hogy Szudán külföldi támadás áldozata lett. Az Al Ahram szerint a khartúmi csata csütörtökön kizárólag szudáni egységek között zajlott le. Megfigyelők arra is rámutatnak, hogy az EAK-ban egyetlen ellenséges kommentár sem jelent meg a Nimerit megdöntő katonatisztekkel szemben. Jelek szerint Kairó várakozó álláspontra helyezkedett. Sőt, ami a legújabb reményeket illeti, az AFPshffr ügynökség rámutat: .‘haT'a, BOAC gépét valóban a ..limai légierő kényszerítette..volna leszállásra, ez a stílus'minden' bizonnyal elkedvetlenítette az egyiptomi vezetőket. Ennek bizonyítékát látják, abban,ogy az EAK mindvégig hallgatott a líbiai afférról. Szudánban mind Atta őrnagyot, mind az új forradalmi tanács tagjait letartóztatták. A Líbiában fogva tartott Et-Nur Oszmán és Hamadallah (az új jelentések mind az ő nevét, nem Mahgubét említik) kiadtásáról egyelőre nincs hír. Ni*