Magyar Nemzet, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-01 / 180. szám

Magyar Nemzet • A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • új fejesei együttműködésünkben Nagy horderejű megálla­podásról adott hírt a Ma­gyar Nemzet pénteki szá­ma. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában tömö­rült szocialista országok küldöttségeinek vezetői el­fogadták a gazdasági integ­ráció fejlesztésének komp­lex programját. Az egyhan­gúlag elfogadott gazdasági integrációs program nem csupán a szocialista orszá­gok szempontjából kiemel­kedő jelentőségű, nagy fon­tosságú a szocialista világ­­rendszer további erőgyara­podása, a béke és a haladás hatalmas tömbjének növe­kedése tekintetében is. A magyar közvélemény egyet­ért a komplex fejlesztési programmal, megvalósítását támogatja. Áprilisban múlt két esz­tendeje, hogy a szocialista országok pártjainak és kor­mányainak vezetői a KGST moszkvai 23. — rendkívüli — ülésszakán meghatároz­ták az együttműködés to­vábbi elmélyítésének és tö­kéletesítésének, valamint a KGST-államok szocialista gazdasági integrációja fej­lesztésének fő feladatait és elvi irányait a szocializmus és a kommunizmus építése jelenlegi szakaszának konk­rét történelmi feltételeire alkalmazva. A moszkvai tanácskozás folytatásaként a Bukarest­ben lefolyt háromnapos megbeszélésen a szocialista államok kormányfői, a két év­ előtti elvi határozatnak megfelelően, megtárgyal­ták, kidolgozták és elfogad­ták a szocialista gazdasági integráció fejlesztését célzó komplex programot, amely 15—20 év alatt szakaszosan realizálódik. Felmerül a kérdés: mi a jelentősége ennek a komp­lex fejlesztési programnak és miért éppen most ke­rült sor az elfogadására? Röviden úgy válaszolhat­nánk: a szocialista országok fejlődésében jelentős sza­kasz zárult le és most meg­érett a helyzet, hogy a szi­lárd szocialista alapokra támaszkodva, az erőket ösz­­szefogva, a szocialista orszá­gok nagyobb iramban fej­lődjenek. A KGST-tagállamok, sa­ját erőfeszítéseik és kölcsö­nös együttműködésük fej­lesztésének egyesítése útján, az elmúlt több mint két év­tized alatt hatalmas sikere­ket értek el. A bukaresti tanácskozásról kiadott kö­zös közlemény — a többi között — megállapítja, hogy a KGST-tagállamok ipari termelése az elmúlt évben — 1950-hez képest — 6,8- szeresére emelkedett, a fej­lett tőkés államokban pedig csupán 2,8-szeresére. Még egy nagyon figyelemre mél­tó­ adat: a kölcsönös árufor­galom a szocialista országok között hétszeresére növe­kedett. Az élet minden területén megnyilvánulnak a jelentős eredmények. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán hangzott el, hogy a szocialista országok nyersanyagszükségletéről 70 százalékban a Szovjetunió gondoskodik. A legutóbbi öt évben a testvéri orszá­gok 300 új létesítményt sze­reztek be a Szovjetunióból, ugyanakkor a szocialista ál­lamok 54 új vegyi üzemet szállítottak, a tengerjáró ha­jók 38 százalékát exportál­ták a Szovjetunióba és a közszükségleti cikkek nö­vekvő tömegét. Közvéleményünk előtt is­meretes, hogy a magyar népgazdaság legfontosabb átvevő partnerei a szocia­lista országok, mindenek­előtt a Szovjetunió, amely­­lyel külkereskedelmi for­galmunk már eléri a 35 százalékot. A szovjet bá­nyák, üzemek, erdőgazdasá­gok, olajmezők látják el gázárainkat, a feldolgozó vál­lalatokat a legfontosabb alapanyagokkal és félkész­árukkal. A szocialista álla­mok 1971—1975. évekre egyeztetett népgazdasági tervei a kölcsönösen előnyös gazdasági-műszaki kapcso­latok további dinamikus fejlődését irányozzák elő és a 15—20 éves távlati prog­ramok is ezt a célt szolgál­ják. A magyar népgazdaság mostani negyedik ötéves tervében szereplő fejlesztési feladatok szükségessé te­szik, hogy a szocialista gaz­dasági integráció felbecsül­hetetlen bázisára támasz­kodva, hazánk az iparilag, gazdaságilag fejlettebb or­szágok csoportjába kerül­jön. Ilyen célok vezetik a többi szocialista országot is. A közösen már megvalósí­tott nagy létesítmények: a Barátság Olajvezeték, a Bé­ke Villamos Távvezeték előnyeit milliók élvezik a szocialista országokban. A kétoldalú egyezmények: a magyar—szovjet timföld­alumínium megállapodás, az épülő Barátság II. Olajveze­ték, a közúti járműprogram és a mostani tervidőszak­ban megvalósuló autóbusz­program hasznát hazánk és a Szovjetunió egyaránt el­ismeri. A többi szocialista ország is kötött hasonló két- és többoldalú megállapodást már eddig is. A közös ered­mények, sikerek is alapot szolgáltatnak a további kö­zös tervek formálására és megvalósítására. Arra ser­kentik a KGST-tagállamo­­kat, „kollektíven találják meg a bonyolult feladatok legcélszerűbb megoldását, amelyek elősegítik az egész szocialista közösség poten­ciáljának megerősödését.” Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, a bukaresti KGST-tanácskozáson részt vett magyar delegáció veze­tője a szocialista közösség céljait szolgáló újabb nagy létesítményekről is említést tett az újságíróknak haza­érkezése alkalmából adott nyilatkozatában. Elmondot­ta : „Tárgyalások folynak egy nagy kapacitású vasko­hászati kombinát építésé­ről, amelyet­ az érdekelt or­szágok létesítenének közös erővel a Szovjetunió terü­letén. Hasonló tárgyalások kezdődtek egy cellulózüzem­ről is, amely ugyancsak a Szovjetunió területén épül­ne fel. Az energetikai prob­lémák megoldására tovább folytatjuk a nemzetközi ve­zetékrendszerek kiépítését olaj, gáz és villamos ener­gia szállítására.” Ezek a tervezett nagy létesítmények a részt­vevő országok számára rendkívül kedvező beruhá­zásokat jelentenek, nagyobb hatékonysággal tudják meg­valósítani, mintha külön­­külön végeznék. A szocialista országok, ha­zánk jövője, erősödése szempontjából rendkívül nagy fontosságú a KGST 25. ülésszakán egyhangúlag hozott fejlesztési program, amelyből az egymás támo­gatására irányuló szándék, a szocialista internaciona­lizmus, a függetlenség, a nemzeti érdekek tiszteletben tartása, a kölcsönös előnyök nagyszerű elve testesül meg. A program népünk javát, további felemelkedését szol­gálja. „Számunkra az in­tegrációs program — mon­dotta Fock Jenő — minde­nekelőtt az eddig kialakult együttműködés erősítését, továbbfejlődésünk hosszabb távra megalapozott szilárd alapját jelenti’.’ A program megvalósítása valójában már el is kezdő­dött több KGST közös szer­vezet hatáskörének bővíté­sével. Az igazi nagy munka még hátravan. Minden or­szág, így hazánk számára is, sok és felemelő feladatot ad a gazdasági integráció fej­lesztési programja. Víg István Diplomáciai erőfeszítések a Közel-Keleten Szovjet-EAK közös közlemény, Tripoliban elítélték Jordánig A külpolitikai helyzet A hagyományos világpolitikai kérdéscsopor­tok töltik ki a hétvégi hírkrónikát, mivel a meteorológiai értelemben vett „forró nyár” nem szolgáltatott különösebb szenzációt. A bukaresti KGST-tanácskozás még mindig központi témája a szocialista országok lapjainak, de foglalkozik az eszmecse­rékkel a nyugati sajtó is. A szemleírók a kormányfők nyilat­kozataiból vonnak le következtetéseket és elemzik a kiadott közös közleményt. A tanácskozásról, amely csütörtökön fejező­dött be, Strougal csehszlovák kormányfő is nyilatkozott és arról beszélt, hogy a tagállamok fejlődését a növekedés inten­zív tényezőire kell alapozni. Stoph, az NDK kormányfője a po­litikai és az ideológiai kapcsolatok fontosságát emelte ki. Nyugati szemleírók egybevetik a most elfogadott integrációs programot — pontosabban azt, ami e programból nyilvános­ságra került — a nyugat-európai gazdasági integrációval. Elméleti fejtegetéseik két pont körül csoportosulnak: részben az integrációs program hosszú lejárata adja nézeteik kiinduló­pontját, részben pedig a Közös Piac nemzetek feletti szervei­nek munkáját hozzák összefüggésbe a közös közleménynek az integrációs munka elvi alapjairól szóló részével A Neues Deutschland Európa jelenleg talán legfontosabb politikai kérdéséről, Nyugat-Berlinről közölt kommentárt. Az NDK és Nyugat-Berlin kapcsolataival foglalkozva, az NSZEP központi lapja az ismert berlini állásponton túlmenően azt írta, hogy „még sok olyan kérdés van, amelyben lehetséges a megállapodás”. A DPA a négyhatalmi nyugat-berlini tárgya­lásokról megjegyezte, hogy az eszmecseréken egyre inkább hát­térbe szorulnak a technikai és előtérbe kerülnek a politikai kérdések. Ezzel is összefügghet, hogy a következő négyhatalmi találkozót augusztus 10-re tűzték ki. A nyugat-berlini problé­makörről is nyilatkozott az MTI munkatársának a kanadai külügyminiszter-helyettes, kifejtvén, hogy kormánya szorgal­mazza a kelet-nyugati kapcsolatok javítását. E programját összeköti azzal, hogy a külpolitikában igyekszik szakítani az egyoldalú orientációval, vagyis nem csupán az Egyesült Álla­mokkal, hanem más országokkal, más társadalmi berendezke­désű államokkal is jó kapcsolatok továbbfejlesztésére törekszik. Az Európán kívüli események közül továbbra is Szudán von­ja magára a figyelmet, ahol folytatódik a terror. A szocialista országok és más államok sajtója is elítéli az erőszakos akció­kat. Ponomarjovnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának kairói tárgyalásairól közleményt adtak ki; ebben az SZKP és az ASZÚ kapcsolatai, valamint az ASZÚ munkájának mélta­tása mellett külön rész foglalkozik azzal, hogy a kommunista­­ellenesség „kárt okoz a népek felszabadulási törekvéseinek, és ezért nem szabad teret kapnia”. A közlemény szóban forgó bekezdését nyilván motiválták a szudáni események. Emellett a tárgyalások részvevői — mint a közlemény írja — erősíteni kívánják a Szovjetunió és az EAK sokoldalú kapcsolatait. Mint várható volt, az arab világ több ellentmondásos fejleménye után a tripoli értekezlet nem hozhatott lényeges eredményt, s a tanácskozást, csakúgy, mint az előkészületeket, a nézet­­eltérések légkörében tartották meg. A felek végül is közös köz­lemény kiadásában állapodtak meg; ez elítéli Jordániát, de nem ad helyt Arafat követeléseinek, amelyek a Husszein-rend­­szer felszámolására irányulnak. A vártnál több nézeteltérés Tripoliban Az öt arab államfő elítélte Husszeint A líbiai fővárosban össze­gyűlt arab államfők péntek este folytatták tanácskozásai­kat. A félórás megbeszélésen részt vett Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnöke is. Tripoliban korábban olyan hírek terjedtek el, hogy az ál­lamfők már pénteken elutaz­nak Líbiából és a délelőtti órákban tartott tanácskozással végeredményben be is fejező­dik az öt arab ország állam­főinek értekezlete. Abból a tényből, hogy péntek este újabb tanácskozást tartottak, több hírügynökség arra követ­keztet, hogy a résztvevők kö­zött a vártnál nagyobb nézet­­eltérés mutatkozott a jordá­­niai helyzet megítélésében és az elfogadandó közös állás­pont tekintetében. A tripoli értekezlet szerve­zői azt remélték, hogy leg­alább tíz arab ország képvi­selteti magát a líbiai főváros­ban. Ezek a remények azon­ban nem váltak be, mert az értekezleten mindössze öt arab ország államfője vett részt. A tripoli találkozón részt vevő öt arab ország vezetője szombatra virradó éjjel ki­adott közös közleményében megbélyegezte Jordániát a Pa­lesztinai ellenállási mozgalom ellen irányuló intézkedései miatt. Az államfők ugyanak­kor kifejezték reményüket, hogy Jordánia hajlandóságot mutat a Palesztinai forrada­ lomhoz fűződő kapcsolatok megjavítására. Líbia, Egyiptom, Szíria, a Jemeni Arab Köztársaság­ és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság elnöke hangsú­lyozza, hogy nagy figyelemmel követik a jordániai kormány magatartását. Amennyiben azonban bebizonyosodik, hogy a jordániai kormány elveti a kairói egyezmény szellemét és betűit, akkor az arab kormá­nyok kötelességüknek tartják, hogy akár egyénileg, akár együttesen, megtegyék a Pa­lesztinai nép önrendelkezési jogának biztosításához és tör­vényes felszabadítási harcá­nak folytatásához szükséges intézkedéseket. Az államfőik óva intik Husz­­szein királyt egy elkülönített izraeli—jordániai megállapo­dástól. A közlemény szerint fájdal­mas látvány, hogy a jordániai hatóságok folytatják a Palesz­tinai forradalom felszámolásá­ra irányuló véres intézkedései­ket és politikai manővereiket. Jordánia ezzel megsérti az az arab nemzetek­­ közös ér­dekeit, szembehelyezkedik a palesztintgr úsék törrenyes jo­gaival és alatt­b­b­ országok ál­tal korábban elfogadott hatá­rozatokkal — hangoztatja be­fejezésül a közlemény. A tanácskozás vitájában Szadat elnök áttekintést adott a közel-keleti helyzetről, s ki­jelentette, hogy Egyiptom kész harcolni Izrael ellen, ameny­­nyiben az nem veti alá magát a Biztonsági Tanács határoza­tának. Megismételte azt a vé­leményét, hogy 1971. döntő év lesz a válság politikai, vagy katonai megoldása szempont­jából. Szadat, Kadhafi és Asz­­szad megállapodott abban, hogy augusztusban hármas csúcstalálkozót tartanak Da­­maszkuszban, s ezen megvi­tatják az Arab Köztársaságok Szövetségének tervét, és a fö­derációs alkotmány tervezetét. Ammanból jelenti az AFP. A jordániai hatóságok szom­baton hajnalban felakasztották az El Fatah három tagját. A palesztin gerillákat azzal vádolták, hogy június elsején az Ammantól 10 kilométerre északra fekvő Ruszeifa köz­ségben megöltek eg­y jordániai állampolgárt. Kairói k­özörmény Az ASZÚ akcióprogramja új távlatokat nyit A TASZSZ jelenti: Az SZKP küldöttsége, amely az Arab Szocialista Unió Központi Bi­zottságának meghívására Bo­risz Ponomarjovnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának vezetésével 1971. július 20. és 30. között tartózkodott az EAK-ban, részt vett az ASZÚ országos kongresszusán és megbeszéléseket folytatott az Arab Szocialista Unió Közpon­ti Bizottságában. A tárgyalá­sokról kiadott közlemény sze­rint az SZKP és az ASZÚ kép­viselői véleménycserét folytat­tak a pártkapcsolatok fejlesz­tésével összefüggő konkrét in­tézkedésekről. Az SZKP képviselői méltat­ták az ASZÚ országos kong­resszusa által jóváhagyott or­szágos akcióprogram nagy je­lentőségét. A program tükrözi az Egyiptom előtt álló felada­tokat az antiimperialista, nem­zeti demokratikus forradalom szakaszában. A program sike­res megvalósítása az ASZÚ vezetésével új, kedvező távla­tokat nyit az ország előtt az antiimperialista harc, a nem­zeti függetlenség és a társa­dalmi progresszió választott útján való haladásra. A találkozókon vélemény­­cserét folytattak az időszerű nemzetközi problémákról, kü­lönösen a közel-keleti helyzet­ről. Az SZKP képviselői a szovjet­­ nép és kommunista pártja határozott támogatásá­ról biztosították az egyiptomi és más arab népek harcát az izraeli imperialista agresszió következményeinek felszámo­lásáért, mindenekelőtt az iz­raeli csapatok kivonásáért az 1967 júniusában megszállt ösz­­szes arab területről, valamint Palesztina arab népe törvé­nyes jogainak biztosításáért. A felek kifejezték meggyőző­désüket, hogy a kommunista­­ellenesség kárt okoz a népek felszabadulási törekvéseinek és nemzeti érdekeinek, s ezért nem szabad teret kapnia. Az antikommunizmus csupán a nemzetközi imperialista és reakciós körök érdekeit szol­gálja. A kommunistaellenes­­ség elterjesztésére irányuló tö­rekvések célja, hogy megbont­sa az arab forradalmárok so­rait az imperializmus, a cio­nizmus és az izraeli agresszió ellen, az arab népeknek a sza­bad és független fejlődésre való joga szavatolásáért vívott küzdelemben. Ezek a kísérle­tek arra is irányulnak, hogy gyengítsék az arab népek és barátaik közötti szolidaritást és együttműködést. Szudánban folytatódik a terror Az Unttá polemizál az Al Ahrammal Szudánban folytatódik a ke­gyetlen leszámolás a Szudáni Kommunista Párt tagjaival és a haladó személyiségekkel. A katonai bíróságok folytatják tevékenységüket. Mint a hír­­ügynökségek közlik, a szudáni hadsereg katonatisztjeinek újabb csoportját ítélték 10 évtől életfogytiglanig terjedő

Next