Magyar Nemzet, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-01 / 180. szám
Magyar Nemzet • A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • új fejesei együttműködésünkben Nagy horderejű megállapodásról adott hírt a Magyar Nemzet pénteki száma. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsában tömörült szocialista országok küldöttségeinek vezetői elfogadták a gazdasági integráció fejlesztésének komplex programját. Az egyhangúlag elfogadott gazdasági integrációs program nem csupán a szocialista országok szempontjából kiemelkedő jelentőségű, nagy fontosságú a szocialista világrendszer további erőgyarapodása, a béke és a haladás hatalmas tömbjének növekedése tekintetében is. A magyar közvélemény egyetért a komplex fejlesztési programmal, megvalósítását támogatja. Áprilisban múlt két esztendeje, hogy a szocialista országok pártjainak és kormányainak vezetői a KGST moszkvai 23. — rendkívüli — ülésszakán meghatározták az együttműködés további elmélyítésének és tökéletesítésének, valamint a KGST-államok szocialista gazdasági integrációja fejlesztésének fő feladatait és elvi irányait a szocializmus és a kommunizmus építése jelenlegi szakaszának konkrét történelmi feltételeire alkalmazva. A moszkvai tanácskozás folytatásaként a Bukarestben lefolyt háromnapos megbeszélésen a szocialista államok kormányfői, a két év előtti elvi határozatnak megfelelően, megtárgyalták, kidolgozták és elfogadták a szocialista gazdasági integráció fejlesztését célzó komplex programot, amely 15—20 év alatt szakaszosan realizálódik. Felmerül a kérdés: mi a jelentősége ennek a komplex fejlesztési programnak és miért éppen most került sor az elfogadására? Röviden úgy válaszolhatnánk: a szocialista országok fejlődésében jelentős szakasz zárult le és most megérett a helyzet, hogy a szilárd szocialista alapokra támaszkodva, az erőket öszszefogva, a szocialista országok nagyobb iramban fejlődjenek. A KGST-tagállamok, saját erőfeszítéseik és kölcsönös együttműködésük fejlesztésének egyesítése útján, az elmúlt több mint két évtized alatt hatalmas sikereket értek el. A bukaresti tanácskozásról kiadott közös közlemény — a többi között — megállapítja, hogy a KGST-tagállamok ipari termelése az elmúlt évben — 1950-hez képest — 6,8- szeresére emelkedett, a fejlett tőkés államokban pedig csupán 2,8-szeresére. Még egy nagyon figyelemre méltó adat: a kölcsönös áruforgalom a szocialista országok között hétszeresére növekedett. Az élet minden területén megnyilvánulnak a jelentős eredmények. A Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusán hangzott el, hogy a szocialista országok nyersanyagszükségletéről 70 százalékban a Szovjetunió gondoskodik. A legutóbbi öt évben a testvéri országok 300 új létesítményt szereztek be a Szovjetunióból, ugyanakkor a szocialista államok 54 új vegyi üzemet szállítottak, a tengerjáró hajók 38 százalékát exportálták a Szovjetunióba és a közszükségleti cikkek növekvő tömegét. Közvéleményünk előtt ismeretes, hogy a magyar népgazdaság legfontosabb átvevő partnerei a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió, amelylyel külkereskedelmi forgalmunk már eléri a 35 százalékot. A szovjet bányák, üzemek, erdőgazdaságok, olajmezők látják el gázárainkat, a feldolgozó vállalatokat a legfontosabb alapanyagokkal és félkészárukkal. A szocialista államok 1971—1975. évekre egyeztetett népgazdasági tervei a kölcsönösen előnyös gazdasági-műszaki kapcsolatok további dinamikus fejlődését irányozzák elő és a 15—20 éves távlati programok is ezt a célt szolgálják. A magyar népgazdaság mostani negyedik ötéves tervében szereplő fejlesztési feladatok szükségessé teszik, hogy a szocialista gazdasági integráció felbecsülhetetlen bázisára támaszkodva, hazánk az iparilag, gazdaságilag fejlettebb országok csoportjába kerüljön. Ilyen célok vezetik a többi szocialista országot is. A közösen már megvalósított nagy létesítmények: a Barátság Olajvezeték, a Béke Villamos Távvezeték előnyeit milliók élvezik a szocialista országokban. A kétoldalú egyezmények: a magyar—szovjet timföldalumínium megállapodás, az épülő Barátság II. Olajvezeték, a közúti járműprogram és a mostani tervidőszakban megvalósuló autóbuszprogram hasznát hazánk és a Szovjetunió egyaránt elismeri. A többi szocialista ország is kötött hasonló két- és többoldalú megállapodást már eddig is. A közös eredmények, sikerek is alapot szolgáltatnak a további közös tervek formálására és megvalósítására. Arra serkentik a KGST-tagállamokat, „kollektíven találják meg a bonyolult feladatok legcélszerűbb megoldását, amelyek elősegítik az egész szocialista közösség potenciáljának megerősödését.” Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, a bukaresti KGST-tanácskozáson részt vett magyar delegáció vezetője a szocialista közösség céljait szolgáló újabb nagy létesítményekről is említést tett az újságíróknak hazaérkezése alkalmából adott nyilatkozatában. Elmondotta : „Tárgyalások folynak egy nagy kapacitású vaskohászati kombinát építéséről, amelyet az érdekelt országok létesítenének közös erővel a Szovjetunió területén. Hasonló tárgyalások kezdődtek egy cellulózüzemről is, amely ugyancsak a Szovjetunió területén épülne fel. Az energetikai problémák megoldására tovább folytatjuk a nemzetközi vezetékrendszerek kiépítését olaj, gáz és villamos energia szállítására.” Ezek a tervezett nagy létesítmények a résztvevő országok számára rendkívül kedvező beruházásokat jelentenek, nagyobb hatékonysággal tudják megvalósítani, mintha különkülön végeznék. A szocialista országok, hazánk jövője, erősödése szempontjából rendkívül nagy fontosságú a KGST 25. ülésszakán egyhangúlag hozott fejlesztési program, amelyből az egymás támogatására irányuló szándék, a szocialista internacionalizmus, a függetlenség, a nemzeti érdekek tiszteletben tartása, a kölcsönös előnyök nagyszerű elve testesül meg. A program népünk javát, további felemelkedését szolgálja. „Számunkra az integrációs program — mondotta Fock Jenő — mindenekelőtt az eddig kialakult együttműködés erősítését, továbbfejlődésünk hosszabb távra megalapozott szilárd alapját jelenti’.’ A program megvalósítása valójában már el is kezdődött több KGST közös szervezet hatáskörének bővítésével. Az igazi nagy munka még hátravan. Minden ország, így hazánk számára is, sok és felemelő feladatot ad a gazdasági integráció fejlesztési programja. Víg István Diplomáciai erőfeszítések a Közel-Keleten Szovjet-EAK közös közlemény, Tripoliban elítélték Jordánig A külpolitikai helyzet A hagyományos világpolitikai kérdéscsoportok töltik ki a hétvégi hírkrónikát, mivel a meteorológiai értelemben vett „forró nyár” nem szolgáltatott különösebb szenzációt. A bukaresti KGST-tanácskozás még mindig központi témája a szocialista országok lapjainak, de foglalkozik az eszmecserékkel a nyugati sajtó is. A szemleírók a kormányfők nyilatkozataiból vonnak le következtetéseket és elemzik a kiadott közös közleményt. A tanácskozásról, amely csütörtökön fejeződött be, Strougal csehszlovák kormányfő is nyilatkozott és arról beszélt, hogy a tagállamok fejlődését a növekedés intenzív tényezőire kell alapozni. Stoph, az NDK kormányfője a politikai és az ideológiai kapcsolatok fontosságát emelte ki. Nyugati szemleírók egybevetik a most elfogadott integrációs programot — pontosabban azt, ami e programból nyilvánosságra került — a nyugat-európai gazdasági integrációval. Elméleti fejtegetéseik két pont körül csoportosulnak: részben az integrációs program hosszú lejárata adja nézeteik kiindulópontját, részben pedig a Közös Piac nemzetek feletti szerveinek munkáját hozzák összefüggésbe a közös közleménynek az integrációs munka elvi alapjairól szóló részével A Neues Deutschland Európa jelenleg talán legfontosabb politikai kérdéséről, Nyugat-Berlinről közölt kommentárt. Az NDK és Nyugat-Berlin kapcsolataival foglalkozva, az NSZEP központi lapja az ismert berlini állásponton túlmenően azt írta, hogy „még sok olyan kérdés van, amelyben lehetséges a megállapodás”. A DPA a négyhatalmi nyugat-berlini tárgyalásokról megjegyezte, hogy az eszmecseréken egyre inkább háttérbe szorulnak a technikai és előtérbe kerülnek a politikai kérdések. Ezzel is összefügghet, hogy a következő négyhatalmi találkozót augusztus 10-re tűzték ki. A nyugat-berlini problémakörről is nyilatkozott az MTI munkatársának a kanadai külügyminiszter-helyettes, kifejtvén, hogy kormánya szorgalmazza a kelet-nyugati kapcsolatok javítását. E programját összeköti azzal, hogy a külpolitikában igyekszik szakítani az egyoldalú orientációval, vagyis nem csupán az Egyesült Államokkal, hanem más országokkal, más társadalmi berendezkedésű államokkal is jó kapcsolatok továbbfejlesztésére törekszik. Az Európán kívüli események közül továbbra is Szudán vonja magára a figyelmet, ahol folytatódik a terror. A szocialista országok és más államok sajtója is elítéli az erőszakos akciókat. Ponomarjovnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának kairói tárgyalásairól közleményt adtak ki; ebben az SZKP és az ASZÚ kapcsolatai, valamint az ASZÚ munkájának méltatása mellett külön rész foglalkozik azzal, hogy a kommunistaellenesség „kárt okoz a népek felszabadulási törekvéseinek, és ezért nem szabad teret kapnia”. A közlemény szóban forgó bekezdését nyilván motiválták a szudáni események. Emellett a tárgyalások részvevői — mint a közlemény írja — erősíteni kívánják a Szovjetunió és az EAK sokoldalú kapcsolatait. Mint várható volt, az arab világ több ellentmondásos fejleménye után a tripoli értekezlet nem hozhatott lényeges eredményt, s a tanácskozást, csakúgy, mint az előkészületeket, a nézeteltérések légkörében tartották meg. A felek végül is közös közlemény kiadásában állapodtak meg; ez elítéli Jordániát, de nem ad helyt Arafat követeléseinek, amelyek a Husszein-rendszer felszámolására irányulnak. A vártnál több nézeteltérés Tripoliban Az öt arab államfő elítélte Husszeint A líbiai fővárosban összegyűlt arab államfők péntek este folytatták tanácskozásaikat. A félórás megbeszélésen részt vett Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnöke is. Tripoliban korábban olyan hírek terjedtek el, hogy az államfők már pénteken elutaznak Líbiából és a délelőtti órákban tartott tanácskozással végeredményben be is fejeződik az öt arab ország államfőinek értekezlete. Abból a tényből, hogy péntek este újabb tanácskozást tartottak, több hírügynökség arra következtet, hogy a résztvevők között a vártnál nagyobb nézeteltérés mutatkozott a jordániai helyzet megítélésében és az elfogadandó közös álláspont tekintetében. A tripoli értekezlet szervezői azt remélték, hogy legalább tíz arab ország képviselteti magát a líbiai fővárosban. Ezek a remények azonban nem váltak be, mert az értekezleten mindössze öt arab ország államfője vett részt. A tripoli találkozón részt vevő öt arab ország vezetője szombatra virradó éjjel kiadott közös közleményében megbélyegezte Jordániát a Palesztinai ellenállási mozgalom ellen irányuló intézkedései miatt. Az államfők ugyanakkor kifejezték reményüket, hogy Jordánia hajlandóságot mutat a Palesztinai forrada lomhoz fűződő kapcsolatok megjavítására. Líbia, Egyiptom, Szíria, a Jemeni Arab Köztársaság és a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság elnöke hangsúlyozza, hogy nagy figyelemmel követik a jordániai kormány magatartását. Amennyiben azonban bebizonyosodik, hogy a jordániai kormány elveti a kairói egyezmény szellemét és betűit, akkor az arab kormányok kötelességüknek tartják, hogy akár egyénileg, akár együttesen, megtegyék a Palesztinai nép önrendelkezési jogának biztosításához és törvényes felszabadítási harcának folytatásához szükséges intézkedéseket. Az államfőik óva intik Huszszein királyt egy elkülönített izraeli—jordániai megállapodástól. A közlemény szerint fájdalmas látvány, hogy a jordániai hatóságok folytatják a Palesztinai forradalom felszámolására irányuló véres intézkedéseiket és politikai manővereiket. Jordánia ezzel megsérti az az arab nemzetek közös érdekeit, szembehelyezkedik a palesztintgr úsék törrenyes jogaival és alattbb országok által korábban elfogadott határozatokkal — hangoztatja befejezésül a közlemény. A tanácskozás vitájában Szadat elnök áttekintést adott a közel-keleti helyzetről, s kijelentette, hogy Egyiptom kész harcolni Izrael ellen, amenynyiben az nem veti alá magát a Biztonsági Tanács határozatának. Megismételte azt a véleményét, hogy 1971. döntő év lesz a válság politikai, vagy katonai megoldása szempontjából. Szadat, Kadhafi és Aszszad megállapodott abban, hogy augusztusban hármas csúcstalálkozót tartanak Damaszkuszban, s ezen megvitatják az Arab Köztársaságok Szövetségének tervét, és a föderációs alkotmány tervezetét. Ammanból jelenti az AFP. A jordániai hatóságok szombaton hajnalban felakasztották az El Fatah három tagját. A palesztin gerillákat azzal vádolták, hogy június elsején az Ammantól 10 kilométerre északra fekvő Ruszeifa községben megöltek egy jordániai állampolgárt. Kairói közörmény Az ASZÚ akcióprogramja új távlatokat nyit A TASZSZ jelenti: Az SZKP küldöttsége, amely az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságának meghívására Borisz Ponomarjovnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárának vezetésével 1971. július 20. és 30. között tartózkodott az EAK-ban, részt vett az ASZÚ országos kongresszusán és megbeszéléseket folytatott az Arab Szocialista Unió Központi Bizottságában. A tárgyalásokról kiadott közlemény szerint az SZKP és az ASZÚ képviselői véleménycserét folytattak a pártkapcsolatok fejlesztésével összefüggő konkrét intézkedésekről. Az SZKP képviselői méltatták az ASZÚ országos kongresszusa által jóváhagyott országos akcióprogram nagy jelentőségét. A program tükrözi az Egyiptom előtt álló feladatokat az antiimperialista, nemzeti demokratikus forradalom szakaszában. A program sikeres megvalósítása az ASZÚ vezetésével új, kedvező távlatokat nyit az ország előtt az antiimperialista harc, a nemzeti függetlenség és a társadalmi progresszió választott útján való haladásra. A találkozókon véleménycserét folytattak az időszerű nemzetközi problémákról, különösen a közel-keleti helyzetről. Az SZKP képviselői a szovjet nép és kommunista pártja határozott támogatásáról biztosították az egyiptomi és más arab népek harcát az izraeli imperialista agresszió következményeinek felszámolásáért, mindenekelőtt az izraeli csapatok kivonásáért az 1967 júniusában megszállt öszszes arab területről, valamint Palesztina arab népe törvényes jogainak biztosításáért. A felek kifejezték meggyőződésüket, hogy a kommunistaellenesség kárt okoz a népek felszabadulási törekvéseinek és nemzeti érdekeinek, s ezért nem szabad teret kapnia. Az antikommunizmus csupán a nemzetközi imperialista és reakciós körök érdekeit szolgálja. A kommunistaellenesség elterjesztésére irányuló törekvések célja, hogy megbontsa az arab forradalmárok sorait az imperializmus, a cionizmus és az izraeli agresszió ellen, az arab népeknek a szabad és független fejlődésre való joga szavatolásáért vívott küzdelemben. Ezek a kísérletek arra is irányulnak, hogy gyengítsék az arab népek és barátaik közötti szolidaritást és együttműködést. Szudánban folytatódik a terror Az Unttá polemizál az Al Ahrammal Szudánban folytatódik a kegyetlen leszámolás a Szudáni Kommunista Párt tagjaival és a haladó személyiségekkel. A katonai bíróságok folytatják tevékenységüket. Mint a hírügynökségek közlik, a szudáni hadsereg katonatisztjeinek újabb csoportját ítélték 10 évtől életfogytiglanig terjedő