Magyar Nemzet, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-01 / 180. szám
t börtönbüntetésre. A szudáni sajtó folytatta az uszítást a kommunisták ellen. A khartúmi Nile Mirror című lap közölte Idrisz Mahmud gazdaságügyi miniszter beszédét, aki kijelentette, hogy „minden szudáni kommunistát letartóztatnak és a kommunista pártot megsemmisítik.” Cedenbal,, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke a párt aktivistáinak gyűlésén kijelentette: a mongol nép a világ haladó közvéleményével együtt mély nyugtalanságát fejezi ki a szudáni kommunisták és demokrata hazafiak üldözése miatt. Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke üzenetet küldött Nimeri tábornokhoz, és ebben felszólítja, hogy hagyon fel a kommunisták és más haladó személyiségek üldözésével. Vietnam dolgozói és szakszervezetei a világ dolgozóival és haladó szakszervezeteivel együtt tiltakoznak és mély felháborodásukat fejezik ki a szudáni hatóságok terrorja miatt — hangzik a vietnami szakszervezeti szövetség nyilatkozata, amelyet szombaton közöltek a hanoi lapok. Az AFP jelentette: Az Unité, az Olasz Kommunista Párt lapja szombati számában éles támadást intézett az Al Ahram című kairói lap és főszerkesztője, Meikal ellen, a pénteken megjelent, Szudánról szóló cikkével kapcsolatban. A kommunista lap azt veti Meikal szemére, hogy szerinte a szudáni kommunisták „történelmi hibát” vétettek, és hogy nekik tulajdonítja a sikertelen puccskísérlet szervezését. „Nem először fordul elő — írja az Unitá —, hogy Heikalt hazugságon kapjuk rajta. Most azonban még rosszabbról van szó. Ez már gyalázat. A khartúmi kivégzések után támogatni és elfogadtatni Nimeri bűneit, ezt nem lehet más szóval jellemezni, mint az aljassággal. Heikal foglalkozik azzal a kérdéssel, hogyan reagálnak az európai kommunisták a szudáni eseményekre, így tudnia kell azt is, mint gondolnak azokról, akik hozzá hasonlóan Nimeri védelmére kelnek. Az Al Ahram főszerkesztője ne ringassa magát abban az illúzióban, hogy az arab kommunista pártok szerepéről írt elméletieskedő disszertációját készpénznek veszik. Hiszen önkényesen figyelmen kívül hagyja a Szudáni Kommunista Párt egész történetét , amely állításainak éppen ellenkezőjét bizonyítja — egyetlen könnyed tollvonással elintézi Mahgub sorsát... Ugyanakkor óvakodik attól, hogy a legkisebb szemrehányást tegye, a legcsekélyebb bírálatot gyakorolja a szudáni Csembe művével szemben” — írta az Unitá. „Azzal a véleményével, hogy az európai kommunista pártok reakciója előrelátható volt — folytatja az Unitá —, Heikál megmutatja, mennyire felületes, ha azt hiszi, hogy a kérdést az érzelmek napjai vagy hetei után lezárjuk. Mindig támogatjuk és továbbra is szilárdan támogatjuk az arab népek és minden nép teljes emancipációjának ügyét. Ez azonban nem jelenti, hogy hajlandók vagyunk fátyolt borítani az olyan eseményekre, amilyenek Szudánban játszódtak le, de azt sem, hogy csendben figyeljük a Nimeri által mozgásba hozott gépezet esetleges ellenhatásait.” Elméleti cikk a Pravdában a kor vezető forradalmi erejéről Moszkvából jelenti a TASZSZ. Tyimur Tyimofejev, a szovjet tudományos akadémia levelező tagja, a moszkvai nemzetközi munkásmozgalmi intézet igazgatója „A kor vezető forradalmi ereje” címmel elméleti cikket írt a szombati Pravdában. „Az antikommunizmus és a szovjetellenesség ideológusainak semmiféle manővere, revizionista kiszolgálóik semmilyen igyekezete nem képes csökkenteni a munkásosztály vezető szerepét a világ forradalmi átalakításában.” Vissza kell verni az olyan kísérleteket, amelyek ilyen vagy olyan formában tagadni próbálják a munkásmozgalom internacionalista és nemzeti feladatainak dialektikus kölcsönös összefüggését. Szembe kell szegülni az olyan tendenciákkal — bárhonnan is induljanak ki —, amelyek célja: „szétdarabolni” a nemzetközi munkásosztály egységes internacionalista elméletét, mesterségesen elválasztani a leninizmust a marxizmustól, csökkenteni a lenini örökség nemzetközi jelentőségét, szembeállítani vele a marxizmus valamilyen „sajátos” értelmezését. (E téren az utóbbi időben különösen buzgólkodnak a Mandelhez hasonló „neo”trockisták, valamint az olasz Manifesto-csoport revizionistái, akik „Mao Cetung különleges marxizmusát” védelmezik.) „Napjainkban — írta Tyimur Tyimofejev —, amikor mind szorosabban összefonódnak a dolgozók társadalmi-gazdasági és politikai követelései, amikor a proletariátussal együtt mind gyakrabban bekapcsolódnak a városi és falusi középrétegek az antimonopolista harcba, a marxisták a leninisták fellépnek a balos-szektás irányzatok ellen is, amelyek akadályozzák a munkásosztály szövetségesei seregének kiszélesedését. A marxisták—leninisták fellépnek az értelmiség és a munkásosztály "új történelmi tömbjét" hirdető jobboldali opportunista koncepció ellen is, amely lényegében lebecsüli a forradalmi proletariátusnak — mint minden baloldali antimonopolista erő vezetőjének és vonzási központjának a szerepét.” Nixon szerint az Egyesült Államok „békekorszak” küszöbére érkezett A Reuter jelenti: Nixon elnök az Ohio állambeli Akronba repült, ahol először a repülőtéren, majd egy — nyugalomba vonuló futballsztárokat búcsúztató — díszvacsorán beszédet mondott. Ezúttal néhány kommentárt fűzött tervezett pekingi utazásához. Hansúlyozta: nem lehet béke a világon, amíg az emberiség egynegyedét kirekesztik a Föld lakosságának közösségéből. Kiemelte, hogy az Egyesült Államok „békekorszak küszöbére érkezett”, ami óriási feladatokat ró az országra. McGovern: Elisberg a helyes utat választotta New Yorkból jelenti az AP McGovern szenátor egy New York-i lap vasárnapi mellékletének adott interjújában kijelentette, ő javasolta Daniel Ellsbergnek, hogy a Pentagon okmányait juttassa el egy „tekintélyes lapnak”. Elisberg ugyanis felkereste a szenátort és tájékoztatta őt az okmányok létezéséről. Ekkor McGovern azt mondta neki, a köz érdekét szolgálná, ha a dokumentumokat átadná a sajtónak. „Véleményem szerint Elisberg a helyes utat választotta, amikor a New York Timeshez fordult” — mondotta McGovern. A szénáim fafilfgyi bizottsága a kubai—amerikai diplomáciai kapcsolatok helyreállítását javasolja Washingtonból jelenti az AFP. Az amerikai szenátus külügyi bizottsága pénteken zárt ülésen úgy döntött, hogy kezdeményezni fogja az Egyesült Államok és Kuba 1961 január 3-án megszakadt diplomáciai kapcsolatainak helyreállítását és a törvényhozás üléseinek őszi felújítása után ilyen értelmű javaslatot terjeszt Nixon elnök elé. ¡■> (Washington, AP) Adlay Stevenson szenátor háromhetes körutazásra indul: ellátogat Indokínába, Japánba és a Szovjetunióba. Magyar Nemzet Strougal nyilatkozata a KGST-megbeszélésekről A fejlődésnek a növekedés intenzív tényezőin kell alapulnia Stopja a politikai-ideológiai kapcsolatok fontosságáról szólt Belgrádból jelenti a Tanjug. A KGST ülésszakán részt vett jugoszláv delegáció vezetője, Alekszander Grlicskov nyilatkozott a bukaresti tanácskozásról. Grlicskov méltatta a Bukarestben elfogadott dokumentum jelentőségét, hangsúlyozva, hogy annak realizálására 15—20 év alatt kerül sor. Hangoztatta, hogy a program felhívja a szocialista országokat és a nem szocialistákat is az együttműködésre. Kijelentette, hogy az elfogadott dokumentum — az együttműködést tekintve — nagy lehetőségeket biztosít Jugoszlávia számára. Ennek intenzitása a jövőben — mint mondotta — a jugoszláv kormány és gazdaság döntésétől függ. A CSKP Központi Bizottsága és a csehszlovák kormány a KGST 25. ülésszakát jelentős lépésnek tekinti a szocialista gazdasági integráció komplex programja előkészítésének befejezésében — hangsúlyozta Lubomir Strougal, a CSKP elnökségének tagja, csehszlovák miniszterelnök a Rudé Právo szombati számában megjelent nyilatkozatában. A gazdasági integráció napjainkban az iparilag fejlett szocialista közösség további fellendítésének egyedül hatékony variánsa. A fejlődésnek még inkább a növekedés intenzív tényezőin kell alapulnia — mondotta Strougal. — A szocialista termelési mód teremti meg a legkedvezőbb társadalmi és gazdasági felételeket és lehetőségeket az integráció hatékony tendenciáinak megvalósítására — jelentette ki a csehszlovák miniszterelnök. A Neues Deutschland szombati száma vezércikkben üdvözli a KGST bukaresti ülésszakának eredményét. A vezércikk címe: „Világos, közös irányvonal.” „Ennek a tervnek — amely 15—20 év alatt szakaszonként fog megvalósulni — a gazdasági és politikai jelentőségét nem lehet eléggé nagyra értékelni — írta a Neues Deutschland. — Ez az integráció — hangsúlyozta Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának elnöke első állásfoglalásában a román fővárosból való hazatérte után — hozzájárul, hogy országaink még szorosabbra fűzzék politikai-ideológiai kapcsolataikat. Ennek pozitív hatása lesz a Varsói Szerződés keretében való együttműködésünkre nézve is. Az imperializmus minden próbálkozása, hogy megzavarja a KGST országainak még szorosabb öszszefogását, a mi testvéri kapcsolatokra lépett szocialista államaink egységes cselekvése révén kudarcra van ítélve.” A kanadai fa filfigyminiszter-helyettes nyilatkozata útjára szorgalmazza a kelet-nyugati tárgyalásokat A. E. Ritchie kanadai külügyminiszter-helyettes fogadta Köves Tibort, az MTI munkatársát és nyilatkozatot adott a Trudeau-komrány külpolitikai törekvéseit ösztönző társadalmi háttérről, az időszerű európai problémákról és a magyar —kanadai kapcsolatok alakulásáról. A külügyminiszter-helyettes bevezetőben kifejtette: az elmúlt 2—3 évben tért hódított az a felismerés, amely szerint Kanada külkapcsolatainak hagyományos keretei immár nem kielégítőek — anélkül, hogy feladnák vagy meggyengítenék Kanadának az USA-hoz és bizonyos európai országokhoz, például Franciaországhoz, fűződő hagyományos kapcsolatait — szükségessé vált kanadai külpolitikai tevékenységének kibővítése. Ezzel összefüggésben a többi között megemlítette Trudeau miniszterelnök szovjetunióbeli látogatását s a kanadai—kínai diplomáciai kapcsolatok felvételét. Az új tájékozódás okairól szólva, A. E. Ritchie elmondotta: — Abból a felismerésből indultunk ki, hogy a múltban olyannyira uralta külpolitikánkat egyetlen országhoz, az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatunk, ami egyikünk számára sem volt egészséges. Ez nem jelent barátságtalan magatartást az USA irányában, de — és ez természetes minden olyan ország részéről, amely nagyra értheli függetlenségét — a kapcsolatok ilyen leszűkülése nem lehet kielégítő sem nemzeti, sem külpolitikai meggondolásokból. — Azt mondanám, hogy külkapcsolataink jelentős kiterjesztésében nem elsősorban gazdasági előnyök szerzése vezetett bennünket, bár természetesen ezeket sem vetjük meg. És nem is arról van szó, hogy az USA-hoz és egyes nyugat-európai országokhoz fűződő igen jó kapcsolatainkkal túlságosan elégedetlenek lettünk volna. A dolog lényege az, hogy a régi kapcsolatok egy független gondolkodású nemzet számára általában nem lehettek kielégítőek, határozottan nem voltak azok Kanada francia nyelvű lakossága számára, ami pedig a kanadai ifjúságot illeti, korábbi külpolitikánkat a fiatalok nem tekintették eléggé korszerűnek, a mai világhoz illőnek. A Brandi-kormány támogatása Utalt arra, hogy Kanada a kölcsönös és kiegyensúlyozott haderőcsökkentés híve, figyelemre méltónak tartja Leonyid Brezsnyev erre vonatkozó felhívását és a magarészéről szorgalmazta és a továbbiakban is szorgalmazza a kelet— nyugati tárgyalások megkezdését, illetve a haladást ebben az irányban a NATO-n belül. — Ami az európai biztonsági konferenciát illeti — folytatta —, mi osztjuk azt a véleményt, hogy ennek összehívását megelőzően megfelelő haladást kell elérni Berlin ügyében, mert különben szükségszerűen a Berlinnel kapcsolatos bonyolult problémák uralnák a konferenciát és megakadályoznák az eredményes munkát. Álláspontunkat az határozza meg, hogy melegen helyeseljük és támogatjuk Willy Brandt kancellár keleti politikáját, ésszerűnek tekintjük az NSZK és a Szovjetunió, illetve az NSZK és keleteurópai szomszédai közötti kapcsolatok megjavítására irányuló törekvéseket. Ezt a politikát támogatva, egyetértünk a Brandt-kormánnyal abban, hogy kielégítő megoldást kell találni Berlin státusának rendezésére. Az interjú végén a kanadai külügyminiszter-helyettes a magyar—kanadai kapcsolatokról szólva megállapította: Jó alapokon a két ország kapcsolatai . Országaink kapcsolatai jó alapokon nyugszanak, tudomásom szerint semmiféle jelentősebb probléma nem árnyékolja be viszonyunkat, illetve nincs olyan kérdés, amelyről nem tudnánk tárgyalni. Ez önmagában is azt mutatja, hogy kapcsolataink nagyon kielégítően megalapozottak. Kanadában igen barátságos érzelmekkel viseltetnek és nagy megbecsülést táplálnak Magyarország iránt. Ez a megbecsülés egyaránt vonatkozik Magyarország múltbeli és jelenlegi teljesítményeire. Kölcsönös látogatások zajlottak és zajlanak le országaink között, éppen most fejeződtek be sikeresen Budapesten a magyar—kanadai kereskedelmi szerződés megújításáról folytatott tárgyalások és a kanadai kormány a maga részéről a jövőben is tevékenyen fejleszteni kívánja országaink kapcsolatait. A) (Kampala, AP) Motorhiba miatt kénytelen volt Ugandában leszállni egy Stockholmból Dar-es-Saalamba tartó repülőgép, amely fedélzetén négy helikoptert szállított. Az ugandai hatóságok a repülőgépet tovább engedték, de a négy helikoptert lefoglalták. A svéd kormány hivatalosan tiltakozott a kampalai hatóságok eljárása miatt. J Vasárnap, 20T1. augusztus . Nyakkendő vagy hurok NYOLCSZÁZ OLDALAS miniszterelnöki emlékiratainak most megjelent kötetét Harold Wilson néhány nappal előbb mutatta be a sajtónak, mint ahogy összeült a Munkáspárt komor éselszánt hangulatban levő végrehajtó bizottsága, hogy meghatározza a párt irányvonalát Anglia közös piaci csatlakozásáról. Az ellenzék vezére az utóbbi időben hadilábon áll a történelemmel és a szerencsével. Az ünnepélyes alkalomra Wilson sötét ruhát és különös mintájú nyakkendőt öltött, igyekezvén jó benyomást gyakorolni az újságírókra, már csak azért is, mert az angol közvéleményt hetek óta foglalkoztatja a kérdés : mennyit jövedelmeztek az emlékiratok a volt miniszterelnöknek. Mint a történtek mutatták, a nyakkendő kiválasztása különösen balkezes cselekedet volt. Alighogy Wilson sajtófogadási képei megjelentek a rhodesiai lapokban, távirat érkezett Londonba, hogy a nyakkendő mintája nem az, aminek látszik. „Fordítsák vízszintes helyzetbe és akkor látható lesz a mintában elrejtett titkos üzenet.” A próbát végrehajtották és akkor kitűnt, hogy a minta Wilsont ábrázolja profilban s az arcvonások közé ezt a szót hímezték: „Bullshit”, ami magyarul körülbelül „ostoba fecsegőt” jelent. A nyakkendőket a fajüldöző Ian Smith egyik lelkes híve készítette s azokból hármat ajándékoztak az akkori miniszterelnöknek, igaz — megbocsáthatatlan feledékenység — nem világosították fel Wilsont a nyakkendő mintájának valódi értelméről. BALSZERENCSE persze, de a legrosszabb időben s a baj nem jár egyedül. A következetlenséghez és szószegéshez, amivel a tömegtájékoztatási eszközök szünet nélkül vádolják Wilsont, most a nevetségesség is hozzákapcsolódott, ami pedig a politikusok halálos ellensége. Ebben a helyzetben kell Wilsonnak harcolnia a pártegység megőrzéséért és talán saját vezéri szerepéért is. A Munkáspárt vezére ugyanis a Közös Piac kérdésében rendkívül nehéz helyzetbe hagyta magát bemanőverezni s a zsákutcából jelenleg nem is látni a kivezető utat. A Munkáspárt parlamenti csoportjának keddi, majd végrehajtó bizottságának szerdai ülésén ugyan az „Európa-ellenesek” szerezték meg a többséget, de könnyen lehet, hogy csupán pyrrhusi győzelmet arattak. Meglepően lelkes és hosszan tartó tapsot kapott Roy Jenkins, az „Európa-pártiak” legtekintélyesebb alakja és a párt helyettes vezére. A lapok egyöntetű megállapítása szerint a vitában Jenkins mutatott államférfihez méltó formátumot, aki képes az ország jövőjét alapvetően meghatározó kérdést a pártérdekek fölé emelni és következetesen ragaszkodni álláspontjához, akár kormányon van a párt, akár ellenzékben. Wilson ezzel szemben nem valami szerencsésen próbálta elmagyarázni, ■hogy miért helytelen 1971-ben az, amit maga is helyesnek tartott, mint kormányfő 1967 és 1970 között. Anglia közös piaci csatlakozása mellett és ellen az érvek egész sorát lehet felvonultatni, kezdve attól, hogy a közvélemény többsége kétségkívül borzadállyal gondol a napra, amikor Anglia kénytelen lesz véglegesen leszámolni birodalmi álmaival, s a történelem lomtárába helyezni a „ragyogó elszigeteltség” elvét. Tréfa vagy valóság, ma már nehéz lenne megállapítani, de jó néhány évtizeddel ezelőtt — így mesélik — az egyik londoni újság ilyen címmel közölte az időjárásjelentést: „Sűrű a köd a Csatorna fölött, a kontinens elszigetelődött.” ÉS AZ ANGOLOK a XVIII. század óta szem előtt tartották Bolingbroke intelmét: ,sohase felejtsük el, bármilyen közel vagyunk is a kontinenshez, nem tartozunk hozzá.” Ha egy nemzetet évszázadokon keresztül ebben a szellemben neveltek, az átállás érthetően nem megy könnyen. Ne foglakozzunk most tehát azzal a kérdéssel, hogy egy, az ország vezetésére felhatalmazást kapott kormánynak politikai lépéseinél mikkor és mennyiben kell követnie a közvélemény hangulatának hullámzását, illetve, hogy az ellenzék legfőbb kötelessége-e álláspontot változtatni, ha úgy látja, változott a közvélemény hangulata. Éppen Wilson tapasztalhatta a Munkáspárt 1970-es vereségekor a közvélemény-kutatási jelentések és a közvélemény valóságos hangulata közötti eltérés szomorú következményeit. A csatlakozás kérdése széles árkot hasítva a Munkáspárton belül, szembeállította egymással a pro és antieurópaiakat. Az ellenzők tábora jelenti a többséget, viszont éppen a párt vezetői miniszterségük idején a csatlakozási követelés élén álltak. Ebben a helyzetben Wilson arra a következtetésre jutott, hogy a párt egységét és a saját vezérségét úgy tudja megőrizni, ha bonyolult oldallépésekkel a piacellenes többség élére ügyeskedi át magát, az „Európa-párti” kisebbség kénytelen-kelletlen majd követni fogja a vezér hadmozdulatait. Ebben a cseles eljárásban maga mögött tudhatta a nagyhatalmú szakszervezeteket is, amelyek a piacellenesség bázisát alkotják. Itt történt az első hibás kalkuláció. A volt miniszterek többsége nemcsak tartotta magát korábbi álláspontjához és a párt 1967-es programjához, hanem azt is nyíltan megmondta, hogy a toryk által elért feltételeket a munkáspárti kormány annak idején minden további nélkül elfogadta volna, s ha ma kormányon lenne, ugyancsak elfogadná. Jenkinsen kívül így nyilatkozott Stewart volt külügyminiszter, Thomson volt Európa-miniszter, legutóbb pedig a Lordok Házában Lord George Brown, ugyancsak volt külügyminiszter kijelentette, hogy a feltételek „nagyon hasonlóak azokhoz, amilyeneket a labour-kormány 1967-ben helyesnek és elfogadhatónak vélt”. Majd részletesen vázolta a procedúrát, amelyet Wilsonnal együtt végigjárták a közös piaci országok fővárosaiban kipuhatolandó a véleményeket és a vitákat, amelyeknek eredményeként a munkáspárti kormány általános politikájává vált a csatlakozás megvalósítása. A MÁSIK hibás számít, TÁS ott történt — állapítja meg az Economist —, hogy erélyes pártvezetéssel és saját tekintélyének latbavetésével Wilson könnyebben elérhette volna a pártegység helyreállítását, ha maga áll a piacpártiak élére, s nem a feltételeket kritizálja, hanem arcban támadja meg a konzervatív párti kormányt, mint amely alkalmatlan Angliát képviselni a Közös Piacban, aminthogy alkalmatlan az ország gazdasági bajainak gyógyítására is. Ez hiteles lehetett volna, és lecsillapította volna a párt piacelleneseit is. A párton belüli taktikázáshoz mindezen túl Wilson hozzákeverte személyes becsvágyát is, azt, hogy a lehető leggyorsabban ismét Anglia miniszterelnöke legyen. Ehhez azonban a parlament feloszlatása és új választások kiírása szükséges. Ma valószínűtlenebbnek tűnik, mint bármikor ennek előtte, hogy sikerülne erőszakkal helyreállítani a párt egységét, meggyőződésükkel ellentétes szavazatra kényszeríteni a csatlakozás híveit, s végül októberben olyan parlamenti döntést elérni a konzervatív rebellisekkel együtt, amely végzetesen megtépázná Heath tekintélyét. Mindeközben a toryk lázas igyekezettel folytatják másfél millió fontos propagandahadjáratukat a közvélemény áthangolására. Az első eredmények már megmutatkoztak. Három héttel ezelőtt a közvélemény-kutatási adatok szerint még a többség ellenezte a csatlakozást A legújabb jelentés viszont már bizonyos változást mutat. A megkérdezettek 45 százaléka helyesli, 41 ellenzi a csatlakozást, 14 százalék pedig még nem formált véleményt. A nyakkendőügy csupán kellemetlen közjáték. De a nyakkendőből könnyen hurok is lehet. Pethő Tibor (Saigon, Reuter) Az amerikai haditengerészet egy vadászbombázója pénteken mélyen berepült a VDK területe fölé, s a fegyvermentes övezettől körülbelül 120 kilométerre katonai célpontot támadott. Saigon szóvivő szerint dél-vietnami támaszpontokat rakétatámadások értek.