Magyar Nemzet, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-01 / 205. szám

­ Ifj tanév Ma reggel néhány perccel tovább lehet még aludni, a szokásos nyolc óránál vala­mivel később nyitják meg az iskolákban ünnepélyesen az új tanévet. Holnap azon­ban már nincs mentsége a késésre senkinek sem: pon­tosan nyolc órakor megszó­lal a csengő, és hangjának mindenkit a padban kell ta­lálnia. Ma még kissé lazább, von­­tatottabb a menet az iskola felé. Oda indul — bizako­dóbb és szaporább léptekkel — a többiekkel együtt 126 ezer első osztályos, hat-hét éves kisfiú és kislány is. Legtöbbjük már nem olyan jámbor, tapasztalatlan, mint sok, korábbi társa volt 10— 15 évvel ezelőtt. Óvodát járt, előkészítő tanfolyamot láto­gatott, televíziót néző gyere­kek ezek, a legtöbbjük fejé­ben már rengeteg informá­ció halmozódott föl a világ­ról. Évről évre változnak hát a gyerekek, szellemileg, tes­tiekben egyaránt. Változik természetesen az iskola is, növekednek a feladatok, és ezzel párhuzamosan szinte szükségszerűen mélyül a szakadék a lehetőségek és a tennivalók, a realitások és a társadalmi kívánságok kö­zött. Néhány jó intézkedés azonban a most induló tan­évben igyekszik betemetni az ellentétek árkát, ha a törekvéseket teljes siker még nem is koronázhatja. Az idén igazságosabban megítélt, feremélt fizetések­kel, kedvezőbb feltételek közepette láthatnak munká­hoz a pedagógusok; a 2200 új pedagógus is azzal az ér­zéssel öltheti föl magára hol­nap a munkaköpenyt, hogy kilátásai anyagi tekintetben is biztatóbbak, mint a ko­rábban végzett társaié vol­tak. Változik úgy is az iskola, hogy végre valahára az igaz­gató lesz az elsődleges gaz­dája; ezt ígéri dr. Gosztonyi János művelődésügyi mi­niszterhelyettes is. „Rövide­sen megjelenik a művelődés­­ügyi miniszter rendelete — írja Gosztonyi János —, amely az igazgatókra ruház­za tantestületük tagjainak kinevezését, besorolását, ju­talmazását és büntetését, va­lamint felmentését is.” Az igazgatóktól eddig úgy köve­telt a minisztérium, a ta­nács, a társadalom, a szülő, hogy a követelés mellé nem adott elegendő jogkört, sza­bad kezet a munkához; ok­kal remélhető, hogy a ren­delet nyomán az iskolaigaz­gatónak nemcsak tekintélye lesz nagyobb és valóságos, hanem a felelősségérzete is a gondjaira bízott gyereke­kért, a tantestület jó szelle­méért. Ebben a fantasztikus mé­retekben változó világban, amelyben az iskola is szün­telenül fejlődik, talán az a legösszetettebb pedagógiai feladat, hogy a változás és állandóság dialektikáját kell megteremteni. Kétség­kívül megújulnak a módsze­rek, mind nagyobb teret kap a nevelés elsődlegessé­ge, növekszik az egész napos iskola jelentősége, és az al­sóbb osztályokban megindu­ló — de nemcsak a zsenik számára létesült­ tagoza­tok száma, finomodik az ok­tatás metodikája is. És még­is: miközben tágra nyitja ka­puit az iskola a nevelésben, a készségfejlesztésben, a képzésben a jövő felé, bizo­nyos ismereteket ma is ala­posan meg kell tanítani. Az iskolának ugyanis van­nak nagyon stabil részei. Lehet, hogy mostanában másképp definiálják a re­gényt vagy a verset, mint korábban, de ami a regény és a vers alapját alkotja: a betűt és a mondatot ma is ugyanúgy kell leírni, ugyan­úgy kell írását-olvasását is megtanítani. Bizonyos, hogy a kibernetika, a számítás­­technika még a humán tu­dományokat is forradalma­sítja, de az egyszeregy isme­rete nélkül, az elemi számo­lási készség biztos elsajátí­tása nélkül nincs kiberneti­ka, de még út sem vezet a középiskolába. Unalmas, ha úgy tetszik, szürke képzési, nevelési gondok ezek, de — a gyakorlat sajnálatosan iga­zolja — hiányuk később szinte pótolhatatlan. Az iskolák irányításának — és most már egyre in­kább a helyi tanácsoknak és az igazgatóknak is — az te­hát az egyik legbonyolul­tabb feladata, hogy a reali­tás és a távlat között vi­szonylagos és optimális összhangot teremtsen. Ter­vezzünk csak gyönyörű új iskolákat, kutasson változat­lan szorgalommal a nevelés­­tudomány, kísérletezzenek jó módszerekkel az elmélet és a gyakorlat szakemberei, erre mind szükség van. De ne veszítsük el szem elől a hatéves gyereket, akinek meg kell tanulnia hibátlanul számolni, írni, olvasni, bizo­nyos magatartási formákat a készség fokán elsajátíta­ni. Ne feledkezzünk meg azokról az iskolákról, ame­lyekben a fő probléma ma még nem a nyelvi tagozat és az audiovizuális eszközök használata, hanem a gyere­kek bejárása, a szakrendsze­rű oktatás kiépítése, a leg­szükségesebb szemléltetési eszközök biztosítása; ne fe­ledkezzünk meg azokról a pedagógusokról, akik ma még nem kocsira gyűjtenek, hanem az albérlet terheit nyögik. Sok új miniszteriális rendelkezés, utasítás ebbe a helyes irányba hat. Az a szé­les körű pedagógiai vizsgá­lat is, amelyet X. kongresz­­szusán az MSZMP határo­zott el, ezt kívánja elősegí­teni, az oktató-nevelő mun­ka alapjait megszilárdítani, kedvezőbb légkört teremteni a munkához. Most már a jó rendeletek jó ellenőrzést kí­vánnak, a pedagógiai tevé­kenységnek olyan bölcs, megfontolt kontrollját, amelynek útján a biztos ala­poktól el lehet indulni a szélesebb távlatok felé. Ma reggel több mint egy­millió általános iskolás, két és negyed százezer középis­kolás számára abban a re­ményben nyílik meg a tan­év, hogy az iskola pártfogá­sába veszi azokat is, akik még nem tudnak idősebb társaikhoz hasonlóan szár­nyalni, akik csak az első lé­péseket teszik meg bátorta­lanul. Hatalmas a szám: 126 ezren vannak ők is, az első osztályosok. Gábor István / /Jy - Magyar Nemzet / A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A határkonfliktus következtében éleződik a feszültség London és Dublin között A külpolitikai helyzet AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSE, mint a világszervezet székhelyén hivatalosan bejelentették, szeptember 21-én kezdődik. A jelek szerint a tanácskozáson megvitatják Kína ENSZ-tagságának kérdését is. Tokió részéről hivatalosan is bejelentették, hogy Japán javasolni fogja: minősítsék ,fontos kérdésnek” Tajvan kizárását a világszervezetből. Ez a gyakorlatban annyit jelen­tene, hogy Tajvant csak kétharmados többséggel zárhatnák ki az ENSZ-ből, s aligha valószínű, hogy a szavazáson ez meg­történnék. A washingtoni diplomácia „két Kína”-elvének meg­felelően a Kínai Népköztársaság esetleges tagsága mellett tehát továbbra is a világszervezet tagállama maradna Tajvan is. Emlékezetes, hogy Peking több ízben, hangsúlyozottan olyan véleményt fejtett ki, amely szerint Kína nem hajlandó Tajvan­nal egyidejűen a világszervezet tagja lenni. Nixon elnök pekingi látogatását kommentálta a Progressive című amerikai folyóirat. A cikk, amelyet a TASZSZ ismerte­tett, úgy véli, hogy a pekingi látogatás és az amerikai belpoli­tikai helyzet, pontosabban a választási manőverezések szorosan összefüggenek egymással. A kínai diplomácia kibontakozó élénkségét kommentálta a Narodna Armija, a bolgár nép­hadsereg lapja. A cikkíró szerint „a közeledési törekvés alap­jában véve kedvező jelenség minden ország külpolitikájában, nyugtalanságot kelt azonban, hogy a kínai kísérletek nyílt szovjetellenességgel, a szocialista rendszerrel való kapcsolatok élezésével párosulnak”. Lényegében hasonló álláspontot fejtett ki a lengyel néphadsereg lapja, amely az öthatalmi nukleáris értekezlet összehívására tett szovjet javaslat Peking részéről történt elutasítását kommentálta. A bostoni Christian Science Monitor azt emelte ki, hogy Nixon kínai utazásának előkészí­tése közben megkezdődött Mao Celung elnök erőteljesebb „elő­térbe tolása, hiszen ilyen nagyságrendű lépéseknél mindig szükség van az ő hatalmára és presztízsére”. Nixon dollárprogramja és a bejelentett tízszázalékos import­­adó elsősorban Washington legfontosabb gazdasági partnereit, Japánt és Kanadát sújtja. Az MTI washingtoni tudósítójának jelentése szerint az amerikai diplomácia bizonyos aggodalom­mal figyeli, hogy a japán és a kanadai fővárosban növekvő ellenszenvet váltottak ki Nixon lépései.­­ • A közel-keleti válság egyik részkérdése, Jeruzsálem státusa esetleg a Biztonsági Tanács elé kerül, de ezt Tel Aviv minden­képpen meg akarja akadályozni. Az Egyesült Államok pillanat­nyilag még nem foglalt állást az ügyben, s Eban izraeli kül­ügyminiszter — tájékozott források szerint — azt fejtegette, ha Jordánia a BT elé viszi a jeruzsálemi kérdést, akkor Izrael „bizonyító anyagot” tár a világszervezet elé arról, hogy a „jor­­dániai uralom éveiben meggyalázták a szent helyeket”. Az EAK-ban, Szíriában és Líbiában szeptember elsején nép­szavazást rendeznek az új alkotmánytervezetről. Az eredményt­­ minden valószínűség szerint a három ország népe elfogadja a tervezetet — csütörtökön jelenti be egyidejűen az egyiptomi, a líbiai és a szíriai államfő. Mint a DPA közölte, az alkotmány­­tervezet egyik cikkelyét még a népszavazás előtt módosították, ez a paragrafus az elnöki tanácsban részt vevő államfők vétó­jogáról szólt. Európa talán legsúlyosabb helyi válsága pillanatnyilag az északír helyzet. Belfastban sorozatosan bombák robbantak, s eközben éleződött a diplomáciai viszály Dublin és London között. Az Ír Köztársaság minisztertanácsi ülésén megvitatták, hogy a Lynch-kormány milyen álláspontot foglaljon el a va­sárnapi határincidens ügyében, amely a mostani feszültség közvetlen kiváltó oka. Az ír kormányfő egyébként meglehető­sen éles hangú nyilatkozatot tett, s azt fejtegette, hogy az el­múlt két évben a brit csapatok harminc esetben sértették meg az Ír Köztársaság területét Tilos gyűjteni az IRA-nak Lynch „erőteljes panaszt” nyújtott át Londonnak Londonból jelenti az MTI. Kedden minisztertanácsi ülést tartottak Dublinben, hogy megvitassák: milyen álláspon­tot foglaljon el az ír kormány a vasárnapi határincidens ügyében, amely elmérgesítette a viszonyt Nagy-Britannia és a republikánus Írország kö­zött. Az eddig erélytelennek mu­tatkozó Jack Lynch miniszter­­elnököt a kabinet, amely ko­rábban megoszlott a kérdés­ben, éles hangú nyilatkozatra kényszerítette. A minisztertanácsi ülés után Lynch közölte a sajtóval, hogy megküldte Nagy-Britanniának a határincidenssel kapcsolatos felvilágosításokat, „erőteljes panasz” kíséretében. Azzal vá­dolta a brit katonai vezetőket, hogy nem tudják egységeiket kellően ellenőrizni és ez káros a béke ügyére nézve. Lynch másrészt tagadta, hogy ír területen lőtték le az incidens angol áldozatát, s hogy ezt ír katonai személyek nem akadályozták meg. Az ír kormányfő egyébként felhívta Anglia figyelmét arra a körül­ményre, hogy az eltelt két év­ben angol kötelékek 30 eset­ben sértették meg Írország te­rületét. Észak-Írországban az eset már mozgásba hozta a protes­táns ultrákat. Jack Taylor, a belfasti kormányzat belügymi­nisztere rádiónyilatkozatban sürgette, hogy zárják le Észak­írország és az Ír Köztársaság között a földutak legnagyobb részét és csak bizonyos számú határátkelőhelyet tartsanak fenn. Ezt a javaslatot nem le­het megvalósítani anélkül, hogy ne növelnék az Észak­írországban állomásozó brit katonai erőket, amelyek egyéb­ként a katolikus kisebbség nyílt ellenségévé váltak. Az in­tézkedés másrészt lehetetlen helyzetbe hozná a közlekedés és a földművelés szempontjá­ból a határszéli lakosok ezreit Taylor miniszter másrészt alig leplezetten célzott rá, hogy szeretné, ha ismét életre hívnának egy önálló protes­táns haderőt Észak-Írország­ban. Ilyen haderő 1969 óta, amióta a hírhedt „B-különít­­ményeseket” az angol kor­mány politikai kényszerűség­ből feloszlatta, hivatalosan nem működik. A katolikusok által gyűlölt és rettegett külö­nítménynek 10 000 tagja volt, azóta rengeteg „amatőr lövész­klub” működik Észak-Íror­szágban, a „B-különítménye­sek” fedőszervje.. Néhány órával Lynch éles hangú nyilatkozata után Dub­linben a rendőri szervek még­is az IRA-ra sújtottak le. Be­jelentették, hogy ezután tilos gyűjteni a szervezet számára. Az IRA, jóllehet hivatalos be­tiltott szervezet, javarészt nyil­vános gyűjtésekből tartotta fenn magát eddig. Akik a ti­lalommal szembeszegülnek, bí­róság elé kerülnek — közöl­ték Dublinben. Ha a megállapodást e héten aláírják, Brandt és Scheel rövidesen N­yugat-Berlinbe látogat Nyugat-Berlinből jelenti a DPA. Brandt kancellár és Scheel nyugatnémet külügy­miniszter szeptember 6-án, hétfőn délben rövid láto­gatást tesz Nyugat-Berlinben, amennyiben a nagykövetek még ezen a héten aláírják a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi megállapodást. A kormányfő és külügyminisz­tere látogatása alkalmával a program fő pontja az az ülés lesz, amelyen a három párt elnökei, a szenátusi és képvi­selőházi frakciók, valamint a képviselőházi elnök részvéte­lével megvitatják a megálla­podást. Az ellenzéki CDU nyugat­berlini szervezete újból hang­súlyozta szembenállását a kormánnyal. A CDU nyu­gat­­berlini képviselőházi frakció­jának vezetője, Heinrich Summer a frakció keddi ülé­sén bejelentette, hogy nem fogják jóváhagyni a négyha­talmi megállapodást. Az ál­lásfoglalást azzal indokolta, hogy „nem hagyhatnak jóvá olyan rendezést, amely azt erősíti meg, hogy Nyugat -Berlin nem része a szövet­ségi köztársaságnak”. A bonni államügyészség elő­zetes vizsgálatot indított an­nak kiderítésére, vajon bünte­tendő cselekménynek kell-e tekinteni azt, hogy a Bild- Zeitung nyilvánosságra hozta a nyugat-berlini megállapodás szövegét Rogers az amerikai külpolitikáról A biztonsági értekezlet immár „határozott lehetőség” Washingtonból jelenti az MTI. Rogers külügyminiszter kedden délben az amerikai ré­gió évi közgyűlésén egyórás beszédben vázolta a kormány „külpolitikai sikereit”, ame­lyek szerinte „békésebbé vál­toztatták a világot”, mint ami­lyen az Nixon elnök hivatal­­balépése előtt volt. A külügyminiszter biztosí­totta hallgatóit, hogy a csúcs­találkozókkal kapcsolatos múltbeli kedvezőtlen tapaszta­latok nem vonatkoztathatók Nixon elnök tervezett pekingi látogatására, mert­ — mint hangoztatta — Nixon elnök „előítéletek nélkül, de kemény eltökéltséggel fogja képviselni az önök legjobb érdekeit”. A továbbiakban nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a Washing­ton és Peking kapcsolatainak normalizálására irányuló ame­rikai erőfeszítések egyetlen pillanatra sem feledtetik, mi­lyen „létfontosságúak a Szov­jetunióhoz fűződő kapcsola­tok”. Ismételten hangoztatta, hogy az amerikai—kínai köze­ledés nem irányul a Szovjet­unió ellen, s nem homályosít­­ja el a japán—amerikai kap­csolatok fontosságát sem. Az amerikai külügyminisz­ter beszédében először utalt közvetlenül arra, hogy a nyu­gat-berlini megállapodás eltá­volíthatja az útból azokat az akadályokat, amelyeket az USA és NATO-partnerei tá­masztottak az európai bizton­sági értekezlet összehívása elé. A külpolitikai eredmé­nyeket összegezve Rogers ki­jelentette: „Ideiglenes megál­lapodást értünk el Berlinről. A SALT-megbeszéléseken el­érendő megállapodás kilátásai jók. Megállapodtunk a Szov­jetunióval és más nemzetek­kel a tengerek és óceánok fe­néktérségének atomfegyver­mentesítéséről. Egy európai ér­tekezlet — az USA és Kana­da részvételével — immár ha­tározott lehetőség” — mon­dotta. Hivatalos közlés Szeptember 21-én nyitják meg az ENSZ közgyűlését New Yorkból jelenti az AFP. Szeptember 21-én nyí­lik meg hivatalosan az ENSZ közgyűlésének ülésszaka — jelentette be hétfőn az ENSZ szóvivője. Az általános vita szeptember 27-én kezdődik, de a küldöttek felszólalásai valószínűleg még októberben is tartanak. A közgyűlés elnökét a megnyitás napján választják meg, ez azonban gyakorlatilag már csak formalitás. Az ázsiai csoport van soron, hogy el­nököt javasoljon és a csoport Adam Malik indonéz külügy­minisztert választotta. A jelenlegi ülésszak leg­fontosabbnak ígérkező kérdése a Kínai Népköztársaság felvé­tele az ENSZ-be. Fukuda Tajceo japán kül­ügyminiszter hétfői sajtóérte­kezletén kijelentette: „Na­gyon valószínű”, hogy orszá­ga állást foglal egy olyan ha­tározat mellett, amely „fon­tos kérdésnek” minősítené Tajvan kizárását a világszer­vezetből. Ha ezt a határozatot a közgyűlés elfogadja, Tajvan kizárásához kétharmados többségre lesz szükség. Egybehangzó nyugati hír­­ügynökségi jelentések szerint

Next