Magyar Nemzet, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-19 / 221. szám

% zetkközi béke pilléreit. Az euró­pai kontinensnek és a világ más övezeteinek a jövőjét nem az államok egymással való katonai szembeállására kell alapozni, hanem az egyenjogú együttműködésre és a bizton­ság megszilárdítására mindezt állam számára külön-kü­lön és együttvéve.­­ A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szö­vetségi Köztársaság kapcsola­tainak rendezése a teljes egyenjogúság, a hátrányos megkülönböztetés kiküszöbö­lése alapján, s annak révén, hogy kölcsönösen tiszteletben tartják mindkét állam függet­lenségét és önállóságát azok­ban az ügyekben, amelyek belső hatáskörükre tartoznak, megfelelő határaik között, ma lehetséges és­­ nagy jelentősé­gű. Ebben az irányban az egyik fontos lépés lenne, hogy az európai feszültség enyhü­lésének folyamán mind a két német állam belépne az ENSZ-be és a szakosított nemzetközi intézményekbe. A korábban létrejött megállapo­dásnak megfelelően a Szovjet­unió és a Német Szövetségi Köztársaság kellő módom elő fogja mozdítani a kérdés ilyen megoldását Kétoldalú kapcsolatok . A megbeszélések során az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és a szövetségi kan­cellár behatóan megvitatta a Szovjetunió és az NSZK kö­zötti kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit. A fe­lek arra a következtetésre ju­tottak, hogy széles körű lehe­tőségek vannak a két ország közötti kölcsönösen előnyös együttműködés megszervezé­sére és állandó fokozására a legkülönbözőbb területeken, s ez összhangban lenne az 1970. augusztus 12-én aláírt szerző­dés betűjével és szellemével.­­ Ennek megfelelően a fe­lek állást foglaltak a kereske­delmi, tudományos, műszaki, kulturális és sportkapcsolatok bővítése mellett, valamint az ifjúsági szervezeteik közötti küldöttségcserék mellett, le­szögezték készségüket, hogy hamarosan megkötik a meg­felelő egyezményeket. —■ A gazdasági együttmű­ködés fejlesztése céljából ve­gyes bizottságot alakítanak. — Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt kifejezte véle­ményét, hogy a Szovjetunió és az NSZK közötti különböző szintű eszmecserék és konzul­tációk kialakulóban lévő gya­korlata mind a kétoldalú kap­csolatokat, mind a nemzetközi problémákat illetően hasznos és folytatandó. Ebben az ösz­­szefüggésben megelégedéssel regisztrálták, hogy az idén ősz­szel találkozóra kerül sor a két állam külügyminiszterei között New Yorkban, majd utána a Szovjetunióban. Brandt hazaérkezett Leonyid Brezsnyev szomba­ton megelégedéssel szólt Willy Brandt nyugatnémet kancel­lárral tartott kétnapos tárgya­lásairól. Az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára a szimfe­­ropoli repülőtéren nyilatkozott a nyugatnémet sajtó képvise­lőinek, röviddel a kancellár Bonnba történő visszautazása előtt Az újságírók megkérdezték Brezsnyevtől, hogy véleménye szerint a megbeszélések hoz­zájárultak-e a nyugatnémet— szovjet kapcsolatok megjaví­tásához. Az SZKP főtitkára erre a következő választ adta: „Kétségtelenül. Ez volt a tár­gyalások fő célja.” Szombaton hazautazott Willy Brandt a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja. A repülőtéren Willy Brand­­tot Leonyid Brezsnyev búcsúz­tatta. Bonnból jelenti az AP. Willy Brandt nyugatnémet kancel­lár, Leonyid Brezsnyevel, az SZKP Központi Bizottsága fő­titkárával folytatott tárgyalá­sai után szombat délután visz­­szaérkezett Bonnba. Abraszimov a Szovjetunió új párizsi nagykövete Moszkvából, jelenti az MTI. Pjotr Abraszimovot, a kiváló szovjet diplomatát akinek ne­ve az utóbbi másfél esztendő­ben a nyugat-berlini rende­zéssel kapcsolatos tárgyalá­sokkal összefüggésben, külö­nösen gyakran szerepelt a vi­lágsajtóban, a Szovjetunió pá­rizsi nagykövetévé nevezték ki. Pjotr Abraszimov jelenleg a Szovjetunióban tartózkodik, de nagyon valószínű, hogy ha­marosan elfoglalja új állomás­helyét, hiszen alig egy hónap maradt hátra Leonyid Brezs­­nyevnek, az SZKP­ Központi Bizottsága főtitkárának beje­lentett párizsi látogatásáig. Abraszimov elődje, Valérián Zorin, 1965 óta volt­ a Szovjet­unió párizsi nagykövete. A Legfelső Tanács Elnökségének már említett határozata más munkára való áthelyezése miatt, felmenti őt e tisztség alól Izraeli légitámadás egyiptomi gyalogság ellen Phantom-típusú izraeli har­ci repülőgépek szombaton ra­kéta támadást intéztek a Szuezi-csatorna mentén állo­másozó egyiptomi gyalogság ellen, — közölte Kairóban egy katonai szóvivő. Az izraeli gépek „a csator­nától tíz kilométerrel keletre lévő távolságból” lőttek ki ra­kétákat az egyiptomi állások­ra. A kairói szóvivő szerint emberéletben nem esett kár, anyagi károk sem keletkeztek. A szóvivő közép-európai idő szerint 10.20 órában jelölte meg az izraeli légitámadás időpontját, amely az egyipto­mi fegyveres erők ellen elkö­vetett első ilyen jellegű táma­dás volt a közel-keleti tűz­szünet hatálybalépése óta el­telt tizenhárom hónapban. A szóvivő egyidejűleg ne­vetségesnek nevezte azt a szombati izraeli állítást, amely szerint egyiptomi lég­védelmi állásokból tüzet nyi­tottak izraeli harci repülőgé­pekre. „Izrael ezzel a nevetsé­ges ürüggyel szeretné meg­bosszulni magát azért, hogy pénteken lelőtték egyik fel­derítő repülőgépét” — mon­dotta a szóvivő. Befejezés előtt Kairóban az államvezetés átszervezése Személyi változás®!? Bócz Sándor, az MTI kairói tudósítója jelenti: Párhuza­mosan halad az egyiptomi ál­lamapparátus átszervezése és az új kormány összeállítása Az Al Ahram úgy értesült, hogy legkésőbb vasárnap nyil­vánosságra hozzák az új mi­nisztertanács összetételét. A kormányalakítás utolsó sza­kaszában Szadat elnök állan­dó kapcsolatot tartott fenn Favzi miniszterelnökkel. Időközben végleges formát öltött a köztársasági elnöki hivatal átszervezése. Az át­szervezési koncepció abból in­dult ki, hogy Szadat elnök egyidejűleg áll az állam és a népi politikai szervezet élén, ennélfogva az elnökségi hivatal apparátusában el kell különíteni egymástól az irá­nyító tevékenység hivatalos és népi oldalát. Ami az államvezetés hiva­talos részét illeti: Hafez Tsz­­mailt a köztársasági elnök nemzetbiztonsági tanácsadó­jává nevezik ki, Mohamed Ahmedet, az elnökségi ügyek államminiszterét pedig a bel­ügyi kérdésekkel bízzák meg. Hafez Iszmail korábban, kül­ügyi államminiszter volt. Az államvezetés népi as­pektusát tekintve, Mohamed Abdel Szalav El-Zajjat, az ASZÚ Központi Bizottságá­nak első titkára a politikai ügyekért lesz felelős, míg dr. Fathalla El-Khatibot, az ASZÚ kairói titkárát egyide­jűleg a tripoli egyezménnyel kapcsolatos feladatok ellátá­sával bízzák meg. * Az Ali Szabri és társai „összeesküvési” perében ítél­kező kairói „forradalmi bíró­ság” az Al Ahram értesülése szerint hétfőn fejezi be a 12 fővádlott védőbeszédeinek meghallgatását A második, 24 tagú vádlott­csoport ügyének tárgyalása kedden kezdődik. ....- Magyar Nemzet-------— Tímár Mátyás tárgyalásai Peruban •filkereskedelmi szerződés Tábori András, az MTI kü­­löntudósítója jelenti: Megkez­dődött Tímár Mátyásnak, a Minisztertanács elnökhelyet­tesének perui tárgyalássoroza­ta. A hivatalos látogatás első programjaként Francisco Mo­­rales Bermudez, gazdasági és pénzügyminiszter fogadást adott a hadsereg házában Tí­már Mátyás és kísérete tiszte­letére. Pénteken, helyi idő szerint délelőtt, a Minisztertanács el­nökhelyettese Carpio Becerra közoktatásügyi miniszterrel tárgyalt. A megbeszélésen ok­tatási berendezések további magyar szállítási lehetőségei­ről volt szó. Délután került sor a perui fővárosban annak a szerződés­nek az aláírására, amely kül­kereskedelmünk utóbbi évek­ben létrejött egyik legnagyobb latin-amerikai export üzletkö­tését jelenti. A szerződés két­­esztendős tárgyalássorozatot hoz tető alá. A METRIMPEX és a perui közoktatásügyi mi­nisztérium megállapodása ér­telmében a magyar ipar 13 millió dollár értékben szállít berendezéseket a középiskolai program végrehajtásához. A szerződést ünnepélyes ke­retek között írta alá a perui oktatásügyi minisztérium épü­letében . Herkner Ottó, a METRIMPEX vezérigazgatója és Guabloche közoktatásügyi miniszterhelyettes. Az­ ENSZ közgyűlése előd Kína felvétele és a közel-keleti válság Pénteken a Biztonsági Ta­nácsban folytatódott a jordá­niai panasz vitája. Több arab ország képviselője mutatott rá, hogy Izrael semmibe ve­szi a világszervezet Jeruzsá­lemre vonatkozó határozatait. Zentar marokkói küldött felkérte a Biztonsági Taná­csot, küldessen U Thant ENSZ-főtitkárral megbízottat Jeruzsálembe, annak kideríté­sére, vajon az izraeli intéz­kedések összhangban állnak-e az ENSZ határozataival A tunéziai Mussza szerint a Biztonsági Tanácsnak eleget kell tennie kötelességének, azaz őrködnie kell az ENSZ- határozatok végrehajtása fö­lött. Ghorra libanoni küldött fölszólította a Közel-Keleten élő keresztényeket, mintegy 10 millió embert, ítéljék el Izrael jeruzsálemi akcióit, amelyek a keresztény vallás híveit is „elidegenítik szent helyeiktől”.­ Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője pénteken be­ismerte, hogy az Egyesült Ál­lamok még nem talált part­nert a Kínai Népköztársaság ENSZ-mandátumával kapcso­latos amerikai elképzeléseket tükröző határozati javaslat előterjesztéséhez. A szóvivő kitért a kérdés elől, hogy va­jon a japánok határozottan visszautasították-e ezt a sze­repet. Az amerikai ENSZ-de­­legáció ■— közölte a szóvivő — folytatja a konzultációkat ebben az ügyben. Szadat elnök csütörtöki be­széde nyomán Zajjat egyip­tomi ENSZ-fődelegátus jegy­zéket adott át az ENSZ-ülés­szak elnökének, felkérve, hogy a közgyűlés vitassa meg a sú­lyos közel-keleti helyzetet, valamint Izraelnek a Bizton­sági Tanács határozatát sza­botáló magatartását. A Thant ENSZ-főtitkárt és Tarring ENSZ-megbízottat ugyancsak tájékoztatták arról az egyip­tomi kérésről, hogy a Jar­­ring-misszió eredményeit ter­jesszék a közgyűlés elé. Az AFP jelentése szerint a finn kormánynak az a hiva­talos bejelentése, hogy Max Jakobson, a finn ENSZ-dele­­gáció vezetője is szerepel az év végén távozó U Thant ENSZ-főtitkár utód­jelölt­jei­nek névsorában, élénk érdek­lődést keltett az ENSZ kö­reiben. Az utódlás kérdésének ak­tív megvitatása a jövő héttől kezdve várható, amikor meg­kezdődik az ENSZ közgyűlé­sének ülésszaka. Megfigyelők rámutatnak, hogy Jakobsok személyét nyilvánvalóan­­ tá­mogatni fogja a Szovjetunió is, hiszen Finnország és a Szovjetunió kapcsolatai kitű­nőek. Csou Fu­-laj a kínai-amerikai kapcsolatok meg­fásításának feltételeiről Pekingből jelenti az Új Kína. Csou En-laj, a kínai államta­nács elnöke pénteken megbe­szélést folytatott Nguyen Thi Binh asszonnyal, a dél-vietna­mi ideiglenes forradalmi kor­mány külügyminiszterével, aki Párizsból, ahol a Vietnam-ér­­tekezleten részt vevő DTFK- küldöttséget vezeti, úton haza­felé Varsó érintésével érkezett Pekingbe. Csou En-laj és Binh asszony megbeszélésén, amely az Új Kína jelentése szerint „nagyon szívélyes és baráti” volt, részt vett még kínai rész­ről Csiang Csing, a KKP Poli­tikai Bizottságának tagja és Csi Peng-fej ügyvezető kül­ügyminiszter. A Reuter szerint hongkongi megfigyelők úgy vélik, hogy Csou En-laj és Binh asszony megbeszélésén szóba került Nixon amerikai elnök tervezett pekingi látogatása. A Kínai Népköztársaság semmiféle engedményre nem hajlandó Nixon pekingi láto­gatása alkalmából az indokínai népek harcának támogatásával kapcsolatban — hangoztatta Csou En-laj a közelmúltban Szihanuk hercegnek, a kam­bodzsai ellenállás vezérének. Szihanuk, az AFP pekingi tu­dósítójának adott beszámolójá­ban idézte Csou En-laj kínai miniszterelnök szavait. „Ami Tajvan kérdését illeti — mondotta, a Szihanukkal folytatott beszélgetés során Csou En-laj —, várhatunk, mert tudjuk, hogy Tajvan vé­gül is visszatér Kína kebelébe. Az indokínai nép azonban szenved, s ezért ez a kérdés elsőbbséget érdemel. Mi azt javasoljuk, hogy minden elő­feltétel nélkül folytassunk tár­gyalásokat Indokína békéjéről és függetlenségéről. Nixon azt állítja, hogy kapcsolataink megjavítására törekszik. Majd meglátjuk. Egyelőre azt sze­retnénk tudni, mit forgat a fe­jében” — mondotta Csou En­­laj, aki megismételte: a kínai— amerikai kapcsolatok megjaví­tásához feltétlenül szükség van az amerikai csapatok Indokí­­nából való kivonására, hogy az indokínai népek maguk intéz­hessék ügyeiket. A külpolitika hírei ~y (Moszkva, TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottsága táviratban üdvözölte Tanga­­nyika Afrikai Nemzeti Unió­jának (TANU) 15. kongresz­­szusát. A távirat méltatja a TANU-nak az imperialistael­lenes és gyarmatosításellenes harcban betöltött szerepét.­­­ (Washington, Reuter) Nem valószínű, hogy Nixon elnök 10 napon belül döntést hoz arról, engedélyezi-e az or­szág történetének legnagyobb föld alatti nukleáris robban­tását — közölte a Fehér Ház. A robbantás, amelyet a ter­vek szerint az alaszkai par­tok mellett hajtanak végre, egyes tudósok szerint földren­géseket, szökőárt fog okozni, s óriási pusztítást visz majd végbe a tenger élővilágában. 101 (Washington, MTI) Hugo Black, az Egyesült Államok legfelső bíróságának 85 éves tagja pénteken lemondott tisztségéről, s ezzel —mint a Reuter írja — újból megin­dulhat az elnök és a szená­tus csatározása az utódlás ügyében. Malraux harsra kész Párizsból jelenti az MTI. André Malraux, a híres író, aki de Gaulle idején a kultu­rális ügyek államminisztere volt, felajánlotta a Kelet-Ben­­gália önállóságáért küzdő moz­galomnak, hogy hajlandó fegyverrel a kézben támogat­ni harcukat és egy fegyveres alakulat élén harcolni a ben­­gáliaiak ügyéért •Vasárna­p 19­., szeptember 19. Grivasz árnyéka Ciprus fölött A váltakozó nemzetközi események, a feszültség eny­hítésére irányuló tárgyalások és megállapodások egy kissé elterelték a figyelmet arról a válsággócról, amely immár több mint egy évtized óta, is­métlődően konfliktusokat idéz elő és most is kitöréssel fenye­get. Ciprusra gondolunk, ahon­nan újra baljós hírek érkez­nek. A kis szigetország a nemzetközi sajtó beszámolói szerint ismét katonai tábor­hoz hasonlít. Mind a két ré­szén, a görög, illetve a török lakta területeken járműosztag követ járműosztagot, az utcá­kon szinte több a katona, mint a civil, állandó igazoltatások folynak, szemmel látható a készülődés. Mire? Újabb pol­gárháborúra? Puccsra, vagy egy készülő államcsíny meg­akadályozására? Minden el­képzelhető, különösen mióta Grivasz tábornok eltűnt athéni lakásáról, s ahol a ciprusi gö­rögöknek ez a nyughatatlan, egykori főparancsnoka megje­lenik, ott valami mindig tör­ténik. A ciprusi válság megoldása jelenleg távolibbnak és bonyo­lultabbnak tűnik, mint bár­mikor ezelőtt. Nem eredmé­nyezett megoldást az ENSZ békeerőinek állomásoztatása évek óta Számuk jelenleg kö­rülbelül 4000 fő, de volt eset, hogy 7000—9000 katona tar­tózkodott a szigeten. (Ha e ka­tonaság fenntartásának költsé­geit a lakosság jólétének eme­lésére fordították volna, nyil­ván megszűnik az ellentétek egyik oka, a gazdasági és szo­ciális baj.) Immár több mint három év óta eredmény nél­kül tárgyalnak egymással a görög és a török lakosság ve­zetői, sőt újabban már nem is tárgyalnak. De megromlott a viszony az athéni és a nicosiai kormány között is, s bár Ma­­kariosz elnökérsek elégedetten nyilatkozott legutóbbi tárgya­lásairól athéni látogatása után, köztudomású, hogy mélyreható személyi és politikai ellenté­tek keletkeztek a két ország vezetői között. (Egyes megfi­gyelők ennek tulajdonítják Grivasz tábornok esetleges vállalkozását.) A sokrétű és bonyolult el­lentéteket mindennél jellem­zőbben szemlélteti az a levél­váltás, amely Papadopulosz miniszterelnök és Makariosz érsek, között zajlott le. Papa­dopulosz iparkodott elhárítani ama „szörnyűséges híresztelé­seket”, melyek szerint az athé­ni junta szövetkezett a török juntával Makariosz megbukta­tására, illetve eltávolítására. Ugyanakkor közölte a ciprusi elnökkel kormányánál­ javas­latait a­­ válság megoldására, amiből arra lehet következ­tetni, hogy mégiscsak van va­lami együttműködés a két jun­ta között, aminek elemzése még bonyolultabbá tenné a kérdést (NATO-tagság, ameri­kai segély, szalonképességre való törekvés stb.).. Papadopu­­tosz még meg is fenyegette Makarioszt, hogy amennyiben nem hajlandó az együttműkö­désre, a görög kormány kény­telen lesz „olyan rendszabá­lyokat alkalmazni, amelyeket a ciprusi görögség nemzeti és jól felfogott érdeke megköve­tel, bármily keserű is legyen az”, tudniillik Makariosz szá­mára. A fenyegetésre az érsek­elnök így válaszolt: „Eddig túléltem 13 görög miniszter­­elnököt, a 14-iket is túl fogom élni.” A háttérben nyilván szere­pet játszik az, hogy Maka­riosz sürgette az alkotmányos­ság helyreállítását Görögor­szágban és ettől tette függővé az együttműködést. Ám ez az együttműködés akkor is sú­lyos problémákat vetne fel, ha Konstantin király visszatérne Athénba önkéntes száműzeté­séből (amire egyre kevesebb a kilátás) és ha választásokat tartanának Görögországban (ami egyelőre még kevésbé valószínű), mert még jobban kiéleződnének ismét a nemze­tiségi ellentétek. A szigetor­szág török lakossága nyilván­valóan attól tart, hogy napi­rendre kerül megint az enó­­zisz, vagyis a csatlakozás az „anyaországhoz”, s ez esetben a török kisebbség, amely mindössze egyötödét alkotja a körülbelül 600—700 ezres összlakosságnak, „elvész a gö­rög tengerben”. Elhangzan­a­k természetesen megnyugtató nyilatkozatok ezzel szemben Glavkosz Kleridesz, a görög lakosság egyik vezetője mon­dotta szeptember elején: „Ben­nünk is lehetne félelem, hi­szen Ciprus oly közel fekszik Törökországhoz, hogy e térség­ben a görögök érezhetik ma­­­gukat kisebbségben. Nekünk is védelmeznünk kell az érde­keinket. Másrészt az enózisz most már nem jöhet komo­lyan szóba. Mi, görög cipru­siak felismertük, hogy a csat­lakozás az anyaországhoz bár kívánatos, de megvalósíthatat­lan megoldás lenne.” Az ilyen nyilatkozatok ter­mészetesen nem mindig meg­győzőek, hiszen a házfalakon továbbra is ott áll a jelszó, és ismeretes, hogy egykor ma­ga Makariosz jelentette ki ün­nepélyesen: életét és munkás­ságát az egyesülés eszméjének áldozza Lehetséges, hogy köz­ben szerepet játszottak politi­kájában meggondolások, mi­szerint Ciprusnak nem fűző­dik sem gazdasági, sem pedig politikai érdeke a csatlakozás­hoz, amíg Athénban az ezre­desek vannak uralmon, vagy amit az angol nyelvű Cyprus Mail említett: az enóziszt el kell utasítani, mert Ciprus ez­által elveszítené függetlensé­gét, s Görögország egyik vi­déki tartományává süllyedne. Bármiként alakul a hely­zet, a nagy probléma, a nem­zetiségi kérdés, az állandó fe­szültség forrása változatlanul megoldatlan. Az önrendelke­zésről, mint mondottuk, zsák­utcába jutottak a tárgyalások. A török kisebbség olyan jogo­kat követel magának, amelyek biztosítékul­ szolgálhatnának, hogy ne következzék be az enózisz. „Már most csekély ki­sebbséget alkotunk — mondot­ta Rauf Denktas a Süddeutsche Zeitung munkatársának —, képzelje el, mennyivel csök­kenne a szavunk, ha a sziget­ Görögországhoz tartozna.'-' Denktas nem hivatalos,. tője a török lakosságnál­, el­nöke a török közösségi kama­rának, gyakorlatilag a a szó­szóló, mióta Faz­il Kücsü­k, az ország névleges alelnöke hala­dott korára való tekintettel visszavonultan él. A törökök teljes önkormányzatot köve­telnek az általuk lakott vidé­keken, ott pedig, ahol a lakos­ság megoszlik, mint például Nicosiában, Famagustában, Lárnacában vagy Limassolban, kettős közigazgatást. Mindezt az alkotmány tulajdonképpen biztosítja is számukra. A görögök ezzel szemben al­kotmánymódosításra töreked­nek. Erős központi kormány­ a céljuk a török kisebbség szám­arány szerinti bevonásával, és ellenzik a közigazgatás felosz­tását, ami szerintük még bo­nyolultabbá tenné az irányí­tást és az ügyek intézését, hi­szen számos helyen két, —­ vagy a központival együtt — három szervnek kellene mű­ködnie. A központi kormány­­nyal a törökök még csak egyet­­értenének, a helyi önkormány­zatokhoz azonban eltökélten ragaszkodnak. Politikailag — röviden összefoglalva —, ez az ellentétek fő oka A feszültséget fokozza mindezeken kívül a gazdasági és szociális helyzet. A törökök nem szívesen mennek görö­gökhöz dolgozni — gyakran nem is kapnak munkát — in­kább önként jelentkeznek ka­tonának. Ez újabb összetűzé­sek forrása, mint például augusztus 30-án történt, ami­kor több ezren vonultak fel a fővárosban (még a kisgyerme­kek is katonaruhát viseltek) és tüntetően ünnepelték Tö­rökország 1922-es Görögország feletti győzelmének évfordu­lóját A fenyegető újabb ciprusi válság, amennyiben kirobba­nását nem akadályozzák meg időben, komolyan veszélyez­tetheti a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvé­seket, hiszen stratégiailag fon­tos helyen fekszik és az eset­leges konfliktus hullámai túl­csaphatnak a két közvetlenül érdekelt ország partjain is. Vámos Imre

Next