Magyar Nemzet, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-19 / 221. szám
% zetkközi béke pilléreit. Az európai kontinensnek és a világ más övezeteinek a jövőjét nem az államok egymással való katonai szembeállására kell alapozni, hanem az egyenjogú együttműködésre és a biztonság megszilárdítására mindezt állam számára külön-külön és együttvéve. A Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatainak rendezése a teljes egyenjogúság, a hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölése alapján, s annak révén, hogy kölcsönösen tiszteletben tartják mindkét állam függetlenségét és önállóságát azokban az ügyekben, amelyek belső hatáskörükre tartoznak, megfelelő határaik között, ma lehetséges és nagy jelentőségű. Ebben az irányban az egyik fontos lépés lenne, hogy az európai feszültség enyhülésének folyamán mind a két német állam belépne az ENSZ-be és a szakosított nemzetközi intézményekbe. A korábban létrejött megállapodásnak megfelelően a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kellő módom elő fogja mozdítani a kérdés ilyen megoldását Kétoldalú kapcsolatok . A megbeszélések során az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és a szövetségi kancellár behatóan megvitatta a Szovjetunió és az NSZK közötti kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének kérdéseit. A felek arra a következtetésre jutottak, hogy széles körű lehetőségek vannak a két ország közötti kölcsönösen előnyös együttműködés megszervezésére és állandó fokozására a legkülönbözőbb területeken, s ez összhangban lenne az 1970. augusztus 12-én aláírt szerződés betűjével és szellemével. Ennek megfelelően a felek állást foglaltak a kereskedelmi, tudományos, műszaki, kulturális és sportkapcsolatok bővítése mellett, valamint az ifjúsági szervezeteik közötti küldöttségcserék mellett, leszögezték készségüket, hogy hamarosan megkötik a megfelelő egyezményeket. —■ A gazdasági együttműködés fejlesztése céljából vegyes bizottságot alakítanak. — Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt kifejezte véleményét, hogy a Szovjetunió és az NSZK közötti különböző szintű eszmecserék és konzultációk kialakulóban lévő gyakorlata mind a kétoldalú kapcsolatokat, mind a nemzetközi problémákat illetően hasznos és folytatandó. Ebben az öszszefüggésben megelégedéssel regisztrálták, hogy az idén őszszel találkozóra kerül sor a két állam külügyminiszterei között New Yorkban, majd utána a Szovjetunióban. Brandt hazaérkezett Leonyid Brezsnyev szombaton megelégedéssel szólt Willy Brandt nyugatnémet kancellárral tartott kétnapos tárgyalásairól. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára a szimferopoli repülőtéren nyilatkozott a nyugatnémet sajtó képviselőinek, röviddel a kancellár Bonnba történő visszautazása előtt Az újságírók megkérdezték Brezsnyevtől, hogy véleménye szerint a megbeszélések hozzájárultak-e a nyugatnémet— szovjet kapcsolatok megjavításához. Az SZKP főtitkára erre a következő választ adta: „Kétségtelenül. Ez volt a tárgyalások fő célja.” Szombaton hazautazott Willy Brandt a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja. A repülőtéren Willy Brandtot Leonyid Brezsnyev búcsúztatta. Bonnból jelenti az AP. Willy Brandt nyugatnémet kancellár, Leonyid Brezsnyevel, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárával folytatott tárgyalásai után szombat délután viszszaérkezett Bonnba. Abraszimov a Szovjetunió új párizsi nagykövete Moszkvából, jelenti az MTI. Pjotr Abraszimovot, a kiváló szovjet diplomatát akinek neve az utóbbi másfél esztendőben a nyugat-berlini rendezéssel kapcsolatos tárgyalásokkal összefüggésben, különösen gyakran szerepelt a világsajtóban, a Szovjetunió párizsi nagykövetévé nevezték ki. Pjotr Abraszimov jelenleg a Szovjetunióban tartózkodik, de nagyon valószínű, hogy hamarosan elfoglalja új állomáshelyét, hiszen alig egy hónap maradt hátra Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának bejelentett párizsi látogatásáig. Abraszimov elődje, Valérián Zorin, 1965 óta volt a Szovjetunió párizsi nagykövete. A Legfelső Tanács Elnökségének már említett határozata más munkára való áthelyezése miatt, felmenti őt e tisztség alól Izraeli légitámadás egyiptomi gyalogság ellen Phantom-típusú izraeli harci repülőgépek szombaton rakéta támadást intéztek a Szuezi-csatorna mentén állomásozó egyiptomi gyalogság ellen, — közölte Kairóban egy katonai szóvivő. Az izraeli gépek „a csatornától tíz kilométerrel keletre lévő távolságból” lőttek ki rakétákat az egyiptomi állásokra. A kairói szóvivő szerint emberéletben nem esett kár, anyagi károk sem keletkeztek. A szóvivő közép-európai idő szerint 10.20 órában jelölte meg az izraeli légitámadás időpontját, amely az egyiptomi fegyveres erők ellen elkövetett első ilyen jellegű támadás volt a közel-keleti tűzszünet hatálybalépése óta eltelt tizenhárom hónapban. A szóvivő egyidejűleg nevetségesnek nevezte azt a szombati izraeli állítást, amely szerint egyiptomi légvédelmi állásokból tüzet nyitottak izraeli harci repülőgépekre. „Izrael ezzel a nevetséges ürüggyel szeretné megbosszulni magát azért, hogy pénteken lelőtték egyik felderítő repülőgépét” — mondotta a szóvivő. Befejezés előtt Kairóban az államvezetés átszervezése Személyi változás®!? Bócz Sándor, az MTI kairói tudósítója jelenti: Párhuzamosan halad az egyiptomi államapparátus átszervezése és az új kormány összeállítása Az Al Ahram úgy értesült, hogy legkésőbb vasárnap nyilvánosságra hozzák az új minisztertanács összetételét. A kormányalakítás utolsó szakaszában Szadat elnök állandó kapcsolatot tartott fenn Favzi miniszterelnökkel. Időközben végleges formát öltött a köztársasági elnöki hivatal átszervezése. Az átszervezési koncepció abból indult ki, hogy Szadat elnök egyidejűleg áll az állam és a népi politikai szervezet élén, ennélfogva az elnökségi hivatal apparátusában el kell különíteni egymástól az irányító tevékenység hivatalos és népi oldalát. Ami az államvezetés hivatalos részét illeti: Hafez Tszmailt a köztársasági elnök nemzetbiztonsági tanácsadójává nevezik ki, Mohamed Ahmedet, az elnökségi ügyek államminiszterét pedig a belügyi kérdésekkel bízzák meg. Hafez Iszmail korábban, külügyi államminiszter volt. Az államvezetés népi aspektusát tekintve, Mohamed Abdel Szalav El-Zajjat, az ASZÚ Központi Bizottságának első titkára a politikai ügyekért lesz felelős, míg dr. Fathalla El-Khatibot, az ASZÚ kairói titkárát egyidejűleg a tripoli egyezménnyel kapcsolatos feladatok ellátásával bízzák meg. * Az Ali Szabri és társai „összeesküvési” perében ítélkező kairói „forradalmi bíróság” az Al Ahram értesülése szerint hétfőn fejezi be a 12 fővádlott védőbeszédeinek meghallgatását A második, 24 tagú vádlottcsoport ügyének tárgyalása kedden kezdődik. ....- Magyar Nemzet-------— Tímár Mátyás tárgyalásai Peruban •filkereskedelmi szerződés Tábori András, az MTI különtudósítója jelenti: Megkezdődött Tímár Mátyásnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének perui tárgyalássorozata. A hivatalos látogatás első programjaként Francisco Morales Bermudez, gazdasági és pénzügyminiszter fogadást adott a hadsereg házában Tímár Mátyás és kísérete tiszteletére. Pénteken, helyi idő szerint délelőtt, a Minisztertanács elnökhelyettese Carpio Becerra közoktatásügyi miniszterrel tárgyalt. A megbeszélésen oktatási berendezések további magyar szállítási lehetőségeiről volt szó. Délután került sor a perui fővárosban annak a szerződésnek az aláírására, amely külkereskedelmünk utóbbi években létrejött egyik legnagyobb latin-amerikai export üzletkötését jelenti. A szerződés kétesztendős tárgyalássorozatot hoz tető alá. A METRIMPEX és a perui közoktatásügyi minisztérium megállapodása értelmében a magyar ipar 13 millió dollár értékben szállít berendezéseket a középiskolai program végrehajtásához. A szerződést ünnepélyes keretek között írta alá a perui oktatásügyi minisztérium épületében . Herkner Ottó, a METRIMPEX vezérigazgatója és Guabloche közoktatásügyi miniszterhelyettes. Az ENSZ közgyűlése előd Kína felvétele és a közel-keleti válság Pénteken a Biztonsági Tanácsban folytatódott a jordániai panasz vitája. Több arab ország képviselője mutatott rá, hogy Izrael semmibe veszi a világszervezet Jeruzsálemre vonatkozó határozatait. Zentar marokkói küldött felkérte a Biztonsági Tanácsot, küldessen U Thant ENSZ-főtitkárral megbízottat Jeruzsálembe, annak kiderítésére, vajon az izraeli intézkedések összhangban állnak-e az ENSZ határozataival A tunéziai Mussza szerint a Biztonsági Tanácsnak eleget kell tennie kötelességének, azaz őrködnie kell az ENSZ- határozatok végrehajtása fölött. Ghorra libanoni küldött fölszólította a Közel-Keleten élő keresztényeket, mintegy 10 millió embert, ítéljék el Izrael jeruzsálemi akcióit, amelyek a keresztény vallás híveit is „elidegenítik szent helyeiktől”. Az amerikai külügyminisztérium szóvivője pénteken beismerte, hogy az Egyesült Államok még nem talált partnert a Kínai Népköztársaság ENSZ-mandátumával kapcsolatos amerikai elképzeléseket tükröző határozati javaslat előterjesztéséhez. A szóvivő kitért a kérdés elől, hogy vajon a japánok határozottan visszautasították-e ezt a szerepet. Az amerikai ENSZ-delegáció ■— közölte a szóvivő — folytatja a konzultációkat ebben az ügyben. Szadat elnök csütörtöki beszéde nyomán Zajjat egyiptomi ENSZ-fődelegátus jegyzéket adott át az ENSZ-ülésszak elnökének, felkérve, hogy a közgyűlés vitassa meg a súlyos közel-keleti helyzetet, valamint Izraelnek a Biztonsági Tanács határozatát szabotáló magatartását. A Thant ENSZ-főtitkárt és Tarring ENSZ-megbízottat ugyancsak tájékoztatták arról az egyiptomi kérésről, hogy a Jarring-misszió eredményeit terjesszék a közgyűlés elé. Az AFP jelentése szerint a finn kormánynak az a hivatalos bejelentése, hogy Max Jakobson, a finn ENSZ-delegáció vezetője is szerepel az év végén távozó U Thant ENSZ-főtitkár utódjelöltjeinek névsorában, élénk érdeklődést keltett az ENSZ köreiben. Az utódlás kérdésének aktív megvitatása a jövő héttől kezdve várható, amikor megkezdődik az ENSZ közgyűlésének ülésszaka. Megfigyelők rámutatnak, hogy Jakobsok személyét nyilvánvalóan támogatni fogja a Szovjetunió is, hiszen Finnország és a Szovjetunió kapcsolatai kitűnőek. Csou Fu-laj a kínai-amerikai kapcsolatok megfásításának feltételeiről Pekingből jelenti az Új Kína. Csou En-laj, a kínai államtanács elnöke pénteken megbeszélést folytatott Nguyen Thi Binh asszonnyal, a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány külügyminiszterével, aki Párizsból, ahol a Vietnam-értekezleten részt vevő DTFK- küldöttséget vezeti, úton hazafelé Varsó érintésével érkezett Pekingbe. Csou En-laj és Binh asszony megbeszélésén, amely az Új Kína jelentése szerint „nagyon szívélyes és baráti” volt, részt vett még kínai részről Csiang Csing, a KKP Politikai Bizottságának tagja és Csi Peng-fej ügyvezető külügyminiszter. A Reuter szerint hongkongi megfigyelők úgy vélik, hogy Csou En-laj és Binh asszony megbeszélésén szóba került Nixon amerikai elnök tervezett pekingi látogatása. A Kínai Népköztársaság semmiféle engedményre nem hajlandó Nixon pekingi látogatása alkalmából az indokínai népek harcának támogatásával kapcsolatban — hangoztatta Csou En-laj a közelmúltban Szihanuk hercegnek, a kambodzsai ellenállás vezérének. Szihanuk, az AFP pekingi tudósítójának adott beszámolójában idézte Csou En-laj kínai miniszterelnök szavait. „Ami Tajvan kérdését illeti — mondotta, a Szihanukkal folytatott beszélgetés során Csou En-laj —, várhatunk, mert tudjuk, hogy Tajvan végül is visszatér Kína kebelébe. Az indokínai nép azonban szenved, s ezért ez a kérdés elsőbbséget érdemel. Mi azt javasoljuk, hogy minden előfeltétel nélkül folytassunk tárgyalásokat Indokína békéjéről és függetlenségéről. Nixon azt állítja, hogy kapcsolataink megjavítására törekszik. Majd meglátjuk. Egyelőre azt szeretnénk tudni, mit forgat a fejében” — mondotta Csou Enlaj, aki megismételte: a kínai— amerikai kapcsolatok megjavításához feltétlenül szükség van az amerikai csapatok Indokínából való kivonására, hogy az indokínai népek maguk intézhessék ügyeiket. A külpolitika hírei ~y (Moszkva, TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottsága táviratban üdvözölte Tanganyika Afrikai Nemzeti Uniójának (TANU) 15. kongreszszusát. A távirat méltatja a TANU-nak az imperialistaellenes és gyarmatosításellenes harcban betöltött szerepét. (Washington, Reuter) Nem valószínű, hogy Nixon elnök 10 napon belül döntést hoz arról, engedélyezi-e az ország történetének legnagyobb föld alatti nukleáris robbantását — közölte a Fehér Ház. A robbantás, amelyet a tervek szerint az alaszkai partok mellett hajtanak végre, egyes tudósok szerint földrengéseket, szökőárt fog okozni, s óriási pusztítást visz majd végbe a tenger élővilágában. 101 (Washington, MTI) Hugo Black, az Egyesült Államok legfelső bíróságának 85 éves tagja pénteken lemondott tisztségéről, s ezzel —mint a Reuter írja — újból megindulhat az elnök és a szenátus csatározása az utódlás ügyében. Malraux harsra kész Párizsból jelenti az MTI. André Malraux, a híres író, aki de Gaulle idején a kulturális ügyek államminisztere volt, felajánlotta a Kelet-Bengália önállóságáért küzdő mozgalomnak, hogy hajlandó fegyverrel a kézben támogatni harcukat és egy fegyveres alakulat élén harcolni a bengáliaiak ügyéért •Vasárnap 19., szeptember 19. Grivasz árnyéka Ciprus fölött A váltakozó nemzetközi események, a feszültség enyhítésére irányuló tárgyalások és megállapodások egy kissé elterelték a figyelmet arról a válsággócról, amely immár több mint egy évtized óta, ismétlődően konfliktusokat idéz elő és most is kitöréssel fenyeget. Ciprusra gondolunk, ahonnan újra baljós hírek érkeznek. A kis szigetország a nemzetközi sajtó beszámolói szerint ismét katonai táborhoz hasonlít. Mind a két részén, a görög, illetve a török lakta területeken járműosztag követ járműosztagot, az utcákon szinte több a katona, mint a civil, állandó igazoltatások folynak, szemmel látható a készülődés. Mire? Újabb polgárháborúra? Puccsra, vagy egy készülő államcsíny megakadályozására? Minden elképzelhető, különösen mióta Grivasz tábornok eltűnt athéni lakásáról, s ahol a ciprusi görögöknek ez a nyughatatlan, egykori főparancsnoka megjelenik, ott valami mindig történik. A ciprusi válság megoldása jelenleg távolibbnak és bonyolultabbnak tűnik, mint bármikor ezelőtt. Nem eredményezett megoldást az ENSZ békeerőinek állomásoztatása évek óta Számuk jelenleg körülbelül 4000 fő, de volt eset, hogy 7000—9000 katona tartózkodott a szigeten. (Ha e katonaság fenntartásának költségeit a lakosság jólétének emelésére fordították volna, nyilván megszűnik az ellentétek egyik oka, a gazdasági és szociális baj.) Immár több mint három év óta eredmény nélkül tárgyalnak egymással a görög és a török lakosság vezetői, sőt újabban már nem is tárgyalnak. De megromlott a viszony az athéni és a nicosiai kormány között is, s bár Makariosz elnökérsek elégedetten nyilatkozott legutóbbi tárgyalásairól athéni látogatása után, köztudomású, hogy mélyreható személyi és politikai ellentétek keletkeztek a két ország vezetői között. (Egyes megfigyelők ennek tulajdonítják Grivasz tábornok esetleges vállalkozását.) A sokrétű és bonyolult ellentéteket mindennél jellemzőbben szemlélteti az a levélváltás, amely Papadopulosz miniszterelnök és Makariosz érsek, között zajlott le. Papadopulosz iparkodott elhárítani ama „szörnyűséges híreszteléseket”, melyek szerint az athéni junta szövetkezett a török juntával Makariosz megbuktatására, illetve eltávolítására. Ugyanakkor közölte a ciprusi elnökkel kormányánál javaslatait a válság megoldására, amiből arra lehet következtetni, hogy mégiscsak van valami együttműködés a két junta között, aminek elemzése még bonyolultabbá tenné a kérdést (NATO-tagság, amerikai segély, szalonképességre való törekvés stb.).. Papadoputosz még meg is fenyegette Makarioszt, hogy amennyiben nem hajlandó az együttműködésre, a görög kormány kénytelen lesz „olyan rendszabályokat alkalmazni, amelyeket a ciprusi görögség nemzeti és jól felfogott érdeke megkövetel, bármily keserű is legyen az”, tudniillik Makariosz számára. A fenyegetésre az érsekelnök így válaszolt: „Eddig túléltem 13 görög miniszterelnököt, a 14-iket is túl fogom élni.” A háttérben nyilván szerepet játszik az, hogy Makariosz sürgette az alkotmányosság helyreállítását Görögországban és ettől tette függővé az együttműködést. Ám ez az együttműködés akkor is súlyos problémákat vetne fel, ha Konstantin király visszatérne Athénba önkéntes száműzetéséből (amire egyre kevesebb a kilátás) és ha választásokat tartanának Görögországban (ami egyelőre még kevésbé valószínű), mert még jobban kiéleződnének ismét a nemzetiségi ellentétek. A szigetország török lakossága nyilvánvalóan attól tart, hogy napirendre kerül megint az enózisz, vagyis a csatlakozás az „anyaországhoz”, s ez esetben a török kisebbség, amely mindössze egyötödét alkotja a körülbelül 600—700 ezres összlakosságnak, „elvész a görög tengerben”. Elhangzanak természetesen megnyugtató nyilatkozatok ezzel szemben Glavkosz Kleridesz, a görög lakosság egyik vezetője mondotta szeptember elején: „Bennünk is lehetne félelem, hiszen Ciprus oly közel fekszik Törökországhoz, hogy e térségben a görögök érezhetik magukat kisebbségben. Nekünk is védelmeznünk kell az érdekeinket. Másrészt az enózisz most már nem jöhet komolyan szóba. Mi, görög ciprusiak felismertük, hogy a csatlakozás az anyaországhoz bár kívánatos, de megvalósíthatatlan megoldás lenne.” Az ilyen nyilatkozatok természetesen nem mindig meggyőzőek, hiszen a házfalakon továbbra is ott áll a jelszó, és ismeretes, hogy egykor maga Makariosz jelentette ki ünnepélyesen: életét és munkásságát az egyesülés eszméjének áldozza Lehetséges, hogy közben szerepet játszottak politikájában meggondolások, miszerint Ciprusnak nem fűződik sem gazdasági, sem pedig politikai érdeke a csatlakozáshoz, amíg Athénban az ezredesek vannak uralmon, vagy amit az angol nyelvű Cyprus Mail említett: az enóziszt el kell utasítani, mert Ciprus ezáltal elveszítené függetlenségét, s Görögország egyik vidéki tartományává süllyedne. Bármiként alakul a helyzet, a nagy probléma, a nemzetiségi kérdés, az állandó feszültség forrása változatlanul megoldatlan. Az önrendelkezésről, mint mondottuk, zsákutcába jutottak a tárgyalások. A török kisebbség olyan jogokat követel magának, amelyek biztosítékul szolgálhatnának, hogy ne következzék be az enózisz. „Már most csekély kisebbséget alkotunk — mondotta Rauf Denktas a Süddeutsche Zeitung munkatársának —, képzelje el, mennyivel csökkenne a szavunk, ha a sziget Görögországhoz tartozna.'-' Denktas nem hivatalos,. tője a török lakosságnál, elnöke a török közösségi kamarának, gyakorlatilag a a szószóló, mióta Fazil Kücsük, az ország névleges alelnöke haladott korára való tekintettel visszavonultan él. A törökök teljes önkormányzatot követelnek az általuk lakott vidékeken, ott pedig, ahol a lakosság megoszlik, mint például Nicosiában, Famagustában, Lárnacában vagy Limassolban, kettős közigazgatást. Mindezt az alkotmány tulajdonképpen biztosítja is számukra. A görögök ezzel szemben alkotmánymódosításra törekednek. Erős központi kormány a céljuk a török kisebbség számarány szerinti bevonásával, és ellenzik a közigazgatás felosztását, ami szerintük még bonyolultabbá tenné az irányítást és az ügyek intézését, hiszen számos helyen két, — vagy a központival együtt — három szervnek kellene működnie. A központi kormánynyal a törökök még csak egyetértenének, a helyi önkormányzatokhoz azonban eltökélten ragaszkodnak. Politikailag — röviden összefoglalva —, ez az ellentétek fő oka A feszültséget fokozza mindezeken kívül a gazdasági és szociális helyzet. A törökök nem szívesen mennek görögökhöz dolgozni — gyakran nem is kapnak munkát — inkább önként jelentkeznek katonának. Ez újabb összetűzések forrása, mint például augusztus 30-án történt, amikor több ezren vonultak fel a fővárosban (még a kisgyermekek is katonaruhát viseltek) és tüntetően ünnepelték Törökország 1922-es Görögország feletti győzelmének évfordulóját A fenyegető újabb ciprusi válság, amennyiben kirobbanását nem akadályozzák meg időben, komolyan veszélyeztetheti a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló törekvéseket, hiszen stratégiailag fontos helyen fekszik és az esetleges konfliktus hullámai túlcsaphatnak a két közvetlenül érdekelt ország partjain is. Vámos Imre