Magyar Nemzet, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-02 / 258. szám

­ Magyar Nemzet­ife A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . A párizsi mérleg Csaknem negyvennyolc órával Brezsnyev elutazása után a párizsi sajtó első he­lyen változatlanul a szovjet –­francia csúcstalálkozóval foglalkozott. Annak a jele ez, hogy valami történt Pá­rizsban, olyasmi, ami az európai ügyeket jelentősen előreviheti. Igaz, a sok ár­nyalatú francia lapok a rész­letek megítélésében eléggé ellentétes véleményt hangoz­tatnak, de az alaphangra a legkomolyabbnak tekinthető Le Monde álláspontja a mérvadó. Aligha kétséges — írta a vezető külpolitikai új­ság —, hogy 1972-ben össze­ül az európai biztonsági ér­tekezlet. A megállapítás önmagá­ban sommásnak tűnik. Nem olyan egyszerű közös konti­nensünk, hogy kinyilatkoz­tatásszerű megállapítások hangozzanak el róla, nem olyan egyszerűek azok a fo­lyamatok sem, amelyek eh­hez a nagy európai talál­kozáshoz elvezethetnek. Hi­szen végeredményben, bár­milyen nagy gazdasági és katonai erőt képviseljen is önmagában a Szovjetunió és Franciaország — és köztük mekkora a különbség! — Moszkva és Párizs csupán két vezető európai hatalmat képvisel és rajtuk kívül vannak sokan mások is ezen a kontinensen. A szocialista Európa egyöntetű a bizton­sági konferenciára törekvő akaratában, de vajon min­denki osztja-e Nyugaton Pompidou elnök­­nézeteit? Semmiképpen sem lehet ezt mondani, mégis a szovjet— francia együttműködés a pél­da erejével hathat a töb­biekre is. Ha egyebet nem is említünk, máris érezhető ennek a „Keletre nyitó” po­litikának a hatása a béke N­obel-díjas Brandt kancel­lár irányvonalára. Ebben van az egyik lénye­ges pontja a szovjet—fran­cia közeledésnek és ezt tük­rözi a kibocsátott dokumen­tumok egyik leglényegesebb megállapítása: a Moszkva— Párizs együttműködés a nemzetközi életnek immár állandó tényezője. Ez a kooperáció folytatódik és in­tenzívebbé válik, anélkül, hogy bárki ellen is irányul­na; sőt, éppen ellenkezőleg, továbbra is a példa erejével kíván hatni,­ hogy meggyor­sítsa a többiek felzárkózását ahhoz a hármassághoz, ame­lyet még annak idején de Gaulle tábornok fogalma­zott meg: enyhülés, egyet­értés, együttműködés. Brezsnyev párizsi látoga­tásának sikere — ugyancsak a Le Monde vezércikke al­kalmazta a „siker” minősí­tést — éppen e hármasság elmélyítésében van. A csúcs­­találkozók általában több sí­kon folynak. Magukban fog­lalják a kétoldalú kapcsola­tok megvizsgálását és a nemzetközi áttekintést. A kétoldalú kapcsolatok elmé­lyítésével vitathatatlan elő­relépést, ha úgy tetszik, ma­gasabb szintet jelent a ta­valyi moszkvai jegyzőkönyv átalakulása az együttműkö­dés alapelveinek rögzítésé­ivé. Értékelési hiba lenne , többet belemagyarázva, m­int ami benne van, de még na­gyobb hiba lebecsülni ezt a fontos okmányt. A világpoli­tikáról alkotott vélemény­ben lényeges út alig van, de ez csupán azzal magyaráz­ható, hogy a Szovjetunió és Franciaország eddig is nagy­jából egyetértett a fonto­sabb konfliktusok megoldá­sának módjában. Ezt ismé­telten leszögezni ugyancsak eredmény, vagy hogy az ere­deti jelzőnél maradjunk, si­ker. Mindkét oldalon han­goztatták az elmúlt hat nap­ban, hogy két különböző társadalmi rendszerű ország együttműködéséről van szó. Ebben ugyancsak benne van a pozitívum, de az is, hogy törvényszerű bizonyos kér­désekben a problémák ellen­tétes megközelítése. Pozití­vum, hogy Pompidou első ízben kötelezte el magát ilyen egyértelműen az euró­pai biztonsági értekezlet gyors előkészítése és össze­hívása mellett. Különböző megközelítésre vall, hogy ez a „gyorsaság”, ha nem is kö­tődik semmiféle feltételhez, mégis feltételezi előbb a tel­jes nyugat-berlini rendezést, az összes jogi formulák be­tartásával, aztán Bonn moszkvai és varsói szerző­désének ratifikálását. Nem jelent ez semmiféle halasz­tást, mint inkább Francia­­ország nyugat-európai ha­talmi jogainak és nyugati elkötelezettségeinek ismételt hangoztatását. Pozitívum, hogy Párizs maga is szor­galmazza a­ különböző lesze­relési erőfeszítéseket, elsőbb­séget adva a nukleáris le­szerelésnek. A különböző megközelítésről tanúskodik, hogy változatlanul nem ért egyet a közép-európai csa­patcsökkentésekkel és még annyiban sem módosított ál­láspontján, amennyiben alig érzékelte az irányában tett szovjet lépést: az európai biztonságot és csapatcsök­kentést külön kell tárgyalni, elsőbbséget adva a bizton­sági konferenciának. Aligha irreális mindezek­ből arra a következtetésre jutni, hogy nem az ellenté­tes megközelítési módokra kell helyezni a hangsúlyt, mint inkább a szovjet— francia közeledés új és je­lentős szakaszára. Megmu­tatkozott ez abban is, aho­gyan a kétoldalú kapcsola­tok fejlődése, a Ráma—Re­nault több mint egymilliárd frankos megállapodásában kifejeződött. Megmutatko­zott abban, hogy mennyire realista volt a Brezsnyev— Pompidou találkozó egész légköre, beleértve azt az új­­szellemű protokollt is, amely az SZKP főtitkárát államot vezető politikusként ismerte el. Mindent összevetve a ne­vezetes szovjet—francia kü­lönleges viszony fennmaradt anélkül, hogy ez bármiben befolyásolná a benne rész­vevő feleknek nemcsak két­oldalú kapcsolatait, hanem világpolitikai cselekvésüket is. A törekvés inkább abban volt, hogy már 1972-től ez a különleges viszony új szel­leművé és előremutatóvá te­gye egész Európa együttmű­ködését. Párizs, november 1. Tárkonyi Tibor Brezsnyev és Honecker az európai biztonsági értekezlet előkészítéséről .4 külpolitikai helyzet AZ EURÓPAI ÉS A KÖZEL-KELETI HELYZETTEL össze­függésben kommentálták a távirati irodák Leonyid Brezsnyev szombaton befejeződött párizsi látogatását, ami természetesen nem jelenti azt, hogy az SZKP főtitkárának­ franciaországi útja más területeken nem hozott eredményt, csupán arról van szó, hogy kontinensünk politikai erőviszonyai és a közel-keleti válság miatt a szovjet—francia csúcstalálkozót e két kérdésben fokozott figyelem kísérte. A Pravda minden vonatkozásában pozitívan ítélte meg a lá­togatást, amelynek eredményeképpen a szovjet—francia együtt­működés minőségileg új szintre emelkedett. Schumann kül­ügyminiszter az SZKP központi lapjának adott nyilatkozatában arról beszélt, hogy a tárgyalások „nem csalták meg reményein­ket”. A francia lapok többsége is úgy ítéli meg, hogy Moszkva és Párizs együttműködésének elmélyítése kedvezően befolyá­solhatja az európai enyhülés további folyamatát. A Figaro „Kiegyensúlyozott mérleg” című vezércikkében kiemeli: a tár­gyalások részvevői megegyezésre biztatják a két német álla­mot, hogy ily módon megnyíljék az európai biztonsági érte­kezlet összehívásához vezető út. Nem titkolják a lapok azt sem, hogy a kiegyensúlyozott csapatcsökkentés kérdésében fennáll­tak nézeteltérések és egy-két disszonáns hangvételű cikk az európai enyhülési folyamat megvalósítására tett intézkedéseket, erőfeszítéseket a távol-keleti fejleményekkel hozta összefüg­gésbe. Ám még a jobboldali Aurore is kiemelte, hogy Pompidou és Brezsnyev „zöld fényt” adott a biztonsági értekezlet jövő évi megrendezéséhez. Az International Hérald Tribüne azt latolgatta, hogy mikép­pen kapcsolódik­ a párizsi látogatáshoz ,stt. SZKP főtitkárának berlini tárgyalása. Hétfőn délután e megbeszélések befejeztével Brezsnyev elutazott Berlinből és hazaérkezett Moszkvába. A hétfői berlini ebéden elhangzott Honecker- pohárköszöntő­k egyik része a párizsi tárgyalásokkal foglalkozott. Az NSZEP első titkára kijelentette: Brezsnyev ama párizsi megállapítását, hogy Európában most történelmi jelentőségű fordulat bonta­kozik­­ki a bék­e és a biztonság,térén, „mi úgy fogadtuk, mint vezérfonalat a cselekvésre, a még aktívabb harcra a biztonsági értekezlet előkészítéséért”. A pohárköszöntő a továbbiakban az NDK békepolitikáját részletezte és Honecker hangsúlyozta, „ Berlin mindent megtesz, hogy a folyamatban levő tárgyalások minél hamarabb pozitívan befejeződjenek. Kairói kommentátorok elismeréssel méltatták a szovjet—­ francia tárgyalásoknak a közel-keleti konfliktus rendezésére vonatkozó javaslatait. A Journal d’Egypte az amerikai politikát bírálta, amely — a lap megfogalmazásában — ,képtelen volt megérteni a Tito elnök által tolmácsolt egyiptomi álláspontot, azaz Egyiptom hajlandóságát a politikai rendezésre”. Tel Aviv­­ban a jelek szerint idegességet váltott ki az a washingtoni dön­tés, amellyel felfüggesztették az amerikai katonai segélyt. Ez ügyben Golda Meir miniszterelnök fogadta az Egyesült Álla­mok izraeli nagykövetét. Nyugati távirati irodák úgy vélik, hogy ha Tel Aviv a Rogers-féle hat pont alapján hajlandó részt venni a felújítandó közvetett béketárgyalásokon, akkor ezért „cserébe” a beígért, de mindmáig le nem szállított Phantom­­mintájú harci repülőgépeket követeli majd Washingtontól. Brezsnyev befejezte berlini tárgyalásait Berlinből jelenti az MTI. Erich Honecker, a Német Szo­cialista Egységpárt első titká­ra hétfőn délben ebédet adott Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP főtitkárának tiszteletére, NDK-beli baráti látogatásának befejezte alkalmából. Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára a Leonyid Brezsnyev tiszteletére adott ebéden el­hangzott pohárköszöntőjében pártjának Központi Bizottsága, az NDK kormánya és népe nevében szívélyes jókívánsá­gait fejezte ki a franciaországi látogatás sikeréhez. A cselekvés vezérfonala — A párizsi tárgyalások eredményei előmozdítják a béke ügyét és a nemzetközi biztonságot — fűzte hozzá. — Arról tanúskodnak, hogy a különböző társadalmi rendsze­rű államok békés egymás mel­lett élésének lenini eszméje egyre növekvő mértékben hat, bizonyítják a szovjet külpoli­tika emberbaráti céljait. E célok közé tartozik, hogy Európa a béke világrészévé váljék és erősödjék a barát­ság a népek között. — Az ön Párizsban tett ki­jelentését, hogy Európában, ahol olyan gyakran keletkez­tek háborúk és konfliktusok, most, történelmi jelentőségű fordulat van kibontakozóban a jobb jövő, a béke és a biz­tonság felé, mi úgy fogadtuk, mint vezérfonalat a cselekvés­re, a még aktívabb harcra az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet közvetlen előkészítéséért . Az NDK békepolitikája világosan kifejezésre jutott kormányunknak abban a kez­deményezésében, hogy az NDK és az NSZK kössön egymás­sal egyezményt a tranzit­for­galomról, megnyilvánult to­vábbá a nyugat-berlini sze­nátussal folytatott tárgyaláso­kon. Az NDK kormánya az NSZK kormányával és a nyu­gat-berlini szenátussal folyta­tott megbeszéléseken a reali­tásoknak és a tényleges hely­zetnek megfelelő javaslatokat és egyezmény-tervezeteket ter­jesztett elő, azzal a céllal, hogy ha minden oldalon megvan a jóakarat, hamarosan lehetséges legyen a megfelelő egyezmé­nyek aláírása, az NDK kor­mánya megtesz mindent, hogy a lehetőség szerint minél ha­marabb pozitív befejezést nyerjenek e tárgyalások. Leonyid Brezsnyev pohárkö­­szöntőjében hangoztatta, hogy a berlini találkozó­n a politi­kai elvbarátok, valamint a bé­kéért és a szocializmusért foly­tatott közös küzdelem fegyver­társainak találkozója a ked­vező és jó irányú európai vál­tozások közepette folyt le. Megjegyezte, hogy az eredmé­nyeket a kommunisták joggal vallják magukénak, de utalt rá: azt is látni kell, hogy a tő­kés Európában mind aktívab­ban és bátrabban jelentkeznek olyan erők, amelyek a kölcsö­nös megértés és a politikai rea­litás alapján sürgetik az euró­pai problémák megoldását. Lé­nyegében általános elismerést nyert a háború utáni európai határok sérthetetlenségének elve. Lényegében általánossá válik annak megértése is, hogy nem lehet visszafordítani azo­kat a társadalmi és politikai átalakulásokat, amelyek az utóbbi negyedszázad során mentek végbe Európában. Reá­lis körvonalakat kezd ölteni az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet összehívá­sának perspektívája. Valószí­nűleg a­ közeli jövőben elkez­dődhetnek a tárgyalások az Európában elhelyezett fegyve­rek és az itt állomásozó fegy­veres erők csökkentéséről. — Mindezek — folytatta Leonyid Brezsnyev — fontos és pozitív momentumok. Mind­ez­ megfelel az európai konti­nensen végbemenő társadalmi és politikai fejlődés megérett követelményeinek. Megfelel a szocializmus alapvető érdekei­nek is. A testvéri szocialista államok tehát ezért sürgetik olyan kitartóan, olyan követ­kezetesen, hogy Európa legyen a béke és a kölcsönösen elő­nyös együttműködés kontinen­se.­­ És ez országaink számára nem propaganda jelszó, nem politikai taktika, hanem stra­tégiai irányvonalunk jut eb­ben kifejezésre. Ha Európát a tartós béke kontinensévé te­hetjük, akkor teljes egészében kiküszöbölhetjük az államok közötti kapcsolatokból az erő alkalmazását és az erőszakkal való fenyegetőzést. Ebben az esetben mindenképpen tiszte­letben kell tartani minden nép, minden állam egyenjogúságát és függetlenségét, szuverén jo­gait. Végezetül minden mester­séges akadályt le kell távolíta­ni az európai államok — társa­dalmi rendszertől független — békés együttélésének útjából. — Természetes, hogy ennek a programnak a megvalósítása feltételezi az NDK egyenjogú részvételét az európai konti­nens sorsát érintő problémák megoldásában. A békés együtt­élés tartós légköre Európában lehetetlen az NDK, mint füg­getlen és szuverén állam tör­vényes érdekeinek és az ebből fakadó következményeknek fi­gyelembevétele nélkül. Ez az idők parancsa. Ez a szocialista országok európai politikájának abc-je. És nekünk meggyőző­désünk, hogy végsősoron a jog és az igazság diadalmaskodik. — Ugyanakkor — és ezt ma alaposan meg is beszéltük — az Európa központjára vonat­kozó hosszú távú rendezés számos kérdése még megol­datlan. Még komoly politikai küzdelem vár ránk. A reak­ciós és soviniszta beállítottsá­gú körök az NSZK-ban elke­seredett erőfeszítéseket tesz­nek, hogy meggátolják az NDK mint szuverén állam to­vábbi fejlődését, szövetségese­ket találjanak és meghiúsítsák a feszültség mutatkozó enyhü­lését Európában. /, Az NSZK politikája — A Szovjetunió, a Német Demokratikus Köztársaság és más szövetséges szocialista ál­lamok kellő módon értékelik az NSZK kormányának reális lépéseit és készek azokra ha­sonlóakkal válaszolni. Mi azonban a világos és határo­zott politika hívei vagyunk.­­ Feltételeznünk kell, hogy a józan nyugati politikusok tudatában vannak a valódi helyzetnek. Visszaút nincs. A szocializmus pozíciói a Német Demokratikus Köztársaságban megingathatatlanok. Ha egyes nyugati körök abban remény­kednek, hogy a jelenlegi poli­tikai konjunktúrát arra hasz­nálhatják fel, hogy megpró­bálják meggyengíteni és meg­ingatni a szocializmus állás­pontjait az NDK-ban, akkor ezek hiú, soha valóra nem váló remények. Biztosíték erre a Német Szocialista Egység­párt politikai érettsége és ak­tivitása, az NDK dolgozóinak szocialista hazaszeretete. Biz­tosíték erre a szocialista inter­nacionalizmus elvein alapuló testvéri kapcsolat az NDK és a Varsói Szerződés szervezeté­ben helyet foglaló szövetsége­sei között. Fobajanibsa­i szovjet békeoffensiva — Mint tudják, a világsajtó mostanában sokat ír a Szov­jetunió békeoffenzívájáról Mi folytattunk és folytatunk ilyen offenzívát, offenzívát a reak­ció és a háború népellenes erői ellen. Ezt ismételten és világosan kimondtuk az SZKP XXIV. kongresszusán elfoga­dott békeprogramban. A béke­harcot nem egyedül folytat­juk. Velünk van a Német De­mokratikus Köztársaság, ve­lünk vannak más testvéri, szo­cialista országok.­­ Kijelenthetem, hogy a franciaországi látogatás ered­ményeit pozitívan értékeljük. A Pompidou elnökkel és más francia államférfiakkal tartott megbeszélések, a közös szovjet —francia okmányok azt iga­zolták, hogy mindkét hatalom határozottan ellenzi az erősza­kot és az önkényt a nemzet­közi ügyekben, egységesek ab­ban a szándékukban, hogy megóvják és tartóssá tegyék az európai és az egyetemes békét. A szovjet—francia kap­csolatok stabil és tartós jelle­gét a jelenlegi nemzetközi élet fontos tényezőjének, a tartós európai biztonság szavatolásá­hoz vezető sikeres lépések elő­feltételének tekintjük. — Kedves barátaim! Az NSZEP vezetőivel most befe­jezett tárgyalásaink bebizo­nyították, hogy teljesen egysé­ges nézeteket vallunk minden megvitatott kérdésben. Ez nem meglepő. Népeinket, párt­jainkat és államainkat alapos, kipróbált és szüntelenül erősö­dő barátság fűzi össze. Leonyid Brezsnyev hétfőn délután befejezte többnapos baráti látogatását az NDK- ban. Hétfőn délután visszaérke­zett Moszkvába Leonyid Brezs­nyev, a vnukovói repülőtéren az SZKP KB főtitkárát Ko­szigin, Podgornij és más hi­vatalos személyiségek fogad­ták.

Next