Magyar Nemzet, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-01 / 283. szám

­ Magyar Nemzet­­* __________­­__________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • / Alap a tervgazdálkodásha Még egy hónap van hátra a negyedik ötéves terv első éve feladatainak elvégzésé­hez és a gyárakban, a vál­lalatoknál, az építkezéseken a munka üteme meggyor­sult, nagyobb az igyekezet annak érdekében, hogy az 1971. évi programot ered­ményesen teljesítsék. Pár­huzamosan ezzel a szerte­ágazó és nem kevés erőfe­szítést kívánó teendőkkel, és sok fórumon folyik az előkészület az 1972. évi terv végleges kialakítására. A jövő évi népgazdasági terv előkészületeihez tartoz­nak azok a sorozatos ta­nácskozások, amelyeket a szocialista országok külke­reskedelmi képviselőivel bo­nyolítottak le. A már meg­kötött árucsere-forgalmi megállapodások közül ki­emelkedett a magyar— szovjet egyezmény, amelyet dr. Bíró József, hazánk kül­kereskedelmi minisztere írt alá Nyikolaj Patolicsev szovjet külkereskedelmi mi­niszterrel Moszkvában. Több vonatkozásban nagy horderejű a magyar—szov­jet árucsere-forgalmi jegy­zőkönyv aláírása. Elsősor­ban azért, mert a szovjet áruszállítások erősítik, töké­letesítik tervgazdálkodásunk alapjait. A Szovjetunióból 1972-ben érkező kőolaj, vil­lamos energia, koksz, vasérc, hengerelt áru, színesfém, vegyianyag, fa, gyapot és sokféle más termék lehe­tővé teszi iparvállalataink zavartalan munkáját, nép­gazdaságunk tervszerű fej­­­­lődését. Másodsorban azért nagy fontosságú a magyar—szov­jet­ egyezmény, mert feldol­gozóiparunk lendülete to­vább ívelt Gyáraink, válla­lataink termékeit — a belső szükségletek kielégítésén túlmenően — növekvő mennyiségben veszik át a szovjet külkereskedelmi vállalatok. Hazánk és a Szovjetunió közötti külkereskedelmi forgalom további dinamikus fejlődését irányozza elő a mostani megállapodás, amelynek alapját az 1971 —1975. évekre szóló hosszú lejáratú megállapodás ké­pezte. Örvendetes, hogy az export- és importszállítá­sok volumene 14 százalék­kal emelkedik. A Szovjet­unióba­­ irányuló magyar exportszállítások 35 millió rubellal haladják meg az 1972. évi előirányzatokat, a behozatal pedig 25 millió rubellal lesz magasabb. Előnyös-e ez a növeke­dés? feltétlenül. A X.­­ párt­­kongresszus határozataiban olvasható: ,,A baráti szocia­lista országokkal való ter­melési és műszaki együtt­működés, a KGST-országok gazdasági integrációjának fokozatos kibontakoztatása, mindenekelőtt a magyar— szovjet áruforgalom és mű­szaki kooperáció felbecsül­hetetlen lehetőségeket rejt magában előrehaladásunk meggyorsítására.” Hazánk­ban a szocializmus gyor­sabb ütemű építését, népi­­gazdaságunk gyarapodását szolgálja a magyar teremt­­őjes árucsere-forgalom bőví­tése és előmozdítja a szo­cialista gazdasági integrá­ció komplex programjának megvalósítását is­ a kölcsö­nös előnyök alapján. Az országgyűlés júniusi ülésszakán megszavazott kormányprogramban is ki­emelt helyen szerepel a műszaki fejlesztés meggyor­sítása, a hatékonyság eme­lése az iparban, a közleke­désben és a mezőgazdaság­ban. A gépesítés, a nagyobb teljesítményű berendezések alkalmazása a­­ fentiekben döntő szerepet tölt be. A hazánkba irányuló szov­jet exportban sokféle új gép, berendezés szerepel. Elsőnek a központi fejlesz­tési programban nyilván­tartott számítástechnikai gé­peket említjük. A szocia­lista országok kialakították az Egységes Számítástech­nikai Rendszert — ESZR-t —, amelynek lényege: az egyes országokban előállí­tott számítástechnikai gépek azonos elven épülnek fel és egymáshoz csatlakoztatha­tók. Hazánk is részt vesz a program megvalósításában és a kormány nemrég ho­zott határozatával zöld utat biztosított a gépek gyártá­sához, elterjesztéséhez. A Moszkvában­­ most aláírt jegyzőkönyvben arról olvas­hatunk, hogy a magyar­ szá­mítástechnikai eszközök ex­portja négyszeresére emel­kedik, az import pedig a háromszorosát éri el a jövő esztendőben. A Magyar Államvasutak növekvő szállítási feladatai­nak elvégzésében a szovjet Diesel villamos mozdonyok már eddig is nagy szerepet játszottak. A luganszki moz­donygyárban készülő két­ezer lóerős mozdonyokból — amelyeket vasutasaink na­gyon megkedveltek és „Szer­­gej” néven becéznek — a jö­vő esztendőben 68 dara­bot kap a magyar vasút. Mezőgazdaságunk műsza­ki színvonala emelését moz­dítja elő a 4200 traktor és 1300 gabonakombájn, to­vábbá sokféle, már bevált munkagép, amelyeket a Traktorexport szovjet egye­sülés a májusi Budapesti Nemzetközi Vásáron is be­mutatott. Ezzel kapcsolat­ban hívjuk fel az illetékesek figyelmét: a szovjet egye­sülés prospektusában ol­vasható, hogy 20 lóerőtől 300 lóerőig állítanak elő traktorokat kerekes és lánc­talpas kivitelben. Ezt azért említjük, nehogy a „vol­­voizmus” egyes megyei di­vatja után a nyugati „trak­torizmus” eluralkodjék ha­zánkban. Egyik állami gaz­daságunk 170 lóerős trak­tort importált Nyugatról több mint egymillió fo­rintért. A szovjet ipar is előállít ilyent, sőt nagyobb vonóerejűt, szállít is, ha megrendelik, és olcsóbban. A mezőgazdaság műszaki fejlesztésének bázisa a ha­zai ipar, szovjet és a többi szocialista ország ipara. Legnagyobb külkereske­delmi partnerünkkel, a Szovjetunióval kötött 1972. évi árucsere-forgalmi meg­állapodás dinamikus fejlő­désünk alapját teremti meg. Vír István Megkezdődött a Varsói Szerződés külügyminiszteri értekezlete A külpolitikai helyzet LOSONCZI PÁL, az Elnöki Tanács elnöke afrikai látogatá­sának első állomásán kedden megkezdte hivatalos tárgyalásait az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság vezetőivel, élü­kön Huari Bumedien államfővel. A tárgyalások középpontjá­ban a két ország eddig is jó kapcsolatainak bővítése áll, politi­kai, gazdasági és kulturális téren egyaránt. Ugyancsak kedden kezdődött meg a lengyel fővárosban a Varsói Szerződés tag­országai külügyminisztereinek kétnapos értekezlete, amelyen hazánkat Péter János képviseli. A kétnapos tanácskozás elő­terében a tagországok külpolitikájának összehangolása áll az európai biztonsági értekezlet összehívásának meggyorsítása érdekében.­­ Ugyancsak az európai biztonsági értekezlet realizálásáról tárgyaltak a szovjet vezetők Walter Scheel nyugatnémet kül­ügyminiszterrel, aki ötnapos látogatása után visszaérkezett az­ NSZK fővárosába. A szovjet—nyugatnémet külügyminiszteri megbeszélésekről tegnap hivatalos közleményt adtak ki. A köz­lemény szerint a­ megbeszéléseket a kölcsönös megértés és a két ország kapcsolatainak további javítására irányuló törek­vés jellemezte. Lényeges része volt a megbeszéléseknek — a közlemény szerint — a szovjet—nyugatnémet­­szerződés ratifi­kálásának szükségességén kívül a két német állam kapcsola­tainak rendezésére vonatkozó rész. A tárgyaló felek egyetér­tettek abban, hogy az NDK és az NSZK viszonyának normali­zálása nagymértékben hozzájárul az európai feszültség enyhü­léséhez és elősegítheti a biztonsági és együttműködési értekez­let sikerét. E témához kapcsolódva említjük, hogy ma folytatódik az NDK és NSZK között a tárgyalássorozat és ugyancsak ma ül­nek össze az NDK, valamint a nyugat-berlini szenátus képvise­lői, hogy az előzetes szakértői megbeszélések alapján megálla­podásra jussanak. Egyes megfigyelők feltehetőnek tartják, hogy — legalábbis, ami az államközi tárgyalásokat illeti állam­titkári szinten — még ezen a héten eredmény születik. Az európai problémákon kívül változatlanul a Közel-Kelet­re és az Indiai—pakisztáni viszályra irányul jelenleg a nem­zetközi közvélemény figyelme. Ami a Közel-Keletet illeti, jól­lehet Anvar Szadat egyiptomi elnök hétfőn az ASZÚ Központi Bizottsága előtt ismét leszögezte: országának, ha fel akarja szabadítani területeit, fegyverhez kell nyúlnia, az Al Gumhu­­rija New York-i jelentése szerint Riad külügyminiszter, aki jelenleg az ENSZ-ben tartózkodik, kijelentette: „Amennyiben az Egyesült Államok együttműködik az ENSZ Biztonsági Ta­nácsával, lehetségessé válna az izraeli kivonulás elérése, a BT 1967. november 22-i határozata alapján.” A PTI indiai hírügynökség és a pakisztáni katonai szóvivő jelentéséből kitűnik, hogy tovább folytatódnak a harcok az indiai—pakisztáni határ menti övezetekben, elsősorban Kelet- Pakisztán területén. A pakisztáni hivatalos körök azzal vádol­ják az indiai csapatokat, hogy „kelet-pakisztáni területeket foglaltak el” és erre való hivatkozással mozgósították a pakisz­táni légierő tartalékosait. Az indiai nyilatkozatokból viszont az derül ki, hogy az indiai csapatok csupán a kelet-pakisztáni határ mentén elhelyezett tüzérségi ütegek megsemmisítésére kaptak utasítást, semmiféle „hódító szándékuk” nincsen. Két­ségtelen azonban — és ezt a nyugati hírügynökségek megerő­sítik —, hogy a Bangla­desh katonai erői sikereket értek el és több ezer négyzetkilométernyi területet szabadítottak fel. A hírügynökségek ugyanakkor azt is jelentik az ENSZ szék­helyéről, hogy U Thant ENSZ-főtitkár, a válságos helyzetre való tekintettel hamarosan konzultációkat kezd a Biztonsági Tanács tagjaival a kelet-bengáliai kérdésről. Az európai biztonság kérdése szerepel a Varsói Szerződés külügyminisztereinek értekezletén Varsóból jelenti az MTI. Kedden délután Varsóban, a lengyel Minisztertanács palo­tájában megkezdődött a Var­sói Szerződés tagállamai kül­ügyminisztereinek kétnapos értekezlete. A tanácskozás célja az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet összehívásával és ■ előkészítésével összefüggő prblémák megvitatása. A találkozón részt vevő bol­gár küldöttséget Ivan Basev, a csehszlovákot Jan Marko, a lengyelt Stefan Jedrychowski, a magyart Péter János, az NDK-belit Otto Winter, a ro­mánt Corneliu Manescu, a szovjetet Andrej Gromiko kül­ügyminiszter vezeti. A tanácskozáson részt vesz­nek külügyminiszter-helyette­sek, valamint tanácsadók és szakértők.* Péter János külügyminisz­ter hétfőn a késő esti órákban érkezett Varsóba. A pályaudvaron Péter János fogadására megjelent Stefan Jedrychowski lengyel külügy­miniszter és Stanislaw Trep­­czynski külügyminiszter-he­lyettes. Ott volt Marjai József külügyminiszter-helyettes, aki már előzőleg Varsóba érkezett és Németi József, hazánk len­gyelországi nagykövete. Munkatársunk telefonjelentése Megkezdődtek a magyar—algériai tárgyalások Losonczi Pál ma vidéki körútra indul Algír, november 30. Kedd délelőtt az algíri Nép Palotájában került sor a hivatalos magyar—algériai ál­lamfői tárgyalásokra Losonczi Pál pontosan Itt órakor érke­zett az Afrika téren levő ha­talmas épülettömbhöz, amely­nek tisztviselői rendkívül szí­vélyes fogadtatásban részesí­tették. Percekig zúgott a taps, amikor Bumedien elnök társa­ ságában elhaladt a dolgozók sorfala között és felment az első emeleti szalonba, ahol rö­vid eszmecserét folytatott a két elnöki A palotában található az algériai minisz­terelnökség és több szak­minisztérium. Háromezer hi­vatali szobában összesen 15 ez­ren dolgoznak, s valóban ez nevezhető az ország legfonto­sabb irányító központjának. A bevezető eszmecserét kö­vetően néhány perc múlva Losonczi Pál és Huari Rume­dien átment a tárgyalóterem­be.. A két államfő az ovális ta­nácskozó asztalnál középen, egymás mellett foglalt helyet. A kíséretükben levő miniszte­rek, politikai személyiségek, diplomaták és szakértők egy­mással szemközt leülve vár­ták a tárgyalások nyitányát. Bevezetőül Bumedien elnök üdvözölte a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnökét és kíséretét. Nagy sze­retettel köszöntötte Losonczi Pált és sok sikert kívánt a tárgyalásokhoz. Losonczi Pál megköszönte a meghívást, és hangsúlyozta, milyen nagyra értékeli a ma­gyar—algériai baráti együtt­működést, amelynek fejlődésé­vel különösen az utóbbi évek­ben rendkívül elégedett. Ki­emelte, hogy országaink kap­csolatai dinamikusan fejlőd­nek, és kifejezésre juttatta azt az óhaját, hogy a­ továbbiak­ban még tovább kell munkál­kodni azok elmélyítésén. Az Elnöki Tanács elnöke há­rom lényeges kérdéscsoport köré tömörítette ezután beszá­molóját. Részletesen felvázol­ta a Magyar Népköztársaság belső helyzetét, áttekintést adott a nemzetközi élet legidő­szerűbb és legdöntőbb problé­máiról és ismertette a kétol­dalú kapcsolatok fejlesztésére vonatkozó magyar álláspontot. Nemzetközi probléma Ami a nemzetközi problé­mákat illeti, elöljáróban szó­lott az európai biztonsági kon­ferencia sokoldalú előkészíté­sével összefüggő erőfeszíté­sekről, és — mint a magyar delegációhoz közelálló forrá­sokból megtudtuk — hangsú­lyozta, hogy az európai bizton­ság érthetően számunkra az egyik legfontosabb kérdés, hi­szen kontinensünk békéjének biztosítása jótékonyan érez­tetné hatását más földrészek és népek életében is. Szólott az Elnöki Tanács elnöke a kö­zel-keleti helyzetről és kidom­borította, hogy a Magyar Nép­­köztársaság mindig szolidáris volt a megtámadott arab né­pekkel. Mindig követeltük és változatlanul követeljük, hogy valamennyi megszálló csapa­tot — minden feltétel nélkül — ki kell vonni minden arab területről. Természetesen­­ Európa és a Közel-Kelet mellett nagy fi­gyelem fordult más nemzet­közi problémákra is, és Lo­sonczi Pál álláspontunkat ki­fejtve nyomatékosan aláhúz­ta, hogy Indokínában csak a szabadságukért és független­ségükért küzdő népek dönthe­tik el saját sorsukat, senki sem folytathat tárgyalásokat a népek háta mögött, tárgyal­ni csak a legközvetlenebbül érdekeltekkel lehet. Megállapítást nyert az El­nöki Tanács elnökének expo­zéjában, hogy a magyar—algé­riai barátságot a teljes őszin­teség, kölcsönös rokonszenv és a további együttműködés­re törekvés jellemzi. Magyar részről­­— a többi szocialista országhoz hasonlóan — min­­den lehető segítséget megad­­tunk az algériai népnek sza­badságharcában, majd a fel­­szabadulás után támogattuk és támogatjuk békés építő mun­kájuk sikeres megvalósítását. Losonczi Pál javasolta, hogy ne csupán legmagasabb szin­ten, hanem a társadalmi és a tömegszervezetek kapcsolatai­ban is érjünk el mielőbb len­dületes fejlesztést, különös­képpen gazdasági, kereskedel­mi, tudományos-műszaki, kul­turális és egészségügyi téren. A szocialista és az arab országok együttműködése Bumedien elnök válaszában aláhúzta, hogy a Losonczi Pál által kifejtett gondolatokkal egyetért, elmondotta, hogy Algéria helyzete páratlan Af­rikában, hiszen egyetlen or­szág sem küzdött ilyen hosszú ideig — hét évig — szabad­ságáért, s ebben a küzdelem­ben másfél millió algériai vesztette életét. Bumedien el­nök elismeréssel szólott a szocialista világrendszer or­szágainak önzetlen támogatá­sáról mind a harc korszaká­ban, mind a felszabadulás utáni békés építő­­munka ide­jén. Az algériai államfő ugyancsak részletes tájékozta­tást adott országa életéről, és felhívta a figyelmet arra, hogy a mai Algéria nem ugyanaz, mint amilyen volt a francia gyarmati iga lerá­zása utáni pillanatokban. Az algériai nép valóban élni tu­dott a szabadsággal. Létrejöt­tek az államosítások. Megszü­letett a földreform, amelynek legfőbb célja a mezőgazdaság korszerű nagyüzemi átszerve­zése. A világpolitikai összefüggé­seket érintve, Rumedien el­nök kiemelte Alekszej Koszi­gin legutóbbi látogatásának jelentőségét, és a Szovjetunió barátságának fontosságát. Az algériai külpolitikát irányító alapelv abban jut kifejezés­re, hogy igyekszik megakadá­lyozni Nyugat-Afrika válság­­övezetté változtatását az im­perialista erők részéről. Szó­lott azokról a közvetlen fe­nyegetésekről, amelyeket „at­­lantista­’ részről intéznek ezen országok ellen. Egyetértett Burn­edien ab­ban, hogy az európai bizton­ság megteremtése Afrika ügye is, és hangsúlyozta, őszintén szeretné, ha ez a törekvés eredménnyel járna. Egyetér­tett Losonczi Pál minden konkrét javaslatával a két or­szág közötti kapcsolatok fej­lesztésében, és a maga részé­ről is kiemelte, hogy milyen nagy jelentőséget tulajdonít a szocialista országokkal — így hazánkkal — ápolt barát­ságnak. Baráti véleménycsere A­ csaknem négyórás állam­fői tárgyalások — mint álta­lában jól tájékozott körök elmondották — a legteljesebb őszinteség, baráti vélemény­­csere jegyeit viselték magu­kon, módot adtak a nézetek tisztázására, és az álláspon­tok még közelebb hozására. Mindkét fél szükségesnek lát­ja további egyezmények meg­kötését és a két ország kül­ügyminiszteri színtű találko­zójának létrehívását. Kedden délután az illetékes miniszterek és szakértők foly­tatták a tárgyalásokat, saját területeik speciális teendői*­­*

Next