Magyar Nemzet, 1971. december (27. évfolyam, 283-308. szám)

1971-12-04 / 286. szám

u /1/ 1 f /­­ ■ Magyar Nemzet ~4 HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA » Kettős pillér Az erkölcsi és az anyagi ösztönzés, elismerés ,,pontos adagolása”, együttes, vagy külön alkalmazása a szocia­lista vezetés tudományához (művészetéhez) tartozik. Az MSZMP Központi Bizottsá­gának december elsejei ülé­séről szóló közleményben a következő olvasható: „A Központi Bizottság szüksé­gesnek tartja, hogy a szocia­lista öntudat és az anyagi érdekeltség kettős pillérjére építve tovább fejlődjön, újabb lendületet kapjon a szocialista munkaver­seny­mozgalom ■.Úgy hiszem, erre a kettős pillérre épül általában a legfontosabb ter­melőerő, az ember fejlődése. Egyes vezetők azonban más „építészeti” megoldá­sokra gondolnak: ,,Az embe­rek pénzt akarnak látni” — ezt a szentenciát mostaná­ban gyakran halljuk. Nem vitatható, zsebének senki se ellensége. ,,Az emberek pénzt akarnak látni” bölcs mondás, „lenyelt” folytatá­sa: „és nem szöveget halla­ni.” Bizonyos szövegekkel szemben valóban allergiá­sak, de a humánus kapcso­latokat, bánásmódot elvár­ják, s azok pénzzel meg nem válthatók. Még az anyagi ösztönzésnek is van erkölcsi oldala. Az kapja-e a pénzt, aki megérdemli, aki nyújt valamit , ellenében, vagy az, aki úgy ahogy el­­végezgeti a munkáját, ki­húzza a nyolc órát, de tud a főnök nyelvén beszélni? S a régebbi gyakorlatra emlé­keztetve: ki kapja, a törzs­gárda tagja, vagy egy kóbor lovag? Újabb példa: egy vállalat központi támogatáshoz ju­tott az indokolatlan bér­egyenlőtlenségek megszünte­tésére, amelyeknek a nők a károsultjai. E meghatározott célra kapott összegből azon­ban maradásra bírta a tá­vozni akaró férfiakat, növel­ve ezzel az igazságtalan bérkülönbségeket. Az is megtörténik, hogy egy mun­kásközösségnek pénzt ígér­nek egy halaszthatatlan munkáért. Megteszik, amire kérték őket, de közben, úgy­mond, a pénz elfogyott és egy kézfogást kapnak he­lyette. Ez egyben az erköl­csi elismerés lejáratása is. S miként az erkölcsi elisme­rést nem lehet pénzzel pó­tolni, akként nem lehet a célprémiumot kézfogással helyettesíteni. Az nem vitás, hogy az anyagi méltánylást pénzben fejezik ki, ám, hogy mit ér­tünk erkölcsi elismerésen, az nem kellőképp tisztázott. Erkölcsi elismerés az a megbecsülés, ami minden tisztességes embernek jár, ha pontosan, szépen dolgo­zik. Egy fiatal szakember írta nekünk: ott akarta hagyni a gyárat és szándé­kát bejelentette a főnöké­nek. .Az rámordult: „Mit akar még? Hiszen megfize­tem magát. Prémiumot is adok!” A levélíró felhívta a figyelmünket az egyes szám első személyre, amelyet újabban gyakran hall az üzemben és másutt is. „Fi­zetésemelést adok, jutalmat adok, beutalót adok, olcsó ebédet adok. Mintha a sa­ját pénzéből adná a jutal­mat. Már csak az hiányzik, hogy azt mondják: munkát adok, mint Sch. úr, akié az államosítás előtt a gyár volt. Azt mesélik, a szava­­járása volt ,ezzel a hülye­séggel ezer forintot loptak ki a zsebemből’. Ha pedig valami jó munkát látott, a pénztárcájába nyúlt és mun­kásnak vagy tisztviselőnek borravalót dugott a zsebébe. Lejárt a műhelybe is, lete­remteni a mestert, aki szin­tén kitöltötte a mérgét vala­kin.” Tagadhatatlan: vannak, akik Sch. úrként viselked­nek. Lehet, hogy ez első visszahatása a vállalatok nagyobb rendelkezési jogá­nak a társadalmi tulajdon felett, és egyes emberek tá­­gabb hatáskörének. Még nem tudták megváltozott helyzetüket szocialista szel­lemben felfogni, kapitalista viselkedési mintákat követ­nek, akár az életben, akár a filmen látták a példát. Vagy lehet ez a kispolgári úrhat­­námság megnyilvánulása is. Akár ez, akár az, el kell ítélni. Mert eszmeileg meg­károsítják a társadalmi tu­lajdont, illetve a szocialista demokráciát. Tévedések elkerülésére: nem a jogos szigort kifogá­soljuk a kötelességmulasztó­val szemben. Mert azt nem is tapasztaljuk gyakran. A gorombaság azonban igen gyakran megfér a liberaliz­mussal. Akinek basáskodása, úrhatnámsága miatt vaj van a fején, az engesztelésül en­gedékeny a kötelességmu­lasztókkal. Különösképp a híveivel. A bánásmódra való pana­szok az emberi önérzet nö­vekedésével is arányosak. Nos, hogyan lehet az önér­zetre apellálni, torlódó meg­rendelések esetén, ha teg­nap megsértettük? Az er­kölcsi ösztönzés az önérzet­hez, áldozatkészséghez szól. Ma nem egyszer az or­runk alá dörgölik, hogy Nyugaton magasabbak a fi­zetések. Ez vitathatatlan. Bár a reáljövedelmek meg­állapításához nem elég a borítékok tartalmát és a valuták fekete árfolyamát összehasonlítani. Ilyenkor azzal érvelünk, hogy a mi országunknak sok még a be­­hoznivalója, de szociálpoli­tikai rendszerünk állja a versenyt a legfejlettebb ka­pitalista országokéval is. A létbiztonság nagyobb, a munkára való jogával min­denki élhet. Ez nem elég ér­velésként. Az elidegenedés egy formájával szemben ne­künk az emberséges kap­csolatokat kell felvonultat­nunk, hisz az összehasonlí­tásnál van javítanivalónk a keresetekben és kirakatok­ban, a termelékenységben és műszaki színvonalban. Ami­ben felülmúljuk és az eddi­ginél jobban felülmúlhatjuk őket, az az üzemi demokrá­cia és a szocialista humaniz­mus. E kettő mind az anya­gi, mind az erkölcsi elisme­rés környezete. Forrása is, mert ahol jó a légkör, ott hatékonyabb a munka. S még egy megjegyzés: nem csupán anyagi és erkölcsi el­ismerés van, hanem pénz­­büntetés és erkölcsi megbé­lyegzés is. Akik az állam, a közösség számlájára nagy­lábon élnek, s a hatalom­mal visszaélnek, azokkal szemben azt kell alkalmaz­ni. Kovács Judit Súlyosbodott a háború veszélye India és Pakisztán között A külpolitikai helyzet VALAHÁNYSZOR SZOVJET ÁLLAMFÉRFIAK külföldiek­kel találkoznak, az időszerű politikai témákon kívül szóba ke­rül a gazdasági együttműködés és a kereskedelmi forgalom bő­vítésének lehetősége is. Az utóbbi időben sűrűn adódnak ilyen alkalmak. Jelen pillanatban Dániában tartózkodik a szovjet miniszterelnök és mint a csütörtök esti banketten kifejtette, tárgyalásainak kifejezett célja, hogy a gazdasági együttműkö­dés újabb lehetőségeit tárja fel. Mielőtt Dániába utazott volna. Moszkvában amerikai üzletembereket fogadott, s az eszmecsere során egészen konkrét elképzelések merültek fel arra nézve, hogyan bővítsék a szovjet—amerikai gazdasági kapcsolatokat, amelyeket az amerikai kormány kereskedelemügyi miniszteré­nek, Slansnek moszkvai látogatása hozott mozgásba. Stansnek abban a különös megtiszteltetésben volt része, hogy a Legfelső Tanács ülésén végighallgathatta Koszigin előter­jesztését az ötéves tervről. A szovjet miniszterelnök ismét fel­újította azt a gondolatot, hogy a Szovjetuniónak szándékában áll záros határidőn belül utolérni és elhagyni az Egyesült Államokat. Az ötéves terv a lakosság életkörülményeinek javí­tását állította az első helyre a gazdasági teendők sorrendjében, s — miként a Pravda most újból aláhúzta — elsősorban a szov­jet nép ellátását, fogyasztási cikkek iránt mutatkozó keresle­tének jobb kielégítését ajánlotta az ipar, a mezőgazdasági és a kereskedelem figyelmébe. Nagy nyomatékkal szólt Koszigin arról, hogy az életszínvonal-politikának lényeges része az árak stabilitása, s ezt a kormány mindenképpen biztosítani akarja. Arról is beszélt, hogy a nagyszabású gazdasági terveket a szo­cialista és nem szocialista országokkal fennálló gazdasági kap­csolatok bővítése útján kívánják megvalósítani. Az új ötéves terv részletes kidolgozása előtt gondosan és kö­rültekintően meg kellett vizsgálni, mi várható a nemzetközi helyzetben. A rendelkezésre álló anyagi erőforrásokat asze­rint kell megosztani az ágazatok között, a beruházási arányo­kat úgy kell meghatározni, hogy mérlegelni kell, feszültebb időszakra kell-e számítani, avagy remélni lehet-e a feszültség enyhülését. A szovjet párt- és állami vezetés minden jel sze­rint úgy ítélte meg a helyzetet és a viszonyok alakulását, hogy a nukleáris világháború veszélyét — együttműködve az Egye­sült Államokkal — fokről fokra csökkenteni lehet. Ezt céloz­zák a kétoldalú tárgyalások, egyebek között a stratégiai fegy­verrendszerek korlátozásáról. Sőt arra is kínálkozik mód, hogy a már meglevő, vagy ezután teremtődő helyi viszályokat loka­lizálják, még mielőtt láncreakció-szerűen kontinentális, vagy annál is szélesebb konfliktusokká válnak. Ilyen tűzfészkek adódnak szép számmal, gondoljunk Indokínára, a Közel-Ke­letre, vagy legújabban az indiai szubkontinensre, ahol az indiai kormány rendkívüli ülése gyakorlatilag hadiállapotban levő­nek nyilvánította az országot Pakisztánnal. A legreménytelibben Európában alakul a helyzet, ahol az enyhülés folyamata máris számottevően előrehaladt, s a foly­tatás is jónak ígérkezik. Hírmagyarázók úgy számolnak, hogy a német államközi tárgyalások legkésőbb a jövő hét első nap­jaiban eredményesen befejeződnek. A nyugat-berlini lapok pénteken már ismertették a parafálás előtt álló megállapodás részleteit. Ha Európában új helyzetről lehet beszélni, márpedig lehet, akkor a kelet-nyugati bizalmatlanság fokozatos csök­kenése, Nyugat-Berlin státusának rendezése és a két Német­ország viszonyának normalizálása ennek az új helyzetnek fon­tos­ elemei. De új arculatot kölcsönöz kontinensünknek az a folyamat is, melynek során az európai Közös Piac magába szippantja a konkurrens-csoportosulásnak, az EFTA-nak tagállamait. A he­tekké vagy tízezeké bővülő hatok olyan gazdasági és politikai erőket összpontosíthatnak, hogy versenytársaivá válhatnak az Egyesült Államoknak. Ebből a szempontból kíséri nagy figye­lem Brandt és Pompidou találkozását, amelytől a legoptimis­tábbak azt várják, hogy helyreállítja azt a szívélyességet, ame­lyet a nemzetközi valutaválságban elfoglalt ellentétes állás­pont és Schiller tapintatlansága semmivé foszlatott. • Az előz­mények ismeretében azonban úgy látszik, hogy a francia és a nyugatnémet gazdasági érdekek annyira ellentétesek, és a poli­tikai célok is eltérőek, ezért döntő és minőségi változásra a két ország viszonyában aligha lehet számítani. Indiában kihirdették a rendkívüli állapotot Az indiai kormányfő pén­teken délelőtt Calcuttában járt. Beszédet mondott, s ab­ban megismételte korábbi ki­jelentéseit, amelyek szerint az indiai szubkontinensen fennálló válság megoldásának egyetlen módja az, hogy Pa­kisztán vonja vissza fegyveres erőit Kelet-Pakisztánból. Gandhi asszony Calcuttában értesült arról, hogy pakisz­táni repülőgépek pénteken légitámadást intéztek India három északnyugati városa — Srinagar, Kasmír fővárosa, továbbá Amritsar és Panthan­­kot — ellen. A kormányfő úgy döntött, hogy nyomban visszatér Új- Delhibe, ahol a késő esti órákra összehív­ták a kormány rendkívüli ülését. A rendkí­vüli kormányülésen úgy dön­töttek, hogy kihirdetik a rend­kívüli állapotot az ország­ban. Indira Gandhi pénteken es­te az ország lakosságához in­tézett rádióbeszédében beje­lentette, hogy Pakisztán totá­lis háborút kezdett India el­len, s így ,,más választásunk nincs, mint hogy hadiállapot­ba helyezzük országunkat". A Reuter Rawalpindiből azt jelentette a pakisztáni rádióra hivatkozva, hogy az indiai csapategységek a ke­let-pakisztáni határ teljes hosszában támadásba lendül­tek. Az indiai—pakisztáni konf­liktus súlyosbodása miatt Koszegin miniszterelnök eset­leg lerövidíti hivatalos­sá­ niai látogatását és lemondja a program szerint vasárnap este kezdődő norvégiai utazá­sát — jelentette péntek este a szovjet küldöttséghez közel­álló körökre hivatkozva az AFP hírügynökség. Az AP dán forrásokra hi­vatkozva jelentette, hogy Krag miniszterelnökkel foly­tatott csütörtöki magánbeszél­getés során Koszigin nagyon borúlátóan nyilatkozott a helyzetről. Hozzáfűzte, hogy kormánya mindent megtesz a háború megakadályozására. Mint az MTI pekingi tudó­sítója jelenti, a kínai sajtó ed­dig viszonylagosan tartózkodó magatartásával szakítva, ezen a héten heves propagandakam­pányt indított India ellen, az­zal vádolva, hogy a „szociál­­imperializmus” (azaz a Szov­jetunió) támogatásával ag­ressziót indított Pakisztán el­len Kelet-Pakisztán annektá­­lása céljából. Gazdasági együttműködésről tanácskozik Koszigin Dániában Koppenhágából jelenti az MTI. Jó kezdetet vettek Dá­niában a szovjet—dán kor­mányfői tárgyalások — rövi­den így lehet összegezni Ko­szigin szovjet miniszterelnök dániai látogatásának első nap­ját. Krag dán miniszterelnök, a csütörtök esti banketten pohár­köszöntőjében méltatta az utóbbi idők pozitívan ható európai fejleményeit, köztük a Szovjetunió és az NSZK, illet­ve a Lengyel Népköztársaság és az NSZK szerződését, vala­mint a Nyugat-Berlinről szóló négyhatalmi­­ megállapodást. Hangsúlyozta, hogy Dánia kez­dettől fogva melegen támo­gatta az európai értekezlet eszméjét — a biztonság és együttműködés előmozdítását — s úgy véli, hogy a Nyugat- Berlin helyzetéről folyó tár­gyalások sikeres befejezése megnyithatja az utat az euró­pai biztonsági konferencia sok­oldalú előkészítése előtt. A miniszterelnök megállapí­totta, hogy a két ország viszo­nyát a sokoldalú hagyományos baráti kapcsolatok jellemzik. Külön kitért a gazdasági kap­csolatokra és kifejezte azt a reményét, hogy Koszigin kor­mányfő mostani látogatása előmozdíthatja az árucsere fejlődésén kívül a műszaki-tu­dományos együttműködés bő­vítését is. Koszigin miniszterelnök vá­laszában szintén hangsúlyoz­ta, hogy koppenhágai tárgya­lásai homlokterében az euró­pai és a kétoldalú kapcsolatok kérdései állanak. Megjegyezte, hogy látogatása egyik fő cél­jának a gazdasági együttmű­ködés új területeinek felkuta­tását tekinti. Koszigin hangsúlyozta: a Szovjetunió szeretne számítani a dán kormánnyal való aktív és szoros együttműködésre a feszültség további enyhítését szolgáló lépések megtételében A szovjet miniszterelnök pénteken Koppenhága környé­kén megtekintett egy tejipari szövetkezeti vállalkozást, egy modern elektronikai üzemet és a dán gépipari szakszervezet egyik speciális szakiskoláját. A körút Fredensborgban, a dán királyok vidéki reziden­ciáján zárult. Koszigin miniszterelnök szombaton program szerint Aalborgba, a Jütland-félszi­­get egyik kereskedelmi és kulturális központjába utazik. Ameri­kai üzletem­berek Moszkvában Moszkvából jelenti a TASZSZ­ Moszkvában befejezte munká­ját a szovjet—amerikai kerek­asztal értekezlet, amely — mint az erről szóló közlemény hangoztatja — gyakorlatias és őszinte légkörben folyt le. A találkozón — amelyen az Egyesült Államok üzleti körei­nek képviselői és a szovjet mi­nisztériumok és külkereske­delmi szervek vezetői vettek részt — nem hivatalos véle­ménycserét folytattak számos olyan kérdésről, amely a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok gazdasági, kereskedel­mi és tudományos-műszaki kapcsolatainak fejlesztését érinti. Az amerikai üzleti kö­rök képviselői hangoztatták, hogy keresik a Szovjetunióval való széles körű gazdasági együttműködés útjait. Alekszej Koszigin szovjet kormányfő fogadta az ameri­kai üzletembereket. Magyarországra látogat a jugoszláv miniszterelnök Dzsemal Bijedics, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság szövetségi végre­hajtó tanácsának elnöke Fock Jenő miniszterelnök meghívá­sára a közeli napokban hiva­talos, baráti látogatásra ha­zánkba érkezik. Bumedien elnök­ magyarországi meghívást fogadott el közlemény elnökünk, algériai látogatásáról Losonczi Pál ötnapos algé­riai látogatásáról és tárgyalá­sairól pénteken közleményt adtak ki Algírban. A doku­mentum felidézi elnökünk öt­napos programjának részleteit, ismerteti a hivatalos tárgyalá­sokon részt vett magyar és al­gériai delegáció névsorát, a megvitatott témákat, s aláhúz­za, hogy a tárgyalások az őszinte barátság és megértés légkörében folytak le. A felek kölcsönösen tájékoztatták egy­mást országaik politikai, gaz­dasági és kulturális fejlődésé­ről, eszmecserét folytattak a kétoldalú kapcsolatokról és fejlesztésük távlatairól, átte­kintették a nemzetközi helyzet időszerű problémáit A magyar—algériai tárgya­lásokon megállapodás szüle­tett, hogy — összhangban a két ország lehetőségeivel — szélesítik és sokrétűbbé teszik­ a kapcsolatokat. Ezt a célt szolgálja a hosszú lejáratú ke­reskedelmi megállapodás alá­írása és a kormányközi vegyes bizottság létrehozása. A közle­ményből kitűnik, hogy véle­ménycsere volt a párt- és tö­megszervezetek kapcsolatairól és egyetértésre jutottak az ilyen kapcsolatok fejlesztésé­ben Mindkét részről kifejez­ték azt a szándékot, hogy

Next