Magyar Nemzet, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-14 / 11. szám

Péntek, 1972. január 14.. Pápor kanonok záróbeszéde A brüsszeli találkozó új szakaszt nyitott az európai biztonságért vívott harcban Június 2­5 között Brüsszel­ben megrendezik az európai közvélemény képviselőinek az európai biztonság és együtt­működés kérdéseivel foglalko­zó közgyűlését; az előkészítés politikai kérdéseivel nemzet­közi kezdeményező bizottság, gyakorlati teendőivel operatív titkárság foglalkozik. Rendsze­resen megjelenő tájékoztató bulletin biztosítja az előké­szítő munka nyilvánosságát és összehangolását — ezek az európai közéleti személyiségek szerdán zárult brüsszeli kon­zultatív találkozójának legfon­tosabb döntései, amelyeket a részvevők teljes egyöntetűség­gel fogadtak fel. A részvevők elhatározták, hogy a kezdeményező bizott­ság nyitva áll mindazon tár­sadalmi, politikai, kulturális és vallási erők előtt, amelyek hozzá akarnak járulni az euró­pai biztonság és együttműkö­dés kialakításához, követke­zésképpen a bizottság később is elfogad csatlakozókat. Az operatív titkárság a most hozott döntések és a kezdemé­nyező bizottság utasításai alapján dolgozik, székhelye Brüsszel, és benne is érvé­nyesül a nemzetközi képvise­let és a sokrétűség elve; ál­landó kapcsolatot tart az euró­pai biztonság és együttműkö­dés nemzeti bizottságaival, il­letve a megfelelő körökkel és csoportokkal, valamint a kez­deményező bizottság tagjaival; április folyamán munkaülésen tesz jelentést a kezdeményező bizottságnak a végzett szerve­ző munkáról. A nemzeti bizottságok és az európai biztonság mellett síkra­­szálló más, a munkában részt vevő csoportok folyamatosan tájékoztatják a titkárságot te­vékenységük eredményeiről. Segítik az operatív titkárságot és a kezdeményező bizottságot a júniusi közgyűlés sokrétű képviseleti jellegének biztosí­tásában. Három témakör A tájékoztató bulletin az operatív titkárság kiadásában, a Syntheses című brüsszeli fo­lyóirat gondozásában jelenik meg, beszámol a közvélemény különféle rétegeinek az euró­pai biztonság és együttműkö­dés érdekében kifejtett erőfe­szítéseiről. A Syntheses folyó­irat egyébként (igazgató, Mau­­rice Lambilliotte révén, aki igaja volt a most zárult ta­nácskozás belga szervező cso­portjának) jelentős részt vál­lalt a konzultatív találkozó előkészítésében; tavaly decem­beri száma teljes egészében az európai biztonság és együtt­működés kérdéseivel foglalko­zik. A júniusi közgyűlés tárgy­­sorozatául a jelenlegi konzul­tatív találkozás részvevői há­rom nagy témakört ajánlottak: a közvélemény és az európai Maear Nemzet Júniusban Brüsszelben: az európai népek közgyűlése a biztonságért és az együttműködésért Katonai hatalomátvétel Ghánában A külpolitikai helyzet ELTÁVOLÍTOTTÁK TISZTSÉGÉBŐL Busia ghánai minisz­terelnököt, aki kedden érkezett gyógykezeltetésre Londonba. Távollétében Achampong alezredes felfüggesztette az alkot­mányt, a parlamentet, betiltotta a politikai pártokat és kato­nai, polgári személyekből álló bizottság vette át a teljhatalmat Accrában. A hiányos hírforrások miatt egyelőre homály fedi a puccs több részletét, annyi azonban már világos, hogy az új rezsim gazdasági visszaélésekkel vádolja a régit Figyelemre méltó a TASZSZ kommentárja, amely szerint az utóbbi évek­ben egyre romlott a gazdasági helyzet Ghánában, s ez elége­detlenséget szült a lakosság körében. Az afrikai földrész bizonytalan politikai légkörében gyakoriak a katonai állam­csínyek, s az eddigi puccsokból arra következtethetünk, hogy a döntéseket többnyire szűk körben hozzák meg, s a hadsereg­nek meghatározóan fontos szerepe van. A ghánai katonai hatalomátvétel mellett a világpolitika állandóan napirenden levő témái szerepelnek a hírkrónikában. Kairóban érdeklődéssel várták Szadat elnök csütörtök esti beszédét. A belső front — nyugati jelentések szerint — a kairói belpolitika homlokterébe került az utóbbi hetekben; a Neue Zürcher Zeitung úgy értesült, hogy a Nílus-parti fővárosban a lakosságot felkészítik mind a kisebb, mind a nagyobb ható­sugarú esetleges harci cselekményekre. Az egyiptomi tömegek, a svájci lap szerint, feszült figyelemmel várják a döntéseket. Ezzel egyidejűen azonban — több hivatalos kairói állásfoglalás is rámutatott erre — Kairóban a belső front fokozott felkészítését nem tartják ellentétesnek a diplomáciai akciók szorgalmazá­sával. Egyiptom több ízben is kinyilvánította, hogy hajlandó részt venni Jarring felújított tárgyalásain. New Yorkban foly­nak az ilyen célzatú előkészületek, s hírek szerint az ismét az ENSZ székhelyén tartózkodó Gunnar Jarring tárgyalni szán­dékozik Egyiptom és Izrael ENSZ-delegátusával. Golda Meir izraeli miniszterelnök szerdán cáfolta, hogy országa „bármi­fajta engedményt” ígért volna Washingtonnak a Phantom repülőgépekért. A cáfolat hátterét a nyugati lapok magyaráz­ták meg: értesülések szerint állítólag Washington a Phantomo­­kat azzal a feltétellel bocsátja Tel Aviv rendelkezésére, hogy ez izraeli kormány részt vesz a Jarring-tárgyalásokon. Golda­­leir most ezt cáfolta, azt állítva, hogy kormánya nem bocsát­kozott „politikai alkuba”. A Kairóban ülésező afroázsiai szolidaritási értekezlet öt­tagú bizottságot küld a Bangla­deshbe, hogy megvizsgálja az ottani helyzetet. Nyugati lapok beszámoltak róla, hogy az indiai szubkontinens eseményeit használta fel Kadhafi líbiai elnök­i­uag,hogy támadja Indiát. Mindenesetre a jelek végérvényesen arra­ mutatnak­, hogy­ az indiai szubkontinenisen­ sikerült­ az igazságtalan elnyomás alól felszabadítani a megszállt terüle­teket és ebben vitathatatlanul két tényező játszott szerepet, egyfelől a lakosság ellenállása és felkészültsége, másfelől India támogatása. Mudzsibur Rahman sejk, mint daccai jelentések hírül adják, több tárcát is megtartott magának, amellett, hogy ő vezeti a kormányt is. A Bangla­desh egyik hivatalos állás­­f­­glalása újra leszögezi, hogy a legutóbbi eseményekben fontos szerepet játszott a Szovjetunió, s ezért a bengáliai köztársaság hálával tartozik a szovjet népnek. Moszkvában — mint az MTI tudósítója jelentette — bírálták Ezihanuk herceg egyik interjúját, amelyet a Far Eastern Eco­­nomic Review című lapnak adott. A Lityeraturnaja Gazeta idézte Sziha­nuknak azt a képtelen állítását, amely szerint „az oroszok nem óhajtják Hanoi győzelmét az amerikai agresszió elleni harcban”. A szovjet hetilap határozottan leszögezi, hogy Szihanuknak semmi oka nem volna a Szovjetunió rágalmazá­sára, ha valóban a kambodzsai felszabadító harc érdekeiből indulna ki. Emellett — mint a szovjet lap írta — Szihanuk nyilatkozatában rasszista szólamokat is hangoztatott. biztonság problémái, a közvé­lemény és az európai együtt­működés problémái és az európai biztonság és együtt­működés hozzájárulása a vi­lágbékéhez. A nagy jelentőségű értekez­let alaposan és körültekintően foglalkozott az európai bizton­ság szerteágazó problematiká­jával, beleértve az összehívan­dó összeurópai biztonsági érte­kezlet különböző összefüggé­seit, a júniusi találkozó elő­készületeit. Először plenáris ülésen tárgyaltak a témáról, majd munkacsoportokban folyt tovább a munka. A mun­kacsoportokban aktív magyar részvétel volt a jellemző, a magyar küldöttség valamennyi tagja közreműködött egy-egy munkacsoportban. Rajtuk kí­vül a második munkacsoport munkájában a Béke-világta­­nács delegációjának képvise­letében Pethő Tibor, a Magyar Nemzet szerkesztő bizottságá­nak tagja is részt vett. Az értekezlet fontosságára hívta fel a figyelmet a záró­ülésen elnöklő Goor kanonok. A tanácskozás belga szervező csoportjának tagjaként felol­vasta Pierre Harmelnek, az ügyvezető belga kormány kül­ügyminiszterének levelét. Har­­mel sokoldalú elfoglaltságára való tekintettel kimentette ugyan magát a tanácskozáson való részvétel alól, de ugyan­akkor nagy jelentőséget tulaj­donít levelében mindazon köz­életi és magánjellegű erőfeszí­téseknek, amelyek a kormány­­szintű biztonsági értekezlet ér­dekében kifejtett diplomáciai tevékenységgel párhuzamosan hozzájárulnak a kedvező lég­kör kialakításához. Új formák A háromnapos tanácskozást befejező beszédében Goor ka­nonok arra hívta fel a figyel­met, hogy ez a találkozó új szakaszt nyitott az európai biz­tonságért és együttműködésért vívott harcban, új formák be­vezetését jelenti, s hogy a részvevőkre még nagyon sok munka hárul, nemcsak a jú­niusra összehívott értekezletig, az előkészítésben és a szerve­zésben, hanem még azután is, mindaddig, amíg a cél , az európai biztonság meg nem valósul. Hasonló gondolatokat fejtett ki a délután megtartott sajtó­­értekezleten Albert de Smaele, az európai biztonságért küzdő belga nemzeti bizottság elnö­ke, Louis Saillant, az európai biztonságért és együttműködé­sért küzdő francia csoport egyik vezetője, az SZVSZ volt főtitkára és Maurice Lambil­liotte. Az új ghanai vezető visszaélésekkel vádolta a volt kormányfőt Busia Londonban gyógykezeltette magát Lagosból jelenti a Reuter és az AP. Ghanai katonatisztek csoportja átvette a hatalmat. Kofi Busia eddigi miniszterel­nököt megfosztották hatalmá­tól. A ghanai rádió katonazenét játszott, majd bejelentette, hogy a hatalom egy polgári és katonai személyekből álló „nemzeti felszabadító csoport” kezébe ment át. Az államcsíny hírét Mike Achampong alezredes jelen­tette be a ghanai rádióban. A katonatiszt az 1966-os katonai hatalomátvétel (Nkrumah el­nök bukása­ után körzeti kor­mányzó volt. Achampong azzal vádolta a hatalmától megfosztott Busia miniszterelnököt, hogy tör­vénysértést követett el, hely­telen gazdasági intézkedéseket hozott és törvénytelen letar­tóztatásokra adott parancsot. Achampong a megdöntött mi­niszterelnök intézkedéseit a Nkrumah-rendszerre jellemző lépéseknek minősítette. Lemondott tisztségéről Ed­­ward Akufo-Addo ghanai köz­­társasági elnök — jelentette be rádióbeszédében Achampong alezredes a pucsot végrehajtó csoport nevében. Achampong szerint az or­szág vezetését „a Nemzeti Üdv Tanácsa” veszi át, amelyben magasrangú katonatisztek, a keresztény és a mohamedán vallási közösség képviselői, továbbá törzsfőnökök, szak­­szervezeti vezetők és az üz­leti élet különböző képviselői vesznek részt. A jelenleg Londonban tar­tózkodó Kofi Busia „megdöb­benve” vette tudomásul a puccs hírét. Szóvivője szerint azonban addig nem tesz sem­milyen nyilatkozatot, amíg világosabban nem látja, kik állnak a hatalomátvétel hát­terében. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy pénteken, az előzetes tervekkel ellentétben, nem utazik haza. A kairói szolidaritási értekezlet öttagú küldöttsége Kaceáb­a látogat Kiss Károly és Khaled Mohieddin találkozója Az AFP jelenti: Az Afro- Ázsiai Népek Szolidaritási Szervezete (AAPSO) kairói ér­tekezletén döntés született ar­ról, hogy az AAPSO állandó titkársága öttagú különbizott­ságot delegál a Bangla Desh felvételének megvitatására. Az öttagú küldöttség elláto­gat a Bangla Desh-be, s két hónap múltán terjeszt elő je­lentést. Rajcz Sándor, az MTI tudó­sítója jelenti: Az Afroázsiai Szolidaritási Szervezet 5. ér­tekezlete csütörtökön a záró­nyilatkozat és a politikai ha­tározatok megszerkesztésével és jóváhagyásával folytatta munkáját Kairóban. A konferencia szervezeti ügyekkel foglalkozó bizottsá­ga szerdán úgy határozott, hogy két hónappal elhalasztja a döntést Bangla­desh tagfel­vételi kérelméről. Az éjsza­kába nyúló vitában India és a Szovjetunió a felvétel mel­lett szállt síkra, míg az arab és az afrikai országok zöme — élükön Algériával és Szu­dánnal — a felvétel ellen, il­letve annak elhalasztása mel­lett foglalt álást. A szolidaritási értekezleten részt vevő magyar küldöttség csütörtökön találkozott Kha­­led Mohieddinnel, az Egyip­tomi Béketanács Lenin-béke­­díjas főtitkárával. Kiss Ká­roly, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a SZOT alelnöke, a küldöttség vezetője az Or­szágos Béketanács nevében magyarországi látogatásra hívta meg Khaled Mohieddint, aki köszönettel elfogadta az ezúton megújított meghívást. Anvar Szadat: Az indiai—pakisztáni háború miatt kellett elhalasztani a katonai megoldást A MENA, a Reuter és az AFP jelenti: Anvar Szadat egyiptomi elnök csütörtök este rádión és televízión közvetített beszédet intézett az ország né­péhez. Bejelentette, hogy a közel-keleti válság katonai megoldásának tervét, amelyet 1971-re ígért, el kellett halasz­tania, mivel India és Pakisztán — Egyiptomnak mindkettő barátja — között december elején háború tört ki. Az el­nök hangsúlyozta, hogy a ka­tonai akció tervét már októ­berben kidolgozták és minden a tervek szerint haladt, az in­diai—pakisztáni háború azon­ban olyan új helyzetet terem­tett, amelyben szükségessé vált az eredeti tervek felülvizsgá­lása. Az egyiptomi államfő elítél­te az Egyesült Államokat, ami­ért úgy döntött, hogy újabb Phantom vadászgépeket szál­lít Izraelnek. Szadat határozottan leszö­gezte, hogy „az Egyesült Álla­mok és Izrael nyílt és arcátlan kihívása az arab nemzettel szemben fegyveres harcra kényszerít minket Harcolni fogunk, de mi választjuk meg a csata időpontját. Mától kezd­ve megkezdjük Egyiptom moz­gósítását és felhívjuk az egész arab nemzetet, hogy kövesse példánkat”. Az elnök ugyanakkor nyo­matékosan hozzáfűzte, hogy a politikai megoldás reményét sem vetik el. , Ami Egyiptom külkapcsola­tait illeti, az elnök hangoz­tatta, hogy az Arab Köztársa­ságok Szövetségének keretei­ben új arab stratégiát dolgoz­tak ki és a Szovjetunióval kö­tött barátsági és együttműkö­dési szerződésnek megfelelően állandó és magas szintű kap­csolatokat tartanak fenn a Szovjetunióval. Rahman sejk átvette a belügyi és a hadügyi tárcát is A Reuter jelenti: Pakisztán megszakította a diplomáciai kapcsolatot Bulgáriával, mert az elismerte a Bangla Desht. Csütörtökön — hetedik ál­lamként — Burma is elismerte a Bangla Desh Népi Köztár­saságot. Pakisztán ugyanaz­nap megszakította diplomáciai kapcsolatait Lengyelországgal, Mongóliával és Bulgáriával, amely szerdán ismerte el a független kelet-bengáliai ál­lamot. Mudzsibur Rahman minisz­terelnök — a daccai közle­mény szerint — átvette a hadügy, a belügy és a tájé­koztatásügyi minisztérium ve­zetését. Ezenkívül ő látja el a kabinetügyekkel foglalkozó miniszteri tisztséget is. Abdul Szamad Azad továbbra is külügyminiszter lesz. A TASZSZ jelenti: Daccá­­ban megalakult a Bangla­desh és a Szovjetunió né­peinek baráti társasága. A szervezet végrehajtó bizott­sága megtartotta első ülését Zulfikar Ali Bhutto pa­kisztáni köztársasági elnök csütörtökön, Lahoréban tar­tott sajtóértekezletén — a pakisztáni—indiai viszonyon kívül — behatóan foglalkozott Pakisztán és Bangla­desh jö­vendő kapcsolataival is. Reményét fejezte ki, hogy hamarosan ismét találkozhat Mudzsibur Rahman sejkkel. Washingtoni tudósítónk telexjelentése A csapatkivonások és az Anderson-sokk Csütörtök délelőtt Nixon hadügyminisztere társaságá­ban jött be a Fehér Ház napi sajtótájékoztatójára és röviden közölte, hogy május 1-ig to­vábbi 70 000-rel csökkenti a Vietnamban levő amerikai erőket. Az akkorra tehát 69 000-re eső létszám újabb csökkentése május 1-ét meg­előzően esedékes. Az elnök még jelezte, hogy a mostani döntés a Pentagonnal és Sai­gonnal egyetértésben született. Ez az utalás nagyon jellemzi a „vietnamizálás” politikai és katonai összetevői feletti wa­shingtoni nézeteltéréseket, s azt is, amit néhány napja Ro­­gers úgy fogalmazott, hogy egyedül Nixon dönti el a „viet­namizálás” adott állását, bár figyelembe veszi Saigon véle­ményét is. Az elnöki megjegy­zés így mind a Pentagon más kérdésekben is morgolódó ve­zetését, mind az aggodalmait hetykeséggel leplező Saigont hozzáköti a döntéshez. Az esetleges támadásokra való felkészülést jelző utalás nemcsak az Anderson-sokk fe­hér házi hatását érzékelteti, hanem a „vietnamizálás” mind többek által kétségbe vont po­litikája következetességét és megalapozottságát bizonygat­ja. Nixon a pár soros nyilat­kozat után tüstént eltávozott, s így azt már Laird tudatta a hírlapírókkal, hogy a jelzett csökkentést május 1-ig talán még túl is teljesítik. Valójá­ban persze Washington két adagban jelentett be olyan több hónapos csapatkivonási szakaszt, amelyet korábban egy elnöki nyilatkozat intézett el: mindössze pár száz fővel többet vonnak ki havonta, mint a novemberi elnöki beje­lentés óta (22 500 helyett 23 300-at). Tehát sem a folya­mat minőségében nem történt változás, sem a végét illetően nem lett okosabb a kétkedők­­ serege. Laird mind az ameri-­­­kai légierő indokínai bevetésé-­­ nek folytatását tekintve, mind a „rezidens erőket” tekintve az ismert formulákat emlegette. A hadügyminiszter fejtege­téséből világos volt a rövid­szakaszos adagolás mindkét oka. Laird feltűnően kam­pánycentrikus volt, kifejezet­ten támadta a bíráló demok­rata elnökjelölteket. Ezzel az­tán érthetővé vált, hogy a „va­lamikor február elseje előttre” jósolt elnöki bejelentést miért időzítette a Fehér Ház éppen erre a hétre, amelyen — Mus­­kie nyomán — Humphrey is „bedobta a kalapját” a válasz­tási körbe, s tette ezt mindket­tő határozott háborúellenes megnyilatkozással. Másfelől Laird igyekezett nagyo­n magabiztos lenni a „vietnamizálás” előrehaladásá­ról szólva, mondván, hogy ha Saigon nem nyeri is meg a várt csaták mindegyikét,­ de sikerrel fog helytállni „a legtöbben”, legalább 75 száza­lékukban. E százalékszámítást persze, Washingtonban fogják elvégezni, s hogy mi módon, azt érzékeltetik Laird szavai: várható — mondta —, hogy az elkövetkező hetekben az ellen­félnek lesz néhány „látványos akciója”, olyanok, amelyeket az amerikai lapok nagy címek­ben fognak közölni,­ „ de ez nem tükrözi majd a valóságos helyzetet Laird sa­j­tóértekezetének feltűnő mozzanata volt viszont a „vietnamizálás második sza­kaszának” megjelölése. Felte­hető, hogy a nixoni gazdasági programtól kölcsönvett kifeje­zés véletlen, de amire Laird Utal, az szerves része annak a politikai kísérletne­k, amelyről a napokban írtunk e hasábo­kon: a hadügyminiszter hang­súlyozta, hogy a csökkentés a légierő létszámát is érinti, s hogy Saigon „tervszerűen veszi át az amerikaiaktól a légi- és szállítási feladatokat is”. A szokásos kétértelműség kere­tein belül ez nyilván újabb „jelzés” próbált lenni, hogy később, a választás előestéjén a Fehér Ház netán „megfon­tolja”, hogy megjelölje azt, amit most makacsul elvet — a teljes kivonulás határidejét. Amint korábban jeleztük, ezek a sajátos utalások tanúsítják, hogy nemcsak bírálói, hanem a Fehér Ház is érzi a „vietnami­zálás” zsákutcájának döntő di­lemmáját, amely különösen nyomasztóvá válhat a válasz­tási évben, minden pentagoni százalékszámítás ellenére. Avar János ›› (Moszkva, TASZSZ) Pod­­gornij szovjet államfő fogadta a Kremlben Olszowski len­gyel külügyminisztert, aki be­fejezte moszkvai látogatását és hazautazott Varsóba. ›0› (Washington, Reuter) A Pekingből hazatért Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára közöl­te, hogy csupán 80 amerikai újságíró kap Pekingtől enge­délyt arra, hogy tudósítson Nixon februári tárgyalásairól. Ziegler részletezte a 21-e és 28-a között sorra kerülő láto­gatás különböző programpont­jait. Ő (Moszkva, TASZSZ) Wald­­heim ENSZ-főtitkár könyvét ismertette a Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetil­­lap. A volt osztrák külügymi­niszter „Osztrák út” című könyvében áttekin­tette az osztrák külpolitika számos fontos vonatkozását és nagy figyelmet szentelt az osztrák­­szovjet kapcsolatoknak.

Next