Magyar Nemzet, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)
1972-01-14 / 11. szám
Péntek, 1972. január 14.. Pápor kanonok záróbeszéde A brüsszeli találkozó új szakaszt nyitott az európai biztonságért vívott harcban Június 25 között Brüsszelben megrendezik az európai közvélemény képviselőinek az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozó közgyűlését; az előkészítés politikai kérdéseivel nemzetközi kezdeményező bizottság, gyakorlati teendőivel operatív titkárság foglalkozik. Rendszeresen megjelenő tájékoztató bulletin biztosítja az előkészítő munka nyilvánosságát és összehangolását — ezek az európai közéleti személyiségek szerdán zárult brüsszeli konzultatív találkozójának legfontosabb döntései, amelyeket a részvevők teljes egyöntetűséggel fogadtak fel. A részvevők elhatározták, hogy a kezdeményező bizottság nyitva áll mindazon társadalmi, politikai, kulturális és vallási erők előtt, amelyek hozzá akarnak járulni az európai biztonság és együttműködés kialakításához, következésképpen a bizottság később is elfogad csatlakozókat. Az operatív titkárság a most hozott döntések és a kezdeményező bizottság utasításai alapján dolgozik, székhelye Brüsszel, és benne is érvényesül a nemzetközi képviselet és a sokrétűség elve; állandó kapcsolatot tart az európai biztonság és együttműködés nemzeti bizottságaival, illetve a megfelelő körökkel és csoportokkal, valamint a kezdeményező bizottság tagjaival; április folyamán munkaülésen tesz jelentést a kezdeményező bizottságnak a végzett szervező munkáról. A nemzeti bizottságok és az európai biztonság mellett síkraszálló más, a munkában részt vevő csoportok folyamatosan tájékoztatják a titkárságot tevékenységük eredményeiről. Segítik az operatív titkárságot és a kezdeményező bizottságot a júniusi közgyűlés sokrétű képviseleti jellegének biztosításában. Három témakör A tájékoztató bulletin az operatív titkárság kiadásában, a Syntheses című brüsszeli folyóirat gondozásában jelenik meg, beszámol a közvélemény különféle rétegeinek az európai biztonság és együttműködés érdekében kifejtett erőfeszítéseiről. A Syntheses folyóirat egyébként (igazgató, Maurice Lambilliotte révén, aki igaja volt a most zárult tanácskozás belga szervező csoportjának) jelentős részt vállalt a konzultatív találkozó előkészítésében; tavaly decemberi száma teljes egészében az európai biztonság és együttműködés kérdéseivel foglalkozik. A júniusi közgyűlés tárgysorozatául a jelenlegi konzultatív találkozás részvevői három nagy témakört ajánlottak: a közvélemény és az európai Maear Nemzet Júniusban Brüsszelben: az európai népek közgyűlése a biztonságért és az együttműködésért Katonai hatalomátvétel Ghánában A külpolitikai helyzet ELTÁVOLÍTOTTÁK TISZTSÉGÉBŐL Busia ghánai miniszterelnököt, aki kedden érkezett gyógykezeltetésre Londonba. Távollétében Achampong alezredes felfüggesztette az alkotmányt, a parlamentet, betiltotta a politikai pártokat és katonai, polgári személyekből álló bizottság vette át a teljhatalmat Accrában. A hiányos hírforrások miatt egyelőre homály fedi a puccs több részletét, annyi azonban már világos, hogy az új rezsim gazdasági visszaélésekkel vádolja a régit Figyelemre méltó a TASZSZ kommentárja, amely szerint az utóbbi években egyre romlott a gazdasági helyzet Ghánában, s ez elégedetlenséget szült a lakosság körében. Az afrikai földrész bizonytalan politikai légkörében gyakoriak a katonai államcsínyek, s az eddigi puccsokból arra következtethetünk, hogy a döntéseket többnyire szűk körben hozzák meg, s a hadseregnek meghatározóan fontos szerepe van. A ghánai katonai hatalomátvétel mellett a világpolitika állandóan napirenden levő témái szerepelnek a hírkrónikában. Kairóban érdeklődéssel várták Szadat elnök csütörtök esti beszédét. A belső front — nyugati jelentések szerint — a kairói belpolitika homlokterébe került az utóbbi hetekben; a Neue Zürcher Zeitung úgy értesült, hogy a Nílus-parti fővárosban a lakosságot felkészítik mind a kisebb, mind a nagyobb hatósugarú esetleges harci cselekményekre. Az egyiptomi tömegek, a svájci lap szerint, feszült figyelemmel várják a döntéseket. Ezzel egyidejűen azonban — több hivatalos kairói állásfoglalás is rámutatott erre — Kairóban a belső front fokozott felkészítését nem tartják ellentétesnek a diplomáciai akciók szorgalmazásával. Egyiptom több ízben is kinyilvánította, hogy hajlandó részt venni Jarring felújított tárgyalásain. New Yorkban folynak az ilyen célzatú előkészületek, s hírek szerint az ismét az ENSZ székhelyén tartózkodó Gunnar Jarring tárgyalni szándékozik Egyiptom és Izrael ENSZ-delegátusával. Golda Meir izraeli miniszterelnök szerdán cáfolta, hogy országa „bármifajta engedményt” ígért volna Washingtonnak a Phantom repülőgépekért. A cáfolat hátterét a nyugati lapok magyarázták meg: értesülések szerint állítólag Washington a Phantomokat azzal a feltétellel bocsátja Tel Aviv rendelkezésére, hogy ez izraeli kormány részt vesz a Jarring-tárgyalásokon. Goldaleir most ezt cáfolta, azt állítva, hogy kormánya nem bocsátkozott „politikai alkuba”. A Kairóban ülésező afroázsiai szolidaritási értekezlet öttagú bizottságot küld a Bangladeshbe, hogy megvizsgálja az ottani helyzetet. Nyugati lapok beszámoltak róla, hogy az indiai szubkontinens eseményeit használta fel Kadhafi líbiai elnökiuag,hogy támadja Indiát. Mindenesetre a jelek végérvényesen arra mutatnak, hogy az indiai szubkontinenisen sikerült az igazságtalan elnyomás alól felszabadítani a megszállt területeket és ebben vitathatatlanul két tényező játszott szerepet, egyfelől a lakosság ellenállása és felkészültsége, másfelől India támogatása. Mudzsibur Rahman sejk, mint daccai jelentések hírül adják, több tárcát is megtartott magának, amellett, hogy ő vezeti a kormányt is. A Bangladesh egyik hivatalos állásfglalása újra leszögezi, hogy a legutóbbi eseményekben fontos szerepet játszott a Szovjetunió, s ezért a bengáliai köztársaság hálával tartozik a szovjet népnek. Moszkvában — mint az MTI tudósítója jelentette — bírálták Ezihanuk herceg egyik interjúját, amelyet a Far Eastern Economic Review című lapnak adott. A Lityeraturnaja Gazeta idézte Szihanuknak azt a képtelen állítását, amely szerint „az oroszok nem óhajtják Hanoi győzelmét az amerikai agresszió elleni harcban”. A szovjet hetilap határozottan leszögezi, hogy Szihanuknak semmi oka nem volna a Szovjetunió rágalmazására, ha valóban a kambodzsai felszabadító harc érdekeiből indulna ki. Emellett — mint a szovjet lap írta — Szihanuk nyilatkozatában rasszista szólamokat is hangoztatott. biztonság problémái, a közvélemény és az európai együttműködés problémái és az európai biztonság és együttműködés hozzájárulása a világbékéhez. A nagy jelentőségű értekezlet alaposan és körültekintően foglalkozott az európai biztonság szerteágazó problematikájával, beleértve az összehívandó összeurópai biztonsági értekezlet különböző összefüggéseit, a júniusi találkozó előkészületeit. Először plenáris ülésen tárgyaltak a témáról, majd munkacsoportokban folyt tovább a munka. A munkacsoportokban aktív magyar részvétel volt a jellemző, a magyar küldöttség valamennyi tagja közreműködött egy-egy munkacsoportban. Rajtuk kívül a második munkacsoport munkájában a Béke-világtanács delegációjának képviseletében Pethő Tibor, a Magyar Nemzet szerkesztő bizottságának tagja is részt vett. Az értekezlet fontosságára hívta fel a figyelmet a záróülésen elnöklő Goor kanonok. A tanácskozás belga szervező csoportjának tagjaként felolvasta Pierre Harmelnek, az ügyvezető belga kormány külügyminiszterének levelét. Harmel sokoldalú elfoglaltságára való tekintettel kimentette ugyan magát a tanácskozáson való részvétel alól, de ugyanakkor nagy jelentőséget tulajdonít levelében mindazon közéleti és magánjellegű erőfeszítéseknek, amelyek a kormányszintű biztonsági értekezlet érdekében kifejtett diplomáciai tevékenységgel párhuzamosan hozzájárulnak a kedvező légkör kialakításához. Új formák A háromnapos tanácskozást befejező beszédében Goor kanonok arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a találkozó új szakaszt nyitott az európai biztonságért és együttműködésért vívott harcban, új formák bevezetését jelenti, s hogy a részvevőkre még nagyon sok munka hárul, nemcsak a júniusra összehívott értekezletig, az előkészítésben és a szervezésben, hanem még azután is, mindaddig, amíg a cél , az európai biztonság meg nem valósul. Hasonló gondolatokat fejtett ki a délután megtartott sajtóértekezleten Albert de Smaele, az európai biztonságért küzdő belga nemzeti bizottság elnöke, Louis Saillant, az európai biztonságért és együttműködésért küzdő francia csoport egyik vezetője, az SZVSZ volt főtitkára és Maurice Lambilliotte. Az új ghanai vezető visszaélésekkel vádolta a volt kormányfőt Busia Londonban gyógykezeltette magát Lagosból jelenti a Reuter és az AP. Ghanai katonatisztek csoportja átvette a hatalmat. Kofi Busia eddigi miniszterelnököt megfosztották hatalmától. A ghanai rádió katonazenét játszott, majd bejelentette, hogy a hatalom egy polgári és katonai személyekből álló „nemzeti felszabadító csoport” kezébe ment át. Az államcsíny hírét Mike Achampong alezredes jelentette be a ghanai rádióban. A katonatiszt az 1966-os katonai hatalomátvétel (Nkrumah elnök bukása után körzeti kormányzó volt. Achampong azzal vádolta a hatalmától megfosztott Busia miniszterelnököt, hogy törvénysértést követett el, helytelen gazdasági intézkedéseket hozott és törvénytelen letartóztatásokra adott parancsot. Achampong a megdöntött miniszterelnök intézkedéseit a Nkrumah-rendszerre jellemző lépéseknek minősítette. Lemondott tisztségéről Edward Akufo-Addo ghanai köztársasági elnök — jelentette be rádióbeszédében Achampong alezredes a pucsot végrehajtó csoport nevében. Achampong szerint az ország vezetését „a Nemzeti Üdv Tanácsa” veszi át, amelyben magasrangú katonatisztek, a keresztény és a mohamedán vallási közösség képviselői, továbbá törzsfőnökök, szakszervezeti vezetők és az üzleti élet különböző képviselői vesznek részt. A jelenleg Londonban tartózkodó Kofi Busia „megdöbbenve” vette tudomásul a puccs hírét. Szóvivője szerint azonban addig nem tesz semmilyen nyilatkozatot, amíg világosabban nem látja, kik állnak a hatalomátvétel hátterében. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy pénteken, az előzetes tervekkel ellentétben, nem utazik haza. A kairói szolidaritási értekezlet öttagú küldöttsége Kaceába látogat Kiss Károly és Khaled Mohieddin találkozója Az AFP jelenti: Az Afro- Ázsiai Népek Szolidaritási Szervezete (AAPSO) kairói értekezletén döntés született arról, hogy az AAPSO állandó titkársága öttagú különbizottságot delegál a Bangla Desh felvételének megvitatására. Az öttagú küldöttség ellátogat a Bangla Desh-be, s két hónap múltán terjeszt elő jelentést. Rajcz Sándor, az MTI tudósítója jelenti: Az Afroázsiai Szolidaritási Szervezet 5. értekezlete csütörtökön a zárónyilatkozat és a politikai határozatok megszerkesztésével és jóváhagyásával folytatta munkáját Kairóban. A konferencia szervezeti ügyekkel foglalkozó bizottsága szerdán úgy határozott, hogy két hónappal elhalasztja a döntést Bangladesh tagfelvételi kérelméről. Az éjszakába nyúló vitában India és a Szovjetunió a felvétel mellett szállt síkra, míg az arab és az afrikai országok zöme — élükön Algériával és Szudánnal — a felvétel ellen, illetve annak elhalasztása mellett foglalt álást. A szolidaritási értekezleten részt vevő magyar küldöttség csütörtökön találkozott Khaled Mohieddinnel, az Egyiptomi Béketanács Lenin-békedíjas főtitkárával. Kiss Károly, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a SZOT alelnöke, a küldöttség vezetője az Országos Béketanács nevében magyarországi látogatásra hívta meg Khaled Mohieddint, aki köszönettel elfogadta az ezúton megújított meghívást. Anvar Szadat: Az indiai—pakisztáni háború miatt kellett elhalasztani a katonai megoldást A MENA, a Reuter és az AFP jelenti: Anvar Szadat egyiptomi elnök csütörtök este rádión és televízión közvetített beszédet intézett az ország népéhez. Bejelentette, hogy a közel-keleti válság katonai megoldásának tervét, amelyet 1971-re ígért, el kellett halasztania, mivel India és Pakisztán — Egyiptomnak mindkettő barátja — között december elején háború tört ki. Az elnök hangsúlyozta, hogy a katonai akció tervét már októberben kidolgozták és minden a tervek szerint haladt, az indiai—pakisztáni háború azonban olyan új helyzetet teremtett, amelyben szükségessé vált az eredeti tervek felülvizsgálása. Az egyiptomi államfő elítélte az Egyesült Államokat, amiért úgy döntött, hogy újabb Phantom vadászgépeket szállít Izraelnek. Szadat határozottan leszögezte, hogy „az Egyesült Államok és Izrael nyílt és arcátlan kihívása az arab nemzettel szemben fegyveres harcra kényszerít minket Harcolni fogunk, de mi választjuk meg a csata időpontját. Mától kezdve megkezdjük Egyiptom mozgósítását és felhívjuk az egész arab nemzetet, hogy kövesse példánkat”. Az elnök ugyanakkor nyomatékosan hozzáfűzte, hogy a politikai megoldás reményét sem vetik el. , Ami Egyiptom külkapcsolatait illeti, az elnök hangoztatta, hogy az Arab Köztársaságok Szövetségének kereteiben új arab stratégiát dolgoztak ki és a Szovjetunióval kötött barátsági és együttműködési szerződésnek megfelelően állandó és magas szintű kapcsolatokat tartanak fenn a Szovjetunióval. Rahman sejk átvette a belügyi és a hadügyi tárcát is A Reuter jelenti: Pakisztán megszakította a diplomáciai kapcsolatot Bulgáriával, mert az elismerte a Bangla Desht. Csütörtökön — hetedik államként — Burma is elismerte a Bangla Desh Népi Köztársaságot. Pakisztán ugyanaznap megszakította diplomáciai kapcsolatait Lengyelországgal, Mongóliával és Bulgáriával, amely szerdán ismerte el a független kelet-bengáliai államot. Mudzsibur Rahman miniszterelnök — a daccai közlemény szerint — átvette a hadügy, a belügy és a tájékoztatásügyi minisztérium vezetését. Ezenkívül ő látja el a kabinetügyekkel foglalkozó miniszteri tisztséget is. Abdul Szamad Azad továbbra is külügyminiszter lesz. A TASZSZ jelenti: Daccában megalakult a Bangladesh és a Szovjetunió népeinek baráti társasága. A szervezet végrehajtó bizottsága megtartotta első ülését Zulfikar Ali Bhutto pakisztáni köztársasági elnök csütörtökön, Lahoréban tartott sajtóértekezletén — a pakisztáni—indiai viszonyon kívül — behatóan foglalkozott Pakisztán és Bangladesh jövendő kapcsolataival is. Reményét fejezte ki, hogy hamarosan ismét találkozhat Mudzsibur Rahman sejkkel. Washingtoni tudósítónk telexjelentése A csapatkivonások és az Anderson-sokk Csütörtök délelőtt Nixon hadügyminisztere társaságában jött be a Fehér Ház napi sajtótájékoztatójára és röviden közölte, hogy május 1-ig további 70 000-rel csökkenti a Vietnamban levő amerikai erőket. Az akkorra tehát 69 000-re eső létszám újabb csökkentése május 1-ét megelőzően esedékes. Az elnök még jelezte, hogy a mostani döntés a Pentagonnal és Saigonnal egyetértésben született. Ez az utalás nagyon jellemzi a „vietnamizálás” politikai és katonai összetevői feletti washingtoni nézeteltéréseket, s azt is, amit néhány napja Rogers úgy fogalmazott, hogy egyedül Nixon dönti el a „vietnamizálás” adott állását, bár figyelembe veszi Saigon véleményét is. Az elnöki megjegyzés így mind a Pentagon más kérdésekben is morgolódó vezetését, mind az aggodalmait hetykeséggel leplező Saigont hozzáköti a döntéshez. Az esetleges támadásokra való felkészülést jelző utalás nemcsak az Anderson-sokk fehér házi hatását érzékelteti, hanem a „vietnamizálás” mind többek által kétségbe vont politikája következetességét és megalapozottságát bizonygatja. Nixon a pár soros nyilatkozat után tüstént eltávozott, s így azt már Laird tudatta a hírlapírókkal, hogy a jelzett csökkentést május 1-ig talán még túl is teljesítik. Valójában persze Washington két adagban jelentett be olyan több hónapos csapatkivonási szakaszt, amelyet korábban egy elnöki nyilatkozat intézett el: mindössze pár száz fővel többet vonnak ki havonta, mint a novemberi elnöki bejelentés óta (22 500 helyett 23 300-at). Tehát sem a folyamat minőségében nem történt változás, sem a végét illetően nem lett okosabb a kétkedők serege. Laird mind az ameri-kai légierő indokínai bevetésé- nek folytatását tekintve, mind a „rezidens erőket” tekintve az ismert formulákat emlegette. A hadügyminiszter fejtegetéséből világos volt a rövidszakaszos adagolás mindkét oka. Laird feltűnően kampánycentrikus volt, kifejezetten támadta a bíráló demokrata elnökjelölteket. Ezzel aztán érthetővé vált, hogy a „valamikor február elseje előttre” jósolt elnöki bejelentést miért időzítette a Fehér Ház éppen erre a hétre, amelyen — Muskie nyomán — Humphrey is „bedobta a kalapját” a választási körbe, s tette ezt mindkettő határozott háborúellenes megnyilatkozással. Másfelől Laird igyekezett nagyon magabiztos lenni a „vietnamizálás” előrehaladásáról szólva, mondván, hogy ha Saigon nem nyeri is meg a várt csaták mindegyikét, de sikerrel fog helytállni „a legtöbben”, legalább 75 százalékukban. E százalékszámítást persze, Washingtonban fogják elvégezni, s hogy mi módon, azt érzékeltetik Laird szavai: várható — mondta —, hogy az elkövetkező hetekben az ellenfélnek lesz néhány „látványos akciója”, olyanok, amelyeket az amerikai lapok nagy címekben fognak közölni, „ de ez nem tükrözi majd a valóságos helyzetet Laird sajtóértekezetének feltűnő mozzanata volt viszont a „vietnamizálás második szakaszának” megjelölése. Feltehető, hogy a nixoni gazdasági programtól kölcsönvett kifejezés véletlen, de amire Laird Utal, az szerves része annak a politikai kísérletnek, amelyről a napokban írtunk e hasábokon: a hadügyminiszter hangsúlyozta, hogy a csökkentés a légierő létszámát is érinti, s hogy Saigon „tervszerűen veszi át az amerikaiaktól a légi- és szállítási feladatokat is”. A szokásos kétértelműség keretein belül ez nyilván újabb „jelzés” próbált lenni, hogy később, a választás előestéjén a Fehér Ház netán „megfontolja”, hogy megjelölje azt, amit most makacsul elvet — a teljes kivonulás határidejét. Amint korábban jeleztük, ezek a sajátos utalások tanúsítják, hogy nemcsak bírálói, hanem a Fehér Ház is érzi a „vietnamizálás” zsákutcájának döntő dilemmáját, amely különösen nyomasztóvá válhat a választási évben, minden pentagoni százalékszámítás ellenére. Avar János ›› (Moszkva, TASZSZ) Podgornij szovjet államfő fogadta a Kremlben Olszowski lengyel külügyminisztert, aki befejezte moszkvai látogatását és hazautazott Varsóba. ›0› (Washington, Reuter) A Pekingből hazatért Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára közölte, hogy csupán 80 amerikai újságíró kap Pekingtől engedélyt arra, hogy tudósítson Nixon februári tárgyalásairól. Ziegler részletezte a 21-e és 28-a között sorra kerülő látogatás különböző programpontjait. Ő (Moszkva, TASZSZ) Waldheim ENSZ-főtitkár könyvét ismertette a Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetillap. A volt osztrák külügyminiszter „Osztrák út” című könyvében áttekintette az osztrák külpolitika számos fontos vonatkozását és nagy figyelmet szentelt az osztrákszovjet kapcsolatoknak.