Magyar Nemzet, 1972. január (28. évfolyam, 1-25. szám)

1972-01-01 / 1. szám

Síi­mfeaiM 2. január 1.---------------------------------------------------—------------------ Ai(iW\PIil7Pt _ f Indira Gandhi a békés rendezés lehetőségeiről, a menekültek visszatéréséről II.................. A külpolitikai helyzet A VILÁGPOLITIKA búcsúja a távozó óesztendőtől szinte kicsiny tükörképe mindazoknak a problémáknak, amelyek a nemzetközi életet 1971-ben kitöltötték. Nagyon is valószínű­nek látszik, hogy 1972 megörökli e kérdéseket. U Thant, az ENSZ távozó főtitkára kijelentette, hogy Európában a helyzet biztató, de az ázsiai fejlemények — véleménye szerint — aggo­dalomra adnak okot. Vietnam hosszú évek óta az első helyen szerepel a nemzetközi hírkrónikákban, de az utóbbi időben az újabb amerikai bombatámadások miatt fokozottan előtérbe került Noha a bombatámadásokat már leállították, különböző tiltakozások láttak napvilágot pénteken is: a CIFK külügymi­nisztériuma erélyesen elítélte az amerikai lépést. A Pravda pedig úgy értékelte, hogy a légitámadásokkal Washington vol­taképpen „elkeseredett kísérletet tett a csődbe jutott vietnami­­zálási politika megmentésére”. A DNFF által kihirdetett há­romnapos újévi tűzszünet egyébként életbe lépett, a saigoni és az amerikai hadvezetés karácsonyhoz hasonlóan most is csak 24 órás fegyvernyugvást rendelt el. Az 1971-es év külpolitikai dossziéjánál­ új lapja az indiai­­pakisztáni viszály és az ennek nyomán kirobbant háború, illetve a háború következményei. A térségből az utóbbi időben tucatnyi hírügynökségi jelentés érkezett mindennap, s így volt ez 1971 utolsó 24 órájában is. Indira Gandhi indiai miniszter­­elnök kijelentette: a tárgyalások akár azonnal is megkezdőd­hetnek Pakisztánnal, ha Ali Bhutto belátja, hogy a béke mind­két fél számára előnyös. A Bangla­desh előtt álló legfontosabb feladatnak nevezte Ahmed miniszterelnök a megfelelő feltéte­lek biztosítását ahhoz, hogy a kelet-bengáliai menekültek visz­­szatérhessenek hazájukba. A Washington Post titkos fehér házi okiratok alapján számolt be arról, hogy Nixon elnök a külpo­litikai szakértők tanácsai ellenére támogatta a konfliktusban Jahja Khan rendszerét. A befolyásos washingtoni lap újabb titkos iratok közzétételét ígérte. A Közel-Kelet eseményeivel kapcsolatos, hogy az új év első napján teszi le a hivatali esküt az arab államszövetség szövet­ségi kormánya, ezen kívül is több hivatalos aktus zajlik le Kairóban. Mint az MTI kairói tudósítója beszámolt róla, az egyiptomi fővárosban­ feltűnést keltett az a hír, hogy Szadat elnök és Favzi kormányfő fogadta Cooper amerikai szenátort és Bergust, az Egyesült Államok kairói érdekképviseletének vezetőjét. A hír csak megerősíteni látszik azt a tényt, hogy Kairóban továbbra is keresik a politikai megoldás útjait, mi­közben a felszabadító harc­ fontosságára egyre többször utal­nak. Ilyen értelemben foglalt állást nemrégiben Szadat is, ki­jelentvén, ,,a felszabadító harc megvívása nem jelenti a politi­kai akciók leállítását”. Ron szerint az is az elnök sze­mélyes döntése volt, amikor haditengerészeti egységeket irányított a Bengáli-öbölbe. A cikk keretében szellőzte­tett okiratokból kitűnik, hogy a Fehér Ház a kéthetes háború közepette megkísérelt fegyver­­szállítmányokat eljuttatni Pa­kisztánnak. • A Fehér Házban megtartott stratégiai tanácskozások jegy­zőkönyveiből a közölt részle­tek szerint december 6-án „dr. Kissinger megkérdezte, van-e jogunk engedélyezni, hogy Jordánia és Szaúd-Arábia ka­tonai felszereléseket adjon át Pakisztánnak. Van Hollen (külügyi Ázsia-szakértő) kije­lentette, hogy az USA nem en­gedheti meg tőlünk származó fegyverek átadását, mivel mi magunk nem engedélyezzük az USA-ból az illető országba irá­nyuló fegyverszállításokat. Sis­­co (külügyi államtitkár) meg­jegyezte, hogy amint a pakisz­tániak egyre melegebb hely­zetbe kerülnek, úgy érkeznek majd mind sürgetőbb kérelmek tőlük. Dr. Kissinger kijelentet­te, hogy az elnök esetleg telje­síteni kívánja majd ezeket a kérelmeket... Packard (had­ügyminiszter-helyettes) ekkor azt mondotta, meg kell vizs­gálnunk, hogy mit lehet tenni. Sisco egyetértett, de azt mon­dotta, hogy ezt nagyon csönd­ben kell tennünk.” A december 8-i jegyzőkönyv­ben folytatódik a téma: „Dr. Kissinger Utah­ Husz­­szein jordániai királynak egy figyelemre méltó megjegyzésé­re, amely F—104-esek Pakisz­tánnak való átadására vonat­kozott. Johnson nagykövet ki­jelentette, hogy meg kell vizs­gálni, milyen hatása lehet, ha Pakisztán további szállítmá­nyokat kap. Lehetséges, hogy nyolc F—104-es nem jelent semmit, ha az igazi háború megkezdődik (Nyugat-Pakisz­­tánban). Ez csak jelképes (se­gítség) lenne... Packard kije­lentette, hogy a megfontolás alatt álló kérdés valójában az, tegyünk-e valami hatékonyat, vagy pedig semmit se csinál­junk. Ha nem győz az ember, akkor nem kell belekevered­ni ...” Másnap titkos üzenet ment Brown jordániai amerikai nagykövetnek: „Közölte Husz­­szein királlyal, hogy teljes mértékben tudatában vagyunk annak, milyen nagy nyomás nehezedik rá Pakisztán részé­ről. Mi azonban még nem va­gyunk abban a helyzetben, hogy végleges választ adhat­nánk. A kérdés vizsgálat­ tár­gya a legmagasabb szinten.” Kenneth Keating, az USA indiai nagykövete megkapta a fenti üzenet másolatát és két­ségbeesett üzenetet küldött Washingtonba: „Bármilyen más lépés, mint a Pakisztán­nak Jordánia útján tervezett repülőgép-szállítás elutasítása, rendkívül nagy nehézségeket okoz majd a továbbiakban az amerikai—indiai kapcsolatok­ban.” Indira Gandhi a tárgyalások megkezdésének feltételéről Február­­ -éig hazatér a tízmillió menekült A Reuter és az AFP jelenti. ,.Pakisztán és India között azonnal megkezdődhetnek a tárgyalások, amint Ali Bhutto pakisztáni elnök belátja, hogy a térség békéje mindkét fél számára előnyös” — mondotta sajtóértekezleten Indara Gan­dhi indiai miniszterelnök. Gandhi asszony megismétel­te, hogy az indiai csapatok csak addig maradnak a Bangla Desh ter­ületén, amíg a helyzet feltétlenül szü­kségessé teszi. Hangsúlyozta, hogy a Bangla Desh kormán­y teljes mérték­ben ura a ke­retnek; negyed­­millió br­igáz­ menekült már hazatért Líbiából és a 10 millió menekült várhatóan február végére maradéktalannul vissza­tér hazájába. Ami az Egyesült Államok álláspontját illeti, Washington­nak el kell fogadnia azt a rea­litást, hogy a Hindusztán-fél­­szigeten Bangla Desh néven új állam alakult — mondotta Gandhi. Az indiai miniszterelnök le­szögezte azt is, hogy országa kész Pakisztánnal „tartós bé­keszerződés” megkötéséről tár­gyalni, amely hosszú távon Pakisztánnak is érdekében áll­na és mindkét fél számára előnyös lenne. Végezetül rámutatott, hogy „két különálló témának” te­kinti Mudzsibur Rahman sejknek, a házi őrizetben tar­tott kelet-pakisztáni politikus­nak a szabadon bocsátását, va­lamint a politikai rendezést célzó indiai—pakisztáni tár­gyalásokat. Megfogalmazása szerint Indiához hasonlóan sok ország igyekszik elősegíteni Rahman sejk szabadon bocsá­tását, viszont a béketárgyalá­sokat „kifejezetten kétoldalú szinten” kellene folytatni. A Pravda tudósítója Daccá­­­ban nyilatkozatot kért Tad­­zsuddin Ahmedtől, az Avab­i Liga főtitkárától, ideiglenes miniszterelnöktől. Ahmed a Bangla­desh előtt álló felada­tokról szólva a helyzet norma­lizálásának fontosságára hívta fel a figyelmet, nemcsak a tör­vényesség és a rend helyreállí­tására, hanem elsősorban a gazdasági helyzet stabilizálá­sára. A Washington Post szerint a szakértők tanácsai ellenére Nixon támogatta Jahja Kh­ant ú­jabb titkos dokumentumok Az MTI jelenti: „A titkos Pentagon-okiratok közzététe­lével sajnos túlságosan későn lepleződtek le azok a helyte­len számítások és hibás hely­zetmegítélések, amelyek kö­vetkeztében az US­A dzsungel­háborúba keveredett bele Vietnamban. Ezúttal az indiai —pakisztáni háborúval kap­csolatban nem várunk a tör­ténelem ítéletére, hanem úgy határoztunk, részleteket köz­lünk a válsággal foglalkozó titkos fehér házi okiratokból” — írta Jack Andersen, az is­mert amerikai újságíró a Wa­shington Post csütörtöki szá­mában. Andersen véleménye szerint Nixon elnök a külügyminiszté­rium hivatásos diplomatáinak tanácsaival szembeszállva dön­tött Jahja Khan támogatása mellett, a külügyi szakértők ismételt javaslatai ellenére semmit sem tett a Kelet-Pa­­kisztánban folytatott pakisztá­ni terror ellen, majd ugyan­csak a hivatásos diplomaták semlegességére vonatkozó ta­nácsai ellenére kötelezte el az USA-t, a fegyveres konfliktus­ban Pakisztán mellett, Aiw’gr­ Újabb vádirat Ellsbergt ellen Washingtonból jelenti az AFP­ Újabb vádiratot adtak ki Daniel Ellsberg, a Penta­gon volt munkatársa ellen, aki az amerikai sajtó tudomására hozta az indokínai háborúról készített titkos Pentagon-je­lentések egy részét — közölte csütörötkön a washingtoni igazságügyi minisztérium. A Los Angeles-i esküdtszék utasítására kiadott vádirat nemcsak Daniel Ellsberg pro­fesszorra vonatkozik, hanem érinti két munkatársát, Anthony Russót és Lynda Si­­nayt, valamint Bu Van Thait, a saigoni rezsim volt washing­toni nagykövetét is. Az első vádirat a kormány birtokát képező titkos doku­mentumok terjesztésében ma­rasztalta el Ellsberget. Az újabb vádirat már „összeeskü­vésről” beszél, amelynek az volt a célja, hogy Ellsberg „titkos dokumentumok birto­kába jusson, azokat lemásol­tassa és illetéktelen személyek birtokába juttassa”. Életbe lépett az újévi tűzszünet Vietnamban ■ Az AFP jelenti: Péntek éj­szaka, helyi idő szerint egy órakor (közép-európai idő csü­törtök 18 óra), életbe lépett a DNFF által kihirdetett három­napos újévi tűzszünet. A saigoni és az amerikai hadsereg ugyanúgy, mint ka­rácsonykor, ezúttal is csak 24 órás tűzszünethez járult hozzá. Ez pénteken helyi idő szerint 18 órakor lépett életbe. (Kö­zép-európai idő 11 óra.) A saigoni hadsereg egyik szóvivője kijelentette, hogy az amerikai és a kormányhadse­reg egységei egészen az utolsó percekig folytatják „offenzívá­­jukat”. Miként az AFP hangoztatta, Dél-Vietnamban még sosem telt el tűzszünet incidensek nélkül, de a legutóbbi kará­csonyi tűzszünet 1965 óta a legnyugodtabbnak bizonyult. A CIFK külügyminisztériuma tiltakozott a bombázások ellen Kérés a BT összeh­ívására A vietnami háború ellen küzdő hadviseltek szervezeté­nek egyik csoportja csütörtö­kön felkereste Ismael Byne Taylor­ kamarát, a Biztonsági Tanács soros elnökét, Sierra Leone delegátusát és petíciót adott át neki. Kérték, hogy a vietnami háború megvitatásá­ra hívják össze az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának ülését. A hadviseltek sürgetik, hogy a Biztonsági­ Tanács szólítsa fel az Egyesült Államok kor­mányát a Vietnamban, Kam­bodzsában és Laoszban viselt harci cselekmények és az ag­resszív légitevékenység be­szüntetésére. Hanoiból jelenti a VNA. A dél-vietnami ideiglenes forra-­­dalmi kormány külügyminisz­tériuma csütörtökön kiadott nyilatkozatában erélyesen megbélyegzi a Vietnami De­mokratikus Köztársaságot súj­tó légitámadásokat. A nyilatkozat szerint az Észak-Vietnam ellen intézett tömeges légitámadásokkal az Egyesült Államok kihívó mó­don megszegte az észak elleni bombatámadások feltétel nél­küli beszüntetésére vonatkozó ígéretét, kihívást intézett a világ békeszerető népei — köz­tük az amerikai nép — ellen, amelyek erőteljesen elítélik az Egyesült Államok háborúját és a A T­roji-kormánytól az agresz­­sziós háború beszüntetését és a Thieu-kormányzatnak nyúj­tott támogatás megvonását kö­vetelik. A TASZSZ jelentése szerint az Egyesült Államok vietnami bűntetteit vizsgáló bizottság pénteken sajtóértekezletet ren­dezett a Hanoiban akkreditált vietnami és külföldi újságírók részére. Az egybegyűlteknek bizonyítékokat adtak át a Vietnami Demokratikus Köz­társaság lakott területei ellen végrehajtott amerikai bűntet­tekről. A fényképfelvételek szétrombolt vietnami lakóhá­zakat, iskolákat, kórházakat és az áldozatok dühtől vagy fáj­dalomtól eltorzult arcát mu­tattak Kádár János, a­­Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke és Fock Jenő, a Magyar­­Népköztársaság for­radalmi munkás-paraszt kor­mányának elnöke, az alábbi Magyar vezetők távirata a kubai vezetőkhöz táviratot intézte dr. Fi­del Castro Ruzhoz, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bizott­sága első titkárához, a forra­dalmi kormány elnökéhez és dr. Osvaldo Dorticos Torradó­­hoz, a Kubai Köztársaság el­nökéhez. Kedves Elvtársak! A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány, valamint az egész magyar nép nevében forró üdvözletün­ket és jókívánságainkat küldjük önöknek és a testvéri kubai népnek. Őszinte örömmel töltenek el bennünket azok a történelmi jelentőségű eredmények, amelyeket Kuba hős népe kommu­nista pártja vezetésével az ország szocialista építésében elért. Szolidaritásunkról és testvéri támogatásunkról biztosítjuk önö­ket abban a nehéz harcban, amelyet az amerikai imperialisták és zsoldosaik meg-megújuló támadásával szemben vívnak az ország függetlenségének, szabad, szocialista rendjének meg­védéséért. Állhatatos küzdelmük nemcsak a Kubai Köztársaság előre­haladását biztosítja, hanem egyidejűleg példát mutat a nem­zeti függetlenségért és társadalmi haladásért küzdő más népek­nek is. Meggyőződésünk, hogy a szocializmus építésében pártjaink és kormányaink között kialakult sokoldalú internacionalista együttműködés a jövőben még tovább erősödik, szorosabbá válik. Szívből kívánjuk, hogy további sikerek gazdagítsák a kubai nép életét, érjenek el újabb nagy eredményeket hazájuk fel­virágoztatásában, közös szocialista célkitűzéseink megvalósítá­sában, a népek közötti testvéri kapcsolatok elmélyítésében. * Péter János külügyminiszter a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte dr. Raul Roa Garcia kubai külügyminisztert. A SZOT, a KISZ, a Nőtanács, a Hazafias Népfront és az Országos Béketanács ugyan­csak üdvözlő táviratot küldött kubai testvérszervezeteinek. Kuba ünnepén Tizenhárom esztendeje, hogy a kis karib-tengeri ország for­radalmárai megdöntötték a népelnyomó Batista korrupt rendszerét. Az évfordulón, visszapergetve a történelem lapjait, felelevenednek a föl­dünk legfiatalabb szocialista államának életében bekövet­kezett események, attól a pil­lanattól kezdve, hogy Fidel Castro vezetésével bevonultak a kubai forradalmárok egysé­gei Havannába. 1959. január elsejével nagy fontosságú vál­tozás vette kezdetét az ameri­kai földrészen. Az Egyesült Államok minden mesterkedé­se, a gazdasági blokád, a kon­­tinensméretekben kierőszakolt politikai elszigetelés és a fegy­veres intervenciók ellenére Kuba nemcsak nemzeti füg­getlenségét őrizte meg, hanem hősies helytállásával példát mutatott a többi latin-ameri­kai népnek, a nemzeti felsza­badító mozgalmaknak. Az elmaradott monokultúrás gazdaság átalakítása, az új társadalom formálása, vala­mint az ország határainak biztosítása hatalmas áldozato­kat követel a kubai néptől. Ebben a sokrétű harcban a szocialista Kuba mindig tá­maszkodhatott a szocialista országok, így a­­Szovjetunió és hazánk támogatására, a testvéri segítségnyújtásra. 1971 ismét bizonyította, hogy a földrajzilag ugyan távol fek­vő Kubai Köztársaság a szo­cialista tábor elszakíthatatlan része. A kapcsolatok erősödé­sének jegyében került sor Koszigin szovjet m­iniszterel­­nök kubai, illetve Corticos el­nök szovjetunióbeli látogatá­sára. Ajtai Miklós vezetésével magyar kormányküldöttség járt Havannában, s ez alka­lommal meghívást adtak át Fidel Castro miniszterelnök­nek. A latin-amerikai kontinen­sen egyre inkább beérik a ku­bai forradalom gyümölcse. A nyugati féltekén ma már újabb állam, Chile indult meg a szocialista út felé, s több más országban lett a hivata­los politika fontos alapelve a nemzeti függetlenség, a gaz­dasági önállóság kivívása. Wa­shington éppen ezért próbálja akadályozni mind a mai napig a szocialista fejlődést Kubá­ban, s feltartóztatni a kapcso­latok helyreállítását Kuba és Latin-Amerika népei között. Ez a politika azonban nyilván­való kudarcra van ítélve. Fidel Castro közelmúltban tett chilei látogatása, találkozói és megbeszélései Peru, valamint Ecuador elnökével már a meg­változott légkört bizonyították, útjának nemzetközi visszhang­ja pedig jól példázta azt a rokonszenvet, amellyel a világ haladó erői kísérik a kubai forradalom sikereit. A magyar nép a testvéri kubai napot és vezetőit őszinte barátsággal köszönti nagy ünnepén. Kirilenko Santiagóiban Nagy feladatok hárulnak a chilei pártra, a­, országban bonyolult politikai folyamat megy végbe Santiago­bál jelenti a TASZSZ. A chilei fővárosban tartózkodó szovjet pártküldött­séget, amelyet Andrej Kirilen­­ko, a Politikai Bizottság tagja, az SZKP KB titkára vezet, csü­törtökön fogadta Luis Corva­­lan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára és Victor Diaz főtit­kárhelyettes, a Politikai Bi­zottság tagjai. A meleg, baráti hangú találkozón a felek kö­zött véleménycserére került sor­ . Kirilenko rámutatott: a Chi­lei Kommunista Párt megala­kulása óta bebizonyította, hogy állhatatos, érett és kipróbált élcsapata a chilei dolgozóknak. A pártra nagy feladatok hárul­nak, különösen most, amikor az országban bonyolult politi­kai folyamat megy végbe. Ez nemcsak Chile számára, hanem az egész nemzetközi munkás­ mozgalom számára nagy jelen­tőségű. And­ej Kirilenko átadta a chilei kommunistáknak és az ország népének az SZKP, a Központi Bizottság és Leonyid Brezsnyev főtitkár legszívélye­­sebb üdvözletét az 50 éves ju­bileum alkalmából. Luis Corvalan válaszbeszé­dében köszönetet mondott a chilei kommunistáknak kül­dött jókívánságokért, azért a baráti érzésért, amely egye­síti a két pártot. Corvalan hangsúlyozta, hogy pártja po­litikájának alapvető vonása az internacionalizmus.­­ (Washington, Reuter) 1950 óta több mint 9 száza­lékkal csökkent az Egyesült Államok részaránya a Cjplág bruttó nemzeti termékében. Az import lényegesen gyor­sabban emelkedett, mint az export, s éleződik a harc a világpiacon, mivel az Egyesült Államokat nyugati partnerei részéről mind nagyobb veszte­ség éri. A többi között ezeket a megállapításokat tartalmaz­za az a jelentés, amelyet Nixon elnök utasítására Pe­­terson, a nemzetközi gazda­ságpolitikai tanács ügyvezető­igazgatója készített az a­meri­­kai gazdasági helyzetről. " $

Next