Magyar Nemzet, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)

1972-02-01 / 26. szám

■ Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA K­edd 1972. február­­ XXVIII. évfolyam 26. szám A barátság útján Üton a repülőgép, amely a Fock Jenő vezette magyar párt- és kormányküldöttsé­get viszi el baráti látoga­tásra a Vietnami Demokra­tikus Köztársaságba. Ilyen alkalmakkor általában szo­kás arról beszélni, hogy a politikai vezetők személyes találkozásai, a tárgyalások és megállapodások új sza­kaszt jelölnek két ország és két nép kapcsolataiban. De ezúttal semmi ilyesmiről nincs szó. Új szakaszra, lát­ványos fordulatokra nincs semmi szükség, mert Buda­pest és Hanoi viszonyainak, ha történelmileg nem is túl­ságosan távoli, de immár hagyományai vannak, ez a barátság egyenletesen és fo­lyamatosan fejlődik, a közös küzdelemben edződik meg. A magyar felszabadulás politikai nemzedéke Vietna­mot már harcban ismerte meg. A délkelet-ázsiai or­szágból már akkor heves szabadság- és fegyveres ösz­­szecsapásokról érkeztek hí­rek, és ma, amikor kormá­nyunk elnöke úton van Ha­noi felé, változatlanul há­borúban áll ez a hősies, annyi megpróbáltatást kiállt nép. A modern kor nem is­mer más országot, amelyre ennyi és ilyen hosszú küz­delmet kényszerítettek vol­na, sőt a kilátások szerint a béke lehetőségei még ugyancsak távoliak. A mos­tani baráti látogatásnak annyiból van különös jelen­tősége, hogy harci egyetér­tést, közös küzdelmet pe­csétel meg újólag, hiszen a magyar nép mindig vietnami társai mellett állt Támogattuk Vietnamot abban a korszakban, amikor Ho Si Minh vezetésével a dzsungelekből indult el a küzdelem a felszabadításért, a francia gyarmati uralom ellen. Mellette álltunk ab­ban a rövid inkább fegyver­szüneti, mint békeidőben, amely az 1954-es genfi meg­állapodásokat az amerikai agresszióig elválasztotta. Azt követően pedig, hogy az 1964-es tonkini incidens a második világháború óta ki­robbant legsúlyosabb nem­zetközi fegyveres konflik­tus kezdetét jelezte, a ma­gyar nép sokoldalú­ segítsége vietnami barátainak meg­szakítatlan, a formák soka­ságát ölti. Magában foglalja a társadalmi mozgósítást az amerikai agresszió elítélésé­re, a kormányszintű gazda­sági támogatást Vietnam ezernyi problémájának meg­oldására, anyagi javak kül­dését a harcos hétköznapok gondjainak könnyebb elvi­selésére, és természetesen a politikai-diplomáciai erőfe­szítéseket a nemzetközi fó­rumokon a vietnami béke helyreállítására a szabad­ságharcosok feltételei alap­ján. Valóban nehéz lenne még a rövid fölsorolása is annak, amiben létrejött és kiállta a próbát a két or­szág együttműködése. Ez a kooperáció már csak azért is sokoldalú, mert a Vietnami Demokratikus Köztársaság igen bonyolult feladatokkal néz szembe. Egyszerre kell helytállnia a fegyveres harc frontján az amerikai agresszióval szem­ben, és a békés építésben, a szocialista társadalmi rendszer továbbfejlesztésé­ben. Ehhez hasonló gigászi vállalkozást csupán a Szov­jetunió hajtott végre a má­sodik világháború súlyos esztendeiben. De a hanoi vezetés — hasonlatosan a szovjet példához — sikere­sen néz szembe ezzel a helyzettel. Kialakította a szocialista építésnek azt a formáját, amely összeegyez­tethető a háborús tehervise­léssel, megfelel az ország sajátos viszonyainak, oly­annyira, hogy a társadalom­átalakító munka nem szen­vedett hátrányt a katonai erőfeszítések miatt. Ho Si Minh legendás tétele, hogy a vietnami népnek, semmi sem drágább szabadságánál és függetlenségénél, még gazdagabb tartalmat nyert, miután ez a szabadság és függetlenség a szocialista társadalmi rendszerhez kö­tődik. Ez a sajátos állapot — egyszerre honvédelem és szocialista építés — a jelek szerint még jó ideig eltart. Nem lehet számítani az ame­rikai agresszió gyors befeje­zésére, hiszen azok az in­dítványok, amelyeket Nixon elnök a napokban előterjesz­tett, egyáltalán nem alkal­masak a megoldás megkö­zelítésére sem. Vannak ben­nük egyes pontok, amelyek közelibb és részletesebb megvizsgálására talán lehe­tőséget kínálnak, de alapjá­ban az Egyesült Államok délkelet-ázsiai jelenlétére épülnek, nem nyújtanak újat a korábbi amerikai el­képzelésekhez képest, így ugyanígy nem rejtik maguk­ban a rendezés ígéretét. A mai napig sincs jobb és al­kalmasabb módszer ennek a hosszú háborúnak a lezárá­sára, mint amit tavaly jú­lius elején Párizsban elő­terjesztett a dél-vietnami szabadságharcosok küldött­sége, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság legtelje­sebb egyetértésével. Ez a hét pont áll változatlanul a világpolitika tengelyében, ez a hét pont a megoldás al­fája és ómegája, és éppen ezért Fock Jenő Hanoiban a magyar párt- és kormány­vezetés nevében ismételten kifejti majd, hogy minden erőnkkel mi is ezt támogat­juk. A vietnami álláspont tá­mogatása azért különösen fontos, mert bizonyos ha­talmak körében vannak el­képzelések „kerülő utakon”, úgynevezett közvetítések igénybevételével megközelí­teni a rendezést. A demok­ratikus Vietnam az ilyen tervekkel nem ért egyet, a maga sorsát maga akarja rendezni. Ezért becsüli az egyenes barátokat, a hátsó gondolat nélkülieket, akik közvetlenül mellette állnak. Ilyen barátnak tekintheti Hanoi a Magyar Népköztár­saságot, ebben a szellemben kelt útra párt- és kormány­­küldöttségünk. Valóban nem üres fordulat csupán arról beszélni, hogy képviselőink ázsiai földön egész népünk nevében szólalnak majd meg, amikor győzelmet kí­vánnak a hős Vietnami De­mokratikus Köztársaságnak, és messzemenően biztosít­ják népét, vezetőit válto­zatlan támogatásunkról Fock Jenő vezetésével párt- és kormányküldöttség utazott a VDK-ba A mai politikai helyzet A SZOCIALISTA ORSZÁGOK EGYSÉGÉNEK további erő­sítése, az imperializmus elle­ni harc és az európai biztonság megvalósítására irányuló törekvés áll e napokban — a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének ülése után — a magyar politikai és diplomáciai erőfeszítések középpontjá­ban. Ennek jegyében utazott tegnap Fock Jenő miniszterelnök vezetésével magyar párt- és kormányküldöttség a Vietnami Demokratikus Köztársaságba, és érkezik rövidesen az MSZMP és a kormány meghívására — Erich Honeckerrel, az­ NSZEP KB első titkárával az élén — hazánkba a Német Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége. Ugyanakkor Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke kül­döttség élén Helsinkiben képviselte hazánkat a Béke-világta­­nács elnökségének hétfőn befejeződött ülésszakán. Az NDK fővárosában ugyanúgy, mint Budapesten, nagy vá­rakozással tekintenek az NDK párt- és kormányküldöttségé­nek magyarországi látogatása elé — jelenti az MTI tudósítója. A Német Szocialista Egységpárt tavaly júniusban tartott VIII. kongresszusa, illetve­ az NDK új kormányának megalakulása óta ez az első alkalom, hogy legmagasabb szintű, kétoldalú eszmecserére kerül sor a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság vezetői között A demokratikus Berlinben rámutatnak arra, hogy a két ország kapcsolatai állandóan fejlődnek, és vezetőik között valamennyi nemzet­közi kérdésben teljes a nézetazonosság. Az NDK párt- és kor­mányküldöttségének magyarországi látogatása még jobban aláhúzza majd a felek egyetértését, s fontos láncszeme lesz a szocialista országok közössége egyre erőteljesebben kibonta­­kozó politikai-diplomáciai offenzívájának. E béketörekvésekkel egyidejűen véres események színhelye volt ismét Nyugat-Európa egyik állandó válsággóca, Észak­írország. Vasárnap brit ejtőernyősök lőttek Londonderryben egy békésen tüntető tömegbe és a lövöldözés eredménye: 13 halott, s 17 sebesült. A vérengzés óriási felháborodást váltott ki nemcsak Észak-Írországban, de Angliában is. A politikai helyzet forrponton van. Dublinban, az Ír Köztársaság főváro­sában rendkívüli minisztertanácsi ülést hívtak össze. Tanács­kozásra ült össze az angol kabinet is. A felháborító vérengzés óta Belfastban egymás után robbannak a bombák. A politikai megoldás egyelőre kilátástalan. A hírügynökségek szerint olyan feltételezések is napvilágot láttak, amelyek szerint Lynch ír miniszterelnök a problémát az ENSZ elé terjeszti, jóllehet Nagy-Britannia a világszervezet Biztonsági Tanácsában vétó­joggal rendelkezik. A nemzetközi közvélemény figyelemmel kíséri ugyanakkor a Biztonsági Tanács Addisz Abeba-i ülésezését is, amelyben az angol politika ugyancsak érdekelt, hiszen a rhodesiai kérdésről van elsősorban szó. A BT hétfőn folytatta munkáját. Megvi­tatta azt az afrikai határozati javaslatot, amely felszólítja Nagy-Britanniát, hogy haladéktalanul hozzon hatékony intéz­kedéseket a rhodesiai afrikai többség jogainak biztosítására és rendelje vissza Salisburyből lord Pearce úgynevezett tény­megállapító bizottságát, amelynek feladata felmérni a lakosság véleményét a brit­ rhodesiai megállapodásról. Figyelemre méltó hírek érkeztek végül a Távol-Keletről is. Miközben egyre több ország ismeri el a Bangla­desh Nép­­köz­társaságot , a hétfői napon Ausztrália, Új-Zéland, a Fidzsi­­szigetek és Kambodzsa kormánya jelentette be ezt az elhatáro­zását (az utóbbi számos találgatásra ad okot), Bhutto pakisz­táni elnök Pekingbe érkezett, ahol Mao Cetung kivételével a legmagasabb rangú kínai vezetők fogadták. A tárgyalásokról eddig nem szivárogtak ki­ hírek, a bizottságok összetételéből azonban arra lehet következtetni, hogy politikai és gazdasági jellegű kérdések állnak a megbeszélések előterében. Elutazott Hanoiba a magyar párt- és kormányküldöttség Fock Jenőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Minisztertanács elnökének vezetésével, a Vietnami Dolgo­zók Pártja Központi Bizottsá­gának és a VDK kormányá­nak meghívására, hétfőn hiva­talos, baráti látogatásra párt­os kormányküldöttség utazott a Vietnami Demokratikus Köztársaságba.*............ Fock Jenőt útjára elkísérte Fehér Lajos, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyette­se, Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságá­­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, Csémi Károly, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, altábornagy, a hon­védelmi miniszter első helyet­tese, dr. Várkonyi Péter ál­lamtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának el­nöke, Marjai József külügymi­niszter-helyettes és Jávor Er­vin, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese. Jakus Jenő, a Magyar Népköztársaság hanoi nagykövete a VDK-ban csat­lakozik a küldöttséghez. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyet­tese, Benkei András belügymi­niszter, Czinege Lajos vezér­­ezredes, honvédelmi miniszter, dr. Gorgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Lázár György munkaügyi miniszter, Péter János külügyminiszter, dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter, az MSZMP KB tag­jai és dr. Csanádi György köz­lekedés- és postaügyi minisz­ter búcsúztatta. Jelen volt a búcsúztatásnál Le Van Than, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság buda­pesti nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője. Ott volt a bú­csúztatásnál Mohammad Has­­san Puyani, az Iráni Császár­ság, C. B. Muthamma, az In­diai Köztársaság nagykövete, A M. Szorokin követtanácsos, a Szovjetunió nagykövetségé­nek és Nguyen Hung Khanh, a Dél-vietnami Köztársaság nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. A Vietnami Demokratikus Köztársaságba tartó magyar párt- és kormányküldöttség hétfőn kora délután rövid idő­re megszakította útját Grúzia fővárosában , Tbilisziben. A párt- és kormánydelegá­ciónk másfél órát töltött a Grúz Szovjet Köztársaság párt­os állami vezetőinek társasá­gában. A találkozó meleg, elv­társi légkörben zajlott le. Fock Jenő, a magyar forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke a Szovjetunió te­rülete felett, átrepülve távira­tot intézett Alekszej Koszigin­hez, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnökéhez. Fock Jenő miniszterelnök táviratában tolmácsolta baráti üdvözletét és jókívánságait az SZKP Központi Bizottságának, a szovjet kormánynak és a kommunizmust építő testvéri szovjet népnek. A Fock Jenő vezette magyar párt- és kormányküldöttség, úton a Vietnami Demokratikus Köztársaság felé, hétfő este az iráni Shírazba érkezett A repülőtéren Manucser Pt­­raz, Shiraz tartomány főkor­mányzója üdvözölte a delegá­ciót. Jelen volt Várkonyi József, hazánk teheráni nagykövete is. A küldöttség az éjszakát a délnyugat-iráni városban tölti. Már tavaly nyáron átadták Elwingegnek A VDK nyilvánosságra hozta kilencpontos béketervét Párizsból jelenti az AFP. A párizsi Vietnam-értekezleten részt vevő VDK-küldöttség hétfőn nyilvánosságra hozta azt a kilencpontos indokínai béketervet, amelyet képviselői az amerikai féllel folytatott magánjellegű megbeszélések során adtak át tavaly nyáron Henry Kissingernek, Nixon el­nök nemzetbiztonsági főta­nácsadójának. A terv — az AFP francia hírügynökség ismertetése sze­rint — az­ alábbiakat tartal­mazza: . 1. az amerikaiak és szövet­ségeseik fegyveres erőinek tel­jes kivonását Dél-Vietnamból 1971 folyamán be kell fejezni; 2. ezzel egyidejűleg bocsát­ják szabadon az összes foglyul ejtett katonai és polgári sze­mélyeket, a folyamat a csapa­tok kivonásával egyidőben zá­rul le; 3. az Egyesült Államok megszünteti Nguyen Van Thieu rezsimjének támogatá­sát, amely új kormányzatnak adja át a helyét, s ezzel a DIFK tárgyalásokat kezd a dél-vietnami problémák ren­dezése céljából; 4. a VDK kormánya és a DIFK jóvátételt kér az Egye­sült Államoktól a Vietnam két övezetében okozott károkért; 5. tiszteletben tartják az In­­dokínáról kötött 1954-es és a Laoszról között 1962-es genfi egyezményeket; megszűnik az amerikai beavatkozás; 6. az indokínai országok kö­zött fennálló problémákat az indokínai felek fogják rendez­ni a függetlenség, a szuvere­nitás, a területi integritás és a belügyekbe való be nem avat­kozás elveinek kölcsönös tisz­teletben tartása alapján; 7. a felek között létrejön a tűzszünet a fent említett prob­lémákról kötött megállapodá­sok megkötése után; 8. nemzetközi ellenőrzést ve­zetnek be; 9. nemzetközileg kell szava­tolni az indokínai népek alap­vető nemzeti jogainak, Dél- Vietnam, Laosz és Kambodzsa semlegességének tiszteletben tartásai, hogy a térségben ki­alakuljon a tartós béke. A terv leszögezi, hogy a ki­lenc pont egységes egésznek tekintendő. Az amerikai légierő folytatja támadásait Dél-Vietnamban Az amerikai B-52-es légi­erődök folytatják két hete tar­tó támadássorozatukat Dél- Vietnamban és hétfőre virradó éjszaka négy helyen­ bombáz­tak. Egy kötelék a fegyver­mentes övezet déli­ részén haj­tott végre szőnyegbombázást, egy másik az A Shau völgyé­ben, kettő pedig a leggyak­rabban bombázott helyen, a központi fennsíkon. A fegyvermentes övezet mentén egyébként második napja folytatódnak a harcok a népi erők és a saigoni kor­mánycsapatok között. Harci tevékenységről érkezett hír Sai­gontól délnyugatra, a Mekong deltájából is. Pekingből jelenti az AFP. Csou En-laj kínai miniszter­­elnök kijelentette, hogy sze­rinte nem lesz vége a hábo­rúnak Vietnamban, ha az Egyesült Államok­ végre akar­ja hajtani legújabb, nyolcpon­tos csomagtervét. A kínai kormányfő vasárnap egy 15 tagú amerikai csopor­tot fogadott, amelyben Kína­­szakértőkön kívül üzletembe­rek és a másfél éve alakult ,,új Kína-politikát támogató bizottság” tagjai is helyet fog­laltak. A kétórás beszélgetésen Csou En-laj, akárcsak a kínai sajtó az elmúlt két napban, bírálta a legújabb amerikai javaslatot, de a Reuter tudó­sítójának értesülése sz­erint egyetle­n elítélő szót sem szólt Nixonról vagy Kissinger fő­tanácsadóról. Kissingert a kí­nai miniszterelnök olyan em­bernek nevezte, „akivel lehet vitatkozni”. Újabb országok ismerték el a Bangla Desht Mr Aaraara Dacéiban tárgyalt Ausztrália és Új-Zéland — a brit Nemzetközösség tagor­szágai — hétfőn hivatalosan elismerte a Bangla Desh Népi Köztársaságot. Canberrában Nigel Botner ausztráliai külügyminiszter rámutatott: Ausztrália elis­merte Mudzsibur Rahman sejk kormányát, és állandó diplo­máciai képviseletet létesít Daccában. Országának döntő-

Next