Magyar Nemzet, 1972. február (28. évfolyam, 26-50. szám)
1972-02-01 / 26. szám
Kedd, 1972. február 1. A valóság tükre A Magyar Nemzet vasárnapi számában az 1971. évi népgazdasági terv teljesítéséről, a társadalmi és gazdasági élet fejlődéséről megjelent értékelés ötmillió dolgozó, tízmillió 374 ezer ember munkájáról, életének fejlődéséről adott számot. A Központi Statisztikai Hivatal jelentése érdekes „tükör”, amely hosszabb tanulmányozásra ad lehetőséget, és vitára is serkent. Szakmai találkozón közgazdász barátaim egyikével kerültem össze és megkezdődött a vita. Mindjárt a tavalyi áremelkedéseket említette és különösen a zöldség- és gyümölcsárakat exponálta. A Központi Statisztikai Hivatal ezekről nem közölt adatokat, csupán azt állapította meg: a kedvezőtlen terméseredmények a költségek és az árak emelkedéséhez vezettek. Kettőnk vitája azzal folytatódott, hogy a 14—18 százalékos emelkedést egyikünk sem helyeselte. Ezek a számok korábban láttak napvilágot, de nem tudtuk eldönteni, melyik az elfogadható és főleg, melyik fórumtól származik. Közgazdász ismerősöm csípős hangon megjegyezte: „Ezúttal is idézhetem az egyik francia akadémikus megállapítását. Louis Armand, a Francia Vasúttársaság elnöke szokta mondani: A statisztika olyan, mint a bikini. A lényeget ugyan nem tárja fel, de azért gondolatébresztésre jó.” A szellemes mondás jóízű nevetést váltott ki a szakmai társaságban. A beszélgetést komolyra fordítva azonban elismertük, hogy a mi statisztikánk a valóságot ábrázolja számokkal és az 1071. év dinamikus fejlődést mutat, az ötmillió dolgozó szorgalmas munkával, sok igyekezettel olyan eredményeket ért el, amelyekre határainkon túl is felfigyelnek. Az életszínvonal-politikában nem volt törés, a lakosság egy főre jutó reáljövedelme 5—6 százalékkal nagyobb volt, mint az előző évben, a munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére 2,5—3 százalékkal volt magasabb. Szakmai, baráti beszélgetéseken, műszaki-gazdasági vitákon gyakran esik szó a nézőpontok realitásáról, amikor a fejlődést, az eredményeket elemzik. Vannak örök pesszimisták, akik mindent a sötét szemüvegen keresztül látnak és bőven akadnak, akik rózsaszínű szemüveget viselnek és a gondokat, feszültségeket lebecsülik. Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára az országgyűlésen, az 1972. évi költségvetés vitájában a reális szemlélet fontosságát is említette. „A problémák rendszeres vitatása — mondotta — azt is mutatja, hogy a valóságot ne rózsaszín szemüveggel nézzük. Pártunk 1957-ben mindörökre eldobta a valóság megszépítésének ezt az eszközét. De az is jó lenne, ha senki nem tenne fel fekete szemüveget a valóság megítéléséhez, mert azon keresztül csak a szürkeséget és fekete árnyakat lát, vagy éppen láttat másokkal.” Ha jó „szemüvegen” át vizsgáljuk a Központi Statisztikai Hivatal jelentésének adatait, meggyőződhetünk, sikeres évet fejeztünk be és ez jó alap az ötéves terv második évének elkezdéséhez. Biztató, hogy javult a munka hatékonysága. Éveken át baj volt a munka termelékenységével, már kikeveredtünk a kátyúból és tovább kell lépni. A legfontosabb nemzetközi összehasonlító adat: a nemzeti jövedelem növekedésében is szép az eredmény. Meghaladta a tervezettet és 18—20 milliárddal magasabb a korábbi esztendőnél. Az ipari termelés növekedése a nemzeti jövedelem többletéhez 7 milliárd forinttal járult hozzá, a mezőgazdaságban létrehozott nemzeti jövedelem 5 milliárddal emelkedett, míg az építőipar hozzájárulása 2— 2,5 milliárd forinttal volt nagyobb, mint 1970-ben. Népünk természetéhez tartozik, hogy megfeledkezünk eredményeinkről és sűrűbben hajtogatjuk a hibákat, mulasztásokat, bajokat. „Az új létesítmények öröméről se feledkezzünk meg, ezekről is beszéljünk és örüljünk az új alkotásoknak.” Ezt a mondást az országgyűlés legutóbbi tanácskozásán jegyeztem fel, amikor a törvényhozók is többnyire csak a gazdálkodás elmaradásait ismételték. Mindannyian örülhetünk, hogy 75 000 lakás épült, a tervezettnél 4000-rel több és az új hajlékok egyötöde házgyári termékekből készült. A jelentés is felhívja a tanácsok figyelmét: nagyobb körültekintéssel végezzék a szanálást, műszakilag idejében készítsék elő az új lakótelepek helyét, tartózkodjanak a költségesebb területek kijelölésétől, a még használható lakóházak megszüntetésétől, a „látványos" városközpontok, alközpontok létrehozásától és egyéb luxusjellegű beruházásoktól. Szép a 75 000 új lakás, de „nem ilyen szép” már a 21 000 lakás, amelyet megszüntettek, így valójában 54 000 az évi lakásgyarapodás. örültek a bodajkiak, a tolnaiak az új szövödéjüknek, amely tavaly kezdte meg működését. Kiemelkedő ünnep volt, amikor Székesfehérvárott, Leninvárosban, Győrött, Sárvárott, Szegeden új gyárakat, házgyárat avattak és átadták a fővárosban, a Vörösmarty téren az új művelődési központot, valamint az új szállodákat. Nem szépíti a valóságot, nem kendőzi el a hibákat a jelentés. A szocializmust építő munkás, paraszt, értelmiségi biztatást merít belőle a további feladatokhoz. Az októberi gazdasági aktívaértekezleten, a Központi Bizottság december 1-i ülésén, az országgyűlés költségvetési tanácskozásán behatóan tárgyaltak az idei teendőkről. A még hatékonyabb munka, a feszültségek feloldása, a dinamikus fejlődés érdekében javítani kell a vállalati vezetési színvonalat, a munka- és üzemszervezésben előbbre kell jutni. Ezekhez jó eszköz a szocialista munkaverseny fellendítése, a szocialista brigádmozgalom fejlesztése, a munkások, műszakiak tettrekészségének, kezdeményezésének, alkotó munkájának hasznosítása. Ez a kulcsa a további előrehaladási ütem növelésének. Vig István A BUDAPESTI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT felvételre keres villamoskocsi-vezetőket és autóbuszvezetőket Jelentkezhetnek: 8 általános iskolai végzettségű 20. életévet betöltött, szakképzettség nélküli férfi- és nődolgozók, mert vállalaton belül kiképezzük VILLAMOSKOCSI-VEZETŐNEK! 21. életévet betöltött férfi gépkocsivezetők, akik 1 éves — 3,5 tonnás — tehergépjármű-vezetői gyakorlattal rendelkeznek, és vállalaton belül kiképezzük AUtÓBUSZVEZETŐNEK Autóbuszvezetők részére 10 000,— Ft éves forgalmi juttatás! Budapesti Közlekedési Vállalattal munkaviszonyban álló járművezetők részére 1973. január 1-től 5 ÉV NYUGDÍJKOR KEDVEZMÉNY! Bérezés a kiképzési idő alatt is a kollektív szerződés szerint. Minden dolgozó és családtagja részére autóbuszra, villamosra, HÉV-re és metróra szóló díjmentes utazási igazolványt biztosítunk. Felvétel: Budapest, VII. Kertész utca 16. és a vállalat valamennyi telephelyén. Magyar Nemzet................................................................... A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének hétfői programja Péter János külügyminiszter és Mohammed Saleh Aulaqi, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere hétfőn folytatta megbeszéléseit. Mohammed Saleh Aulaqi délben ebédet adott Péter János tiszteletére a Margitszigeti Nagyszállóban. Az ebéden részt vett Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, dr. Szalai Béla külkereskedelmi miniszterhelyettes, valamint a politikai, a gazdasági és a kulturális élet több más vezető személyisége is. Budapest és Bécs együttműködése uidróépítkezésben Felix Slavik bécsi polgármester, aki Szépvölgyi Zoltán meghívására néhány napot töltött Budapesten az osztrák delegáció élén, elutazott hazánkból. A sajtónak adott nyilatkozatában elmondotta, utazásának több célja volt. Elsősorban említette az európai fővárosok polgármestereinek budapesti tanácskozását, majd ezt követően a két főváros közötti kapcsolatok elmélyítését. Megegyezés született a magyar és osztrák szakemberek cseréjéről is. Bécsben most épül az első metró, az osztrák szakembereknek a magyar mérnökök tapasztalatai nagy segítséget jelenthetnek. Nagyok a kooperációs és szakosítási lehetőségek A tervezettnél gyorsabban nő külkereskedelmi forgalmunk a szocialista országokkal A magyar külkereskedelem vezetői már valamennyi európai szocialista ország képviselőivel aláírták az árucsereforgalmi jegyzőkönyvet, amelyek 1972-re megszabják a forgalom kereteit, főbb számait, árulistáit. A tervezettnél gyorsabban A megállapodások főbb vonásairól, várható eredményeiről megállapítható, hogy áruforgalmunk továbbra is dinamikusan, a hosszú lejáratú megállapodásokban megszabott ütemnél is gyorsabban fejlődik. A tárgyalások során ugyanis jóval több lehetőséget sikerült, feltárni, mint amire egy-két évvel ezelőtt számíthattunk: nagyobbak exportlehetőségeink, ami várhatóan erőteljesen ösztönzi majd vállalatainkat az exportmunka fokozására, kivitelünk bővítésére. A Külkereskedelmi Minisztérium számításai szerint az idén körülbelül 14 százalékkal több árut exportálunk a szocialista országokba a tavalyinál, importunk pedig 7 százalékkal növekszik. Legfőbb partnerünk továbbra is a Szovjetunió: a megállapodás értelmében az idén körülbelül 14 százalékkal lesz nagyobb az áruforgalmunk a tavalyinál és eléri az 1 milliárd 750 millió rubelt. Már tavaly 5 százalékkal „túlteljesítettük” a hosszú lejáratú megállapodásban körvonalazott magyar—szovjet áruforgalmat, s lehetséges, hogy az idén az előretartás további 5—6 százalékkal emelkedik. Bulgáriával az 1971—75-ös évekre a forgalom 65 százalékos növekedésében állapodtunk meg, s a jelek szerint azonban 1972 végére ebből már 40 százalékot realizálunk, így az ötéves export— import minden bizonnyal jóval nagyobb lesz az előirányzottnál. Az NDK-val az idén első ízben haladjuk túl a félmilliárd rubeles áruforgalmi határt, s gyors ütemben nő külkereskedelmünk a többi országgal is. Gépipari termékek az élen Lényegében valamennyi megállapodásunknak egyik jellemző vonása, hogy erősen előtérbe kerül a gépipari termékek exportja, importja. A Szovjetunióba a tavalyinál mintegy 70 százalékkal több élelmiszeripari berendezést, 50 százalékkal több elektroakusztikai cikket szállítunk, s onnan energetikai berendezésekből ötször annyit vásárolunk, mint 1971-ben. Gyorsuló ütemben folytatódnak a Szovjetunió járműszállítmányai is. Több mint 21 ezer szovjet személygépkocsi, 68 kétezer lóerős Diesel-mozdony, 50 metró motorkocsi, 4200 traktor, 1500 kombájn várható az árucsere-forgalmi megállapodás alapján. Hazánk az eddiginél több szerszámgépet, műszert szállít Csehszlovákiába, Lengyelországba, az NDK-ba, Bulgáriába, Romániába, Jugoszláviába is, s másfajta gépeket, finommechanikai cikkeket és több országból közszükségleti cikkeket is kapunk cserébe. A megállapodások erősen kapcsolódnak a magyar népgazdasági programokhoz, biztosítva a program végrehajtásához szükséges berendezéseknek jelentős részét. A Szovjetunióból és Csehszlovákiából például korszerű berendezéseket kapunk a textilipar rekonstrukciójához, Lengyelországból értékes berendezések érkeznek a program nyomán egyre nagyobb mennyiségben készülő közúti járműveinkhez. Több országgal szoros együttműködés alakult ki a számítástechnikai berendezések gyártásában, megalapozva a számítástechnikai program végrehajtását. A Szovjetunióba az idén négyszer annyi számítástechnikai berendezést exportálunk, mint tavaly, az import több mint háromszorosára nő. Megélénkül a számítástechnikai berendezések cseréje Bulgáriával és néhány más országgal is. Bútor, faház, sör Igen nagyok még a kooperációs és szakosítási lehetőségek, s ezeknek egy részét ugyancsak feltárták az 1972. évi megállapodások. A Csehszlovákiával tervezett idei áruforgalmunknak mintegy 18 százaléka már a kooperációban, vagy szakosítás alapján készülő termékekből bonyolódik le. Bulgáriával gépipari, vegyipari, gyógyszeripari és könnyűipari kooperációk alakultak ki, vagy vannak kibontakozóban, így ezekben az ágazatokban erősen meggyorsul az árucsere. A megállapodások jelentős része a lakosságot közvetlenül is érinti. A bútorellátás gondjain sokat segít majd, hogy Csehszlovákiából, Lengyelországból és Romániából egyaránt vásárolunk az idén lakberendezéseket, s Csehszlovákiából és Lengyelországból nagyobb mennyiségű sört is szállítanak. A megállapodások lehetővé teszik ezenkívül magnetofonok, varrógépek, sport- és turistacikkek, hétvégi faházak és egyéb keresett cikkek exportját is. Elbicsáztatták Uitz Bélát Barátok, ismerősök, tisztelők, a magyar művészeti élet képviselői mély részvéttel vettek végső búcsút hétfőn a Mező Imre úti temetőben Uitz Bélától, századunk kiemelkedő képzőművészétől, a munkásmozgalom régi harcosától, akit a Szovjetunió érdemes művésze címmel is kitüntettek. A munkásmozgalmi panteonban felállított, vörös lepellel borított ravatalnál lerótta kegyeletét a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának számos tagja, a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Képzőművészek Szövetsége és a Képzőművészeti Alap több képviselője. Részt vett a végső tiszteletadáson P. M. Sziszojev, a Szovjetunió képzőművészeti akadémiájának főtitkára. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Művelődésügyi Minisztérium nevében Ilku Pál, a KB tagja, művelődésügyi miniszter búcsúzott Uitz Bélától, aki — mondotta — századunk forradalmi művészetének egyik úttörő mestere volt. Életét és művészetét a nagy alkotások, harcok, szenvedélyes viták jellemezték. Művészetében a forradalom, a társadalmi haladás gondolatát fejezte ki. Legfőbb törekvése volt, hogy társadalmi felelősségtől fűtött mondanivalóját a tömegek megértsék, formálja ízlésüket, s mindenekelőtt cselekvésre, harcra mozgósítsa őket. Hűséges és tántoríthatatlan volt politikai céljaiban és művészi eszméiben. Uitz Béla fiatal korától haláláig a forradalmat szolgálta, kitartott eszméi mellett — bármilyen nehézségek támadtak is. A Tanácsköztársaság idején — már elismert, külföldön is díjat nyert művészként — hozzálátott a proletár fiatalok képzőművészeti iskolájának megszervezéséhez, védelemre toborzó, mozgósító erejű plakátokat alkotott, nagyméretű kompozíciókat készített az első szabad május elseje megünneplésére. Az ellenforradalom győzelme után Uitz Béla emigrációba kényszerült. Bécsben, Párizsban és Londonban dolgozott, majd 1926-ban a Szovjetunióba költözött, ott élt és alkotott hazatéréséig, 1938-ig. — Ha arra keresek választ — mondotta Iskulái —, hogy hosszas távolléte ellenére miért tett maradandó hatást az itthoni képzőművészetre, akkor eredeti tehetsége mellett harcos társadalmi elkötelezettségét és magas színvonalú formagazdagságát jelölhetjük meg. Ezek a tulajdonságok adják meg Uitz Béla életútjának és művészetének az esztétikán messze túlmutató jelentőségét. Alkotásaiban azt a művészi forradalmiságot tiszteljük, amely elválaszthatatlanul kapcsolódik a forradalom helyes társadalmi értelmezéséhez, abból nyeri erejét, szüntelen képességét a megújulásra. Művészetét nemcsak azok az országok vallják magukénak, ahol alkotott, hanem mindazok, ahol harc folyik a sötétség és az erőszak ellen, a társadalmi haladásért, vagy ahol már győzött a szocialista forradalom. Gyászunkban nem vagyunk egyedül, aminek megható megnyilvánulásai a testvéri Szovjetunióból, az ottani művelődésügyi minisztériumból, Furceva elvtársnőtől, továbbá a szovjet képzőművészeti szövetségtől érkezett részvéttáviratok. — A mester eltávozott körünkből, de örökül hagyta száz meg száz alkotását, példamutató egyéniségét. Az alkotások tovább élnek, s a példamutatás is, amellyel Uitz Béla forradalmi tettekre nevelte a tömegeket — mondotta a művelődésügyi miniszter. A Képzőművészek Szövetsége és a pályatársak nevében Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész búcsúzott az elhunyttól. — Uitz Béla művészete a magyar és az egyetemes kultúra szerves része, a magyar és a szovjet nép egy célt követő forradalmának, barátságának maradandó gyümölcse — mondotta. — Nem a művészet különféle stílusait, formarendjét tartotta elsőrendűnek, hanem a világot megújító művészi szolgálatot. Munkásságában az utókor talál majd ellentmondásokat, föllelhet különböző hatásokat, de életútjának lényege: Uitz Béla forradalmisága, mindvégig változatlan. S a mai magyar művészek számára a legméltóbb tisztelgés az eltávozott mester előtt: alkotásra serkentő nyugtalanságának, művészetteremtő, emberi példájának hűséges követése. A magyar képzőművészet nagy halottját a temető művészparcellájában helyezték végső nyugalomra. Ünnepség a Szabad Nép megjelenésének 30. évfordulóján A Szabad Nép megjelenésesötétben tévelygő népnek világító fáklyára volt szüksége. Ezt a fáklyát emelte magasba Rózsa Ferenc a Szabad Nép hasábjain, amikor összefogásra szólította fel a nemzetet a Horthy-politika, az embertelen fasizmus ellen. Olyan program volt ez abban a sötét korszakban, amelynek megvalósítására a magyar nép minden becsületes fia öszszefogott. A fáklya fénye meszsze világított, s nem hunyt ki akkor sem, amikor Rózsa Ferencet, a lap szerkesztőjét a hóhérok halálra kínozták. A Szabad Nép megjelenésének harmincadik évfordulója nemcsak megemlékezés egy hősi korszakról, egy bátor, férfias és hazafias cselekedetről, hanem ünnepe is a sajtónak és az újságírásnak. Ünnepe természetesen lapunknak, a Magyar Nemzetnek is, a Hazafias Népfront lapjának, amely szeretettel emlékezik meg az évfordulóról, a nemzeti összefogás gondolatának nagyszerű és bátor cselekedetéről. A Szabad Nép utóda, a Népszabadság a szocalizmust építő Magyarországért, a békéért küzd, s hogy milyen eredményesen, azt bizonyítja népszerűsége, a több mint 800 ezres példányszáma is. nek. 30. évfordulója alkalmából hétfőn délután bensőséges ünnepség keretében megkoszorúzták Rózsa Ferencnek, a lap első szerkesztőjének a Népszabadság-székház előcsarnokában levő emléktábláját. A koszorúzáson megjelent Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a párt több veterán harcosa, aki annak idején részt vett a pártlap szerkesztésében, előállításában és terjesztésében. Az ünnepségen ott volt a felszabadulás utáni Szabad Nép több egykori munkatársa, nyomdásza, a Népszabadság munkatársai, a testvér lapok képviselői. A megemlékezés koszorúját Sarlós István, a Népszabadság főszerkesztője és Vadász Ferenc, a pártszervezet titkára helyezte el az emléktáblánál. Az ünnepség után a Népszabadság szerkesztő bizottsága és a pártszervezet vezetősége elvtársi találkozót rendezett a lap egykori és mai munkatársainak részvételével. Harminc évvel ezelőtt, 1942. január 31-én jelent meg a Szabad Nép első száma. Rózsa Ferencet bízta meg a Kommunisták Magyarországi Pártjának Központi Bizottsága az ország függetlenségéért harcoló lap szerkesztésével. Az elnyomás legsötétebb napjaiban szükség volt egy olyan lapra, amely bátran hallatja a szavát, amely nemzeti programot képvisel és nemzeti politikát hirdet. A Szabad Nép a haladás szolgálatába állt és harcot hirdetett a fasiszta elnyomás ellen egy szebb, boldogabb és független Magyarországért. A nagy társadalmi kérdések megoldását, a haladást tűzte zászlajára, a demokratikus erők széles körű összefogását szorgalmazta. Ez volt abban az időben a nemzet legfontosabb érdeke, hiszen egy tébolyodon kor kellős közepén, egy elárvult, * Ózd hétszáz éves Észak-Magyarország nagy hírű iparvárosában, Ózdon az idén ünnepüik a település fennállásának hétszázadik évfordulóját. Ebből az alkalomból kiállításokon mutatják be a város történelmi hagyományait, fejlődését és kapcsolatát a kohászati üzemekkel. A városközpontban felavatják Kisfaludi Stróbl Zsigmond új alkotását, a Kohász emlékművet. A jubileumról ünnepi tanácsülésen emlékeznek meg, ahol elfogadják a város új címerét és a kohászváros díszpolgárainak emlékplakettet adnak áh 3