Magyar Nemzet, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)
1972-03-01 / 51. szám
ASZ% Magyar Nemzet nő A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Iránytű Hogyan értékeljük népgazdaságunk helyzetét? Rózsaszínű vagy sötét tónusú szemüvegen keresztül nézzük eredményeinket és a feszültségeket, vagy a realitások talaján állva vizsgáljuk, a X. pártkongresszus határozatait alapul véve, elemezzük az elmúlt esztendőt? Az elmúlt hónapokban Budapesten és vidéki nagyvárosokban jártam és gazdasági vezetők, mérnökök, államigazgatási szakemberek, pedagógusok és egyetemi tanárok tették fel a kérdéseket, válaszokat várva: jó irányban haladunk-e, megvalósulnak-e a tervek, amelyeket a X. pártkongresszus, a IV. ötéves népgazdasági terv kitűzött? Tapasztalataim alapján, jó lelkiismerettel válaszoltam: jó irányban menetelünk, ha összefogunk, még jobb eredményeket érünk el. A széles tömegek már tudják : az életszínvonal-politika valóra válik, az 1950-es évek „bakugrásai”, a „cikkcakk”-vezetés, a beljebb a „nadrágszíj-politika” túlzásai többé nem ismétlődhetnek. Senki sem tagadja — erről bőven esett szó a Központi Bizottság decemberi ülésén és az országgyűlés költségvetési vitájában — van éppen elég gond: a beruházási túlkapás, a zöldség- és gyümölcstermelés, a cukorrépa-termelés vagy a a szarvasmarha-tenyésztés stagnálása nehézségeket támaszt — mégis az a véleményem: ezek a problémák megoldódnak, ehhez segítséget adnak a kormány intézkedései. A szabályozók, a gazdasági reform ösztönző tényezői hatékony erők a feladatok magasabb színvonalon történő elvégzéséhez, de a mindennapi munka mégis a legdöntőbb. Nem jó fényt vet a mezőgazdaságra, hogy nyugatról vásárolunk vasat és a baráti országokból hoznak be zöldségfélét. A Csepel Vas- és Fémművek egyik szocialista brigádvezetőjével beszélgettem és jegyeztem fel ezeket a „szemrehányásokat”. Ez a szocialista brigádvezető vetette fel: furcsa az idei tél, a tavasz sok meglepetést hozhat, vajon az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek kihasználják-e az öntözésben rejlő hatalmas előnyöket: öntöznek-e az idén, hogy több friss árut, zöldségfélét adjanak a városi lakosságnak? Jó irányban halad-e népgazdaságunk, nincs-e szükség bizonyos korrekcióra, a korábbi években megállapított irányvonalhoz képest? Ezt a kérdést tette fel a Hazafias Népfront egyik vidéki, vezetőségválasztó gyűlésének részvevője. Mezőgazdasági gépgyárban osztályvezetői beosztásban dolgozik, mérnök-közgazdász képesítéssel. A gyár a szocialista országokba, elsősorban a Szovjetunióba, tetemes exportot bonyolít le. Ismerem a gyár idei tervét, fejlesztési elképzeléseit, ennek tudatában válaszolhattam a feltett kérdésre: a jövő, ennek a gyárnak a perspektívája, egész népgazdaságunk kilátásai biztatóak, sokat ígér, nincsen ok aggodalomra. A szocialista piac szilárd piac. Sok helyen felvetik a kérdést: a nyugati államokban bizonyos nehézségek mutatkoznak, a tőkés partnerek, amelyekkel a külkereskedelmi vállalataink jó kapcsolatokat teremtettek, sok esetben vonakodnak az üzletkötésektől. Mi várható a következő időszakban? Jóslásokkal nem foglalkozom, nem tudom, mit hoz a jövő, abban azonban bizonyos vagyok, hogy a szocialista piac bővül, erősödik, a Szovjetunió és a többi szocialista ország eleget tesz a hosszú lejáratú szerződésben vállalt kötelezettségeinek. Időben, rendre megkapjuk a leninvárosi olefinprogramhoz, a mezőgazdaság fejlesztéséhez, a többi nagy beruházásunkhoz szükséges gépeket, berendezéseket, gépi felszereléseket. A KGST-államok hosszú lejáratú egyezményei szilárd alapot nyújtanak népgazdaságunk további dinamikus fejlődéséhez. Számunkra a szocialista együttműködés megingathatatlan bázis jövő terveink megvalósításához. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa XXV. ülésszakán előterjesztett és közösen elfogadott komplex program, amely az együttműködés további elmélyítését, tökéletesítését, valamint a KGST-tagállamok szocialista gazdasági integrációját mozdítja elő, számunkra új távlatokat nyit, egész népgazdaságunknak fejlődését segíti elő. A párt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány augusztusi együttes ülésén hagyta jóvá a KGST-országok bukaresti, XXV. ülésszakán elfogadott programot, amely az érdekelt államok további dinamikus fejlődését szolgálja. Ezt a komplex programot olyan „menetrendnek” nevezhetjük, amely hosszabb távon valósul meg. Tizenöt—húsz év alatt érnek be a helyes, elfogadott, a proletár internacionalizmus talaján nyugvó, közös tervek a szocialista közösség és benne hazánk javára. Miért nagy horderejű a KGST-államok komplex programja? Elsősorban azért, mert jó iránytű. Kijelöli az együttműködés további útját, lehetőségeit, felvázolja a kölcsönös előnyök módjait, amelyeknek kiaknázásával a szocialista államok közössége még nagyobb ütemben haladhat. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára legutóbbi moszkvai látogatása alkalmával találkozott és megbeszéléseket folytatott Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP Központi Bizottságának főtitkárával a magyar—szovjet kapcsolatok további fejlesztéséről, véleményt cseréltek a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés időszerű feladatairól, a két ország közötti termelési kooperáció és a szakosítás bővítéséről. Ez a találkozó is a KGST-együttműködés, a komplex program megvalósítása jegyében folyt le. Kedvező hatásait sokféle módon tapasztalhatjuk a jövőben. Vig István Rahman sejk ma Moszkvába érkezik A külpolitikai helyzet AZ ÚJ BENGÁLI Állam, a Bangladesh Népi Köztársaság miniszterelnökének első útja — a rövid calcuttai látogatás után, amikor Indira Gandhi miniszterelnök-asszonnyal tárgyalt — a Szovjetunióba vezet. Mudzsibur Rahman sejk 18 tagú kíséretével, köztük Abbasz Szamad külügyminiszterrel, ma érkezik Moszkvába. E magas szintű látogatás jelképesen is kifejezi, hogy a fiatal bengáli állam milyen nagyra értékeli azt az erkölcsi és politikai segítséget, amelyet a Szovjetunió az indiai—pakisztáni háború idején nyújtott a felszabadulásáért harcoló bengáli népnek. Az ország önálló állami létének elnyerése után a Szovjetunió gazdaságilag is a Bangladesh segítségére sietett, hogy a nagy pusztítást követően mielőbb elkezdődhessék az újjáépítés. Rahman sejk kíséretének összetételéből egyébként arra lehet következtetni, hogy a moszkvai tárgyalások előterében a politikai kérdéseken kívül elsősorban a kereskedelmi és műszaki együttműködés problémái állnak majd. Keddre virradóan Nixon visszaérkezett Sanghajból — Alaszka érintésével — Washingtonba, ahol az elnök üdvözlésére Agnew alelnökkel az élén kivonult az egész amerikai kormány, a Pentagon vezetői, a diplomáciai testületek képviselői, valamint 16 000 kivezényelt kormányalkalmazott. Miként jóformán az egész világon, természetesen a szovjet fővárosban is figyelmesen tanulmányozzák az amerikai—kínai találkozóról kiadott közös közleményt, amelyet a TASZSZ jelentése alapján valamennyi szovjet lap nagy terjedelemben ismertetett. A közleménynek ahhoz a részéhez, amely a két félnek Tajvan ügyében kifejtett álláspontját tartalmazza. Moszkvában egyelőre csak azt a megjegyzést fűzik — az MTI tudósítójának jelentése szerint —, hogy ebben a kérdésben teljesen nyilvánvaló az álláspontok közeledése. Ami az Indokmával kapcsolatos álláspontok változatlanságát illeti, felmerül viszont a kérdés, hogy mi szokásig volt a régi elvek részletes kifejtésére, ha azok valóban semmit sem változtak? Miért volt erre szükség — írja az Izvesztyija —, ha a közleményből, amelyet egyébként egyik fél sem kíván magyarázni, úgyis minden kiderül. Moszkvai megfigyelők általában nyugtalanítónak tartják azt a körülményt, hogy gyakorlatilag mind a két tárgyaló fél beismerte: a közlemény az egyetlen okmány, amelyet a világközvélemény rendelkezésére bocsátanak, s maguknak a tárgyalásoknak a tartalmát továbbra is titokban tartják. Ez annál kevésbé elégíti ki a közvéleményt, mivel a közleményben foglalt álláspontok egy része igen sokféleképpen értelmezhető. A sokféle értelmezés közül mindenesetre a legkézenfekvőbb az, hogy Peking és Washington nem egymásnak ellenében, hanem együttesen kívánja fenntartani a hegemóniát az ázsiai térségben. A keddi Pravda a közlemény mellett a Francia Kommunista Párt lapjának, az Humaniténak a cikkét idézi, amelynek legfontosabb megállapítása: a sanghaji közleménynek nem szabad illúziókat keltenie, s csak a partnerek gyakorlati cselekedetei fogják megmutatni, hogy valójában mire is jutottak a csúcstalálkozó részvevői maratoni megbeszéléseiken. Tanácskozások kezdődtek kedden Génfben is a leszerelésről. A leszerelési bizottság folytatja az elmúlt év szeptemberében abbahagyott munkáját. Akárcsak a múlt évben, most is csak 25 állam képviselője ült a tárgyalóasztalhoz, mert Franciaország a korábbiakhoz hasonlóan távol tartja magát az értekezlet munkájától. Az értekezletein hazánk küldöttsége is részt vesz A bizottság mostani ülésszakának jelentőségét emeli az a tény, hogy dr. Kurt Waldheim, az ENSZ új főtitkára is megjelent a tárgyalási palotában, és felszólalt a megnyitó ülésen. A Bangla Desh miniszterelnöke baráti fogadtatásra számíthat Moszkvában Daccából jelenti a Reuter. Mudzsibur Rahman sejk, a Bangla Desh Népi Köztársaság miniszterelnöke kedden egy delegáció élén négynapos hivatalos látogatásra a Szovjetunióba utazott. A delegáció tagjai még Abdusz Szamad Azad külügyminiszter, Nurul Iszlám, az állami tervbizottság alelnöke, továbbá a pénzügy- és kereskedelmi minisztérium államtitkárai, szakértők és újságírók. A különrepülőgép útban Moszkva felé üzemanyagot vesz fel Bombayban és Tbilisziben, majd szerdán reggel érkezik a szovjet fővárosba. A miniszterelnök programjában a moszkvai tárgyalásokon kívül szerepel még egy leningrádi látogatás is, visszaútban pedig egy napot tölt Taskentben. Moszkvából jelenti a TASZSZ. A keddi Izvesztyija közli Mudzsibur Rahman fényképét és életrajzát. A lap méltatja a Bangladesh Népi Köztársaság kormányának külpolitikáját, megállapítva, hogy ennek alapelvei: a békés egymás mellett élés, a harc az imperializmus, a gyarmati rendszer és a fajgyűlölet ellen, a baráti viszony fejlesztése minden országgal, az egyetemes békének és a népek biztonságának megszilárdítása. A szovjet emberek szívből üdvözlik a baráti Bangladesh Népi Köztársaság miniszterelnökét — írja az Izvesztyija. Hét hullámban bombáztak az amerikai légierődök Dél-Vietnamban Saigonból jelenti az AP. Az amerikai B-52-es légierődök hétfő déltől kedden kora reggelig hét hullámban bombázták Dél-Vietnam Thua Thien, Quang Nam és Kontum tartományának különböző körzeteit, főleg az A Shau völgyét és a központi fennsíkot. A saigoni főparancsnokság kedden délelőtt nem adott hírt komolyabb szárazföldi harcokról és semmiféle tájékoztatás nem hangzott el a Kambodzsában három ponton harcoló saigoni inváziós egységek hadműveleteiről. A népi felszabadító erők az ország különböző pontjain nyugtalanították rajtaütésszerű akciókkal a bábcsapatokat. Így öszszecsapások voltak Da Nang és a régi császári főváros, Hué körül. Thieu, a dél-vietnami rezsim bábelnöke hétfőn egy vidéki katonai kiképzőtáborban magas rangú parancsnokok előtt azt a feltevését fejtette ki, hogy a népi erők valamikor július és augusztus táján indítanak újabb nagyszabású offenzívát a kormánycsapatok ellen, hogy az amerikai választási kampány finisében érzékeny csapást mérjenek Nixon tekintélyére. Mint ismeretes, a saigoni és amerikai „szakértők” az év elejeóta állandóan jósolgatják a „küszöbön álló kommunista offenzívát”, hogy különböző terrorkampányaikat és a légitámadások fokozását igazolják. Az amerikai légierő hétfőn ismét bombázta a Vietnami Demokratikus Köztársaság területét A saigoni amerikai parancsnokság kedden közölte, hogy egy vadászbombázó támadást intézett a fegyvermentes övezettől 64 kilométernyire északra fekvő Dong Hai város mellett levő légvédelmi állás ellen. Az amerikai parancsnokság szokás szerint a „védelmi reagálás” doktrínájával indokolta az észak-vietnami légitámadást Koszigin fogadta a csehszlovák külügyminisztert Moszkvából jelenti a TASZSZ: Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök kedden a Kremlben fogadta Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminisztert aki a szovjet kormány meghívására tartózkodik Moszkvában. A megbeszélésen részt vett Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, Sztyepan Cservonyenko, a Szovjetunió prágai nagykövete és Jan Havelka, Csehszlovákia moszkvai nagykövete. Az ENSZ főtitkára üdvözölte a leszerelési értekezlet új ülésszakát Genfből jelenti a Reuter. Kedden Genfben — hosszabb téli szünet után — folytatta munkáját a 23 tagú leszerelési értekezlet A részvevőket a megnyitó ülésen üdvözölte Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. A fő szónokok az értekezlet társelnökei, Alekszej Roscsin szovjet és Joseph Martin, az új amerikai fődelegátus voltak. Felszólalt még Mexikó képviselője is. Waldheim ENSZ-főtitkár üdvözlő beszédében állást foglalt amellett, hogy a két távollevő nukleáris hatalom, a Kínai Népköztársaság és Franciaország is részt vegyen a genfi leszerelési tárgyalásokon. Egyúttal felszólította a bizottság tagjait, hogy dolgozzák ki a föld alatti atomfegyver-kísérletek betiltásának szerződéstervezetét. Véleménye szerint ez minőségi változást idézne elő a fegyverkezési verseny csökkenéséért kifejtett erőfeszítésekben és elősegítené a szovjet—amerikai SALT-tárgyalások kedvező alakulását. Ezután Roscsin szovjet fődelegátus szólalt fel. Az ülésről távozóban Roscsin újságírók kérdéseire válaszolva kijelentette: „21 évig harcoltunk azért, hogy Kína bekerüljön az ENSZ-be. Mindig azt mondtuk, hogy a jelentős országok jelenlétét kívánjuk a leszerelési tárgyalásokon. Nincs semmiféle probléma, pártfogoljuk Kína megjelenését a leszerelési értekezleten.” Nixon újra Washingtonban Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti: „Nem volt semmiféle titkos megállapodás, nem volt semmiféle diplomáciai kétértelműség és nem adtunk fel semmit barátaink iránt vállalt elkötelezettségeinkből” — jelentette ki Nixon elnök egyhetes kínai látogatásáról hazatérve az Andrews légitámaszpont hangárában összegyűlt közönség előtt. Magyar idő szerint keddire virradóan, hajnali 3.10 órakor érkezett meg az elnöki különgép az amerikai főváros közelében levő katonai repülőtérre. Az elnök üdvözlésére Agnew alelnökkel az élen kivonult az egész amerikai kabinet, megjelentek a vezérkari főnökök és a kongresszus vezetői is. Ott voltak a diplomáciai képviseletek vezetői, kivéve James Shen nagykövetet, a Csang Kaj-sek rezsim távollétével tüntető képviselőjét. Nixon elnök rövid repülőtéri beszédében összegezte a kínai vezetőkkel folytatott tárgyalásainak eredményeit, amelyeket — mint hangoztatta — „kellő távlati megvilágításban” kell vizsgálni. Emlékezteti rá, hogy az USA a legutóbbi 30 év folyamán „háromszorment háborúba Ázsiában, a Csedes-óceán térségében”, és — mondotta — kínai „békeutazásának” egyik legfőbb indítéka „annak megakadályozása volt, hogy ez negyedszer is megtörténjék az amerikaiak egy újabb nemzedékével”. Az amerikai elnök kijelentette, hogy „nem hoztunk haza garanciákat, vagy csodatevő formulákat, amelyek automatikusan biztosítják a békét”, de szerinte pekingi megbeszélései „demonstrálták, hogy a mély nézeteltérések ellenére is lehetségesek elvi engedmények nélkül tárgyalni a fennálló ellentétekről”. A látogatás elsődleges célját az elnök „az érintkezés helyreállításában” jelölte meg, s legfőbb eredményként „a további kapcsolattartás eljárásmódjának lefektetését” emelte ki. A „titkos ügyletkötés” a „diplomáciai kétértelműség” „harmadik ország háta mögötti megállapodások” és a „barátokkal szemben fennálló kötelezettségek feladásának” nyomatékos tagadásán kívül Nixon elnök nem szolgált újdonsággal az ünneplő közönségnek. Washingtoni indenfönkelexjelentése Ellentétes értékelések Nixon útjáról Washington, február 29. Fáradtan érkeztek vissza az amerikai sajtó képviselői, akik elkísérték Nixont Kínába; részben alighanem emiatt mond ellent önmagának néhány tévékommentátor is, alig két napon belül, nem csupán a sanghaji közlemény megítélésében, hanem a pekingi tárgyalások ideológiai értékelésében is. A Nixon-látogatás politikai eredményének értékelése még esetleges: jellemzően másként ítélik meg az óvatos közle-