Magyar Nemzet, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-01 / 51. szám

2 ményt azok, akik még Sang­hajból keltezték kommentár­jaikat, s azok, akik Kína­­szakértőként és hírlapíróként Washingtonból szemlélték az eseményeket. Az előbbiek bo­­rúsabb képet festenek a Nixon—Kissinger páros diplo­máciai pingpong-csatájáról, míg az utóbbiak — nem ..ér­tékelve” Csou En-laj mosolyát, vagy ajábiggyesztését, Nixon pálcikával való bajlódásakor — a lehetőségek szemszögéből ítélnek. Elgondolkoztató viszont a nagyon kiszámítottan adagolt pekingi mosoly hatása alatt álló kommentátorok enyhe ki­ábrándultsága a közleményt iletően: a tárgyalások napjai­ban sokkal derűlátóbb tudósí­tások érkeztek, s ez az ellent­mondás megerősíti azt a fel­tételezést, hogy a tárgyaláso­kon „több volt ", mint a kom­münikében. Az amerikai tudó­sítók meglepődhettek a köz­lemény ellentétein. Viszont az Amerikában készült értékelé­sek higgadtabban ítélik meg a látogatás kínai rendezését, kezdve a fogadtatás mester­kélt hűvösségétől a Mao— Nixon megbeszélést követő eufóriás tálaláson át a pén­teki állítólagos „holtpontig”, majd a feltűnően mértéktartó közleményig. A konzervatív Chicago Tribüne ugyan ideo­lógiai tanulságokat von le a kínai „ügyes rendezésből”, de ugyan a lap — elismerve a jobboldali háborgások jogo­sultságát — elégedetten álla­pítja meg, hogy Nixon útja eredményes volt, mert a libe­rálisok egyszerre kerültek za­varba az elnöki kezdeménye­zéstől, meg a „kínai életfor­mától”, s így a kínai—ameri­kai kapcsolat-kialakítások ke­vésbé hathatnak az amerikai közvéleményre. Látható tehát, hogy a sza­kadatlan tévéközvetítés és Kína „felfedezése” megza­varta a tájékoztató szerveket, a tudósítók kapkodva magya­rázzák a látottakat, s ekként Nixon tárgyalásainak eredmé­nyét is. A Washington Post publicistája ebből kiindulva úgy véli, hogy egyelőre meg­­ítélhetetlen a novemberi vá­lasztásokon realizálódó belpo­litikai hatás. A higgadtabb közvélemény­­elemzések fő motívuma az, hogy a látogatástól csak ezt és többet nem lehetett várni. A szakértők utalnak arra, hogy nem szabad számolgatni, ki hány pontot könyvelhet el, s „világpolitikai érdekből nem is baj, ha látszatra Nixon kevesebb pontot gyűjtött”. Erősebbek a kétségek Pe­­king és az ottani „kiörege­dett” vezetés távlataival kap­csolatban, tehát a tekintetben, hogy Nixon valóban a „jövő Kínájával” tárgyalt-e? Más­felől a látogatás csak­ meg­erősítette azoknak a köröknek az aggodalmait, amelyek a külvilág reagálását — elsősor­ban Moszkváét és Tokióét — idegesen figyelik. Abból kiin­dulva, hogy a hivatalos vég­eredmény az előzetes várako­zásoknak is alatta marad, ok­kal vonják le e körökben is a következtetést, hogy így még inkább kidomborodik a nixoni erőfeszítés valóságos értelme: a nagyhatalmi relációk meg­bolygatása. Avar János A kínai—amerikai tárgyalások után Japán igazodik Tokióból jelenti a Reuters­t, japán parlament kedden Ni­xon amerikai elnök kínai láto­gatásának várható hatásaival foglalkozott. A vitát Sza­to miniszterelnök állásfoglalása nyitotta meg. Kijelentette, hogy „Tajvan a Kínai Népköztársaság része", s hogy kész elfogadni a japán —kínai kapcsolatok rendezé­sére vonatkozó kínai feltétele­ket. A japán kormányfő már­ a parlament egyik bizottságának hétfői ülésén is úgy nyilatko­zott, hogy hajlandó engedmé­nyeket tenni a népi Kínának, s Tajvant a Kínai Népköztár­saság részének tekinteni. Fukuda külügyminiszter egy lépéssel még tovább ment. Parlamenti nyilatkozatában azt mondotta, a japán kor­mánynak őszintén bocsánatot kellene kérnie a kínai néptől, mindazért, amit a japánok a harmincas években Kína ellen elkövettek. A japán kormány kedden úgy döntött hogy''a népi Kí­nával folytatott kereskedelem­ben engedélyezi hivatalos hi­telek felhasználását. Winzer sajtóértekezlete Havannában Havannából jelenti az ADN. Otto Winzer, az NDK külügy­minisztere hétfőn, röviddel kubai hivatalos látogatásának befejezése előtt. Havannában sajtóértekezletet tartott. Kije­lentette, hogy a kubai állam­férfiakkal folytatott megbeszé­lései a szoros, szocialista jel­legű baráti kapcsolatok légkö­rében folytak. Közölte, hogy tárgyalópartnereit a többi kö­zött tájékoztatta a Varsói Szer­ződés tagállamainak az euró­pai béke és biztonság megte­remtését szolgáló kezdeménye­­zéseiről. Az NDK és az NSZK kö­zötti megállapodásokról, to­vábbá az NDK legutóbbi gesz­tusáról — a húsvéti és pün­kösdi látogatások engedélyezé­séről — szólva Otto Winter kijelentette: „Remélhető, hogy az NSZK kormánya, valamint a nyugat-berlini szenátus he­lyesen értékeli az NDK jóin­dulatú gesztusait és hogy a maga részéről szintén jóindu­latról tesz tanúságot, mindent megtesz a szovjet—nyugatné­met és a lengyel—nyugatné­met szerződések gyakorlati megvalósítása érdekében, s e szerződések szellemében jár el. Megkezdődön Angéla Davis pere Kínos jelenetek az esküdtek királaszlásán­ál San Joséból jelenti a Reu­ter. A 12 esküdt rendkívül hosszúnak ígérkező kiválasztá­sával hétfőn a kaliforniai San Joséban megkezdődött Angéla Davis perének tárgyalása. Már ezen az első napon kiderült, hogy a védők teljes joggal til­takoztak a tárgyalásnak eb­ben a városban való megren­dezése ellen, mert a túlnyomó­­részt konzervatív fehér lakos­ság nem is igen titkolja elfo­gultságát a több mint másfél éves vizsgálati fogsága alatt világhírűvé vált fiatal néger polgárjogi harcossal szemben. Richard A­mason bíró hétfőn kénytelen volt elutasítani rög­tön az első jelentkezőt, egy Marjorie Morgan nevű házi­asszonyt, aki bevallotta, hogy politikai tevékenysége miatt elfogult Angela Davis-szel szemben. Két egyetemi hallga­tót azért utasított el a bíró, mert a várhatólag több hóna­pig tartó peres eljárás akadá­lyozná őket tanulmányaikban. Kínos jelenetekre került sor egy újabb esküdtjelölt, Wil­­liam Hotaling vállalati igaz­gató kihallgatásakor. Jóllehet, Angela Davist a bíróság ,­em­berölésért, emberrablásban és összeesküvésben való részvé­telért” vonja felelősségre, a hivatalos propaganda több mint egy év óta annyira a fia­tal filozófusnő kommunista voltát állította előtérbe, hogy a bíróság előtt a vád képvise­lője volt kénytelen felvilágo­sítani az esküdt­ jelöltet,­ a per nem a kommunista párt ellen folyik. Hotaling a védő egyik kérdésére nyíltan kijelentette, hogy szerinte a kommunista párt tagjai „ellene vannak az amerikai kormánynak"­, és ő a maga részéről nem­ tud pár­tatlan lenni Angela Davis ese­tében. Az ügyész kérdéseire azután visszavonta ezt az ál­láspontját.­­ (Varsó, MTI) Iván Jaku­­bovszkij marsall, a Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erőinek főpa­rancsnoka és Szergej Stye­­menko hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők tör­zsének főnöke, látogatást tett Poznanban. Hardluin beas.cde Párizsból jelenti a­­TASZSZ. Georges Marchais, a Francia KP főtitkárhelyettese beszédet mondott Strasbourgban. A Francia KP programjáról szól­va megállapította: a kommu­nisták a béke, a biztonság és együttműködés Európájáért küzdenek. Marchais kijelentet­te: ,.Egy ilyen Európa létreho­zásához az kell, hogy az euró­pai biztonsági értekezlet elő­készítése és megtartása első­rendű kérdésként szerepeljen napirenden.” Madar Nerazet 4 sajtó párk él lofiánul 61«löH»d­*at UlogatMiáról Új szintre emelkedtek a magyar—román kapcsolatok Bukarestből jelenti az MTI: „A román—magyar testvéri barátság és együttműködés fej­lesztésének széles távlatai”; „Új fejezet a román—magyar barátság, együttműködés és szövetség krónikájában”; „Je­lentős hozzájárulás a román— magyar barátság fejlesztésé­hez, a szocializmus és a béke érdekében”; ilyen címekkel közölnek keddi számuk első oldalán vezércikket a közpon­ti román lapok a magyar g járt­as kormányküldöttség hivata­los baráti látogatásának jelen­tőségéről. A Scinteia, a Románia Li­bera, a Munca, az Előre, a Scinteia Tineretului írásuk­ban kiemelik azt a meleg fo­gadtatást, amelyben a magyar küldöttség részesült, röviden áttekintik a látogatás fő moz­zanatait, utalnak a sömét szom­szédos ország kapcsolatainak mély történelmi tradícióira. Hangsúlyozzák, hogy a román —magyar kapcsolatok a szo­cialista építés megkezdésével minőségileg új fokra emel­kedtek, s az együttműködés alapját a társadalmi rend, az ideológia és a célok közössé­ge biztosítja. A kétoldalú kapcsolatok adatokkal, tényekkel illuszt­rált fejlődésének kidomborítá­sakor a román lapok rámutat­nak, hogy a látogatás során aláírt új barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segítség­nyújtási szerződés a legmegfe­lelőbb keretet biztosítja az együttműködés sokoldalú to­vábbfejlesztéséhez és ugyan­akkor új és széles körű lehető­ségeket nyújt a két ország együttműködésének fokozásá­hoz nemzetközi síkon is. A Scinteia vezércikke han­goztatja, hogy a barátság és együttműködés elmélyítésének lényegi tényezője a Román KP és az MSZMP közötti test­véri szolidaritási kapcsolatok fejlesztése a marxizmus—le­­ninizmus és a proletár inter­nacionalizmus alapján. A lap kiemeli, hogy a tárgyalások során „a megértés és a köl­csönös tisztelet szellemében kifejezésre juttatták azt a kö­zös elszántságot, hogy egyút­tal továbbfejlesztik a kapcso­latokat más kommunista és munkáspártokkal is, harcol­nak a nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom egysé­gének és összeforrottságának erősítéséért. Természetesen — folytatja az RKP orgánuma — tekintettel arra, hogy a kom­munista pártok a történelmi feltételek, sajátosságok és egyéni realitások nagy kü­lönbségei között fejtik ki te­vékenységüket, felmerülhetnek közöttük eltérések a nézetek­ben vagy az értelmezésekben, de ezeknek nem kell akadá­lyozniuk a baráti együttműkö­dést, az internacionalista szo­lidaritás erősítését közöttük. A Biztonsági Tanács újabb határozata a rhodesiai táj­üldöző rendszer ellen New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa hétfőn este határoza­tot hozott, amellyel fenntartja a dél-rhodesiai fajvédő rend­szer ellen 1968-ban hozott szankciókat, mindaddig, amed­dig az ország népe nem ér­vényesítheti szabadon és egyenjogúan önrendelkezési jogait. A két tartózkodás el­lenében 13 szavazattal elfoga­dott határozat előirányozza a szankciók megszegése vala­mennyi esetének kivizsgálását is. A szavazástól az Egyesült Államok és Nagy-Britannia tartózkodott. Az Egyesült Ál­lamok állandó ENSZ-képvise­­lője azzal indokolta ezt, hogy hazája egyszerűen „kénytelen” Rhodesiából importálni a krómércet. Jakov Malik, a Szovjetunió ENSZ-fődelegátusa határozot­tan visszautasította az Egye­sült Államok képviselőjének kísérletét, hogy koholt érvei­vel terelje el a BT tagjainak figyelmét a szankciók durva megszegéséről és a fajvédő Smítá-rendszernek nyújtott ál­cázott támogatásról. A Biztonsági Tanács leg­újabb határozata kimondja, hogy az az ország, amely köz­vetlenül vagy közvetve lehe­tővé teszi dél-rhodesiai áruk behozatalát, aláássa a szank­ciókat és ellentmond a szank­ciók bevezetéséből fakadó kötelezettségeiknek. Elítéli to­vábbá a határozat azoknak az országoknak magatartását, amelyek továbbra is erkölcsi, politikai és gazdasági segítség­ben részesítették az illegális dél-rhodesiai rendszert. Douglas-H­ome Gibraltárról tárgyal Madridból jelenti az AFP. Douglas-Home angol külügy­miniszter hétfőn másfél órás tanácskozást folytatott spanyol kollégájával, Lopez Bravóval. A megbeszélésen kizárólag Gibraltárról volt szó. Az angol külügyminiszter azt mondta tárgyaló partne­rének, hogy Gibraltár jövőjé­ről „mindaddig nem kezdőd­het érdemi tárgyalás, amíg a spanyol kormány fenntartja a gibraltári közlekedést galló rendszabályait”. A külpolitika hírei­ ­­ (Kairó, TASZSZ) Hétfőn a szaúd-arábiai Dzsiddában 33 ország képviselőinek részvéte­lével megkezdte munkáját az iszlám országok külügyminisz­teri értekezlete. ❖ (Varsó, MTI) Kedden el­utazott Varsóból a kubai kor­mány küldöttsége, amely Car­­los Rafael Rodriguez, a Ku­bai KP KB titkársági tagja, a gazdasági és tudományos­­műszaki együttműködési álla­mi bizottság elnöke vezetésé­vel részt vett a két ország gazdasági, együttműködési ve­gyes bizottságának ülésszakán.­­ (Helsinki, PAP) Stefan Staniszewski, a lengyel kül­ügyminisztérium főosztályve­zetője, hétfőn Helsinkiben megbeszéléseket folytatott Ri­chard Tetterman finn külügyi államtitkárral, az európai biz­tonsági értekezlet előkészíté­séről és a lengyel—finn kap­csolatokról. Jarring lufikban New Yorkból jelenti az AP. Hétfőn visszatért New Yorkba Gimnar Jarring, az ENSZ-fő­­titkár közel-keleti különmeg­­bízottja, hogy folytassa közve­títő küldetését. Az ENSZ egyik képviselője szerint Waldheim főtitkár „nagyon hasznosnak” találta Jarring kairói, ammarti és jeruzsálem­i útját, s azt tanácsolta a svéd diplomatának, utazzék New Yorkba, vegye fel ismét a kap­csolatot az érintett felekkel. 0 (Helsinki, TASZSZ) Alek­­szej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke üdvözlő táviratot küldött Ra­fael Paasiónak kormányfővé történt kinevezése alkalmából. 0 (La Paz, AFP) A bolí­viai hatóságok hétfőn este hi­vatalosan cáfolták­, hogy ki­utasították az országból Beate Klarsfeldet, aki Klaus All­maim, a volt lyoni Gestapo­­főnök kiadatása ügyében uta­zott La Pazba.­­ (Moszkva, TASZSZ) Ma­­nuel Perez Guerrero, az Egyesült Nemzetek Kereske­delmi és Fejlesztési Szerveze­tének (UNCTAD) főtitkára. Moszkvába érkezett. 0 (Belfast, Reuter) A Belfastból érkező hírek sze­rint a keddre virradó éjszaka tovább folytatódtak a lövöldö­zések. A John Taylor belügyi államminiszter elleni gép­­pisztolyos merénylet tettesei után folytatott nyomozás ez­­ideig még nem járt ered­ménnyel. Szabadlábon a Teli-merénylők Kairóból jelenti az UPI. Fe­jenként ezer egyiptomi lent óvadék ellenében ideiglenes szabadlábra helyezik Vaszfi Teli, a Kairóban­­meggyilkolt jordániai miniszterelnök me­rénylőit. A szíriai útlevéllel rendelkező négy palesztin fér­fit a múlt év novemberében helyezték vad alá Kairóban. ,S­z­érdi, 1972. március 1. VILÁGGAZDASÁG Fejlődő szovjet—japán kapcsolatok Moszkvától 2143 kilométer­re, a transz-szibériai vasútvo­nal mentén fekszik Tyumen. A szovjet méretekhez képest „kis város”, lakossága 300 000 fő, egy évtizede még teljesen ismeretlen volt külföldön. Napjainkban viszont vala­mennyi olyan cikkben emlí­tik, amely a Szovjetunió gaz­dasági életét elemzi. Szibéria egyik legrégibb városa ugyan­is az „új Szibériát” jelképezi, amennyiben már a közvetlen jövőben a Szovjetunió legje­lentősebb olajközpontjává fej­lődik. A nyugatnémet Han­delsblatt című gazdasági szak­lap tudósítója helyszíni ri­portját Tyumen vasútállomá­sának épületén olvasható jel­szóval kezdi: „1975-ben Tyu­men 125 millió tonna kőolajat ad.” A tyumeni lelőhelyek olajtartalékait 40—45 milliárd tonnára becsülik, s a jelenlegi feltárások szerint ebből 6 mil­liárd tonna nagyon gazdaságo­san hozható a felszínre. Hogy az olajlelőhely jelentőségét felbecsülhessük, idézzük az Ekonomicseszkaja Gazeta ada­tát, amely szerint 1971-ben a Szovjetunióban 372 millió ton­na olajat bányásztak. Szibéria földje nemcsak olajkincset rejt, az Uraitól a Japán-tenge­rig húzódó területen található a világ legjelentősebb szén­­lelőhelye. a vasérc mennyisé­gét az Egyesült Államok-beli előfordulások háromszorosára becsülik. Az arany- és a gyé­mántlelőhelyeik mellett ugyan­csak hatalmas ,,gazdagságot” képvisel Szibéria faállománya. A Szovjetunió távol-keleti te­rületeinek nyersanyagai hosz­­szú távra biztosítják a szovjet gazdaság szükségleteit, sőt azon felül is egyedülálló ex­­portlehetőséget kínálnak. A KGST keretén belül már hosszabb múltra tekint visz­­sza a szovjet kőolajszállítás a szocialista országokban, s ez a kapcsolat a jövőben tovább bővül. Idén van a „Barátság” kőolaj­vezeték-rendszer műkö­désbe lépésének 10. évfordu­lója. Amint Mingajajev szov­jet olajipari miniszteri helyettes a közelmúltban elmondotta, 1975-ig várhatóan 30 százalék­kal nő a szállított kőolajmeny­­nyiség, és így az ötéves terv utolsó esztendejében már 50 millió tonna szovjet olajat kapnak a szocialista országok a csatornarendszeren át. Még az idén át kívánják adni a ,,Barátság—2” szakaszt, amely részben már a nyugat-szibé­riai olajra épülne. Az elmúlt években megnö­­vekedett a nyugat-európai or­szágok, az Egyesült Államok és Japán érdeklődése is a szovjet nyersanyagkincs iránt. A különböző szintű tárgyalá­sokon valamennyi esetben nyilvánvaló volt, hogy mind­két fél érdekelt a kölcsönös áruszállításokban. A nyugat­szibériai földgázt és olajat igen kifizetődően lehetne szállítani csővezetékeken, akár Euró­pába, akár Japánba. A tokiói üzleti körök jelenleg például 29 napig szállítják a Közel- Keletről az olajat. Amennyi­ben megépül a csővezeték a tyumeni lelőhelytől Nahod­­káig, a Szovjetunió csendes­­óceáni kikötőjéig, innen mind­össze két nap a hajóút a japán fővárosig. A Szovjetunió nyersanyagért cserébe csőve­zetéket vásárol. A Mannes­­mann nyugatnémet cég két esztendeje 1,2 millió tonna ve­zeték leszállítására szerződött, s most Japánnal folynak ha­sonló jellegű tárgyalások. A Szovjetunió külkereske­delmi forgalma az elmúlt idő­szakban gyorsan növekedett. A fő kereskedelmi partnerek a szocialista országok, ame­lyekkel 1970-ben az árucsere­­forgalom 14,4 milliárd rubelt ért el. A fejlett tőkésorszá­gokkal az árucsere értéke az 1965-ös 2,8 milliárdnyi 4,7 mil­liárd rubelre emelkedett. A földrajzi fekvés, valamint a kedvező évi alakuló szovjet— japán kapcsolatok magyaráz­zák, hogy az elmúlt években Japán lett a Szovjetunió leg­fontosabb tőkés kereskedelmi partnere. A Szovjetunióba irá­nyuló japán kivitel három év alatt megkétszereződött és 1970-ben 341 millió dollár volt; a Japánba exportált szovjet termékek értéke ugyanakkor elérte a 480 millió dolláros szintet. Elegendő egy pillantás a tér­képre, hogy nyilvánvalóvá váljék, mekkora jelentősége van a nyersanyagokban sze­gény japán ipar számára Szibéria n­yersanyagkincsének. Mihail Gyemencsko, a TASZSZ hírmagyarázója rámutat, hogy a Japán felé irányuló szovjet exportnak csaknem 96 száza­lékát a szigetország gazdasá­gának létfontosságú nyersanyagok teszik ki. A tokiói társaságok több éve fokozódó érdeklődést tanúsítanak a két ország kö­zötti gazdasági kapcsolatok ki­­szélesítése iránt. Tavaly írták alá az 1971—75-ös évekre szóló kereskedelmi egyezményt, amely az ötéves időszakra a kölcsönös áruszállítás volume­neként mintegy 5 milliárd ru­belt irányoz elő. Hat esztendeje már felme­rült annak lehetősége is, hogy a két ország közötti gazdasági­­kereskedelmi kapcsolatok ne csupán egyszerű áruszállításra korlátozódjanak. Az eszmecse­rék középpontjában az áll, hogy milyen feltételekkel ve­hetnének részt japán cégek a szibériai nyersanyagkincs ki­termelésében, idén januárban. Gromiko szovjet külügymi­niszter tokiói hivatalos látoga­tásakor megfigyelők már úgy vélték, hogy az említett kér­désben jelentős előrehaladás történt, s ezt alátámasztotta a kiadott közös közlemény is. Gromiko látogatása után egy hónappal, február 21-én ül össze a szovjet—japán gazda­sági tanácskozás 5. ülésszaka. A tárgyalások előrehaladására lehetett következtetni abból, hogy Tokió most első ízben hi­vatalos jelleget biztosított a megbeszéléseknek, amennyi­ben a japán üzletemberek­ mellett a hatvanöt tagú kül­döttségben a kormány képvi­selői is jelen voltak. A Pravá­z tudósítója a tanácskozás be­fe­jeztével megállapította, hogy a részvevők hasznos eszme­cserét folytattak a tyumeni kőolaj Japánba történő szállí­tásáról, illetve ennek érdeké­ben vezeték építéséről Nahod­­káig, valamint tengeri olaj­­kikötő építéséről. Ugyancsak áttekintették a jakutszki szén­lelőhelyekkel, a Szahalini­­öbölben található földgázfeltá­rásokkal kapcsolatos együtt­működés módozatait. Hamaro­san japán küldöttség utazik a Szovjetunióba a trumehi olaj­lelőhely kiaknázásával kap­csolatos feladatok tanulmá­nyozására. A japán külkeres­kedelmi és iparügyi miniszté­rium tokiói bankokkal össz­hangban pozitív mérlegelés tárgyává tette a Szovjetunió­nak nyújtandó bankkölcsön tervét. Tanaka illetékes mi­niszter újságírók előtt kijelen­tette, hogy több százmillió dolláros bankkölcsönről van szó a csaknem 5000 kilométer hosszúságú olajvezeték, az olajkikötő, illetve a szénbá­nyászati kooperációs lehetősé­gek finanszírozására. Szem­i­­csaszinov szovjet külkereske­delmi miniszterhelyettes, aki a küldöttséget vezette, utalt arra, hogy Nyugat-Szibéria olajtermelése a jelenlegi 30 millió tonnáról 1975-ig 125 millióra emelkedik és ebből évente 25—40 millió tonnát exportálhat a Szovjetunió Japánnak. Lovas Gyula A Berrigan-per Harrisburgból jelenti az AP. A pennsylvaniai Harrisburg­­ban, ahol az amerikai háború­ellenes mozgalom ellen indí­tott kirakatper folyik, hétfőn a bíróság egész nap Boyd Douglas FBI-besúgót hallgatta ki. Philip Berrigan katolikus pap és hat társa ellen a kor­mány azt a vádat emelte, hogy fel akarták robbantani a fővá­ros egyes középületeinek fűtő­­berendezéseit, el akarták rab­bolni Henry Kissinger nemzet­­biztonsági főtanácsadót, és meg akartak semmisíteni katonai behívásokkal kapcsolatos ok­mányokat.

Next