Magyar Nemzet, 1972. március (28. évfolyam, 51-77. szám)

1972-03-15 / 63. szám

Sierra, 1972. március 15. Ma 30 éve „Március zászlaját mi visszük!“ EZ VOLT A CÍME annak a cikknek, amelyben az illegális Szabad Nép 1942 már­cius elején ismertette a mun­kásosztály szerepét 1848 esz­méinek valóra váltásában. A cikk kezdő sorai: „A munkás­ság kibontakozó mozgalmai nemcsak az osztályára, hanem az országra szoruló bilincseket is feszítik..." S ez a megálla­pítás különösen igaznak bizo­nyult 1942. március 15-én. Ez volt az a nap, amikor a Magyar Történelmi Emlékbi­zottság koszorúzási ünnepséget rendezett a Petőfi-szobornál. S ebből az ünnepségből lett a háború alatt a magyar függet­lenségi mozgalom legnagyobb tömegmegmozdulása. Bár az ünnepségről és az utána következő tüntetésről már sok ismertetés, visszaem­lékezés jelent meg hadd mondjam el én is röviden, mit jelentett számomra ez a nap. Ebben az időben a szociálde­mokrata párt VI. kerületi szer­vezetében működő kommu­nista alapszervezet titkára vol­tam. A szakszervezetekben és pártszervezetekben egyaránt készültek a március 15-én délutánra tervezett zarándok­­lásra. A mi kerületi párthelyisé­günkben is nagy előkészületek folytak. Az ificsoport, a nő­­bizottság, a felnőtt tagság és a Szalmás-kórus lázasan te­vékenykedett. Készítették a transzparenseket. Festették, rajzolták, kasírozták a függet­lenségi mozgalom jelszavait, Petőfi, Kossuth, Táncsics arc­képeit. Nagy segítséget jelen­tett ennél a munkánál, hogy a kerületben tevékenykedett többek között Goldmann György szobrász, Kondor György, Kassitzky Ilona, Fehér György festő és grafikus. Red­­ner­­Miklós és Redner Márta fotóművész ("Redner Miklós filmet is készített a koszorú­zásról és a tüntetésről). Sági István szervezte a ko­­szorúkészítést. Pénzt gyűjtöt­tek, megtervezték a szalagot és a koszorú elhelyezését. A felírás a vörös szalagon: „A Terézváros dolgozói — a sza­badságért.” A vörös szalag ké­sőbb a többi vörös színű sza­laggal együtt rendőrségi bűn­jellé változott. A TÖRTÉNELMI EMLÉK­BIZOTTSÁG nemzetiszí­nű szalagokkal díszített koszo­rúkat helyezett el a szobor talapzatán. Az egyforma ko­szorúk egyik szalagján a kö­vetkezők álltak: „A magyar parasztság”, „A Szabad Szó szerkesztősége” és a „Magyar értelmiség”. Valamennyi ko­szorú másik szalagján „Petőfi­nek” felírás volt olvasható. Ezeket Bajcsy -Zsilinszkyék helyezték el — a rendőrségi jelentés szerint. Az ő távozásuk után a rend­őrség előtt ismeretlen egyének raktak le kisebb koszorúkat, vörös szalaggal. A szalagokon a következő felírásokkal: ,,Budapest kültelki munkássá­ga — Petőfi és Táncsics szel­lemében a szabadságért”, ,„A függetlenség, szabadság harco­sainak „ Gyapjúmosó mun­kásai”, „A független Magyar­­ország” és végül a terézvárosi koszorú. A rendőrség eltávolí­totta a szalagokat a koszorúk­ról és a főkapitányság politi­kai osztályára vitték azokat. S a nyomozást megindították, a koszorúzókat keresték. A lelkes előkészítő munka közben szinte bombaként ha­tott a szociáldemokrata párt vezetőségének új határozata. Ebben megtiltotta tagjai szá­mára, hogy a koszorúzási ün­nepségen részt vegyenek. A le­tiltás a Népszava március 14-i és 15-i számában megjelent. Mi (az ifjúsági csoport és a nőbizottság tagjai) mégis cso­portosan mentünk ki a Petőfi­­szoborhoz. Mellünkön ragyo­gott a Petőfi-jelvény. Elég ko­rán kiértünk és szívdobogva vártuk, hogy vajon a letiltás visszatartja-e az embereket. Eljönnek-e? Vajon ismét meg­hiúsulnak reményeink és ez a megmozdulás sem válik iga­zi tüntetéssé? S a koszorúzási ünnepség is csak néma aktus lesz? Ezt a tömegmozgalmat is sikerül szűk keretek közé szorítania a fennálló hatalom­nak? S ahogy gyűlt a tömeg, úgy éreztünk egyre nagyobb erőt és bátorságot. Voltak csopor­tok, amelyek külön-külön jöt­tek és csak a téren tömörültek össze. Kibontották a magukkal hozott feliratokat, magasba emelték a szabadságharc hő­seinek képeit. Nagy ováció fo­gadta azokat a szakszervezeti csoportokat, amelyek színes zászlaik alatt, szakmai jelvé­nyeikkel díszítve masíroztak be a tömeg közé. Csodálatos látvány volt. A piros, arannyal hímzett szakszervezeti zászlók ott le­begtek a fejünk felett, egye­sülve a nemzetiszínű lobogók­kal, színes feliratokkal. Vala­mi selymes kék fényesség ma­radt meg az emlékezetemben. Ezrek álltak sorfalat a ko­szorút elhelyezőknek. Ahogy nőtt a tömeg, innen is, onnan is felhangzottak a függetlensé­gi mozgalom jelszavai. A jel­szavakra hangos éljenzés volt a válasz. A rendőrök már kora dél­utántól körülfogták a teret és kordont vontak a tömeg köré. Mikor hangosabb lett a tünte­tés, elfojtására lassan felénk nyomultak. Ekkor ezrek torká­ból méltóságteljesen és mégis buzdítóan felhangzik a Him­nusz. A rendőrök elbizonyta­lankodtak és kényszeredetten vigyázzba merevedtek ők is. Valaki elkiáltotta magát: „Kossuthhoz!” A csoportok so­rokba rendeződtek és nyugod­tan megindul a menet a Má­ria Valéria utcán. Az emlékképek töredezettek és egy-egy mozzanat az, amely színes állóképszerűen rögződ­ve merül fel az agy rejtett zugaiból. Valami vita is végig­futott közöttünk arról, hogy melyik a legbiztonságosabb útvonal a Kossuth-szobor felé. S közben haladunk. Az előkelő szállodasor ablakaiban ijedt arcok. A magasban háborúel­lenes, németellenes feliratok. Petőfi. Kossuth. Táncsics arc­képei és nemzetiszínű zászlók. Hangosan kiáltottuk azokat a követeléseket, amelyekről ed­dig csak szűk körben, legtöbb­ször titokban, beszélgettünk: „Hozzák haza honvédeinket­’, „Le a háborúval!”, „Függet­lenség, szabadság!” Ez utóbbi jelszó ütemesen ismétlődik. Mint hatalmas kórus zúg a tö­meg. Nagyon furcsa érzés volt. A rémült arcú úriemberek talán 1919 óta nem láttak itt együtt ennyi embert és főként nem egyszerű munkásembereket. A rendőrök kissé tanácstala­nul jöttek mellettünk. „Békét! Kenyeret!”, „Egy katonát sem Hitlernek!”. A rendőrgyűrű szorul. Fenyegetően nyomul­nak felénk. Erre egy félreért­hetetlenül gúnyos kiáltás hangzik: „Éljen Horthy!” Horthy nevének hallatára a rendőrök visszakoznak, meg­torpannak. Aztán újra és újra: „Éljen a független Magyarország!” OLYAN ÉRZÉS kerít hatal­mába, mintha mély föld alatti börtönből hirtelen a va­kító napfényre rohannánk. Szinte lélegzeni sem merek. A csodálkozás szorítja a tor­komat. Itt, a Mária Valéria utcában a függetlenségi moz­galom, a kommunista párt jel­szavai ! Világosan, színesen menete­lünk. Lépteink egyre biztosab­bak. Mindenre elszántuk ma­gunkat és reméljük, hogy kiál­tásaink ébreszteni fogják a né­pet, Petőfi és Kossuth népét. Elsöpörjük a háborút, a nyo­mort, a gyilkosokat. Kilépünk a térre, a Lánchíd előtt kell elmennünk. „Kossuthhoz!” hangzik fel ismét a kiáltás. De ezt a hangot már elnyeli a támadó rendőrosztagok or­dítása. Sombor-Schweinitzer főka­pitány-helyettes a tüntetésről írott jelentésében úgy fogal­mazott, hogy a tömeg: „Éljen Horthy! Éljen Horthy! kiál­tással érkezett a Ferenc József térre, majd a karhatalom fel­hívására szétoszlott.” Nem hallottunk mi semmi­féle felhívást. Ahogy a térre kiértünk, a főkapitányság épü­lete felől és a mellékutcákból gyalogos és lovas rendőrosz­tagok rohantak ránk és kard­lappal verték szét a tüntető­ket A rendőrkard elől menekü­lök és a megsebzettek kiáltá­sai töltik meg a teret. A rend­őrök vadászatot rendeznek, és akit elérnek, azt behurcolják a főkapitányságra. A főkapi­tány-helyettes jelentése sze­rint „kilencven főt” állíttatott elő a vezénylő tiszt. A mi csoportunkból Deák Líviát, Galambos Jolánt, Gal­­góczi Piroskát fogták el. Deák Máriát egy kapu alatt ejtette foglyul az őt üldöző rendőr, és bűnjelként lefoglalta Petőfi arcképét, amelyet a fiatal lány kabátja alatt rejtegetett. A kerületi párthelyiségben késő estig várták, hogy a le­tartóztatottakat szabadon en­gedik-e. Voltak szociáldemok­rata vezetők, akik interveniál­tak a párttagok letartóztatása miatt. Az előállítottakat igazoltat­ták, kihallgatták és „prior­is­ták”. Éjfél tájban 87-et elen­gedtek a főkapitányságról. Hármat különböző ürügyekkel továbbra is őrizetben tartot­tak, és mind a kilencven ellen eljárást indítottak. A három őrizetben tartott egyén közül az egyik beismer­te, hogy ő is kiabálta: „Békét és kenyeret!”, „Le a háború­val!”. A másik is „Békét, és kenyeret!” kiáltott és a felhí­vás ellenére sem távozott el a helyszínről. A harmadik semmit nem ismert be, de már büntetve volt az 1921. évi III. törvénycikk alsején. Kommu­nista szervezkedéssel vádolta­­kat ítéltek el ezen a címen. A KOSSUTH-SZOBORHOZ a tüntetőknek csak nagyon kis része jutott el. Szétverték a tüntető menetet. A Petőfi tiszteletére készült vörös sza­lagokat bűnjelként vitték a rendőrkapitányságra, és a le­tartóztatottak nagy részét csak néhány hétre engedték szaba­don. Májusban elkezdődtek azok a nagyméretű letartózta­tások, amelyek során a füg­getlenségi mozgalom, a Törté­nelmi Emlékbizottság és a március 15-i tüntetés szerve­zőinek nagy részét hurcolták a vezérkari főnökség külön kínzókamráiba, az Andrássy­­laktanyába. Elindítottak egy olyan ter­rorhadjáratot, amelynek az volt a célja, hogy megbénítsák a nép cselekvőképességét. Meg akarták akadályozni, hogy még egyszer találkozhas­sanak a magyar tömegek azokkal, akik a nemzetet ki­vezethették volna a háborúból, a fasizmus szörnyű megpró­báltatásaiból Döme Pirost* rr~ — AJÁNDÉKOZZON GYERMEKÉNEK TANU­LÓ­ FÉNYKÉPEZŐGÉPET! Pouva Start 6x6-os boxgép 95,— Ft Etűd 4,5x6-os fényképezőgép 99,— Ft Szmena 8 M új típusú kisfilmes gép 330,— Ft Ljubitelj 7 6x6-os tülkörkeresős fényképezőgép 300,— Ft ¡DfDÍJ^­ Magyar Nemzet Fizetési naptár A Magyar Nemzeti Bank körlevélben közölte a vállala­tokkal az idei márciusi, ápri­lisi és májusi munkabérfize­tési napokban elhatározott változásokat Az áprilisi és májusi mun­kaszüneti napokra való tekin­tettel az esedékes munkabé­rek kifizetése a következő határnapokon történik.­ A március 30-án és­­31-én esedékes béreket március 29- én, az április 1-én és 2-án esedékes béreket március 30- án, az április 3-án és 4-én esedékes béreket március 31- én, az április 29-én, 30-án és május 1-én esedékes bére­ket április 28-án kell kifizet­ni. A fel nem sorolt bérfizetési napok nem változnak. ­ Gazdaságpolitikai feladatok a népfront kispesti vitafórumán Együtt, közös gondjainkról i­s lehetne a mottója annak a­­ tanácskozásnak, amelyet a­­ Hazafias Népfront XIX. kerü­­­­leti és Pest megyei bizottsága rendezett a népfront V. kong­­­­resszusán is megvitatásra ke-­­ rülő gazdaságpolitikai tézis- s­zervezetről. Valós társadalmi­­ igényt s a legszélesebben ér-­­ telmezhető népfrontpolitikai­­ feladatot fejez ki ez a mon­dat; igényt az őszinte szóra, a­­ közéleti együttmunkálkodásra. , Fejlődésünknek olyan új­­ szakaszához érkeztünk — álla-­­­pították meg a tézistervezet­­­­tel összhangban a tanácskozá­­­­san —, amelyben meg kell te­remtenünk a szocializmus tel­­­­jes felépítéséhez szükséges­­ feltételeket. Amikor tehát gaz-­­ daságpolitikáról beszélünk, az­­ emberek mindennapi életét­­ közvetlenül érintő teendők-­­ ről van szó, olyan feladatok-­­ ról, amelyeket a X. pártkong­­­­resszus határozatai foglaltak ; össze. 1 '­ Bejárók ) nyolcvan községből kendőzetlenül vetették fel­­ a tézisekkel kapcsolatos prob­lémáikat a tanácskozás részt­vevői. A vitát dr. Szabó Kál­mán, a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem­­ rektora, a népfront gazdaság­politikai társadalmi munka­­bizottságának elnöke vezette. Nagyszabású rétegtalálkozó­n volt ez a tanácskozás. Ebben­­ a témában munkások, parasz- t­­ok, értelmiségiek vitatkoztak: négy ipari üzem küldöttei, or-­­ szággyűlési képviselők, téesz­­dolgozók. Kispest sajátos hely-­­­zete különösen jó lehetőséget nyújtott a közös megbeszélé­sekre, hiszen a kerület gyák á­raiba nyolcvan környező köz­ségből járnak be dolgozók.­­ Ez a sajátos helyzet ma­­­­gyarázza, hogy a hozzászólók­­ többsége a munkás-paraszt , szövetség szempontjából kö­­zelített az egyes témákhoz és , különösen élesen vetették fel , a téeszek melléküzemági ter­­­vékenységével kapcsolatos ne­­­­gatív jelenségeket. Mindenek­ ,­előtt azt az álláspontjukat szö­­­­gezték le, hogy jóllehet 1968 . óta a fejlődés sajátságai miatt­­ vannak ütközőpontok, ezek­­ nem alapvető érdekellentétek.­­ — Hasznos és fontos beszél-­­ nünk erről — hangsúlyozták­­ többen —, mert nemcsak a termelőszövetkezetek gazdasá-­­ gosságával, hanem az ipar ál­­­­talános gondjaival is kapcso-­­ latosak ezek. . A témát, első hozzászólóként,­­ Pólyák János országgyűlési képviselő exponálta, közvetle­nül kapcsolatba hozva egyút­tal a gazdaságossággal és az életszínvonal-politikával.­­ A gazdaságpolitikai tézi­seket olvasva felvetődik a kérdés, az általuk megtermelt anyagi értékeknél nem emel­kedik-e gyorsabban a paraszt­ság életszínvonala? — mond­ta, s utalt arra, hogy az új kormányrendelettel a tézisek­ben is bővebben kellene fog­lalkozni. Melléküzemág Válaszként és a téma más szempontú megközelítéseként volt felfogható Szeniczey La­­josnénak, a kiskunlacházi Új Barázda Téesz elnökének fel­szólalása. Budapesttől negy­ven kilométerre, kétezer hol­don gazdálkodnak. Az elmúlt évben az egy tagra eső évi jövedelemből származó nye­reség 31 ezer forint volt. Eb­ből a melléküzemági tevékeny­ség 26 százalék. Hozzáfűzte: — A téeszek nagy többsége kényszerítő szükségből folya­modik ehhez, hogy ellensú­lyozza a gazdaságtalan ter­melésből származó jövedelem­kiesést. Termelőszövetkeze­tünkben az elmúlt évben egy liter tej előállítása, szűkített önköltséggel 4,50 forintba ke­rült, az állami értékesítési ár 4,34 forint. A­­munkásasszonyból lett téeszelnök felhívta a figyel­met arra, hogy a mezőgazda­ság is mindinkább ipari tevé­kenység, egyre több gépet, műtrágyát használ fel a ter­meléshez. Az Öt Balárda­ Téesz például évi 28—30 mil­lió forintos termelési értéké­nek 60—65 százalékát ipari anyagból állítja elő. — Nehézségeink — többek között — abból adódnak, hogy a mezőgazdasági termeléshez szükséges iparcikkek ára év­ről évre emelkedik, ugyan­akkor mi 1968 óta változatlan áron értékesítünk. A Hazafias Népfront infor­máló és közvéleményt formáló szerepének fontosságára mu­tatott rá Saághy László, a Kertészeti Kutató Intézet tö­rökbálinti gazdaságának igaz­gatója. Hangsúlyozta: — Az egyes problémákat a népgazdaság „szemüvegén” kell vizsgálnunk és értékel­nünk. Nemcsak a mezőgazda­ság termel drágán, hanem az ipar is. A feszültségek fel­oldását a költségek csökken­tésével lehet segíteni. A Ha­zafias Népfront feladata, vi­lágossá tenni a széles töme­gek előtt a problémákat, meg­magyarázni a helyzetet és fel­hívni a figyelmet az előreha­ladás érdekében megtehető feladatokra, történjék az üzem­ben, téeszben. Közös érdekek Több hozzászólás foglalko­­zott a munkaerőhelyzet, a termelés hatékonysága és a beruházások összefüggéseivel. Ezzel kapcsolatban a véle­ménycsere fontosságát, a kö­zös álláspontok megerősítését emelte ki Molnár Endre or­szággyűlési képviselő, a XIX. kerületi , pártbizottság titkára. — Figyelembe véve az el­hangzott észrevételeket, javas­latokat, szem előtt kell tar­tani a főváros sajátosságait is — mondotta. — Nem vitatható tény például, hogy a buda­pesti ipari vállalatoknál kép­ződő fejlesztési alapok két­harmad részét nem Budapes­ten használják fel. A lakás­­fejlesztés ütemének tartására nagy erőket összpontosítanak, ennek ellenére a vidéki váro­sok 10—13 évvel korábban oldják meg ezzel kapcsola­tos problémáikat, mint a fő­város. Az is tény, hogy Bu­dapesten az ipari munkásság átlagkeresete 2200 forint, lé­nyegesen kevesebb, mint pél­dául az említett téeszben, noha az átlag az iparban és mezőgazdaságban nagy diffe­renciálással érvényesül.­­ A főváros sajátos hely­zetéből adódóan országos je­lentőségű, hogy a tézisterve­zetben erről külön is szó es­sék. Az ország ipari termelé­sének 40, exportjának több mint 50 százalékát Budapes­ten állítják elő. Itt él az átla­gosnál magasabb szakmai képzettségű munkásság és mű­szaki gárda többsége, erőnket tehát elsősorban a fővárosi ipar gyökeres rekonstrukciójá­ra kell összpontosítanunk. Ad­dig is, amíg fel tudjuk oldani a társadalmunkban keletke­zett konfliktusokat, a fő üt­közőpontokra kell ügyelnünk. Elengedhetetlenül fontos, hogy leszögezzük: a közös társadal­mi, nemzeti érdekeket támo­gatjuk, azok megvalósítását szorgalmazzuk a szocialista demokrácia fejlesztésével­­ annak eszközeivel. A több órás vita tanulságait dr. Szabó Kálmán foglalta össze. Hangsúlyozta, sok olyan témát, javaslatot vetettek fel, amelyekről az V. népfront­kongresszuson is beszélni kell. " Hasonló rétegtalálkozók szervezése, a közvetlen érint­kezési formák elősegítése fon­tos feladata a népfrontnak. Ez az egyik leghasznosabb esz­köze a társadalmi tudat for­málásának. A Hazafias Népfront politi­kai testület, amely fórumot teremt a társadalmi találko­zóknak, vitáknak. A gazdaság­­politikai munkának a munkás­paraszt szövetség erősítése ér­dekében kell az eddiginél na­gyobb szerepet kapnia a nép­front programjában. A Haza­fias Népfront akkor tölti be feladatát, ha a szocializmus teljes felépítésére mozgósítja a lakosság legszélesebb réte­geit. A kispesti népfrontvita­est ennek jegyében zajlott. Sárvári Márta Csinos és Elegáns lesz! Nőtcet, férfiakat Tavasszal is r r­endkívül sok ú­­jdonsággal, M­­árkás ruhákkal várja minden CENTRUM ÁRUHÁZ

Next