Magyar Nemzet, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-01 / 78. szám
3_____ berlini újságírók is megkapták a határátlépési engedélyt az NDK hatóságaitól. Klaus Schütz nyugat-berlini kormányzó polgármester „próbautat” tett az NDK-n keresztül a Nyugat-Berlinből az A Vatikán egyértelműen támogatja Brandt keleti politikáját és szorgalmazza az NSZK Szovjetunióval és Lengyelországgal kötött szerződéseinek ratifikálását. Az Osservatore Romano, a Vatikán hivatalos lapja a napokban hosszú cikkben erősítette meg ezt az állásfoglalást. A lap felhívást intézett a Bundestaghoz, hogy hagyja jóvá a két szerződést. Az Osservatore Romano nem hagyott kétséget az iránt, hogy a Vatikán nem ért egyet a bonni kereszténydemokrata és keresztényszocialista ellenzék álláspontjával, amely elNSZK-ba vezető egyik tranzitúton és vissza, s Nyugat- Berlinbe való hazatérése után elismerő szavakkal szólott az NDK hatóságai részéről tapasztalt nagyvonalúságról és előzékenységről elenséges a moszkvai és varsói szerződésekkel szemben. A cikk nemcsak arra figyelmezteti a bonni parlamentet, milyen nemzetközi politikai elszigetelődés veszélyét hordozza az NSZK számára a szerződések esetleges elutasítása, hanem arra is, hogy egy ilyen lépés az egész nyugat-európai szövetségre vetne rossz fényt. „A Moszkvával és Varsóval kötött szerződések ratifikálása olyan kérdés, amelynek megoldása mindenkinek érdeke. A Bundestagnak tudnia kell, hogy ez az érdeke a német népnek is” — írja a Vatikánlapja. Pr rviitorr ltomnno ..Ssyplmoitrti" a CDi! — CSl'-t A Vatikán szorgalmazza a bonni ratifikálást Sem középbal, nem középjobb Az OKP főtitkára a májusiválasztásokról Rómából jelenti az MTI. Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára a Rínascita című hetilapnak adott interjújában pénteken a közelgő választásokkal kapcsolatban ismételten leszögezte, hogy csak a kommunisták által követelt demokratikus fordulat biztosíthatja Olaszország jövőjét. Az OKP vezetője elutasította azokat a véleményeket, hogy a milánói XIII. kongresszus változást hozott volna a párt taktikájában és ismételten leszögezte: az OKP-nak, mint nagy népi és munkáspártnak politikai kezdeményezései végcéljaként a kormányzatban bekövetkezendő változást kell szorgalmaznia és programként megfogalmaznia. „A kormányba lépés részünkről azonban egyúttal mély és alapvető változásokat is feltételez, nem pedig egyszerűen egy másfajta kormánykoalíciós csoportosulást jelent” — hangoztatta Berlinguer. Az OKP főttkára egyértelműen elutasította a kereszténydemokrata párt által célul kitűzött centrista kormányt (a liberálisokkal kötendő koalíciót), de elutasította a másik alternatívát is, amellyel a DC próbálkozik: a középbal egy újabb, esetleg konzervatívabb változatát. „A kettő közül egyik kormányformula sem oldana meg semmit, ellenkezőleg, robbanásig kiélezné a meglevő ellentéteket és az ellentmondásokat. Az ötvenes évekre emlékeztető szakadást jelentene a néptömegek igénye és a kormányzat között” — jelentette ki Berlinguer. Tito fogadta a szovjet honvédelmi minisztert Brioniból jelenti a TASZSZ: Joszip Broz Tito marsall, a jugoszláv néphadsereg főparancsnoka pénteken Brioniban fogadta Andrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi miniszterét. A felek baráti megbeszélést tartottak. Találkozójukon jelen volt Ljubicsics hadseregtábornok, jugoszláv nemzetvédelmi miniszter, valamint V. I. Sztyepakov belgrádi szovjet nagykövet. Whitelaw a húsvétot Ulsterben tölti Faulkner kész együttműködni az északír ügyek miniszterével Mint nyugati hírügynökségek jelentik, Brian Faulkner csütörtökön, mielőtt benyújtotta volna lemondását miniszterelnöki tisztéről, beszédet tartott. Azt mondotta, hogy pártja, az unionista párt nem vesz részt a polgári engedetlenségi mozgalomban az angol hatalomátvétel miatti tiltakozásul. Felszólított mindenkit, hogy ne akadályozzák az ország ipari és gazdasági életének normális menetét. William Whitelaw csütörtökön az angol légierő különgépén megérkezett Belfastba. Biztonsági őrök kísérik. A vallási csoportok által meghirdetett tüntetések miatt rendkívül válságosnak ígérkező húsvéti ünnepeket Ulsterben tölti. William Whitelaw, az ulsteri ügyekkel megbízott brit miniszter pénteken átvette hivatalát Belfastban és kijelentette, hogy érvényben maradnak a hagyományos húsvéti menetekre kiszabott tiltó rendelkezések. A vád tanúi nem tudták bizonyítani Angéla Davis „bűnösségét” Csütörtökön a vád három, tanújának kihallgatásával folytatódott a kaliforniai San Joséban az Angéla Davis ellen folyó per. Az AFP hírügynökség szerint a három tanú vallomása furcsa paradoxként a védelem álláspontját látszik megerősíteni. A csütörtöki tárgyalási nap mérlegét megvonva a hírügynökségek egyhangúlag azon az állásponton vannak, hogy az elhangzott tanúvallomások komolyan megingatták a vád állásait, s nem szolgáltattak bizonyítékot arra, hogy a San Rafael-i kétségbeesett kísérletért felelősség terhelné a Soledad fivéreket vagy Angela Davist, akinek neve el sem hangzott a San Rafael-i bíróság épületében. A következő tanúk kihallgatására a húsvéti ünnepek miatt csak hétfőn kerül sor. A Berrigan-perben lezárult a bizonyítási eljárás A pennsylvaniai Harrisburgban lezárult a bizonyítási eljárás Philip Berrigan katolikus pap és hat társa ügyében. A szövetségi kormány azt a vádat emelte ellenük, hogy összeesküvést szőttek Henry Kissinger elnöki főtanácsadó elrablására és washingtoni középületek fűtőberendezéseinek felrobbantására. A vietnami háború ellen küzdő aktivisták csoportja január 24 óta áll a bíróság előtt és a kormány egy FBI-besúgó vallomására alapozott vádjával tulajdonképpen az egész háborúellenes mozgalomra akar megfélemlítő csapást mérni. Az esküdtszék csütörtökön este vonult vissza ítélethozatalra és pénteken folytatja az elé tárt bizonyítékok elbírálását. Ezt megelőzőleg a védelem tiltakozott Dixon Herman bíró eljárása ellen, aki véleményük szerint befolyásolta a döntést, mert úgy foglalta össze a tanúvallomásokat az esküdtek számára, hogy abból csak a vád érvei domborodtak ki. Ha mind a hat vádpontban bűnösnek találnák, Berrigan atya ötvenéves börtönbüntetést is kaphat. Magyar Nemzet Szadat ismertette Egyiptom stratégiáját A slusszi-interv ér Washington politikájának bírálata Anvar Szadat egyiptomi elnök — mint nyugati hírügynökségek közük — csütörtökön fontos politikai kérdésekről nyilatkozott egy Alexandria közelében levő légitámaszpont tisztjei és katonái előtt. „Nagyon bonyolultnak” mondotta a mostani helyzetet,, de hozzátette, ez nem jelenti, hogy Egyiptom „ölbe tett kézzel szemléli a fejleményeket”. Megerősítette azt a korábbi megállapítását, hogy a megszállt területek csak fegyveres harccal szerezhetők vissza, de ehhez — mint mondotta — további erőfeszítések szükségesek a honi fronton. Elmondotta ezután, hogy Egyiptom saját kezébe akarja venni a modern fegyverek gyártását, minthogy Izrael is jogot kapott az Egyesült Államoktól Phantom mintájú gépek előállítására. Közölte, hogy a szíriai és líbiai vezetőkkel megállapodást írt alá erre vonatkozóan. „Mindazonáltal nincs szó arról, hogy újabb tíz évet várunk, amíg képesek leszünk mindannak az előállítására, amire szükségünk van” — tette hozzá magyarázatképpen. Szadat súlyos bírálattal illette az Egyesült Államokat. Célozva a múlt évi egyiptomi— amerikai kontaktusra, valamint egy nemrégen lezajlott üzenetváltásra, „hazudozást”, „csűrés-csavarást” vetett Washington szemére. Emlékeztette hallgatóságát: már egy évvel ezelőtt, a szíriai—líbiaiegyiptomi föderáció megalakításakor rámutatott, hogy az amerikaiak fegyvereket halmoznak fel Izraelben, valamint Jordániában, s célja Egyiptom és Szíria elszigetelése. Ennek elérését szolgálja a görögországi haditengerészeti támaszpont létesítése, a Ciprusra gyakorolt nyomás, a Jordániában és Izraelben felhalmozott fegyverzet. „Önök tudják, hogy Izrael nem képes két frontot harcolni. Egész taktikánk azon a tényen alapul, hogy két front létezik: a szíriai és az egyiptomi,s a kettő között teljes az együttműködés....” Ha az Egyesült Államoknak sikerül izolálni egymástól a két frontot, Izrael elkerüli a vereséget. Ezzel összefüggésben az egyiptomi elnök hosszasan beszélt Husszein jordániai király Egyesült Arab Királyságának tervéről. Megállapította, hogy a terv amerikai ihletésű, „kiárusítja a palesztinok érdekei”, „a palesztin probléma alapjait robbantja fel”. Ha a terv megvalósul, Izrael léte megszilárdul, elismert állam lesz, amely együtt él Husszein Egyesült Arab Királyságával. „Akkor viszont Egyiptom és Izrael problémája egyszerű, határkérdés lesz, s az izraeliek a Sinaifélsziget egyes részeit és Sharm-el-Sheikhet fogják követelni kivonulásuk fejében.” Az amerikaiak e manőverekkel akarják elérni, hogy Egyiptom is „minden áron” békét kössön — mondotta Szadat. Mint az MTI kairói tudósítója jelenti, Szadat ismételten hangsúlyozta, hogy a felszabadító háború elkerülhetetlen, a belső frontnak azonban még időre van szüksége ahhoz, hogy felkészüljön a naponta várható 1200—1300 légitámadásra. „Nem tűrök el semmiféle repedést a belső fronton” — szögezte le az államfő, majd kijelentette, hogy Egyiptomot két alapvető cél vezeti: nem mond le egyetlen talpalatnyi saját vagy arab területről, nem bocsátkozik alkuba a Palesztinai nép jogairól, amelyeket most Huszszein király — de helyzet elé állítva az arabokat — szabotálni akar. A chilei parlamenti ellenzék újabb erőpróbát provokál Santiagóból jelenti a UPI és az AFP. Hatvan napon belül jelentést kell tennie annak a 13 tagú különbizottságnak, amelyet a chilei parlament csütörtökön jelölt ki a ITT amerikai konszern és a CIA amerikai hírszerző központ chilei aknamunkájának kivizsgálására. A bizottság kijelölésére Jack Anderson amerikai újságíró múlt héten közölt leleplező adatai nyomán került sor. A különbizottság tagja az ellenzék hét és a népi egység hat képviselője. Elnöke Arturo Frei, Allende elnök elődjének, Eduardo Freinek az unokaöccse. A santiagói parlament időközben lezárta a rendszer megdöntésére és Allende meggyilkolására szőtt, de meghiúsított összeesküvés körülményeinek kivizsgálását. A zárt ajtók mögött tartott parlamenti ülésen Hernan ,del Canto belügyminiszter 80 perces beszámolót tartott az elvetélt puccskísérlet körülményeiről, s térképekkel és egyéb dokumentumokkal bizonyította a „Haza és szabadság” elnevezésű jobboldali szervezet bűnrészességét. A chilei ellenzéki képviselők azonban e bizonyítékok ellenére azt erősítgették, „nincsenek meggyőződve arról”, hogy a jobboldal a múlt péntekre valóban államcsínykísérletet időzített. A parlamenti vitáról kiszivárgott hírekből megfigyelők arra következtetnek, hogy a chilei baloldal és jobboldal között „erőpróba” várható. „Érthetetlen és képtelen döntés” Szovjet diplomaták tömeges ki^^^^ítása Bolíviából A Szovjetunió, La Paz-i nagykövete csütörtökön kijelentette, érthetetlennek tartja a bolíviai kormány döntését, amely 119 szovjet állampolgárt szólított fel az ország elhagyására. A nagykövet rámutatott a bolíviai követelés képtelenségére, ugyanis az országban összesen mintegy negyven szovjet követségi alkalmazott tartózkodik. Mint újságírókkal közölte, a kiutasítottak listája az egyik dolgozó négyéves kislányának nevével kezdődik és számos olyan szovjet állampolgár szerepel rajta, akik valamikor ugyan jártak Bolíviában, de már évekkel ezelőtt elhagyták az országot. A kiutasítottak listáján szerepel például Jevgenyij Jevtusenko, a neves szovjet költő, aki a múlt évben rövid ideig tartózkodott csupán Bolíviában. A nagykövetség aligha teljesítheti a kormány követelését, mivel ha valamennyi alkalmazottja, a nagykövettől a sofőrökig valamennyi családtagjával együtt elhagyja az országot, még mindig huszonhéttel kevesebben lesznek, mint ahányat távozásra szólított fel Banzer kormánya. A külpolitika hírei O (Moszkva, TASZSZ) Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke pénteken a Kremlben fogadta az NDK Minisztertanácsának küldöttségét, amelyet Lindermann első miniszterelnök-helyettes vezet. (Moszkva, TASZSZ) Novikov, a szovjet minisztertanács elnökhelyettese pénteken a Kremlben fogadta Dreyfus-t, a Renault francia állami autógyár elnök-vezérigazgatóját. (Brüsszel, AP) David Kennedy, az Egyesült Államok új állandó NATO-képviselője, tíz nappal Brüsszelbe érkezése után, pénteken hivatalos tárgyalásokra visszautazott Washingtonba. O (Új-Delhi, Reuter) Szingha indiai külügyminiszter pénteken Kabulba, Afganisztán fővárosába utazott, majd április 3-án továbbutazik Moszkvába, s háromnapos moszkvai látogatása során szovjet vezetőkkel tárgyal. O (Peking, Új-Kína) Guerrero, az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezletének (UNCTAD) főtitkára, valamint helyettese. Adebanjo csütörtök este repülőgépen baráti látogatásra Kínába érkezett. (Helsinki, TASZSZ) Pénteken a finn fővárosban megnyílt a Finn Kommunista Párt XVI. kongresszusa, amelynek munkájában mintegy 500 delegátus vesz részt. Szombat, 1972. április 1. Ai End a kuffe mögött van A MÁLTAI „DÖNTETLEN” Befejeződött a máltai—brit diplomácia „sakkjátszmája”, amely féléves előkészítés után, december végén Dam Mintoff máltai miniszterelnök ultimátumával kezdődött. A miniszterelnök a „partit” látszólag villámgyorsan akarta lejátszani, két napot, majd két hetet adott Nagy-Britanniának a szigeten levő támaszpont felszámolására. A „játszma” végül is tizenkét hetes kombinációsorozat után döntetlennel ért véget, pontosabban olyan kettős győzelemmel, amely szerint a brit csapatok továbbra is Máltán maradhatnak, s Dóm Mintoff, ha nem is a kért 18 millió fontnyi bérleti díjat, de a korábbi összegnek csaknem háromszorosát kapja a sziget használatáért. Dóm Mintoff, aki múlt évben a Munkáspárt választási győzelmével került a kormány élére, a sziget gazdasági helyzetére, az emelkedő árakra, a növekvő munkanélküliségre hivatkozva kérte az 1964-ben tíz évre megkötött és 1967-ben már kiegészített szerződés felülvizsgálatát. Követelésében Heath brit miniszterelnök egy állítólagos kijelentésére alapozott, amely szerint Londonnak 18 millió fontot is megérne, ha az egykori Gibraltár, Málta, Alexandria, Ciprus alkotta „védelmi láncból” nem esne ki újabb láncszem. A tárgyalások konkrét szakaszában azonban a Whitehall hallani sem akart ekkora összegről. A szakadás ezután látszott bekövetkezni. London megkezdte a katonai állomás leszerelését, és úgy tűnt, ha nem is a Mintoff meghatározta időpontra, de a március 31-ig kifizetett bérlet lejártáig ki is vonulnak a 170 éve brit ellenőrzés alatt álló szigetről. A végső határidőt öt nappal megelőzően azonban aláírták az új, hét évre szóló bérleti egyezményt. Nem kétséges, Mintoff taktikázott, merész lépéssel, „nyitott”. Ennekkövetkeztében a három hónap során nemegyszer került „sakk” helyzetbe, de számított partnerei érdekeltségére, amely azt kívánta, hogy a térség erőviszonyai ne változzanak meg. A brit-máltai vita ezért, elsősorban Olaszország és az NSZK követelésére kiegészült a NATO- val. Az Atlanti Szövetségnek ugyan csupán egy radarmegfigyelőállomása működik a szigeten, annak adatait viszont a légi felderítésekben figyelembe veszik a Szardínia szigetén. Szicíliában és Olaszország déli partjain levő katonai repülőterek is. A nyugati katonai tömbnek mindemellett nem volt közömbös, hogy a brit kivonulás után esetleg új erők jelennek meg a térség erontján, ahonnan ellenőrizni lehet a Földközi-tenger nyugati medencéjét is. A NATO elsősorban az arab hármas szövetségre gondolt, miután Kadhafi líbiai elnök és Mintoff korábbi megbeszélésein szóba került, hogy a líbiaiak esetleg gyakorló repülőteret rendeznek be a szigeten. Ezt csak megerősíteni látszott, hogy Mintoff a vita elején a máltai nemzetközi repülőtér brit technikai személyzetét líbiaiakkal váltotta fel. A lésikkötés mellett azonban kevéssé volt kívánatos az is, hogy a máltai dokkokban új szövetségesek hajói horgonyozzanak. A NATO-tagországok hivatkozásaikban azokra a gazdasági-kereskedelmi tárgyalásokra utaltak, amelyeket a máltai miniszterelnök egyes szocialista országokkal kezdett. Mintoff a szigetállam vezetésének múlt évi átvételekor valóban többfelé tájékozódott. A függetlenebb politika meghirdetésével kezdett eszmecserét Kadhafival, aki Mintoff értésére adta, hogy szívesen venné, ha Málta szabadkikötő lenne. Líbia késznek mutatkozott anyagilag is támogatni a sziget gazdasági háztartását, de a nyugati források szerint tudni vélt 2,5 millió fontnyi összeg Mintoff költségvetésében kevésnek bizonyult. A máltai miniszterelnök azonban parlamentjében az új szerződést ismertetve elismerően kifejtette, hogy a „líbiai kormány erkölcsi és anyagi támogatása nélkül nem lehetett volna tető alá hozni az új megállapodást”. Mintoff másrészről a szocialista országok irányába lépett, tizenöt napos látogató körútján több szocialista országban személyesen tárgyalt a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséről. Lényegében ezek voltak azok az előzmények, amelyek a sziget „árát” felverték. Málta e „negatív értékét” hosszas alkudozással 14 millió fontban állapították meg, megoszlásban Nagy-Britannia 5,25 millió, a NATO 8,75 millió fonttal járul hozzá a bérlethez. Március elején, amikor ismételten holtpontra jutott a vita, annak kerekén Olaszország lendített 2,5 millió font ráígérésével. Mintoff valószínűleg számít a Rómában ajánlott összegre is, s ha az írt bérleti egyezmény kiegészítését is tekintetbe vesszük, amely szerint a NATO-tagországok 7 millió font értékű gazdasági segítséget nyújtanak Máltának, s mint azt az Egyesült Államok bejelentette, Washington külön is keresi a támogatás módját. Mintoff gazdaságilag valóban sikert könyvelhet el. A vita azonban egy idő óta, legalábbis a mintoffi ultimátummal megkezdett játszma utolsó kétharmadában már nem is kifejezetten az összeg nagysága, hanem a bérlet feltételei körül zajlott. Mint a Financial Times kommentálta, Washington természetesnek tartotta, hogy a magasabb bérleti díj ellenében a NATO is nagyobb szerepet kapjon a szigeten, s esetleg a nápolyi és legújabban a pireuszi dokkok mellett a Vallettai kikötő is megnyíljon az amerikai 6. flotta előtt. A máltai döntetlenre játszás éppen ezen a ponton értékelhető: az amerikai flotta nem kapott bebocsátást Máltára, de Mintoffnak is fel kellett adnia a Vallettai „szabad kikötő” tervét. Az „önállóbb politika” jegyében viszont Mintoff elérte, hogy a NATO az eddiginél nem kap nagyobb teret a szigeten, és a brit csapatok is — a korábbival ellentétben — csupán védelmi célokra használhatják fel a szigetet. Mintoff bizonyára a Kadhafival való további együttműködés érdekében harcolta ki azt a kitételt, hogy a szigetről nem indulhat ki semmiféle arabellenes támadás, s a támaszpontot nem használhatják fel olyan lépéshez, amelyet az arab országok ellenségesnek minősíthetnének. Az egyezmény szerint ennek megszegése a szerződés érvénytelenítését vonná maga után. Gazdasági jelentőségű a megállapodásnak az a bekezdése, hogy a brit támaszpont mintegy hétezer polgári alkalmazottja ismét munkát kap és számukat jövő év januárja előtt nem csökkenthetik. Ezzel a máltai miniszterelnök az egyébként is gondot okozó munkanélküliségnek kíván gátat emelni. A máltai miniszterelnök hét évre írta alá az új szerződést; ennyi időt elegendőnek tart, hogy a szigetállam gazdaságilag megerősödve egy el nem kötelezettebb politikába kezdhessen. A brit tárgyaló felet mindamellett biztosította, hogy a megállapodás lejártát követően sem járul hozzá a térség erőviszonyának megváltozásához. A tárgyaló felek azonban minden valószínűség szerint ilyen hosszú időre nem számolhatnak Máltával, hiszen távlatában jelentősége lehet annak is, hogy az egyezmény aláírása után négy nappal a máltai miniszterelnök gazdasági megbeszélésre Pekingbe utazott. Elképzelhető, hogy Mintoff a hétéves szerződés lejárta előtt nagyobb tétért újabb „játszmába” kezd. Zsigovits Edit O (Párizs, MTI) A jövő héttől kezdve csaknem 10 százalékkal, literenként 9 centimmal emelik a tej árát Franciaországban. Ugyanakkor az államvasutak 3,8 százalékkal emeli a teherszállítási tarifát, ami minden bizonnyal további áremelkedéseket idéz elő.