Magyar Nemzet, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1972-06-23 / 146. szám
Péntek, 1972. június 23. PÉTER JÁNOS: Felelősek vagyunk a nemzetközi viszonyok kedvező alakulásáén t Azt a megbízást kaptam a kormánytól — mondotta Péter János —, hogy az ország háztartásának eredményeivel és hiányosságaival foglalkozó országgyűlési vita keretében beszámoljak a nemzetközi helyzet legújabb és legfontosabb eseményeiről s ezekkel összefüggésben külpolitikai tevékenységünkről. — Beszámolómban a nemzetközi viszonyok legújabb változásaival s ezek összefüggésében külpolitikai tevékenységünkkel foglalkozom. — Miként Központi Bizottságunk, éppen úgy kormányunk is kettős felelősségben él. Felelősek vagyunk egyfelől az ország népének sorsa alakulásáért, boldogabb, emberibb jövőjéért, másfelől felelősek vagyunk a szocialista országok közösségének, a nemzetközi munkásmozgalomnak, a béke és haladás híveinek a nemzetközi viszonyok kedvező alakulásáért, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításáért. Mi most azt vizsgáljuk, hogy az 1971. évi gazdálkodásunk hogyan szolgálta az ország népének javát és nemzetközi kötelezettségeinket. Ugyanígy nézzük azt is, hogy a nemzetközi viszonyok alakulása hogyan befolyásolta népgazdaságunk eredményeit és hiányosságait. — Az alapvető megállapítás az, hogy 1971. évi gazdálkodásunk is jól szolgálta az ország javát, s emellett a nemzetközi életre is kedvezően hatott — még hiányosságaival is. A nemzetközi viszonyok alakulása az elmúlt évben is kedvező feltételeket biztosított az ország fejlődése számára. — A legújabb nemzetközi események reális értékének meghatározása érdekében először az alapvető nemzetközi problémával foglalkozom, s ez után — ennek fényében — az egyes fő eseményekkel, s mindegyikkel kapcsolatban kivan-külön azzal, hogy a mi ifu politikai tevékenységünk hol, mikor és hogyan vett részt az egyes események alakításában, s milyen szándékkal. Évtizedek erőfeszítéseinek eredményei ■— Ez év májusa a nemzetközi élet alakulásának rendkívül emlékezetes hónapja marad. Ennek a májusnak a sűrített eseményeit, amelyek természetesen évtizedek erőfeszítéseinek az eredményei, az érti helyesen, aki mögöttük látja Hirosima és Nagaszaki atomfüstfelhőit és a termonukleáris háború esélyének szörnyű kataklizmáit. A legutóbbi személyes találkozók, kompromisszumok, s ezzel együtt a felfokozott vietnami katonai cselekmények csak így érthetők teljes összefüggésükben. — Az utóbbi időben ritkán beszélünk, s a nemzetközi irodalom is ritkán ír arról, hogy változatlanul a termonukleáris háború veszélye alatt élünk. Nagyon jelentősek ugyan azok a megállapodások, amelyek eddig létrejöttek: a részleges atomcsend, az atomsorompó, a tenger mélye és a világűr, a bakteriológiai fegyverek, s legújabban mindezeknél nagyobb jelentőséggel a stratégiai fegyverek és a ballisztikus rakéták elhárítására alkalmas rakéták tekintetében, de változatlanul érvényes ma is a kommunista és munkáspártok 1969-ben megfogalmazott programja: minden demokratikus és békeszerető erő fő feladata a termonukleáris háború veszélyének az elhárítása. — Annak, hogy mostanában erről kevesebbet beszélünk, mint korábban, objektív oka van. A legutóbbi két évtized alatt a Szovjetunió úgy vált termonukleáris nagyhatalommá — a Szovjetunió népeinek nagy anyagi és szellemi áldozatai következtében —, hogy nem képzelhető el ma már olyan másik atomhatalom, amelyik az elrettentő megtorlás kockázata nélkül bárhol támadásra vállalkozhatna. A Szovjetunióhoz fűződő barátságunk — A magyar—szovjet kapcsolatokban ennek a ténynek is szerepe van. Bennünket a Szovjetunióhoz a barátság nagyon sokrétű szálat fűznek. Benne látjuk az új emberi társadalom, a szocialista világ, az emberségesen emberi világ felvirágzásának gyökerét, az emberiség megszabadítását a modern barbárságtól, a fasizmustól, a gázkamra-civilizációtól, a gyarmati sorból feltörő népek védelmezőjét a gyarmatosítók ellen, Magyarország létének megmentőjét a második világháború kataklizmáiból és az arra virradt zűrzavarból. Mindezek felett a Szovjetunió nemzetközi szerepét abban is fel kell ismernünk, hogy a termonukleáris háborús veszély elhárításának legfőbb tényezője. Ezért mi nemcsak a Szovjetunióhoz való viszonyulásunkban tekintjük ezt a tényt lényeges motívumnak, hanem harmadik országok hozzánk való viszonyánál is figyelembe veszszük az ilyen országnak a Szovjetunióhoz való viszonyát. Ilyen összefüggésben értékeljük a legújabb szovjet— amerikai tárgyalásokat is. A szovjet—amerikai kapcsolatok javulásában mi az emberiség békés jövőjének lényeges biztosítékát szeretnénk látni. Ha a termonukleáris háború veszélyének elhárítása valóban a fő feladata ma minden jóakaratú nemzetközi tényezőnek, akkor a szovjet—amerikai viszony javulása mindannyiunk közös érdeke, nagy nemzetközi érdek. — Figyelembe véve a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak — kedvező és kedvezőtlen értelemben egyaránt — jelentős hatását a nemzetközi élet egész területén, a moszkvai találkozás kedvező hatásait is várhatjuk a mai nemzetközi élet területén. Természetesen nem szabad illúziók áldozataivá lennünk, miként a Központi Bizottság múlt heti ülésének állásfoglalása figyelmeztetett bennünket az illúziók veszélyére. A moszkvai találkozó, az ott elfogadott megállapodások sorozata, a megállapodások felszíne alatt rejlő sok lehetőség kedvező hatása a ránk váró és általunk is formálandó események során csak akkor érvényesül, ha nem hagyjuk magunkat illúziókba esetten elkábulni, hanem kérlelhetetlen harcokat vívunk, részben kompromisszumok révén, új, kedvező eredmények kivívásáért, az emberibb lét, a nemzetközi béke és biztonság javára, a harmadik világháború és ezzel a termonukleáris háború okainak és lehetőségeinek kiküszöbölésével. — Így tekintünk a moszkvai szovjet—amerikai tárgyalások várható következményeire a vietnami háborúval kapcsolatban is, mert annak hatásai ebben a vonatkozásban is megmutatkozhatnak. Nem sokkal a vietnami felszabadító erők új offenzívája előtt és nem sokkal Nixon elnök pekingi látogatásának bejelentése után járt az első magyar párt- és kormánydelegáció (miniszterelnökünk vezetésével) Hanoiban. A delegáció maga egészében és egyes tagjaiban azt a páratlan élményt hozta haza, amiben már-már politikai világnézettől függetlenül minden látogató kénytelen osztozni — mert már legutóbb a New York Times Hanoiba küldött tudósítója is ezt bizonyítja —, nevezetesen azt, hogy bármilyen hosszú ideig folytatja is szörnyű háborúját az Egyesült Államok Vietnam népe ellen, nem tud győzelmet aratni, s kénytelen lesz kivonulni. Politikai rendezés Vietnamban Mind a Vietnami Demokratikus Köztársaság, mind a Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya megtette azokat a javaslatokat, amelyek alapján az Egyesült Államok tisztességes körülmények közötti katonai tekintetben kivonulhat a háborús területekről. Az Egyesült Államok vietnami háborúja a világtörténelem leggaládabb háborúja. Ha nem lenne mindez oly tragikus, ha nem okozná ezrek, tízezrek és százezrek véres tragédiáját, akkor azt kellene mondani, hogy az Egyesült Államok gúnyt űz az emberiség történetével. Azt lehet azonban — talán nem alaptalanul — remélni, hogy az Egyesült Államok legújabb tárgyalásai és más nemzetközi érintkezései során minden eddiginél jobban felismerte, vagy felismeri: milyen javaslatokat kell tennie a fegyveres harcok megszüntetése, a politikai rendezés érdekében, amelyek elfogadhatóak lehetnek a vietnami felek számára; és azt is, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front minden mérvadó szempontot figyelembe vett a megoldásra irányuló javaslatai megfogalmazásánál. A vietnami háború színterétől távol van a Közel-Kelet, de a történelmi összefüggésekben a vietnami háborúval sok szállal fűződik egybe a közel-keleti válság. E válság megoldása sürgető ügye a mai nemzetközi életnek. Átmenetien tűnhet úgy az izraeli kormánynak, hogy az idő nekik dolgozik, mert a világ népei hozzászoknak az agresszióval elfoglalt területek megszállt voltához és ahhoz, hogy a kétmilliós Izrael győzni tudott a sokszorosan nagyobb létszámú arab országok ellen. Végső soron azonban az idő Izrael agreszsziós magatartása ellen dolgozik, így van ez nemzetközi jogi vonatkozásban is, az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya szerint is. Izrael a nemzetközi jog szerint mindaddig agresszor, amíg a megszállt területeket vissza nem adja. A magyar kormány magatartása ezekben a kérdésekben a térség államainak és a nemzetközi biztonságnak az érdekeit kívánja szolgálni. Sokféle formában voltunk és vagyunk kapcsolatban ezekkel az országokkal. Mi keressük tárgyalások, együttműködések és személyes találkozások útján — a nagy nemzetközi összefüggések figyelembevételével — a legmegfelelőbb s a Palesztinai nép jogait is érvényesítő megoldást. Új biztonsági rendszer kialakítsa — Még ha nincs is meg a biztos lehetősége annak, hogy a nemzetközi front minden szakaszán azonnal előre lehessen haladni, akkor is jelentős az egész világhelyzet, a többi válsággóc tekintetében, lényegében a földkerekség minden égető nemzetközi problémája szempontjából, hogy Európában fokozatosan egyre jobban megnyílik a lehetősége új biztonsági rendszer kialakításának. A jelenlegi nemzetközi viszonyok között az európai kérdések értek meg leginkább a megoldásra. Az egész világra kiterjedő osztályharc eredménye az, hogy ez év májusában sűrűn egymásba fonódottan jöttek létre megállapodások és szerződések: a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság, Nyugat- Berlinre nézve a négy nagyhatalom, a közlekedésre nézve a Német Szövetségi Köztársaság, Nyugat-Berlin szenátusa (Folytatás a 4. oldalon) SZÍNES KÉPES HETILAP MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Mafflar Nemzet Amz rúmus Szokatlanul meleg van a Parlament épületében, mintha a légkondicionáló berendezések sem tudnának megbirkózni a kinti hőséggel. A verítékező újságíró megkérdezi a technikai személyzet egyik tagját, vajon miért nem éreztetik hatásukat a megszokott, áldásos módon a hűtőberendezések. — A hűtőberendezések a szokásos tempóban dolgoznak — hangzik a válasz. — Fogalmam sincs, mi lehet az oka a melegnek ... — Odabenn pénzügyi vita zajlik — szól közbe egy képviselő. — Talán a vita forró légköre miatt emelkedett meg a hőmérséklet. De elég egyetlen pillantást vetni az ülésteremre, a küldöttek nyugodt arcára, hogy az ember meggyőződjön, nem a vita heve befolyásolja a légkondicionáló berendezések működését, a vita ugyanis normális, kora nyárinak megfelelő hőmérsékleten folyik. Nem kell lehűteni... * — Mi újság a Balatonnál? — kérdezte a folyosón Szurdi István belkereskedelmi miniszter, az Országos Idegenforgalmi Tanács elnöke balatoni kérdésekkel sűrűn foglalkozó munkatársunktól. — Magasak az éttermi árak, panaszkodnak a kispénzű nyaralók és látogatók. — Hát igen — bólintott a miniszter —, de sajnos, az alapanyagárak is emelkedtek, mégsem engedhető meg, hogy az önkiszolgáló éttermekben húszforintos és még drágább ételeket adjanak. A most megjelent menürendelet enyhíteni fog a helyzeten, de még további intézkedésekre is szükség van. Az a tapasztalat, hogy a grillsütőkben készült csirke igen népszerű az üdülők és kirándulók körében, viszonylag olcsó, egészséges és ízletes táplálék. A csirkesütő grillek számát a legsürgősebben legalább a mai háromszorosára akarjuk emelni, hogy ezzel is megkönnyítsük, meggyorsítsuk a balatoni vendégsereg ellátását. (A minisztert ekkor elhívták és az újságíró önmagával fejezte be a párbeszédet. Ilyenformán: — A legegyszerűbb lenne a keszegsütőket átalakítani csirkesütőkké, mert hiszen hal a Balatonban ...) * Dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter néhány nappal az ülésszak előtt érkezett meg amerikai és párizsi hivatalos útjáról. Természetesen már az első szünetben újságírók vették körül és úti élményeiről érdeklődtek, jó „sztorikat” kértek a minisztertől, aki nemcsak alapos és széles körű közlekedési tudásáról ismert, de arról is, hogy kitűnő anekdotázó. Az első elhangzó anekdotára copyrightot kértünk — és kaptunk — dr. Csanádi Györgytől a T. Ház részére. íme, a történet: — Magammal vittem Amerikába néhány kis bélyegalbumot a legszebb magyar bélyegekből álló sorokkal, ajándékként. Az elsőt egy kiváló közlekedéstudományi szakembernek nyújtottam át, aki nagyon kellemes partnernek bizonyult, s aki mindenben a segítségemre volt Partnerem kinyitotta az albumot éppen a Festménysornál, amely közismerten a Budapesten őrzött, legszebb alkotásokat Rubens, Van Gogh, Tintoretto műveit reprodukálja. Az amerikai szakember megértően bólogatott és így szólt: „Gratulálok. A bélyegek nagyon szépek. Nem is tudtam, hogy a magyaroknak ilyen kiváló festőik voltak.” * Az Indira Gandhi tiszteletére rendezett parlamenti fogadáson talán többen észrevették, hogy az indiai miniszterelnöknő, aki dr. Fock Jenő miniszterelnök kíséretében ment végig a meghívottak között, meleg mosollyal üdvözöl egy fehér hajú férfit, aki sem politikai, sem diplomáciai körökhöz nem tartozik. Mosolygott a magyar minszterelnök is, mondván: — Ó, tudom, ez az a doktor bácsi. Meglepő, hogy Indira Gandhi emlékezett a doktor bácsi nevére is. Ez magyarázza, hogy három héttel érkezése előtt már telefonértesítést kapott dr. Nádor Henrik főorvos a Külügyminisztérium illetékes osztályától, melyben jelezték, hogy meghívást fog kapni az indiai miniszterelnök tiszteletére rendezett fogadásra. Az eset előzményei harminchat évre nyúlnak vissza. — Ünnepnap este volt — emlékszik az ősz hajú főorvos —, amikor telefonhívást kaptam a Hungária Hotelből. Kerestek egy angolul beszélő orvost. Egy véletlenül ott időző, már akkor rég Amerikában élő barátom emlékezett rá, hogy én tudtam angolul, így kerültem a Hungáriába este tíz órakor. A portásfülkében várt egy rendkívül rokonszenves férfi, s aggódva mondta, hogy kislánya nagyon beteg. Fölmentem hozzá. Sovány, kreolbőrű, nagy szemű kislány volt. És negyvenfokos lázzal küszködött. Ennek ellenére pontosan és tárgyilagosan tájékoztatott arról, hogy hol fáj, és mennyire, és azt is elmondta, hogy napok óta rosszul érzi magát, de nem akarta apja útiprogramját megzavarni, ezért nem szólt neki. Azt hiszem nem vétek az orvosi diszkréció ellen, ha ennyi idő elteltével elmondom, hogy mellhártya gyulladása volt. Három hétig mindennap jártam hozzájuk. Az apa (ekkor már tudtam, hogy Nehrunak hívják) naponta várt a portásfülkénél és aggódva érdeklődött a lánya egészségi állapota felől. — Elutazásuk óta, s azóta is mindig elolvastam mindent, ami velük kapcsolatos. Véletlenül sikerült megszereznem Nehru „Glimpses of world history” című művét és később önéletrajzát is, mely tulajdonképpen Angliában tanuló lányához írt levelek sorozata. Amióta Indira Gandhi a politikai porondra lépett, állandóan figyelem az útját, de nem hittem volna, hogy még valaha találkozom vele. Méghozzá ilyen körülmények között. S ami a legszebb volt az egészben: nemcsak a nevemre emlékezett, de meg is ismert, ennyi idő után. * „Az egy igazi homoki ember!” — hallom a beszélgetés végső megállapítását az ülés megkezdése előtt a t. Ház folyosóján. Dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke mondja ezt, akiről pedig szó van, „a homok igaz embere” nem más, mint Mészáros Imre, a halasi ÁFÉSZ elnöke. Panaszkodtak a halasiak, rossz a kenyér. Nyomban rendbehozatta a régi pékségeket, átépíttette a kemencéket, saját erőből. Nem kért rá pénzt senkitől. S most kiváló a kenyér — hangzik az egyik történet. A másik meg, ami munkájával kapcsolatos, egy új szalámiféle születése. Minden halasi vág disznót. Sok a szalonna. Senkinek se kell. Ő összevásároltatta, csíkokba vágatta, és szalámiszerűen bőrbe töltette a csíkokat egy kis fűszerezéssel. Máris nagy a keletje a szalonnaszaláminak, ami nagyon ízletes. — Az a jó, hogy nekünk egyre több ilyen igazi homoki emberünk van ?— jegyzi meg Molnár Frigyes. — Mit jelent az, hogy homoki ember? — kíváncsiskodik publicistánk, aki alapos ismerője a fővárosnak, de vidéken ritkán jár. — A homokkal harcolni kell — magyarázza Molnár Frigyes. — Mindennap meg kell küzdeni az életért, a betérő falatért. Aki a homokon nőtt fel, az ismeri a harcot, s kitartó. És hozzáteszem még: leleményes, mert csak a leleményes homoki ember legyőzhetetlen ...* Amikor az Országház épült, valószínű, hogy a képviselők többsége szivarozott. Erre vallanak a folyosókon, az árkádok alatt díszesen kiképzett, rézből készült, számozott szivarhamuzók. Amikor szavazni kellett valami felett, a honatyák letették a szivart — minden képviselő szivarjának meg volt a külön hamuzóhelye —, majd szavazás után folytatták a szivarozást és a beszélgetést, vitatkozást a folyosón. Egyik kollégám összeszámolta: összesen 514 szivarnak van számozott helye. Egy másik megfigyelés: csütörtökön egy képviselő sem szivarozott a folyosón. Egy szivarcsutkát ugyan találtak, de azt — mint kiderült — vendég szívta.* — A hiányosságokkal együtt is jónak tartom az ország múlt évi háztartásáról megvont mérleget, számvetést — mondja a Bács megyei képviselő. — Mert arra gondolok, milyen nehéz lent a gyakorlatban könnyen áttekinthető, kis területen is vezetni, kiegyensúlyozottan gazdálkodni. Erre egy friss példával is szolgálhatok a saját választókörzetemből. Városomban számtalan idős, munkaképtelen embert részesít a tanács szociális segélyben. Az adóügyi emberek azonban ezt a listát nem ismerik, így az adórendezések során jó néhány ilyen idősebb embernek — akik rendelkeznek egyébként különböző kisebb ingatlanokkal — megemelték az adóját. A cél tisztességes, növelni a községfejlesztési alapot, tovább szépíteni a várost. Mivel azonban a differenciálás elmaradt, ezek az öregek a kapott szociális segélyt visszaadhatták a tanácsnak adóként... Az ország háztartásának vezetésében ehhez hasonló melléfogás nem volt. Ezt fogadom el nyugodt lelkiismerettel. * A szünetben szó esik a képviselők területi munkájáról is. Az egyik angyalföldi képviselő meséli: — Fogadóórámon vetette fel egy 70 év feletti bácsika, tenni kellene valamit a kocsmai csendháborítók ellen. Ilyen jó időben utcájukban az italbolt közönsége birtokba veszi a járdát is. Egyik délután — mondja a képviselő — kimentem a jelzett utcába, és mit látok: az én bácsikám ott ül a kocsma melletti kapualjban egy kis széken és a söröspoharát szorongatja. Nem jött zavarba — én mindig itt iszom meg a napi pohár sörömet,itt a legolcsóbb. Kávéházba nem járhatok, és a pinceklubokat sem nekem találták ki. Nem az bánt elsősorban, hogy a vendégek kiszorulnak az utcára és néha zajosak is, de azt már sokallom, hogy az itt levő földszintes lakások ablakának párkányát használják asztalként. Iszik valamit, képviselő elvtárs? ... — Nem ittam, de úgy döntöttem, idős választópolgárom panaszát egyelőre ad acta teszem. NAGY VILAG VILÁGIRODALMI FOLYÓIRAT Megjelenik minden hónap elején Kapható az újságárusoknál 5 Lósport versenynaptár: Június 24. szombat, délután fél 3 órakor ÜGETŐVERSENY MOSZKVAI DÍJ Június 25. vasárnap, délután 2 órakor GALOPPVERSENY Június 28. szerda, délután fél 5 órakor ÜGETŐVERSENY Június 29. csütörtök, , délután 4 órakor GALOPPVERSENY