Magyar Nemzet, 1972. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1972-07-01 / 153. szám
Árat 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1972. július XXVI. évfolyam 153. szám A tudás állványzata Kifejező analógiával találkozhatunk D. B. Bromley most magyarra is lefordított, Az emberi öregedés pszichológiája című könyvében. Az angol tudós ugyanis a tanulást — ami alatt nemcsak az iskolai oktatást és annak befogadását érti, hanem az emberi agy egész elsajátító tevékenységét — az építkezéshez hasonlítja. Ami, mint tudjuk, két szakaszból áll. Először is felállítják az állványzatot, aztán felépítik magát az épületet, vagyis ,,az állandó szerkezetet az időleges állványzaton belül állítják fel”. Az emberi agy „állványzata” az úgynevezett nem specializált kérgi állomány, amelynek részei a közvetlen emlékezés, a produktív gondolkodás és az új megtanulásának készsége. A szerző egy sor klasszikussá lett kísérletet hoz fel annak bizonyítására, hogy a megfelelően megerősített agyi „állványzat” nélkül az ember nem képes igazán jól felhasználni további ismereteket, viselkedésmintákat. És ahogyan a valódi építkezésben egy idő múlva el lehet távolítani az állványzatot, a jelképes állványzatra sincs szüksége annak, aki egyszer már megtanult , emlékezni, kíváncsiskodni, aki megtanult tanulni. Extrém, de a lényeget jól megvilágító esetek — az úgynevezett frontális lebernyegek sérülései — bizonyítják, hogy aki nagyon korán felhalmozott magában bizonyos készségeket, az sérülten is el tud igazodni a világban. Aki viszont nem, az neurológiailag teljesen ép lebernyegekkel is egyfajta ködben él. Nincsen olyan — bármilyen találó — hasonlat, amely ne kezdene el „sántítani”, ha túlerőltetik. Ezt az „állványzat"-analógiát azonban mozgósító erejűnek érezzük. Az, persze, már szinte közhely, hogy a gyerekeket nem csak dresszírozni kell, hanem önállóságra nevelni. Azt is régen tudjuk, hogy ehhez nem elég az iskola és hogy a nevelő tevékenységben a szülői háznak, a szűkebb és szélesebb környezetnek is részt kell vállalnia. Az építkezésből vett precíz kép azonban — „az állandó szerkezetet az időleges állványzaton belül állítják fel”— arra figyelmeztet bennünket: nem elégséges pusztán bizonyos készségekre és tulajdonságokra (sőt akár a legnemesebb eszményekre) nevelnünk. A gyermekeknek az iskolában — de az iskola előtt és az iskolán kívül is — olyan „állványzat”-ot kell kapniuk, amely megbírja későbbi, kifejlett s szellemi értelemben súlyosra „tervezett” személyiségüket. Tudjuk — nem utolsósorban az MSZMP Központi Bizottsága ülésének közleményéből is —, hogy az oktatás ügye nálunk még távolról sincs szinkronban a nevelésüggyel. Ellentmondások is vannak. Ilyen — például — az is, hogy éppen azokon a tanyasi, falusi, külvárosi ,,területek”-en, — ahol pedig egészen kiváló nevelő-egyéniségekre, és a legkorszerűbb nevelésre volna szükség, a környezeti ártalmakat ellensúlyozandó — az iskolák (nemegyszer azonban a pedagógusok is) hiányosabban felszereltek, mint ott, ahol tágabb a társadalmi-kulturális közeg is jobb „állványzatihoz segít hozzá. Pedig mindazokon túl, amikről a közleményben is szó esik, többek között túl a középiskolához és a főiskolához közvetítő intézmények hálózatának szélesítésén — mód van rá, hogy az ilyen vagy oknál fogva hátrányosnak nevezhető tanulási környezetben is javítsuk a nevelőmunkát. Csak egy példát e lehetőségekre! Most került kezünkbe egy beszámoló, amelyben G. Cseres Judit és Gergely Ferenc ismertetik azokat az eredményeket, amelyeket általános iskolai pedagógusok értek el úgy, hogy a történelem és az irodalom oktatásában szinte a minimumra csökkentették a tanári magyarázatot, és hagyták a gyerekeket beszélni, vitatkozni, ha úgy tetszik, szerepelni. Elismerjük: nem lehet cél, hogy mindenütt — tehát ott is, ahol a tanulók, de akár a pedagógusok tudatában, hozzáállásában erre még nincs lehetőség — „megbeszélő órák”-at tartsanak, vagyis olyanokat, ahol a negyvenöt percből legfeljebb ötöt beszél az inkább „vitavezető”nek nevezhető tanár. De azon már a következő tanév legelején, mindenütt lehet változtatni, hogy a tanárok ne „használják el” saját szövegükre a rendelkezésükre álló háromnegyedóra — egy óra 80—85 százalékát! Mert az idén még ez volt a helyzet. Még nem tanultuk meg, hogy egy tanóra egy iskolai osztályban nemcsak az oktatás és nem is csak a dobogóról való (különböző intelmekben „megvalósult”) nevelés eszköze, hanem annak a fóruma is, hogy egy fiatalokból álló csoport (a pedagógus segítségével) önmagát is nevelje. Hogy rászoktassa önmagát az emlékezésre, a gondolkodásra, a társaságban való produktív viselkedésre. Hogy olyan „állványzatot” állítson fel magában, amely feleslegessé teszi, hogy később „biflázva” tanulja meg az élet új és új leckéit. Az angol kutató könyve az öregedésről szól, és az „állványzat” analógiáját is azért használja, mert az „öregedéstudomány” szerint annál fiatalabb marad valaki (fizikai értelemben is!), minél korábban — és minél korszerűbb eszközökkel — tanult meg gondolkozni, élni. A mi társadalmunk — legalábbis elvileg, céljaiban és lehetőségeiben — a folytonos újjászületés, az erkölcsi és szellemi ifjúság társadalma. Kötelességünk mindent megtenni, hogy egyetlen iskolánkból se kerüljenek ki a rutin, a szűkös perspektívákba belenyugvó maradiság lelki öregei. Antal Gábor Fock Jenő Mongóliába utazott A külpolitikai helyzet A VIETNAMI HÁBORÚ volt a fő témája anak a 44 perces sajtóértekezletnek, amelyen Nixon elnök többek között bejelentette, hogy az Egyesült Államok két hét múlva visszatér a párizsi Vietnam-konferencia tárgyalóasztalához. Ugyanakkor jelezte, hogy továbbra is fenntartják Vietnam északi részének bombázását és az aknazárat. Ezzel — úgymond — Washington nyomást akar gyakorolni a VDK-ra az „érdemi tárgyalások” megkezdése és a hadifoglyok szabadon bocsátása érdekében. Tagadta viszont, hogy amerikai repülőgépek az északi területeken a gátrendszert támadják. A Pravda hanoi tudósítója ezzel összefüggésben személyes tapasztalataira alapozva cáfolta az amerikai elnök megállapítását. Svédország hanoi nagykövete pénteken ugyancsak kijelentette, alkalma volt személyesen meggyőződnie arról a kárról, amelyet B-52-esek a demokratikus Vietnam gátrendszerében okoztak. Nixon egyébként a nemzeti egyetértésen alapuló koalíciós kormány létrehozása elől továbbra is elzárkózik. A New York Times pénteki vezércikke Nixonnak a párizsi tárgyalások felújítására vonatkozó döntését kommentálva éppen erről jegyzi meg: a tárgyalások fő kérdése az, hogy ki fog kormányozni Dél-Vietnamban. „Elképzelhetetlen — írja a lan — olyan politikai megoldás, amely megtartaná a Thieu-kormányt. Tárgyalni tulajdonképpen arról kell, hogy ki helyettesítse a jelenlegi saigoni vezetést. Ha nem akarunk szembenézni ezzel a kérdéssel, akkor csak a háború folytatása marad az Egyesült Államok számára.” A párizsi Vietnam-értekezleten részt vevő VDK- és DIFK-küldöttség Nixon bejelentését követően nyilatkozatban hangsúlyozta, hogy az amerikai küldöttségnek komoly szándékkal kell visszatérnie Párizsba. A DIFK hétpontos béketerve konkrét és reális alapot nyújt a békés rendezéshez, amely lehetővé teszi azt is, hogy az Egyesült Államok presztízsveszteség nélkül fejezhesse be háborúját Indokínában. A Reuter értesülése szerint a saigoni külügyminisztérium közleményben jelentette be, hogy július 13-án szintén kész visszatérni a párizsi Vietnam-konferenciára. Az indiai—pakisztáni tanácskozáson némi halasztás után újabb megbeszélést tartott Indira Gandhi és Ali Bhutto. A csúcstalálkozó esélyeit elemezve, mindannak ellenére, hogy a tanácskozások napirendjének meghatározásakor nézeteltérések jelentkeztek a tárgyalófelek között, megfigyelők derűlátóan nyilatkoznak Az indiai küldöttség összefüggéseiben szeretné megvitatni a kérdéseket, s diplomáciai körök értesülése szerint fontosnak tartja, hogy a pakisztáni elnök valamilyen formában ígéretet tegyen a kialakult demarkációs vonalak tiszteletben tartására. A pakisztáni fél ugyanakkor egyenként kívánja a felvetett témákat megtárgyalni. A nézeteltérések ellenére a pénteki találkozó után Iftikkar Ali, Pakisztán ügyvivő külügyminisztere kijelentette, hogy a tárgyalófeleknek sikerült néhány kérdésben egyetértésre jutniuk. A Palesztinai egrillák és a libanoni kormány kompromisszumos megállapodását kedvezően fogadták Kairóban, s egyiptomi források szerint Beirút a továbbiakban nem tartja szükségesnek a Marokkó indítványozta arab csúcsértekezlet összehívását. Nyugati kommentátorok ugyanakkor utalak arra, hogy a szakadár néni front, amely megtagadta a Palesztinai Felszabadítás. Szervezettel az együttműködést, a jövőben is fenntarthatja a feszültséget Libanonban. Ezt látszik alátámasztani az a nyugati és izraeli forrásból származó hír, amely szerint Dél- Libanonban meg nem határozott gerillaegységek összecsaptak a hadsereggel. A magyar kormányfő elutazott Ulánbátorba Jumzsagim Cedenbálnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és felesége pénteken hivatalos, baráti látogatásra a Mongol Népköztársaságba utazott. A Minisztertanács elnökét a látogatásra elkísérte Marjai József külügyminiszter-helyettes és Kádas István nagykövet, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Vályi Péter, a Minisztertanács elnökhelyettesei, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, Párai Imre, az Országos Tervhivatal elnöke, dr. Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács tájékoztatási hivatalának elnöke, Puja Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, dr. Gál Tivadar, a Minisztertanács titkárságának vezetője. Jelen volt a búcsúztatásnál V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Ott volt a búcsúztatásnál Shamszurengin Tudev, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. Fock Jenő, felesége és kíséretének tagjai úton a Mongol Népköztársaság felé pénteken megszakították útjukat Moszkvában. Fock Jenő pénteken este Omszkba érkezett. A magyar kormányfőt és kíséretét a szibériai nagyváros repülőterén Sz. Manjakin, az omszki területi pártbizottság első titkára, valamint a területi és a városi tanács több vezetője fogadta. Fock Jenő és kísérete az éjszakát az Irtis parti városban töltötte, ma Omszk nevezetességeivel ismerkedik, majd vasárnap repül tovább Irkutszk érintésével a Mongol Népköztársaságba. B-52 ■es nehezítő mbázók 222 bevetésben támadták Észak-Vietnam területeit A dél-vietnami népi felszabadító fegyveres erők pénteken is folytatták hadműveleteiket Hué, az egykori császárváros és An Loc, a Saigontól északra fekvő tartományi székhely ellen. Hué térségében a támadásokzömét, a tüzérség hajtotta végre : találatok érték a kormány csapatok állásait. An Loc vidékén feltartóztatták a tartományi székvárossal összeköttetést teremteni igyekvő kormánycsapatokat. Harcokat jelentettek a saigoni szóvivők Saigontól keletre is. A kormánycsapatok egyik tengerészgyalogos alakulatát amerikai helikopterek segítségével különítményakcióra vezényelték a felszabadított Quang Tun tartományba. A saigoni tengerészgyalogosok 5 kilométerrel a tartomány hasonnevű fővárosától délre hajtották végre akciójukat és a saigoni katonai szóvivők által nem részletezett körülmények között magukkal hurcoltak 200 parasztot, akiket a kormány ellenőrzése alatt álló úgynevezett biztonsági övezetbe vittek. Az amerikai légierő B-52-es nehézbombázói csütörtökön és péntekre virradóra is folytatták szőnyegbombázásaikat az ország felszabadított területei ellen, összesen 24 hullámban támadtak. A saigoni amerikai parancsnokság pénteken bejelentette, hogy a péntek déli 12 órával befejeződött 24 órás időszakban a légierő vadászbombázói és B-52-es nehézbombázói 222 légitámadást hajtottak végre Észak-Vietnam területe ellen. Egyidejűleg a VII. flotta három hadihajója ágyúzta az ország part menti területeit A VNA hanoi jelentése szerint a VDK külügyminisztériuma pénteken nyilatkozatban tiltakozott az ország sűrűn lakott területeit gáz- és duzzasztórendszerét ért amerikai bombázások miatt. A nyilatkozat követeli, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul vessen véget az észak-vietnami kikötők elaknásításának, szüntesse be a bombázást, valamint minden, a VDK szuverenitását és biztonságát sértő cselekményt Washingtoni jelentés szerint az amerikai szenátus katonai bizottsága pénteken a Dél- Vietnamnak és Laosznak nyújtandó katonai segély csökkentése mellett döntött. A kormány 2 milliárd 500 milliós javaslatával szemben a bizottság 2 milliárd 100 milliót szavazott a júliussal kezdődő következő költségvetési évre. A kért 429 millió dollár helyett 360 millió dollárban szabták meg a laoszi amerikai légitevékenységre fordítható öszszeget. Mint a CTK jelentette Prágából, Bohuslav Chnoupek, Csehszlovákia külügyminisztere fogadta Duong Dac Haót, a VDK prágai nagykövetét. A fogadásra a nagykövet kérésére került sor. Duong Dúc Háó tájékoztatta Chnoupeket a vietnami katonai és politikai helyzet alakulásáról és kormánya nevében megköszönte a csehszlovák támogatást. Nixon bpjilmtöde Az Egyesült Államok két hét múlva visszatér a párizsi tárgyalóasztalhoz Washingtonból jelenti az AP. Nixon elnök bejelentette, hogy az Egyesült Államok két hét múlva, július 13-án visszatér a párizsi tárgyalóasztalhoz, nem jelölte meg azonban az Észak-Vietnam elleni harci cselekméyek befejezésének időpontját vagy feltételét és ugyancsak teljes homályban hagyta az amerikai csapatok teljes kivonását, határidejét. Nixon hangoztatta, hogy egyik fél sem támasztott feltételeket a párizsi tárgyalások felújításával kapcsolatban, s ezzel ismét igyekszik részben a VDK-ra és a DIFK-re hárítani a felelősséget a tárgyalások közel kéthónapos szüneteltetése miatt. A tévében is közvetített sajtóértekezlet 44 percig tartott és a legtöbb kérdés a vietnami háborúra vonatkozott. Nixon jelezte, hogy az Egyesült Államok folytatja Észak bombázását és fenntartja az aknazárat, mert ezzel akar nyomást gyakorolni a VDK-ra az „érdemi tárgyalások” és az amerikai foglyok szabadon bocsátása érdekében. Ugyanakkor kijelentette, hogy egy perccel sem akarja tovább folytatni a bombázásokat, „mint szükséges” a megfelelő békefeltételek kikényszerítéséhez ... Megismételte azt a májusi javaslatát is, hogy egy általános indokínai tűzszünet és az amerikai foglyok szabadon bocsátása fejében négy hónapon belül kivonja az összes amerikai csapatokat Vietnamból. A háború pedig — szerinte — január 20-ig az újabb elnöki periódus megkezdéséig befejeződhet — „ha kommunisták hajlandók komolyan tárgyalni”. Ami a dél-vietnami probléma politikai megoldását illeti, Nixon elzárkózott attól, hogy a nemzeti egyetértésen alapuló koalíciós kormány létrehozásáról folytasson tárgyalásokat a VDK-val és a DIFK-kel. A háború pillanatnyi állásáról Nixon rózsaszínű képet festett. Elmondotta, hogy a saigoni hadsereg megállta a helyét és ma már ellentámadásba ment át a népi erőkkel szemben. A vietnamizálás végső sikerét feszegető kérdésekre az elnök azt mondotta, hogy Dél-Vietnam térségében a saigoni haderő hajtja végre a taktikai légicsapások negyven százalékát és reményei szerint idővel képes lesz a légi háborút is teljesen átvenni. Más kérdésekre válaszolva Nixon tagadta, hogy az amerikai repülők bombázták Észak-Vietnam gátrendszereit és duzzasztóit. Elismerte, hogy Lavelle tábornok, a Vietnamban állomásozó amerikai légierő volt parancsnoka önkényesen is hajtott végre bombázásokat Észak-Vietnamban, de jóváhagyta a főparancsnokság döntését, hogy ezért csak leváltás és nem hadbíróság jár. Más világpolitikai kérdésekről szólva Nixon méltatta a Moszkvában aláírt fegyverkorlátozási egyezmények jelentőségét, de nyomban hozzáfűzte, hogy a további SALT-tárgyalások sikeréért újabb áldozatokat kell hozni az egyezmények által nem érintett új fegyverfajták létrehozásával. Az elnök csak röviden érintett belpolitikai problémákat és ennek során elismerte, hogy a munkanélküliség magas arányát nem sikerült olyan ütemben csökkenteni, mint ahogyan a kormányzat szerette volna, viszont az inflációt szerinte felére mérsékelték. Közölte, hogy a hátralevő időben a kormány nem tervez új gazdaságpolitikai intézkedéseket, de reméli, hogy a korábbi intézkedések sikerrel járnak. Az AFP párizsi jelentése szerint a párizsi Vietnam-értekezleten részt vevő VDK és DIFK-küldöttség szóvivői pénteken rövid nyilatkozatban foglalkoztak Nixon bejelentésével.