Magyar Nemzet, 1972. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1972-07-01 / 153. szám

Árat 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat 1972. július­­ XXVI. évfolyam 153. szám A tudás állványzata Kifejező analógiával talál­kozhatunk D. B. Bromley most magyarra is lefordított, Az emberi öregedés pszicho­lógiája című könyvében. Az angol tudós ugyanis a tanu­lást — ami alatt nemcsak az iskolai oktatást és annak be­fogadását érti, hanem az em­beri agy egész elsajátító te­vékenységét — az építkezés­hez hasonlítja. Ami, mint tudjuk, két szakaszból áll. Először is felállítják az áll­ványzatot, aztán felépítik magát az épületet, vagyis ,,az állandó szerkezetet az időleges állványzaton belül állítják fel”. Az emberi agy „állványzata” az úgyneve­zett nem specializált kérgi állomány, amelynek részei a közvetlen emlékezés, a pro­duktív gondolkodás és az ú­j megtanulásának készsége. A szerző egy sor klasszikussá lett kísérletet hoz fel annak bizonyítására, hogy a meg­felelően megerősített agyi „állványzat” nélkül az em­ber nem képes igazán jól felhasználni további ismere­teket, viselkedés­mintákat. És ahogyan a valódi építke­zésben egy idő múlva el le­het távolítani az állványza­tot, a jelképes állványzatra sincs szüksége annak, aki egyszer már megtanult , em­lékezni, kíváncsiskodni, aki megtanult tanulni. Extrém, de a lényeget jól megvilágító esetek — az úgynevezett frontális lebernyegek sérü­lései — bizonyítják, hogy aki nagyon korán felhalmo­zott magában bizonyos kész­ségeket, az sérülten is el tud igazodni a világban. Aki viszont nem, az neurológiai­­lag teljesen ép lebernyegek­­kel is egyfajta ködben él. Nincsen olyan — bármi­lyen találó — hasonlat, amely ne kezdene el „sántí­tani”, ha túlerőltetik. Ezt az „állványzat"-analógiát azon­ban mozgósító erejűnek érezzük. Az, persze, már szinte közhely, hogy a gye­rekeket nem csak dresszíroz­­ni kell, hanem önállóságra nevelni. Azt is régen tudjuk, hogy ehhez nem elég az is­kola és hogy a nevelő tevé­kenységben a szülői háznak, a szűkebb és szélesebb kör­nyezetnek is részt kell vál­lalnia. Az építkezésből vett precíz kép azonban — „az állandó szerkezetet az idő­leges állványzaton belül ál­lítják fel”— arra figyelmez­tet bennünket: nem elégsé­ges pusztán bizonyos készsé­gekre és tulajdonságokra (sőt akár a legnemesebb eszményekre) nevelnünk. A gyermekeknek az iskolában — de az iskola előtt és az iskolán kívül is — olyan „állványzat”-ot kell kap­niuk, amely megbírja ké­sőbbi, kifejlett s szellemi értelemben súlyosra „terve­zett” személyiségüket. Tudjuk — nem utolsósor­ban az MSZMP Központi Bizottsága ülésének közle­ményéből is —, hogy az ok­tatás ügye nálunk még tá­volról sincs szinkronban a nevelésüggyel. Ellentmon­dások is vannak. Ilyen — például — az is, hogy éppen azokon a tanyasi, falusi, kül­városi ,,területek”-en, — ahol pedig egészen kiváló nevelő-egyéniségekre, és a legkorszerűbb nevelésre vol­na szükség, a környezeti ár­talmakat ellensúlyozandó — az iskolák (nemegyszer azonban a pedagógusok is) hiányosabban felszereltek, mint ott, ahol tágabb a társa­dalmi-kulturális közeg is jobb „állványzatihoz segít hozzá. Pedig­­ mindazokon túl, amikről a közleményben is szó esik, többek között túl a középiskolához és a főisko­lához közvetítő intézmények hálózatának szélesítésén — mód van rá, hogy az ilyen vagy oknál fogva hátrá­nyosnak nevezhető tanulási környezetben is javítsuk a nevelőmunkát. Csak egy példát e lehető­ségekre! Most került ke­zünkbe egy beszámoló, amelyben G. Cseres Judit és Gergely Ferenc ismertetik azokat az eredményeket, amelyeket általános iskolai pedagógusok értek el úgy, hogy a történelem és az iro­dalom oktatásában szinte a minimumra csökkentették a tanári magyarázatot, és hagyták a gyerekeket beszél­ni, vitatkozni, ha úgy tet­szik, szerepelni. Elismerjük: nem lehet cél, hogy minde­nütt — tehát ott is, ahol a tanulók, de akár a pedagó­gusok tudatában, hozzáállá­sában erre még nincs lehe­tőség — „megbeszélő órák”-at tartsanak, vagyis olyanokat, ahol a negyvenöt percből legfeljebb ötöt be­szél az inkább „vitavezető”­­nek nevezhető tanár. De azon már a következő tanév legelején, mindenütt lehet változtatni, hogy a tanárok ne „használják el” saját szö­vegükre a rendelkezésükre álló háromnegyedóra — egy óra 80—85 százalékát! Mert az idén még ez volt a helyzet. Még nem tanul­tuk meg, hogy egy tan­óra egy iskolai osztály­ban nemcsak az oktatás és nem is csak a dobogóról való (különböző intelmek­ben „megvalósult”) nevelés eszköze, hanem annak a fó­ruma is, hogy egy fiatalok­ból álló csoport (a pedagó­gus segítségével) önmagát is nevelje. Hogy rászoktassa önmagát az emlékezésre, a gondolkodásra, a társaság­ban való produktív viselke­désre. Hogy olyan „állvány­zatot” állítson fel magában, amely feleslegessé teszi, hogy később „biflázva” ta­nulja meg az élet új és új leckéit. Az angol kutató könyve az öregedésről szól, és az „állványzat” analógiáját is azért használja, mert az „öregedéstudomány” sze­rint annál fiatalabb marad valaki (fizikai értelemben is!), minél korábban — és minél korszerűbb eszközök­kel — tanult meg gondolkoz­ni, élni. A mi társadalmunk — legalábbis elvileg, céljai­ban és lehetőségeiben — a folytonos újjászületés, az erkölcsi és szellemi ifjúság társadalma. Kötelességünk mindent megtenni, hogy egyetlen iskolánkból se ke­rüljenek ki a rutin, a szű­kös perspektívákba bele­­nyugvó maradiság lelki öre­gei. Antal Gábor Fock Jenő Mongóliába utazott A külpolitikai helyzet A VIETNAMI HÁBORÚ volt a fő témája anak a 44 perces sajtóértekezletnek, amelyen Nixon elnök többek között beje­lentette, hogy az Egyesült Államok két hét múlva visszatér a párizsi Vietnam-konferencia tárgyalóasztalához. Ugyanak­kor jelezte, hogy továbbra is fenntartják Vietnam északi részé­nek bombázását és az aknazárat. Ezzel — úgymond — Wa­shington nyomást akar gyakorolni a VDK-ra az „érdemi tár­gyalások” megkezdése és a hadifoglyok szabadon bocsátása érdekében. Tagadta viszont, hogy amerikai repülőgépek az északi területeken a gátrendszert támadják. A Pravda hanoi tudósítója ezzel összefüggésben személyes tapasztalataira ala­pozva cáfolta az amerikai elnök megállapítását. Svédország hanoi nagykövete pénteken ugyancsak kijelentette, alkalma volt személyesen meggyőződnie arról a kárról, amelyet B-52-esek a demokratikus Vietnam gátrendszerében okoztak. Nixon egyébként a nemzeti egyetértésen alapuló koalíciós kormány létrehozása elől továbbra is elzárkózik. A New York Times pénteki vezércikke Nixonnak a párizsi tárgyalások fel­újítására vonatkozó döntését kommentálva éppen erről jegyzi meg: a tárgyalások fő kérdése az, hogy ki fog kormányozni Dél-Vietnamban. „Elképzelhetetlen — írja a lan — olyan poli­tikai megoldás, amely megtartaná a Thieu-kormányt. Tár­gyalni tulajdonképpen arról kell, hogy ki helyettesítse a jelen­legi saigoni vezetést. Ha nem akarunk szembenézni ezzel a kér­déssel, akkor csak a háború folytatása marad az Egyesült Államok számára.” A párizsi Vietnam-értekezleten részt vevő VDK- és DIFK-küldöttség Nixon bejelentését követően nyi­latkozatban hangsúlyozta, hogy az amerikai küldöttségnek komoly szándékkal kell visszatérnie Párizsba. A DIFK hét­pontos béketerve konkrét és reális alapot nyújt a békés ren­dezéshez, amely lehetővé teszi azt is, hogy az Egyesült Álla­mok presztízsveszteség nélkül fejezhesse be háborúját Indokí­nában. A Reuter értesülése szerint a saigoni külügyminiszté­rium közleményben jelentette be, hogy július 13-án szintén kész visszatérni a párizsi Vietnam-konferenciára. Az indiai—pakisztáni tanácskozáson némi halasztás után újabb megbeszélést tartott Indira Gandhi és Ali Bhutto. A csúcstalálkozó esélyeit elemezve, mindannak ellenére, hogy a tanácskozások napirendjének meghatározásakor nézeteltéré­sek jelentkeztek a tárgyalófelek között, megfigyelők derűlá­tóan nyilatkoznak Az indiai küldöttség összefüggéseiben sze­retné megvitatni a kérdéseket, s diplomáciai körök értesülése szerint fontosnak tartja, hogy a pakisztáni elnök valamilyen formában ígéretet tegyen a kialakult demarkációs vonalak tiszteletben tartására. A pakisztáni fél ugyanakkor egyenként kívánja a felvetett témákat megtárgyalni. A nézeteltérések ellenére a­ pénteki találkozó után Iftikkar Ali, Pakisztán ügy­vivő külügyminisztere kijelentette, hogy a tárgyalófeleknek sikerült néhány kérdésben egyetértésre jutniuk. A Palesztinai egrillák és a libanoni kormány kompromisszu­mos megállapodását kedvezően fogadták Kairóban, s egyiptomi források szerint Beirút a továbbiakban nem tartja szükséges­nek a Marokkó indítványozta arab csúcsértekezlet összehívását. Nyugati kommentátorok ugyanakkor utalak arra, hogy a sza­­kadár néni front, amely megtagadta a Palesztinai Felszabadí­tás. Szervezettel az együttműködést, a jövőben is fenntart­hatja a feszültséget Libanonban. Ezt látszik alátámasztani az a nyugati és izraeli forrásból származó hír, amely szerint Dél- Libanonban meg nem határozott gerillaegységek összecsaptak a had­sereggel. A magyar kormányfő elutazott Ulánbátorba Jumzsagim­ Cedenbálnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága első tit­kárának, a Mongol Népköztár­saság Minisztertanácsa elnö­kének meghívására Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács elnöke és felesége pénteken hivatalos, baráti látogatásra a Mongol Népköztársaságba uta­zott. A Minisztertanács elnökét a látogatásra elkísérte Marjai József külügyminiszter-helyet­tes és Kádas István nagykö­vet, a Külügyminisztérium fő­osztályvezetője. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Vályi Péter, a Minisztertanács el­nökhelyettesei, dr. Csanádi György közlekedés- és posta­ügyi miniszter, dr. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, Párai Imre, az Országos Tervhivatal elnöke, dr. Várkonyi Péter ál­lamtitkár, a Minisztertanács tájékoztatási hivatalának el­nöke, Puja Frigyes, a külügy­miniszter első helyettese, dr. Gál Tivadar, a Miniszterta­nács titkárságának vezetője. Jelen volt a búcsúztatásnál V. J. Pavlov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete. Ott volt a búcsúztatásnál Shamszurengin Tudev, a Mongol Népköztár­­saság budapesti nagykövetsé­gének ideiglenes ügyvivője. Fock Jenő, felesége és kísé­retének tagjai úton a Mongol Népköztársaság felé pénteken megszakították útjukat Moszk­vában. Fock Jenő pénteken este Omszkba érkezett. A magyar kormányfőt és kíséretét a szi­bériai nagyváros repülőterén Sz. Manjakin, az omszki terü­leti pártbizottság első titkára, valamint a területi és a vá­rosi tanács több vezetője fo­gadta. Fock Jenő és kísérete az éj­szakát az Irtis parti városban töltötte, ma Omszk nevezetes­ségeivel ismerkedik, majd va­sárnap repül tovább Irkutszk érintésével a Mongol Nép­­köztársaságba. B-52 ■es nehezítő mbázók 222 bevetésben támadták Észak-Vietnam területeit A dél-vietnami népi felsza­badító fegyveres erők pénte­ken is folytatták hadművele­teiket Hué, az egykori császár­­város és An Loc, a Saigontól­ északra fekvő tartományi szék­hely ellen. Hué térségében a támadások­­zömét, a tüzér­ség hajtotta vég­re : találatok érték a kormány­ csapatok állásait. An Loc vi­dékén feltartóztatták a tarto­mányi székvárossal összekötte­tést teremteni igyekvő kor­mánycsapatokat. Harcokat je­lentettek a saigoni szóvivők Saigontól keletre is. A kormánycsapatok egyik tengerészgyalogos alakulatát amerikai helikopterek segítsé­gével különítményakcióra ve­zényelték a felszabadított Quang Tun tartományba. A sai­goni tengerészgyalogosok 5 ki­lométerrel a tartomány hason­nevű fővárosától délre hajtot­ták végre akciójukat és a sai­goni katonai szóvivők által nem részletezett körülmények között magukkal hurcoltak 200 parasztot, akiket a kormány ellenőrzése alatt álló úgyneve­zett biztonsági övezetbe vit­tek. Az amerikai légierő B-52-es nehézbombázói csütörtökön és péntekre virradóra is folytat­ták szőnyegbombázásaikat az ország felszabadított területei ellen, összesen 24 hullámban támadtak. A saigoni amerikai parancs­nokság pénteken bejelentette, hogy a péntek déli 12 órával befejeződött 24 órás időszak­ban a légierő vadászbombá­zói és B-52-es nehézbombá­zói 222 légitámadást hajtottak végre Észak-Vietnam területe ellen. Egyidejűleg a VII. flotta három hadihajója ágyúzta az ország part menti területeit A VNA hanoi jelentése sze­rint a VDK külügyminiszté­riuma pénteken nyilatkozatban tiltakozott az ország sűrűn la­kott területeit gáz- és duz­zasztórendszerét ért amerikai bombázások miatt. A nyilatko­zat követeli, hogy az Egyesült Államok haladéktalanul vessen véget az észak-vietnami kikö­tők elaknásításának, szüntesse be a bombázást, valamint min­den, a VDK szuverenitását és biztonságát sértő cselekményt Washingtoni jelentés szerint az amerikai szenátus katonai bizottsága­­ pénteken a Dél- Vietnamnak és Laosznak nyúj­tandó katonai segély csökken­tése mellett döntött. A kor­mány 2 milliárd 500 milliós javaslatával szemben a bizott­ság 2 milliárd 100 milliót sza­vazott a júliussal kezdődő kö­vetkező költségvetési évre. A kért 429 millió dollár helyett 360 millió dollárban szabták meg a laoszi amerikai légi­tevékenységre fordítható ösz­­szeget. Mint a CTK jelentette Prá­gából, Bohuslav Chnoupek, Csehszlovákia külügyminiszte­re fogadta Duong Dac Haót, a VDK prágai nagykövetét. A fogadásra a nagykövet kéré­sére került sor. Duong Dúc Háó tájékoztatta Chnoupeket a vietnami katonai és politikai helyzet alakulásáról és kormá­nya nevében megköszönte a csehszlovák támogatást. Nixon bpjilmtöde Az Egyesült Államok két hét múlva visszatér a párizsi tárgyalóasztalhoz Washingtonból jelenti az AP. Nixon elnök bejelentet­te, hogy az Egyesült Államok két hét múlva, július 13-án visszatér a párizsi tárgyaló­­asztalhoz, nem jelölte meg azonban az Észak-Vietnam el­leni harci cselekmé­­yek befe­jezésének időpontját vagy fel­tételét és ugyancsak teljes ho­mályban hagyta az amerikai csapatok teljes kivonását, ha­táridejét. Nixon hangoztatta, hogy egyik fél sem támasztott fel­tételeket a párizsi tárgyalások felújításával kapcsolatban, s ezzel ismét igyekszik­ részben a VDK-ra és a DIFK-re hárí­tani a felelősséget a tárgyalá­sok közel kéthónapos szünetel­tetése miatt. A tévében is közvetített saj­tóértekezlet 44 percig tartott és a legtöbb kérdés a vietnami háborúra vonatkozott. Nixon jelezte, hogy az Egyesült Ál­lamok folytatja Észak bombá­zását és fenntartja az aknazá­rat, mert ezzel akar nyomást gyakorolni a VDK-ra az „érde­mi tárgyalások” és az ameri­kai foglyok szabadon bocsátása érdekében. Ugyanakkor kije­lentette, hogy egy perccel sem akarja tovább folytatni a bom­bázásokat, „mint szükséges” a megfelelő békefeltételek ki­kényszerítéséhez ... Megismé­telte azt a májusi javaslatát is, hogy egy általános indokínai tűzszünet és az amerikai fog­lyok szabadon bocsátása fejé­ben négy hónapon belül ki­vonja az összes amerikai csa­patokat Vietnamból. A háború pedig — szerinte — január 20-ig az újabb elnöki periódus megkezdéséig befeje­ződhet — „ha kommunisták hajlandók komolyan tárgyal­ni”. Ami a dél-vietnami problé­ma politikai megoldását illeti, Nixon elzárkózott attól, hogy a nemzeti egyetértésen alapuló koalíciós kormány létrehozásá­ról folytasson tárgyalásokat a VDK-val és a DIFK-kel. A háború pillanatnyi állá­sáról Nixon rózsaszínű képet festett. Elmondotta, hogy a saigoni hadsereg megállta a helyét és ma már ellentáma­dásba ment át a népi erőkkel szemben. A vietnamizálás vég­ső sikerét feszegető kérdésekre az elnök azt mondotta, hogy Dél-Vietnam térségében a sai­goni haderő hajtja végre a taktikai légicsapások negyven százalékát és reményei szerint idővel képes lesz a légi háborút is teljesen átvenni. Más kérdésekre válaszolva Nixon tagadta, hogy az ame­rikai repülők bombázták Észak-Vietnam gátrendszereit és duzzasztóit. Elismerte, hogy Lavelle tábornok, a Vietnam­ban állomásozó amerikai légi­erő volt parancsnoka önkénye­sen is hajtott végre bombázá­sokat Észak-Vietnamban, de jóváhagyta a főparancsnokság döntését, hogy ezért csak le­váltás és nem hadbíróság jár. Más világpolitikai kérdések­ről szólva Nixon méltatta a Moszkvában aláírt fegyverkor­látozási egyezmények jelentő­ségét, de nyomban hozzáfűzte, hogy a további SALT-tárgya­­lások sikeréért újabb áldoza­tokat kell hozni az egyezmé­nyek által nem érintett új fegyverfajták létrehozásával. Az elnök csak röviden érin­tett belpolitikai problémákat és ennek során elismerte, hogy a munkanélküliség magas ará­nyát nem sikerült olyan ütem­ben csökkenteni, mint aho­gyan a kormányzat szerette volna, viszont az inflációt sze­rinte felére mérsékelték. Kö­zölte, hogy a hátralevő időben a kormány nem tervez új gaz­daságpolitikai intézkedéseket, de reméli, hogy a korábbi in­tézkedések sikerrel járnak. Az AFP párizsi jelentése szerint a párizsi Vietnam-ér­­tekezleten részt vevő VDK és DIFK-küldöttség szóvivői pén­teken rövid nyilatkozatban fog­lalkoztak Nixon bejelentésé­vel.

Next