Magyar Nemzet, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
Magyar Nemzet • A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Fővárosok példamutatása „A mezőktől és az erdőktől nem tanultam semmit, de a város lakóitól igen” — Szókratész mondása aligha fogadható el a teljes és az általános igazság érvényével, de mindenképpen találó az európai polgármesterek háromnapos budapesti találkozójára. Olyannyira értékes és hasznos gondolat és tapasztalatcsere volt ez, hogy Bécs polgármestere tüstént felajánlotta az osztrák fővárost a legközelebbi ilyen találkozó házigazdájául. Itt vált érezhetővé először, hogy a fővárosokat valami különleges közös kötelék, sajátos rokoni kapcsolat fűzi össze. Az ország első városának lenni súlyos felelősséget jelent az országgal szemben, mert az ország jellegzetes arculata fővárosának tapasztalatai és döntései után formálódik. Az évezredek vagy századok folyamán a fővárosok az eszmék és anyagi javak közvetítői voltak, a népek vezetőivé váltak, széles kisugárzású civilizációs és kulturális sarkpontokká fejlődtek. Minden nagyszabású társadalmipolitikai mozgalom a fővárosokból indult el, gondoljunk csak 1789 és a Kommün Párizsára, 1917 Petrogradjára, 1918—19 Budapestjére. Európa bölcsője a városokban, majd a városállamokban ringott. Ez a gondolat is a tanácskozáson fogalmazódott meg. A hangulatos, történelmi levegőjű keretet fenn a Várban a régi Országház copf stílusú épülete biztosította. A tanácskozáson Európa fővárosainak állapotáról, a gondokról, a tervekről, a megoldási elképzelésekről volt szó, s ahogy egymás után hallgattam Athéntől Varsóig a 28 főváros vezetőinek felszólalásait, valóban arra kellett gondolnom, hogy a mi közös nagyobb hazánkat, Európát talán elsősorban a városok és ezen belül is a fővárosok jellemzik. Sőt a város, mint fogalom, mintha sajátosan a klasszikus Európa találmánya lenne. A görög városok agorája, ahol a közélet eseményei lejátszódtak, voltak a mintaképei a római városok fórumainak majd pedig a középkori városok piactereinek, amelyeket a városháza és a székesegyház fogott egységes keretbe. A városokból fejlődtek ki a városállamok és a városállamokból az államok. A közös európai örökséget mi sem bizonyította jobban, minthogy közösek napjaink legfőbb gondjai is. Jóllehet az egyes fővárosok polgármesterei, az előzetes felkérésnek megfelelően igyekeztek felszólalásaikban különféle kérdésekről beszélni, végül mégis mindenki a legfőbb nehézségekhez jutott e. Érthető és természetes ilyenformán, hogy a tanácskozás középpontjába az urbanizációs ártalmak, a környezetszennyezés, a közlekedés, a műemlékek és a történelmi városmag megőrzése, a lakóhelyek és munkahelyek viszonya, a zöldövezetek védelme került. Az európai fővárosok nagy része a ló és a szekér korszakában épült s fejlődött, amikor még a gázlámpák is csak a város központjának kiváltságát alkották. Hatalmas feladat, hogy ezeket a városokat a gépkocsi és a sugárhajtású repülőgép korszakára, és az olyan férfiak és nők szükségleteire állítsuk át, akiknek munkaideje egyre rövidebb, szabad ideje pedig egyre több lesz. És ami a helyzetet még súlyosabbá teszi, a következő: a városi lakosság növekedése sokkal dinamikusabb, mint a világ egész népességének növekedése. S ezen belül is a nagyvárosok nőnek leggyorsabban. Az urbanizációs ártalmakkal szemben folytatott küzdelemről, a levegő, a vizek és az utcák szennyeződésének csökkentéséről sok okos és értékes gondolatot hallottunk, de az igazság kedvéért tegyük hozzá, hogy egyetlen polgármester sem adott megnyugtató választ városának helyzetéről. Meglepő volt első hallásra, de később teljesen logikussá vált, hogy a polgármesterek kivétel nélkül személyautó-ellenes álláspontot képviseltek. Valamennyien nyomatékosan rámutattak, hogy az európai városok fojtogató közlekedési válságán végső soron csak a személyautók forgalmának korlátozásával lehet segíteni. Az irányzat mindenütt a tömegközlekedési eszközök gyors forgalmának biztosítása, a megbomlott városi egyensúly helyreállítása. Párizs képviselője ezt így fogalmazta meg: a városnak vissza kell hódítani önmagát. Amsterdam pedig: a forgalmat kell a városhoz idomítani és nem fordítva. Jó és hasznos tanácskozás volt az európai fővárosok polgármestereinek háromnapos budapesti értekezlete. Mint magyarnak , külön örömet okozott, hogy ezt az öszszejövetelt mi kezdeményeztük és a történelem folyamán elsőként mi rendezhettük meg. A polgármesterek nem foglalkoztak politikai kérdésekkel, nem is ez volt az összejövetel célja. Mégis úgy tűnt, mintha a fővárosok vezetőinek budapesti tanácskozása előjátéka lett volna az államok összeurópai konferenciájának. Egyaránt bizonyította az együttműködés lehetőségét és óhaját, kontinentális méretekben igazolta, hogy a közös érdekek egyre növekvő ereje szilárd alapot biztosít a tartós és szoros kapcsolatok továbbfejlesztéséhez. Az európai fővárosok polgármesterei az elfogadott nyilatkozatban egyhangúlag állást foglaltak az alkotó együttműködés eszméje mellett. Jelentősen hozzájárultak tehát az általános európai légkör javításához. S ahogy elnéztem a polgármestereket, amint a budai Vár Európa-ligetében elültették városuk jellegzetes fáját, az jutott eszembe: ebből a ligetből, ezekről a fákról a béke, biztonság és együttműködés új, friss hajtásai sarjadnak majd ki. Pethő Tibor Kádár János beszéde a Tervhivatalban Újabb válsággóc a Közel-Keleten Fegyveres összetűzések a két Jemen határán A külpolitikai helyzet ÚJRA FELLÁNGOLTAK A HARCOK a két Jemen határterületén, de a fejleményekről eltérőek a jelentések. Nyugati hírforrások szerint a támadásokba már harci repülőgépek is beavatkoznak, az észak-jemeni szárazföldi zsoldos hadtestek pedig elfoglaltak négy dél-jemeni határfalut. A szembenálló felek, akik kölcsönösen egymást vádolják az incidensekért, az Arab Liga közvetítésére számítanak.. A kiújult harci cselekmények hátterét megvilágítva, a Szovjetszkaja Rosszija megállapítja: a kőolajban gazdag dél-arábiai területekért — amelyek az Iraq Petroleum Company államosítását követően különösen értékessé váltak — a nyugati kapitalista körök az arab reakció segítségével politikai, katonai nyomást kívánnak gyakorolni a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságra. A lap szerint arab megfigyelők a fenyegetést összefüggésbe hozzák azokkal a tárgyalásokkal, amelyeket Laird amerikai hadügyminiszter Asz- Szaud, Szaúd-Arábia hadügy- és légügyi miniszterével a nyár közepén folytatott. Az Egyesült Államok szerepét taglalja a kairói Akhbar El-jom kommentárja is Nimeri Egyiptommal szemben barátságtalan magatartását elemezve. Egyes területi kérdések megvitatásáról, mint Tanaka japán miniszterelnök kilátásba helyezte, még az őszi hónapokban folytatják a szovjet—japán megbeszéléseket. Tanaka azon a sajtótájékoztatón jelentette ezt be, amelyen kínai látogatása befejezése után Tokióban számot adott a japán—kínai csúcstalálkozóról. A Mainicsi Sinbun ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy Tokió és Peking együttműködése erősíti Japán tárgyalási pozícióját, mind az Egyesült Államokkal, mind a Szovjetunióval szemben. A JomiuriSinbun viszont azt hangsúlyozza, hogy a japán—kínai kapcsolatok rendezése csak akkor válhat részévé a nemzetközi feszültség csökkentésének, ha mindkét ország bebizonyítja, kapcsolatuk nem jelent provokatív kihívást sem az Egyesült Államokkal, ■sem szomszédaikkal — beleértve a Szovjetuniót is — szemben. Tanaka bejelentéséhez, miszerint hamarosan megtörténik a diplomatacsere a két fővárosban, japán politikai körök hozzáfűzik, hogy mintegy fél év szükséges a japán—kínai béke- és barátsági szerződés előkészítéséhez. Számítanak rá, hogy a Szenkaku-szigetek kérdése, miután ezt Peking várhatóan felveti, nem akadályozza majd a szerződésekről folytatott tárgyalások menetét. Bonnban Scheel külügyminiszter október eleji pekingi utazását megelőzően ugyancsak nagy érdeklődéssel kísérték a japán—kínai csúcstalálkozót. A Kölner Stadt-Anzeiger feltűnőnek tartja, hogy Schröder pekingi utazása óta a CDU—CSU figyelemre méltó rokonszenvet mutat Peking iránt, mivel a Kína-politikával remél ellenprogramot találni az úgynevezett keleti politikával szemben. A Frankfurter Allgemeine Zeitung olyan megjegyzést tett, miszerint Brandt és Scheel azért akarná Schrödert elütni az elsőségtől, hogy a választásokon „kínai programjukkal” is előtérbe kerüljenek. Élénk diplomáciai mozgás kíséri az ENSZ közgyűlésének 27. ülésszakát. Nixon a francia és a brit külügyminisztert fogadta, Gromiko szovjet külügyminiszter holland és spanyol kollégájával találkozott. Waldheim ENSZ-főtitkár pedig Stefan Trepczynski, a közgyűlés idei ülésszakának elnökének társaságában ebédet adott az ülésszakon részt vevő küldöttségek vezetőinek tiszteletére. A Biztonsági Tanács üléstermében viszont az angol küldött megvétózta azt a javaslatot, amely a fajüldöző rhodesiai rezsim eltávolítását sürgette. A Pravda, visszatérve az erőszak alkalmazásáról való lemondás és az atomfegyvereknek eltiltásáról szóló javaslatára, aláhúzza, a „forró pontok” felszámolása a békés kapcsolatok új rendszerét hozhatná létre. A két Jemen egymást vádolja az ellentétek kiújulása miatt Az Arab Liga közvetítésére számítanak Adenből jelenti az AFP. Az Arab-f félsziget délnyugati részén kiéleződött két Jemen határviszályában már nemcsak szárazföldi csapatok, hanem harci repülőgépek is résztvesznek. Adenböl, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság fővárosából jelentették hírügynökségek, hogy pénteken délben az észak-jemeni hadsereg által támogatott zsoldosok elfoglaltak négy dél-jemeni határfalut. A támadók nehéztüzérséget és tankokat is bevetettek. A falvakban számos házat felgyújtottak, a lakosokat pedig elűzték. A dél-jemeni hadsereg egységei e forrás szerint megőrizték nyugalmukat, hogy lehetővé tegyék az Arab Liga közvetítését Szelim Ali Rabia, a Jemeni NDK elnöke üzenetet intézett El-Iraanihoz, a Jemeni Arab Köztársaság elnökéhez, felkérte őt, hogy vonja vissza csatlpatait a megszállt falvakból és szüntesse be a harci cselekményeket A jemeni határháborúnál nem egyszerűen a két Jemen „viszályáról” van szó, hanem sokkal inkább a mindkét ország szuverenitásának aláásására törekvő külföldi hatalmak sugalmazásainak érvényesüléséről —, tűnik ki abból a beszédből, amelyet Ali Naszszer Hasszani, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke mondott szombaton. A miniszterelnök Adenban beszámolt arról, hogy a demokratikus Jemen fegyveres erői folytatják harcukat „a Jemeni Arab Köztársaság erői által támogatott elemek” ellen. A miniszterelnök hozzáfűzte: „A dél- és észak-jemeni nép elveti a polgárháborút és nem hajlandó alárendelni magát a nemzeti szuverenitást megcsorbító külföldi nyomásnak.” Szavait igazolja az a korábbi adeni jelentés, amely sze rint Szaúd-Arrábia támogatja a sanaai hatóságokat, s ezek közelebbről meg nem nevezett „zsoldosokat” küldenek át a két Jemen határán. Egy másik adeni jelentés szerint pedig a demokratikus Jemen megtámadására készülnek a szomszédos Maszkatban és Ománban állomásozó brit alakulatok. Az adeni külügyminisztérium egy meg nem nevezett hivatalos személyiségére hivatkozó AP-jelentés szerint az idézett személyiség aztis közölte, hogy a brit alakulatok máris belekeveredtek a harcokba, s tulajdonképpen a demokratikus Jemen haladó rendszerének megdöntésére szőtt összeesküvésről van szó. Hasszani, a Jemeni NDK miniszterelnöke beszédében egyúttal azt is közölte, hogy Rabia elnök a két ország közötti viták megoldására közös bizottság megalakítását javasolta abban az üzenetben, amelyet Irianinak, a Jemeni Arab Köztársaság elnökének küldött Egyéb jelek is arra utalnak, hogy előtérbe került a nézeteltérések tárgyalásos rendezése Kairóban. Ahmed El Szajed Hamad, az Arab Liga főtitkárhelyettese külön-külön tanácskozott a Jemeni NDK és a Jemeni AK kairói nagykövetével A Mena értesülése szerint mindkét nagykövet azt kérte, hogy az Arab Liga küldje ki a helyemre azt a bizottságot, amelyet a liga legutóbbi külügyminiszteri tanácskozásán neveztek ki a két ország között több mint egy éve fennálló és egyre jobban éleződő nézeteltérések elsimítására. Az A 111 bar El-Jorazerint Szudán amerikai befolyásra építi le egyiptomi és líbiai kapcsolatait Kairóból tezerített ki az MTT. Kairóban általános megütközést keltettek a szudáni kormány legutóbbi intézkedései, amelyek nyomán felszántottak két Szudánban működő egyiptomi kereskedelmi vállalatot, távozásra szólították fel a kairói egyetem khartúmi tagozatának rektorát és tanárait. Visszarendelték az Egyiptomban állomásozó szudáni csapatok egy részét, az egyiptomi fővárosban tartózkodó szudáni hivatalos személyiségeket, s Khartúm további lépéseket helyezett kilátásba. Az első , kommentárok igyekeznek magyarázatot találni Nimeri elnök barátságtalan magatartására. Kaddusz az Akhbar El-Jom, főszerkesztője arra a végső következtetésre jut, hogy Szudán kifejezetten amerikai beavatkozás eredményeként építi fel egyiptomi téz líbiai kapcsolatait, bár Nimeri sohasem tagadta, hogy a múlt év nyarán Egyiptom és Líbia mentette meg őt a biztos bukástól. Kuddász a megromlott, szudáni—líbiai, illetve szudáni— egyiptomi viszony feltételezett okai között megemlíti, hogy Kadhafi állítólag jelentős szudáni beruházásokat ígért Nimerinek abban az esetben, ha országa csatlakozik az arab államszövetséghez, s a visszautasítás miatt romlott meg a személyes viszony Nimeri és Kadhafi között További okként jöhet számításba, hogy Egyiptom menedékjogot adott számos szudáni politikusnak, s az egyiptomi sajtó olykor túlságosan messzire ment Nimeri bírálatában. /Viél A VD11 gépei így visszavetették a Hanoit támadó amerikai légi kötelékeket Hanoiból jelenti az MTI. Szombaton délelőtt több amerikai légi kötelék támadta a VDK fővárosát. Bombázták és rakétákkal lőtték a város keleti és déli kerületeit, valamint a fővároshoz tartozó járások lakott helységeit A támadó repülőkkel a VDK légierejének Mig-típusú gépei felvették a harcot. B–52-es amerikai repülőerődök pénteken déltől szombat reggel 6 óráig a VDK sűrűn lakott területeit hat bevetésben, Dél-Vietnam felszabadított körzeteit pedig tizenegy hullámban bombázták. A saigoni amerikai hadvezetés szóvivőjének tájékoztatása szerint a bombázások fő célpontja az elmúlt 18 órában Észak-Vietnamban Dong Hai kikötőváros környéke, Dél- Vietnamban pedig Hué, Quang Tri, Da Nang, valamint a Saigon fővárostól 150 kilométerrel délnyugatra levő térség volt. A VNA hírügynökség jelentette, hogy az ország légvédelme szombaton lelőtt két Phantom típusú amerikai támadó repülőgépet. A VDK légterében megsemmisült amerikai repülőgépek száma ezzel 3951- re emelkedett. Mint a hírügynökség jelentette, a szeptember17-én ás 29-én lelőtt négy amerikai repülőgép között volt egy F— 111-es típusú, elmozdítható szárnyfelületű vadászgép Ezt a korszerű harci repülőgépet az amerikai légierő 1968 óta most vetette be először az indokínai háborúban. A VDK külügyminisztériuma szombaton nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy amerikai repülőgépek pénteken Harun elővárosait és Dong Hait Quang Binh tartomány székhelyét valamint több észak - vietnami tartomány lakott területeit bombázták. A—52-es légierődök szőnyegbombázást hajtottak végre Quang Binh és Binh Linh térségeiben. A külügyminisztérium szóvivője követelte, hogy az amerikai kormány szüntesse be a légitámadásokat és az ország szuverenitását sértő összes cselekményeket A kambodzsai hadijelentések szerint a khmer hazafiak és a Lon Nol-rezsim alakulatai között az elmúlt héten a leghevesebb fegyveres összecsapások a Phnom Penh fővárost a déli országrésszel összekötő főútvonal mentén folytak. Laoszban Vang Pao tábornok és a CIA amerikai hírszerző központ által kiképzett alakulatai állítólag arra készülők