Magyar Nemzet, 1973. január (29. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-03 / 1. szám
t Kínai látogatása során Jiguyen Thi Binht fogadta Mao Cetung, a Kínai Kommunista Párt elnöke is. Az Új Kína jelentése szerint Csem En-laj kínai miniszterelnök fogadta Truong Chinht, a VDK nemzetgyűlésének elnökét, aki részt vett a Szovjetunió fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken, s hazatérőben állt meg Pekingben. Újévi sissenetek Koszigin a szocialista államok közösségének erősödéséről Moszkvából jelenti a TASZSZ: Alekszej Koszigin szovjet kormányfő a moszkvai rádióban és televízióban újévi üdvözlő üzenetet intézett a szovjet néphez. Megállapította, hogy az elmúlt év úgy kerül a történelembe, mint a Szovjetunió — a népek baráti, testvéri családja— fél évszázados jubileumának esztendeje. „Az elmúlt évet az tette nevezetessé — mutatott rá Koszigin —■, hogy tovább erősödött a szocialista államok közössége, nagy sikereket könyvelhetünk el az SZKP XXIV. kongresszusa által meghirdetett békeprogram megvalósításában. Fontos, pozitív változások mentek végbe a nemzetközi színtéren, megkezdődött a fordulat egy sor alapvető probléma rendezése felé, feltárulnak az európai kontinensen a béke és a biztonság megszilárdításának kedvező távlatai.” „Az imperializmus azonban még nem mondott le az olyan kísérletekről, hogy a fegyverek erejével kényszerítse akaratát a népekre. Az amerikai agresszorok bombái hullanak Vietnam városaira és falvaira, ontják a békés lakosság, aszszonyok és gyermekeik vérét. Az izraeli hódítók továbbra is megszállva tartanak arab területeket” „A szovjet emberek haraggal és felháborodással ítélik el az imperializmus vietnami kalózkodását, követelik a tűzszünetről és a vietnami béke helyreállításáról szóló egyezmény mielőbbi aláírását, szolidaritást vállalnak minden olyan néppel, amely harcol a szabadságért és a függetlenségért” Értékelve a Szovjetunió fejlődésében elért múlt évi eredményeket, Koszigin hangsúlyozta: „Egészében véve sikeresen megvalósul a szocialista grazdaság és kultúra továbbfejlesztésének a párt által kitűzött programja, következetesen végrehajtjuk a kommunista pártnak a népjólét fokozására irányuló politikáját.” A miniszterelnök kifejezte meggyőződését, hogy az új 1973-as esztendőt nevezetessé teszik majd az ipar, a mezőgazdaság, a szovjet gazdaság minden ága fejlődésében, a szovjet nép kultúrájának és anyagi jólétének fokozásában kivívandó új győzelmek. A Tanjug jelenti: Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök újévi üzenetében 1972-ről szólva, egyebek között hangsúlyozta, hogy ez az esztendő volt az egyik legjelentősebb, de ugyanakkor legnehezebb is felgyülemlett negatívumok és hibák leküzdésében. „Világosan felismertük a bajokat és elszántan harcra keltünk Az osztályellenséggel, valamit önigazgatási rendszerünk minden ellenzőjével. A nacionalizmus elleni harcot sikeresen folytattuk az 1972-es évben. Döntő csapást mértünk a liberalizmusra is, amely gyengítette a kommunisták szövetségének cselekvési erejét. Nem ernyedtek a különböző bürokratikus és dogmatikus erők szétzúzására irányuló törekvéseink sem.” Tito elnök beszédének további részében kiemelte, hogy erőfeszítések történtek a gazdasági problémák megoldására. Mint az UPI jelenti, Urho Kekkonen finn köztársasági elnök újévi beszédében kifejtette, hogy jogos a derűlátás Finnország 1973-as gazdasági fejlődésével kapcsolatban. Kekkonen szavai szerint Finnországnak, még időre van szüksége ahhoz, hogy végső döntést hozzon, köt-e szabadkereskedelmi megállapodást az Európai Gazdasági Közösséggel. A finn államfő újévi beszédében nem nyilatkozott arról, hogy 1974 után hivatalában marad-e, ha a parlament megszavazza az elnöki mandátum meghosszabbítását Jsnwár rhgjfrft Afi'ISa, Irország, Dánia hivatalosan a Közös Piac tagja Patak Károly, az MTI londoni tudósítója jelenti. Pontban újévkor Anglia, Írország és Dánia az Európai Gazdasági Közösség tagja lett. Angliában minden különösebb ceremónia nélkül pecsételődött meg a konzervatív kormány akaratának ez a győzelme, amelyről a pártpolitikusok még az óév utolsó óráiban is szenvedélyesen vitatkoztak. Hivatalossá a közös piaci tagság első napját csak a patinás Westminster apátságban rendezett ünnepi istentisztelet és közös piaci zászlószentelés tette, Brüsszelben, a közösség központjában pedig az angol delegáció helyettes vezetője átnyújtotta az Intézmény vezetőinek a brit tagságot regisztráló brit jegyzőkönyveket. Edward Heath miniszterelnök a volt kanadai kormányfő, Lester Pearson ottawai temetésén tartózkodott, amikor ütött a belépés órája, a Financial Timesnek és az angol rádiónak korábban adott nyilatkozatában „izgalmas kalandnak”, „hatalmas történelmi eseménynek”, az „európai egység egyik szakaszának” mondotta a közös piaci tagságot, s azt fejtegette, hogy nem kell félni tőle. Ellenfelei más véleményen vannak. Harold Wilsonnak, a Munkáspárt vezérének újévi nyilatkozata szerint Heathéket a közös piaci belépésre vonatkozó elhatározásukban nem támogatja az angol nép, s a tagság hátrányos feltételei meg fogják nyomorítani Britanniát. Ismét hitet tett amellett, hogy ha a Munkáspárt győzni fog, népszavazással, vagy az általános választások újbóli kiírásával hoz döntést a tagság kérdéséről. * A brit szakszervezetifőtanács, a TUC újévi nyilatkozatában egyértelműen elutasította az új helyzetet, s azzal vádolta a kormányt, hogy eltitkolja a belépésnek a kiskeresetű rétegek érdekeire nézve különösen , hátrányos feltételeit. A SWATO-tagországok többsége hajlandó felemelni a máltai bérleti díjat Londonból jelenti a UPI. A máltai kormány nem fogadta el azt a 3,5 millió fontot, amelyet Nagy-Britannia a szigetországiján levő katonai támaszpontok 1973 első három hónapjára szóló bérleti díjaként hétfőn akart fizetni. A múlt év tavaszi angol— máltai megállapodás értelmében Nagy-Britannia a NATO- tagországok segítségével évi 14 millió font bérleti díjat tartozna fizetni Máltának. Mintoff miniszterelnök nemrég az összeg 10 százalékkal való megemelését követelte, hogy kiegyenlítsék a font lebegtetéséből származó értékkülönbözetet. Az angol kormány azonban továbbra sem hajlandó felemelni a bérleti díj öszszegét Az MTI értesülése szerint viszont a NATO többi érdekelt tagországa Nagy-Britanniával ellentétben hajlandónak látszik Mintoff követelésének teljesítésére. Olaszország, amelyet rendkívül érzékenyen érintene a Földközi-tenger térségében esetleg bekövetkező katonai változás, kész magára vállalni a szükséges többletkiadás jelentős részét. O (Nicosia, Reuter) A Görögországgal való egyesülésért küzdő ciprusi ellenzéki mozgalom bejelentette, hogy nem állít ellenjelöltet a februári eliöökválasztáson Makaríosz érsekkel szemben, ha az elnök lemond érseki címéről. Szíriai és izraeli harci gépek légicsatája Bejrút közelében Damaszkuszból jelenti a Reuter. Egy Szíriai katonai szóvivő kedden Damaszkuszban közölte, hogy a déli órákban izraeli és Szíriai harcirepülőgépek légicsatát vívtak egymással, s az összecsapásban egy szíriai és egy izraeli gépet találat ért. Bejrúti hivatalos források szerint az ütközet Faraya körzetében, Bejrúttól mintegy 30 kilométerre keletre, a libanoni—szíriai határ közelében zajlott le. Mindkét lelőtt repülőgép libanoni területre zuhant. Tel Avivban cáfolták az izraeli gép lelövésének hírét. A libanoni fővárosból röviddel a légicsata kirobbanása előtt jelentették, hogy a bejrúti légvédelem radarkészülékei a délelőtti órákban mintegy 20—25 idegen gépet észleleltek nagy magasságban Szíria felé tartani. A bejrúti nemzetközi repülőtér illetékesei úgy tudják, hogy Szíria lezárta légiterét a polgári járatok elől. Egyes bejrúti értesülések szerint kora délután az izraeli repülőgépek libanoni területen levő Palesztinái menekülttáborokat bombáztak. El-J En Amnis Egyiptom nemzetközi kapcsolataiban, a nyitás politikáját követi .Az MTI kairói jelentése szerint vasárnap Szadat egyiptomi államfő elnökletével megtartotta első ülését az országos harci bizottság, amely — mint a végrehajtó, a törvényhozó és a politikai szerveik vezetőiből alakított testület — teljhatalmú hatóságként irányítja az ország harci felkészítését. Az első ülésen megvitatták az általános hadviselési stratégiát, valamint a belső front mozgósítására kidolgozott intézkedéseket. A bizottság egyebek között elhatározta, hogy sürgősen összeállítják és a parlament elé terjesztik a katonai költségvetés tervét. El-Zajjat külügyminiszter sajtóértekezletén kijelentette, hogy Egyiptom a nyitás politikáját követi nemzetközi kapcsolataiban. Kairó jelenleg egyrészt arra törekszik, hogy ráébressze a különböző államokat a közel-keleti válsággal kapcsolatos felelősségükre, másrészt arra, hogy az arab állam közös ügyévé tegye az izraeli agresszió ellen vívott harcot. Ahmed El-Khatib, az Arab Államszövetség miniszterelnöke Tripoliba utazott, hogy ismertesse Kadhafi líbiai elnökkel az államszövetség elöki tanácsa január végére tervezett ülésének napirendjét. El- Khatib ezt követően Damaszkuszba utazik, ahol Asszad szíriai elnökkel találkozik. Szadattal a múlt hét végén folytatott hasonló megbeszélést a szövetségi kormány elnöke. Kairóban egyébként nagy megelégedéssel fogadták azt a hírt, hogy a Kongói Népi Demokratikus Köztársaság megszakította a diplomáciai kapcsolatait Izrael állammal. A Reuter szerint Abba Eban izraeli külügyminiszter az izraeli rádiónak adott nyilatkozatában hétfőn azt állította, bizonyos abban, hogy az új év első felében Izrael és Egyiptom között megállapodás születik a Szuezi-csatorna újra megnyitásáról. A Szuezi-csatorna megnyitásával kapcsolatos egyiptomi -izraeli megállapodás hírét pár nappal ezelőtt hivatalosan cáfolta egy egyiptomi kormányszóvivő. Madar Nemzet Újabb letartóztatások a kairói egyetemen Kairóból jelenti az AP: Tovább gyűrűzik a kairói egyetemisták sztrájkmozgalma. A tiltkozásra az adott okot, hogy az elmúlt héten több mint ötven diákot letartóztattak, miután jobboldali és baloldali csoportok között összetűzések robbantak ki. Az őrizetbe vett egyetemisták kiszabadításáért indított sztrájkban jelenleg hétszáz diák vesz részt A rendőrség hétfőn röpcédula terjesztéséért őrizetbe vett két diáklányt és egy diákot, a kairói amerikai egyetem hallgatóit. Rendőrségi közlés szerint a röpcédulák sértik az ország belső biztonságát. Letartóztattál egy nyugatnémet állampolgárt is Kairóban, amikor az felvételeket készített egy diáktüntetésről. Egy rendőrségi szóvivő szerint a "letartóztatással meg akarták akadályozni, hogy a felvételeket külföldön propagandacélokra használhassák fel „Kínai mandarinizmus” Indiai vezető könyve a pekingi politikáról Új-Delhiből jelenti a TASZSZ. Az indiai fővárosban megjelent Dharamvir I Szingh Tjaga ismert indiai közéleti személyiségnek és politikusnak, Uttar Pradesh állam törvényhozó gyűlése képviselőjének „Kínai mandarinizmus” című könyve, amelyben elemzi a pekingivezetés fejlődő országokkal kapcsolatos politikáját. A szerző rámutat: „A maoista vezetés valóságos célja fékezni a fiatal, független államokban a forradalmi mozgalom kibontakozását, elszigetelni a fiatal, független államokat a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól.” A továbbiakban a könyv megállapítja: bár korunk fő tartalma az imperializmus és a szocializmus közötti kérlelhetetlen ideológiai harc, a pe-kingi vezetők mégis azt a jelszót röppentették fel, hogy a „két szuperhatalom”, vagyis a Szovjetunió és az Egyesült Államok ellen kell harcolni. A Szovjetunió és az Egyesült Államok egy kalap alá vétele a szocialista világrendszer, mindenekelőtt a Szovjetunió, a harmadik világ megbízható szövetségese ellen irányul. A könyv írója kitér a Vietnammal kapcsolatos pekingi politikára is. Megállapítja: Peking vietnami politikájában mindenképpen igyekszik elkerülni a kockázatot, hogy kegyvesztetté váljon az Egyesült Államok szemében, ezért a maoisták megtagadták az együttműködést a Szovjetunióval a VDK-t támogató egységfront megteremtésében. Azokról a határmódosítási igényekről szólva, amelyeket Kína szomszédjaival, köztük Indiával és a Szovjetunióval szemben támaszt, a szerző hangsúlyozza: „Peking ezekkel az igényekkel igyekszik elvonni a kínai lakosság széles rétegeinek figyelmét hazája nehézségeinek valódi okairól.” ›‹ (Moszkva, TASZSZ) Leonyid Brezsnyev,Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin táviratban köszöntötte Fidel Castrót és Osvaldo Dorticost Kuba nemzeti ünnepe, a felszabadulás napja alkalmából. ›‹ (Moszkva, TASZSZ) Nyikolaj Podgornij üdvözlő üzenetet küldött Kim Ir Szennek, a Koreai Munkapárt KB főtitkárának abból az alkalomból, hogy megválasztottál a KNDK elnökévé. Alekszej Koszigin a kormány elnökévé történt kinevezése alkalmából üdvözölte Kim Ir Szent. Ő (Moszkva, TASSZ) Moszkvában közleményt adtak ki arról, hogy Leonyid Brezsnyev Moszkvában találkozott Georges Marchais-vel, a Francia KP főtitkárával, aki a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulójával kapcsolatos ünnepségekre érkezett a szovjet fővárosba. (Berlin, ADN) Maurice Schumann francia külügyminiszter válaszolt Otto Winternak, az NDK külügyminiszterének december 20-án kelt levelére. Kifejezésre jutatta a francia kormánynak az NDK a francia diplomáciai kapcsolatok megteremtésére irányuló készségét. (Bamako, TASZSZ) A Niger Köztársaság kormánypártja, a Niger Haladó Párt nemkívánatosnak minősítette az izraeli diplomáciai képviselet további jelenlétét az országban •Szerdül, 1973. január 3. Közel-keli ÉnMása Az elmúlt esztendőben fontos, pozitív változások mentek végbe a nemzetközi életben, fordulat történt egy sor alapvető probléma rendezésére, miként ezt Koszigin szovjet miniszterelnök hangsúlyozta újévi üzenetében. Ezek a változások azonban a világ egyik súlyos válsággócát, a Közel- Keletet nem érintették. Itt a helyzet változatlan. A megegyezés és a béke kilátásai — minden terv és diplomáciai erőfeszítés ellenére — éppoly távoliak, mint öt esztendővel ezelőtt voltak. Érthető, hogy fokozott nyugtalanság tapasztalható az egyes arab országokban, különösen amelyeket közvetlenül súlyt az ellenségeskedés, de nyugtalanság észlelhető, Izraelben is. Az arab országok, s köztük elsősorban Egyiptom, de Szíria ugyanúgy, attól tartanak, hogy a nemzetközi élet folyamatban levő átrendeződése közben az arabok ügye elsikkad, homokzátonyra kerül, mint a Szuezicsatorna eltorlaszolódik, és sem fegyverrel, sem diplomáciával nem sikerül az 1967-es júniusi háborúban elrabolt területek visszaszerzése. A megszállt területek problémája és a Palesztinai menekültek ügye az új világhelyzetben „vízözön előtti” témává válhat — idézi a Neue Zürcher Zeitung egyes kairói körök félelmét —, afféle „dinoszaurusz-jelenség” lesz, amely csupán az archeológusokat és az őslénytan művelőit érdekli rövid időn belül. Részben ez a magyarázata a Palesztinai szervezetek sorozatos akcióinak, amelyekkel sok esetben ama haladó közvélemény sem érthetett egyet, amely különben fenntartás nélkül támogatja az arab népek igazságos harcát; ez az oka a már-már háborús jellegű határincidenseknek, és természetszerűen ez befolyásolta az elmúlt évben az egyiptomi politika gyakran, ellentmondásos alakulását is. , De a nyugtalanságnak, amely például a kairói egyetemen és az egyiptomi hadsereg egyes részlegeiben tapasztalható, mindez inkább felszíni megnyilatkozása. A válságnak mélyebb okai vannak, olyan problémák, amelyeket olyan nyilván hasznos intézkedések, mint például a „belső front megszilárdítása” (gondolunk a harci bizottságok megalakítására Egyiptomban) sem oldhatnak meg. Az egymás között is megosztott, arab országok egyetlen összetartó ereje ugyanis nem az iszlám, nem a faji együvétartozás, még csak a közös gazdasági vagy politikai érdek sem, hanem csupán az Izrael elleni harc. Ez a „csupán” fontos, a közel-keleti helyzet egyik kulcsszava. Mert ha az arab országok e jelentős térségben — mondhatnék Európa, Afrika és Ázsia találkozásánál — fölülkerekednének a sovinizmuson, a rosszul értelmezett önérdekeken (egyes helyeken a fanatizmuson), s összetartanának és együttműködnének, ez esetben nem oszthatná meg őket külső befolyás és a válság rendezése elérhető közelségbe kerülne. Nem fegyveres módon, hanem politikai eszközökkel. Amennyiben ugyanis az arab országok egysége megvalósulna, akkor Izrael, valamint az őt támogató és a maga befolyását érvényesíteni a■* akaró Egyesült Államok is meggondolná, hogy az állandó feszültség fenntartása helyett nem volna-e ésszerűbb végrehajtani a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatát. Ez a határozat máig is a politikai rendezés egyetlen elképzelhető — és mind a két fél számára megnyugtató — feltétele. Lényegét már számos alkalommal elismételtük: Izraelnek ki kell vonnia csapatait a megszállt arab területekről, az arab országok pedig elismerik, nemzetközi garanciával megerősítve, Izrael állami létét, tehát szuverenitását, határait, ezen belül természetesen a Palesztinai menekültek házukhoz és hazájukhoz való önrendelkezési jogát. Az arab országok egysége, sőt együttműködése — több kísérlet ellenére — sem valósult meg eddig. Heikal, az Al Ahram egyik szokásos pénteki vezércikkében a Kuwaitban lezajlott külügyminiszteri és hadügyminiszteri tanácskozás sovány eredményeit elemezve Egyiptom felelősségét hangsúlyozta. Úgyvélekedett, hogy amíg a kairói kormány nem dolgoz ki átfogó stratégiát, addig nem lehet megteremteni az Izrael-ellenes arab egységfrontot sem. Cikke végén hangsúlyozta persze, hogy a kudarcok ellenére sem szabad feladni az arab országok erőinek egyesítésére irányuló törekvéseket. De a fő kérdésre, hogy milyen alapon valósítható meg ez az egység, eddig ő sem adott választ. Pedig róla azt, tartja a nemzetközi sajtó, hogy mindig tudja, merről fúj a Szél Izrael ügye sem áll nagyon jól, ezzel egyidejűleg. A visszavonulás gondolatával foglalkozó Golda Metz örökségéért már megkezdődött a harc Dajan hadügyminiszter és ellenlábasai között. A közvéleményben egyre erőteljesebben nyilatkozik meg a vágy, hogy az ország az állandó hadikészültség helyett a békés építő munkára összpontosítsa erőfeszítéseit. Ezt elsősorban az Izraeli Kommunista Párt követeli, de már a kormányon belül is észlelhető ez a törekvés. A közvéleményt nemcsak megdöbbentette, de el is gondolkoztatta az elmúlt hetekben egy összeesküvés leleplezése, amelyben Palesztinai arabokon kívül négy fiatal izraeli is részt vett. Elgondolkoztatja a közvéleményt azonkívül, hogy Izrael meddig számíthat az Egyesült Államok eddigi méretű hathatós támogatására? E támogatás nélkül a deficites államháztartás összeomlana, sztrájkok, bérkövetelések jelezték már eddig is a szociális feszültséget. Nixon nagy fölénnyel megnyerte a választásokat. Nincs olyan szüksége, mint korábban az amerikai „Izrael-lobby” támogatására. Bizonyos amerikai érdekcsoportoknak viszont szükségük volna az együttműködésre az olajban gazdag arab országokkal. Nemcsak az olaj, hanem a tőkebefektetés és a nagy piaclehetőségek miatt is. Tartanak attól, hogy a nyugateurópai tőkés országok megelőzik őket. A nyugatnémetek mér ismét felvették a legtöbb arab országgal az 1981-ben megszakított diplomáciai kapcsolatokat. Valamennyi európai országnak érdeke fűződik a Szuez-csatorna megnyitásához, amely több tervben szóba került, s főként azért hiúsult meg, mert ezt Izrael a válság rendezésének végleges és nem részleges, vagyis fokozatos megoldásának tekintette. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése december 9-én minden eddiginél nagyobb szavazattöbbséggel, 35 szavazattal 7 ellenében, 31 tartózkodás mellett szólította fel Izraelt a megszállt arab területek kiürítésére. A közgyűlés ezt követően 19 el nem kötelezett ország újabb határozati javaslatáról is szavazott, amely felszólítja a világ összes államait, hogy vonjanak meg Izraeltől minden olyan támogatást, amely közvetve a területfoglalások elismerését jelentené és erősítené. Ez a határozat természetesen nem kötelezi szankciókra a világszervezet tagállamait — az Egyesült Államok azonnal elutasította, Kína pedig tartózkodott, mert nem tartotta elég határozottnak, az ugyancsak nagy többséggel elfogadott döntés azonban azt tanúsította, hogy a világ országainak túlnyomó többsége a politikai rendezést sürgeti, a Biztonsági Tanács említett határozata értelmében. Az izraeli kormánynak ezt figyelembe kell vennie, ha nem akarja rontani kapcsolatait idestova száz országgal, mert a tartózkodók nagy részét is ide számíthatjuk. Izrael azzal sem szerzett túl nagy rokonszenvet másnak, hogy éppen a vietnami bombázások felújítása idején — amelyet Palme svéd miniszterelnök a nácik Oradourban, Treblinkában és Lidicében elkövetett embertelenségeihez hasonlított — hivatalosan elismerte a saigoni Tilteit-rendszert. Izraelen kívül a világ egyetlen kormánya sem helyeselte az Egyesült Államok — időközben ismét kudarcot vallott — vietnami politikáját. Ez ellentmondások sorozata a Közel-Keleten mindenütt tapasztalható feszültség és nyugtalanság szülőanyja. Ezért érdeke minden e térségben — és e világon élő — népnek, hogy e vajúdások után megszülessen a béke. Vámos Imre