Magyar Nemzet, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-01 / 26. szám

tatja katonai tevékenységét a­­ I­ 11’­K kormányának ellenőr­­­­zése alatt álló térségek ellen, akadályokat gördít a VDK és a DIFK négyoldalú katonai vegyes bizottságban delegált küldötteinek útjába és a leg­különbözőbb eszközökkel igyekszik késleltetni a négy­oldalú, katonai vegyes bizott­ság tevékenységét. 1973. ja­nuár 29-én, amikor Quang Hon vezérőrnagy vezetésével Sai­gonba érkezett a VDK kor­mányának katonai küldöttsé­ge, hogy részt vegyen a négy­oldalú katonai vegyes bizott­ság munkájában, a saigoni hatóságok képtelen követelé­seikkel álltak elő az úgyneve­zett beutazási formaságokat illetően, s a repülőtérre kive­zényelt tábori csendőrségük 34 órán át körülzárta a delegá­ciót szállító repülőgépet. „A saigoni adminisztráció e durva cselekménye ellenkezik a VDK és az Egyesült Álla­mok képviselőinek párizsi megállapodásaival, s a vietna­mi tűzszünetről és a katonai vegyes bizottságokról szóló jegyzőkönyv 16. cikkelyének súlyos megszegését jelenti. „Az­ Egyesült Államoknak és a saigoni kormányzatnak vi­selnie kell a teljes felelőssé­get a megállapodást megsze­gő cselekményeiből származó összes következményekért” — állapítja meg befejezésül a VDK külügyminisztériumának nyilatkozata. A Nhan Dán szerdai vezér­cikkében jogi szempontból ér­tékeli a vietnami békemegál­lapodást. A lap többek között meg­állapítja, hogy a békemeg­állapodás teljesítéséért Dél- Vietnamban egyenlő mérték­ben felelős az a két kormány­zat, amely részt vett a tár­gyalásokon és aláírta a meg­állapodást. Jogi szempontból ez a két adminisztráció a DSFK és a Vietnami Köztár­saság kormánya.­­ Mihail Szuszlov, az SZKP , KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Konsz­­­tantyin Katusev, az SZKP KB titkára és Andrej Gromiko, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere szerdán ta­lálkozott Nguyen Duy Trith­­hel, a Vietnami Dolgozók Párt­ja Politikai Bizottságának tag­jával, a VDK miniszterel­nrök­­helyettesével és külügyminisz­terével. A beszélgetés során megvi­tatták­; a Szovjetunió és a VDK közötti testvéri barátság és együttműködés továbbfejlesz­tésének kérdéseit, a háború befejezéséről és a béke hely­reállításáról szóló megállapo­dás fényében a vietnami hely­zetet, és számos más kölcsönös érdeklődésre számot tartó problémát. Pekingből az Új Kína je­lentette, hogy szerdán — Pá­rizsból Hanoiba hazautazóban — Pekingbe érkezett Le Duc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja PB tagja és kísérete. Csen En-laj, a Kínai Kom­munista Párt Politikai Bizott­sága állandó bizottságának tagja, az Államtanács elnöke, valamint Csang Csun-csiao és Jao Ven-jüan, a Politikai Bi­zottság tagjai szerdán dél­után fogadták Le Duc Thót. Saigoni jelentések szerint Dél-Vietnamban továbbra sincs teljes fegyvernyugvás, de a tűzszünet negyedik nap­ján mégis érezhetően alább­hagyott a harci tevékenység. A hanoi rádió szerdai kom­mentárjában ismét felhívta a figyelmet arra, hogy a saigo­ni csapatok Dél-Vietnam szá­mos pontján szabotálták ed­dig a tűzszünetet. A legsúlyo­sabb összecsapásokat a fegy­vermentes övezet közelében, továbbá a Központi Fennsí­kon, Pleiku és Hué térségé­ben, Binh Dinh tartományban és a Saigontól 100 kilométer­re levő Tay Ninh város köze­lében provokálták. Aguyen Thi Binh nyilatkozata A felszabadító erők betartják a tűzszünetet Párizsból jelenti az AFP és az AP. Aguyen Thi Binh asz­­szony, a DIFK külügyminisz­tere a francia televízió máso­dik csatornáján közvetített in­­­tter­jújában nyomatékosan alá­húzta: a DIFK kötelezte ma­­­gát arra, hogy lelkiismeretesen betartja a vietnami béke­megállapodás összes cikke­lyeit, katonai és politikai ren­delkezéseit Megerősítette, hogy a tűz­szünetet a saigoni fegyveres erők szegték meg, amelyek nem tartották tiszteletben a megállapodás rendelkezéseit. „Alighogy meghirdették a tűz­szünetet — hangsúlyozta Binh asszony —, Thieu felszólította csapatait, hogy ne alkalmaz­zák komolyan és szigorúan rendelkezéseit.” Arra a kérdésre, vajon Viet­namban harmadik háború kezdődött-e, a DIFK külügy­minisztere így válaszolt: „Nemrég írtuk alá a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló megál­lapodást, s ezt nem azért tet­tük, hogy új háborút kezd­jünk.” Spiro Agnewnak, az Egye­sült Államok alelnökének sai­goni kijelentését kommentál­va, amely szerint az amerikai kormány a saigoni kormányt ismeri el Dél-Vietnam egyet­len törvényes kormányának, Binh asszony azt mondotta: e kijelentés „nincs összhangban a békemegállapodás szellemé­vel­, amely elismerte, hogy Dél-Vietnamban két kormány, két fegyveres erő és két ellen­őrzési övezet van”. A DIFK külügyminisztere emlékeztetett arra, hogy kor­mánya javasolta: a­ tűzszünet hatálybalépését követő hat hónapon belül szervezzék meg a választásokat, de Saigon még nem fogadta el ezt az idő­pontot. Heath Washingtonba érkezett Washingtonból jelenti a Reuter és a UPI: Edward Heath brit miniszterelnök Sir Alec Douglas-Home külügymi­niszter társaságában Washing­tonba érkezett, hogy kétnapos tárgyalásokat folytasson Nixon elnökivel. Az elnök második beiktatása óta Heath az ame­rikai főváros első magas rangú vendége. Angol és amerikai hivatalos körökben arra számítanak, hogy a ma kezdődő csúcsta­lálkozó fő témái a kibővült Közös Piac és az Egyesült Ál­lamok kereskedelmi-gazdasági kapcsolatai, valamint az euró­pai biztonság megerősítésére irányuló két sokoldalú érte­kezlet lesz. A kétnapos tárgya­lást bizonyos fokig az év fo­lyamán sorra kerülő világke­reskedelmi és pénzügyi konfe­renciák nyitányának tekintik. Ú­jabb egyéni terrorgyilkosságok Észak-Írországban Patak Károly, az MTI lon­doni tudósítója jelenti. Az UDA, az északír unionisták 50 000 tagú fegyveres szerve­zete visszavonta azt az ígére­tét, hogy ezentúl megakadá­lyozza a többi fegyveres unio­­nista egylet tagjainak egyéni terrorcselekményeit. Közvet­lenül ezután, szerdára virra­dóra a protestáns kivégzőosz­tagok meggyilkoltak egy kato­likus kamaszfiút. Alig pár órával azután, hogy a rend­őrök egy Belfast környéki parkban megtalálták a gyer­mek csuklyás tetemét, rábuk­kantak még egy meggyilkolt, 17 éves katolikus fiú holttes­tére. Belfastban ilyenformán 24 óra leforgása alatt öt ember esett áldozatul az egyéni ter­rornak. A rendőrség legújabb adatai szerint Észak-Írország­­ban az idén már 13 ember halt meg az egyéni, szektás gyilkosságok áldozataként. A merényletek kétharmad rész­ben a katolikus munkások, demokraták, s most legújab­ban fiatal fiúk ellen irányul­nak. Az UDA három hete be­jelentette, hogy leszámol az egyéni gyilkosságok tettesei­vel, akár katolikusok, akár protestánsok. A szervezet al­­vezére és szóvivője, Tommy Herron kedd este ezt az ígé­retet vonta vissza. Kijelentet­te, hogy a szervezet „nem ké­pes fékentartani a protestáns szélsőségeseket”, akiket az IRA bombamerényletei pro­vokálnak.­­­ (Helsinki, ADN) Befe­jezte munkáját az Interparla­mentáris Uniónak az európai biztonsággal és együttműkö­déssel foglalkozó helsinki kon­ferenciája. Magyar Vizel ir Irab­ul«» védelmi lanártanuf tialards­í­tái Jordán,a hozzá fiarust a keleti front úriszen c­éséb­e­ Kairóból jelenti az MTI.­­ Sazli egy­iptomi vezérkari fő­nök, az Arab Liga katonai főtitkárhelyettese komolynak­­ és gyümölcsözőnek minősítet­­­­te az arab külüg­y- és honvé­­­­delmi miniszterek kairói ta­­­­nácskozását, de csak a jövő­­ mutatja meg a védelmi tanács­­ ülésén elfogadott, titkos és­­ nyilvánosságra hozott határo­­­­zatok valóságos értékét. A ha­tározatokat ugyanis — köztük a védelmi tanács által elfo­gadott közös katonai tervet — az arab kormányok elé ter­jesztik jóváhagyásra, majd is­mét találkoznak az arab ve­zérkari főnökök, hogy össze­gezzék a tagállamoktól beér­kezett véleményeket és a fel­szabadítási terv végrehajtá­sával kapcsolatos kötelezett­ségvállalásokat. A védelmi ta­nács határozata leszögezi, hogy valamennyi arab állam szabad kezet kap azoknak a pénzügyi és katonai eszközöknek a meg­határozásában, amelyekkel hozzájárulnak a közös terv megvalósításához. A tanácskozás legjelentő­sebb fejleménye kétségkívül az volt, hogy Jordánia bele­egyezését adta a keleti front újjászervezéséhez, s ennek eredményeként Ahmed Isz­­mail egyiptomi hadügymi­nisztert az egyiptomi, szíriai és a jordániai front közös fő­­parancsnokává nevezhették ki. Kuvait, Szaúd-Arábia, az Arab Emirátusok Szövetsége, Algéria, Marokkó és Katar vállalta, hogy pótlólagos tá­mogatást nyújt a szíriai front megerősítéséhez. A védelmi tanácsnak egy­előre nem sikerült elérnie, hogy a Palesztinai ellenállási mozgalom egységei visszatér­hessenek Jordánia területére, s a keleti front újjászervezése keretében onnan folytathassák fegyveres akcióikat. Továbbra is nyitott kérdés, hogy el tud­ják-e hárítani az akadályokat a visszatérés útjából, s telje­sítheti-e az ellenállási moz­galom a közös katonai tervből ráháruló feladatokat. Alton izraeli miniszterel­nök-helyettes és Dajan had­ügyminiszter nyilatkozatai ar­ról tanúskodnak, hogy Izraelt nyugtalanítja a keleti front újjászervezésének terve és a gerillatevékenység felújításá­nak lehetősége. A két politi­kus az izraeli stratégia módo­sításával fenyegette meg Jor­dániát, amennyiben az való­ban felzárkózik az egyiptomi —szíriai fronthoz és engedé­lyezi a gerillacsoportok visz­­szatérését. A különbéke útját egyengető Husszein király ko­rábban több ízben kijelentet­te, hogy országa nem visel többé háborút Izrael ellen. Kairói megfigyelők szerint nincs kizárva, hogy a jordá­niai magatartás váratlan mó­dosulása csupán taktikai jel­legű, s inkább egy esetleges politikai rendezés kilátásaival függ össze, mintsem a katonai megoldás gyakorlati támoga­tásával. Az Al Ahram kommentárja szerint az arab államok kez­dik megérteni a közel-keleti helyzet veszélyességét és az összehangolt akció fontossá­gát. — Ha azonban ezúttal is visszatáncolunk az elfogadott határozatoktól, akkor senki sem hisz nekünk többé, senki nem vesz bennünket komo­lyan — állapítja meg a kom­mentár. Feltűnést keltő változás, hogy a védelmi tanács ülésé­ről kiadott közleményekben nem esik szó arab csúcstalál­kozó összehívásáról, holott az értekezlet előtt a tanácskozás egyik fő céljaként említették. Aziz Szid­ki méltatta a szovjet-egyiptomi együttműködési egyezményt A Szovjetunió és az Egyip­tomi Arab Köztársaság gaz­dasági és műszaki együttmű­ködéséről szóló egyezmény aláírásának 15. évfordulója alkalmából Aziz Szidki mi­niszterelnök nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójá­nak. A nyilatkozatában hang­súlyozta : Az 1958 januárjában, Moszk­vában aláírt egyezmény az el­ső gazdasági és műszaki együttműködési megállapodás volt Egyiptom és a Szovjet­unió között. Az egyezmény értelmében a Szovjetunió hi­telt nyújtott Egyiptomnak az ország ipari fejlesztéséhez. Az egyezmény nyitotta meg a két ország eredményes együtt­működésének kibontakozását minden területen. Az elmúlt tizenöt esztendőben számos egyéb együttműködési egyez­ményt is aláírtunk. A meg­állapodásokat teljesítettük és ennek révén kiemelkedő eredményeket értünk el. Mindenekelőtt létrejött egy nagy teljesítményű ipari bázis, amelynek révén gyökeresen megváltozott az ország gazda­sági szerkezete: Egyiptom ag­rárállamból ipari-agrár állam­má vált. „Ha nem lett volna a Szovjetunió segítsége, Egyip­tom nem tudott volna olyan nagy ugr­ást tenni gazdaságá­nak fejlesztésében. Az egyip­tomi gazdasági fejlődés ará­nyait példaképnek tekintik arra vonatkozóan, milyen si­kereket érhetnek el ezen a te­rületen a fejlődő országok” — mondta nyilatkozatában Aziz Szidki. Pompidou ősszel Kínába látogat Párizsból jelenti az AFP és a UPI. Georges Pompidou francia köztársasági elnök Tung Pi-vunak, a Kínai Nép­­köztársaság ügyvivő elnöké­nek és Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság állam­tanácsa elnökének meghívásá­ra 1973. szeptember 11-től hi­vatalos látogatást tesz a népi Kínában — közölték szerdán az Elysée-palotában. Februárban ülést tartanak a Varsói Szerződés honvédelmi miniszterei 1973 februárjában Varsóban tartja soron következő ülését a Varsói Szerződés tagállamai­nak honvédelmi miniszteri bi­zottsága. Az ülésen a Varsói Szerződés katonai szervei min­dennapi tevékenységének kér­déseit vitatják meg. A külpolitika hírei­ ­­ (Brioni, Tanjug) Tito ju­goszláv köztársasági elnök szerdán Brioniban fogadta Vaarvik norvég külügymi­nisztert és hosszabb baráti megbeszélést folytatott vele. O (Bonn, ADN) Az NDK és NSZK kormányának képvise­lőiből határbizottság alakult szerdán Bonnban, amely fe­lülvizsgálja a két ország közti határok jelzéseit és kidolgoz­za a határvonalakkal kapcso­latos dokumentációt.­­C­ (Vatikánváros, AFP) A Vatikán és Ciprus kormánya elhatározta, hogy apostoli nunciusi, illetve nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolat­ra lép egymással. O (Oslo, TASZSZ) Norvé­giában megkezdődött a NATO „Viking Pajzs 73” fedőnevű hadgyakorlata.­­O (Singapore, AFP) A sin­­gapore-i kormány bejelentet­te, hogy diplomáciai kapcsola­tot létesít az NDK-val. Ha­sonló megállapodást jelentett be Etiópia kormánya is. SZINES KÉPES HETILAP MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Csütörtök, 1973. február . Bonni hétköznapok A BUNDESTAGBAN az el­múlt héten véget ért a parla­menti vita a kormányprogram fölött, s az SPD-FDP-koalí­­cióra most már kevésbé látvá­nyos, de nem kevésbé fontos feladatok megoldása vár. Ezek nem állnak majd annyira a nemzetközi események előteré­ben, mint annak idején a moszkvai és a varsói tárgyalá­sok, vagy a két német állam kormányfőjének erfurti, illetve kasseli találkozója, de mérhe­tő lesz rajtuk, hogyan felel meg a kormány a választók novem­ber 19-i bizalmának. Melyek ezek a feladatok? Mindenekelőtt a külpolitikai folyamatosság jegyében át kell ültetni a gyakorlatba a Német Demokratikus Köztársasággal kötött alapszerződést, miként a szocialista Németország is az egyezmény életbe lépésén fá­radozik. A soron következő lé­pés az alapszerződés ratifiká­lása és tartalommal való kitöl­tése. Az NSZK kormányára nagy feladat és felelősség há­rul azután az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezlet sikerének előmozdítása terén. Rendeznie kell kapcso­latait a többi szocialista or­szággal, miként azt Brandt kancellár kormánynyilatkoza­tában ugyancsak célkitűzés­ként jelölte meg. A nyugati szövetségi rendszerben is adód­nak majd problémák, főként gazdasági téren, s bármennyi­re hitet tett a kormány az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatai mellett, nem ke­rülheti el a konfrontációt — ez vonatkozik a kibővített Közös Piac államaira is —, amikor majd az újabb érdekellentétek kerülnek napirendre. A „belső reformok kancel­lárjára” most belpolitikai té­ren is hétköznapi gondok vár­nak. Brandt nem kívánja meg­változtatni a társadalmat és berendezkedését, mint például S­teinrich Bell, a másik Nobel - díjas, vagy a szociáldemokrata ifjúsági szervezetek vezetői (Jusos). Az ő célkitűzése: meg­tartani, ami van, azon javít­gatni, azt reformálni, tovább­fejleszteni. A ma fennálló nyu­gatnémet társadalmi és gazda­sági rendszer a keresztényde­mokrata CDU—CSU két évti­zedes kormányzása idején ala­kult ki, 1949—1969 között Brandt 1969-ben, amikor kan­cellárrá választották, még az új reformok sorozatát ígérte, szinte „új párt” felé vett irányt a nyugatnémet belpolitika medrének hullámai között. Most, mintha visszariadna, Franz Josef Strauss a maga bomlasztó modorában írta a kancellár kormánynyilatkoza­tának margójára: „Felvételi kérelem a CDU-ba”. Brandt bi­zonyos téren valóban mintha átvette volna Adenauer egyko­ri jelszavát: „Csak semmi kí­sérletezés!” Emiatt pártjának balszárnyával és az ifjúsági vezetőkkel az áprilisi kong­resszuson nyilván több baja lesz, mint parlamenti ellen­zékével. AZ ELLENZÉK jó ideig nem okozhat különösebb nehézsé­get, mivel a kormánykoalíció 46 szavazattöbbséggel rendel­kezik a Bundestagban, a szö­vetségi gyűlésben. Legfeljebb a Bundesrat, a „felsőház” aka­dékoskodhat, ahol a keresz­ténydemokrata CDU—CSU egyelőre még egy szavazat­­többséggel fölülbírálhatja a törvényeket. (21:20 az arány az SPD—FDP küldötteivel szemben.) Ez a fölülbíráló szerv azonban legfeljebb kés­leltetheti, de meg nem akadá­lyozhatja a kormány célkitű­zéseit Tanúsítja ezt a „keleti szerződések” ratifikálása az el­múlt esztendőben, pedig akkor az SPD—FDP alig egy-két sza­vazattöbbséggel, majd annyi­val sem rendelkezett a tör­vényhozás házában. A Bundes­rat összetétele egyébként meg­haladott képlet, még a koráb­bi tartományi választások eredményeként állt össze. Az erőviszonyok itt előreláthatóan ugyancsak megváltoznak, mi­helyt olyan szövetségi tarto­mányban járul az urnákhoz a lakosság, ahol mind ez ideig a kereszténydemokraták voltak többségben. Ebben az évben azonban az NSZK tíz tarto­mányának­ egyikében sem ren­deznek választásokat. A Brandt —Scheer-kormánynak ezért — kül- és belpolitikájában egy­aránt — számolnia kell a Bun­desrat esetleges elutasításával. NAGYOBB VISZÁLYOKRA a jelek szerint valószínűleg nem a kormány és az ellenzék, hanem az egyes pártok és párt­­szövetségeken belül kerülhet sor. Az SPD-ben és a CDU- ban, azután a CDU és a CSU között, de a kormánykoalíció­ban sem teljes minden téren az egyetértés. A szövetsége­sek kölcsönösen elégedetlenek egymással. Még a választás ta­lán legnagyobb nyertese, a li­berális FDP sem mentes a bel­ső ellentmondásoktól, hát még a vesztesek! Helmut Kohl, Raj­­navidék-Pfalz miniszterelnö­ke már bejelentette igényét a CDU elnökségére. 1971 szep­temberében a párt saarbrücke­­ni kongresszusán egyszer már javasolta, hogy válasszák szét a pártelnök és a kancellárje­­lölt funkcióit. Akkor alulma­radt Barzellel szemben. Most azonban változott a helyzet. A választási vereség után Barzel aligha tarthatja meg a kettős, sőt hármas vezérséget (ide szá­mítva a CDU—CSU parlamen­ti csoportjának elnökségét). A pártkongresszust azonban csak ősszel hívják össze Hamburg­ba, addig talán lesz elég idő a belső harc megvívására. A kormányprogram fölötti vita talán éppen e belső vajú­dások miatt nem váltott ki olyan viharokat, mint amilye­nek korábban rázkódtatták a Bundestag falait. A szenvedé­lyek csak egyszer lobbantak fel, amikor Egon Bahr állam­miniszter tartotta „szűzbeszé­dét”. A volt kancellári állam­titkár ugyanis egy közbekiál­tásra megjegyezte: az ő köte­lessége az alkotmány értelmé­ben az, hogy az NDK képvise­lőivel tárgyaljon. Nem pedig az, hogy „a Bundestag minden képviselőjével tanácskozzék”. Nem volt szerencsés fogalma­zás, hiszen egy miniszter vagy államtitkár számadással tarto­zik a törvényhozás valameny­­nyi tagjának. Az ilyen elszólás egyéb körülmények között nem okoz feltűnést a bonni parla­mentben, az ellenzék most azonban kapva kapott az al­kalmon, végre valamibe bele­köthetett. Támadási felülete egyébként nagyon korlátozott volt. Részben azért, mert a kormányprogram belpolitikai téren eléggé általános célkitű­zéseket tartalmazott, részben pedig maga sem rendelkezik megfelelő ellen­javaslatokkal és koncepcióval. A VESZÉLYT, amit ez a kormánynyilatkozat mégis tar­talmazott az ellenzék szem­pontjából, Strauss ismerte fel elsőként. A bajor pártvezér a többieknél nagyobb tapaszta­lattal rendelkezik, hogy azon­nal megállapítsa: merről fúj a szél. Miközben a CDU-CSU képviselői majd­hogy nem ál­mosan hallgatták a programot és a vitát a stabilitásról, a kör­nyezetvédelemről, az egészség­ügy és a közoktatás megjaví­tásáról, a telekspekuláció meg­fékezéséről, sőt még a munka­­vállalók részvételéről is az üzemek irányításában — hi­szen semmiről sincs kidolgo­zott terv, amit komolyan elle­nezni lehetne —, a CSU elnö­ke ráébredt, hogy az SPD— FDP lényegében a lakosság ama „középrétegének” a támo­gatásával igyekszik tartósítani uralmát, amelynek a CDU— CSU korábban két évtizedes kormányzását köszönhette. Csakhogy azóta sok minden fejlődött, módosult a szemlé­let, a régi helyét az „új kö­zép” foglalta el. Aki valaha a „régi középen” politizált és ott megrekedt, az ma már konzer­vatívnak és jobboldalinak szá­mít. Valósággal egy új Strauss lé­pett a szószékre. Kijelentette, hogy az ellenzék is elutasítja az „öncélú kapitalizmust”. Nagy volt a megrökönyödés a CDU—CSU padsoraiban. Csak utólag jöttek rá, hogy a nagy taktikus miért forgat köpenyt. Ez volt a bonni parlament vi­tájának talán legjellemzőbb eseménye. De a vita igazán ak­kor dől fel, amikor részleteiben napirendre kerül a problémák megoldása. Vámos Imre ­$ (Washington, MTI) A Demokrata Párt watergate-i főhadiszállásán elkövetett be­törésben, lehallgató készülé­kek elhelyezésében és más vádpontokban bűnösnek talál­ta az esküdtszék Liddy-t és McCord-ot, Nixon elnök újra­választási bizottságának két tisztségviselőjét.­

Next