Magyar Nemzet, 1973. február (29. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-01 / 26. szám
tatja katonai tevékenységét a I 11’K kormányának ellenőrzése alatt álló térségek ellen, akadályokat gördít a VDK és a DIFK négyoldalú katonai vegyes bizottságban delegált küldötteinek útjába és a legkülönbözőbb eszközökkel igyekszik késleltetni a négyoldalú, katonai vegyes bizottság tevékenységét. 1973. január 29-én, amikor Quang Hon vezérőrnagy vezetésével Saigonba érkezett a VDK kormányának katonai küldöttsége, hogy részt vegyen a négyoldalú katonai vegyes bizottság munkájában, a saigoni hatóságok képtelen követeléseikkel álltak elő az úgynevezett beutazási formaságokat illetően, s a repülőtérre kivezényelt tábori csendőrségük 34 órán át körülzárta a delegációt szállító repülőgépet. „A saigoni adminisztráció e durva cselekménye ellenkezik a VDK és az Egyesült Államok képviselőinek párizsi megállapodásaival, s a vietnami tűzszünetről és a katonai vegyes bizottságokról szóló jegyzőkönyv 16. cikkelyének súlyos megszegését jelenti. „Az Egyesült Államoknak és a saigoni kormányzatnak viselnie kell a teljes felelősséget a megállapodást megszegő cselekményeiből származó összes következményekért” — állapítja meg befejezésül a VDK külügyminisztériumának nyilatkozata. A Nhan Dán szerdai vezércikkében jogi szempontból értékeli a vietnami békemegállapodást. A lap többek között megállapítja, hogy a békemegállapodás teljesítéséért Dél- Vietnamban egyenlő mértékben felelős az a két kormányzat, amely részt vett a tárgyalásokon és aláírta a megállapodást. Jogi szempontból ez a két adminisztráció a DSFK és a Vietnami Köztársaság kormánya. Mihail Szuszlov, az SZKP , KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Konsztantyin Katusev, az SZKP KB titkára és Andrej Gromiko, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere szerdán találkozott Nguyen Duy Trithhel, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjával, a VDK miniszterelnrökhelyettesével és külügyminiszterével. A beszélgetés során megvitatták; a Szovjetunió és a VDK közötti testvéri barátság és együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseit, a háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló megállapodás fényében a vietnami helyzetet, és számos más kölcsönös érdeklődésre számot tartó problémát. Pekingből az Új Kína jelentette, hogy szerdán — Párizsból Hanoiba hazautazóban — Pekingbe érkezett Le Duc Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja PB tagja és kísérete. Csen En-laj, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottsága állandó bizottságának tagja, az Államtanács elnöke, valamint Csang Csun-csiao és Jao Ven-jüan, a Politikai Bizottság tagjai szerdán délután fogadták Le Duc Thót. Saigoni jelentések szerint Dél-Vietnamban továbbra sincs teljes fegyvernyugvás, de a tűzszünet negyedik napján mégis érezhetően alábbhagyott a harci tevékenység. A hanoi rádió szerdai kommentárjában ismét felhívta a figyelmet arra, hogy a saigoni csapatok Dél-Vietnam számos pontján szabotálták eddig a tűzszünetet. A legsúlyosabb összecsapásokat a fegyvermentes övezet közelében, továbbá a Központi Fennsíkon, Pleiku és Hué térségében, Binh Dinh tartományban és a Saigontól 100 kilométerre levő Tay Ninh város közelében provokálták. Aguyen Thi Binh nyilatkozata A felszabadító erők betartják a tűzszünetet Párizsból jelenti az AFP és az AP. Aguyen Thi Binh aszszony, a DIFK külügyminisztere a francia televízió második csatornáján közvetített intterjújában nyomatékosan aláhúzta: a DIFK kötelezte magát arra, hogy lelkiismeretesen betartja a vietnami békemegállapodás összes cikkelyeit, katonai és politikai rendelkezéseit Megerősítette, hogy a tűzszünetet a saigoni fegyveres erők szegték meg, amelyek nem tartották tiszteletben a megállapodás rendelkezéseit. „Alighogy meghirdették a tűzszünetet — hangsúlyozta Binh asszony —, Thieu felszólította csapatait, hogy ne alkalmazzák komolyan és szigorúan rendelkezéseit.” Arra a kérdésre, vajon Vietnamban harmadik háború kezdődött-e, a DIFK külügyminisztere így válaszolt: „Nemrég írtuk alá a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló megállapodást, s ezt nem azért tettük, hogy új háborút kezdjünk.” Spiro Agnewnak, az Egyesült Államok alelnökének saigoni kijelentését kommentálva, amely szerint az amerikai kormány a saigoni kormányt ismeri el Dél-Vietnam egyetlen törvényes kormányának, Binh asszony azt mondotta: e kijelentés „nincs összhangban a békemegállapodás szellemével, amely elismerte, hogy Dél-Vietnamban két kormány, két fegyveres erő és két ellenőrzési övezet van”. A DIFK külügyminisztere emlékeztetett arra, hogy kormánya javasolta: a tűzszünet hatálybalépését követő hat hónapon belül szervezzék meg a választásokat, de Saigon még nem fogadta el ezt az időpontot. Heath Washingtonba érkezett Washingtonból jelenti a Reuter és a UPI: Edward Heath brit miniszterelnök Sir Alec Douglas-Home külügyminiszter társaságában Washingtonba érkezett, hogy kétnapos tárgyalásokat folytasson Nixon elnökivel. Az elnök második beiktatása óta Heath az amerikai főváros első magas rangú vendége. Angol és amerikai hivatalos körökben arra számítanak, hogy a ma kezdődő csúcstalálkozó fő témái a kibővült Közös Piac és az Egyesült Államok kereskedelmi-gazdasági kapcsolatai, valamint az európai biztonság megerősítésére irányuló két sokoldalú értekezlet lesz. A kétnapos tárgyalást bizonyos fokig az év folyamán sorra kerülő világkereskedelmi és pénzügyi konferenciák nyitányának tekintik. Újabb egyéni terrorgyilkosságok Észak-Írországban Patak Károly, az MTI londoni tudósítója jelenti. Az UDA, az északír unionisták 50 000 tagú fegyveres szervezete visszavonta azt az ígéretét, hogy ezentúl megakadályozza a többi fegyveres unionista egylet tagjainak egyéni terrorcselekményeit. Közvetlenül ezután, szerdára virradóra a protestáns kivégzőosztagok meggyilkoltak egy katolikus kamaszfiút. Alig pár órával azután, hogy a rendőrök egy Belfast környéki parkban megtalálták a gyermek csuklyás tetemét, rábukkantak még egy meggyilkolt, 17 éves katolikus fiú holttestére. Belfastban ilyenformán 24 óra leforgása alatt öt ember esett áldozatul az egyéni terrornak. A rendőrség legújabb adatai szerint Észak-Írországban az idén már 13 ember halt meg az egyéni, szektás gyilkosságok áldozataként. A merényletek kétharmad részben a katolikus munkások, demokraták, s most legújabban fiatal fiúk ellen irányulnak. Az UDA három hete bejelentette, hogy leszámol az egyéni gyilkosságok tetteseivel, akár katolikusok, akár protestánsok. A szervezet alvezére és szóvivője, Tommy Herron kedd este ezt az ígéretet vonta vissza. Kijelentette, hogy a szervezet „nem képes fékentartani a protestáns szélsőségeseket”, akiket az IRA bombamerényletei provokálnak. (Helsinki, ADN) Befejezte munkáját az Interparlamentáris Uniónak az európai biztonsággal és együttműködéssel foglalkozó helsinki konferenciája. Magyar Vizel ir Irabul«» védelmi lanártanuf tialardsítái Jordán,a hozzá fiarust a keleti front úriszen césébe Kairóból jelenti az MTI. Sazli egyiptomi vezérkari főnök, az Arab Liga katonai főtitkárhelyettese komolynak és gyümölcsözőnek minősítette az arab külügy- és honvédelmi miniszterek kairói tanácskozását, de csak a jövő mutatja meg a védelmi tanács ülésén elfogadott, titkos és nyilvánosságra hozott határozatok valóságos értékét. A határozatokat ugyanis — köztük a védelmi tanács által elfogadott közös katonai tervet — az arab kormányok elé terjesztik jóváhagyásra, majd ismét találkoznak az arab vezérkari főnökök, hogy összegezzék a tagállamoktól beérkezett véleményeket és a felszabadítási terv végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségvállalásokat. A védelmi tanács határozata leszögezi, hogy valamennyi arab állam szabad kezet kap azoknak a pénzügyi és katonai eszközöknek a meghatározásában, amelyekkel hozzájárulnak a közös terv megvalósításához. A tanácskozás legjelentősebb fejleménye kétségkívül az volt, hogy Jordánia beleegyezését adta a keleti front újjászervezéséhez, s ennek eredményeként Ahmed Iszmail egyiptomi hadügyminisztert az egyiptomi, szíriai és a jordániai front közös főparancsnokává nevezhették ki. Kuvait, Szaúd-Arábia, az Arab Emirátusok Szövetsége, Algéria, Marokkó és Katar vállalta, hogy pótlólagos támogatást nyújt a szíriai front megerősítéséhez. A védelmi tanácsnak egyelőre nem sikerült elérnie, hogy a Palesztinai ellenállási mozgalom egységei visszatérhessenek Jordánia területére, s a keleti front újjászervezése keretében onnan folytathassák fegyveres akcióikat. Továbbra is nyitott kérdés, hogy el tudják-e hárítani az akadályokat a visszatérés útjából, s teljesítheti-e az ellenállási mozgalom a közös katonai tervből ráháruló feladatokat. Alton izraeli miniszterelnök-helyettes és Dajan hadügyminiszter nyilatkozatai arról tanúskodnak, hogy Izraelt nyugtalanítja a keleti front újjászervezésének terve és a gerillatevékenység felújításának lehetősége. A két politikus az izraeli stratégia módosításával fenyegette meg Jordániát, amennyiben az valóban felzárkózik az egyiptomi —szíriai fronthoz és engedélyezi a gerillacsoportok viszszatérését. A különbéke útját egyengető Husszein király korábban több ízben kijelentette, hogy országa nem visel többé háborút Izrael ellen. Kairói megfigyelők szerint nincs kizárva, hogy a jordániai magatartás váratlan módosulása csupán taktikai jellegű, s inkább egy esetleges politikai rendezés kilátásaival függ össze, mintsem a katonai megoldás gyakorlati támogatásával. Az Al Ahram kommentárja szerint az arab államok kezdik megérteni a közel-keleti helyzet veszélyességét és az összehangolt akció fontosságát. — Ha azonban ezúttal is visszatáncolunk az elfogadott határozatoktól, akkor senki sem hisz nekünk többé, senki nem vesz bennünket komolyan — állapítja meg a kommentár. Feltűnést keltő változás, hogy a védelmi tanács üléséről kiadott közleményekben nem esik szó arab csúcstalálkozó összehívásáról, holott az értekezlet előtt a tanácskozás egyik fő céljaként említették. Aziz Szidki méltatta a szovjet-egyiptomi együttműködési egyezményt A Szovjetunió és az Egyiptomi Arab Köztársaság gazdasági és műszaki együttműködéséről szóló egyezmény aláírásának 15. évfordulója alkalmából Aziz Szidki miniszterelnök nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának. A nyilatkozatában hangsúlyozta : Az 1958 januárjában, Moszkvában aláírt egyezmény az első gazdasági és műszaki együttműködési megállapodás volt Egyiptom és a Szovjetunió között. Az egyezmény értelmében a Szovjetunió hitelt nyújtott Egyiptomnak az ország ipari fejlesztéséhez. Az egyezmény nyitotta meg a két ország eredményes együttműködésének kibontakozását minden területen. Az elmúlt tizenöt esztendőben számos egyéb együttműködési egyezményt is aláírtunk. A megállapodásokat teljesítettük és ennek révén kiemelkedő eredményeket értünk el. Mindenekelőtt létrejött egy nagy teljesítményű ipari bázis, amelynek révén gyökeresen megváltozott az ország gazdasági szerkezete: Egyiptom agrárállamból ipari-agrár állammá vált. „Ha nem lett volna a Szovjetunió segítsége, Egyiptom nem tudott volna olyan nagy ugrást tenni gazdaságának fejlesztésében. Az egyiptomi gazdasági fejlődés arányait példaképnek tekintik arra vonatkozóan, milyen sikereket érhetnek el ezen a területen a fejlődő országok” — mondta nyilatkozatában Aziz Szidki. Pompidou ősszel Kínába látogat Párizsból jelenti az AFP és a UPI. Georges Pompidou francia köztársasági elnök Tung Pi-vunak, a Kínai Népköztársaság ügyvivő elnökének és Csou En-lajnak, a Kínai Népköztársaság államtanácsa elnökének meghívására 1973. szeptember 11-től hivatalos látogatást tesz a népi Kínában — közölték szerdán az Elysée-palotában. Februárban ülést tartanak a Varsói Szerződés honvédelmi miniszterei 1973 februárjában Varsóban tartja soron következő ülését a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszteri bizottsága. Az ülésen a Varsói Szerződés katonai szervei mindennapi tevékenységének kérdéseit vitatják meg. A külpolitika hírei (Brioni, Tanjug) Tito jugoszláv köztársasági elnök szerdán Brioniban fogadta Vaarvik norvég külügyminisztert és hosszabb baráti megbeszélést folytatott vele. O (Bonn, ADN) Az NDK és NSZK kormányának képviselőiből határbizottság alakult szerdán Bonnban, amely felülvizsgálja a két ország közti határok jelzéseit és kidolgozza a határvonalakkal kapcsolatos dokumentációt.C (Vatikánváros, AFP) A Vatikán és Ciprus kormánya elhatározta, hogy apostoli nunciusi, illetve nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatra lép egymással. O (Oslo, TASZSZ) Norvégiában megkezdődött a NATO „Viking Pajzs 73” fedőnevű hadgyakorlata.O (Singapore, AFP) A singapore-i kormány bejelentette, hogy diplomáciai kapcsolatot létesít az NDK-val. Hasonló megállapodást jelentett be Etiópia kormánya is. SZINES KÉPES HETILAP MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Csütörtök, 1973. február . Bonni hétköznapok A BUNDESTAGBAN az elmúlt héten véget ért a parlamenti vita a kormányprogram fölött, s az SPD-FDP-koalícióra most már kevésbé látványos, de nem kevésbé fontos feladatok megoldása vár. Ezek nem állnak majd annyira a nemzetközi események előterében, mint annak idején a moszkvai és a varsói tárgyalások, vagy a két német állam kormányfőjének erfurti, illetve kasseli találkozója, de mérhető lesz rajtuk, hogyan felel meg a kormány a választók november 19-i bizalmának. Melyek ezek a feladatok? Mindenekelőtt a külpolitikai folyamatosság jegyében át kell ültetni a gyakorlatba a Német Demokratikus Köztársasággal kötött alapszerződést, miként a szocialista Németország is az egyezmény életbe lépésén fáradozik. A soron következő lépés az alapszerződés ratifikálása és tartalommal való kitöltése. Az NSZK kormányára nagy feladat és felelősség hárul azután az európai biztonsági és együttműködési értekezlet sikerének előmozdítása terén. Rendeznie kell kapcsolatait a többi szocialista országgal, miként azt Brandt kancellár kormánynyilatkozatában ugyancsak célkitűzésként jelölte meg. A nyugati szövetségi rendszerben is adódnak majd problémák, főként gazdasági téren, s bármennyire hitet tett a kormány az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatai mellett, nem kerülheti el a konfrontációt — ez vonatkozik a kibővített Közös Piac államaira is —, amikor majd az újabb érdekellentétek kerülnek napirendre. A „belső reformok kancellárjára” most belpolitikai téren is hétköznapi gondok várnak. Brandt nem kívánja megváltoztatni a társadalmat és berendezkedését, mint például Steinrich Bell, a másik Nobel - díjas, vagy a szociáldemokrata ifjúsági szervezetek vezetői (Jusos). Az ő célkitűzése: megtartani, ami van, azon javítgatni, azt reformálni, továbbfejleszteni. A ma fennálló nyugatnémet társadalmi és gazdasági rendszer a kereszténydemokrata CDU—CSU két évtizedes kormányzása idején alakult ki, 1949—1969 között Brandt 1969-ben, amikor kancellárrá választották, még az új reformok sorozatát ígérte, szinte „új párt” felé vett irányt a nyugatnémet belpolitika medrének hullámai között. Most, mintha visszariadna, Franz Josef Strauss a maga bomlasztó modorában írta a kancellár kormánynyilatkozatának margójára: „Felvételi kérelem a CDU-ba”. Brandt bizonyos téren valóban mintha átvette volna Adenauer egykori jelszavát: „Csak semmi kísérletezés!” Emiatt pártjának balszárnyával és az ifjúsági vezetőkkel az áprilisi kongresszuson nyilván több baja lesz, mint parlamenti ellenzékével. AZ ELLENZÉK jó ideig nem okozhat különösebb nehézséget, mivel a kormánykoalíció 46 szavazattöbbséggel rendelkezik a Bundestagban, a szövetségi gyűlésben. Legfeljebb a Bundesrat, a „felsőház” akadékoskodhat, ahol a kereszténydemokrata CDU—CSU egyelőre még egy szavazattöbbséggel fölülbírálhatja a törvényeket. (21:20 az arány az SPD—FDP küldötteivel szemben.) Ez a fölülbíráló szerv azonban legfeljebb késleltetheti, de meg nem akadályozhatja a kormány célkitűzéseit Tanúsítja ezt a „keleti szerződések” ratifikálása az elmúlt esztendőben, pedig akkor az SPD—FDP alig egy-két szavazattöbbséggel, majd annyival sem rendelkezett a törvényhozás házában. A Bundesrat összetétele egyébként meghaladott képlet, még a korábbi tartományi választások eredményeként állt össze. Az erőviszonyok itt előreláthatóan ugyancsak megváltoznak, mihelyt olyan szövetségi tartományban járul az urnákhoz a lakosság, ahol mind ez ideig a kereszténydemokraták voltak többségben. Ebben az évben azonban az NSZK tíz tartományának egyikében sem rendeznek választásokat. A Brandt —Scheer-kormánynak ezért — kül- és belpolitikájában egyaránt — számolnia kell a Bundesrat esetleges elutasításával. NAGYOBB VISZÁLYOKRA a jelek szerint valószínűleg nem a kormány és az ellenzék, hanem az egyes pártok és pártszövetségeken belül kerülhet sor. Az SPD-ben és a CDU- ban, azután a CDU és a CSU között, de a kormánykoalícióban sem teljes minden téren az egyetértés. A szövetségesek kölcsönösen elégedetlenek egymással. Még a választás talán legnagyobb nyertese, a liberális FDP sem mentes a belső ellentmondásoktól, hát még a vesztesek! Helmut Kohl, Rajnavidék-Pfalz miniszterelnöke már bejelentette igényét a CDU elnökségére. 1971 szeptemberében a párt saarbrückeni kongresszusán egyszer már javasolta, hogy válasszák szét a pártelnök és a kancellárjelölt funkcióit. Akkor alulmaradt Barzellel szemben. Most azonban változott a helyzet. A választási vereség után Barzel aligha tarthatja meg a kettős, sőt hármas vezérséget (ide számítva a CDU—CSU parlamenti csoportjának elnökségét). A pártkongresszust azonban csak ősszel hívják össze Hamburgba, addig talán lesz elég idő a belső harc megvívására. A kormányprogram fölötti vita talán éppen e belső vajúdások miatt nem váltott ki olyan viharokat, mint amilyenek korábban rázkódtatták a Bundestag falait. A szenvedélyek csak egyszer lobbantak fel, amikor Egon Bahr államminiszter tartotta „szűzbeszédét”. A volt kancellári államtitkár ugyanis egy közbekiáltásra megjegyezte: az ő kötelessége az alkotmány értelmében az, hogy az NDK képviselőivel tárgyaljon. Nem pedig az, hogy „a Bundestag minden képviselőjével tanácskozzék”. Nem volt szerencsés fogalmazás, hiszen egy miniszter vagy államtitkár számadással tartozik a törvényhozás valamenynyi tagjának. Az ilyen elszólás egyéb körülmények között nem okoz feltűnést a bonni parlamentben, az ellenzék most azonban kapva kapott az alkalmon, végre valamibe beleköthetett. Támadási felülete egyébként nagyon korlátozott volt. Részben azért, mert a kormányprogram belpolitikai téren eléggé általános célkitűzéseket tartalmazott, részben pedig maga sem rendelkezik megfelelő ellenjavaslatokkal és koncepcióval. A VESZÉLYT, amit ez a kormánynyilatkozat mégis tartalmazott az ellenzék szempontjából, Strauss ismerte fel elsőként. A bajor pártvezér a többieknél nagyobb tapasztalattal rendelkezik, hogy azonnal megállapítsa: merről fúj a szél. Miközben a CDU-CSU képviselői majdhogy nem álmosan hallgatták a programot és a vitát a stabilitásról, a környezetvédelemről, az egészségügy és a közoktatás megjavításáról, a telekspekuláció megfékezéséről, sőt még a munkavállalók részvételéről is az üzemek irányításában — hiszen semmiről sincs kidolgozott terv, amit komolyan ellenezni lehetne —, a CSU elnöke ráébredt, hogy az SPD— FDP lényegében a lakosság ama „középrétegének” a támogatásával igyekszik tartósítani uralmát, amelynek a CDU— CSU korábban két évtizedes kormányzását köszönhette. Csakhogy azóta sok minden fejlődött, módosult a szemlélet, a régi helyét az „új közép” foglalta el. Aki valaha a „régi középen” politizált és ott megrekedt, az ma már konzervatívnak és jobboldalinak számít. Valósággal egy új Strauss lépett a szószékre. Kijelentette, hogy az ellenzék is elutasítja az „öncélú kapitalizmust”. Nagy volt a megrökönyödés a CDU—CSU padsoraiban. Csak utólag jöttek rá, hogy a nagy taktikus miért forgat köpenyt. Ez volt a bonni parlament vitájának talán legjellemzőbb eseménye. De a vita igazán akkor dől fel, amikor részleteiben napirendre kerül a problémák megoldása. Vámos Imre $ (Washington, MTI) A Demokrata Párt watergate-i főhadiszállásán elkövetett betörésben, lehallgató készülékek elhelyezésében és más vádpontokban bűnösnek találta az esküdtszék Liddy-t és McCord-ot, Nixon elnök újraválasztási bizottságának két tisztségviselőjét.