Magyar Nemzet, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-16 / 63. szám
Péntek, 1973. március 1. Magyar Nemzet Március 15. évfordulóját ünnepelte az ország Ifjúsági nagygyűlés a Múzeum-kertben Csütörtökön országszerte megemlékeztek az 1848-as polgári demokratikus forradalom és szabadságharc 125. és Petőfi Sándor születésének 150. évfordulójáról. A fiatalok megkoszorúzták azokat az emlékműveket, amelyek az egy és negyed századdal ezelőtti március 15-e kiemelkedő eseményeinek helyét jelölik, s a forradalmi ifjúsági napok rendezvényeinek sorozatán méltatták a dicső elődöket. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága ifjúsági nagygyűlést rendezett a Múzeum-kertben, ahová már kora reggel vörösnyakkendős úttörők, kokárdás diákok ezrei igyekeztek. Tíz órakor felhangzott a Himnusz, majd Koncz Gábor színművész, a Vígszínház tagja szavalta el a Nemzeti dalt. Dr. Gombár Józsefnek, a KISZ központi bizottsága titkárának megnyitó szavai után Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke mondott ünnepi beszédet Kállai Gyula ünnepi beszéde — Történelmi emlékhelyeink legbecsesebbjei közé tartozik ez a tér, a Nemzeti Múzeum előtt — kezdte beszédét Kállai Gyula. — Egy és egynegyed százada, március 15-én sodró erejű, forradalmi népgyűlést tartottak itt. — Több mint tízezren sereglettek össze, egyetemisták, pesti munkások, polgárok s a József-napi vásárra feljött parasztok. A gyűlésen a szabad magyar sajtó első termékeit osztogatták, Petőfi, Jókai, Vasvári állott a nép előtt és közösen tették le az esküt: Rabok tovább nem leszünk! Innen indult el a fellelkesült tömeg, hogy kiszabadítsa börtönéből Táncsics Mihályt, aki egy személyben testesítette meg a Jobbágyság, a munkásság, a nép sorsát átérző értelmiség legjobb törekvéseit. Történelmünk fordulópontja — Március 15-ét a haladásért és a nemzeti függetlenségért vívott évtizedes belső harcok előzték meg, amelynek olyan kiemelkedő harcosai voltak, mint a magyar jakobinusok, Kölcsey és Vörösmarty, Széchenyi és Wesselényi, Eötvös József és a fiatal Kossuth. A forradalom közvetlen kitörését siettette a forrongó Európa. Februárban Párizs utcáin lángolt fel a forradalom, amelynek vezető ereje már a munkásosztály volt Március 13-án Bécs népe kelt fel, s 15-én már Pest következett. De az egész Európán végigfutó tűz nem állt meg Pesten sem: 18-án Berlin, majd az olasz városok felszabadulásra vágyó tömegei indultak rohamra a zsarnokság ellen. — Március 15-e nemzeti történelmünk egyik fordulópontja. Az 1848-as törvények, közötte a jobbágyok felszabadítása, a honvédsereg megalakulása, Kossuth toborzó útjai, a győzelmes hadjáratok és elkeseredett küzdelmek, a Habsburg-ház trónfosztása, a Függetlenségi Nyilatkozat elfogadása nyitánya volt annak az új korszaknak, amelyben, ha rövid időre is, de megvalósult nemzeti függetlenségünk. E forradalmi tettek megnyitották népünk előtt a társadalmi felemelkedés útját. Az 1848— 1849-es forradalom és szabadságharc egyik tanulsága, hogy a nemzeti függetlenség és a társadalmi haladás ügye elválaszthatatlan egymástól. E célok mellett népünk akkor is kitartott, amikor körülöttünk kihunyt a forradalom lángja, s Európa újra lecsendesült. Ez a végső helytállás emelte népünket az európai népek élvonalába. — 1848. március 15-től a világosi fegyverletételig mindössze 17 hónap telt el, amely bővelkedett drámai fordulatokban, s különösen befejeződése volt tragikus. A csatamezőn elesett Petőfi Sándor, az agyonlőtt miniszterelnök, a kivégzett honvédtábornokok emléke, a bebörtönzöttek, a büntetésből a császári seregbe besorozott negyvenezer honvéd, az emirációba kényszerült Kossuth, Teleki László és soksok igaz hazafi szenvedése csak hitelesítette és elmélyítette a forradalom és szabadságharc eszméinek szépségét, igazságát és erejét. Forradalmi örökségünk — Nemzeti történelmünk másik nagy tanulságával szintén 1848—49 gazdagított bennünket. A szabadságért és a haladásért vívott harc akkor sem hiábavaló, ha átmeneti vereséggel végződik. Ez a nem egészen másfél esztendő olyan mély nyomot hagyott népünk lelkében, emlékezetében, amelyet kitörölni soha többré nem lehetett. Kossuth, Petőfi, Táncsics forradalmi szellemének tényleges örökösei mindenkor a munkások, parasztok, haladó gondolkodású írók, művészek, értelmiségiek voltak. Ők gondoskodtak arról, hogy 1848 márciusának tüze tovább lobogjon. A legmeggyőzőbb példa erre, hogy a második világháború idején, a nemzetet fenyegető katasztrófa árnyékában, a fasizmus és a háború elleni harc hívei és irányítói nyúltak e forradalmi hagyatékhoz. A fasizmus ellen, a háborúból való kilépésért, a Szovjetunióval és a haladó népekkel való barátság mellett a legnagyobb és leghatásosabb demonstráció ez időben az 1942- ben megalakult Történelmi Emlékbizottság rendezésében Petőfi szobránál zajlott le. Mint 1848-ban, 1942-ben is az európai reakció legveszedelmesebb ereje, ezúttal a népek függetlenségét fenyegető hitleri fasizmus ellen folyt a harc. Ezt fejezte ki a tömegek elemi erejű követelése: Le a fasizmussal! Le a háborúval! Éljen a független, szabad, demokratikus Magyarország! — 1848 hagyományainak nagy, mozgósító ereje volt a felszabadulás után is, amikor népi demokratikus államrendünket megalkottuk és megerősítettük. A felszabadulás után az első nemzetgyűlés Debrecenben, ugyanabban a helyiségben, a kollégium oratóriumában ült össze, ahol 1849-ben a Függetlenségi Nyilatkozatot elfogadták. — A felszabadulás után három évvel köszöntött ránk 1848 századik évfordulója. A fiatal népi demokrácia e nagy ünnepére készülve újjá alakult és kiegészült a Történelmi Emlékbizottság. A Kiskőrösön, Monokon és Ácsteszéren megrendezett nagygyűlések tanúsították, hogy tisztán és hamisítatlanul kívánják vállalni Petőfi, Kossuth, Táncsics örökségét. Az ünnepségek kiemelkedő eseménye volt, hogy a Szovjetunió azokat a zászlókat, amelyeket békés szándéka demonstrációjaként 1941-ben visszaadott, a centenáris ünnepségeken, ezen a téren másodszor, most már közvetlenül a forradalmi magyar nép kezébe adta át. Természetesen a felszabadulás utáni helyzetben nem volt elegendő csupán a 48-as eszmék felelevenítése. 1848 és 1945 között csaknem száz esztendő telt el. Időközben a világon új eszmék születtek s jutottak diadalra. Marx és Engels — akik az 1848-as szabadságharc hőseinek kortársai voltak, s akik a magyar nép küzdelmét mély rokonszenvel, nagy figyelemmel kísérték és igen nagyra értékelték — egy új társadalmi rend elméleti alapjait rakták le, amely századunkban vált diadalmas valósággá. Akkor a polgári átalakulás jelentette a társadalmi haladást, most a polgári társadalom megdöntését és a szocializmus felépítését követelte tőlünk a történelem. A munkásosztály a fasizmus és a háború ellen, majd a népi demokráciáért és a szocializmusért küzdve magáévá tette az 1848—49-es programot is, megtisztította a későbbiek során rárakódott reakciós torzításoktól és diadalra vitte. Ebben a harcban vált ez a történelmi örökség a munkás-paraszt és értelmiségi tömegek közkincsévé. Ebben a harcban lett a magyar kommunista mozgalom nemzeti erővé, a magyar nemzet hivatott vezetőjévé. E fejlődés következménye, hogy két dicsőséges, de elbukott kísérlet — az 1848—49-es és az 1919-es forradalom után —, 1945-ben a szabadság és a haladás ígérete végre beteljesedett. Néztünk testvéri szövetségben a Szovjetunióval és a szocialista országokkal újra, s most már következetesen és véglegesen a társadalmi haladás élvonalába került. Jogos nemzeti büszkeségünk, hogy Magyarország ma a haladó népek családjának megbecsült tagja és segíti, támogatja mindenütt a világon azokat a népeket, amelyek szabadságukért, nemzeti függetlenségükért, a haladásért és a békéért küzdenek. Az ifjúság feladata — Március 15-e az egész magyar nép ünnepe, de mindenekelőtt az ifjúságé, hiszen ezen a napon a korabeli ifjúság színe-virága szólt bele a történelembe. — Petőfi Sándor, aki pontosan megfogalmazott költői hivatásának tekintette, hogy lángoszlopként járjon elöl, s vezesse népét, itt, ezen a helyen joggal úgy érezhette: teljesítette küldetését. Vannak, akik azt képzelik: — Petőfi helyzete könnyű volt. Látta mi a teendő, s azt cselekedte. Akik így vélekednek, megfeledkeznek arról, hogy ezt a tiszta határozottságot ő sem kapta olcsón a sorstól. Sőt, nagyon is megküzdött érte! Nemcsak szerette, de ismerte népét. A forradalmi eszméknek nemcsak szenvedélyes, de jól képzett harcosa volt. Kortársai közül kevesen láttak olyan élesen, s voltak olyan kérlelhetetlenek a harcban, mint ő. Abban, hogy mindig igaz emberként, forradalmárként cselekedett, a nép szeretete, kora haladó eszméinek mély ismerete, látnoki tehetsége vezérelte. — Ezek a nemes emberi tulajdonságok: a tiszta emberség, a becsület, a következetesség, a haladó eszmék iránti fogékonyság, a nép szenvedélyes szeretete azonban nincs egyetlen korszakhoz vagy történelmi helyzethez kötve. Erre ma is nagy szükség van. Aki erre kötelezi el magát, a saját világában ugyanígy teljesítheti vállalt feladatát. Igaz, vannak korok, amikor ez súlyos következményekkel jár. Ez jutott osztályrészül az 1848—49-es forradalom hőseinek is. Ám nem kell ilyen messzire visszamennünk történelmünkben. Elegendő, ha azoknak a mártíroknak az emlékét idézzük, akik a fasizmus hosszú és emberi önérzetét tipró súlyos korszakában vállalták a küzdelmet eszméikért. A mi generációnk legjobbjai: Rózsa Ferenc, Schönherz Zoltán, Ságvári Endre, Bajcsy-Zsilinszky Endre azért harcoltak, azért áldozták életüket, hogy eljöjjön a béke, az alkotó munka korszaka. — Öröm azzal a tudattal végignézni az önök derűs, fiatal seregén, hogy az itt összegyülekezettek már nem tudják és nem is fogják soha megtudni, mit jelent elnyomatásban és üldöztetésben élni. — A nép szeretetét, a helytállást most másként, elsősorban munkával, tanulással kell igazolniuk. Bizonyára akadnak, akik ezt nem érzik elég vonzónak, nagyszerűnek és felemelőnek. Pedig a béke, az építés munkája — ha tetszik: romantikája — méltó leginkább az emberhez. Hatni, alkotni. Méltóan a tradíciókhoz — Március 15-e nem egyszerűen csak ünnepi alkalom a szocializmust építő Magyarországon. 1945 óta a magyar munkásosztály, a magyar dolgozók március 15-e forradalmi eszméire nemcsak emlékeznek, hanem cselekedeteikkel vállalják is ezt a történelmi örökséget. Március 15-e jelentős szerepet tölt be nemzeti önismeretünk erősítésében, népünk történelmi tudatának és szocialista hazafiságának gazdagításában is. A sors véletlenje úgy hozta, hogy március 15-ét követi március 21-e, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulója, majd április 4-e, népünk teljes és végleges felszabadulásának ünnepe. E nagy sorsfordulók számunkra történelmileg és érzelmileg is így kapcsolódnak össze. — Népünk történetének ezen az emlékhelyén, a nagy korok nagy eseményeire viszszatekintve, ünnepélyesen fogadjuk meg, hogy azok a fejezetek, amelyeket mi most írunk és írni fogunk, a legjobb tradíciókhoz méltóak, szépek és dicsőségesek lesznek. — Fogadjuk, hogy hűségesen szolgáljuk hazánkat, a Magyar Népköztársaságot! — Fogadjuk, hogy állhatatosan dolgozunk a szocializmus teljes felépítésén! — Fogadjuk, hogy mindenkor áldozatkészen támogatjuk a szabadságukért, függetlenségükért, a békéért harcoló népeket! — Éljen március 15-e! — fejezte be nagy tapssal fogadott beszédét Kállai Gyula. Az ünnepi beszédet követően koszorúkkal díszítették a március 15-i eseményeknek emléket állító márványtáblát. A népfront koszorúját Kállai Gyula és Szentistványi Gyuláné, az országos tanács titkára, az ifjúsági szövetség koszorúját dr. Gombár József és Csillik András, a KISZ budapesti bizottságának első titkára helyezte el. Virággal díszítették az emléktáblát a budapesti ÁKISZ- szervezetek és úttörőcsapatok küldöttei is. Az ifjúsági nagygyűlés a Rákóczi-induló hangjaival ért véget. Koszorúzás a Petőfi-szobornál Koszorúzási ünnepséget tartottak délelőtt a Március 15-e téri Petőfi-szobornál is. A fellobogózott téren ifjúgárdisták álltak díszőrséget, a Himnusz hangjai után a Hazafias Népfront budapesti bizottsága nevében Korpát Jánosné, és dr. Forgács Tibor alelnökök koszorúztak. A KISZ budapesti bizottságának virágait dr. Alföldi Árpád titkár és Takács Istvánné, a budapesti úttörőelnökség elnöke helyezte el. Az ifjúkommunisták, az iskolák, tanintézetek képviselői virággal díszítették a Parlament előtti Kossuth-szobrot és a Duna-parti Bem-szobrot is. Március 15-éről bensőséges ünnepségeken emlékeztek meg az oktatási intézményekben, az általános és középiskolákban, a főiskolákon és az egyetemeken. Csütörtök délben a Parlament előtti Kossuth Lajos téren zenés őrségváltás volt az 1848—49-es szabadságharc és forradalom 125. évfordulója alkalmából felvont Állami Zászlónál. gyarapítani — ez a mi legfőbb és legszentebb kötelességünk! Eddig minden generációnak kijutott a munkából, a küzdelemből. Önök más, de semmivel sem könnyebb körülmények között a történelem eddigi legnagyobb tennivalóját kapták a sorstól osztályrészül: az önök előtt járó generációval együtt a szocializmus teljes felépítésén munkálkodhatnak. Eközben nem szabad megfeledkezniük arról sem, hogy a világon még száz- és százmilliók küzdenek az imperialista agreszszió, a gyarmati rendszer ellen nemzeti függetlenségükért, felszabadulásukért, hogy ők is elindulhassanak azon az úton amelyen járva mi már nagy eredményeket értünk el. Azt hogy az egyes népek életében ez a pillanat mikor következik be, nem tudjuk. Azt azonban kétségtelenül tudjuk, hogy korunk nagy társadalmi eszméjének diadalra juttatása, a kommunizmus megvalósítása elsősorban a mai ifjúság nagyszerű feladata. Ezt megteremteni tervek és álmok, munka és hősiesség nélkül lehetetlen. A forradalmi ifjúsági napok megnyitója Kecskeméten A március 15-i ünnepség az idén is egyben a forradalmi ifjúsági napok eseménysorozatának nyitánya volt A KISZ központi bizottsága és a Bács- Kiskun megyei KISZ-bizottság ezen a napon rendezte meg Kecskemét történelmi városközpontjában, a Kossuth-szobornál a forradalmi ifjúsági napok eseménysorozatának országos megnyitó ünnepségét. A mintegy nyolcezer kecskeméti diák és ifjúmunkás részvételével tartott nagygyűlésen a Himnusz hangjaira felvonták a forradalmi ifjúsági napok zászlaját, majd magyar ruhába öltözött lovas fiatalok s 1848-as „huszárok” dobpergés közepette 48-as zászlót vittek a Kossuth-szoborhoz. Ezután dr. Horváth István, a KISZ KB első titkára mondott beszédet. — Az idén már hetedszer köszöntjük forradalmi ifjúsági napokkal nemzeti múltunk nagy sorsfordulóinak jubileumát — hangsúlyozta egyebek közt. — A KISZ kezdeményezésére hagyománnyá vált, hogy együtt ünnepeljük 1848. március 15-ét, 1919. március 21-ét és 1945. április 4-ét. Évről évre a magyar fiatalok százezrei idézik fel a múltat, hogy erőt és biztatást merítsenek népünk forradalmi és osztályharcos hagyományaiból. A forradalmi ifjúsági napok országos megnyitója egésznapos programmal folytatódott Kecskeméten. A város filmszínházai vendégül látták a fiatalokat, akik találkoztak a „Petőfi 73” című új film alkotóival is. Kiskőrösön, a költő szülővárosában a város és a járás ifjúsági, továbbá a „Szóljatok szép szavak Petőfi Sándorról” országos irodalmi vetélkedő döntőjén részt vevő fiatalok megkoszorúzták Petőfi szobrát. Kiskunfélegyházán, Petőfi gyermekéveinek városában kétnapos úttörőtalálkozó kezdődött. A nap kiemelkedő délelőtti eseményei sorába tartozott a hagyományos koszorúzási ünnepség a pákozdi 1848-as emlékműnél A ritkás hóesésben mintegy kétezer Fejér megyei fiatal állta körül a nevezetes csata emlékét őrző obeliszket. Szabolcs-Szatmár megye székhelyén — Nyíregyházán — a költő nevét viselő kertben felavatták Petőfi Sándor szobrát, Vigh Tamás szobrászművész alkotását Zalaegerszegen Csányi Lászlónak, Kossuth közlekedési miniszterének, a szabadságharc egyik mártírjának szobra előtt rendeztek ünnepséget Debrecenben a református nagytemplom előtt álló Kossuth-szobornál tartottak nagygyűlést. A Csongrád megyei ünnepségek közül kiemelkedett a sándorfalvai, ahol leleplezték Petőfi Sándor szobrát, Kelemen Kristóf szobrászművész alkotását. A forradalmi ifjúsági napok Heves megyei megnyitója s egyben a Heves megyei fiatalok legnagyobb szabású március 15-i ünnepsége a kápolnai csata színhelyén zajlott le. Kiemelkedő eseményre került sor Győrött, ahol felavatták a húszmillió forintos költséggel és széles körű társadalmi összefogással épült, Petőfi Sándor nevét viselő ifjúsági házat. A kaposvári fiatalok ünnepségén Varga Károly, a Hazafias Népfront Somogy megyei bizottságának titkára, országgyűlési képviselő emlékezett meg a tavaszi évfordulók jelentőségéről. A balatonboglári ünnepségen dr. Ortutay Gyula akadémikus mondott beszédet. Losonczi Pál látogatása Somogy megyében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön kétnapos látogatásra Somogy megyébe érkezett. Programját Nagyatádon kezdte, ahol a helyi konzervgyárat kereste fel. A vendéget a megyei, városi, illetve a járási párt- és tanácsi vezetők, valamint a konzervgyár vezetői köszöntötték. Losonczi Pál részt vett és felszólalt a Somogy megyei képviselőcsoport ülésén, melyet a konzervgyár tanácstermében tartottak Szokola Károlyné dr. elnökletével. A tanácskozáson beszámoltak a földtörvény gyakorlati alkalmazásának megyei tapasztalatairól, továbbá a közelgő tanácsválasztások politikai előkészületeiről. Az ülés végeztével az Elnöki Tanács elnöke és a képviselőcsoport tagjai megtekintették a gyárat. A kora délutáni órákban Losonczi Pál felkereste a csurgói Napsugár ipari szövetkezetet. Fordított időjárás: Északon meleg, Közép-Európában hideg Európa-szerte még mindig anticiklon befolyásolja az időjárást. Ez a magasnyomású légköri képződménnyel járó anticiklon a brit-szigetek és az Északi-, valamint a Keletitenger környékén száraz időt hozott; hatása még most is több ezer kilométeres körzetben érződik minden irányban, így Észak-Európában magasabb a nappali középhőmérséklet, mint Közép-Európában. Stockholmban például plusz 7 fokot Dánia legészakibb részén is szokatlanul meleget, plusz 8 fokot mértek csütörtökön. Az Észak-Európában uralkodó enyhe óceáni légtömegekkel ellentétben Közép-Európa időjárását a hideg kontinentális levegő befolyásolja. A hűvös időjárás hazánkat két oldalról közelítette meg: egyrészt északkeletről a Kárpátokon keresztül, másrészt megkerülve a Tátrát, északnyugatról, Sopron felől. A kettő összetalálkozásával felhőzet alakul ki, néhol kisebb csapadékkal, elsősorban az ország déli és nyugati részén, ahol még csütörtökön is hó, havas eső esett. Hazánkban a hőmérséklet több fokkal az évszaknak megfelelő átlag alatt van. A vasárnap este óta tartó havazás és hófúvások következtében nehéz helyzetbe került Bukarest és az ország számos déli, délkeleti megyéje. A fővárosban egyméteres hó hullott, amelyet orkánszerű vihar kavart fel, 2—3 méteres torlaszokat építve belőle. A szél villamos vezetékeket szaggatott le, fákat döntött ki és zavarokat okozott Bukarest áramellátásában. A közlekedés megbénult, vagy csak a legnagyobb nehézségek árán tartható fenn. A közellátásban és az ipari üzemek nyersanyaggal történő ellátásában szintén nehézségek keletkeztek. Az ítéletidő által sújtott megyékben a Román Kommunista Párt megyei bizottságai első titkárainak vezetésével helyi parancsnokságok jöttek létre. A központi parancsnokság szerda délután hozott határozata leszögezi, hogy valamenynyi munkaképes állampolgár köteles részt venni a központi parancsnokság és a helyi parancsnokságok által szervezett hóeltakarítási akcióban. Egy másik rendelet értelmében Bukarest és az érintett megyék útvonalain személygépkocsik további intézkedésekig nem közlekedhetnek. A legutóbbi jelentésekből kitűnik, hogy a román fővárosba vezető útvonalak többsége továbbra is járhatatlan. A hóvihar a falvak százait vágta el a külvilágtól. Az országutakon folyik a küzdelem a behavazott autók kimentéséért. Csütörtökön a havazást esőzés váltotta fel. Szakemberek szerint az időjárás felmelegedése nagyon veszélyes helyzetet teremthetne, mert a hirtelen olvadás csaknem bizonyosan áradásokat okozna. KEMÉNYKRÓMOZÁSI, HORGANYZÁSI ÉS NIKKELEZÉSI (matt, fényes) munkákat rövid határidővel VÁLLALUNK VASIPARI VÁLLALAT Nagykanizsa, Somogyi Béla út 2. Ügyintéző: PUSZTAI Telefon: 12—110