Magyar Nemzet, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

* teket tettünk, változatokat dol­goztunk ki a várható felada­tok végrehajtására.­­ Gazdaságpolitikánk fő irányvonala a társadalmi ter­melés hatékonyságának erőtel­jes növelése és ennek révén olyan ütemű fejlődés biztosí­tása, amely lehetővé teszi a la­kosság életszínvonalának rend­szeres növelését, életkörülmé­nyeinek és kulturális ellátott­ságának további javítását, a termelésnek a korszerűség kö­vetelményeivel összhangban álló fejlesztését, a nemzeti va­gyon jelentős gyarapítását. Mennyiség és minőség együtt !— Ehhez nem elegendő a termelés mennyiségi növelése, a minőség is fontos, ez együtt fejeződik ki a hatékonyságban. Társadalmi termelésünk haté­konysága az elmúlt két évben tovább nőtt, de ütemével nem lehetünk elégedettek. Figye­lembe véve a munkaerőhely­zetünket, örvendetes jelenség, hogy az ipari és mezőgazdasá­gi élőmunka termelékenysége a megelőző időszaknál gyor­sabb ütemben és a tervezett­nél is nagyobb mértékben emelkedett De még sok a ten­nivaló, különösen a beruházott vagyonnal, az álló- és forgó­eszközökkel való jobb gazdál­kodásban. Ezzel növelhetjük tartósan a munka társadalmi termelékenységét. — A korábbi évek elmara­dását még korántsem sikerült behozni, a munka termelé­kenységét tekintve, a szocia­lista országok sorában közé­pen foglalunk helyet. A legfej­lettebb kapitalista országokhoz képest pedig 10—15 éves el­maradásunk van. A termelé­kenység további növelésére nagy szükség, de lehetőség is van, amelyet komplex módon, a technika megújításával, a munka- és üzemszervezés ja­vításával, a vezetés színvona­lának emelésével és jobb mun­kafegyelemmel kell elérnünk.­­ A kormány egyik legfon­tosabb feladatának a beruhá­zási munka megjavítását te­kintette, és intézkedéseink ha­tására javulás következett­ be.­ A beruházások egészségtelenül gyors üteme mérséklődött, az 1972. évi beruházások az előző évihez képest összehasonlítha­tó áron számítva 2 százalékkal csökkentek. Továbbra sem megnyugtató a befejezetlen beruházások aránya. Számuk ugyan valamelyest csökkent, de a beruházások kivitelezése nem eléggé javult, nagyok a többletköltségek, a befejezési határidőknél késések mutat­koznak, elsősorban ezen okok következtében a befejezetlen beruházások száma, aránya még mindig igen magas. ■— A termelési célokat szol­gáló építkezések tervezésével kapcsolatban a beruházási te­vékenység növekedésének mér­séklése miatt helyenként ki­használatlan építőipari kapa­citások keletkeztek. Ez átme­netileg elkerülhetetlen. Az idén ez a kihasználatlanság már csökken. Az építőiparnak sok­oldalúan fel kell készülnie ar­ra, hogy a későbbi időszakban ismét nagyobb feladatokat kell megoldania. —A szocialista országokkal 1970—1971-ben kialakult kül­kereskedelmi passzívum 1972- ben megszűnt, a tőkésorszá­gokkal lebonyolított forgal­munkban pedig a tervezettnél jobban csökkent, együttesen számítva némi kiviteli többle­tünk keletkezett. Ez a kedvező változás szorosan összefügg az 1972. évi terv keretén belül tett — a gazdasági egyensúly, ezen belül a külkereskedelmi egyensúly megszilárdítására vonatkozó — intézkedésekkel. Javítani gazdálkodásunkat — 1971-ben a tervezettnél jobban nőtt az állami költség­­vetés hiánya, amely részben a tőkés világpiaci inflációból eredő áremelkedésekből, rész­ben a beruházási többletkölt­ségekből és a nem kielégítő gazdaságossággal működő vál­lalatok tervezettnél alacso­nyabb befizetéséből vagy tá­mogatásának növekedéséből adódott. Ezen változtatnunk kellett és változtattunk is, s az elmúlt évet a tervezett 3,2 mil­­liárddal szemben 2,6—2,7 mil­liárd forintos költségvetési hiánnyal zártuk.­­ Az országgyűlés által jó­váhagyott 1973-as költségveté­si törvényben ugyanennyi hiányt irányoztunk elő, figye­lembe kell venni azonban, hogy mind a bevételek, mind a kiadások mintegy 20 milliárd forinttal magasabbak a tava­lyinál. A hiány további csök­kentését segíteni kell ésszerű takarékossággal is.­­ A költségvetési egyensúly teljes megteremtése még to­vábbi évek feladata. Ennek fő útja gazdálkodásunk javítása és a gazdasági szerkezet terv­szerű fejlesztése. Ésszerűen és törvényes úton — tehát nem indokolatlan áremelésekkel — fokozni kell a vállalati jöve­delmezőséget, a költségvetési bevétel növelését. A biztonsá­gos államháztartás megfelelő tartalékok képzését kívánja meg. Ezek célja, hogy a nép­­gazdasági szempontból legfon­tosabb feladatok megvalósítá­sának menet közben felmerü­lő esetleges többletköltségeit, illetve az előre be nem tervez­hető kiadásokat ebből fedez­zük. A tartalékok célszerű fel­­használása nagyfokú fegyel­mezettséget, szigorú mérlege­lést követel meg. A jelenlegi helyzetben különösen fontos, hogy a tartalékokkal megfele­lően gazdálkodjunk.­­ Az egyensúlyi helyzet át­tekintése után a gazdaságos termelés fejlesztésének néhány időszerű kérdéséről szeretnék szólni. Noha valamelyest sike­rült visszaszorítani a gazdaság­talan termelést, még koránt­sem értünk el kielégítő ered­ményeket. Gazdasági ösztön­zőkkel, szükség esetén a köz­ponti beavatkozás eszközeivel is gyorsítani kell ezt a folya­matot. Az anyagi ösztönzés el­vének következetes érvényesí­tése mellett ne veszítsük szem elől a politikai meggyőzés, az erkölcsi ösztönzés nélkülözhe­tetlen fontosságát. A hatékonyság kulcskérdése . Az embereknek a szocia­lizmusért, hazájukért, üzemü­kért, szövetkezetükért érzett felelősségére az eddiginél is sokkalta bátrabban építsünk. Nem lehet feledni, hogy az ideológiai munka is termelési kérdés és az embereknek mon­dott okos, közvetlen szó nélkül a nyereségrészesedés vagy egyéb ösztönző sem igazi érték.­­ A hatékonyság növelésé­nek kulcskérdése, hogy a ter­melés szerkezetét mind az iparban, mind a mezőgazda­ságban fokozatosan oly módon alakítsuk át, hogy a hatéko­nyabb termelőágazatok gyor­sabban fejlődjenek, a gazda­ságtalan termelés pedig visz­­szaszoruljon.­­ Az ipar kedvező irányú szerkezeti átalakítását jelzi egyes ágazatoknak az átlagos növekedési ütemet lényegesen meghaladó fejlesztése, így pél­dául az 1971-es és 1972-es tény­­számok, valamint az 1973-as terv alapján, e három év alatt az ipari termelés mintegy 18 százalékos növekedésén belül a kőolajfeldolgozás 27 száza­lékkal, a földgáztermelés 29 százalékkal, a timföldgyártás 59 százalékkal, a műtrágyater­melés 29 százalékkal, a ce­menttermelés 23 százalékkal emelkedik. Széles körű összefogás — Az előrehaladás azonban — különösen, ha nemcsak az ágazatok egymáshoz viszonyí­tott fejlődési arányát, hanem az üzemeken belüli gyárt­mányösszetételt is vizsgáljuk — a kívánatosnál és a lehet­ségesnél lassúbb. A gyártmány­szerkezet korszerűsítésére irá­nyuló munka gyorsítása érde­kében széles körű összefogásra van szükség. Mind az irányító szerveknél, mind a vállalatok­nál az eddiginél több kezde­ményezésre, nagyobb határo­zottságra és következetességre számítunk.­­ A vállalatok munkájának célszerű fejlődését a kormány egyebek között azzal is segíti, hogy a Központi Bizottság ál­lásfoglalása alapján a közel­múltban határozatot hoztunk 50 gazdálkodó egység — 180 vállalat — tevékenységének megkülönböztetett figyelem­mel kíséréséről. Ezek a válla­latok állítják elő egész ipari termelésünk mintegy 55 száza­lékát, s az ipari export kéthar­madát. Itt összpontosul az iparban foglalkoztatott munka­erő fele, az ipar álló- és forgó­alapjainak jelentős része, to­vábbá itt valósulnak meg a központi fejlesztési programok, s az állami nagyberuházások. Ezeknek a nagyvállalatoknak — melyek egyike-másika egész iparágat képvisel — megha­tározó jelentőségük van a tár­sadalom, a gazdaság fejlődésé­re. —­ A megfigyelt vállalatok változatlanul az általánosan érvényes gazdaságirányítási rendszer keretei között működ­nek. Az általános tervezési és szabályozási előírások rájuk is egyértelműen vonatkoznak. A kijelölés önmagában nem je­lent jogcímet valamiféle kivé­teles elkopásra, költségvetési és hitelezési juttatásokra, men­tesítésekre, engedményekre.­­ Az a célunk, hogy a gaz­daságirányító szervek rendsze­resen és folyamatosan infor­mációkat kapjanak e vállala­tok működéséről, gazdasági helyzetéről, termelési, fejlesz­tési és üzletpolitikájáról, segít­sék a vállalatok hatékony mű­ködését, a népgazdasági érde­kek érvényesülését.­­ Az általánostól eltérő módszereket fogunk alkalmaz­ni az egyenként több ezer dol­gozót foglalkoztató, jelenleg hat, a későbbiek során valószí­nűleg nyolc-tízre szaporodó vállalat átszervezésére, korsze­rűsítésére, amelyeknél a ter­melési struktúra átalakításá­hoz szükséges anyagi eszközök kizárólag saját erőből nem biz­tosíthatók. A Minisztertanács határozata alapján a Gazda­sági Bizottság kijelölte az érin­tett vállalatokat. Ezek a Ma­gyar Hajó- és Darugyár, a Ganz-MÁVAG Mozdony-, Va­gon- és Gépgyár, ,a Csepel Autógyár, a Vörös Csillag Traktorgyár, a Hajtómű- és Felvonógyár, valamint a Be­ton- és Vasbetonipari Művek.­­ A változás végrehajtása nem könnyű és nem gyorsan megoldható feladat. Ezeknél a vállalatoknál az állóeszközök egy részének kicserélésétől, a munkaerők átképzésétől, átcso­portosításától kezdve a terme­lési feltételek átalakításáig, új technológia bevezetéséig, új termékek újszerű termelési módszerekkel történő előállí­tásáig sok mindenre szükség van. Központi segítséget és he­lyi erőfeszítéseket egyaránt igénylő, fokozatosan megold­ható feladatokról van szó. A központi fejlesztési programok . A népgazdaság termelési szerkezetének átalakításában jelentős szerepet töltenek be a központi fejlesztési programok, amelyek több gazdasági ágazat, igen sok üzem egybehangolt tevékenységét követelik meg. E programok kedvező ha­tása már a negyedik ötéves tervidőszakban jelentkezik. Az alapjaiban eredményes folya­matnak ezúttal csupán néhány problematikus oldalára kívá­nom a figyelmet ráirányítani. Hisz ezek megoldása közös fel­adat, s ebben is szükséges az egységes szemlélet. — Energiagazdálkodási kon­cepciónk szerint gyors ütemű a szénhidrogének előretörése és csökken a szénfelhasználás aránya. Nagy könnyítést jelent a lakosságnak, hogy a háztar­tások jelentős részében korsze­rű fűtőanyagot használnak. Már mintegy másfél millió olajkályhát működtetnek és a háztartások 60 százalékában gázt használnak. Ez kétségte­lenül nagyon örvendetes jelen­ség. Ám azt is látjuk, hogy a tüzelőanyag-felhasználás átál­lításában hibák is történtek, elsősorban az ipari üzemek­ben túlságosan előreszaladtak, a széntüzelést ott is abbahagy­ták, ahol az ma még nem meg­engedhető, s a technológiai fo­lyamat nem feltétlenül teszi szükségessé. A népgazdasági érdekeket mellőző átállással most felesleges kiadásokat, be­ruházási feszültségeket, ellátá­si gondokat okoznak, olyan, a dolgozó emberek ezreit érintő szénbányászati problémákat, amelyeknek megoldása gyak­ran kormányzati döntést, köz­belépést tesz szükségessé. — Energiahelyzetünk nem könnyű, még az épülő és a továbbiakban tervezett jelen­tős kapacitású atomerőmű­vek építése után is nagyon megfontolt, takarékos gazdál­kodást követel. — Sok milliárd forint értékű beruházás szükséges a növek­vő energiaigények kielégítésé­hez, mind a hazai energiafor­rások kihasználásához, mind az elkerülhetetlen import biztosí­tásához. A jó irányt sem lehet megalapozatlan gyorsasággal követni, körültekintőbben kell eljárni az energiagazdálkodás­ban. Előfordulhat, hogy a ter­melés területén ott, ahol a szénhidrogének felhasználásá­ban előreszaladtak, vissza kel állítani a széntüzelést. Eredeti elhatározásunknak megfele­lően elsősorban a lakosság gáz- és fűtőolajigényeinek kielégí­tését, valamint a petrolkémiai ágazat gyors fejlesztését bizto­sítjuk, ezt követően kerülhet csak sor a belföldi adottságo­kat és a lehetséges importot is figyelembe véve az ipar fűtő­anyag-szükségleteinek kielégí­tésére szénhidrogénekből. Alumíniumprogram és járműgyártás — Alumíniumprogramunk, összhangban beruházási politi­kánkkal, valamelyest mérsé­keltebb ütemben, mintegy két­éves eltolódással valósul meg. Ennek ellenére alumínium­­iparunk fejlesztése összhang­ban van a magyar—szovjet timföld—alumínium egyez­ménnyel, amely a szocialista nemzetközi munkamegosztás nagyszerű példája. A program végrehajtása során timföldter­melésünk már eddig is több mint kétszeresére, alumínium félkészgyártmány termelésünk pedig több mint két és félsze­resére emelkedett. Terveink szerint folytatjuk a bauxitbá­nyászat bővítését és célszerű­nek látszik gyorsítani az új timföldgyári beruházást.­­ A közúti járműgyártás fejlesztésének központi prog­ramját alapvetően teljesítjük. A tervezett beruházások elma­radása miatt átmenetileg a kí­vánatosnál szélesebb körű, gyakran kevésbé gazdaságos kooperációra van szükség.­­ A közúti járműgyártás központi fejlesztési program­jának megvalósításába erőtel­jesen bekapcsoljuk a Csepel Autógyárat és a Vörös Csillag Traktorgyárat is. Ez az emlí­tett üzemekben hozzájárul a korszerűbb gyártmányszerke­zet kialakításához és egyben segítséget jelent a kiemelt kor­mányprogram gazdaságosabb megvalósításához.­­ Jelentős változások tör­téntek a mezőgazdaságban, átalakult a termelés szerkeze­te. Gyökeresen megváltoztat­tuk a termelés feltételeit. Szá­mottevően javítottuk az anya­gi, műszaki ellátottságot, nagy­arányú gépesítést hajtottunk végre. A műtrágyaellátás jelen­tős fokozásával erőfeszítéseket tettünk a talajerő utánpótlásá­ra, nagy gondot fordítottunk a vízgazdálkodás kiterjesztésére. Újszerű szervezeti formákat hoztunk létre, amelyekben a gazdaságok egyesíthetik erő­forrásaikat, termelési tapasz­talataikat és egyre inkább iparszerű módszerekkel oldják meg feladataikat. A mezőgazdaság sikerei és teendői — A következő években to­vábbra is fontos feladatunk a mezőgazdaság intenzív fejlesz­tése, a hatékonyság javítása. Eddigi eredményes munkánk bizonyítéka, hogy 1971-ben a mezőgazdasági termelés 9 szá­zalékkal, 1972-ben pedig újabb 5 százalékkal nőtt. — A szántóföldi növények összes termelése — különösen gabonafélékből — jelentősen magasabb a tervezettnél, míg a kertészeti ágak, a szőlő- és gyü­mölcstermelés elmaradnak a számítottól. A gabonaprobléma után megadottuk a korszerű kukoricatermelés egyáltalán nem könnyű gondjait is.­­ A tervezettnél valamelyest gyorsabb ütemű az állatte­nyésztés növekedése. A túltel­jesítést elsősorban a sertés- és a baromfitartás örvendetes fej­lődése teszi lehetővé. A számí­­to­ttnál kedvezőbb sertéshely­zet a lakosság húsfogyasz­tásának az előirányzottnál gyorsabb növelését biztosít­ja. Nagyon fontos felada­tunk az elért színvonal tartása, az állatállományban elterjedt száj- és körömfájás okozta ká­rok és gondok felszámolása. A kormány biztosította annak feltételeit, hogy a termelés mi­nél hamarabb újra elérje a tervezett szintet. Az élelmi­szeripar egyik fontos feladata a vágó- és feldolgozó kapaci­tásnak a sertéstenyésztéssel összehangolt bővítése.­­ A szarvasmarha-tenyész­tés általános fellendítését szol­gáló intézkedések hatására — amelyek együtt járnak a jöve­delmezőség igen jelentős javu­lásával is — arra számítha­tunk, hogy növekedni fog a szarvasmarha-állomány, szá­mottevően javulnak majd a hozamok és a belső ellátás ja­vítása mellett az export növe­lésének feltételei is kedvezőb­bé válnak.­­ A következő években megoldandó feladatok sem ki­sebbek azoknál, amelyeket a mezőgazdaságban már eddig végrehajtottunk. A korszerű szocialista nagyüzemi termelés kialakításában és az egyre fej­lettebb módszerek alkalmazá­sában szerzett termelési ta­pasztalatok bizonyossá teszik, hogy a növénytermesztésben megoldjuk a cukorrépa-, a do­hány-, a zöldségtermelés prob­lémáit, továbbá a modern nagyüzemi szarvasmarha-te­nyésztés, a hús- és tejtermelés hosszabb időszakot igénybe ve­vő feladatait. — A kormány minderre ki­dolgozta munkaprogramját. — Meggyőződésünk, hogy az erők összpontosításával, a nép­gazdaság érdekeit szem előtt tartó érdekképviseletek segít­ségével elérjük, hogy a terme­lési ingadozások tovább csök­kenjenek és hosszú távon is biztonságosan és egyenletesen emelkedjék a mezőgazdasági termelés.­­ A szocialista társadalom építésében fontos helyet fog­lal el a tudományos alkotó munka. A távlati tudományos terv tudománypolitikai cél­jaink megvalósításának alap­ját jelenti. A rendelkezésre álló anyagi lehetőségek kere­tei között minden eszközzel és módon segítjük hazánkban a tudományos és a műszaki fej­lődés kibontakoztatását, a je­lentősebb külföldi vívmányok hazai hasznosításának meg­gyorsítását.­­ A vezetésben, a tervezés­ben egyre inkább alkalmazzuk a korszerű módszereket. Ezek azonban csak akkor érvénye­sülhetnek teljesen, ha megfe­lelő termelési feltétel és gya­korlat alakul ki. Meg kell be­csülnünk azokat a vezetőket, akik ebben a szellemben fele­lősségteljesen dolgoznak. Emel­lett azonban gondot kell for­dítanunk arra, hogy az állam­­igazgatás és a gazdasági élet vezető posztjain a természetes cserélődés folyamatában fenn­akadások ne legyenek.­­ Minden szinte tovább kell fejlesztenünk tervezői mun­kánkat. Különösképpen elő kell segíteni a tervező szervek közötti együttműködést, javí­tanunk kell a végrehajtás el­lenőrzését. A kormányzati munka fontos része az ágazati irányító tevékenység sokoldalú továbbfejlesztése. Amellett, hogy az ágazat irányítóinak nagyobb felelősséget kell vál­lalniuk az összkormányzati tevékenységért, nagyobb akti­vitásra van szükség a termelés gazdaságosságának javításá­ban, a korszerű termelési struktúra kialakításában és fejlesztésében, az árképzés ja­vításában, az árellenőrzésben, a külkereskedelmi tevékeny­ség összhangjának biztosításá­ban. Sokkal több segítséget kell nyújtani a vállalatok szer­vezési munkájának javításá­hoz. Minden szinten javítani kell az ágazati és funkcionális szervezetek együttműködését, másságával párosulva ez járul­hat hozzá ahhoz, hogy nép­gazdaságunkban tovább javul­jon a tervszerűség, munkánk minden területen hatékony ercse legyen. A gazdaságirányítási rendszer sajátos eszközeivel elősegíti terveink megvalósítá­sát és társadalmi hatásai is kedvezőek. — Nemzetközi gazdasági te­vékenységünk szorosan össze­függ hazánk fejlődésével, gaz­dasági életünk alakulásával. Gyors ütemben növekedtek nemzetközi gazdasági kapcso­lataink. Népgazdaságunk fejlő­dését a nemzetközi munka­­megosztásba való széles körű bekapcsolódással is elősegít­jük.­­ Az áruforgalom mintegy kétharmadát a szocialista or­szágokkal, ezen belül összes külkereskedelmi forgalmunk több mint egyharmadát a Szovjetunióval bonyolítjuk le. A szocialista országok közötti külkereskedelem dinamikus bővüléséhez nagymértékben hozzájárult, hogy az elmúlt években a szocialista gazda­sági integráció alapján a vál­lalatok is egyre aktívabban kezdeményezik a nemzetközi együttműködés különböző for­máinak alkalmazását.­­ A szocialista országokkal való kapcsolataink továbbfej­lesztésének céljait a KGST- országok integrációs program­jának soron következő felada­tai határozzák meg. Különö­sen fontosnak tartjuk a KGST- tagállamok ötéves népgazda­ságfej­lesztési terveinek egyez­tetését és a fejlesztés fő terü­leteinek mind jobb összehan­golását. Növekedik a KGST jelentősége — Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a szakosítás, a kooperáció fejlesztésére, a le­hetőségek jobb kihasználására.­­ Rövidesen sor kerül Prá­gában a KGST 27. üléssza­kára. A magyar küldöttség azzal a szándékkal utazik majd e tanácskozásra, hogy mind tevékenyebben járul­jon hozzá az integrációs program további végrehajtáso­ ,,­hoz. Kuba belépése a KGST- be, a Finnországgal megkez­dett tárgyalások, valamint más országok érdeklődése bizonyít­ja, hogy növekszik a KGST- nek mint szervezetnek súlya, szerepe és jelentősége a nem­zetközi gazdasági életben.­­ Az elmúlt években a nem szocialista országokkal folytatott külkereskedelemben, is jelentős eredményeket ér­tünk el A forgalom számot­tevően bővült, fejlődtek koope­rációs kapcsolataink. A tőkés­országok nemzetközi pénzügyi válságának hatásai alapjában, véve közvetlenül nem érinte­nek bennünket, de figyelem­, mel kell lenni az események alakulására. Az államközi kap­csolatok javulását azonban gá­tolja a diszkriminációs politi­ka, amely az egyes tőkés orszá­gok és országcsoportok részé­ről még mindig megnyilvánul. Ez a különböző társadalmi rendszerek békés egymás mel­lett élésének és együttműködé­sének akadálya. A kölcsönös előnyöknek és érdekeknek, megfelelően tovább növeljük gazdasági kapcsolatainkat a fejlődő országokkal. — A negyedik ötéves terv előttünk álló időszakában a nemzetközi gazdasági kapcso­latok további nagyarányú bő­vülésével számolunk. — Arra törekszünk, hogy jobban kihasználjuk a nem­zetközi gazdasági szervezetek működésében rejlő lehetősége­ket. Exporttermékeink gazda­sági, műszaki színvonalától, minőségétől függ, mennyire tudjuk bővíteni forgalmunkat az elkövetkező években. Ha­zánknak a világpiacon becsü­lete, súlya és hitele van. Arra kell törekedni, hogy nemzet­közi kötelezettségeinknek to­vábbra is maradéktalanul te­gyünk eleget és ezzel még na­gyobb megbecsülést vívjunk ki magunknak. Tartsuk adott szavunkat, teljesítsük vállalá­sainkat. Magyar Nem­zet Az Állami Tervbizottság feladatai — Megkezdtük az előkészü­leteket az Állami Tervbizott­ság létrehozására, amely a Mi­nisztertanács szerveként dol­gozik majd. E bizottság alap­vető feladata lesz, hogy jobban összehangolja a minisztériu­mok és az országos hatáskörű szervek tervező munkáját. A népgazdasági tervek kidolgo­zásában, a gazdasági szabályo­zók fejlesztésében, valamint a tervek végrehajtásának ellen­őrzésében e bizottság javasla­tai bizonyosan nagy segítsé­get adnak a kormányzat szá­mára.­­ Miközben folyamatosan dolgozunk távlati népgazdasági tervünkön, máris megkezdtük az 1976-tól kezdődő ötéves ter­vünk kimunkálását. A kor­mány még a múlt év őszén úgy határozott, hogy az ötödik öt­éves terv két szakaszban ké­szüljön el. Az elsőben a terv­koncepció, a másodikban pedig a végleges terv kerül kidolgo­zásra, a KGST keretében tör­ténő, egyeztetés alapján.­­ A szocialista építés törvé­nyeinek általánosított tapasz­talataira támaszkodva sajátos­ságainak megfelelő gazdaság­­irányítási rendszert alkalma­zunk és azt a szükségleteknek megfelelően fejlesztjük. A fe­lelős vezető szervek határo­zottságával és egyben rugal­ ■Csütörtök, 1973. március**. Gazdaságpolitikánk alaptétele — Politikánk, gazdaságpoli­tikánk alaptétele, hogy gazdál­kodásunk eredményességével egyidejűleg emelkedjék né­pünk életszínvonala. Gazdasá­gi építőmunkánk célja és ér­telme, hogy a lakosság szük­ségleteit egyre jobban elégít­sük ki, szabad, boldog életet, jó munka- és életkörülmények

Next