Magyar Nemzet, 1973. június (29. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-10 / 134. szám

//206 ~- Magyar Nemzet §­ ________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA_______________________________* Európa előrelép Helsinkiben harminckét európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kana­da diplomatáinak több mint félesztendős tanácskozás­­sorozatát siker koronázta. Megegyezés született arról, hogy külügyminiszteri szin­ten, ugyancsak a finn fővá­rosban, július 3-án kezdődik az európai biztonsági­­és együttműködési értekezlet. Hosszú, fáradságos, akadá­lyokkal, nehézségekkel ter­hes út vezetett a mostani megállapodásig. A jövő tör­ténetírói bizonyára egyönte­tűen jóváhagyják majd a kortársaknak azt az egy­öntetű véleményét és érté­kelését, hogy minden tekin­tetben, elsődlegesen a szo­cialista kormányoké az ér­dem a konferencia életrehí­­vásában. Hazánk neve mindig szer­vesen összekapcsolódott az európai biztonsági értekez­let kezdeményezésével, hi­szen a Varsói Szerződés Po­litikai Tanácskozó Testülete fővárosunkban fogalmazta meg és hozta nyilvánosság­ra javaslatát, a budapesti felhívást, amelynek szövését a magyar diplomaták nyúj­tották át a különböző euró­pai országokban, valamint a közvetlenül érdekelt két tengerentúli államban. A magyar külpolitika felelős irányítói ezt követően két- és sokokban-eszmecseréken, je­lentős nemzetközi megbeszé­léseken tevőlegesen hozzá­járultak az elképzelés széles körű megismertetéséhez, a szükséges felvilágosítások, tartalmi és formai magyará­zatok megadásához. Valóban rendkívül türel­mes, szívós és állhatatos dip­lomáciai erőfeszítésekkel kellett a szocialista orszá­goknak legyőzniük azoknak a nyugati köröknek a ma­kacs ellenállását, amelyek kezdetben egyszerűen halla­ni sem akartak valamennyi európai kormány képviselői­nek közös tárgyalóasztalhoz ültetéséről. Ha gondolatban áttekintjük az előkészítés különböző szakaszait, lénye­gében véve három „korszak­ról” beszélhetünk. A buda­pesti felhívás közzétételekor nyomban általános helyes­léssel fogadta a konstruktív elgondolásokat a békeszere­tő európai közvélemény, maguk a népek, a demokra­tikus, tartós nemzetközi együttműködésre törekvő társadalmi szervezetek, pár­tok, csoportok, és rokonszen­vező meghallgatásra talált az indítvány azoknál a nyu­gati kormányoknál is, ame­­lyek reálisan, józanul mér­ték fel a történelmi követel­ményeket és élni kívántak a példa nélküli, nagy lehető­ségekkel. Ebben az első idő­szakban azonban még igen komoly fékező, gátló befo­lyást tudtak kifejteni az enyhülés ellenfelei, akik nem tagadták: saját, jól ki­épített hadállásaikat féltik a létrehozandó európai kol­lektív biztonsági rendszer­től, s mindent elkövettek az előkészítés munkájának ha­logatására, sőt magának a kezdeményezésnek a vissza­utasítására. A Szovjetunió és a szocia­lista közösség többi államá­nak békeprogramja alapján azonban csakhamar kibon­takozott általános diplo­máciai offenzíva, amely meghátrálásra késztette az enyhülés ellenfeleit. A „má­sodik menetben” felőrlődtek a sokáig elszánt utóvédhar­cot vivő, igazi céljaikat im­már különböző szólamokkal álcázni próbáló egykori hi­­d­egháborús erők, amelyek a megváltozott körülmények közepette sem mondtak le eredeti terveikről, s legfel­jebb átmenetinek tekintet­ték visszavonulásukat. A moszkvai és varsói szerződé­sek, a nyugat-berlini négy­hatalmi megállapodás, a két német állam kapcsolatainak biztató alakulása, majd a ta­valy májusi szovjet—ameri­kai csúcstalálkozó konkrét eredményei következtében megnyílt a „zöld út” a diplo­máciai előkészítés előtt. A vendégszerető finn fővá­rosban — amelynek kormá­nya oly sokat tett a kelet— nyugati közeledés előmoz­dítására, s egész magatartá­sával példaként szolgált a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egy­más mellett élésének gya­korlati megvalósítására — múlt év november 22-én be­köszöntött a harmadik sza­kasz: a diplomataszalon­ban egybesereglett küldöt­tek és szakértők hozzákezd­tek a konferencia tényleges alanyainak lefektetésére. Külön tanulmányt igényel­ne a négy fejezetre tagozó­dott helsinki tanácskozások ••Istenesk­edő -eseményeinek elemzése, mivel a részletes megvilágításból egyértel­műen kitűnne, milyen bo­nyolult, szerteágazó, hatal­mas munkát végeztek a nagykövetek és munkatár­saik, amíg eljutottak a na­pirend tisztázásán, mélyre­ható eszmecseréken, tárgy­szerű felszólalásokon, s bi­zony nemegyszer szenvedé­lyen vitákon át, az egyes kérdéscsoportok tartalmi ki­dolgozásáig, az értekezlet szintjének megállapításáig, a színhelyek kijelöléséig, a konferencia összehívása időpontjának leszögezéséig. Még a nyugati megfigyelők és diplomáciai szemleírók is elismerték, hogy főképpen a szovjet küldöttség tevékeny­ségének, az alapvető elvi po­litikát következetesen érvé­­nyesítő magatartásának, ugyanakkor rugalmas, haj­lékony, az ésszerű kompro­misszumokat kereső és a partnerekkel közös nyelvet megtaláló fellépésének kö­szönhető a megegyezés. Az előkészítés tehát sike­resen befejeződött, jöhet a külügyminiszterek értekez­lete, majd ismét a bizottsá­gok további érdemi munká­ja, hogy azután a harminc­négy állam felelős vezetői (vagy az egyes országok dip­lomáciájának irányítói) zá­róakkordként kihirdethes­sék — remélhetőleg nem a távoli jövőben, hanem még ebben az esztendőben —, létrejött a tartós európai biztonságot és békét szava­toló, a széles körű együtt­működést megteremtő egye­temes szerződés. Nagyot lépett előre Euró­pa azon a széles úton, amely a­ kollektív biztonsági rend­szerhez, a minden népnek jólétet, zavartalan alkotó­munkát nyújtó feltételek nemzetközi garantálásához vezet, s a ma élő és a ké­sőbbi nemzedékeknek egy­aránt meghozza a béke min­den remélt gyümölcsét. Matolcsy Károly Szakértői szinten folytatják a tárgyalásokat a vietnami békemegállapodás a végrehajtásáról Kissinger visszarepült Washingtonba, Le Duc The Párizsban marad A külpolitikai helyzet A SZOCIALISTA ORSZÁGOK lapjai vezető helyen ismer­tették a KGST prágai ülésszakáról kiadott jegyzőkönyvet. Amint Fock Jenő, a magyar küldöttség vezetője aláhúzta pén­teki nyilatkozatában: a tanácskozáson a gazdasági integráció komplex programjának végrehajtásával foglalkoztak, különös tekintettel az 1976—80-as évekre szóló népgazdasági tervek koordinációjára. Jaroszewicz lengyel miniszterelnök azt hang­súlyozta, hogy Prágában fokozott figyelmet fordítottak a to­vábbi gazdasági fejlődéshez szükséges alapvető nyersanyagok távlati biztosításának kérdésére. Mint mondotta: „nem volt­ könnyű a vita, de gyümölcsözően zárult.” Jó dolog, hogy e problémák megoldásához idejében hozzálátott a KGST — hangoztatta nyilatkozatában Piotr Jaroszewicz. Az ülésszak jelentőségével foglalkozott a Hydo Právo vezércikke is, amely egyebek között megállapította: a tanácskozás eredményeként mind minőségi, mind pedig mennyiségi szempontból meggyor­sul a közösség gazdasági integrációs folyamata. Jugoszláviának és a KGST tagállamainak egyaránt érdeke, hogy a jövőben bővüljön az együttműködés — szögezte le Vratusa miniszter­elnök-helyettes, visszaérkezve Belgrádba a prágai ülésszakról. Moszkvában újabb előzetes szovjet—amerikai gazdasági megállapodást írtak alá. A két ország gazdasági együttműkö­désének eddigi legnagyobb üzletkötését készítik elő: az Egye­sült Államok 25 éven keresztül mintegy tízmilliárd dollár ér­tékben vásárol földgázt a Szovjetuniótól. A kelet-szibériai lelőhelyektől — amerikai hitellel — építenének földgázvezeté­ket, a csendes-óceáni partvidékig. Az üzletkötésről Armand Hammer, az Occidental Petroleum elnöke adott tájékoztatást. Mint mondotta, az­ előzetes megállapodás feltételezhetően szó­ba kerül majd Brezsnyev június 18-án kezdődő egyesült álla­mokbeli látogatása alkalmával is. Az Occidental Petroleum egyébként a közelmúltban kötött elv ugyancsak nagy jelentő­ségű, mintegy 8 milliárd dollár értékű üzletet a szovjet keres­kedelmi szervekkel műtrágyagyártó komplexum létesítéséről. Az amerikai lapok nagy figyelmet szentelnek I.Donvid Brezsnyev közelgő washingtoni útjának. Amint a Wall Street Journal, az üzleti körök lapja hangsúlyozza, az SZKP főtitká­rának és Nixon elnöknek tárgyalásait a jelenlegi nemzetközi helyzet széles körű összefüggéseiben kell értékelni. A kétol­dalú kapcsolatok fejlődése elválaszthatatlanul összefutja a ke­reskedelem bővítésével. Ezért a lap felszólítja az amerikai kongresszust, hogy a lehető legrövidebb időn belül hagyja jóvá azt a törvényj­avaslatot, amely a többi között előirányozza a legnagyobb kedvezmény megadását a Szovjetuniónak. A TASZSZ hírmagyarázója szombaton ugyancsak foglalko­zott ezzel a kérdéssel. (Utalt arra, hogy Jackson szenátor — aki nyilvánosan fellépett a legnagyobb kedvezmény elvének meg­adása ellen — gyakorlatilag a két ország közötti kapcsolatok normalizációs folyamatát kívánja akadályozni. Jackson nem­régiben azt állította, hogy a tavaly májusban Moszkvában alá­írt szovjet—amerikai megállapodásokkal Washington — úgy­mond — „kapitulált”. A TASZSZ kommentátora megállapítja: ha szó lehet bármiféle „engedményről”, akkor az Egyesült Államok kizárólag a józan észnek tett engedményt, amennyi­ben az amerikai külpolitikában felülkerekedett a politikai realizmus. __ Az MTI jelentése szerint Nixon kabinetjét aggasztja az utób­bi időben veszedelmesen felgyorsult ütemű infláció. Az európai pénzpiacokon ezzel párhuzamosan újabb veszélyes nyomás nehezedik a dollárra. A New York Times cikke szerint a leg­utóbbi adatok azt bizonyítják, hogy zátonyra futott a kormány gazdasági programjának januárban életbe léptetett harmadik fázisa, amelynek értelmében feloldották az ár- és bérellenőr­zést. Megfigyelők most arra számítanak, hogy akár már a jövő héten azonnali szükségrendszabályként 90 napos ár- és bér­befagyasztást léptet életbe a Nixon-kormány. Az előzetes várakozástól eltérően a VDK-amerikai tanácskozás nem hozott végleges eredményt A Párizs környéki Gif-Sur- Yvette-ben szombaton déli 12 órakor megkezdődött a vietna­mi tűzszünet­­ biztosításával foglalkozó tárgyalások harma­dik ülése Kissinger amerikai elnöki főtanácsadó és Le Dúc Tho, a VDK kormányának képviselője között. Le Dúc Tho és Kissinger szombati találkozója, amely több mint négy és fél óra hosszat tartott, a korábbi vá­rakozásokkal ellentétben még nem vezetett megegyezéshez. A tárgyalásokat — amint amerikai részről közölték — egyelőre szakértői szinten folytatják tovább. A szakér­tők legközelebbi ülésüket hét­fő délután tartják. Henry Kissinger szombaton este visszarepült Washington­ba, Le Duc Tho továbbra is Párizsban marad. Thieu dél-vietnami elnök az AP amerikai hírügynökség ér­tesülése szerint szombaton összehívta nemzetbiztonsági tanácsát. Az ülésen állítólag a Kissinger—Le Duc Tho ta­nácskozásán kidolgozott doku­mentumról folytattak megbe­szélést. Saigoni kormánykörök szerint a vietnami békemegál­­lapodás megszilárdítását célzó okmányt péntek éjszaka bo­csátották a dél-vietnami kor­mány rendelkezésére. A VNA jelentése szerint jú­nius 6-7-én Dél-Vietnam fel­szabadított területén, meg­alakulásának 4. évfordulója al­kalmából ülést tartott a DIFK. Az ülésen Huynh Tan Phat elnök beszámolt a politikai helyzetről, majd a miniszterek és miniszterhelyettesek beszá­molói következtek a kormány diplomáciai, katonai, kulturá­lis, gazdasági, egészségügyi, szociális és oktatási tevékeny­ségéről. A jelenlegi helyzetet ele­mezve a DIFK elnöke élesen elítélte az Egyesült Államok kormányát és a Thieu-rezsimet a párizsi megállapodás súlyos és rendszeres megsértéséért. Rámutatott: a Dél-Vietnam­­ban és egész Indokínában uralkodó feszült helyzet oka az, hogy az amerikaiak a tér­ségben folytatott neokolonia­­lista politikájuk fenntartása érdekében továbbra is ragasz­kodnak az úgynevezett „Nixon­­doktrínához”. Ugyanakkor a Thieu-kormány az amerikai neokolonializmus eszközéül szolgál, szembenállva a béké­vel és a nemzeti megbékélés­sel. A belpolitikai helyzetről szólva Tan Phat hangsúlyozta, hogy kormánya a nemzeti megbékélés és egyetértés szel­lemében szélesíteni fogja va­lamennyi társadalmi réteg szövetségét, folytatja harcát a párizsi megállapodás szigorú betartásáért. Saigoni jelentések szerint a dél-vietnami 13. számú ország­út mentén, mintegy 30 mér­földre Saigontól, több mint nyolcórás összecsapásra került sor a Thieu-rezsim csapatai és a felszabadító erők között. Mint a DIFK szóvivője szom­bati sajtóértekezletén közölte, a saigoni hadsereg „földrabló” hadműveleteket folytat, hogy minél nagyobb területeket próbáljon ellenőrzése alá von­ni, mielőtt a zónák pontos fel­­térképezése megtörténik. A saigoni rezsim alakulatai tankokkal, tüzérséggel és va­dászbombázókkal támadták a felszabadító erőket. A tűzszü­netsértő akciót a DIFK had­serege visszaverte. A­ Main Dán cáfolata A TDK nem kötött semmiféle megállapodást Kambodzsáról A kambodzsai rezsim csa­patai szombaton hadművele­teket indítottak, hogy vissza­foglalják a létfontosságú 4. számú főútvonalat, amelyet a felszabadító erők pénteken, a héten már másodszor vágtak el. Ez a főútvonal köti össze a fővárost, Phnom Penht a rezsim utánpótlása szempont­jából döntő fontosságú Kom­­pong Som kikötővárossal. A kambodzsai nemzeti egy­ségkormány — jelenti a Reu­ter — szombaton nyilatkozat­ban cáfolta James Cairns ausztráliai külkereskedelmi miniszter szerdai nyilatkoza­tát, amely szerint Szihanuk kormányának miniszterelnöke felkérte: közvetítsen a Lon Nol-kormány és Szihanuk kö­­­­zött a békés rendezés érdeké­ben. A Nhan Dán szombati kom­mentárjában „puszta kitalá­lásnak” minősíti azokat az egyes nyugati hírügynökségek és saigoni lapok által terjesz­tett információkat, amelyek szerint a VDK és az Egyesült Államok megállapodásra ju­tott egy olyan tervben, amely­nek célja a kambodzsai há­ború befejezése. A lap megjegyzi, hogy jú­nius 5-én washingtoni hiva­talos körökben nyilvánosan bejelentették ezt a tendenció­zus hírt. Rogers külügymi­niszter például a képviselőház külügyi bizottsága előtt kife­jezte azt a reményét, hogy a Kissinger—Le Duc Tho között folyó párizsi tárgyalásokon megállapodás születik a kam­bodzsai tűzszünetről is. Ezek — a teljesen alapta­lan állítások — írja a Nhan Dan — Washington kitalálá­sai. A vietnami nép határo­zottan cáfolja ezeket az infor­mációkat. A vietnami kor­mánynak változatlanul az az álláspontja, hogy a kambod­zsai problémát a kambodzsai népnek kell megoldania. Az MTI jelentése szerint szombaton délelőtt néhány na­pos nem hivatalos, baráti lá­togatásra Jugoszláviába érke­zett Norodom Szihanuk her­ceg. Enyhült Párizs elutasító álláspontja az új atlanti szövetség kérdésében Francia vélemények a Jokert­ Kissin­jjer találkozóról Párizsból jelenti az MTI. Jokert francia külügyminisz­ter­­és Henry Kissinger pénteki találkozójáról hivatalosan nem közöltek részleteket, csak azt jelentették be, hogy Robert jú­nius 27-én Washingtonba uta­zik a kétoldalú megbeszélések folytatására. A kétoldalú megbeszéléseket Nixon és Pompidou határozta el izlandi csúcstalálkozóján, azok középpontjában a Kissin­ger által javasolt „új atlanti charta”, vagyis a nyugati szö­vetségi rendszer újjászervezé­se áll. A kiszivárgott értesülé­sek szerint Robert külügymi­niszter a pénteki találkozón számos kérdést tett fel Kissin­­gernek arról, hogy tulajdon­képpen mi is Washington vég­ső célja és egyáltalán miért tartja szükségesnek az Atlanti Szövetség újjászervezését, sőt Japánnal való kiszélesítését. Párizs választ kért arra is, hogy ennek során milyen sze­rep várna a nyugat-európaiak­ra és hogyan egyeztethető ösz­­sze a Washington által terve­zett célokkal a közös piaci or­szágok politikai egységének megszilárdítása és az egész kö­zös piaci integrációs folyamat. Jobert állítólag rámutatott arra, hogy Franciaország to­vábbra is ellenzi a politikai, katonai és gazdasági kérdések összevonását, azok „globalizá­­lását” és ragaszkodik e kérdé­sek különböző fórumokon tör­ténő megtárgyalásához. Azt azonban elismeri (s ez már kö­zeledést jelent Washington ál­láspontja felé), hogy szükség van bizonyos „általános irány­elvek” meghatározására, és hogy ennek a legmagasabb szinten kell majd megtörtén­nie. Diplomáciai körök vélemé­nye szerint figyelemre méltó, hogy Robert washingtoni láto­gatását június 27-re tűzték ki.

Next