Magyar Nemzet, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

­ Magyar Nemzet­­, A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Két sziget „Mégiscsak van tengeri és kontinentális európaiság” — elmélkedett skandináv barátunk és kollégánk, ami­kor Anacapri tetejéről le­nézve a kora délutáni nap szórt fényében a világ egyik legvarázslatosabb tája bon­takozik ki a szemlélő előtt. Ilyenkor a tenger színe fo­kozatosan változik halvány enciánból mély kékké, mint könnyű pillangók, fehér vi­torlák suhannak Sorrento felé, a háttérben pedig aranyló párával behintve a Vezúv magasodik föl, s ki­tárul a Nápolyi-öböl lenyű­göző körszínház panorámá­ja. ..Az igazi európai szellem e két ellentétes, de valahol mégis rokon lelkialkat nagy­szerű ötvözete” — folytatta tűnődéseit kollégánk —, „van hajós és lovas-nomád, van mediterrán és északi európaiság, a kettő együtte­séből származik a klasszikus formák leszűrt tisztasága, s az északi gótika sejtelmes félhomálya”. Valami hasonló motosz­kált bennem is, amikor gyors e­gymásutánban — a szük­ségszerűség hozta így, avagy a véletlen — európai tanács­kozásokon vettem részt Iz­­landon, majd Capriban. Két európai sziget, az egyik a távoli északon, már­­már a sarkkör magasságá­ban, a másik a Tirrén-ten­­gerben, az örökké kék latin égbolt alatt. Az egyik a tűz­hányók, gejzírek és gleccse­rek, a másik az illatos na­rancsfák, a karcsú cipru­sok, s szelíd ókori romok szigete. S mindkettő ugyan­akkor jellegzetesen, sajáto­san európai. Reykjavíkban a Béke-világtanács európai bi­zottsága ülésezett, Capriban pedig olasz barátaink ren­dezték a II. európai újságíró­­találkozót. Megrendülten vallom be, hogy a két sziget új színek­kel, izgalmas felfedezések­kel, meghökkentő összefüg­gésekkel gazdagította eddigi Európa-képemet. Izland föl­dünk egyik legfiatalabb kép­ződménye, ahol égitestünk roppant belső energiái még az állandó forrongás, moz­gás állapotában vannak, ahol a vulkanikus erők szüntelen változtatják a felszín képét, s működő tűzhányók kráter­jaiéról kivételesen tiszta idő­ben Grönland jéghegyeit látni. E sziget, mely egyet­len kárminvörös és szürke lávatömb, inkább holdbéli, mint földi táj, amelyről hiányzik az élet zöldje, nincs fa, nincs bokor, csak az em­berek megható ragaszkodása a melegházi virágokhoz, mégis az európai kultúrá­nak, az európai ember me­rész kutató szellemének kü­lönös, előretolt támaszpont­ja. A lakatlan szigeten a 9. század derekán kötöttek ki az első viking hajók s a sző­ke, szálas argonauták a ko­pár, terméketlen földön új nemzetet alapítottak, amely 930-ban már létrehozta az Althingot, a maga képvise­leti parlamentjét, a 13. szá­zadban pedig a világiroda­lom páratlan kincseit, a sa­­gakat, a természet könyörte­lenségével és a gonosz dé­moni erőkkel küzdő ember hőskölteményeit. A vikingek, vagy más né­ven normannok az akkori európai eszme különleges képviselői voltak. Vakmerő vállalkozásaikkal nemcsak a skandináv országokat alapí­tották meg, hanem mara­dandó nyomot hagytak a franciaországi Normandiá­­ban, az angol királyságban, s elsőként a 11. század for­dulóján eljutottak Ameriká­ba is. Capri és Dél-Itália pedig egységbe rendezett keveré­ke ennek az északi és a má­sik, mediterrán európaiság­nak, hiszen a normannok ka­landozásaik során megtele­pedtek Apuliában, felépítet­ték Aversa várát, ahonnan Tankréd vitéz fiai meghódí­tották egész Dél-Olaszorszá­­got és Szicíliát. A borongós ossziáni ködök európaisága itt találkozott az antik vilá­gossággal, a görög szellem fényével, a méretek és ará­nyok tökéletes harmóniájá­val. Mert végül is nem mesz­­sze Capritól, a paestumi fö­venyen szállt partra a trójai hős, Aeneas, hogy megalapí­­tója legyen a római biroda­lomnak. Letekintve a San Michele-i szikláról a lágy kora délutá­ni napfényben, érzi az em­ber igazán, hogy Európa nem egyszerűen a roppant eurázsiai masszívum nyugati félszigete, hanem az itt élő népek sokszínű együttese, az egymásra épülő és egymás­ra ható kultúrák nagyszerű egysége. Ez az európai szel­lem, amely világos, mint a szikrázó mediterrán nap, nyugodt és kiegyensúlyozott, mint a fenséges antik temp­lomok, merész, mint a ten­gerek végtelenségét fürké­sző viking hajók, ez sugároz­za majd be néhány nap múl­va a helsinki Finlandia-palo­­ta termeit, ho­gy felkutassa a földrész jövőjének új tör­vényeit. Négy év és négy hónap — történelmi mértékkel mérve parányi idő — telt el az 1969-es budapesti felhívás óta s íme megvalósul az európai konferencia. Har­minchárom európai külügy­miniszter, s az Egyesült Ál­lamok, valamint Kanada diplomáciájának vezetője ül össze kedden, hogy hozzá kezdjen a négy napirendi pont és a kidolgozott ajánlá­sok megvitatásához. Természetesen ez az ered­mény nem jöhetett volna létre, ha közben meg nem in­dul a két világhatalom viszo­nyának messzemutató mó­­dosulási folyamata. Mint a szovjet vezető testületek szombaton közölt értékelésé­ben olvasható: a jelenlegi nemzetközi helyzetben nincs olyan vitás kérdés vagy konfliktus, amelyet ne lehet­ne kölcsönös jószándékkal, a béke érdekeinek szem előtt tartásával megoldani. Mi pedig most a konferen­cia küszöbén dicsekvés nél­kül, de a jól végzett munka elégedettségével állapíthat­juk meg, hogy országunk céltudatosan és szorgosan te­vékenykedett az értekezlet előkészítésén. A történelem igazolta erőfeszítéseink he­lyességét. Azt, hogy Európa jövőjét nem a szembenállás, hanem az együttműködés, nem az ellenségeskedés, ha­nem a bizalom útján kell keresni. Pethő Tibor „Eu­rópai hét” a világpolitikában Kedden nyitány Helsinkiben Koszigin hétfőn Ausztriába utazik A külpolitikai helyzet FONTOS SZAKASZ zárult le az elmúlt héten Leonyid Brezsnyev egyesült államokbeli és franciaországi látogatásával. Ezekre az eseményekre továbbra is visszatérnek a lapok. A Brezsnyev—Nixon párbeszéddel is összefügg Robert francia külügyminiszter amerikai látogatása. Az Egyesült Államok elnöke San Clementében fogadta a francia külügyminisztert és a többi között megvitatták az Egyesült Államok és Nyugat- Európa, beleértve az amerikai—francia viszony alakulását. Foglalkoztak az úgynevezett új atlanti chartával és az atlanti csúcstalálkozó gondolatával is. Európai vonatkozásában nagy jelentőségű tanácskozások kezdődnek a jövő héten is. Kedden a finn fővárosban találko­zik a 32 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada külügyminisztere, hogy megvitassa a kontinensünk békéjét, politikai, kulturális és gazdasági együttműködését szol­gáló kérdéseket. Mint munkatársunk helsinki tudósításában jelenti, a finn főváros rendkívüli érdeklődéssel tekint az érte­kezlet elé, amelyet kedden Urho Kekkonen finn államelnök nyit meg. Moszkvában egyébként bejelentették, hogy a Szov­jetunió Minisztertanácsának határozata értelmében az európai biztonsági és együttműködési értekezleten Gromiko külügymi­niszter vezeti a szovjet küldöttséget. A Helsinkibe utazó dele­gációk nyilatkozatainak sorában. Sharp kanadai külügyminisz­ter kifejezte reményét, hogy az ülésszak hozzájárul Európában a Kelet és Nyugat közötti akadályok elhárításához, majd a Bécsben október 30-án megnyíló csapatcsökkentési tanácsko­zásra utalva megismételte: Kanada szerette volna, ha az pár­huzamosan folyik a helsinki konferenciával. Az osztrák főváros szintén magas szintű megbeszélések szín­helye lesz e héten . Koszigin szovjet miniszterelnök hétfőn kez­di meg bécsi tárgyalásait. A kormányfői látogatást megelőzően Moszkvában megállapítják, hogy Koszigin kivételesen kedvező légkörben utazik az osztrák fővárosba. Megfigyelők szerint az utazás ténye és időpontjának megválasztása annak a jelentős szerepnek elismerését jelenti, amelyet Ausztria a háború után a nemzetközi együttműködés fokozásában, a kontinens bizton­ságának megszilárdításában játszott. Az Indokínából érkező jelentésekkel egyidőben a kommen­tárok bő terjedelemben elemzik azt a kompromisszumot, amely az amerikai kongresszus és Nixon elnök között a kambodzsai hadviselés kérdésében létrejött. Fulbright szenátor szerint az így kialakult helyzet következtében augusztus 15-e után a kam­bodzsai hadműveletekben való részvételre csak a kongresszus jóváhagyásával kerülhet sor. A törvényhozás arra számít, hogy a haladékként kapott 45 napot a kormányzat nem használja fel a légiháború eszkalálására, vagy az indokínai térség más területeinek bombázására. A japán parlamentben hasonlóan szavazással döntöttek a hadsereg létszámának felemelésével foglalkozó törvényjavas­latról. A konzervatív többségű parlament elfogadtatta a had­sereg növelésére beterjesztett tervezetet. Megfigyelők e döntést azzal magyarázzák: Tanaka miniszterelnök július végén kez­dődő washingtoni útja előtt biztosítani kívánta az Egyesült Államokat arról, hogy Japán kész megfelelő árat fizetni az amerikai „nukleáris pajzsért”. Japán politikai körökben ezzel szemben attól tartanak, hogy a kormány fegyverkezési politi­kája tovább növeli az ország belpolitikai válságát, s ennek következményeként fokozódik Japán és az Egyesült Államok ellentéte. Chilében a második páncélos ezred egyik egységének siker­telen lázadását követően helyreállt a rend, bár az ország vala­mennyi tartományában érvényben van a rendkívüli állapot, éjszakai kijárási tilalmat vezettek be, s Allende elnök bejelen­tette: a katonai lázadásban részes személyek ellen eljárást indí­tanak. Sepulveda tábornok ugyanakkor nyilatkozatában hang­súlyozta: a hadsereg támogatja az alkotmányt és a törvényessé­get, s a kormány mellett foglalt állást az ellenkéző Keresztény­­demokrata Párt is. Gromiko vezeti a szovjet küldöttséget a helsinki külügyminiszteri tanácskozáson Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Szovjetunió Minisztertaná­csa határozatának értelmében az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Hel­sinkiben július 3-án kezdődő külügyminiszteri szintű első szakaszán négytagú szovjet küldöttség vesz részt: Andrej Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere, mint a küldött­ség vezetője, Igor Zemszkov és Anatolij Kovaljov külügymi­niszter-helyettesek, valamint Viktor Malcev, a Szovjetunió finnországi nagykövete. Munkatársunk telefon jelentése Helsinkiből Kekkonen finn elnök nyitja meg az európai biztonsági értekezletet Helsinki, június 30. Kedden délelőtt, helyi idő szerint fél tizenkettőkor kez­dődik a­ finn fővárosban az európai biztonsági és együtt­működési értekezlet, harminc­négy ország külügyminiszteré­nek részvételével. Kontinen­sünk harminckét állama mel­lett az Egyesült­ Államok és Kanada diplomáciai életének vezetője találkozik, hogy a második világháború utáni időszak talán legkedvezőbb nemzetközi légkörében foly­tassa azt a történelmi jelen­tőségű munkát, amely Európa békéjének, az országok poli­tikai,­­ kulturális és gazdasági együttműködésének megszilár­dítását szolgálja. A finn főváros rendkívüli én­eklődéssel tekint a nagy jelentőségű találkozó elé. A lapok rendszeresen beszámol­nak az értekezlet előkészüle­teiről, az utcákon, szállodá­kon, vagy jelentősebb középü­leteken zászlók köszöntik a vendégeket. S hogy nemcsak a házigazdák, hanem egész Európa, sőt a világ közvéle­ménye is most Helsinkire te­kint, bizonyítja, június végéig mintegy 400 újságíró, rádió- és tévériporter kérte akkre­ditálását a Finlandia-palotá­­ban előreláthatóan egy hétig tartó értekezletre. A „Finlandia-ház”, (aho­gyan hivatalosan nevezik), lesz a színhelye a külügyminiszteri találkozónak, a Dipoli konfe­renciaközpont helyett, ahol ta­valy november 22-től június 3-ig tanácskozott a harminc­négy állam nagykövete. A hat és fél hónapon át tartó elő­készítő munka eredményeként terjesztették az érdekelt kor­mányok elé a konferencia idő­pontjára, színhelyére, a rész­vevők körére, illetve a napi­rendre vonatkozó ajánlásokat. A nagykövetek elfogadták az államok kapcsolatait szabályo­zó tíz alapelv szövegét, ame­lyek az európai biztonság po­litikai vonatkozásait érintik. Második javasolt napirendi pontként kidolgozták a gaz­dasági, tudományos, műszaki és környezetvédelmi együtt­működés témakörét. Harma­dik pontként a kulturális és tájékoztatási együttműködés elveit vitatták meg, amelyek az amúgy is gyakran feszült­séggel terhes tanácskozás két­ségtelenül legbonyolultabb té­macsoportját alkották, m mint­­hogy több nyugati ország az „emberek, eszmék szabad áramlásának” jelszavát az ideológiai fellazítás szolgála­tába kívánta állítani. A nagykövetek nehéz, de végül is eredményes munkáját követi most az európai biz­tonsági és együttműködési ér­tekezlet hivatalos első szaka­sza, a külügyminiszterek ta­nácskozása a „Finlandia”-ház­­ban. Helsinki fő ütőere a Mannerheim sugárút és a Töö­­lön-tó között hangulatos park­ban, valóban festői környezet­ben épült ez a palotának ne­vezhető korszerű épület. Alvar Aalto építész remekművet al­kotott, a „Finlandia”-ház kon­certtermét Európában a leg­szebbnek tartják, a kongresz­­szusi terem pedig az átadás első évében, 1972-ben már több mint ötven jelentős ha­zai és nemzetközi konferen­ciának adott helyet. A házi­gazdák, így személy szerint Joel Pekuri nagykövet, aki a konferencia előkészítésében irányító szerepet vállalt, ez­úttal is mindent elkövettek, hogy Európa kiemelkedő tör­ténelmi eseményét a lehető legkedvezőbb körülmények között lehessen megtartani. Karjalainen finn külügymi­niszter, aki Moszkvában a szovjet—finn együttműködési bizottság ülésén vett részt, pénteken hazaérkezett Helsin­kibe. A külügyminiszteri érte­­kezlet első vendége egyébként Görögország képviselője lesz, majd folyamatosan vasárnap és hétfőn, sőt néhány ország diplomáciai vezetője csak ked­den érkezik közvetlenül a konferencia megnyitója előtt. Péter János külügyminiszter,, érkezését hétfő délutánra vár­ják a finn házigazdák. Ami a keddi ünnepélyes megnyitót illeti, Urho Kekko­nen finn államelnök üdvözli az európai biztonsági és együttműködési értekezlet részvevőit, majd Kurt Wald­­heim ENSZ-főtitkár mond be­szédet. Lovas Gyula Hétfőre várják Bécsbe Alekszej Koszigint Bécsből jelenti az MTI. Alekszej Kosziginnek, a Szov­jetunió Minisztertanácsa Ausztriába látogató elnökének különrepülőgépe hétfőn dél­előtt száll le a Bécs melletti Schwechati repülőtéren. A szovjet kormányfőt és kísére­tét ünnepélyesen, állami ven­dégnek kijáró tisztelettel fo­gadják. Ezzel a fogadtatással kezdődik a négynapos hivata­los program, amelynek előte­rében a Szovjetunió és Auszt­ria politikai, gazdasági és kul­turális kapcsolatainak továb­bi elmélyítése áll. Koszigin bécsi látogatását nagy érdeklődés előzi meg. Még szombaton délután is ér­keztek a tudósítók, akik a ballhausplatzi kormánypalotá­ban akkreditálásukat kérték. Az érdeklődésre tekintettel ma is fogadják az újságírók és tu­dósítók jelentkezését Az elő­jelekből arra lehet következ­tetni, hogy több száz tudósító lesz jelen azon a sajtóérte­kezleten, amelyet csütörtökön a szovjet kormányfő részvéte­lével tartanak a Hofburgban. A bécsi látogatást érintő kér­déseken kívül a nemzetközi politika új szakaszára vonat­kozóan is várnak megnyilat­kozásokat a szovjet kormány­főtől. Helyreállt a rend Chilében Hírügynökségi jelentések szerint a második páncélosez­red egy részének pénteki siker, télen felkelését követően egész Chilében helyreállt a rend, va­­lamenyi tartományban érvény­ben van a rendkívüli állapot. Santiagóban a városközpont­ban több helyütt lövések nyo­mai látszanak a házak falán, sokszáz ablak betört. A város­ban éjszakai kijárási tilalom van. Az utcákon katonai jár­őrök cirkálnak, amelyeknek pa­rancsuk van, hogy a megállást megtagadó járművekre tüzet kell nyitni. A lázadó páncélosezred egyébként már hallatott magá­ról 1969-ben, amikor Roberto Viaux tábornok parancsnoksá­ga alatt zendülést robbantott ki a zsold megemeléséért és a fegyverzet korszerűsítéséért. Viaux tábornok, aki a Bétié Schneider egykori hadseregfő­parancsnok elleni gyilkos me­rénylet résztvevője, 1970 óta börtönben van és péntek reg­geltől megszigorított őrség vi­gyáz rá. Mario Sepulveda tábornok, a santiagói szükségállapot kör­zeti parancsnoka nyilatkozat­ban szögezte le, hogy a had­sereg támogatja az alkotmányt és a törvényességet Chilében. Az ország törvényes kormánya mellett foglalt állást az ellen­­zéki Kereszténydemokrata Párt is. A lázadás sikeres visszafoj­­tása alkalmából táviratban kö­szöntötte dr. Salvador Allende elnököt Fi­del Mastro, a kubai miniszterelíöök, Hector Cám­

Next