Magyar Nemzet, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

2 pora argentin és Luis Echeverria mexikói elnök. Negyedmillió santiagói dolgozó hallgatta a La Moneda palota előtt dr. Salvador Allende elnököt, aki a pénteken meghiúsított katonai puccskísérletről beszélt. Allende mindenekelőtt a chilei munkásság fegyelmezettségét méltatta. . „Ezt a napot a történelem nem felejti el. A munkások az első hívó szóra megszállták az üzemeket és harcra készen várták a kormány utasításait. A hadsereg és a rendőrség alkotmányhűsége néhány óra alatt felszámolta a zendülést. A katonai lázadásért felelős személyek nem kerülik el a felelősségre vonást.” Allende kétórás beszédében felszólította a chilei dolgozókat, hogy folytassák a termelői munkát és maradjanak e perek , a népi hatalom megvédelmezése érdekében. Megerősítette, hogy kormánya továbbra is forradalmi demokratikus célokat követ. Az AFP hírügynökség chilei kormánykörökből származó értesülései szerint a katonai puccskísérlet idején történt lövöldözéseknek hat halálos és 32 sebesült áldozata van. A fegyveres erők főparancsnokságának utasítására szombaton betiltották a Cooperativa Y Vitalica és a Minerra ellenzéki rádióállomások működését. Pablo Rodriguez, a Haza és Szabadság nevű fasiszta szervezet vezetője és öt társa az álamcsínykísérlet után politikai menedéket kért Ecuador santiagói nagykövetségén. Egyelőre nem ismeretes, vajon a philei szélsőséges elemeket befogadják-e. Az ARP tudósítója megbízható forrásból úgy értesült, hogy a hatóságoknak sikerült letartóztatnia a zendülés csaknem valamennyi vezérét, köztük az értelmi szerzőt, Robert Souper alezredest. Az Interpress Service hírügynökség a chilei jobboldal júniusi támadásait időrendben összefoglalva megállapítja: június 1-én a jobboldali többséggel rendelkező szenátus és képviselőház ellen javaslatot terjeszt be a Népi Egységnek a gazdaság társadalmi szektorát erősíteni kívánó alkotmánymódosításával szemben. Ezt követően José Toha hadügyminiszter visszautasítja azokat a, jobboldali sajtótámadásokat, amelyek Prats hadseregfőparancsnokot rágalmazzák a Szovjetunióban tett útja miatt. A következő napon a fővárosban a sztrájkoló bányászok mellett tüntető kereszténydemokraták és baloldali csoportok összetűznek. A Haza és Szabadság nevű fasiszta szervezet támadásaiban Chile különböző pontjain több személy életét vesztette, sokan megsebesültek. Walter Ulbricht köszöntése Berlinből jelenti az MTI. Walter Ulbricht, az NDK állalamtanácsának elnöke szombaton délelőtt az államtanács Marx Engels téri épületében fogadta a gratulálókat, akik : 80-ik születésnapja alkalmával meleg jókívánságaikat tolmácsolták. Az NSZEP Politikai Bizottságának tagjai nevében, valaki mint a párt összes tagjai nevében Erich Honecker, az NSZEP első titkára fejezte ki jókívánságait a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló harcosának. Az NDK Minisztertanácsának küldöttségét Wili Stoph miniszterelnök vezette. Erich Honecker átnyújtsatotta a jubilánsnak a Népek Barátsága Érdemrend nagy csillagát. Ezután az NDK-beli szovjet nagykövetség képviselői és a Németországban állomásozó szovjet csapatok vezetői jelenlétében Mihail Jefremov nagykövet átnyújtotta a Népek Barátsága Rend kitüntetést, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége adományozott Walter Ulbrichtnak. A diplomáciai testület együttesen fejezte ki jókívánságait a 80 éves államelnöknek. Kovács Imre, hazánk berlini nagykövete átadta Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének Walter Ulbricht részére küldött ajándékát, Sazadat és Kadhafi parlamenti képviselőkkel találkozott A Reuters kairói jelentése jv szerint Szadat egyiptomi és Kadhafi líbiai államfő, akik a múlt hét vége óta tanácskoznak a két ország szeptemberre tervezett uniójáról, szombaton találkoznak az egyiptomi parlament képviselőivel. Kairói lapok értesülései szerint a két állapító konzultációja, valamint az egyiptomi politikai és végrehajtó szervekkel folytatandó további tanácskozásaik a jövő hétvégéig tartanak. Abdelkader Hatem miniszterelnök-helyettes vezetésével egyiptomi miniszteri bizottság terjeszt elő szombaton jelentést azokról a politikai és jogi vonatkozású teendőkről, amelyeket a két ország tényleges , egyesüléséig még végre kell hajtani. Ugyancsak az angol hírügynökség jelentette, hogy a palesztin felszabadítási szervezet bejrúti irodája közölte, hogy az az algériai, aki csütörtökön Párizsban felrobbant a saját gépkocsijában, az El Fatah tagja volt. A szervezet közleménye cionista szervezeteket vádol a robbanásért. Mint a MENA jelenti, Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára az An Nabar című libanoni lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy mostanában nem szándékozik ellátogatni a Közel-Keletre. A főtitkár cáfolta, hogy másik diplomatával szeretné felváltani közelkeleti megbízottját, Gunnar Jarringot. Waldheim hangsúlyozta a Biztonsági Tanácsnak, mint olyan fórumnak a jelentőségét, amely módot ada nagyhatalmak és a közel-keleti kérdésben érdekelt felek képviselőinek találkozására. Rövid kínai összefoglaló Brezsnyev látogatásairól Mint az MTI jelenti, az Új Kína hírügynökség eddigi hallgatását megtörve pénteken 29 soros összefoglaló jelentést adott Leonyid Brezsnyev amerikai és franciaországi látogatásáról. A lakonikus összefoglaló semmiféle kommentáló vagy értékelő megjegyzést nem tartalmaz, felsorolja a részvevőket, a közös közleményből csak azt idézi, hogy Brezsnyev és Nixon a szovjet —amerikai kapcsolatokról tárgyalt és kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdéseket vitattak meg. A kínai ismertetés szerint a két fél „több” egyezményt írt alá, s ezek között megemlíti a SALT-tárgyalások irányelveire és a nukleáris háború megakadályozására vonatkozó megállapodásokat anélkül, hogy ezek lényegét Vagy tartalmát közölné. Brezsnyev párizsi látogatásával az Új Kína hat sorban foglalkozik, közölve, hogy Brezsnyev és Pompidou a francia—zszovjet kapcsolatok perspektíváiról és a nemzetközi politika fontos kérdéseiről tárgyalt Összetűzések Tanzánia és Burundi határán A Reuter szerint a tanzániaitájékoztatásügyi minisztérium közleményben jelentette be, hogy pénteken Burundiból támadást hajtottak végre több tanzániai határmenti falu el 'len, s a sámadók hét személyt megöltek. A tanzániai kormány szumibaton megvitatta a támadásról érkezett jelentést és tiszti csoportot küldött a helyszínre a történtek részletes kivizsgálására. Az AFP jelenti: A burundi rádió közlése szerint lázadók pénteken támadást intéztek az ország déli és keleti határvidékein (a Tanzániával szomszédos területeken élő lakosság ellen. A burundi biztonsági erők és a lakosság visszaverte a lázadók támadását fűzte hozzá a rádió. Burundiban az elmúlt évek folyamán sorozatos törzsi villongások voltak, s az összecsapások elől több mint 35 ezer burundi állampolgár Tanzániában keresett menedéket. Magyar Nemzet ivan kötelezettsléget Tállal. Hat hét múlva Washington beszünteti a katonai tevékenységet Délkelet-Ázsiában Köves Tibor, az MTI washingtoni tudósítója jelenti . A Fehér Ház és a kongreszszus pénteken este létrejött kompromisszumos kiegyezése értelmében augusztus 15-i végső határidővel Nixon elnöknek be kell szüntetnie Kambodzsa amerikai bombázását és a határidőn túl kongresszusi felhatalmazást kell kérnie az indokínai térségben folytatandó bármilyen amerikai hadművelethez. Nixon az elé a választás elékerült, hogy vagy a kambodzsai bombázást, vagy az amerikai kormánygépezet működését szünteti be. Világossá vált ugyanis, hogy a kongresszus mindkét házában határozott többségi támogatása van a kambodzsai bombázás finanszírozását megtiltó törvénymódosító javaslatnak, amelyet a július 1-vel kezdődő új költségvetési év folytatólagos kormányzati költségeinek kiutalására felhatalmazást adó törvényjavaslathoz kapcsoltak. Ily módon az elnöki vétó a bombázási tilalmat tartalmazó módosítást csak azon az áron érvényteleníthette volna, ha egyszersmind megsemmisíti a „hordozó” kormány-törvényjavaslatot, s ennek következtében július 1-vel be kellett volna szüntetni több millió kormányalkalmazott fizetésének kiutalását. Ebben a helyzetben Nixon elnök — további hathetes „bombázási engedély” fejében — személyes kötelezettségvállalást tett a törvényhozóknak a kongresszusi döntés tiszteletben tartására. Közvetlenül a döntő képviselőházi szavazás előtt Gerald Ford, a republikánus kisebbség vezére szót kért és közölte: a kalifroniai üdülőjében tartózkodó Nixon elnök felhatalmazta, hogy az elnök személyes „kötelezettségvállalásáról” biztosítsa képviselőtársait: „Augusztus 15. után nem lesz további katonai tevékenység Délkelet-Ázsiában”. Gerald Ford bejelentése szerint az elnöki kötelezettségvállalás Kambodzsán és Laoszon túlmenően Észak- és Dél-Vietnamra is vonatkozik. A kompromisszumos törvénymódosítással összefüggésben a kormány támogatói azzal érveltek, hogy „kényes tárgyalások” vannak folyamatban és a 6 hetes „türelmi idő” lehetővé teszi a Lon Nol-rezsim összeomlásának megakadályozását, miközben folynak a tárgyalások a szemben álló kambodzsai erők között létrehozandó kompromisszumról. A képviselőház 236:169 arányban, a szenátus 63:26 arányban szavazta meg az elnöknek „tekintélymentő” kiutat biztosító kompromisszumos indítványt, amely az Egyesült Államok indokínai intervenciójának több mint egy évtizedes történetében először csillapított meg törvényhozásilag kötelező erejű végső határidőt mindenfajta amerikai hadművelet megszüntetésére egész Indokína területén. A bombázás azonnali megszüntetését követelő törvényhozók többsége is elfogadta a kompromisszumot, hogy elkerülje az alkotmányos válságot ésa felelősségben való osztozást az amerikai kormánygépezet megbénításáért. Az indokínai háború legkövetkezetesebb ellenfelei szerint „igazolhatatlan” a bombázás meghosszabbítása további 6 héttel. Mindazonátal „történelmi jelentőségű győzelemnek” tekintik, hogy jogerőre emelkedik az a törvényjavaslat, amely 1973. augusztus 15-én „végképp pontot tesz az indokínai háborúban való amerikai részvételre”. Nixon fogadta Jobert francia külügyminisztert San Clemente-ből jelenti a" VPI: Richard Nixon, az Egy felsőit "Államok elnöke pénteken San Clemente-ben, a nyugati Fehér Házban fogadta Michel Jobert francia külügyminisztert. A mintegy negyvenperces találkozón Jobert Pompidou francia köztársasági elnök nevében biztosította Nixon elnököt arról, hogy a Franciaország és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok „a meleg barátság” jegyében fejlődnek majd. A Nixon—robert megbeszéléseken megvitatták annak a lehetőségeit, hogyan alakulhatnak majd a kapcsolatok az Egyesült Államok és Nyugat- Európa között, beleértve az amerikai—francia viszonyt. Jobert tájékoztatást adott Leonyid Brezsnyev franciaországi látogatásáról. Az amerikai fél beszámolt az SZKP KB főtitkára egyesült államokbeli útjának egyesvonatkozásairól. Az amerikai—francia tárgyalásokon foglalkoztak az Egyesült Államok javasolta úgynevezett új atlanti chartával és egy atlanti csúcstalálkozó gondolatával is. A francia külügyminiszter a pénteki napon több óra hoszszat tanácskozott Henry Kissingerrel, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójával. Kissinger vacsorát adott Jobert tiszteletére. Michel Jobert a San Clemente-i tárgyalások után Los Angelesbe utazott. Saigon ismét elodázta a fogolycserét A dél-vietnami felek kétoldalú katonai vegyes bizottságának fogolykérdésekkel foglalkozó albizottságában a június 16—27. között megtartott négy ülésen a saigoni fél hibájából egy tapodtat sem haladt előbbre a polgári és katonai foglyok átadásának kérdése, s nem sikerült dűlőre jutni azzal kapcsolatban sem, hogy meghívják a lengyel és a kanadai Vöröskereszt képviselőit, keressék fel a különféle fogolytáborokat — jelenti a dél-vietnami Felszabadulás Hírügynökség. Ami a foglyok átadását illeti, a DIFK katonai küldöttsége ,olyan tervet terjesztett elő, amely szerint 1973. június 29-e és július 7-e között a DIFK átadja a saigoni,félnek az öszszes fogva, tartott saigoni katonai és polgári foglyot, míg saigoni részről hasonlóképpen járnak el, de mindenekelőtt azt a 242 katonai és 5081 politikai foglyot adják át, akinek nevét a korábbi fogolylistákon már feltüntették. A saigoni kormányzat küldöttsége közölte: olyan utasítást kapott, hogy csak 500 polgári és 33 katonai fogoly átadásához járuljon hozzá. A fogolycsere elodázása érdekében a saigoni küldöttség különféle vitákat kezdeményezett a csere lebonyolításával és színhelyeivel kapcsolatban. Mint az AP jelenti, a kambodzsai népi felszabadító fegyveres erők szombaton ostromgyűrűbe fogták Kompong Spen tartományi székhelyet, amely a fővárostól, Phnom Penhtől 45 kilométerrel fekszik nyugatra. A szombaton hajnalban indított támadás következtében a kormánycsapatok meghátrálásra kényszerültek és a felszabadító erők másfél kilométerre megközelítették a várost. Amerikai repülőgépek, közöttük B—52-es nehézbombázók szombaton a Phnom Penh körnél felszabadított területeket bombázták. 0 (Varsó, MTI) Al-Bakr, az iraki Baath-párt főtitkára, köztársasági elnök befejezte háromnapos hivatalos lengyelországi látogatását és szombaton elutazott Varsóból. 0 (Helsinki, TASZSZ) Huszonkilenc neves finn közéleti személyiség és politikus, közöttük Kalevi Sorsa miniszterelnök, Karjalainen külügyminiszter, Virolainen pénzügyminiszter, Lundquist közoktatásügyi miniszter nyilatkozatot írt alá, amelyben nagy jelentőséget tulajdonít a Moszkvában október 2-án megnyíló béke-világkongreszszusnak. (Reykjavík, DPA) Augusztus elején rövid látogatást tesz Reykjavíkban Brandt nyugatnémet kancellár, hogy tárgyalásokat folytasson a nyugatnémet—izlandi halászati konfliktus megszüntetéséről. (Peking, AFP) Csou Enlaj kínai miniszterelnök Pekingben fogadta David Rockefellert, az amerikai Chase Manhattan Bank elnökét. Vasárnap, 1973. július 1. A drága márka „A NAGY ZABÁLÁS” című francia—olasz filmet szinte telt házak előtt vetítik a párizsi mozikban. A közönséget nem rettentette el, hogy néhány kritika mocsokságot és ízléstelenséget vélt fölfedezni a filmvásznon, túlzottnak találta a biológiai folyamatok naturalista ábrázolását. A nézők egy része ugyanis nem esztétikai mércéket alkalmaz, hanem szórakozni akar, és eközben rádöbben az igazságra, amelynek szolgálatába állította a rendező történetét és színészeit. A filmbéli mocsokságok valóban undorítóak. Csakhogy az a társadalom is, amelyet leleplez: a mértéktelen fogyasztással — mondja Marco. Ferreri — „önmagunk zsírjába fulladunk bele”. Néhány hét telt el a film kavarta botrányok óta, és íme, itt az illusztráció. A bonni kormány hivatalosan harmadszor, gyakorlatilag negyedszer fölértékelte a nyugatnémet márkát, hogy szembenézhessen az infláció mindent elpusztító áradatával. A tudatos pénzrontási kurzus a második világháború óta érvényes. Ekkor lett szent és érinthetetlen tanítássá az angol Keynes elmélete, amely a tőkés túltermelési válságokat azzal vélte elkerülhetni, hogy a termelőt fogyasztóvá alakítják át, nincs többé készletfölösleg, mert a piac mindent elemészt. Úgy tűnt, hogy az elmélet beválik, mert a munkanélküliség valóban jelentéktelenné zsugorodott össze. Esztendőkön, sőt évtizedeken át igazoltnak tűnt ez a folyamat. Amióta azonban a dollár krónikusan beteg, a fürkészőbb elmék nem elégednek meg az analízis felületi megállapításaival, hanem mélyebb okokat keresnek. De még mindig nevetségesnek tűnik az, aki a jelenlegi folyamatot az 1930-as esztendők válságához meri hasonlítani, következtetéseit kézlegyintéssel intézik el. Arra hivatkoznak, hogy gazdasági és politikai kompromisszumokkal eddig még minden krízist elhárítottak, és ezután sem lesz másképpen. Bizonyosan,, A fejlitten nem történik egyéb mint a dollár helyett ,mindinkább a nyugatnémet márkához mérik a többi nyugati valuta értékét. Márkát érdemes fölhalmozni, mert aki eddig is erre spekulált, eddig is jól járt. Különösebb pénzügyi manőverek nélkül tetemes haszonra tett szert. IGAZ EZ, a valóság mégis bonyolultabb, mert nem egyszerűen gazdasági tényezőket kell számba venni. A dollárkrízis és hullámzásai politikai okokból is fakadnak és politikai következményei is lesznek. Kölcsönhatásban egymással az okok politikaiak és gazdasági következményekre vezetnek, és ezek megint politikai konzekvenciákba csapnak át. Fölteszik azt a kérdést, hogy a megközelítően 60 milliós NSZK el tudja-e viselni a sokszoros fölértékelést, amit a pénz értékének növekedésén nyer, nem veszíti-e el külkereskedelmén (a kivitel életbevágó számára), hiszen nemcsak a márka lesz drága, az értékében kifejezett árucikk is. A tények azt bizonyítják, hogy az NSZK eddig nem fizetett rá a sorozatos felértékelésekre. A wiesbadeni szövetségi statisztikai hivatal kimutatása szerint a külkereskedelmi mérleg 2822 millió márkatöbbletet mutatott ki májusban, egy hónappal korábban (áprilisban) csupán 2570 millió márkát. Igaz, a behozatal nagyobb arányban növekedett a kivitelnél (12,4 százalék, illetve 11,9 százalék), de még így is meghaladja lényegesen a tavalyi adatokat. Mi az, ami ilyen „csodahatást” ad a márkának, pontosabban a nyugatnémet gazdaságnak? Alighanem a stratégiai-politikai tényező. Az NSZK katonai kiadásai lényegesen alacsonyabbak partnereiénél, hiszen a területén 300 000 amerikai katona tartózkodik. E csapatok fenntartási költségeit javarészben a szövetségi kormány,fedezi közvetlen hozzájárulásokkal és az Egyesült Államokban eszközölt katonai megrendelésekkel, de ez még mindig kevesebbe kerül neki, mintha teljesen önállóan fegyverkeznék. Hozzá lehet tenni, hogy ez a helyzet politikailag is jobb Európának és a világnak általában. MÉGSEM VISELIK EL — érthetően — Bonn partnerei és szövetségesei. Olyan politikai átcsoportosítástól tartanak, amely a jövőben érdekeiket közvetlenül is érintheti. A márka pénteki fölértékelésének bejelentésekor a viharok elmaradtak, sőt mindenki elégedettnek tűnt. Még a franciák is, akik pedig tudják, hogy mezőgazdaságukban ezt az eseményt drágán fizethetik meg. Azzal indokolják a nyugalmat, hogy Bonn nem egyoldalúan cselekedett, előzetesen konzultált partnereivel, különösképpen a Közös Piacon belül, az intézkedést jól előkészítették, elkerülték a spekulációval járó megrázkódtatásokat. De magában mindenki tudja, hogy semmi sem zárult le és semmi sem rendeződött, a java hátravan. Elsősorban azért, mert a Közös Piac bármilyen erős is, az alapvető megoldás az Egyesült Államokon múlik. A dollár 1971 közepe óta aranyra átválthatatlan, csak papírpénz, és azóta fedezet nélküli készletek halmozódnak föl a nyugat-európai pénzügyi központokban. Amíg Nixon elnök nem talál erre megoldást, az inflációt megállítani lehetetlen, hiába állapodnak meg bármilyen reálisnak is tűnő „lebegtetési” arányokban. A márka legújabb fölértékelésével az eddigi 2,25 százalékos „tűrési határ” gyakorlatilag semmivé vált, még ha a frank (sem Svájcban, sem Franciaországban) egyelőre nem változtatta meg átváltási paritását. A valóságban persze ez sem igaz így, mert noha a dollárt hivatalosan 1971 óta csak kétszer értékelték le, tavasz óta a harmadik devalválás a tényekben bekövetkezett, és ezt nyögi a Közös Piac, mert sokáig aligha tud ellenállni az olcsó amerikai árudömpingnek. ILLETVE ... Minden azon múlik, hogy az ősszel esedékes nagy nyugati pénzügyi tanácskozáson, a tokiói „Nixon-meneten” mire jutnak. A márka fölértékelését még ha üdvözölték is, alapjában azért fogadták szkeptikusan, mert tudják, hogy a Nyugat szeptemberig adott halasztást magának, a „nagy órának” akkor kell ütnie. De hogyan? A nyár derekán vagyunk, a szeptember hamarosn beköszönt, és a vélemények alapvetően különböznek, az érdekek nyersen ütköznek. Éppen azért, mert nem elsődlegesen, vagy nem kizárólag gazdasági döntésekről van szó, hanem lényeges politikaiakról is. Gazdasági megoldási javaslat akadna tucatnyi, néhány közülük egyszerűségében zseniálisnak tűnő. A francia Rueff professzor, de Gaulle tábornok egykori főtanácsadója, akinek analíziseit az idő sok mindenben igazolta, szintén ilyet terjesztett elő. Az aranyat értékelték föl mostani szabadpiaci reális értékére, vagy ennél alacsonyabbra (1 uncia a napi piaci ingadozástól függően 120 dollár körül), és ezzel megsokszorozódnék a befagyasztott amerikai tartalékok értéke, a dollár ismét átválthatóvá válnék. Nyugat-Európa különböző lejáratú hitelek formájában átmenetileg még segítségére is siethetne az Egyesült Államoknak. Valóban egyszerű, szinte kifogásokat is alig lehetne emelni ellene. Csakhogy Rueff professzor is tudja, hogy ez a gazdasági megoldás lényegbevágó politikai érdekeket érintene, és ezért elfogadhatatlan Washington számára. Az amúgy is ingadozó hatalmi egyensúly billenne föl még jobban az Egyesült Államok és Nyugat-Európa viszonyában. Ezért tekinthető csupán a lázat csillapító aszpirinnek a márka pénteki fölértékelése, semmihez nem vitt közelebb. Ebben a válságban súlyos gazdasági és politikai elemek keverednek. Várkonyi Tibor 0 (Bukarest, MTI) Ceausescu román államfő befejezte ötnapos hivatalos nyugatnémetországi látogatását és szombaton visszaérkezett Bukarestbe. Bonnban Heinemann elnökkel és Brandt szövetségi kancellárral a két ország bilaterális kapcsolatainak fejlesztéséről és időszerű nemzetközi kérdésekről tárgyalt. (Phenjan, TASZSZ) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Malaysia szombaton nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatokat létesített egymással.