Magyar Nemzet, 1973. július (29. évfolyam, 152-177. szám)

1973-07-01 / 152. szám

2 pora argentin és Luis Echever­­ria mexikói elnök. Negyedmillió santiagói dol­gozó hallgatta a La Moneda palota előtt dr. Salvador Al­­lende elnököt, aki a pénteken meghiúsított katonai puccskí­sérletről beszélt. Allende min­denekelőtt a chilei munkásság fegyelmezettségét méltatta. . „Ezt a napot a történelem nem­­ felejti el. A munkások az első hívó szóra megszállták az üze­meket és harcra készen várták a kormány utasításait. A had­sereg és a rendőrség alkot­mányhűsége néhány óra alatt felszámolta a zendülést. A ka­tonai lázadásért felelős szemé­­­­lyek nem kerülik el a felelős­­­­ségre vonást.” Allende kétórás beszédében felszólította a chilei dolgozó­kat, hogy folytassák a termelői munkát és maradjanak e perek , a népi hatalom megvédelme­­zése érdekében. Megerősítette, hogy kormánya továbbra is forradalmi demokratikus célo­­kat követ. Az AFP hírügynökség chilei­­ kormánykörökből származó­­ értesülései szerint a katonai puccskísérlet idején történt lö­völdözéseknek hat halálos és 32 sebesült áldozata van. A fegyveres erők főparancs­­nokságának utasítására szom­baton betiltották a Cooperativa Y Vitalica és a Minerra ellenzéki rádióállomások működését. Pablo Rodriguez, a Haza és­­ Szabadság nevű fasiszta szer­vezet vezetője és öt társa az álamcsínykísérlet után politi­kai menedéket kért Ecuador santiagói nagykövetségén. Egyelőre nem ismeretes, vajon a philei szélsőséges elemeket befogadják-e. Az ARP tudósítója megbíz­ható forrásból úgy értesült, hogy a hatóságoknak sikerült letartóztatnia a zendülés csak­nem­ valamennyi vezérét, köz­tük az értelmi szerzőt, Robert Souper alezredest. Az Interpress Service hír­­ügynökség a chilei jobboldal júniusi támadásait időrend­ben összefoglalva megállapítja: június 1-én a jobboldali több­séggel rendelkező szenátus és képviselőház ellen javaslatot terjeszt be a Népi Egységnek a gazdaság­ társadalmi szekto­rát erősíteni kívánó alkot­mánymódosításával szemben. Ezt követően José Toha had­ügyminiszter visszautasítja azokat a­, jobboldali sajtótá­madásokat, amelyek Prats hadseregfőparancsnokot rágal­mazzák a Szovjetunióban tett útja miatt. A következő napon a fővá­rosban a sztrájkoló bányászok mellett tüntető keresztényde­mokraták és baloldali csopor­tok összetűznek. A Haza és Szabadság nevű fasiszta szer­vezet támadásaiban Chile kü­lönböző pontjain több személy­­ életét vesztette, sokan megse­besültek. Walter Ulbricht köszöntése Berlinből jelenti az MTI. Walter Ulbricht, az NDK ál­­lal­­amtanácsának elnöke szom­baton délelőtt az államtanács Marx­ Engels téri épületében fogadta a gratulálókat, akik­­ : 80-ik születésnapja alkalmával meleg jókívánságaikat tolmá­­csolták. Az NSZEP Politikai Bizott­­ságának tagjai nevében,­ vala­ki mint a párt összes tagjai ne­­­vében Erich Honecker, az NSZEP első titkára fejezte ki jókívánságait a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló harcosának. Az NDK Minisz­tertanácsának küldöttségét Wil­i Stoph miniszterelnök ve­­­zette. Erich Honecker átnyúj­ts­a­totta a jubilánsnak a Népek Barátsága Érdemrend nagy csillagát. Ezután az NDK-beli szovjet nagykövetség képviselői és a Németországban állomásozó szovjet csapatok vezetői je­lenlétében Mihail Jefremov nagykövet átnyújtotta a Népek Barátsága Rend kitüntetést, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége adomá­nyozott Walter Ulbrichtnak. A diplomáciai testület együt­tesen fejezte ki jókívánságait a 80 éves államelnöknek. Kovács Imre, hazánk berlini nagykövete átadta Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács el­nökének Walter Ulbricht ré­szére küldött ajándékát­, Sazadat és Kadhafi parlamenti képviselőkkel találkozott A Reuter­s kairói jelentése jv szerint Szadat egyiptomi és Kadhafi líbiai államfő, akik a múlt hét vége óta tanácskoz­nak a két ország szeptemberre tervezett uniójáról, szombaton találkoznak az egyiptomi par­­la­ment képviselőivel. Kairói lapok értesülései sze­rint a két állapító konzultá­ciója, valamint az egyiptomi politikai és végrehajtó szer­vekkel folytatandó további ta­nácskozásaik a jövő hét­­végéig­­ tartanak.­­ Abdelkader Hatem minisz­­­­­terelnök-helyettes vezetésével egyiptomi miniszteri bizottság terjeszt elő szombaton jelen­tést azokról a politikai és jogi vonatkozású teendőkről, ame­lyeket a két­ ország tényleges , egyesüléséig még végre kell hajtani.­­ Ugyancsak az angol hírügy­­­­nökség jelentette, hogy a pa­lesztin felszabadítási­ szerve­zet bejrúti irodája közölte, hogy az az algériai, aki csü­törtökön Párizsban felrobbant a saját gépkocsijában, az El Fatah tagja volt. A szervezet közleménye cionista szerveze­teket vádol a robbanásért. Mint a MEN­A jelenti, Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára az An­ Nab­ar című libanoni lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy mostanában nem szándékozik ellátogatni a Közel-Keletre. A főtitkár cáfolta, hogy másik diplomatá­val szeretné felváltani közel­­keleti megbízottját, Gunnar Jarringot. Waldheim hangsú­lyozta a Biztonsági Tanácsnak, mint olyan fórumnak a jelen­tőségét, amely módot ad­­a nagyhatalmak és a közel-ke­leti kérdésben érdekelt felek képviselőinek találkozására. Rövid kínai összefoglaló Brezsnyev látogatásairól Mint az MTI jelenti, az Új Kína hírügynökség eddigi hallgatását megtörve pénteken 29 soros összefoglaló jelentést adott Leonyid Brezsnyev ame­rikai és franciaországi látoga­tásáról. A lakonikus összefog­laló semmiféle kommentáló vagy értékelő megjegyzést nem­ tartalmaz, felsorolja a részvevőket, a közös közle­ményből csak azt idézi, hogy Brezsnyev és Nixon a szovjet —amerikai kapcsolatokról tár­gyalt és kölcsönös érdeklődés­re számot tartó nemzetközi kérdéseket vitattak meg. A kínai ismertetés szerint a két fél „több” egyezményt írt alá, s ezek között meg­említi a SALT-tárgyalások irányelveire és a nukleáris háború megakadályozására vo­natkozó megállapodásokat anélkül, hogy ezek lényegét Vagy tartalmát közölné. Brezsnyev párizsi látogatá­sával az Új Kína hat sorban foglalkozik, közölve, hogy Brezsnyev és Pompidou a francia—zszovjet kapcsolatok perspektíváiról és a nemzet­közi politika fontos kérdései­ről tárgyalt Összetűzések Tanzánia és Burundi határán A Reuter szerint a tanzániai­­tájékoztatásügyi minisztérium közleményben jelentette be,­­ hogy pénteken Burundiból támadást hajtottak végre több tanzániai határmenti falu el­­ '­len, s a sá­madók hét személyt megöltek. A tanzániai kormány szumibaton megvitatta a tá­madásról érkezett jelentést és tiszti csoportot küldött a hely­színre a történtek részletes ki­vizsgálására. Az AFP jelenti: A burundi rádió közlése szerint lázadók pénteken támadást intéztek az ország déli és keleti határvi­dékein (a Tanzániával szom­szédos területeken­ élő lakos­ság ellen. A burundi biztonsá­gi erők és a lakosság vissza­verte a lázadók támadását­­­ fűzte hozzá a rádió. Burundiban az elmúlt évek folyamán sorozatos törzsi vil­longások voltak, s az összecsa­pások elől több mint 35 ezer burundi állampolgár Tanzá­niában keresett menedéket. Magyar Nemzet ­ivan kötelezettsléget Tállal­.­ Hat hét múlva Washington beszünteti a katonai tevékenységet Délkelet-Ázsiában Köves Tibor, az MTI washingtoni tudósítója jelen­ti . A Fehér Ház és a kongresz­­szus pénteken este létrejött kompromisszumos kiegyezése értelmében augusztus 15-i végső határidővel Nixon el­nöknek be kell szüntet­nie Kambodzsa amerikai bombázását és a határidőn túl kongresszusi felhatalmazást kell kérnie az indokínai tér­ségben folytatandó bármilyen amerikai hadművelethez. Nixon az elé a választás elé­­került, hogy vagy a kambod­zsai bombázást, vagy az ame­rikai kormánygépezet műkö­dését szünteti be. Világossá vált ugyanis, hogy a kongresszus mindkét házában határozott többségi támogatása van a kambodzsai bombázás finan­szírozását megtiltó törvény­­módosító javaslatnak, amelyet a július 1-vel kezdődő új­ költ­ségvetési év folytatólagos kor­mányzati költségeinek kiutalá­sára felhatalmazást adó tör­vényjavaslathoz kapcsoltak. Ily módon az elnöki vétó a bombázási tilalmat tartalmazó módosítást csak azon az áron érvényteleníthette volna, ha egyszersmind megsemmisíti a „hordozó” kormány-törvény­javaslatot, s ennek következ­tében július 1-vel be kellett volna szüntetni több millió kor­mányalkalmazott fizetésének kiutalását. Ebben a helyzetben Nixon elnök — további hathe­tes „bombázási engedély” fejé­ben — személyes kötelezett­ségvállalást tett a törvényho­zóknak a kongresszusi döntés tiszteletben tartására. Közvetlenül a döntő képvi­selőházi szavazás előtt Gerald Ford, a republikánus kisebb­ség vezére szót kért és közölte: a kalifroniai üdülőjében tar­tózkodó Nixon elnök felhatal­mazta, hogy az elnök szemé­lyes „kötelezettségvállalásáról” biztosítsa képviselőtársait: „Augusztus 15. után nem lesz további katonai tevékenység Délkelet-Ázsiában”. Gerald Ford bejelentése szerint az el­nöki kötelezettségvállalás Kambodzsán és Laoszon túl­menően Észak- és Dél-Viet­namra is vonatkozik. A kompromisszumos törvény­­módosítással összefüggésben a kormány támogatói azzal ér­veltek, hogy „kényes tárgyalá­sok” vannak folyamatban és a 6 hetes „türelmi idő” lehetővé teszi a Lon Nol-rezsim össze­omlásának megakadályozását, miközben folynak a tárgyalá­sok a szemben álló kambodzsai erők között létrehozandó kompromisszumról. A képviselőház 236:169 arányban, a szenátus 63:26 arányban szavazta meg az el­nöknek „tekintélymentő” ki­utat biztosító kompromisszu­mos indítványt, amely az Egyesült Államok indokínai intervenciójának több mint egy évtizedes történetében elő­ször csillapított meg törvényho­­zásilag kötelező erejű végső határidőt mindenfajta ameri­kai hadművelet megszünteté­sére egész Indokína területén. A bombázás azonnali meg­szüntetését követelő törvény­hozók többsége is elfogadta a kompromisszumot, hogy elke­rülje­ az alkotmányos válságot és­­a felelősségben való oszto­­zást az amerikai kormánygé­pezet megbénításáért. Az in­dokínai háború legkövetkeze­tesebb ellenfelei szerint „iga­zolhatatlan” a bombázás meg­hosszabbítása további 6 hét­tel. Mindazonátal „történelmi jelentőségű győzelemnek” te­kintik, hogy jogerőre emelke­dik az a törvényjavaslat, amely 1973. augusztus 15-én „végképp pontot tesz az indo­kínai háborúban való ameri­kai részvételre”.­­ Nixon fogadta Jobert francia külügyminisztert San Clemente-ből jelenti a" VPI: Richard Nixon, az Egy fel­sőit "Államok elnöke pénteken San Clemente-ben, a nyugati Fehér Házban fogadta Michel Jobert francia külügyminisz­tert. A­ mintegy negyvenperces találkozón Jobert Pompidou francia köztársasági elnök nevében biztosította Nixon el­nököt arról, hogy a Francia­­ország és az Egyesült Államok közötti kapcsolatok „a meleg barátság” jegyében fejlődnek majd. A Nixon—robert megbeszé­léseken megvitatták annak a lehetőségeit, hogyan alakulhat­nak majd a kapcsolatok az Egyesült Államok és Nyugat- Európa között, beleértve az amerikai—francia viszonyt. Jobert tájékoztatást adott Leonyid Brezsn­yev franciaor­szági látogatásáról. Az ameri­kai fél­­ beszámolt az SZKP KB főtitkára­­ egyesült álla­mokbeli útjának egyes­­vonat­kozásairól. Az amerikai—francia tár­gyalásokon foglalkoztak az Egyesült Államok javasolta úgynevezett új atlanti chartá­val és egy atlanti csúcstalál­kozó gondolatával is. A francia külügyminiszter a pénteki napon több óra hosz­­szat tanácskozott Henry Kis­­singerrel, Nixon elnök nem­zetbiztonsági főtanácsadójával. Kissinger vacsorát adott Jo­bert tiszteletére. Michel Jobert a San Cle­­mente-i tárgyalások után Los Angelesbe utazott. Saigon ismét elodázta a fogolycserét A dél-vietnami felek kétol­dalú katonai vegyes bizottsá­gának fogolykérdésekkel fog­lalkozó albizottságában a jú­nius 16—27. között megtartott négy ülésen a saigoni fél hi­bájából egy tapodtat sem ha­ladt előbbre a polgári és ka­tonai foglyok átadásának kér­dése, s nem sikerült dűlőre jutni azzal kapcsolatban sem, hogy meghívják a lengyel és a kanadai Vöröskereszt kép­viselőit, keressék fel a külön­féle fogolytáborokat — jelen­ti a dél-vietnami Felszabadu­lás Hírügynökség. Ami a foglyok átadását ille­ti, a DIFK katonai küldöttsé­ge ,olyan tervet terjesztett elő, amely szerint 1973. június 29-e és július 7-e között a DIFK átadja a saigoni,félnek­ az ösz­­szes fogva, tartott saigoni ka­tonai és polgári foglyot, míg saigoni részről hasonlóképpen járnak el, de mindenekelőtt azt a 242 katonai és 5081 po­litikai foglyot adják át, aki­­nek nevét a korábbi fogoly­listákon már feltüntették. A saigoni kormányzat kül­döttsége közölte: olyan uta­sítást kapott, hogy csak 500 polgári és 33 katonai fogoly átadásához járuljon hoz­zá. A fogolycsere elodázása érdeké­ben a saigoni küldöttség kü­lönféle vitákat kezdeményezett a csere lebonyolításával és színhelyeivel kapcsolatban. Mint az AP jelenti, a kam­bodzsai népi felszabadító fegy­veres erők szombaton ostrom­­gyűrűbe fogták Kompong Spen­ tartományi székhelyet, amely a fővárostól, Phnom Penhtől 45 kilométerrel fek­szik nyugatra. A szombaton hajnalban indított támadás következtében a kormánycsa­patok meghátrálásra kénysze­rültek és a felszabadító erők másfél kilométerre megközelí­tették a várost. Amerikai repülőgépek, kö­zöttük B—52-es nehézbombá­zók szombaton a Phnom Penh körnél felszabadított területe­ket bombázták. 0 (Varsó, MTI) Al-Bakr, az iraki Baath-párt főtitkára, köztársasági elnök befejezte háromnapos hivatalos lengyel­­országi látogatását és szomba­ton elutazott Varsóból. 0 (Helsinki, TASZSZ) Hu­szonkilenc neves finn közéleti személyiség és politikus, kö­zöttük Kalevi Sorsa miniszter­­elnök, Karjalainen külügymi­niszter, Virolainen pénzügy­miniszter, Lundquist közokta­tásügyi miniszter nyilatkoza­tot írt alá, amelyben nagy jelentőséget tulajdonít a Moszkvában október 2-án megnyíló béke-világkongresz­­szusnak.­­ (Reykjavík, DPA) Augusz­tus elején rövid látogatást tesz Reykjavíkban Brandt nyugat­német kancellár, hogy tár­gyalásokat folytasson a nyu­gatnémet—izlandi halászati konfliktus megszüntetéséről.­­­ (Peking, AFP) Csou En­­laj kínai miniszterelnök Pe­­kingben fogadta David Rocke­fellert, az amerikai Chase Manhattan Bank elnökét. Vasárnap, 1973. július 1. A drága márka „A NAGY ZABÁLÁS” című francia—olasz filmet szinte telt házak előtt vetítik a pári­zsi mozikban. A közönséget nem rettentette el, hogy né­hány kritika mocsokságot és ízléstelenséget vélt fölfedezni a filmvásznon, túlzottnak ta­lálta a biológiai folyamatok naturalista ábrázolását. A né­zők egy része ugyanis nem esztétikai mércéket alkalmaz, hanem szórakozni akar, és eközben rádöbben az igazság­ra, amelynek szolgálatába ál­lította a rendező történetét és színészeit. A filmbéli mocsok­­ságok valóban undorítóak. Csakhogy az a társadalom is, amelyet leleplez: a mértékte­len fogyasztással — mondja Marco. Ferreri — „önmagunk zsírjába fulladunk bele”. Néhány hét telt el a film kavarta botrányok óta, és íme, itt az illusztráció. A bonni kormány hivatalosan harmad­szor, gyakorlatilag negyedszer fölértékelte a nyugatnémet márkát, hogy szembenézhessen az infláció mindent elpusztító áradatával. A tudatos pénz­­rontási kurzus a második vi­lágháború óta érvényes. Ekkor lett szent és érinthetetlen taní­tássá az angol Keynes elmélete, amely a tőkés túltermelési vál­ságokat azzal vélte elkerülhet­ni, hogy a termelőt fogyasztó­vá alakítják át, nincs többé készletfölösleg, mert a piac mindent elemészt. Úgy tűnt, hogy az elmélet beválik, mert a munkanélküliség valóban jelentéktelenné zsugorodott össze. Esztendőkön, sőt évtizedeken át igazoltnak tűnt ez a folya­mat. Amióta azonban a dollár krónikusan beteg, a fürké­­szőbb elmék nem elégednek meg az analízis felületi meg­állapításaival, hanem mélyebb okokat keresnek. De még min­dig nevetségesnek tűnik az, aki a jelenlegi folyamatot az 1930-as esztendők válságához meri hasonlítani, következte­téseit kézlegyintéssel intézik el. Arra hivatkoznak, hogy gazdasági és politikai kompro­misszumokkal eddig még min­den krízist elhárítottak, és ez­után sem lesz másképpen. Bi­zonyosan,, A fej­litten nem tör­ténik egyéb­ mint a dollár he­lyett ,mindinkább a nyugatné­met márkához mérik a többi nyugati valuta értékét. Már­kát érdemes fölhalmozni, mert aki eddig is erre spekulált, ed­dig is jól járt. Különösebb pénzügyi manőverek nélkül te­temes haszonra tett szert. IGAZ EZ, a valóság mégis bonyolultabb, mert nem egy­szerűen gazdasági tényezőket kell számba venni. A dollár­krízis és hullámzásai politikai okokból is fakadnak és politi­kai következményei is lesznek. Kölcsönhatásban egymással az okok politikaiak és gazdasági következményekre vezetnek, és ezek megint politikai konzek­venciákba csapnak át. Fölte­szik azt a kérdést, hogy a megközelítően 60 milliós NSZK el tudja-e viselni a sok­szoros fölértékelést, amit a pénz értékének növekedésén nyer, nem veszíti-e el külke­reskedelmén (a kivitel életbe­vágó számára), hiszen nemcsak a márka lesz drága, az érté­kében kifejezett árucikk is. A tények azt bizonyítják, hogy az NSZK eddig nem fi­zetett rá a sorozatos felértéke­lésekre. A wiesbadeni szövet­ségi statisztikai hivatal kimu­tatása szerint a külkereskedel­mi mérleg 2822 millió márka­­többletet mutatott ki május­ban, egy hónappal korábban (áprilisban) csupán 2570 mil­lió márkát. Igaz, a behozatal nagyobb arányban növekedett a kivitelnél (12,4 százalék, il­letve 11,9 százalék), de még így is meghaladja lényegesen a tavalyi adatokat. Mi az, ami ilyen „csodahatást” ad a már­kának, pontosabban a nyugat­német gazdaságnak? Alig­hanem a stratégiai-politikai tényező. Az NSZK katonai ki­adásai lényegesen alacsonyab­bak partnereiénél, hiszen a te­rületén 300 000 amerikai kato­na tartózkodik. E csapatok fenntartási költségeit javarész­ben a szövetségi kormány,fe­dezi közvetlen hozzájárulások­kal és az Egyesült Államok­ban eszközölt katonai megren­delésekkel, de ez még mindig kevesebbe kerül neki, mintha teljesen önállóan fegyverkez­nék. Hozzá lehet tenni, hogy ez a helyzet politikailag is jobb Európának és a világnak általában. MÉGSEM VISELIK EL — érthetően — Bonn partnerei és szövetségesei. Olyan politi­kai átcsoportosítástól tartanak, amely a jövőben érdekeiket közvetlenül is érintheti. A márka pénteki fölértékelésé­nek bejelentésekor a viharok elmaradtak, sőt mindenki elé­gedettnek tűnt. Még a franciák is, akik pedig tudják, hogy mezőgazdaságukban ezt az eseményt drágán fizethetik meg. Azzal indokolják a nyu­galmat, hogy Bonn nem egy­oldalúan cselekedett, előzete­sen konzultált partnereivel, különösképpen a Közös Piacon belül, az intézkedést jól előké­szítették, elkerülték a speku­lációval járó megrázkódtatá­sokat. De magában mindenki tudja, hogy semmi sem zárult le és semmi sem rendeződött, a java hátravan. Elsősorban azért, mert a Kö­zös Piac bármilyen erős is, az alapvető megoldás az Egyesült Államokon múlik. A dollár 1971 közepe óta aranyra át­válthatatlan, csak papírpénz, és azóta fedezet nélküli kész­letek halmozódnak föl a nyu­gat-európai pénzügyi közpon­tokban. Amíg Nixon elnök nem talál erre megoldást, az inflációt megállítani lehetet­len, hiába állapodnak meg bármilyen reálisnak is tűnő „lebegtetési” arányokban. A márka legújabb fölértékelésé­vel az eddigi 2,25 százalékos „tűrési határ” gyakorlatilag semmivé vált, még ha a frank (sem Svájcban, sem Franciaor­szágban) egyelőre nem változ­tatta meg átváltási paritását. A valóságban persze ez sem igaz így, mert noha a dollárt hivatalosan 1971 óta csak két­szer értékelték le, tavasz óta a harmadik devalválás a té­nyekben bekövetkezett, és ezt nyögi a Közös Piac, mert so­káig aligha tud ellenállni az olcsó amerikai árudömping­­nek. ILLETVE ... Minden azon múlik, hogy az ősszel esedékes nagy nyugati pénzügyi tanács­kozáson, a tokiói „Nixon-me­­neten” mire jutnak. A márka fölértékelését még ha üdvözöl­ték is, alapjában azért fogad­ták szkeptikusan, mert tudják, hogy a Nyugat szeptemberig adott halasztást magának, a „nagy órának” akkor kell üt­nie. De hogyan? A nyár dere­kán vagyunk, a szeptember hamarosn beköszönt, és a vé­lemények alapvetően külön­böznek, az érdekek nyersen ütköznek. Éppen azért, mert nem elsődlegesen, vagy nem kizárólag gazdasági döntések­ről van szó, hanem lényeges politikaiakról is. Gazdasági megoldási javaslat akadna tu­catnyi, néhány közülük egy­­szerűségében zseniálisnak tű­nő. A francia Rueff professzor, de Gaulle tábornok egykori fő­tanácsadója, akinek analíziseit az idő sok mindenben igazol­ta, szintén ilyet terjesztett elő. Az aranyat értékelték föl mos­tani szabadpiaci reális értéké­re, vagy ennél alacsonyabbra (1 uncia a napi piaci ingado­zástól függően 120 dollár kö­rül), és ezzel megsokszorozód­nék a befagyasztott amerikai tartalékok értéke, a dollár is­mét átválthatóvá válnék. Nyu­­gat-Európa különböző lejáratú hitelek formájában átmeneti­leg még segítségére is siethet­ne az Egyesült Államoknak. Valóban egyszerű, szinte ki­fogásokat is alig lehetne emel­ni ellene. Csakhogy Rueff pro­fesszor is tudja, hogy ez a gazdasági megoldás lényegbe­vágó politikai érdekeket érin­tene, és ezért elfogadhatatlan Washington számára. Az amúgy is ingadozó hatalmi egyensúly billenne föl még jobban az Egyesült Államok és Nyugat-Európa viszonyá­ban. Ezért tekinthető csupán a lázat csillapító aszpirinnek a márka pénteki fölértékelése, semmihez nem vitt közelebb. Ebben a válságban súlyos gaz­dasági és politikai elemek ke­verednek. Várkonyi Tibor 0 (Bukarest, MTI) Ceau­­sescu román államfő befejezte ötnapos hivatalos nyugat­németországi látogatását és szombaton visszaérkezett Bu­karestbe. Bonnban Heinemann elnökkel és Brandt szövetségi kancellárral a két ország bila­terális kapcsolatainak fejlesz­téséről és időszerű nemzetközi kérdésekről tárgyalt.­­ (Phenjan, TASZSZ) A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Malaysia szom­baton nagyköveti szinten dip­lomáciai kapcsolatokat létesí­tett egymással.

Next