Magyar Nemzet, 1973. szeptember (29. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-01 / 204. szám

2 kedéseket hozott annak érde­kében, hogy hatékonyabban használják fel az érkező segít­séget és a gazdasági együtt­működésből adódó lehetősége­ket, s ezáltal is fokozzák a szo­cializmus építésének ütemét, növeljék a VDK erejét az élet minden területén. A VNA hanoi jelentése sze­rint a dél-vietnami felek két­oldalú katonai vegyes bizottsá­gának CIFK-tagozata jegyzék­ben arra kérte a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottsá­got, hogy indítson vizsgálatot Saigon újabb tűzszünetet sér­tő cselekményei ügyében. A jegyzékből kitűnik, hogy a saigoni légierő augusztus 5-től 20-ig több mint kétszáz bom­bát szórt a DIFK ellenőrizte térségben Phuoc Hoa és Vinh Hoa községekre, öt polgári la­kos életét vesztette, illetve megsebesült. Hoang Anh Tuan tábornok, a dél-vietnami kétoldalú ka­tonai vegyes bizottság DIFK- tagozatának vezetője fogadta azt az iráni küldöttséget, amely Irán bekapcsolódását készíti elő a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság munkájá­ba. Mint az AFP Saigonból je­lenti, Nguyen Phu Doc, a Thieu-rezsim ügyvezető kül­ügyminisztere sajtóértekezle­tén hevesen kikelt amiatt, hogy az el nem kötelezett országok algíri csúcsértekezletére meg­hívták a dél-vietnami ideigle­nes forradalmi kormány dele­gációját, ellenben a saigoni re­zsimét nem. Phu Doc közölte, hogy kormánya küldötteket menesztett több ázsiai és afri­kai országba azzal a feladat­tal, hogy „megmagyarázzák a dél-vietnami realitást és a problémákat”. Hangoztatta: a saigoni kormány megszakítja diplomáciai kapcsolatait azok­kal az államokkal amelyek el­ismerik a DIFK-et. Nguyen Thi Binh, a DIFK külügyminisztere egy algíri lapnak adott nyilatkozatában az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőinek a na­pokban Algírban megnyíló ne­gyedik értekezletével foglal­kozva kijelentette: a DIFK küldöttsége minden erejével azon lesz, hogy fokozza az el nem kötelezett országok szoli­daritását az imperializmus, a gyarmatosítás és a fajüldözés ellen, a békéért, a nemzeti fel­szabadításért és a társadalmi haladásért vívott harcukban. A kambodzsai felszabadító erők pénteken egész nap foly­tatták támadásaikat a Kom­­pong Chamot védő helyőrség ellen. Nyugati hírügynökségek jelentése szerint a felszabadító erők háromszáz tüzérségi lö­vedéket lőttek ki a Phnom Penh-i katonaságnak a város­ban és környékén létesített ál­lásaira. Közzétették Csou Fn-laj kongresszusi beszámolóját Baracs Dénes, az MTI pe­kingi tudósítója jelenti. Pén­teken este közzétették a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának Csou En-laj ál­tal, a KKP X. kongresszusán felolvasott beszámolóját, amely három részre tagozódik: az el­ső a IX. kongresszuson meg­határozott vonal végrehajtá­sával, a második Lin Piao csoportjának felszámolásával, a harmadik a jelenlegi hely­zettel és feladatokkal foglalko­zik. A referátum általában a közelmúlt időszak irányvona­lát erősíti meg, szovjetellenes kirohanásai azonban a szo­kottnál is hevesebbek. A beszámoló azt a kényes feladatot tűzte maga elé, hogy igazolja a IX. kongresszust, amelyen a KB beszámolóját Lin Piao tartotta és ugyanak­kor ítélje el a volt honvédel­mi minisztert. Ezt úgy oldotta meg, hogy leszögezte: a IX. kongresszus beszámolóját Lin Piao Mao Cetung személyes irányítása mellett készítette el, de eredetileg Csen Po-tá­­val, együtt, és a végül nyil­vánosságra került szöveget csak „vonakodva” olvasta fel. A kongresszus után — hangzik Csou beszámolója — Lin Piao a figyelmeztetések ellenére folytatta a szabotázst, és noha Mao elnök „erőfeszítéseket tett megmentésére", végül is ösz­­szeesküvést szervezett Mao meggyilkolására. Új elemet jelent Csou be­számolójában az a megállapí­tás, amely szerint Lin Piao elhajlása a IX. kongresszuson az volt, hogy véget akart vet­ni a politikai harcnak, annak, hogy „a forradalmat a prole­tárdiktatúrában is folytassák”. Lin Piao, úgymond, a terme­lés növelésére kívánt koncent­rálni és ezzel a „kulturális forradalomban” megdöntött Lin Sao Csi politikáját kíván­ta feléleszteni. Ily módon a jelentés a kínai politikában „szélsőbalról” felemelkedett Lin Piaót és Csen Po-tót „szélsőjobboldalinak” bélyeg­zi, és ezzel mind a „kulturális forradalomban” feltűnt és posztjukat azóta is megtartott vezetőket, mind pedig az új erőre kapott régi gárda tagjait úgy prezentálja, mint a „for­radalom folytatásának” egyön­tetű híveit. A KB kongresszusi beszá­molójának egyik legfigyelem­reméltóbb része azonban az a figyelmeztetés, hogy ezzel „a két vonal harca a párton belül nem ért véget”. Ilyen harcokra még „tízszer-hússzor” sor fog kerülni és „új Lin Piaók fog­nak feltűnni”. A beszámoló szerint minden párttagnak fel kell készülnie az elkövetkező évek ilyen harcaira. A jelenlegi helyzetről és fel­adatokról szóló, legterjedelme­sebb fejezet a Pekingben ki­alakított, mindent a szovjet­­ellenességnek alárendelő kül­politikai irányvonal részletes, és a szokottnál is élesebben vádaskodó kifejtését adja. Jakir és Kraszin perében befejeződött a bizonyítási eljárás Moszkvából jelenti a TASZSZ. A Jakir és Kraszin ügyét tár­gyaló moszkvai bíróságon pén­teken a bűnösséget alátámasz­tó okmányok ismertetésével, valamint a tárgyi bizonyítékok felmutatásával befejeződött a bizonyítási eljárás. Ismertették a többi között az azokról a titkos rejtekhelyek­ről készített nyomozati jegy­zőkönyvet, ahol a vádlottak a felforgató szovjetellenes iro­dalmat tartották. Az ügyész kérésére a bíró felmutatott egy rádiókészülé­ket, amelyet Ledington, az AF tudósítója adott át Kraszinnak, valamint azt a magnetofont, amelyet Starr, a Chicago Tri­büne tudósítója ajándékozott Pjotr Jakirnak. Ugyancsak pénteken tartot­ta meg vádbeszédét az állam­ügyész. A vád képviselője, aki teljesen bizonyítottnak nyilvá­nította a vádat, főbüntetésként fejenként háromévi szabadság­­vesztés, mellékbüntetésként pedig háromévi száműzetés ki­szabását kérte Pjotr Jakirra és Viktor Kraszinra. Pavel Szolonyin állam­ügyész a tárgyaláson rámuta­tott: Azok a rágalmak, ame­lyeket Jakir és Kraszin ter­jesztett a Szovjetunió életéről, külföldről indultak ki. Szolo­nyin kifejtette, hogy a vádlot­tak cselekedeteinek a szovjet társadalmi és államrend gyen­gítse volt a célja. A kohol­mányokhoz, amelyeket ter­jesztettek, az „Amerika Hang­ja”, a „Szabadság” és más el­lenséges rádióadók, valamint a külföldi szovjetellenes köz­pontok kiadványai szolgáltat­ták az alapanyagot. Az államügyész aláhúzta, hogy Jakirt és Kraszint nem nézeteik és meggyőződésük, hanem a szovjet törvények megsértése miatt vonják fele­lősségre. Az ügyész közölte, hogy fi­gyelembe vette a vádlottak őszinte beismerését, a bűncse­lekmény feltárásában való ak­tív közreműködését és azt az ígéretét, hogy a jövőben nem sértik meg a szovjet törvénye­ket. A vádlottak védői — Lev Judovics és Vlagyimir Svejsz­­kij — elismerték, hogy a bűn­­cselekmények elkövetése a tárgyaláson bebizonyítást nyert, és hogy jogi minősíté­sük helytálló. Ennek ellenére a védelem a bíróságtól a ja­vasoltnál enyhébb ítéletet kért. A vádlottak számára a védők enyhítő körülménynek tartják az őszinte megbánást, azt, hogy elítélik saját bűnös tevékenységüket, segítséget nyújtottak a bűncselekmények feltárásához és ígéretet tettek, hogy becsületesen fognak élni, nem sértik meg többé a törvé­nyeket. Jakir és Kraszin az utolsó szó jogán bűnösnek ismerte el magát, és megbánta tettét. A bíróság tanácskozásra ült össze. Mára várják az ítéletet. Magyar Nemzet A »tabl­iádó» politika védelmében Brandt bírálja a „vadsztrájkokat” Bochkor Jenő, az MTI bonni tudósítója jelenti: Pénteken délelőtt Krefeldben megkez­dődtek a tárgyalások a nyugat­német fémipari munkások szakszervezete és a munkálta­tók megbízottai között A tárgyalások megindítását az tette szükségessé, hogy az utóbbi napokban országszerte „vadsztrájkok” zajlottak le, amelyek során a fémipari mun­kások a növekvő infláció el­lensúlyozására béremeléseket követeltek. Léderer, a szakszervezet ve­zetője azzal az igénnyel ment el Krefeldbe, hogy javaslatot tegyen a kollektív szerződé­sek felbontására és új szerző­dések megkötésére. Kétséges viszont, hogy a munkáltatók eleget tesznek-e ennek a köve­telésnek. A tárgyalások mellett emelt szót péntek délutáni beszédé­ben Willy Brandt szövetségi kancellár is, aki háromna­pos országjárásra indult az NSZK északi tartományaiba. A salzgitteri munkások üzemi gyűlésén tartott beszédében bírálta a dolgozók sztrájkok­ban kifejeződő elégedetlensé­gét, mert — mint állította — „az ellenőrizhetetlen akciók kockára teszik mindazt, amit a stabilizációs politikával el le­hetett érni”. Brandt elismerte, hogy az NSZK-ban meggyorsult a drá­gulás üteme, a munkásokat „szorítja a cipő”, de azzal ér­velt, hogy erről nem a kor­mány tehet elsősorban, hiszen más nyugati országokban, így Angliában, Franciaországban, Olaszországban és Hollandiá­ban, Amerikában és Japánban még gyorsabban és nagyobb mértékben emelkednek az árak, és ez hatott ki a nyugat­német gazdasági életre. A kormányfő végül felszólí­totta a nyugatnémet dolgozó­kat, legyenek szolidárisak a vendégmunkásokkal, ne enged­jék, hogy a külföldi munkavál­lalókat „kijátsszák német kol­légáikkal szemben”, másrészt ne tápláljanak gyűlöletet ve­lük szemben. fellebbez A Fehér Ház ellentámadásba lendült a Watergate-ü­gyben Washingtonból jelenti az MTI. Nixon elnök vezető jog­tanácsosaival folytatott beha­tó tanácskozás után, csütörtö­kön este úgy döntött, hogy a washingtoni szövetségi fel­­lebbviteli bírósághoz fordul fellebbezéssel Sirica főbíró szerdán közzétett végzésével szemben, amely elrendelte a Watergate-ügyre vonatkozó titkos fehér házi magnetofon - szalagok átadását „zárt ajtók mögötti törvényszéki megvizs­gálásra”. Jól tájékozott források sze­rint Nixon elnök 24 órai gon­dolkodás után elvetette egyik tanácsadójának azt a javasla­tát, hogy fellebbezés helyett egyszerűen ne vegyen tudo­mást a washingtoni törvény­szék főbírójának végzéséről, amelynek a bíróság amúgy is képtelen érvényt szerezni az elnökkel szemben, lotás ta­nácsadók azonban — hírek szerint — úgy vélték, hogy az elnök, úgy is, mint az alkot­mányosság és törvényesség legfőbb őre, nem állíthatja az ország elé a bírói rendelkezés nyílt semmibevételének pél­dáját. Ugyanakkor Nixon el­hárította azt a tanácsot is, hogy vigye az alkotmányjogi vitát közvetlenül a legfelső bíróság elé, a végső döntés meggyorsítása céljából. Ily módon előreláthatólag csak októberben kerülhet az ügy a legfelső bíróság elé, amely fórum „határozott” dön­tésének Nixon elnök ígérete szerint engedelmeskedni fog. Miközben a titkos magnó­szalagok kiadatásának ügye elindult tekervényes útjára, a Fehér Ház félreérthetetlenül jelt adott az ellentámadásra a szenátusi vizsgáló bizottság el­len. A Fehér Ház jogtanácso­sai Sirica bírónak átadott be­adványukban ezúttal első íz­ben azzal vádolták a szenátusi bizottságot, hogy túllépte al­kotmányos jogkörét, amikor „bűnügyi vizsgálatot és bűn­pert” folytat a Watergate­­ügyben. A kétpárti vegyes bi­zottságot létrehozó szenátusi határozat ugyanis felhatal­mazta a bizottságot az 1972-es elnökválasztási kampány so­rán elkövetett „állítólagos bű­nös tevékenységek” kivizsgá­lására. A Fehér Ház jogtaná­csosai szerint azonban a kong­resszusnak nincs alkotmányos hatalma arra, hogy bármely bizottságát bírói jellegű jog­körrel ruházza fel. A jogi formulákba burkolt összecsapás jelentőségét meg­figyelők abban látják, hogy a Fehér Ház most először nem csupán a dokumentumainak átadását követelő idézés al­kotmányosságát, hanem a sze­nátusi vizsgáló bizottság egész tevékenységének alkotmá­nyosságát is kétségbe vonta. Szeptember közepén Pompidou Pekingbe látogat Párizsból jelenti az MTI. Párizsban pénteken hivatalo­san bejelentették, hogy Pom­pidou elnök szeptember 11. és 17. között hivatalos látogatást tesz a Kínai Népköztársaság­ban. Az elnök szeptember 10-én délután indul el Párizs­ból, és másnap érkezik meg Pekingbe. Négy napot tölt a kínai fővárosban, és közben több ízben is találkozik a pe­kingi vezetőkkel, majd Ta­­tungban, Hancsauban és Sanghajban tesz látogatást. A francia elnök Pekingben saj­tóértekezletet is tart. A látogatás bejelentésével kapcsolatban francia hivatalos körökben rámutatnak: a Kí­nai Népköztársaság megalaku­lása óta első ízben tesz fran­cia államfő hivatalos látoga­tást Pekingben,­ és Pompidou elnök lesz az első nyugat­európai államfő is, aki elláto­gat a Kínai Népköztársaságba. A külpolitika hírei (­ (Helsinki, MTI) Helsinki­ben befejezte tanácskozását a moszkvai béke-világkongresz­­szus előkészítése jegyében tar­tott értekezlet, amelynek a közel-keleti helyzetről készí­tett munkaokmányát a moszkvai kongresszus elé ter­jesztik. A tanácskozáson Kiss Károly vezetésével delegáció képviselte a magyar előkészí­tő bizottságot . (Havanna, TASZSZ) Megkezdődtek a hivatalos megbeszélések Nicolae Ceau­­sescu, az RKP főtitkára, a ro­mán Államtanács elnöke, Fi­­del Castro, a Kubai KP első titkára, miniszterelnök és Os­­valdo Corticos elnök között.­­0 (Tokió, Új Kína) Elvi megállapodással értek véget azok a tárgyalások, amelyeket Japán és Kína képviselői foly­tattak a két ország kereske­delmi egyezményének megkö­téséről. Hírek szerint az alá­írásra még december előtt sor kerülhet. 0 (Tokió, TASZSZ) A ja­pán fővárosban a kölcsönös megértés légkörében befeje­ződtek a szovjet—japán és a japán—szovjet gazdasági együttműködési bizottság ve­zetőinek tárgyalásai. FILM CííMbio MUZSIKA KRITIKA, RIPORT, SOROZAT, SOK KÉPPEL... Megjelenik minden szombaton Kapható az újságárusoknál ­ Szombat, 1973. szeptember 1. Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Drága politika Washington, augusztus 31. Ralph Nader, a fogyasztói és immár választói érdekvéde­lem kereszteslovagja állapí­totta meg, hogy az amerikai politikában a kiválasztódás darwini törvényéhez hasonló érvényesül: a „túlélő” mindig a gazdagabb. Nader és társai, akik az egész politikai mecha­nizmus átfogó reformjáért küzdenek, publikációk soroza­tában mutatják ki a riasztó valóságot a pénz politikai sze­repéről. S az egyre drágább politika nemcsak a pénzt te­szi meg a legfőbb szelektáló­vá, hanem a pénz megszerzé­sének és a pénzforrások meg­tartásának erőfeszítése sajátos és vészes függőségben tartja az amerikai politikusokat. Amint az NBC tévé vezető kommentátora, Brinkley meg­állapította, a politikai befo­lyás szabályosan megvásárol­ható, s a kampány-hozzájáru­lásokat az „adakozók” a szó legszorosabb értelmében be­ruházásnak tekintik. A Wa­­tergate-ügy kapcsán még az is kiderült, hogy a „biztos” je­löltbe „beruházni” egyenesen kötelező; egyik nagy cég a másik után kezdi feltárni, hogy az „adományt” jóformán kicsikarták tőle. Az Agnew körüli híresztelések miatt ki­vált érdekes marylandi kor­rupciós botrányról mindunta­lan elmondják — magyarázó­­lag — a hírmagyarázók, hogy ebben az államban minden építési vállalkozó tudta, hogy a kampány-hozzájárulás — „az élet rendje”, amint aztán a busás állami szerződés ver­senytárgyalás nélküli meg­szerzése a megtámogatott tisztségviselőtől ugyancsak az „élet rendjéhez” tartozott. Nem véletlen, hogy a Wa­­tergate-ügy, meg a többi botrány vitája elválaszthatatlanul kap­csolódik a választási pénzek témaköréhez. John Gardner, a volt miniszter, aki most Na­­derhoz hasonlóan a választási reformért harcol, a minap el­mondta a Washington Star News publicistájának, hogy mennyire örül a Watergate­­ügynek, az ugyanis szabályos iskolapéldája a jelenlegi poli­tikai mechanizmusban rejlő veszélynek. Az amerikai könyvpiac agyonhallgatni pró­bált, a kritikusok által sajáto­san mellőzött, de szépen „ter­jedő” publikációja egy volt washingtoni „lobbysta”, Ro­bert Winter-Berger könyve, amely — a Jack Andersoné­­hoz hasonló kíméletlen kite­regetéssel — a jól ismert ne­vek tucatjaival és kisebb-na­­gyobb esetek százaival pél­dázza, amit aztán végkövet­keztetésként levon: aligha van „szabad ember” a Capitoliu­­mon, sok semmiképpen sem. A maga ötéves tapasztalatai nyomán Winter-Berger meg­állapítja: „Miután a hivatal megszerzése és megtartása mind több pénzbe kerül... a politikus a valóságos vagy közvetett adósságait mi más­sal törlesztheti, mint hivata­lának, azaz befolyásának fel­használásával S ugye min­denki tagja valamilyen kong­resszusi bizottságnak, amely felügyel a szövetségi állam különböző tevékenységei fe­lett. S ma Amerikában a leg­nagyobb üzlet­­ az állam." A Washington Post egyik cikke szerint már a Water­­gate-ügy előtt a politikust a tizenkilencedik helyre sorol­ták a húsz vezető foglalkozás „bizalmi rangsorában”; a po­litikusnál kevésbé az embe­rek csak a használt autók ke­reskedőiben bíznak... A Gal­lup szerint az amerikai szü­lőknek legfeljebb ha ötöde engedné politikusnak a gye­rekét. De a fogalomkört per­sze ki kell szélesíteni, hiszen a korrupciós ügyek a szövet­ségi és helyi állam minden fo­kán „szedik áldozataikat”. Csupán pár példa a minden héten friss csokorból: Illinoisban, azaz Chicago ál­lamában egy volt kormányzó és egy szövetségi bíró szekér­­rúdja áll a börtön felé megvesztegethetőség miatt. Philadelphiában egy városi ta­nácsos bukott le hasonló okok­ból, New Jerseyben Atlantic City huszonöt rendőre ..., New York Wallstreet-i körze­tében a megvesztegethető „őr­mesterek klubja”, s amint az immár jól ismert, Maryland­­ben napról napra vészesebben dagad a botrány. S mindez csak az éppen napirenden levő ügyek „ékesebbre”. Philadel­phia polgármestere, Frank Rizzo nemrég még — rendőr­kapitányi ténykedése folytán — a „jog és rend” Grál lovag­jaként tündökölt. A minap ál­lítólag alkut kínált egy de­mokrata korifeusnak, bizonyos helyi választások jelöltjeinek „cseretételei” az építkezési vállalkozóknak adott megbízá­sok lettek volna — legalábbis Rizzo megvádolója szerint. S bár Philadelphiában nincs jogi érvénye a hazugságvizs­gáló gép „eredményének”, Rizzo bőszen alávetette magát és vádolóját a kísérletnek. A kimutatás eredménye az volt, hogy a polgármester tízből hat kérdésre válaszolva hazudott, míg a vádló egyszer sem. Ta­lán önmagát óhajtja biztatni, mindenesetre a kísérlet előtt Rizzo magasztalta a gépet, aztán persze ócsárolta. A Philadelphia Inquirer va­sárnap feltette a nagy kérdést: vajon manapság a politikusok többet lopnak, mint korábban? S a lap szerint ez csupán a lát­szat, ugyanis számos módszer túl ismertté vált, s a vizsgáló szervek ekként a korábbinál eredményesebbek. Sok politi­kus (szinte a megrögzött betö­rők módjára?) egyszerűen „a régi módszerekkel lop” — ál­lapítja meg a lap hasábjain egy korrupciós szakértő. Per­sze átfogó statisztika nincs, ami választ adna az Inquirer kérdésére. Naderék egyik könyve megállapítja, hogy e században a szövetségi kong­resszus 24 tagja ellen emeltek bűnvádat, tizenötöt bűnösnek is találtak, két-két ügy még függőben. Mindenesetre, amikor ameri­kai hírmagyarázók a mary­landi korupcióról írnak, szinte mindannyiszor hozzáteszik: no, de hol van Maryland kor­rupcióban Illinoishoz vagy Texashoz képest? ... Nem vitás, hogy ha a poli­tikai oldalától eltekintünk (amit persze a valóságban nem tehetünk meg), a Water­­gate-botrány korántsem vala­mi vadonatúj az Egyesült Ál­lamokban. Csupán a méretek és a módszerek koncentrációja a meghökkentő, de ez is csak a politikai hatalom összponto­sítás tükrében. Nem véletlen, hogy folyton elhangzik az ér­velés: „Mások talán nem csi­nálták?” A korrupció olyan amerikai, mint az almatorta, írta nemrég egy publicista. S ha az Inquirer a mai feltá­rások gyakoriságát a Naderék­­hez hasonló buzgó szervezetek hatásának is tulajdonítja, hoz­zátéve, hogy korábban a helyi vizsgálatok maguk voltak a legkorruptabbak, nem vélet­len, a Watergate-ügy kapcsán a kommentátorok kivált iro­nikusnak tartják, mennyi jo­gász vonult fel a szenátusi bizottság elé. Avar János 0 (Bécs, TASZSZ) Kreisky osztrák kancellár ismertette a kormány határozatát, amely­nek értelmében Bécsben fel­állítják a nemzetközi szerve­zetek központját.­­­ (Rabat, AFP) Kétnapos hivatalos látogatásra Marok­kóba érkezett Nimeri szudáni elnök. 0 (Reykjavík, Reuter) Iz­­land nem szándékozik felújí­tani a tárgyalásokat Nagy- Britanniával a halászati vizek határáról — mondotta Johan­­nesson izlandi miniszterelnök sajtóértekezletén. Hozzátette, hogy Izland az ENSZ-közgyű­­lés szeptemberben megnyíló idei ülésszaka elé kívánja ter­jeszteni a problémát, mert vé­leménye szerint Nagy-Britan­­nia a halászati vizek határá­nak megsértésével lényegében agressziót követ el a szigetor­szág ellen.­­ (Párizs, MTI) A Lip-gyár dolgozóinak közgyűlésén a szakszervezeti megbízottak ki­fizették az augusztusi béreket, majd beszámoltak a kormány­­megbízottal folytatott tárgya­lásokról, amelyek eredmény­telennek bizonyultak, mert a kormány ragaszkodik a gyár szétdarabolásához és a dolgo­zók elbocsátásához.

Next