Magyar Nemzet, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-14 / 266. szám
Szerda, 1973. november 14. Magyar Nemzet ÚJ ÜDÜLŐKÖRZET Megkezdődött a Fertő-táj fejlesztése Európa tavai között, nagyságát tekintve, az ötödik a háromszázhúsz négyzetkilométer vízfelületű Fertő tó. Víztükrén két ország osztozkodik: háromnegyed része Ausztriához tartozik és csak alig egynegyed része — hetvenöt négyzetkilométer — esik hazánk területére. De a magyarországi víztükröt tekintve is a Fertő - Balaton után második legnagyobb tavunk. Az osztrákok a tó nagyobbik részének birtokában már régebben megkezdték tájának nagyarányú fejlesztését. A Bécstől alig ötven kilométernyire fekvő, könnyen megközelíthető tókörnyéket az osztrákok kedvelt üdülőkörzetté alakították ki. Mi viszonylag sokkal későbben kezdtünk felfigyelni a magyar Fertőtáj fejlesztésének problémáira. Ennek sokáig különböző okai voltak. Végül is azonban sikeresen megkezdődött a Fertőtáj fejlesztése, mégpedig igen kiterjedt tudományos kutatás alapján. Erről tanácskozott legutóbb Zalaegerszegen a Nyugat-dunántúli Intéző Bizottság, amely utoljára 1968 nyarán Sárvárott tartott ülésén foglalkozott a Fertőtáj fejlesztésének problémáival, azután, hogy a Minisztertanács 1967. évi rendeletével jóváhagyta a nyugatdunántúli üdülőterület regionális rendezési tervét. Felmérés és munkaterv A Fertő-táj fejlesztésére hozott számos intézkedés között új fejezetet nyitott az, hogy 1968 novemberében a Magyar Tudományos Akadémia egyes osztályainak képviselőiből megalakult az akadémiai Fertő-táj Bizottság. Feladata, hogy egyeztesse a tó különleges adottságainak kutatását és a feltárás népgazdasági hasznosítását az egyes ágazatokon belül. Az Akadémia elnöksége részéről e tudományos munka elvi irányítását dr. Straub F. Brúnó, a szegedi Központi Biológiai Intézet főigazgatója végzi. A Nyugat-dunántúli Intéző Bizottság szóban forgó ülésén a tájegység gyógyhelyi adottságainak és természetvédelmi helyzetének felvázolása után Pichler János, az akadémiai Fertőtáj Bizottság titkára beszámolt arról a munkáról, amelyet a bizottság az elmúlt öt évben végzett a távlati munkaterv keretében. Vaskos kötetekben lapozgatunk. Az eddig megjelent kötetekben megtörtént a Fertőtájjal foglalkozó kutatások helyzetfelmérése. Elkészült a Fertő-táj háromszáz oldalas, magyar és német nyelvű bibliográfiája Lászlóffy Woldemár, a műszaki tudományok doktora szerkesztésében. Több tanulmányban megvizsgálták a tájfejlesztési lehetőségeket. Az akadémiai Fertő-táj Bizottság munkásságával alapot kíván adni Sopron és tíz község összefüggő tájegységének területrendezési, üdülőfejlesztési, vízgazdálkodási és egyéb tervei készítéséhez is. Vízgazdálkodási kutatások A táj üdülőkörzetté fejlesztésének fő vonzási központja a Fertő tó. Ezért alapvető követelmény a tó állapotának alkalmassá tétele az üdülés, a fürdés számára, figyelembe véve a nádtermelés és a halászat érdekeit is. A Nyugatdunántúli Vízügyi Igazgatóság a műszaki tervezés érdekében a tó magyar részén kiépítette a hidrometeorológiai észlelő hálózatot. Fertőrákoson elsőrendű hidrometeorológiai állomás, a tó körül három helyen pedig klímaállomás működik. A vízháztartás eddigi adatai alapján a közös magyar—osztrák vízügyi bizottság a „fertőszéli zsilip” kezelésére szabályzatot fogadott el, amely előírja, hogy a vízállásnak harminc centiméternél nagyobb ingadozása lehetőleg ne legyen. A tó üdülési jellege azonban magasabb vízszintet igényel, ezt pedig csak vízpótlással lehet kielégíteni. Megtörtént a tómeder geodéziai felmérése is. A tó erősen feliszaposodott a századfordulón végzett felvétel óta. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetem kutató kollektívája dr. Kárpáti István egyetemi tanár irányításával felmérte a nádasok szerepét a tó feltöltődési folyamatának alakulásában. A további romlás megállítására szükséges lenne a nád terjedésének megakadályozása, a káros vízi növények irtása, a befolyó vízfolyások hordalékának és a vízgyűjtő eróziós törmelékének visszafogása, de különösen a vízszint emelése. A Fertő tó vízgazdálkodási tervezése azután indult meg erőteljesen, amikor 1971 szeptemberben Dégen Imre államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke a Fertő tavon helyszíni bejárást tartott több vízügyi szakemberrel. Ekkor rögzítette le, hogy a Fertő tavon is meg kell kezdeni a vízgazdálkodási munkálatokat. Újjáépítik Bal fürdőt A vízgazdálkodás szakágazatának területén kívül előkészítették a további kutatások tervét. A Bányászati Kutató Intézet munkatársai dr. Vendel Miklós Kossuth-díjas akadémikus irányításával feldolgozták a Fertő-táj földtani felépítésére és keletkezésére vonatkozó adatokat. Elkészítették a táj földtani térképét. Hidrológiai vonatkozásban kimunkálták a táj vízföldtani jellegzetességeit és összeállították az artézi, hévíz, ásványvíz, kőolaj feltárására végzett fúrások adatgyűjteményét, amelyről térképet is készítettek. Dr. Vendel Miklós és dr. Tárczy-Hornoch Antal Kossuth- és állami díjas akadémikus a hidrogeológiai és geoelektromos mérések alapján megállapították, hogy a tófenék alatti talajrétegek kiváló minőségű gyógyvizeket tárolnak. Kessler Hubert hidrogeológus által a fertőrákosi öbölben végzett fúrások 4—40 méter mélységből felszínre hoztak literenként 20—26 gramm oldott nátriumszulfátos-kloridos ásványvizet, amely Schulhof Ödön professzor szerint feltehetőleg epehólyag-, máj-, gyomor- és bélbetegségek gyógyítására alkalmas. Az Országos Gyógyfürdőügyi Igazgatóság már foglalkozik a víz klinikai vizsgálatával és hasznosításával. A gyógyfürdők kialakítására az ásványvízforrások adnak lehetőséget. Döntés történt arról is, hogy az Egészségügyi Minisztérium a tönkrement Balf fürdőt újjáépítteti. Dr. Nagy László, a soproni Állami Szanatórium igazgató főorvosa javaslatára Balfon kihelyezett szanatóriumi részleg épül. A fürdő szomszédságában 85 kétágyas és 15 egyágyas szobával 185 személyes szálloda létesül. A beruházás értéke 85 millió forint. A fürdőegység kivitelezői az eredeti átadási határidőt 1975 végére előrehozták. A fürdőtelep négy forrása kénes-alkálikus, karbonátos gyógyvíz. Mozgásszervi, reumás, ízületi és porcdegenerációval járó gerincbetegségek gyógyítására ajánlható. Természettudományos feltárás Az európai tudományos körök a Fertő tavat a természettudományi kutatás egyik legértékesebb területének tartják. A Magyar Tudományos Akadémia hidrobiológiai bizottságának elnöke, dr. Hortobágyi Tibor, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem professzora a bizottság fontos feladatának tűzte ki a Fertő-táj biológiai feltárását. A Soproni Tanulmányi Erdőgazdaság adatgyűjteménye 1522 növényfajtát sorol fel, köztük számos sótűrő növényt. Állandó kapcsolatot tartanak fenn és együttes bejárásokat tartottak Henrik Löffler professzorral, a bécsi egyetem zoológiai intézetének vezetőjével, aki a Fertő-tájon végzett kutatásait az UNESCO NemMintha a reformkor idején született volna meg ez a jelszó: Erdők a közjóért! — pedig csupán 1967-ben választotta magának programul az Országos Erdészeti Egyesület, megalakítva közjóléti szakosztályát. Azóta két országos tanácskozás (1971, 1973) és számos vidéki ankét (Szilvásvárad, Debrecen, Pécs, Veszprém, Sopron) jelzik különféle útszakaszait a gyakorlati megvalósításnak. De legutóbb ugyanezt a jelszót (Erdők a közjóért!) vitte magával a magyar küldöttség 1972-ben Buenos Airesbe, az erdészeti világkonferenciára. Legutóbb a százéves centenáriumát ünneplő Kaposvár látta vendégül az erdészeket és népfrontosokat, tanárokat és diákokat, üzemi dolgozókat és a mezőgazdasági s ipari szövetkezetek tagságát, meg természetesen az illetékes szakembereket azon a tanácskozáson, amely az erdők közjóléti szerepével foglalkozott. De az egész város, Kaposvár, apraja-nagyja „illetékes”-nek érezhette magát aznap, mivel az ankét befejezése után az előadók felkerekedtek, hogy felavassák a városkörnyéki parkerdőket. A kaposvári „Erdők a közjóért!” ankét bevezető előadását dr. Madas András mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes, az Országos Erdészeti Egyesület elnöke tartotta „Az ember és környezetének védelme” címmel. Előadását ezzel a mondattal lehetne összefoglalni: az emberiség és környezetünk védelme érdekében elérkezett a tettek ideje! A természeti világ megbomlott egyensúlyát minden erővel s rendelkezésre álló eszközzel helyre kell állítani. Miközben meg kell szüntetni vagy a lehető legkisebb szintre kell csökkenteni minden természeti ártalmat. (Ahogy éppen ezeket a sorokat gépbe írom, fut be a távirati jelentés arról — s ebben a témakörben már nem először —, hogy a világ legnagyobb városaiban a tiszta levegő hiánya már-már katasztrofális méreteket ölt. Tokióban félóránként kell a közlekedést irányító rendőröket váltani, s a pihenőre térőket oxigénbelélegzésben részesíteni, mert hosszabb idő a világvárosi forgalmak utcáján mérgezést okoz.) Védekezni kell a talaj, a levegő, a víz, a növény- és állatvilág minden lehetséges ártalma, rongálója ellen. Nem szabad megengedni a talaj kémiai úton történő fertőzését — ezért Magyarország a világon az elsők között tiltotta meg a DDT és más, nem bomló mérgező szerek használatát. A nagyüzemi, iparszerű állattartás is komoly gondokat okoz — Baján például most 80 ezer sertés részére készül hizlalótelep, s az állati trágya megfelelő kezelése mintegy 20 százalékos költségtöbblettel jár, nehogy a vizek ezzel is tovább szennyeződjenek. Az Alföld hasznos talaj állományát a folyók szabályozása mozdította ki megszokott rendjéből, a szikesedés ennek következménye. A víz s a szél eróziója termőtalajt és erdőket rongált és rongál. A szél mintegy 200 ezer hektár termőföldet hódított el egyedül Bács-Kiskun, Szabolcs-Szatmár és Győr- Sopron megyékből. A növény- és állatvilág védelme, fenntartása érdekében is korszakos intézkedések szükségesek, mivel a nemesítéssel, hibridizációval új helyzet keletkezett, s félő, hogy a jövő kutatóinak nem áll majd rendelkezésre megfelelő mennyiségű eredeti „alapanyag”. Ezért létesült úgynevezett Gén-Bank a Tápiószelei Agrobotanikai Intézetben, mintegy negyvenezer hazai szántóföldi és zöldségnövénnyel. Az Erdészeti Tudományos Intézet és a soproni egyetem az erdők, a megfelelő tájegységek erdészetközi Biológiai Programja megbízásából végzi. Ezek a sokrétű természettudományi vizsgálatok a természetvédelmi intézkedések tervezéséhez, a nádtermelés, a halászat jobb eredményeihez, a tókörnyéki szikes legelők javításához és ezáltal a környék állattenyésztése fejlesztéséhez adnak gyakorlati segítséget. Könnyei Elek világának (fáinak, cserjéinek, lágyszárúinak) megőrzését kapta feladatul azzal, hogy mind a 19 megyében kialakul legalább egy botanikus kert, ahol az iskolás gyermekek is tanulmányozhatják az erdők életét. Az Országos Állattenyésztési Felügyelőség domesticai programot dolgoz ki, az ősfajták megmentésére. Az Országos Természetvédelmi Hivatal a vadon élő állatok fenntartására ügyel, többek között a nemrégiben létrehozott Hortobágyi Nemzeti Park is ezt a célt szolgálja természetvédelmi területével. A fűs téma itt, Kaposvárott, az erdő — mondotta Madas András miniszterhelyettes. S szólt az erdő hármas feladatáról: a termelési, a környezetvédelmi és a szociális-üdülési elkülönítésről, egyszersmind a három funkció megfelelő egyensúlyáról. Hazánk erdőterülete az elmúlt 25 esztendő alatt 400 ezer hektárral bővült, s így az 1945-ös 12 százalékos szintről 16 százalékra nőtt. Mindezek a mennyiségi feladatok — meg a fafeldolgozó ipar fejlesztései azonban nem korlátozhatják az erdők közjóléti szerepének egyre bővülő programját. A kaposvári ankét többi részvevője is az erdők közjóléti szerepét hangsúlyozta, más és más oldalról: Gáspár Hantos Géza főosztályvezető-helyettes (Az ember és természeti környezete), Fekete Gyula, az Országos Erdészeti Egyesület főtitkárhelyettese (Közjóléti erdőgazdálkodás) és Bogó László, az MSZMP Somogy megyei bizottságánaktitkára (A Kaposvár környéki erdők közjóléti szerepe). S délután már valamenynyien a somogyi erdők szétzúgását hallgattuk, Somogyország erdős tájain jártunk! A hét halmon — Kecel, Iszák, Kapos, Róma, Lonka, Ivánfa és Som — épült város „zöldtüdőt” kapott: délre a gyertyános-völgyi erdő meg a tokaji parkerdő, festői halastavakkal, sétautakkal, erdei tornapályával, északra pedig, a Balaton irányába, a Gombás—Desedai 450 hektáros romantikus kirándulóhely, ahová még nyolc kilométer hosszúságú, 300—500 méter szélességű mesterséges tavat terveznek, meg iskolásoknak erdei oktatóteret, szabadtéri tornaórák, sporttalálkozók megrendezésére. Az erdei bejárást szőke fiatalasszony, dr. Tarján Lászlóné, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság tájrendezési osztályának főmérnöke vezette, emlékezve s emlékeztetve a kaposváriakat is gyermekkorának madarak, és fák napjára, amikor csak a legelőerdőn ünnepelhettek mindig május első vasárnapján, az év egyetlen napján. Most pedig tavasztól őszig, de még télen is lehet sétálni, kirándulni, levegőzni a három parkerdő oly sok gyalogútján, sétányán, s testet-lelket felüdíteni az 1600 méter hosszúságú erdei tornapályán. A világ első hasonló tornapályája Svájcban létesült, 1960-ban, azt követte a soproni, 1970-ben. Ma már a kaposvári, a tokaji parkerdő, hazánk 15. hasonló létesítménye. Az alkonyatban óriás fahasábokból összerakott tábortüzeket gyújtottak meg az erdészek, a kaposvári fiatalság meg az idősebb generációk örömére. Szalonnát sütöttek, énekszóra gyújtottak, táncot jártak a tüzek körül. Az erdők közelebb „költöztek” a városhoz, s Kaposvár lakói megértve a jelszót — „a közjóért” — birtokukba vették a városhoz mindössze karnyújtásnyira, félórás sétára, negyedórás biciklitúrára került természetet. Ezzel minden bizonnyal életük-egészségük is — legalább „évnyújtásnyira” — meghosszabbodik majd. (t. á.) A fogyatékosok rendelkezésére nel álljanak mindazok a szolgáltatások, amelyek segítségével, megfelelő alkalmazásuk, valamint szakmai kiképzésük és szelektív munkahelyük elfoglalása lehetővé válik. (Az Egészségügyi Világszervezet 1968-as genfi ülésének határozata.) — Megrekedtünk a szociális szinten — morfondírozott az üzemi orvos. A rendelő ablakából az udvarra látott, ahol az infantilis Gazsi szedegette a szemetet. Ez a meglett ember, aki az ötéves gyermekekre jellemző naiv bíbelődéssel látja el „feladatát”, csak egyike a gyár értelmi fogyatékos dolgozóinak. Most örül, mert végezheti a rá testált munkát. Nem tudja, hogy esetleg mást is jelenthet ez a szó — még neki is. Gazsiról tehát gondoskodtak az üzem vezetői, hitük szerint megfelelően. Igaz, hogy régen ennyi sem történt azokért, akik csökkent munkaképességű létükre munkát akartak vállalni. De azon már régen túljutott a rehabilitáció, hogy fogyatékosokat csak ilyen és ehhez hasonló munkakörökben alkalmazzák. Lezárult az a korszak, amikor az orvosi rehabilitáció volt az egyetlen megoldásra váró kérdés. Ma már az üzemi orvosokra és a vállalati vezetőkre hárul ennek a munkának a folytatása és befejezése. Vegyes elképzelések Hazánkban 100—150 ezer korlátozott munkaképességű ember dolgozik. Csaknem két évtizedes már az a határozat, amely előírja: hozzanak létre úgynevezett célvállalatokat, ahol a testileg vagy szellemileg sérült munkásoknak nem kell szorosan az üzemi gyakorlathoz igazodniuk, mert így lesznek munkakörülményeik a legmegfelelőbbek. Jelenleg hat ilyen üzem van az országban, Szegeden, Szombathelyen és Budapesten. Nemrégiben ellenőrizték ezeknek az üzemeknek a tevékenységét. Különösen azt vizsgálták, hogy milyen szerepet töltenek be a rehabilitáció folyamatában, valamint képesek-e a termelés mellett a szociálpolitikai feladataik ellátására is. 3259-en dolgoznak a célvállalatoknál, és a legtöbben 40 százalékig fogyatékosak, ami súlyos károsodást jelent. A tapasztalatok szerint még mindig igen vegyes elképzelések uralkodnak. Az üzemek többségében, akárcsak régen, ma is a manuális munka a jellemző. A technikai fejlődés azonban már nem engedi meg, hogy éppen ezeken a helyeken — ahol a cél a fogyatékos dolgozók megváltozott munkaigényeinek a kielégítése — ne történjék kellő műszaki fejlesztés. A célvállalatok speciális munkahelyek, ezért az ott dolgozók részére alkalmas munkagépekkel kell felszerelni a műhelyeket. De mindez csak kezdeti fokon áll, bár néhol már félautomata berendezések is vannak. Furcsa képet mutat a munkaerőhelyzet. Míg Szegeden és környékén csaknem ezer fogyatékos vár elhelyezésre, addig a fővárosban éppenséggel munkáshiánnyal küzdenek. Mi ennek az oka? Budapesten nagyobb az elhelyezkedési lehetőség, de ezt nem használják ki, mert laza a kapcsolat a célvállalatok és a sérülteket irányító szervek között. Szükség van a hatékonyabb rehabilitációs munka érdekében egy országos rehabilitációs központra, amely összefogja és irányítja ezt a munkát. A fiatalok és a felnőttek A rehabilitáció alapvető feladata: kibontakoztatni azokat a sérülés után megmaradt vagy addig rejtett képességeket, amelyek lehetővé teszik a fogyatékos embernek, hogy újból társadalmi szerepet és feladatot kapjon. Ezeknek a megváltozott adottságoknak a felszínre hozása csak megfelelő pályairányítással, képzéssel és pedagógiával érhető el. Mi a helyzet a fiatalok és az idősebbek esetében? 1952-ben hozta létre az Egészségügyi Minisztérium az Iparitanulók Egészségvédelmi Intézetét, amely napjainkban már a Szakmunkástanulók Országos Egészségvédelmi Intézete elnevezést viseli. A múlt évben 674 fogyatékos fiatalt helyeztek el különböző iskolákban, 324 tanulót az intézet helyezett el egészségi állapotuknak megfelelő szakmában. Az intézmény vezetői jelenleg egy tervezet elkészítésén dolgoznak, éppen ennek az utóbbi — a legtöbb gondot okozó — csoportnak az érdekében. Ebben fogalmazták meg azt az óhajt, hogy a nagyobb létszámú szakmunkásképző iskolákban indítsanak külön rehabilitációs osztályt, amelynek a létszáma nem haladja meg a húsz főt. Indítványozták: orvosi javaslatra adhasson felmentést az igazgató a gyakorlati oktatás egyes munkaszakaszainak az elvégzése alól. Azt is javasolták, hogy a szakmunkásképző intézetek vezetői rugalmasabban állapítsák meg az előírt iskolai végzettség és az életkori feltételek szerinti felvételt, mert ezzel megkönnyítik a tanulni vágyó sérültek helyzetét. A közelmúltban alakult meg a Megyei Pályaválasztási Tanácsadó is, amelynek a munkatársai kapcsolatban vannak a pedagógusokkal és az iskolaorvosokkal, valamint a megyei munkaügyi osztályok ifjúsági munkaerő-gazdálkodással foglalkozó szakembereivel. Ez az intézmény is segíti a sérült fiatalok pályaválasztását. A sérült felnőttek munkába állítása és az ehhez sokszor szükséges átképzés sajnos a gyakorlatban még bizonytalan, hiszen nem épült ki olyan láncolat, amely ezzel behatóbban foglalkozik. Az üzemi orvosok véleménye szerint először el kellene készíteni egy átfogó rehabilitációs tervet, majd e szerint működő csoportot lenne célszerű kialakítani. Részt venne ebben a munkában az orvosokon kívül a pszichológus, , a foglalkozási tanácsadó munkatársa és a szociális dolgozók is. Miután a megváltozott munkaképességű embert fizikailag alkalmassá tették a további munkavállalásra, célszerű olyan gyakorlóműhelyeket megépíteni, ahol felkészülhet új munkájára. Inkább a nyugdíj, mint a fizetés A korlátozott munkaképességű dolgozókkal történő üzemi foglalkozásnak az egyik módja az átképzés, a kiképzés és a betanítás. A felülvizsgált eseteknek csak a 11,2 százalékában történt átképzés. A többi esetben tudomásul vették, hogy csökkent a dolgozó munkaképessége, és ezért inkább olyan munkaterületre helyezték el, ahol többnyire csak látszattevékenységet kellett végeznie. A megkérdezett sérültek 91 százaléka azonban rácáfolt erre, mert — mint elmondták — szívesen átképeztetik magukat, csak nem tudják, mi ennek az útja. A kellő tájékoztatás hiányában a szakmunkások aránya a rehabilitációs eljárás után csaknem a felére csökkent, míg a kisegítő munkakörben dolgozók aránya mintegy háromszorosára nőtt, pedig a foglalkozási rehabilitáció egyik célja éppen a szociális emelkedés. Még manapság sem ritka a fogyatékosokkal szemben táplált előítélet. De él olyan megállapítás is, amely szerint a csökkent munkaképességű emberek sem mindig érdekeltek abban, hogy továbbra is dolgozzanak, mert a munkába lépéskor kapott fizetés gyakran alacsonyabb, mintha nyugdíjaztatnák magukat. Megoldást kell keresni és találni ezek szerint a bérezéssel kapcsolatban is. A foglalkozási rehabilitáció módszereinek sorában egy azonban már biztos — és erre jól rátapintott a cikk elején gondolkodó üzemi orvos. Amíg továbbra is csak szociális elnézéssel foglalkoznak a fogyatékos dolgozókkal, addig csekély változás esik a szemléleten. (frumen) „Erdők a közjóért!” — Somogyban Seprés vagy átképzés Az orvosi rehabilitáció után az üzemeken a sor 7