Magyar Nemzet, 1973. november (29. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-02 / 257. szám
Ára: 80 fillér / r . / Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Péntek 1973. november 2 XXIX. évfolyam 257. szám A béke új távlatai Moszkva, november 1. A Vörös téren még ott lobognak az öt földrészt jelképező zászlók, és a szovjet főváros középületeit még a béke erőinek világkongresszusát üdvözlő transzparensek díszítik. A Rosszija szállóból — amely egy héten át látta vendégül a világ több mint száznegyven országának küldötteit —, azonban már egymás után utaznak el a küldöttségek. A Kreml kongresszusi palotája, ahol 3200 küldött részvételével folytak a plenáris tanácskozások, szerdán este, az ünnepélyes záróülést követően elcsendesedett. Moszkvában véget ért a béke erőinek világkongresszusa. Egy nemzetközi tanácskozás fontosságát számos tényező határozhatja meg, így például a részvevők köre, az adott világpolitikai körülmény, a rendezésre váró kérdések jellege. Az esemény tényleges jelentősége azonban nem egy esetben a későbbi fejleményektől függ, hogy mennyire sikerül megvalósítani a kitűzött célokat. Ez vonatkozik a moszkvai világkongresszusra is, amennyiben a béke erős nemzetközi méretű aktivizálódásának kell majd igazolnia a mostani munka eredményességét. Mégis, már most joggal nevezhetjük történelmi fontosságúnak a béke erőinek világkongresszusát. Az október 25-től 31-ig tartó nagyszabású seregszemle ugyanis a nemzetközi békemozgalom fejlődésének kimagasló állomása, új szakasz kiindulópontja volt. A számok önmagukért beszélnek: a földgolyó szinte valamennyi állama elküldte képviselőit a békefórumra. Az új szakasz lényegét mégsem csupán a szám szerinti összegzés adja, noha ez is példa nélkül álló. A korábbi béketalálkozókhoz képest minőségi különbséget mutatott a moszkvai kongresszus összetétele. Ezúttal olyan mozgalmak és szervezetek is jelen voltak, amelyek eddig csak önállóan kezdeményeztek akciókat, párhuzamos megmozdulá,sokkal vettek részt a világ haladó erőinek közös fellépésében. Ugyancsak fontos, hogy a békemozgalmak, nemzeti küldöttségek mellett nagy számmal voltak jelen a nemzetközi szervezetek reprezentánsai. A világ közvéleményének korábban soha ilyen széles körű képviselete nem találkozott. A világ népei első közgyűlésének nevezte találóan Romesh Chandra a moszkvai kongresszust. A közgyűlés megfogalmazás annyiban is illik a tanácskozás munkájára, hogy őszinte, nyílt vita, igazi párbeszéd folyt a 3200 résztvevő között. Már csak a küldöttek eltérő ideológiai, pártállásából is következett, hogy egyes részletkérdésekben, megfogalmazásokban különbség mutatkozott a felszólalók véleménye között. A vita nem szenzáció ezen a kongresszuson, hanem természetes munkamódszer — mondotta Kállai Gyula, a magyar küldöttség vezetője, s szavai a kong- resszus egyik legfontosabb vonására hívták fel a figyelmet: a világ minden tájáról érkezett küldöttek, noha sok szempontból eltérő felfogást is vallottak, a főkérdésekben, a nemzetközi enyhülési folyamat megszilárdításának szükségességében egyetértettek. Ez a körülmény kínál új lehetőséget a világ haladó közvéleményének egységes föllépésére, a szolidaritási akciók hatásának fokozására. A moszkvai kongresszus a nemzetközi békemozgalom új állomása volt, s ezt a világpolitikai helyzetben, a légkörben beállt változás tette lehetővé. A békés egymás mellett élés elve, amely a Szovjetunió és a szocialista országok politikájában következetesen érvényesül, alapvetően járult hozzá ehhez a változáshoz. Ezért volt a széles körű seregszemle legkiemelkedőbb eseménye Leonyid Brezsnyev beszéde, amely nem csupán az SZKP állásfoglalását rögzítette a nemzetközi élet időszerű kérdéseiben, hanem egyben megjelölte a világ békeszerető erőinek feladatait is. Moszkva nem véletlenül lehetett a színhelye a békeerők világkongresszusának. A Szovjetuniónak a nemzetközi enyhülés megszilárdítására irányuló politikája egyben a béke erői számára is új távlatokat nyit. A békemozgalom kimagasló személyiségei már 1948-ban, a wroclawi értelmiségi találkozón felhívták a figyelmet a világ közvéleményének szerepére a nemzetközi élet eseményeinek alakításában. A moszkvai kongresszus a jelen megoldásra váró kérdései között fokozott figyelmet szentelt a Közel-Kelet, Indokína, Chile, az európai biztonság ügyének. Napjainkban, amikor a hidegháborús légkört mindinkább felváltja a békés egymás mellett élés korszaka, a világ békeszerető erőire továbbra is hatalmas feladatok várnak. A világ közvéleményének fellépése éppen ahhoz járulhat hozzá, hogy a békés egymás mellett élés a nemzetközi politikai és gazdasági kapcsolatok meghatározó elemévé és tényezőjévé váljék. A kongresszus végső okmányai, így a világ népeihez intézett felhívás, egyértelműen megjelölik a teendőket. S valóban a világ népeitől, a béke erőitől függ, hogy a moszkvai kongreszszus ne csupán létrejöttével, az eredményes tanácskozással, hanem az elhatározott széles körű és hatékony akciók következetes megvalósításával váljék történelmi eseménnyé. A magyar küldöttség igen hatékonyan járult hozzá a kongresszus sikeréhez és ennek átfogó elismerése fejeződött ki abban a tényben is, hogy Kállai Gyula, a kongresszus elnökségében foglalt helyet, a tanácskozás munkáját egyeztető 55 tagú előkészítő bizottságban két magyar képviselő is részt vett, továbbá a 14 bizottság végső állásfoglalásainak előterjesztői között három magyar küldött is volt. Most, a világ többi országához hasonlóan, hazánkban is azon kell munkálkodnunk, hogy valóra váltsuk a béke erős világkongresszusának nagy jelentőségű javaslatait. Lovas Gyula Romesh Chandra nyilatkozatai Egységes álláspont alakult ki a békeerők világkongresszusán A külpolitikai helyzet AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSÉNEK napirendjére kerül — Waldheim főtitkár javaslata alapján — a világszervezet Közel- Keletre vezényelt erőinek költségvetése. Ez a körülbelül harmincmillió dolláros tétel — hat hónapra — természetesen csak elenyésző hányada a tűzszünettel véget ért negyedik háború kiadásainak. A szemben álló felek ugyanis naponta többet költöttek a harci cselekményekre. Az ENSZ-erők működtetési költségeinek fedezése mégis jelképes eleme lehet a politikai rendezésért fáradozó országok együttműködésének. Újabb harci összeütközésekről nem érkeztek jelentések a világ e jelenleg „legforróbb” térségéből, annál mozgalmasabb a diplomáciai tevékenység. Különös figyelmet érdemel például az, hogy az izraeli miniszterelnök és az újonnan kinevezett egyiptomi külügyminiszter egyidejűleg Washingtonban tartózkodik és felváltva tárgyal Nixon elnökkel, valamint Kissinger külügyminiszterrel. Olyan találgatások is felmerültek, hogy a két politikus személyesen találkozik. Nem reális azonban e feltételezés, hiszen a politikai rendezés még olyan kezdeti stádiumban van — és ez az állapot még hosszú ideig eltarthat —, ami pillanatnyilag kétségessé teszi a magas szintű kétoldalú megbeszéléseket. A szemben álló felek álláspontja ugyancsak eltérő. Mind a két fél részéről másként értelmezik a tűzszünet feltételeit, és éppen így vita tárgya a Biztonsági Tanács határozatainak végrehajtása. Kissinger amerikai külügyminiszter derűlátóan nyilatkozott a szenátus külügyi bizottsága előtt a közel-keleti válság rendezéséről, „előrehaladást értünk el”, mondotta, de a béke „fokozatos megteremtése” minden valószínűség szerint csak hosszadalmas tárgyalások után jöhet létre, és e tekintetben az Egyesült Államok további politikája, valamint felelőssége nyugat-európai szövetségeseivel szemben is, fontos szerepet játszhat. A tartós rendezésre Izraelnek ugyanúgy szüksége van, mint az arab országoknak. A nemzetközi politikában nagy hatást gyakorolt Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkárának a békeerők világkongresszusán mondott beszéde, amelynek egyik fő témája a közel-keleti válság volt. Erre hívta fel a figyelmet ismét a Pravda csütörtöki száma is, Izrael további elszigetelődésével kapcsolatban. A Szovjetunió sohasem hagyott kétséget afelől, hogy rendezési tervében , amellyel egyébként az Egyesült Államok is egyetértett, különösen Kissinger moszkvai látogatása után, Izrael állami létét biztosítani kell, ugyanakkor azonban az izraeli csapatoknak ki kell vonulniuk a megszállt arab területekről. A legfrissebb jelentések szerint egyébként Kenya is megszakította diplomáciai kapcsolatait Izraellel. Ez a huszonötödik afrikai állam, amely nem hajlandó együttműködni a Tel Aviv-i kormánnyal mindaddig, amíg a Biztonsági Tanács határozata értelmében nem vonul ki a megszállt arab területekről. Nem független a közel-keleti válságtól Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter moszkvai látogatása sem — itt az NSZK-t fenyegető energiaválságra gondolunk —, a Gromikóval folytatott megbeszélések középpontjában mégis elsődlegesen a két ország kapcsolatai, politikai és gazdasági együttműködésének távlatai állanak. Ezt tanúsítja a szovjet külügyminiszter beszéde is, amit a nyugatnémet kollégájának tiszteletére adott villásreggelin mondott: „A Szovjetunió az európai ügyekben és az európai értekezlet kérdéseiben együtt kíván haladni a Német Szövetségi Köztársasággal.” A Béke-világtanács főtitkárának sajtóértekezlete Az MTI jelenti Moszkvából: „A békeerők moszkvai világkongresszusának eredményei felülmúlták előzetes várakozásainkat és a tanácskozás jelentékenyebbnek bizonyult, mint hittük. Véleményem szerint a kongresszus sikerét legfőképpen az bizonyítja, hogy noha Moszkvában a legkülönbözőbb politikai meggyőződésű személyekszéles skálája tanácskozott, mind a bizottságokban, mind a plenáris üléseken sikerült teljes egységet kialakítani. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy kongresszusunkon nem fordultak elő nézetkülönbségek, de világosan megmutatkozott, hogy a béke erőit egyesítő tényezők sokkal erősebbek a megosztó tényezőknél.” Romesh Chandra, a BVT főtitkára csütörtöki sajtóértekezletén a fentiekben öszszegezte a szerdán este befejeződött béketanácskozás eredményeit. Chandra hangsúlyozta, hogy a bizottságok jelentéseinek szövegét, amelyek a különböző vélemények széles skáláját tartalmazzák, a kongresszuson részt vett szervezetek tüzetesen tanulmányozni fogják, és a közeljövőben a kongresszus legmagasabb tisztségviselőinek vezetésével küldöttségek indulnak New Yorkba, hogy Waldheim ENSZ-főtitkárt és a legfontosabb nemzetközi szervezeteket részletesen tájékoztassák a tanácskozásról. Részt vett a sajtóértekezleten S. McBride, a nemzetközi előkészítő bizottság ír alelnöke is. Kijelentette: elsőrendű jelentőséget tulajdonít annak, hogy a kongresszus több mint háromezer küldötte nyílt és őszinte eszmecsere keretében, vitathatta meg a világot foglalkoztató legellentmondásosabb kérdéseket. Ennek az eszmecserének az eredményeként jobb megértés alakult ki a különböző nézetű küldöttek között, s domináns hangot kapott az a vélemény, hogy míg a szocialista országokban az emberek jogainak védelme valójában a kormányok legfontosabb feladatai közé tartozik, addig a tőkés rendszerben a kormányok csupán a társadalom „felsőbb” rétegeinek jogait védelmezik más rétegekkel szemben. Kérdésekre válaszolva Chandra közölte, hogy bár a békeerők újabb világkongresszu sának összehívásáról határozat nem született, hiszen ezt csak a részt vevő szervezetek jóváhagyásával dönthetik el, egységes vélemény alakult ki abban a tekintetben is, hogy a Moszkvában megkezdett munkát valamilyen formában folytatni kell, és kialakulóban van a folytatás mechanizmusa is. Monori István követtanácsos, hazánk moszkvai nagykövetségének ideiglenes ügyvivője csütörtök este baráti találkozót rendezett a Kállai Gyula vezette magyar békedelegáció tiszteletére. A szívélyes baráti légkörben lezajlott találkozón jelen voltak a szovjet békebizottság, a Szovjet— Magyar Baráti Társaság, valamint az SZKP Központi Bizottságának képviselői. A vendéglátók nagy elismeréssel méltatták hazánk megbízottainak a békeerők moszkvai világkongresszusán végzett munkáját. Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja ugyancsak köszönetet mondott a jó munkáért a 37 tagú magyar küldöttségnek. Az ENSZ közgyűlése a Bissau-Guineai Köztársaság ügyéről tárgyalt New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az ENSZ közgyűlése jelenleg Bissau-Guinea egyes területeinek a portugál fegyveres erők által jogtalan megszállásával és a gyarmatosítóknak a fiatal független afrikai állam lakosságával szemben elkövetett agresszív cselekményeivel kapcsolatos kérdést tárgyalja. Georgij Sevel, az Ukrán SZSZK külügyminisztere, a köztársaság ENSZ-képviselője szerda este a világszervezet közgyűlésének plenáris ülésén kijelentette: az ENSZ-nek nyilvánosan követelnie kell a megszálló portugál csapatoknak Bissau-Guinea független állam területéről való azonnali kivonását, fel kell hívni a Biztonsági Tanács figyelmét az ország ellen elkövetett portugál agresszió következtében kialakult súlyos helyzetre. Sevel hangsúlyozta, hogy a béke és a nemzetközi biztonság ellenségei a NATO-tól kapott fegyverek bevetésével lázas erőfeszítéseket tesznek a gyarmatosítás maradványainak fenntartására. Elmondotta, hogy Ukrajnában a népek nemzeti felszabadító mozgalmának támogatása érdekében az utóbbi években 130 szakembert képeztek ki Bissau-Guinea számára. Lázár Mojszov jugoszláv küldött követelte, hogy az ENSZ közgyűlése lépjen közbe a bissau-guineai nép ellen folytatott fegyveres portugál agresszió beszüntetése érdekében. Zevde Gabre-Szelasszié, Etiópia küldötte elmondotta: Bissau-Guinea függetlensége befejezett tény. Hangoztatta, hogy az új afrikai állam függetlenségének a portugál agressziótól való megvédése nagy fontosságú kérdés. Peter Fiorin, az NDK ENSZ-képviselője megállapította, hogy Bissau- Guinea teljes joggal számíthat az ENSZ és más államok segítségére területi épségének a portugál agresszióval szembeni védelmezése során. Bujam Daszszeren, a Mongol Népköztársaság küldötte hangsúlyozta: véget kell vetni a Bissau-Guinea Köztársaság egyes területeit törvénytelenül megszállva tartó lisszaboni gyarmatosító rezsimnek nyújtott bármiféle segítségnek. Az egyiptomi külügyminiszter és az izraeli miniszterelnök Washingtonban New Yorkból jelenti a TASZSZ. Az ENSZ-közgyűlés plenáris ülésén Kurt Waldheim főtitkár javaslatára úgy döntött, hogy a 28. ülésszak napirendjére tűzi a Biztonsági Tanács 340. számú határozata alapján életre hívott rendkívüli ENSZ-erők működtetési költségeinek kérdését. A közgyűlés az adminisztratív és költségvetési kérdések tanácsadó bizottsága elé utalta a főtitkárnak azt a kérését, hogy a (hat hónapra szóló) mintegy 30 millió dolláros összeget a világszervezet rendes költségvetésének részeként kezeljék. Washingtonban tartózkodik Izrael miniszterelnöke és Egyiptom újonnan kinevezett külügyminisztere. Golda Meir közép-európai idő szerint szerdán este érkezett az amerikai fővárosba és csütörtökön előbb Kissingerrel ebédelt, majd — ugyancsak Kissinger társaságában — Nixon elnököt kereste fel. Iszmail Fahmi szerdán tárgyalt Nixonnal és mint a hírügynökségek megírták, a találkozó légköre rendkívül szívélyes volt. Az izraeli kormányfőnek és Egyiptom új külügyminiszterének egyidejű vendégeskedése Washingtonban találgatásoknak adott tápot: vajon nem lehetséges-e, hogy találkozzanak? Egyes források szerint amerikai kormánytisztviselők megpróbálják tető alá hozni a találkozót, hivatalos helyen azonban nem erősítették meg a szállongó híreket. Golda Meir megérkezésekor röviden válaszolt az őt váró újságírók kérdéseire: barátinak nevezte a vendéglátó országot, barátinak az amerikai kormányt és barátnak Nixon elnököt. Megemlítette, milyen nagy támogatást kapott Izrael az Egyesült Államoktól a „megpróbáltatások óráiban”. Ugyanakkor kitért arra is, hogy barátok viszonyában mindig akadnak tisztázásra váró problémák és ezek egynémelyikére óhajt most választ kapni az amerikai vezetőktől. A XJPI Tel Aviv-i tudósításában ennél jóval konkrétabban fogalmaz: kormányzati forrásokra hivatkozva közli, Golda Meirnek az a szándéka, hogy rábírja Washingtont: ne szorgalmazza az izraeli haderő visszatérését az október 22-i tűzszüneti vonalakra. Anvar Szadat egyiptomi elnök szerdai sajtóértekezletén értésre adta: ahhoz, hogy a béketárgyalások megkezdődhessenek, Izraelnek mindenekelőtt ki kell ürítenie az október 22-e után elhódított területeket. Egyiptom most azt várja, hogy Izrael kifejti állását