Magyar Nemzet, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-01 / 26. szám

2 nek titkaink. Arról és abban a szellemben folytatódnak a tárgyalások, amiről és ahogyan a kedd esti nagygyűlésen be­széltünk.” Leonyid Brezsnyev és kísé­rete ma a forradalmi múltú vá­rosba, a Havannától ezer kilo­méterre levő Santiago de Cu­­bába látogat. Havannában csütörtökön aláírták a szovjet—kubai pol­gári légi együttműködésről szóló jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvet szovjet részről Borisz Bugajev polgári repülésügyi miniszter, kubai részről pedig Alvarez Bravo, a polgári repülésügyi intézet ve­zérigazgatója írta alá. Angol felszólalás a bécsi haderőcsökkentési tárgyaláson Bécsből jelenti az MTI. Al­bert Dahr nagykövet, a luxemburgi delegáció vezetője elnökölt csütörtökön Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkenté­séről tárgyaló nemzetközi ér­tekezlet 19. plenáris ülésén. Tizenhét európai ország, va­lamint az Egyesült Államok és Kanada küldöttsége foglalt he­lyet ezúttal is a kongresszus kerekasztalánál. Az ülésen is­mét csak egy felszólaló volt: Rose nagykövet, az angol de­legáció vezetője. A Hofburgban levő nemzet­közi sajtóközpontban közöl­ték, hogy a legközelebbi ple­náris tanácskozást a jövő hé­ten kedden tartják. Washingtoni tudósítónk telex Jelentése­­iván kongresszusi üzenete az Unió* helyzetéről Az elnök nem mond le és sürgeti a Watergate-ü­gy lezárását . Elég volt egy év a Wa­­tergate-ből. Eljött az ideje an­nak, hogy a vizsgálatok befe­jeződjenek — szólította föl szerda esti hallgatóságát, a kongresszus két házát az ügy mielőbbi lezárására Nixon el­nök, aki az „Unió helyzetéről” szóló hagyományos elnöki üze­net előterjesztésével aligha­nem politikai pályafutása leg­kritikusabb beszédét mondta el. Magyar idő szerint csütör­tökön hajnalban megtartott háromnegyed órás elnöki be­szédet szinte páratlan izga­lommal várták amerikai poli­tikai körökben, s némelyek megpendítették az elnök le­mondásának lehetőségét is. Ez effajta találgatásokra is vála­szolva, Nixon a legnagyobb határozottsággal jelentette ki, hogy egyáltalán nincs szándé­kában távozni a posztról, amelyre megválasztották. A dolog érdekessége, hogy a beszédnek e legkritikusabb része a végén, és valójában az írott szöveg félretétele után hangzott el. A megírt beszéd a bérekre és a jövő feladatai­ra utaló hatásos mondattal ért véget. Mansfield és néhány szenátortársa már ment is az emelvényhez, udvariasan kezet rázni a szónokkal... ám Nixon — nyilvánvalóan tudatosan pótléknak szánva, a beszéd általa érdeminek tartott ré­szétől elválasztva — papír nél­kül mondott néhány „kereset­len” szót a mindenkit legjob­ban foglalkoztató ügyről, ame­lyet eladdig meg sem említett. S ezen sajátos epilógusban hangoztatta az elnök, hogy ő eddig önként együttműködött a Watergate-ügy különleges vizsgálóbiztosával, rendelke­zésre bocsátotta a kellő anya­got, a vizsgálat immár lezár­ható, a döntést meg kell hozni. A demokraták nem ünnepeltek , hangsúlyozta Nixon, hogy hajlandó együttműködni az elnök alkotmányos felelősség­­revonását vizsgáló képviselő­­házi jogi bizottsággal is, ám csakis úgy, hogy eközben az elnökség intézménye ne gyen­güljön meg.­­ Mivel ez volt és maradt a vizsgálat kritikus pontja (az elnöki dokumentu­mokhoz való hozzáférés), Nixon e fenntartása, annak gyakorlati értelmezése újabb feszültségek forrása lehet. Nixon elnököt beszéde előtt és alatta is minduntalan nagy és feltűnően lelkes fogadtatás­ban, tapsban részesítette a képviselőház padsoraiban és karzatán egybegyűlt közönség. Az ismétlődő tapshullámokat nem sokban gyengítette, hogy a demokraták legtöbbje, s fő­ként kongresszusi vezetőik néhány kritikus helyen, s ki­vált a „Watergate-pótléknál” még az udvariassági tapstól is karbatett kézzel, tüntetően tartózkodtak. A republikánu­sok viszont a beszéd és a han­gulat hatását tanúsító, az el­nök szereplését fenntartás nél­kül dicsérő nyilatkozatokat tettek közvetlenül utána. Beszédében Nixon elnök egész elnöksége eredményeit ecsetelte: újra meg újra visz­­szatért az ,,elmúlt öt évben” kifejezés, valamint az össze­hasonlítás — öt éve háború volt, városi lázadások, diák­­tüntetések egyfelől, hideghá­ború a szocialista országokkal és szakadék Amerika és Kína között. Most viszont valahára a béke problémáival foglal­kozhatunk — emelte ki Nixon elnök, hangsúlyozva, hogy ti­zenkét év óta először állhat amerikai elnök a kongresszus elé úgy, hogy országa nem áll háborúban senkivel sem. Nixon hangsúlyozta, hogy a konfrontáció korszakát felvál­totta a tárgyalások szakasza, s kiemelte: — először a máso­dik világháború óta, a világ két legnagyobb hatalma együttműködik a világbéke ér­dekében. Ezzel is összefüggés­ben szólt reménnyel egy tar­tós közel-keleti rendezés esé­lyéről. Az elnöki beszéd fő témáit az egyidőben a kongresszusnak átnyújtott terjedelmes írott üzenet fejti ki részletesebben, s e szövegben a Fehér Ház a moszkvai csúcstalálkozón meg­kezdett „hetente korszak” folytatását ígéri. Egyébként is a béke struktúrájának témája volt a Nixon-beszéd legjobban hangsúlyozott­ része — ,az el­nök érthetően a legkevésbé vitatható és vitatni mert kül­politikai eredményeivel óhaj­totta jellemezni az ötéves kor­mányzását. ígéretek, konkrétumok nélkül Nixon — miután a hazai gondok közül elsőbbséget adott az energiaválságnak — beje­lentette, hogy „baráti közel­­keleti vezetők biztosították” őt, a legközelebbi jövőben sürgős ülésen tárgyalják meg az olajembargó megszünteté­sét. Az elnök azonban e te­kintetben is — csakúgy, mint az Egyesült Államok partne­reivel és ellenfeleivel való kapcsolatokban — az erő és nem a gyengeség pozícióját kí­vánja elfoglalni — Amerika „energiafüggetlensége” válto­zatlanul a Nixon-kormány egyik fő célja. Az energiagondok megoldá­sa, a hetente és a béke erősí­tése, és a közel-keleti rende­zés szorgalmazása, valamint a nemzetközi kereskedelmi tár­gyalásokra ígért újabb kezde­ményezések mellett, Nixon üzenetének tíz pontba foglalt feladatprogramja felszólítja az együttműködésre a kong­­reszust minden létező bék­és szociálpolitikai területen. Nixon szerint „nem lesz gaz­dasági visszaesés” (a témával a pénteken esedékes elnöki gazdasági üzenet foglalkozik bővebben). A kormány és a kongresszus nagy erőfeszítése­ket tesz az idén az egészség­­ügyi ellátottság, a nagyvárosi közlekedés, a létminimum alatt élők problémáinak és Amerika valamennyi ismert gondjának megoldására. Az elnök üzenete lényegesen új bel- és szociálpolitikai ele­met nem tartalmazott (a hét­fői költségvetés után kapható csak tisztább kép), legfeljebb annyiban, hogy végre a Nixon­­kormány is májáévá tette a szervezett és átfogó betegbiz­tosítási rendszer gondolatát. A hosszú elnöki beszéd azonban igyekezett minél kezdeménye­zőbbnek és előbbre mutatónak feltüntetni a belpolitikai ré­szeket, tehát a feladatokra te­relni a figyelmet a Watergate helyett. Avar János —— 11 Mamar Nemzet­­— Az Egyesült Államok energia-önellátásra törekszik Franciaország mégis részt vesz a washingtoni olaj­konferencián? Washingtonból jelenti a Reu­ter és az AP. Üzenetében Ni­xon elnök a legnagyobb figyel­met az energiaválság leküzdé­sének szentelte. Azt ígérte, hogy nagyarányú beruházások­kal megkezdi az Egyesült Ál­lamok felkészítését az energia­­fogyasztás terén az önellátás­ra. Ennek érdekében a követ­kező öt évben a szövetségi költségvetésből tízmilliárd dol­lárt költenek új energiafajták feltárására, s a magánipar en­nél talán tízszerte többet is. Nixon ugyanakkor jelezte, hogy a közvetlen jövőben még tovább kell korlátozni az energiafogyasztást és elenged­hetetlennek mondta a kőolaj árának letörését is. A mostani árszínvonalat „önkényesnek és kizsákmányolóknak” nevezte. Az MTI jelentése szerint Ni­xon bejelentette: „Arab bará­tai” személyesen biztosították, hogy az olajtermelő országok legközelebbi jövőben tartandó értekezletükön megvitatják az Egyesült Államokkal szemben fennálló arab olajembergó „sürgős feloldásának” kérdé­sét Az AFP kuvaiti jelentése szerint az Egyesült Államok ellen elrendelt olajszállítási embargó megszüntetésének kérdése mindaddig nem vető­dik fel, amíg Izrael nem vál­lal kötelezettséget a megszállt arab területekről való kivonu­lásra és amíg Washington nem nyújt ehhez garanciát — jelen­tette ki csütörtökön Kuvaitban Al Dzsaber külügyminiszter. Nixon amerikai elnök szerdán este elhangzott nyilatkozatára utalva a kuvaiti diplomácia vezetője közölte: az arab olaj­miniszterek február 12-én ta­nácskozásra gyűlnek össze, hogy a legújabb fejlemények fényében ismét megvizsgálják az olajembargó kérdését. Az MTI párizsi tudósítójá­nak jelentése szerint „Francia­­ország lábujjhegyen fog be­osonni a washingtoni konfe­renciára” — írta csütörtökön a France-Loir Messmer minisz­terelnök lyoni beszédét kom­mentálva. A miniszterelnök e beszédében utalt arra, hogy a francia kormány továbbra is bizalmatlansággal viseltetik a Nixon elnök által összehívott február 11-i olajkonferenciá­val szemben, de hozzátette, ez nem jelenti azt, hogy Francia­­ország el fog zárkózni az Egye­sült Államokkal való együtt­működés elől. A France-Soir szerint Pá­rizsban meggyőződtek arról: a nagy olajtermelők, mint Szaúd-Arábia és Irán „két táb­lán’­ játszanak. Egyrészt két­oldalú szerződéseket kötnek, de ugyanakkor­ adott pillanatban hajlandó globális tárgyalások­ba bocsátkozni. E nagy, glo­bális tárgyalás perspektívája miatt Franciaország nem­­hagy­hatja figyelmen kívül a wa­shingtoni értekezletet. De Pá­rizst egy további ok is óvatos­ságra készteti. Az olajtermelő országok dollárjaik nagy részét New Yorkban helyezik el, ki­sebb mértékben Londonban és Bonnban s csak nagyon kevés dollárjuk vándorol majd Pá­rizsba. Franciaország tehát — az olajimporthoz szükséges devizák megszerzése miatt — rá fog szorulni a „nemzetközi együttműködésre” — hangsú­lyozza a France-Soir. Francia ellenkezés miatt a Közös Piac új­ból elhalasztotta a döntést a területfejlesztési alapról Brüsszelből jelenti az MTI. Ismét elhalasztották a döntést a közös piaci országok kül­ügyminiszterei a területfej­lesztési alap létrehozásáról. Bár mind London, mind Bonn delegációja azt hangoztatta, hogy az álláspontok közeled­tek egymáshoz, s az új német javaslat az angol kormány számára elfogadható, a szer­dán késő éjjelig tartó tanács­kozás ezúttal a francia maga­tartás miatt maradt ered­ménytelen. Franciaország ki­fogásolja azt a közvetítő ja­vaslatot, hogy egyelőre csak kisebb alapot hozzanak létre, s ebből csak a leginkább rá­szoruló országok részesedje­nek, és ragaszkodik ahhoz, hogy Párizs is kapjon jutta­tást az ország gazdaságilag el­maradott területeinek fejlesz­téséhez. A miniszterek a de­cember közepe óta vajúdó döntést most február közepé­re odázták el. A miniszteri tanács a jövő hétfőn és kedden ismét ülést tart, ekkor azonban elsősorban az energetikai politika kérdé­seiről és különösen a Közös Piacnak a Nixon elnök által kezdeményezett washingtoni olajértekezleten tanúsítandó magatartásáról lesz szó. A ki­lenc állam között nincs egyet­értés arról, milyen álláspontot képviseljen a Közös Piac de­legációja Washingtonban. Franciaország ellenez minden­fajta fogyasztói együttműkö­dést, más tagállamok viszont szeretnének megállapodásra jutni az Egyesült Államokkal. Jó ütemben halad a csapatszétválasztás Egyiptom az egyezmény megsértésével vádolja az izraeli felet Kairóból jelenti az MTI. A tervezett ütemben, sőt egyes jelentések szerint valamivel gyorsabban halad az egyiptomi és az izraeli csapatok szétvá­lasztása a Szuezi-csatorna nyugati partjára behatolt iz­raeli erők kivonásával. Egyip­tom ugyanakkor arról tájékoz­tatta az ENSZ békefenntartó erőit, hogy az izraeliek a csa­­patszétválasztási megállapo­dást megsértve, leszerelték és Izraelbe szállították a Szueztől délre fekvő El-Zetijai műtrá­gyagyárat és olajfinomítót. A csapatszétválasztási megálla­podás aláírása óta először for­dult elő, hogy az egyik fél az egyezmény megsértésével vá­dolja a másikat. Az egyiptomi—izraeli csa­­patszétválasztás előrehaladá­sával mindinkább az érdeklő­dés középpontjába kerül a Szíriai—izraeli csapatszétvá­lasztás kérdése. Továbbra sem ismeretes, hogy ezzel kapcso­latban milyen elgondolásokat közölt Iszmail Fahmi egyipto­mi külügyminiszterrel Kissin­­ger amerikai külügyminiszter. Iszmail Fahmi egy szerdai nyilatkozatban kijelentette, hogy Kairó és Damaszkusz kö­zött intenzív tárgyalások foly­nak a genfi békeértekezlet második szakaszának előké­szítéséről. Egyiptom arra az álláspontra helyezkedik, hogy az értekezlet folytatása nem lehetséges Szíria részvétele nélkül. Fahmi a továbbiakban közölte, hogy a megfelelő idő­pontban a palesztinaiak is el­küldik képviselőiket Genfbe. Az AFP ammani jelentése szerint Bahdzsat Talhuni, a jordániai király kabinetirodá­jának főnöke csütörtökön nyi­latkozatban cáfolta, hogy Jor­dánia és Izrael megállapodás­ra jutott volna a csapatszétvá­lasztás kérdésében. Ezek az információk — mondotta Tal­huni — minden alapot nélkü­löznek. A MEN­A jelentése szerint az egyiptomi kormány csütörtö­kön Kairóban ülést tartott az 1967-es és 1973-as háborúban súlyos károkat szenvedett Szuez város helyreállítási ter­veinek megvitatására. Szadat államfő még e héten találkozik a Szuezi-csatornáért felelős testület elnökével, hogy megvitassa vele a víziút mé­lyítésével és szélesítésével kapcsolatos elképzeléseket. A csatorna tisztítási és kor­szerűsítési munkálatai az elő­készítés szakaszában tartanak. Maga a program két részből áll; előbb a háborút megelőző arculatát nyeri vissza és meg­indul a hajóforgalom, majd második lépésként a bővítésre kerül sor. Ez utóbbi a hajó­­forgalom korlátozása nélkül megy majd végbe. Az első sza­kasz végrehajtását hat hónap­ra tervezik. A Keserű-tavak­ból kivezetik az 1967-es izraeli agresszió alatt ott megrekedt 15 hajót, kiemelik az elsüly­­lyedt hajótesteket és megtisz­títják a hajózó folyosót. Péntek, 1974. február 1. A KUS­z-országok együttműködése minőségileg új szakaszba lép A Sz­ovjet külkereskedelmi m­ini­ster cikke Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nyikolaj Patolicsev, a Szov­jetunió külkereskedelmi mi­nisztere cikket írt a Novoje Vremja című hetilapban a KGST megalakulásának 25. évfordulója alkalmából. „A testvéri államok gazdasá­gi együttműködése — mutat rá Patolicsev — most minőségi­leg új fokozatra emelkedik. A KGST-országok már több mint két esztendeje sikeresen meg­valósítják a szocialista gazda­sági integráció komplex prog­ramját.” A szovjet külkereskedelmi miniszter kiemelte a KGST- országok közötti kereskedelem tervszerű és állandó fejlődését. Mint írja, a köztük lebonyoló­dó áruforgalom emelkedése még az ipari termelés gyors növekedését is felülmúlja. A Szovjetuniónak a KGST-or­­szágokkal lebonyolódó külke­reskedelmi forgalma 1949 óta — a KGST megalakulása óta — az 1,4 milliárd rubelről 15,5 milliárd rubelre, vagyis csaknem 11-szeresére emelke­dett az 1972-es évben. „A KGST-országok a fő helyet foglalják el a szovjet külke­reskedelemben ; velük bonyo­lódik le a Szovjetunió külke­reskedelmi forgalmának kö­rülbelül 60 százaléka. A Szov­jetunió ugyanakkor a KGST- országok legfontosabb külke­reskedelmi partnere.” Mint a Szovjetunió külke­reskedelmi minisztere meg­jegyzi, jelenleg különösen gyors ütemben növekszenek gépekből és gépi berendezé­sekből a kölcsönös szállítások. A Szovjetunió — írja Pato­licsev — természeti kincseit a szocialista közösség fejlődése érdekeinek szolgálatába állí­totta. A szovjet szállítások csaknem teljes egészében fe­dezik a testvéri országok kőolaj-, földgáz-, nyersvas- és villamosenergia-szükségle­­teit, háromnegyed részben fe­dezik szükségleteiket kőolaj­­termékekből, hengerelt vas­árukból, foszforos műtrágyá­ból. Gyapotból, kőszénből, mangánércből a szovjet szállí­tások háromötöd részben elé­gítik ki ezeket a szükséglete­ket, vasércszükségleteik 90 százalékát, faanyagszükségle­teik 80 százalékát fedezi a Szovjetunió. Most végzik a KGST-tagál­­lamok 1976—1980-as népgazda­sági terveinek koordinálását. Tekintettel e munka óriási je­lentőségére, a komplex prog­ram megvalósítása szempont­jából, a KGST 27. ülésszaka megbízta a KGST megfelelő szerveit, hogy tevékenységüket az olyan hatékony módszerek kidolgozására összpontosítsák, amelyek révén a legfőbb ener­giafajtákból biztosítható a testvéri országok szükségletei­nek kielégítése és amelyek el­mélyítik az együttműködést a nyersanyagipar fejlesztésében — írja végezetül Nyikolaj Pa­tolicsev. Kína szabadon bocsátott öt saigoni katonát Saigonból jelenti a UPI. A saigoni rezsim — amelynek alakulatait január 19-én és 20-án kínai fegyverse erők el­űzték a Paracel-szigetek tér­ségéből — csütörtökön csapat­kontingenst indított útnak a Paracel-szigetektől mintegy 1000 kilométerrel délre, ugyan­csak a Dél-kínai-tengerben fekvő Spratley-szigetek térsé­gébe. Saigoni katonai források szerint a „vállalkozásban” több hajó vesz részt, fedélze­tén mintegy 200 katonával. A saigoni egységek azt tervezik, hogy „megszállják” a Sprat­­ley-szigeteket. Katonai körök­ben­­ azonban hangsúlyozták, hogy e partraszállásnak csak „szimbolikus jelentősége” van. A szigetcsoportra a múltban igényt támasztott a Kínai Nép­­köztársaság, Tajvan és a Fü­­löp-szigetek egyaránt. A geo­lógusok mind a Paracel-, mind a Spratley-szigetek tér­ségében gazdag kőolajlelőhe­lyeket sejtenek. Az AP jelentése szerint a Kínai Népköztársaság csütör­tökön reggel szabadon bocsá­tott egy amerikai összekötő tisztet — a Pentagon alkalma­zottját — és öt saigoni kato­nát, akik a Paracel-szigetek térségéb­en január 19-én és 20-án lezajlott fegyveres ösz­­szecsapásban estek kínai fog­ságba. Pekingi közlés szerint a Paracel-szigetek körüli csatá­ban összesen 48 saigoni kato­na esett kínai fogságba. Japán terroristák Szingapúrból jelenti a Reu­ter és az AP. Csütörtökön négy fegyveres felrobbantotta a Shell olajtársaság szinga­púri olajfinomítójának egyik tartályát. Az olajfinomító a várostól fél mérföldnyire egy szigeten van. Sebesülés nem történt, és a tüzet sikerült el­oltani. A négy terrorista közül há­rom, miután hatalmába kerí­tett egy kis komphajót, nem­zetközi vizekre távozott. A ki­kötői rendőrség megpróbálta feltartóztatni a hajót, de kénytelen volt szabad utat biztosítani a terroristáknak, mivel azzal fenyegetőztek, hogy megölik a hajó túszként fogva tartott hatfőnyi legény­ségét. szingapúri akciója A négy merénylő ugyanan­nak az ultrabaloldali japán szervezetnek a tagja, amely­nek emberei 1971-ben Tel Aviv nemzetközi repülőterén meggyilkoltak 27 embert, 80-at pedig megsebesítettek. A szingapúri kormány a ja­pán nagykövettel folytatott konzultáció után kabinetülé­sén úgy döntött, hogy szabad elvonulást biztosít a négy ter­roristának. Repülőgépet bo­csátanak rendelkezésükre, s azzal tetszésük szerinti or­szágba távozhatnak. A japán kormány időközben bejelentette, hogy menedékjo­got ad a négy terroristának, amennyiben előzőleg beszol­gáltatják fegyvereiket. A külpolitika hívei O (Ulánbátor, TASZSZ) A Mongol Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság nagyköveti szinten diplomá­ciai kapcsolatokat létesít egy­mással. O (Berlin, MTI) Dr. Kurt Nier, az NDK külügyminisz­ter-helyettese és Günther Gaus, a bonni kancellári hiva­tal államtitkára csütörtökön mintegy négyórás megbeszé­lést folytatott az NDK fővá­rosában.­­ (Nicosia, AFP) A Grivasz tábornok által létrehozott EOKA-szervezet nem oszlik fel, tagjai nem szolgáltatják be fegyverüket a rendőrség­nek — jelentette ki csütörtö­kön Nicosiában a szervezet egy szóvivője. A Mahi cipru­si napilap szerint Grivasz tá­bornok temetésén 300 000 cip­rusi, a sziget lakosságának mintegy a fele vett részt. Meg­figyelők ezt a számot túlzott­nak tartják, állítólag a szer­tartáson több mint 100 ezren voltak jelen.­­­ (London, UPI) Husszein jordániai király, aki Buka­restben tett látogatása befe­jeztével Londonba utazott, csütörtökön az angol királyi légierő egyik támaszpontján kipróbálta a Jaguár típusú, legújabb brit harci gépet. 101 (Belfast, Reuter) A több mint négy év óta tartó észak­írországi zavargások egyik leg­kegyetlenebb terrorakciójára került sor csütörtökön Belfast­ban. Két fegyveres férfi beha­tolt egy építkezésre, az ott dolgozó munkásokat felsora­koztatta, majd tüzet nyitott rájuk. A munkások közül ket­­ten életüket vesztették és hár­man súlyosan megsebesültek. A merénylők gépkocsin elme­nekültek. •­ (La Paz, Reuter) A bo­líviai kormánycsapatok szer­dán éjjel megtörték az ár­emelés ellen tüntető parasztok ellenállását és visszafoglalták a Cochabamába befutó há­rom főútvonalat.I

Next