Magyar Nemzet, 1974. február (30. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-01 / 26. szám
2 nek titkaink. Arról és abban a szellemben folytatódnak a tárgyalások, amiről és ahogyan a kedd esti nagygyűlésen beszéltünk.” Leonyid Brezsnyev és kísérete ma a forradalmi múltú városba, a Havannától ezer kilométerre levő Santiago de Cubába látogat. Havannában csütörtökön aláírták a szovjet—kubai polgári légi együttműködésről szóló jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvet szovjet részről Borisz Bugajev polgári repülésügyi miniszter, kubai részről pedig Alvarez Bravo, a polgári repülésügyi intézet vezérigazgatója írta alá. Angol felszólalás a bécsi haderőcsökkentési tárgyaláson Bécsből jelenti az MTI. Albert Dahr nagykövet, a luxemburgi delegáció vezetője elnökölt csütörtökön Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről tárgyaló nemzetközi értekezlet 19. plenáris ülésén. Tizenhét európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada küldöttsége foglalt helyet ezúttal is a kongresszus kerekasztalánál. Az ülésen ismét csak egy felszólaló volt: Rose nagykövet, az angol delegáció vezetője. A Hofburgban levő nemzetközi sajtóközpontban közölték, hogy a legközelebbi plenáris tanácskozást a jövő héten kedden tartják. Washingtoni tudósítónk telex Jelentéseiván kongresszusi üzenete az Unió* helyzetéről Az elnök nem mond le és sürgeti a Watergate-ügy lezárását . Elég volt egy év a Watergate-ből. Eljött az ideje annak, hogy a vizsgálatok befejeződjenek — szólította föl szerda esti hallgatóságát, a kongresszus két házát az ügy mielőbbi lezárására Nixon elnök, aki az „Unió helyzetéről” szóló hagyományos elnöki üzenet előterjesztésével alighanem politikai pályafutása legkritikusabb beszédét mondta el. Magyar idő szerint csütörtökön hajnalban megtartott háromnegyed órás elnöki beszédet szinte páratlan izgalommal várták amerikai politikai körökben, s némelyek megpendítették az elnök lemondásának lehetőségét is. Ez effajta találgatásokra is válaszolva, Nixon a legnagyobb határozottsággal jelentette ki, hogy egyáltalán nincs szándékában távozni a posztról, amelyre megválasztották. A dolog érdekessége, hogy a beszédnek e legkritikusabb része a végén, és valójában az írott szöveg félretétele után hangzott el. A megírt beszéd a bérekre és a jövő feladataira utaló hatásos mondattal ért véget. Mansfield és néhány szenátortársa már ment is az emelvényhez, udvariasan kezet rázni a szónokkal... ám Nixon — nyilvánvalóan tudatosan pótléknak szánva, a beszéd általa érdeminek tartott részétől elválasztva — papír nélkül mondott néhány „keresetlen” szót a mindenkit legjobban foglalkoztató ügyről, amelyet eladdig meg sem említett. S ezen sajátos epilógusban hangoztatta az elnök, hogy ő eddig önként együttműködött a Watergate-ügy különleges vizsgálóbiztosával, rendelkezésre bocsátotta a kellő anyagot, a vizsgálat immár lezárható, a döntést meg kell hozni. A demokraták nem ünnepeltek , hangsúlyozta Nixon, hogy hajlandó együttműködni az elnök alkotmányos felelősségrevonását vizsgáló képviselőházi jogi bizottsággal is, ám csakis úgy, hogy eközben az elnökség intézménye ne gyengüljön meg. Mivel ez volt és maradt a vizsgálat kritikus pontja (az elnöki dokumentumokhoz való hozzáférés), Nixon e fenntartása, annak gyakorlati értelmezése újabb feszültségek forrása lehet. Nixon elnököt beszéde előtt és alatta is minduntalan nagy és feltűnően lelkes fogadtatásban, tapsban részesítette a képviselőház padsoraiban és karzatán egybegyűlt közönség. Az ismétlődő tapshullámokat nem sokban gyengítette, hogy a demokraták legtöbbje, s főként kongresszusi vezetőik néhány kritikus helyen, s kivált a „Watergate-pótléknál” még az udvariassági tapstól is karbatett kézzel, tüntetően tartózkodtak. A republikánusok viszont a beszéd és a hangulat hatását tanúsító, az elnök szereplését fenntartás nélkül dicsérő nyilatkozatokat tettek közvetlenül utána. Beszédében Nixon elnök egész elnöksége eredményeit ecsetelte: újra meg újra viszszatért az ,,elmúlt öt évben” kifejezés, valamint az összehasonlítás — öt éve háború volt, városi lázadások, diáktüntetések egyfelől, hidegháború a szocialista országokkal és szakadék Amerika és Kína között. Most viszont valahára a béke problémáival foglalkozhatunk — emelte ki Nixon elnök, hangsúlyozva, hogy tizenkét év óta először állhat amerikai elnök a kongresszus elé úgy, hogy országa nem áll háborúban senkivel sem. Nixon hangsúlyozta, hogy a konfrontáció korszakát felváltotta a tárgyalások szakasza, s kiemelte: — először a második világháború óta, a világ két legnagyobb hatalma együttműködik a világbéke érdekében. Ezzel is összefüggésben szólt reménnyel egy tartós közel-keleti rendezés esélyéről. Az elnöki beszéd fő témáit az egyidőben a kongresszusnak átnyújtott terjedelmes írott üzenet fejti ki részletesebben, s e szövegben a Fehér Ház a moszkvai csúcstalálkozón megkezdett „hetente korszak” folytatását ígéri. Egyébként is a béke struktúrájának témája volt a Nixon-beszéd legjobban hangsúlyozott része — ,az elnök érthetően a legkevésbé vitatható és vitatni mert külpolitikai eredményeivel óhajtotta jellemezni az ötéves kormányzását. ígéretek, konkrétumok nélkül Nixon — miután a hazai gondok közül elsőbbséget adott az energiaválságnak — bejelentette, hogy „baráti közelkeleti vezetők biztosították” őt, a legközelebbi jövőben sürgős ülésen tárgyalják meg az olajembargó megszüntetését. Az elnök azonban e tekintetben is — csakúgy, mint az Egyesült Államok partnereivel és ellenfeleivel való kapcsolatokban — az erő és nem a gyengeség pozícióját kívánja elfoglalni — Amerika „energiafüggetlensége” változatlanul a Nixon-kormány egyik fő célja. Az energiagondok megoldása, a hetente és a béke erősítése, és a közel-keleti rendezés szorgalmazása, valamint a nemzetközi kereskedelmi tárgyalásokra ígért újabb kezdeményezések mellett, Nixon üzenetének tíz pontba foglalt feladatprogramja felszólítja az együttműködésre a kongreszust minden létező békés szociálpolitikai területen. Nixon szerint „nem lesz gazdasági visszaesés” (a témával a pénteken esedékes elnöki gazdasági üzenet foglalkozik bővebben). A kormány és a kongresszus nagy erőfeszítéseket tesz az idén az egészségügyi ellátottság, a nagyvárosi közlekedés, a létminimum alatt élők problémáinak és Amerika valamennyi ismert gondjának megoldására. Az elnök üzenete lényegesen új bel- és szociálpolitikai elemet nem tartalmazott (a hétfői költségvetés után kapható csak tisztább kép), legfeljebb annyiban, hogy végre a Nixonkormány is májáévá tette a szervezett és átfogó betegbiztosítási rendszer gondolatát. A hosszú elnöki beszéd azonban igyekezett minél kezdeményezőbbnek és előbbre mutatónak feltüntetni a belpolitikai részeket, tehát a feladatokra terelni a figyelmet a Watergate helyett. Avar János —— 11 Mamar Nemzet— Az Egyesült Államok energia-önellátásra törekszik Franciaország mégis részt vesz a washingtoni olajkonferencián? Washingtonból jelenti a Reuter és az AP. Üzenetében Nixon elnök a legnagyobb figyelmet az energiaválság leküzdésének szentelte. Azt ígérte, hogy nagyarányú beruházásokkal megkezdi az Egyesült Államok felkészítését az energiafogyasztás terén az önellátásra. Ennek érdekében a következő öt évben a szövetségi költségvetésből tízmilliárd dollárt költenek új energiafajták feltárására, s a magánipar ennél talán tízszerte többet is. Nixon ugyanakkor jelezte, hogy a közvetlen jövőben még tovább kell korlátozni az energiafogyasztást és elengedhetetlennek mondta a kőolaj árának letörését is. A mostani árszínvonalat „önkényesnek és kizsákmányolóknak” nevezte. Az MTI jelentése szerint Nixon bejelentette: „Arab barátai” személyesen biztosították, hogy az olajtermelő országok legközelebbi jövőben tartandó értekezletükön megvitatják az Egyesült Államokkal szemben fennálló arab olajembergó „sürgős feloldásának” kérdését Az AFP kuvaiti jelentése szerint az Egyesült Államok ellen elrendelt olajszállítási embargó megszüntetésének kérdése mindaddig nem vetődik fel, amíg Izrael nem vállal kötelezettséget a megszállt arab területekről való kivonulásra és amíg Washington nem nyújt ehhez garanciát — jelentette ki csütörtökön Kuvaitban Al Dzsaber külügyminiszter. Nixon amerikai elnök szerdán este elhangzott nyilatkozatára utalva a kuvaiti diplomácia vezetője közölte: az arab olajminiszterek február 12-én tanácskozásra gyűlnek össze, hogy a legújabb fejlemények fényében ismét megvizsgálják az olajembargó kérdését. Az MTI párizsi tudósítójának jelentése szerint „Franciaország lábujjhegyen fog beosonni a washingtoni konferenciára” — írta csütörtökön a France-Loir Messmer miniszterelnök lyoni beszédét kommentálva. A miniszterelnök e beszédében utalt arra, hogy a francia kormány továbbra is bizalmatlansággal viseltetik a Nixon elnök által összehívott február 11-i olajkonferenciával szemben, de hozzátette, ez nem jelenti azt, hogy Franciaország el fog zárkózni az Egyesült Államokkal való együttműködés elől. A France-Soir szerint Párizsban meggyőződtek arról: a nagy olajtermelők, mint Szaúd-Arábia és Irán „két táblán’ játszanak. Egyrészt kétoldalú szerződéseket kötnek, de ugyanakkor adott pillanatban hajlandó globális tárgyalásokba bocsátkozni. E nagy, globális tárgyalás perspektívája miatt Franciaország nemhagyhatja figyelmen kívül a washingtoni értekezletet. De Párizst egy további ok is óvatosságra készteti. Az olajtermelő országok dollárjaik nagy részét New Yorkban helyezik el, kisebb mértékben Londonban és Bonnban s csak nagyon kevés dollárjuk vándorol majd Párizsba. Franciaország tehát — az olajimporthoz szükséges devizák megszerzése miatt — rá fog szorulni a „nemzetközi együttműködésre” — hangsúlyozza a France-Soir. Francia ellenkezés miatt a Közös Piac újból elhalasztotta a döntést a területfejlesztési alapról Brüsszelből jelenti az MTI. Ismét elhalasztották a döntést a közös piaci országok külügyminiszterei a területfejlesztési alap létrehozásáról. Bár mind London, mind Bonn delegációja azt hangoztatta, hogy az álláspontok közeledtek egymáshoz, s az új német javaslat az angol kormány számára elfogadható, a szerdán késő éjjelig tartó tanácskozás ezúttal a francia magatartás miatt maradt eredménytelen. Franciaország kifogásolja azt a közvetítő javaslatot, hogy egyelőre csak kisebb alapot hozzanak létre, s ebből csak a leginkább rászoruló országok részesedjenek, és ragaszkodik ahhoz, hogy Párizs is kapjon juttatást az ország gazdaságilag elmaradott területeinek fejlesztéséhez. A miniszterek a december közepe óta vajúdó döntést most február közepére odázták el. A miniszteri tanács a jövő hétfőn és kedden ismét ülést tart, ekkor azonban elsősorban az energetikai politika kérdéseiről és különösen a Közös Piacnak a Nixon elnök által kezdeményezett washingtoni olajértekezleten tanúsítandó magatartásáról lesz szó. A kilenc állam között nincs egyetértés arról, milyen álláspontot képviseljen a Közös Piac delegációja Washingtonban. Franciaország ellenez mindenfajta fogyasztói együttműködést, más tagállamok viszont szeretnének megállapodásra jutni az Egyesült Államokkal. Jó ütemben halad a csapatszétválasztás Egyiptom az egyezmény megsértésével vádolja az izraeli felet Kairóból jelenti az MTI. A tervezett ütemben, sőt egyes jelentések szerint valamivel gyorsabban halad az egyiptomi és az izraeli csapatok szétválasztása a Szuezi-csatorna nyugati partjára behatolt izraeli erők kivonásával. Egyiptom ugyanakkor arról tájékoztatta az ENSZ békefenntartó erőit, hogy az izraeliek a csapatszétválasztási megállapodást megsértve, leszerelték és Izraelbe szállították a Szueztől délre fekvő El-Zetijai műtrágyagyárat és olajfinomítót. A csapatszétválasztási megállapodás aláírása óta először fordult elő, hogy az egyik fél az egyezmény megsértésével vádolja a másikat. Az egyiptomi—izraeli csapatszétválasztás előrehaladásával mindinkább az érdeklődés középpontjába kerül a Szíriai—izraeli csapatszétválasztás kérdése. Továbbra sem ismeretes, hogy ezzel kapcsolatban milyen elgondolásokat közölt Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszterrel Kissinger amerikai külügyminiszter. Iszmail Fahmi egy szerdai nyilatkozatban kijelentette, hogy Kairó és Damaszkusz között intenzív tárgyalások folynak a genfi békeértekezlet második szakaszának előkészítéséről. Egyiptom arra az álláspontra helyezkedik, hogy az értekezlet folytatása nem lehetséges Szíria részvétele nélkül. Fahmi a továbbiakban közölte, hogy a megfelelő időpontban a palesztinaiak is elküldik képviselőiket Genfbe. Az AFP ammani jelentése szerint Bahdzsat Talhuni, a jordániai király kabinetirodájának főnöke csütörtökön nyilatkozatban cáfolta, hogy Jordánia és Izrael megállapodásra jutott volna a csapatszétválasztás kérdésében. Ezek az információk — mondotta Talhuni — minden alapot nélkülöznek. A MENA jelentése szerint az egyiptomi kormány csütörtökön Kairóban ülést tartott az 1967-es és 1973-as háborúban súlyos károkat szenvedett Szuez város helyreállítási terveinek megvitatására. Szadat államfő még e héten találkozik a Szuezi-csatornáért felelős testület elnökével, hogy megvitassa vele a víziút mélyítésével és szélesítésével kapcsolatos elképzeléseket. A csatorna tisztítási és korszerűsítési munkálatai az előkészítés szakaszában tartanak. Maga a program két részből áll; előbb a háborút megelőző arculatát nyeri vissza és megindul a hajóforgalom, majd második lépésként a bővítésre kerül sor. Ez utóbbi a hajóforgalom korlátozása nélkül megy majd végbe. Az első szakasz végrehajtását hat hónapra tervezik. A Keserű-tavakból kivezetik az 1967-es izraeli agresszió alatt ott megrekedt 15 hajót, kiemelik az elsülylyedt hajótesteket és megtisztítják a hajózó folyosót. Péntek, 1974. február 1. A KUSz-országok együttműködése minőségileg új szakaszba lép A Szovjet külkereskedelmi minister cikke Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nyikolaj Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere cikket írt a Novoje Vremja című hetilapban a KGST megalakulásának 25. évfordulója alkalmából. „A testvéri államok gazdasági együttműködése — mutat rá Patolicsev — most minőségileg új fokozatra emelkedik. A KGST-országok már több mint két esztendeje sikeresen megvalósítják a szocialista gazdasági integráció komplex programját.” A szovjet külkereskedelmi miniszter kiemelte a KGST- országok közötti kereskedelem tervszerű és állandó fejlődését. Mint írja, a köztük lebonyolódó áruforgalom emelkedése még az ipari termelés gyors növekedését is felülmúlja. A Szovjetuniónak a KGST-országokkal lebonyolódó külkereskedelmi forgalma 1949 óta — a KGST megalakulása óta — az 1,4 milliárd rubelről 15,5 milliárd rubelre, vagyis csaknem 11-szeresére emelkedett az 1972-es évben. „A KGST-országok a fő helyet foglalják el a szovjet külkereskedelemben ; velük bonyolódik le a Szovjetunió külkereskedelmi forgalmának körülbelül 60 százaléka. A Szovjetunió ugyanakkor a KGST- országok legfontosabb külkereskedelmi partnere.” Mint a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere megjegyzi, jelenleg különösen gyors ütemben növekszenek gépekből és gépi berendezésekből a kölcsönös szállítások. A Szovjetunió — írja Patolicsev — természeti kincseit a szocialista közösség fejlődése érdekeinek szolgálatába állította. A szovjet szállítások csaknem teljes egészében fedezik a testvéri országok kőolaj-, földgáz-, nyersvas- és villamosenergia-szükségleteit, háromnegyed részben fedezik szükségleteiket kőolajtermékekből, hengerelt vasárukból, foszforos műtrágyából. Gyapotból, kőszénből, mangánércből a szovjet szállítások háromötöd részben elégítik ki ezeket a szükségleteket, vasércszükségleteik 90 százalékát, faanyagszükségleteik 80 százalékát fedezi a Szovjetunió. Most végzik a KGST-tagállamok 1976—1980-as népgazdasági terveinek koordinálását. Tekintettel e munka óriási jelentőségére, a komplex program megvalósítása szempontjából, a KGST 27. ülésszaka megbízta a KGST megfelelő szerveit, hogy tevékenységüket az olyan hatékony módszerek kidolgozására összpontosítsák, amelyek révén a legfőbb energiafajtákból biztosítható a testvéri országok szükségleteinek kielégítése és amelyek elmélyítik az együttműködést a nyersanyagipar fejlesztésében — írja végezetül Nyikolaj Patolicsev. Kína szabadon bocsátott öt saigoni katonát Saigonból jelenti a UPI. A saigoni rezsim — amelynek alakulatait január 19-én és 20-án kínai fegyverse erők elűzték a Paracel-szigetek térségéből — csütörtökön csapatkontingenst indított útnak a Paracel-szigetektől mintegy 1000 kilométerrel délre, ugyancsak a Dél-kínai-tengerben fekvő Spratley-szigetek térségébe. Saigoni katonai források szerint a „vállalkozásban” több hajó vesz részt, fedélzetén mintegy 200 katonával. A saigoni egységek azt tervezik, hogy „megszállják” a Spratley-szigeteket. Katonai körökben azonban hangsúlyozták, hogy e partraszállásnak csak „szimbolikus jelentősége” van. A szigetcsoportra a múltban igényt támasztott a Kínai Népköztársaság, Tajvan és a Fülöp-szigetek egyaránt. A geológusok mind a Paracel-, mind a Spratley-szigetek térségében gazdag kőolajlelőhelyeket sejtenek. Az AP jelentése szerint a Kínai Népköztársaság csütörtökön reggel szabadon bocsátott egy amerikai összekötő tisztet — a Pentagon alkalmazottját — és öt saigoni katonát, akik a Paracel-szigetek térségében január 19-én és 20-án lezajlott fegyveres öszszecsapásban estek kínai fogságba. Pekingi közlés szerint a Paracel-szigetek körüli csatában összesen 48 saigoni katona esett kínai fogságba. Japán terroristák Szingapúrból jelenti a Reuter és az AP. Csütörtökön négy fegyveres felrobbantotta a Shell olajtársaság szingapúri olajfinomítójának egyik tartályát. Az olajfinomító a várostól fél mérföldnyire egy szigeten van. Sebesülés nem történt, és a tüzet sikerült eloltani. A négy terrorista közül három, miután hatalmába kerített egy kis komphajót, nemzetközi vizekre távozott. A kikötői rendőrség megpróbálta feltartóztatni a hajót, de kénytelen volt szabad utat biztosítani a terroristáknak, mivel azzal fenyegetőztek, hogy megölik a hajó túszként fogva tartott hatfőnyi legénységét. szingapúri akciója A négy merénylő ugyanannak az ultrabaloldali japán szervezetnek a tagja, amelynek emberei 1971-ben Tel Aviv nemzetközi repülőterén meggyilkoltak 27 embert, 80-at pedig megsebesítettek. A szingapúri kormány a japán nagykövettel folytatott konzultáció után kabinetülésén úgy döntött, hogy szabad elvonulást biztosít a négy terroristának. Repülőgépet bocsátanak rendelkezésükre, s azzal tetszésük szerinti országba távozhatnak. A japán kormány időközben bejelentette, hogy menedékjogot ad a négy terroristának, amennyiben előzőleg beszolgáltatják fegyvereiket. A külpolitika hívei O (Ulánbátor, TASZSZ) A Mongol Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság nagyköveti szinten diplomáciai kapcsolatokat létesít egymással. O (Berlin, MTI) Dr. Kurt Nier, az NDK külügyminiszter-helyettese és Günther Gaus, a bonni kancellári hivatal államtitkára csütörtökön mintegy négyórás megbeszélést folytatott az NDK fővárosában. (Nicosia, AFP) A Grivasz tábornok által létrehozott EOKA-szervezet nem oszlik fel, tagjai nem szolgáltatják be fegyverüket a rendőrségnek — jelentette ki csütörtökön Nicosiában a szervezet egy szóvivője. A Mahi ciprusi napilap szerint Grivasz tábornok temetésén 300 000 ciprusi, a sziget lakosságának mintegy a fele vett részt. Megfigyelők ezt a számot túlzottnak tartják, állítólag a szertartáson több mint 100 ezren voltak jelen. (London, UPI) Husszein jordániai király, aki Bukarestben tett látogatása befejeztével Londonba utazott, csütörtökön az angol királyi légierő egyik támaszpontján kipróbálta a Jaguár típusú, legújabb brit harci gépet. 101 (Belfast, Reuter) A több mint négy év óta tartó északírországi zavargások egyik legkegyetlenebb terrorakciójára került sor csütörtökön Belfastban. Két fegyveres férfi behatolt egy építkezésre, az ott dolgozó munkásokat felsorakoztatta, majd tüzet nyitott rájuk. A munkások közül ketten életüket vesztették és hárman súlyosan megsebesültek. A merénylők gépkocsin elmenekültek. • (La Paz, Reuter) A bolíviai kormánycsapatok szerdán éjjel megtörték az áremelés ellen tüntető parasztok ellenállását és visszafoglalták a Cochabamába befutó három főútvonalat.I