Magyar Nemzet, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-01 / 50. szám

Ára: 80 fillérMagyar Nemzet //5­0­6 . Péntek 1974. március 1 XXX. évfolyam 50. s­zám A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Mérleg és tanulság Befejeződtek a zárszám­adások a termelőszövetkeze­tekben és ezzel pontot tet­tek a múlt esztendőre a kö­zös gazdaságok. Csaknem minden tekintetben eredmé­nyes és jó volt a múlt esz­tendő, a közös gazdaságok bruttó termelési értéke mint­egy 83 milliárd forintot tesz ki, s ez az előző évihez ké­pest tízszázalékos emelke­dést jelent. Ebből a bruttó jövedelem 30 milliárdnyi, a nyereség pedig 12 milliárd forint, s ez is hárommilliárd­­dal múlta felül az előző esz­tendeit. Ami különösen ör­vendetes: 25 százalékkal nö­vekedett az élelmiszer-fel­dolgozás a közös gazdasá­gokban. Egyre több tej- és sertéshús-feldolgozó üzem létesül, s ez jelentősen bő­víti az élelmiszeripari cikkek választékát. Az eredményes, jó eszten­dő természetesen növelte a részesedési alapot is. Az elő­zetes számítások szerint az egy főre jutó személyes jö­vedelem 6,7 százalékkal nö­vekedett. Több jutott vagy jut majd az idén a fejlesz­tésre, emelkedett a szociális és kulturális alap. Mindez az életszínvonal további növe­kedésén mérhető le legjob­ban. A múlt esztendő fejlődése azonban nemcsak anyagi vonatkozású, szólni kell ar­ról is, hogy a közös gazda­ságok megszilárdulása a hoz­záértésből is fakad. Egyre több a felsőfokon és közép­fokon képzett szakember, nem beszélve a szakmunká­sok több százezres táboráról. A felkészültség színvonala megmutatkozott a bátrabb, merészebb tervkészítésnél, a szakosításnál, a természeti adottságoknak legjobban megfelelő kultúrák beveze­tésénél és ezt bizonyítja az is, hogy az öntözhető terület nagyobb részén megnyitot­ták a zsilipeket. Tavaly már 330 ezer hektáron öntöz­tünk. Az ebben rejlő nagy ■lehetőségeket azonban még tovább lehet fokozni, hiszen összes öntözhető területünk eléri a 440 ezer hektárt. Aki mérleget készít az el­múlt esztendő mezőgazdasá­gi termeléséről, annak nem­csak a mázsákban kimutat­ható eredményeket kell a mérleg serpenyőjébe tennie. Mert a zárszámadások befe­jeztével nemcsak az összege­zés a feladat, hanem a tanul­ságok leszűrése is. Tehát ne tegyünk mégse pontot a múlt esztendőre, nézzünk vissza, mert így bizonyára gazdagabbak leszünk néhány jó tapasztalattal. Erre pedig szükség lesz az idén, ha to­vább akarjuk növelni a ter­melést, ha meg akarjuk ol­dani a zöldséggondokat, és sikerre szándékozunk vinni a húsprogramot. Mert most ez a mezőgazdaság előtt álló legfontosabb feladat! Tovább kell lépni a szö­vetkezeti demokrácia alkal­mazásában is. Az egyik du­nántúli szövetkezetben hal­lottam a tagságtól. „Eldön­tötték már a vezetők, hogy mi lesz, milyen beruházások­ba kezdünk, mennyit osz­tunk ki!” Ha így történt, akkor helytelenül cseleked­tek, mert dönteni csak a tag­sággal együttesen, közösen lehet. A termelőszövetkezet közös gazdaság­i mint ilyen­ben még fokozottabban ér­vényesülnie kell a sokat han­goztatott szövetkezeti de­mokráciának. Eleven való­sággá kell tenni ezt a de­mokráciát, mert ebben van a legnagyobb ereje a szövet­kezésnek és csak ez lehet a forrása a további jólétnek, fejlődésnek; csak ezáltal le­het maradéktalanul érvé­nyesíteni a népgazdasági célkitűzéseket és nemcsak betartani, de betartatni is a törvényességet és a szocia­lista erkölcsi normákat. Fehér Lajos, a Miniszter­­tanács elnökhelyettese mon­dotta az egerszóláti Béke Tsz zárszámadó közgyűlésén, hogy a szövetkezetekben so­kat javult a vezetés színvo­nala és különösen a vezető­ségek tevékenysége. Terme­lőszövetkezeteink nagy több­ségében a vezetőség lépést tart a termelésben és az üze­mek szervezetében bekövet­kezett fejlődéssel. Ezt a fejlődést igyekszik meggyorsítani a Hazafias Népfront is, amelynek el­nöksége legutóbb kibővített ülésen foglalkozott a szövet­kezeti mozgalommal. Közis­mert, milyen jelentős részt vállalt a népfront a mező­­gazdaság szocialista átszer­vezésében, a téeszek szerve­zeti és személyi feltételeinek biztosításában. Különösen jelentős a szerepe a szak­ismeretek terjesztésében, a kiskertmozgalom megszer­vezésében, amely a zöldség­gyümölcs termesztést hiva­tott előmozdítani. A népfront segíti a háztáji gazdálkodást, az ipari bedolgozást, fórumot nyit a falvakban a lakosság­nak, amelyen a szövetkeze­tek tagjai elmondhatják vé­leményüket, kifejthetik ész­revételeiket a vezetéssel kapcsolatban is. Elősegítik a népfrontbizottságok, hogy a szövetkezetek tagjai minél eredményesebben vegyenek részt a közéletben és hallas­sák szavukat a helyi politi­kában, de hozzászóljanak az országos politikához is, amelynek szintén részesei.­­ A népfront és a szövetke­zetek együttműködéséről szóló ajánlás szerint a két mozgalom közötti további együttműködés számos tár­sadalom-, gazdaság- és mű­velődéspolitikai, valamint a szocialista életforma tovább­fejlesztésével összefüggő kér­dést ölel fel. Egyike ezeknek az előb­biekben már említett szö­vetkezeti demokrácia, amely lehetővé teszi az új paraszti életforma kialakítását. Le­hetnek gépek, korszerű ál­lattartó telepek, jó eszten­dőben teremhet többet a föld, oszthatnak is többet a munkaegységre a termelő­­szövetkezetek, de ha nincs meg a közös gazdaságban az összetartó erő, az alkotó lég­kör, ha nem alakulnak ki a közélet fontos fórumai a népfrontbizottságok közre­működésével, akkor ezek az eredmények csak látványo­sak, de nem kellően megala­pozottak. Ez az idei zárszám­adások egyik fontos tanulsá­ga, amelyet érdemes figye­lembe venni, ha a jövőben többet akarunk termelni és jobban élni. Illés Sándor Kádár János és Losonczi Pál fogadta a román miniszterelnököt A külpolitikai helyzet ION GHEORGHE MAURERT csütörtökön fogadta az MSZMP első titkára és az Elnöki Tanács elnöke. A román kormányfő találkozója Kádár Jánossal, illetve Losonczi Pállal szívélyes és baráti volt. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és a román miniszterelnök pohárköszöntőt mondott azon az ebéden, ame­lyet a magyar kormányfő adott a hivatalos, baráti látogatáson hazánkban tartózkodó Maurer tiszteletére. Megfigyelők nagy fontosságot tulajdonítanak annak, hogy Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter Kissinger közel­­keleti tartózkodásával azonos időben érkezett Damaszkuszba. Gromiko csütörtökön megbeszélést folytatott Asszad szíriai államfővel, Al-Ajubi miniszterelnökkel és Khaddam külügy­miniszterrel. A két nagyhatalom vezető diplomatájának pár­huzamos missziója nemcsak a szíriai—izraeli csapatszétválasz­tás szemszögéből értékelendő. Küldetésük világpolitikai fontos­sága abban rejlik, hogy ismét egyidőben tesznek erőfeszítéseket a végérvényes közel-keleti rendezés érdekében. Szadat egyiptomi elnök bejelentette, hogy — a kapcsolatok de facto újrafelvétele után — teljes értékű diplomáciai viszonyt teremtenek Egyiptom és az Egyesült Államok között. Az elnöki közlés azután hangzott el, hogy Szadat megbeszélésen fogadta az amerikai külügyminisztert. Bejelentette még, hogy kairói látogatásra hívta meg Nixon elnököt. Az egyiptomi kitérő után Kissinger ma visszatér Jeruzsálembe, valószínű, hogy Damasz­kuszt is legalább még egyszer felkeresi. Amennyiben ered­ménnyel jár közvetítő útja, valószínű, hogy technikai szem­pontból hasonló, „ENSZ-ütközőzónás” csapatszétválasztási meg­állapodás jön létre, miként az a szuezi front esetében történt. E pillanatban még homályos, milyen Nyugat-Európával kap­csolatos tervekkel utazik vasárnap az NSZK-ba Kissinger. A megfigyelők általában arra számítanak, hogy Brandt kancel­lárral és Scheel külügyminiszterrel folytatandó tárgyalásain nem szolgál majd új elképzelésekkel az atlanti szövetségi poli­tika kérdésében, hanem ismét a régebbieket melegíti fel. Min­denesetre nem véletlen, hogy a State Department vezetője éppen az NSZK-ba utazik. Washington taktikai elképzeléseibe ugyanis nagyon jól beleillik, hogy a Brandt—Scheel kormány belpolitikai nehézségeinek ellensúlyozásaként támogatásáról biztosítsa a jelenlegi koalíciót. A gazdasági élet és a pártpoli­tika gondjai közepette Brandtnak, a jelek szerint, egyszerűen nincs ereje arra, hogy rámutasson a CDU—CSU ellenzék har­sány támadásai mögött meghúzódó gondolatszegénységre. A jelentős politikai személyiségekben szűkölködő ellenzéki pártcsoport így megengedheti magának, hogy „határozott, pozi­tív és egyértelmű választ” követeljen, ha Kissinger szóba hozná az „új Atlanti Chartát”, vagy az NSZK-ban állomásozó ameri­kai csapatok fenntartásának költségeit. A román kormányfő budapesti tanácskozásai Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön délelőtt a Közpon­ti Bizottság székházában fo­gadta Ion Gheorghe Maurert, a Román Szocialista Köztársa­ság minisztertanácsának elnö­két. A szívélyes, baráti találko­zón jelen volt dr. Tímár Má­tyás, a Minisztertanács elnök­­helyettese, Roska István kül­ügyminiszter-helyettes, Martin Ferenc, a Magyar Népköztár­saság bukaresti nagykövete, illetve Virgil Trofin, a Román Szocialista Köztársaság mi­nisztertanácsának elnökhe­lyettese, Cornel Pacoste kül­ügyminiszter-helyettes és Ioan Cotoi, a Román Szocialista Köztársaság budapesti nagy­követe. Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke csütörtökön délután az Országházban fogadta Ion Gheorghe Maurert. A szívé­lyes, baráti találkozón jelen volt Roska István, Martin Fe­renc, illetve Virgil Trofin, Cornel Pacoste és Ioan Cotot. Ion Gheorghe Maurer és kí­sérete csütörtökön délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. Jelen volt dr. Tímár Mátyás, Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Roska István, Martin Ferenc, Tóth Lajos ve­zérőrnagy és Farkas Mihály ezredes, a budapesti helyőrség parancsnoka. A román kormányfő és kí­sérete a koszorúzás után Budapest nevezetességeivel is­merkedett. A vendégeket a vá­rosnézésre elkísérte Szépvöl­gyi Zoltán, Roska István és Martin Ferenc. A városnézés metróutazással kezdődött. A Baross téren I Daczó József, a BKV vezér­­igazgatója és Balogh László, a metró üzemigazgatója fogadta a vendégeket, akik ezután egy szerelvénnyel a Deák térig utaztak. Megtekintették a föld­alatti gyorsvasút forgalmi és energiaközpontját. Ezt köve­tően a vendégek továbbutaz­tak a Batthyány térig. A ven­dégek a továbbiak során meg­tekintették a várbeli Mátyás­templomot, ahol dr. Fábián János kanonok ismertette a nagy múltú templom történe­tét. A városnézés a Budapesti Történeti Múzeumban fejező­dött be. Dr. Horváth Miklós főigazgató fogadta a vendége­ket, akik megtekintették a kö­zépkori királyi palota-kiállí­tást. Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke csütörtökön ebé­det adott Ion Gheorghe Maurer tiszteletére az Ország­ház vadásztermében. Az ebéden részt vet­t Fehér Lajos, a Minisztertanács el­nökhelyettese, Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagjai, dr. Tímár Mátyás, dr. Csanádi György közleke­dés- és postaügyi miniszter, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, Púja Fri­ gyes külügyminiszter, Szépvöl­gyi Zoltán, Gyenes András, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak vezetője, és a politikai élet főbb más vezető személyi­sége. Az ebéden részt vettek a román kormányfő kíséreté­nek tagjai. A szívélyes, baráti hangula­tú ebéden Fock Jenő és Ion Gheorghe Maurer pohárkö­szöntőt mondott. Gromiko damaszkuszi megbeszélése Damaszkuszból jelenti a TASZSZ. A Damaszkuszban tartózkodó Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter csü­törtökön találkozott és meg­beszélést folytatott Hafez Asz­­szad szíriai elnökkel, Mahmud Al-Ajubi miniszterelnökkel, valamint Abdel Halim Khad­dam miniszterelnök-helyettes, külügyminiszterrel. A találkozón részletesen és sokoldalúan megvitatták a kétoldalú kapcsolatokat, to­vábbá a közös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdé­seket, különös tekintettel a közel-keleti helyzet rendezé­sére. Szadat meghívta Nixont Gyorshírben közölte az AFP, hogy Anvar Szadat csü­törtökön bejelentette: hely­reállítják a teljes értékű diplomáciai kapcsolatot or­szága és az Egyesült Álla­mok között. Hozzáfűzte: kai­rói látogatásra hívta meg az amerikai elnököt. Anvar Szadat egyiptomi el­nök — Kissinger amerikai külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseinek befejeztével — csütörtökön bejelentette: Egyiptom és az Egyesült Álla­mok úgy határozott, hogy helyreállítja a teljes értékű diplomáciai kapcsolatokat. Szadat elnök egyúttal közöl­te, hogy kairói látogatásra hívta meg Richard Nixont. Több mint négy óra hosszat tartott Szadat és Kissinger csütörtöki megbeszélése. A fe­lek először négyszemközt tár­gyaltak, később csatlakozott hozzájuk Ahmed Ali Iszmail egyiptomi hadügyminiszter, Abdel Ghani Al-Gamazi, a fegyveres erők vezérkari főnö­ke, és Taha El-Magdub, aki a genfi közel-keleti békekonfe­rencián az egyiptomi küldött­séget vezette. A megbeszélés után Szadat elnök — a diplomáciai kapcso­latok újrafelvételét bejelentve — „új korszakról" beszélt a két ország viszonyát illetően. Elmondta, hogy a találkozón megvitatták a közel-keleti helyzet valamennyi problémá­ját, a fő téma azonban a szí­riai—izraeli csapatszétválasz­tás kérdése volt. Szadat azt a reményét fejezte ki, hogy ha­marosan megindulhatnak a csapatszétválasztással kapcso­latos tárgyalások. Csütörtökön délelőtt Jeru­zsálemből érkezett Kairóba Henry Kissinger. A repülőté­ren Iszmail Fahmi üdvözölte amerikai kollégáját. Az amerikai diplomácia ve­zetőjét szombaton Jordánia fővárosában fogadják — jelen­tették be hivatalosan csütörtö­kön Ammanban. Az 1973-as októberi háború óta Kissinger már három ízben látogatott el Jordániába. A szíriai kormány szóvivője szerint Kissinger damaszkuszi tárgyalásai során ígéretet tett arra, hogy Izraelből a szétvá­lasztásra vonatkozó konkrét tervvel tér vissza, amely az első lépést jelenti majd a tel­jes izraeli kivonulás felé. Az MTI jelentése szerint Kairóban nagy jelentőséget tulajdonítanak annak a tény­nek, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter jelenlegi da­maszkuszi, majd pénteken kezdődő kairói látogatása egy­beesik Kissinger negyedik kö­zel-keleti missziójával. Ezt ko­rántsem véletlen egybeesés­ként, egyben annak jeleként értékelik, hogy a genfi béke­értekezlet társelnöki szerepét betöltő két nagyhatalom to­vábbra is együttes erőfeszíté­seket tesz a közel-keleti ren­dezés előmozdítására, a béke­­tárgyalások következő szaka­szának előkészítésére. Kissinger ma délelőtt utazik vissza Izraelbe, hogy folytassa közvetítő tárgyalásait a szí­riai—izraeli csapatszétválasz­tás előkészítéséről. ­ A kormány lemondása és a zsoldemelés ellenére tovább mélyült az etiópiai válság Addisz Abebából jelenti az AP és a UPI. Hailé Szelasszié etióp császár rádióbeszédben jelentette be a nemzetnek, hogy új kormányfőt nevezett ki, és a korábban jelzettnél is magasabb zsoldemelést ad a katonáknak. Az új miniszterelnök Endal­­kacser Makkonen volt posta- és közlekedésügyi miniszter. Kormányát saját hatáskörében állíthatja össze, a császár csu­pán a hadügyminisztert ne­vezte ki Abie Abebe tábornok személyében, aki eddig a sze­nátus elnöke volt. A szárazföl­di hadsereg új főparancsnoka Szelasszié Bereka altábor­nagy. Megfigyelők szerint a császár mindkét tábornok ki­nevezésével a lázongó hadsereg kedvében akart járni. Az uralkodó ezenkívül be­jelentette, hogy a közlegények havi fizetését nem 100, hanem 112 etióp dollárra (56 amerikai dollár) emeli. Az Aszmarában fellázadt második hadosztály 150 dolláros zsoldot követelt, az ő ügyükben a császár ké­sőbb ígért választ. Végül meg­ígérte, hogy ha a katonák bé­késen visszatérnek laktanyáik­ba, semmilyen büntetés vagy megtorlás nem sújtja őket. Csütörtökön egyébként to­vább súlyosbodott Etiópiában a válság: délelőtt katonai ala­kulatok jelentek meg a fő­város stratégiailag fontos pont­jain, megszállták a bankokat, a központi távíróhivatalt és a repülőteret. Az etióp kor­mány a kialakult helyzetre va­ló tekintettel az Afrikai Egy­ségszervezet miniszteri tanácsa 22. ülésszakának meghatáro­zatlan időre való elhalasztá­sát kérte. Addisz Abebában csütörtö­kön az első izgalmat az vál­totta ki, hogy helikopterekről több ezer röplapot szórtak le, amelyekben a légierő és a légi­­deszant dandár teljes támoga­tásáról biztosította az Aszma­rában fellázadt második had­osztályt és közölte, hogy a fő­városi alakulatok nem hajlan­dók elfojtani a zendülést, ha erre parancsot kapnának. A katonák üdvözölték a kor­mány lemondását, ugyanak-

Next