Magyar Nemzet, 1974. március (30. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-29 / 74. szám

A tudás ára „A szellemi életben nincsenek országhatárok, és egy országnak a nagysága attól függ, hogy mennyiben járul hozzá a közös emberi értékekhez” — mondta a televízió nyilvánossága előtt Nobel-díjas tudósunk, Szent- Györgyi Albert, hozzátéve azt is, kívánja, hogy „Magyarország a nagyhatalmak közé tartozzon, és legyen nagy mindenben, amiben egy kis ország nagy lehet”. Érdemes elidőznünk e szép, humanista gondolatnál, mert ma inkább, mint történelmünk során bármikor, megvan a lehetőségünk valóra váltására, ha jól sáfárkodunk időnkkel és szellemi értékeinkkel. Mire egy fiatal szakember elhagyja az egyetem padjait, életéből eltelik 22—23 esztendő, a 70 éves átlagos életkor egyharmada. Újabb néhány év, amíg úgy elsajátítja pályája, hivatása gyakorlati tudnivalóit, hogy az elmélettel összhangban, alkotó módon tudja alkalmazni. Az aktív tevékenység időszaka valójában csak ezután kezdődik, és ezt a társadalom a végzett munka értékének és saját teljesítőképességének megfelelően honorálja. Visszatérve azonban a kiinduló ponthoz, egy tudományegyetemet végzett szakember 214 185 forintjába kerül az államnak — ez az összeg alacsonyabb mint a számtani középarányos 279 488 forint —, a sor egyik végén a közgazdászokba „befektetett” 96 912, a másikon az orvosi egyetemek hallgatóira fordított 566 242 forint áll. Csakhogy e „szellemipénzügyi beruházásoknak” vannak előzményei az általános és a középiskolákban is. Az egy általános iskolai tanulóra fordított állami összeg 18 400 forint, de ha napközibe jár — s a napközik iránt egyre fokozódik az igény —tízezer forinttal emelkedik. Egy középiskolai diákra az állam pénzéből „mindössze” 14 800 forint jut, ha azonban kollégiumban tanul, 38 600; és ha nem akarjuk, hogy téves legyen a számításunk, ezeket az öszszegeket is hozzá kell adnunk iskoláztatásuk költségeihez. És akkor még szót sem szóltunk arról a nagy anyagi és erkölcsi ráfordításról, amellyel a szűkebb közösség, a család járul hozzá gyermekei taníttatásához. Joggal várhatjuk tehát, hogy a nem kevés pénzbe, időbe, áldozatba kerülő tudást ott és úgy használják föl, ahogyan az egyén és a társadalom szempontjából a leggazdaságosabb. Minden előlegnek megvan ugyanis az a sajátsága, hogy vissza kell fizetni; nem vitás, hogy ebben az esetben az egyéniség harmonikus kibontakozását és népünk felemelkedését segítő munka a törlesztés egyetlen lehetséges eszköze. Ilyen összefüggésekben szemlélve a dolgokat, magától értetődő, hogy nem engedhetjük meg magunknak az „agypazarlást”. Mégis hányféle jelével, találkozunk naponta! Nézem a két diplomás tervező mérnököt, amint vonalakat húz egy kockás nyomtatványra valamiféle lényegtelen kimutatáshoz. Negyedszázada beidegzett gyakorlatának megfelelően, pontosan végzi feladatának ezt a részét is, amit — mi tagadás — egy kisegítő munkaerő is el tudna látni. Figyelem a körzeti orvost, aki egyetlen táppénzes beteget öt helyre adminisztrál; dekádonként, havonként és negyedéves összesítésben kimutatásokat készít betegekről, táppénzes napokról, gyógyszerfelhasználásról — ez utóbbit egyébként a gyógyszertárak is nyilvántartják. Hogy mindezt mikor? Igen gyakran pihenésre, önképzésre fordítható idejében, mivel a rendelők zsúfoltak és a betegeket el kell látni. Az ilyen és ehhez hasonló példákat még sorolhatnánk tovább. Beszélhetnénk a felesleges, párhuzamosan folytatott értekezletekről, amelyeken szakemberek idejét fecséreljük hiába, a protokoll jellegű összejövetelekről és azokról a munkahelyekről — ma sem kevés a számuk —, ahol felesleges ballaszttal terhelik és nem a képzettségének megfelelően foglalkoztatják a szakembereket. Méltó feladat híján az ember pedig elégedetlen, kiábrándult, nemegyszer cinikus lesz. Elvész belőle valami, ami számára és a társadalom számára egyaránt fontos. Az a szellemi és anyagi tőke, amelyet képzésére fordítottak, nem kamatozik többé. Vagy csak önös érdeket szolgál. És itt érdemes elgondolkodnunk azon, vajon a nem kellően használt energiák keresnek-e kifejezési lehetőséget a másod- és mellékállásokban, vagy csak az elérhető anyagi javak, netán „státusszimbólumok” gyorsabb megszerzése-e az elsődleges. Bármelyikről essék is szó, a következmény ismét csak a tudás pazarlása. Nem szabad elfeledkeznünk arról sem, a másodállás, mellékfoglalkozás sok esetben a pihenés, az önképzésre fordítható idő, a szellemi és testi energiák megújításának rovására megy. Ez pedig nemcsak az egyén, hanem a társadalom szempontjából is káros, gazdaságilag is, morálisan is. Gazdaságilag, mert az ilyen munkának sem haszna, sem fedezete nincs, morálisan, mert ellentétes az 1971-ben hozott kormányhatározat szellemével és jogos visszatetszést vált ki az emberekből. Anyagi, szellemi felemelkedésünk, a tudatformálás fejlesztésének előfeltétele a tudás okos, egyben gazdaságos felhasználása. Az pedig nem tűr kibúvókat, mégoly tetszetős magyarázatokat sem. Épp ezért örvendetes, hogy ma már mind több helyen okosan gazdálkodnak a „kiművelt emberfőkkel”, kamatoztatják a költséges szellemi beruházásokat. Sárvári Mária a Magyar Nemzet fp Közlemény a szovjet—amerikai megbeszélésekről A külpolitikai helyzet A SZOVJET—AMERIKAI csúcstalálkozó időpontját júniusra valószínűsítette az Egyesült Államok moszkvai nagykövete a Moscow News című hetilapnak adott nyilatkozatában. A nagykövet kijelentésével összecsengtek Kissinger szavai is, aki befejezve a szovjet vezetőkkel folytatott megbeszéléseit, csütörtökön repülőtéri nyilatkozatában hangoztatta: mindkét fél reméli, hogy Nixon látogatására a kijelölt időpontban kerül sor. Brezsnyev, Gromiko és Kissinger moszkvai tárgyalásairól közleményt adtak ki. „A véleménycsere építő és tárgyszerű szellemben folyt — hangzik a közlemény —, fontos szakasz volt a közelgő szovjet—amerikai csúcstalálkozó sikerének és a szovjet—amerikai kapcsolatok egész fejlesztésének biztosításában.” Az elhangzott pohárköszöntőkhöz hasonlóan a dokumentum is aláhúzza a feleknek azt a törekvését, hogy a két ország kapcsolatai javításának visszafordíthatatlan jelleget adjanak. Ami a magas szintű megbeszélések témakörét illeti, a közlemény vezető helyen említi a hadászati fegyverek további korlátozásának problémáját. E rendkívül bonyolult kérdésben a felek folytatják az erőfeszítéseket a kölcsönösen elfogadható megoldások kidolgozására. Különös figyelmet szenteltek a közel-keleti rendezésnek, s ugyancsak megvitatták az európai biztonsági értekezlet, valamint a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások munkamenetét. Az amerikai külügyminiszter elutazásakor rendkívül elégedetten nyilatkozott a megbeszélésekről s a közlemény is aláhúzza, hogy „az eredményes megvalósulás útján halad, jó eredményekkel jár” a feszültség enyhítését, a szovjet—amerikai kapcsolatok gyökeres megjavítását célzó irányvonal. Kissinger útban Washington felé, csütörtökön Londonban folytatott megbeszéléseket Wilson kormányfővel és Callaghan külügyminiszterrel. Jól tájékozott források szerint áttekintették az Egyesült Államok és Nyugat-Európa jelenlegi feszült viszonya rendezésének lehetőségét. Az amerikai—nyugat-európai viszony megítélésében mind élesebben rajzolódnak ki a közös piaci országok eltérő álláspontjai. Brandt kancellár a Westfälische Rundschaunak adott nyilatkozatában világosan érzékeltette, hogy Bonn és az új angol kormány helyteleníti Párizs magatartását. Az NSZK, ha döntésre kényszerülne, inkább Washingtont választaná, mint a franciákkal való szövetséget — adta értésre a kancellár. Csütörtökön egyébként Robert francia külügyminiszter is érintette a témát, Caracasból hazaérkezve, a nézeteltérésekkel kapcsolatban óvott a túlzásoktól. Mint mondotta, Párizs nem ellenzi az Egyesült Államok és a Közös Piac képviselőinek tervezett luxemburgi tanácskozását, a kilencek a jövő hét elején megbeszélik a Washingtonnak adandó választ. A Jobert-nyilatkozat azonban ezúttal is tartalmazott egy figyelemre méltó megjegyzést, miszerint „inkább a Közös Piacnak lenne oka választ várni Washingtontól”. A Londonból hazaérkező amerikai külügyminiszter pénteken fogadja Dajan izraeli hadügyminisztert, s a találkozón a Szíriáig izraeli csapatszétválasztás kérdése szerepel majd. Amint az MTI jelentette, Kairóban érthetően élénk figyelemmel kísérték a moszkvai tárgyalássorozatot, hiszen Izrael magatartása miatt egyelőre holtpontra jutott a közel-keleti rendezés ügye, s igen feszült a helyzet a Golan-magaslatokon, ahol naponta komoly katonai összecsapásokra kerül sor a Szíriai és az izraeli egységek között. Az Al Gumhurija ebben a helyzetben a szovjet—egyiptomi barátság további erősítésének fontosságát hangsúlyozta. A csúcstalálkozó valószínű időpontja június Kissinger nyilatkozata Moszkvából jelenti a TASZSZ. Csütörtökön elutazott Moszkvából Henry Kissinger, az Egyesült Államok külügyminisztere, aki Nixon elnök látogatásának előkészítésével kapcsolatban véleménycserét folytatott a szovjet fővárosban a feleket kölcsönösen érdeklő kérdések széles köréről. A vnukovói repülőtéren, ahol Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter, Borisz Bugajev polgári repülésügyi miniszter és több más hivatalos személyiség búcsúztatta Kissingert, az Egyesült Államok külügyminisztere újságírók előtt kijelentette: — Rendkívül elégedett vagyok moszkvai utammal, elégedett vagyok a tárgyalásokkal, amelyek jók és tárgyilagosak voltak. Mind a két fél kijelentette, hogy a kapcsolatok további javítására törekszik. Kissinger a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlődésének perspektíváit kedvezőeknek minősítette. Hozzáfűzte: Reméljük, hogy a csúcstalálkozó a kitűzött időpontban létrejön és jelentősen előmozdítja majd a béke ügyét. Az MTI jelentése szerint Walter Stoessel, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, aki Kissinger oldalán részt vett a szovjet—amerikai tárgyalásokon, ez év júniusára teszi a következő Brezsnyev— Nixon csúcstalálkozó időpontját. A Moscow News című moszkvai hetilap csütörtökön megjelent legfrissebb száma interjút közöl az új amerikai nagykövettel. Ebben Stoessel megerősítette, hogy Kissinger moszkvai látogatásának fő célja Nixon szovjetunióbeli látogatásának előkészítése volt. „Úgy gondolom, hogy erre valószínűleg ez év júniusában kerül sor” — mondotta a nagykövet. „Elképzeléseim szerint az elnök látogatásának idején további megállapodások aláírására is sor kerül az országaink közötti együttműködés érdekében. Véleményem szerint jók a kilátások az előrehaladásra a kereskedelem, a tudomány, a technológia, az orvostudomány területén és általában mindazokon a területeken, amelyeken fejlett országainknak közös érdekeik vannak.” Az amerikai nagykövet a Moscow News tudósítójának egyik kérdésére válaszolva részletesen beszélt a két ország kereskedelmi kapcsolatainak egyik legproblematikusabb kérdéséről, a legnagyobb kedvezmény elvének biztosításáról az Egyesült Államokba exportált szovjet áruk számára. „Megítélésem szerint rendkívül fontos lépésről van szó, amelyet meg kell tenni. Kormányunk, Nixon elnök és Kissinger külügyminiszter a leghatározottabban azon a véleményen van, hogy a legnagyobb kedvezmény elvét ki kell terjeszteni a Szovjetunióra” — jelentette ki Stoessel, majd utalt arra, hogy a diszkriminációs intézkedések megszüntetésének ellenzői is vannak az Egyesült Államokban. „Reméljük azonban — fűzte hozzá —, hogy le tudjuk küzdeni ezt az ellenzéket és sikerre visszük politikánkat, amelynek alapja a diszkriminációmentesség és a kölcsönös előnyök alkalmazása kapcsolatainkban.” Közlemény az amerikai külügyminiszter moszkvai tárgyalásairól A TASZSZ ismertette azt a közleményt, amelyet Kissinger szovjetunióbeli tartózkodásáról adtak ki. Korábbi megállapodás értelmében március 24—28-án Moszkvában tartózkodott Henry Kissinger, az Egyesült Államok külügyminisztere, az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója. Kissinger megbeszéléseket folytatott Leonyid Brezsnyevvel, az SZKP KB főtitkárával és Andrej Gromikóval, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió külügyminiszterével. A megbeszéléseken részt vettek még: szovjet részről Dobrinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete, Alekszandrov, az SZKP KB főtitkárának tanácsadója, Kornyijenko és Szityenko, a szovjet külügyminisztérium kollégiumi tagjai, amerikai részről Stoessel, az Egyesült Államok moszkvai nagykövete, Sonnenfeldt, Hartman, Atherton, Maw és Hayland, az amerikai külügyminisztérium felelős munkatársai, valamint Local, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsa apparátusának munkatársa. A felek Nixon elnök szovjetunióbeli látogatásának előkészítésével kapcsolatban véleményt cseréltek a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdések széles körében. Megelégedéssel szögezték le, hogy a feszültség enyhítését és a két ország közötti kapcsolatok gyökeres megjavítását célzó irányvonaluk az eredményes megvalósulás útján halad, és jó eredményekkel jár. A felek leszögezték: rendkívül fontosak azok az alapvető megállapodások, amelyeket a két előző szovjet—amerikai csúcstalálkozón fogadtak el, mindenek előtt a szovjet— amerikai kapcsolatok alanyairól szóló nyilatkozat, a nukleáris háború megakadályozását célzó egyezmény és a hadászati fegyverek korlátozására irányuló egyezmények. A felek elhatározták, hogy a vállalt kötelezettségek szigorú betartása alapján tovább követik az elhatározott irányvonalat azzal a céllal, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok javításának visszafordíthatatlan jelleget adjanak. A megbeszélések során nagy figyelmet szenteltek a hadászati fegyverek további korlátozása problémájának. Egyetértettek abban, hogy e probléma bonyolultsága ellenére van lehetőség kölcsönösen elfogadható megoldások kidolgozására. A felek energikusan folytatni kívánják az ilyen megoldások felkutatására irányuló erőfeszítéseket. Megvizsgáltak néhány más, a fegyverkezés korlátozására és a leszerelésre vonatkozó kérdést is. Megállapították, hogy a kétoldalú kapcsolatok kedvezően fejlődnek számos olyan irányban, amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok által aláírt megállapodások rögzítettek. A felek tovább szándékoznak fejleszteni a kölcsönösen előnyös kapcsolatokat és az üzleti együttműködést különböző területeken, közöttük — hosszútávú alapon — kereskedelmi és gazdasági, valamint tudományos és műszaki területeken. A nemzetközi problémák megvitatásakor különös figyelmet szenteltek a közelkeleti békés rendezéssel összefüggő ügyek állásának. Megegyeztek, hogy a közel-keleti genfi békekonferencián betöltött különleges szerepüknél fogva erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy előmozdítsák a közel-keleti rendezés kulcskérdéseinek megoldását. Megvitatták az európai biztonságra és együttműködésre, mindenekelőtt az európai biztonsági és együttműködési értekezlet egész munkamenetére, valamint a közép-európai had- erőcsökkentési tárgyalások állására vonatkozó kérdéseket is. A véleménycsere építő és tárgyszerű szellemben folyt. A felek meggyőződése, hogy a véleménycsere fontos szakasz volt a közelgő szovjet—amerikai csúcstalálkozó sikerének és szovjet—amerikai kapcsolatok egész fejlesztésének biztosításában. Szövid látogatás Londonban Londonból jelenti az MTI. Dr. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter csütörtökön Moszkvából Londonba érkezett, ahol megbeszéléseket folytatott Harold Wilson miniszterelnökkel és James Callaghan külügyminiszterrel. Tájékozott körök szerint Kissinger tájékoztatást adott a brit vezetőknek a Moszkvában folytatott tárgyalások kimeneteléről, megbeszélést folytatott velük az európai biztonsági értekezlet és a haderőcsökkentési konferencia helyzetéről, a Közös Piac és az Egyesült Államok viszonyáról, s feltehetőleg a közel-keleti helyzetről is.