Magyar Nemzet, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-02 / 77. szám

2 rezsimen belüli ellenzék kép­viselői. A politikai főtanácsot annak idején az Egyesült Ál­lamok javaslatára azért alakí­tották meg, hogy Lon Nol meg­szerezze a rendszeren belüli ellenzék támogatását. A testü­let elvileg dönthetett az ösz­­szes államügyekben, sőt meg­vétózhatta a rezsim vezetőjé­nek döntéseit, de a valóságban soha nem funkcionált. Cheng Heng otthonában megrendezett sajtóértekezletén bírálta a politikai főtanács fel­oszlatására vonatkozó döntést, amely — mint mondotta — az Egyesült Államok sugalmazá­­sára történt. Azt is bejelentet­te, hogy a Phnom Penh-i kor­mány három minisztere a poli­tikai főtanács feloszlatása miatt benyújtotta lemondását. Alig 24 órával a politikai főtanács feloszlatása után Lan Nol bejelentette az új végre­hajtó főtanács megalakítását. A négytagú végrehajtó főta­nácsban helyet kapott a va­sárnap feloszlatott politikai főtanács két tagja, Lan Nol tábornok és Sirik Matak, vala­mint Sosthene Fernandez, a fegyveres erők főparancsnoka és Kong Borét miniszterelnök. A végrehajtó főtanács össze­tétele megerősíti azokat az ér­tesüléseket, amelyek szerint az átszervezés célja nem struktu­rális reform végrehajtása, ha­nem csupán a rezsim belső el­lenzékét képviselő In Tam és Chen Heng eltávolítása. Aczél Endre, az MTI pekin­gi tudósítója jelenti: Kína a legmagasabb rangú vendég­nek kijáró tiszteletadással köszöntötte hétfőn a kam­bodzsai nemzeti ellenállás tényleges vezetőjét, Khieu Samphant. A Kambodzsai Nemzeti Egységfront politikai bizottságának tagja, a felsza­badító fegyveres erők főpa­rancsnoka tanácsadójának, Jeng Sarynak társaságában érkezett több napos hivatalos baráti látogatásra Pekingbe. A repülőtéren a harcoló or­szág „belsejéből” jövő vendé­get Csen En-laj miniszter­­elnök, Je Csien-jing, a KKP alelnöke, valamint más kínai vezetők fogadták. Társasá­gukban Khien Kamphan üd­vözlésére megjelent Norodom Szih­anuk herceg kambodzsai államfő, továbbá Penn Nouth, a kambodzsai királyi nemzeti egységkormány elnöke. (Mind­kettőjük Kínában él.) Egyiptomi j jugoszláv—indiai csúcstalálkozó terve Kairóból jelenti a Reuter. Elhalasztották az egyiptomi­ Palesztinai politikai bizottság hétfőre kitűzött ülését, ame­lyen a két fél a közel-keleti válsággal kapcsolatos állás­pontjának egyeztetését ter­vezte. Az Al Ahram című félhiva­talos kairói napilap úgy ér­tesült, hogy a bizottság napo­kon belül megtartja a tervezett tanácskozást, a halasztás oká­ról azonban a lap semmit nem közölt. Az egyiptomi főváros poli­tikai köreiben összefüggést látnak a bizottság ülésének el­halasztása és Husszein jordán király csütörtökre várt kairói látogatása között. Emlékeztet­nek arra, hogy korábbi hírek szerint a király állítólag haj­landóságot mutatott a Palesz­tinai Felszabadítási Szervezet­nek a palesztinok egyedüli törvényes képviselőjeként va­ló elfogadására. Ha a jordániai Uralkodó — mondják — való­ban elismerné a szervezetet a Palesztinai nép egyedüli kép­viselőjének, ez új távlatokat adhat a palesztin probléma rendezésének, s megnyitná az utat a genfi konferencián való palesztin részvétel előtt is. Mint az MTI jelenti, egy kairói hetilap úgy értesült, hogy még ebben az évben megrendezik Kairóban a leg­jelentősebb el nem kötelezett országok hármas csúcsértekez­letét Szadat egyiptomi és Tito jugoszláv elnök, valamint In­­dira Gandhi indiai miniszter­­elnök részvételével. A hármas találkozót Szadat kezdeményezte múlt heti jugo­szláviai és korábbi indiai lá­togatása során. Az egyiptomi államfő a jelek szerint a Nasz­­szer idejében kialakult Kairó —Belgrád—Új-Delhi tengely újjáélesztésére törekszik azzal a nyilvánvaló céllal, hogy fo­kozza az el nem kötelezett or­szágok nemzetközi szerepét. Vasárnap óta két arab állam magas rangú képviselője tár­gyal Damaszkuszban. Egyikük, Ahmed Iszmail , egyiptomi hadügyminiszter, az októberi háború előtt egyesített közös egyiptomi—szíriai front főpa­rancsnoka Szadat elnöktől, a másik, Ahmed Makszabi, a lí­biai elnök tanácsadója, Kad­hafi államfőtől hozott üzenetet a szíriai fővárosba. Szüntelen feszültség a Golan-fennsíkon A Rosze el Jasszef című kai­rói magazin jelentése szerint a jordániai és az izraeli kor­mány között titkos megállapo­dás jött létre a Jordán folyó mentén szembenálló csapatok szétválasztásáról — írja az AP. A közlés szerint az izraeli csa­patokat a folyótól nyugatra, a jordániaiakat pedig keletre már vissza is vonták. Mindkét fél korlátozott létszámú fegy­veres erőket állomásoztathat az evakuált térségben. A lap nem említi, mikor hajtották végre ezt a titkos megállapo­dást. Damaszkuszi jelentések sze­rint harmadik hete szünet nél­kül tart a feszültség a Golan­­fennsíkon. Hétfőn reggel is­mét megszólaltak a fegyverek és a frontvonal több szakaszán harcba bocsátkoztak egymással az izraeli és a szíriai páncé­losok, tüzérségi ütegek. Hétfőn a kora délutáni órák­ban, Damaszkuszban kiadott — második — katonai közle­mény szerint a szíriai—izraeli tüzérségi és páncélos harcok már a golani frontvonal egész hosszában folytak. A szíriai tü­zérség több ellenséges üteget elnémított és lőtte az izraeli főhadiszállást is. A közlemény kiadásának időpontjában a har­cok még folytak. Határozat a Román KP szervezeti szabályzatának módosítására Bukarestből jelenti az MTI. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának leg­utóbbi plenáris ülésén határo­zatot fogadtak el, amelynek értelmében „a párt vezető szervei között mutatkozó egyes párhuzamok felszámolá­sa, a párt és állami tevékeny­ség operativitásának növelése és jobb egybehangolása érde­kében” módosítják a párt szervezeti szabályzatának 22. szakaszát. Ennek értelmében az RKP végrehajtó bizottsága új szervet választ, az úgyne­vezett állandó irodát. Ez töb­bek között a következő sze­mélyiségekből áll: az RKP fő­titkára, a köztársaság elnöke, az államtanács ügyvezető al­elnöke, a minisztertanács el­nöke, a minisztertanács első alelnöke és egy vagy két alel­nöke. A módosított szervezeti sza­bályzat szerint az állandó iro­dának az a feladata, hogy biz­tosítsa a párt és állami tevé­kenység operatív egybehango­lását. A párt szervezeti szabály­zatának módosítása összefügg a Román Szocialista Köztár­saság alkotmányának nemrég végrehajtott módosításával. A módosított alkotmány értel­mében az ország történetében első ízben létrehozták a köz­társaság elnöki tisztjét. A módosított alkotmány előírja, hogy a köztársasági elnök egyúttal lássa el az államta­nács elnökének, a fegyveres erők főparancsnokának és a védelmi tanács elnökének ha­táskörét is. (A román parla­ment legutóbbi ülésszakán egyhangúlag Nicolae Ceauses­­cut, a Román Kommunista Párt főtitkárát választották köztársasági elnökké, aki a párt szervezeti szabályzata és az alkotmány értelmében rá­háruló funkciókon kívül még a Szocialista Egységfront or­szágos tanácsa elnökének ha­táskörét is ellátja.­ Ily módon az állandó iroda létrehozásával olyan új fórum létesült, amelynek keretein belül az ország legnagyobb és legtöbb felelősséggel felruhá­zott személyisége rendszeres és állandó érintkezést tarthat a köztársaság fontosabb párt- és állami tényezőivel. A szervezeti szabályzat 22. szakaszának módosítását jó­váhagyás végett a Román Kommunista Párt XI. kong­resszusa elé terjesztik. írtel­ Nem­zet A Közös Piac műt­téri tnni csának ülésén Callaghan a brit tagoa feltételeinek újratárgyalá­­sát követelte Luxemburgból jelenti az MTI. A Közös Piac miniszteri tanácsának Luxemburgba ösz­­szehívott ülésszakát hétfő dél­után nyitotta meg Scheel nyu­gatnémet külügyminiszter. Elő­zőleg a kilenc ország külügy­miniszterei két- és több oldalú megbeszéléseket folytattak egymással. Callaghan angol külügyminisztert, aki a déli órákban érkezett Luxembourg­ba, Gaston Thorn luxembour­gi külügyminiszter látta ven­dégül ebéden. A miniszteri tanács ülésén Callaghan kijelentette: a mun­káspárti kormány ellenzi Ang­lia közös piaci tagságát azok­nak a feltételeknek alapján, amelyeket a konzervatív kor­mány annak idején elfogadott. „Ki akarjuk küszöbölni ezeket a hibákat és ha ez sikerül, Anglia tagságát szilárd alapok­ra lehet helyezni. Ha azonban nem sikerül, akkor az angol néphez kell fordulnunk, meg kell tőle kérdeznünk, helyes­nek tartja-e Anglia kivonulá­sát a közösségből” — mondot­ta. Az angol külügyminiszter a többi között a mezőgazdasági problémákat, az angol költség­­vetésre nehezedő terheket és az ország parlamentje jogkörének megnyirbálását említette azok között a problémák között, amelyeket újra kíván tárgyal­ni. Felvetett kereskedelempo­litikai problémákat is, amelyek abból származnak, hogy a kö­zös piaci tagság következtében korlátozták Anglia és a brit Nemzetközösség országainak kereskedelmét. Callaghan kijelentette: szük­ségesnek tartja a problémák gyors megoldását. A tárgyalá­sok befejeztéig az angol kor­mány részt vesz az EGK mun­kájában. A munkáspárti külügymi­niszter határozott kifogásokkal állt elő a nyugat-európai poli­tikai unió terveivel szemben is, s azokat irreálisnak minő­sítette. Callaghan felszólalása előtt Scheel bonni külügyminiszter terjesztette elő rövid beszámo­lóját az Európai Gazdasági Közösség helyzetéről, amelyet a miniszteri tanács elnökeként az európai közösségek bizott­ságával egyetértésben készí­tett. Kijelentette: nem szabad megengedni, hogy az EGK széthulljon. Robert francia külügymi­niszter kemény hangon utasí­totta el az angol követelése­ket. Leszögezte: nem tartja lehetségesnek az angol csatla­kozási feltételek módosítását és megengedhetetlennek tekin­ti, hogy a londoni kormány szabjon a többieknek feltéte­leket. Mint mondta, Callaghan beszéde nem volt nyílt és vi­lágos. „Bizonyos értelemben arra hívtak fel bennünket, hogy fizessünk Anglia közös piaci tagságáért. Annak ide­jén a belépésért megadtuk a megfelelő árat, nem látjuk szükségesnek, hogy tovább fi­zessünk az angol bennmara­dásért” — jelentette ki a fran­cia külügyminiszter. Jobert szerint a Közös Piac előtt két lehetőség áll: vagy „igen barátságosan, de igen világosan” meg kell mondani, hogy a munkáspárti kormány követelései elfogadhatatlanok, mert az EGK alapszerződésé­nek felülvizsgálatát sürgetik, vagy pedig arra kell felszólí­tani Londont, hogy a Közös Piac rendszerének meglevő ke­retei között terjessze elő konk­rét kifogásait. A miniszteri tanács ülésé­nek többi részvevője kevésbé kemény szavakkal, de lénye­gében azonos elvek alapján el­utasította London felülvizsgá­lati igényét. Tiltakozó gyűlések Jugoszláviában Belgrádból jelenti az MTI­ Jugoszláviában országszerte folytatódtak a tiltakozások az olasz kormánynak Jugoszláviá­val szemben támasztott terü­leti követelései ellen. Vasárnap Jugoszlávia vala­mennyi köztársaságában és tartományában több ezres tö­megek részvételével tiltakozó gyűléseket és felvonulásokat rendeztek, amelyeknek részve­vői egyöntetűen elítélték az ir­redenta jelszavakat hangozta­tó és a határok megváltozta­tását követelő olasz igényeket. A gyűléseken és felvonuláso­kon elfogadott határozatok hangsúlyozták, hogy Jugoszlá­via népei „megvédik az ország szuverenitását és területi sért­hetetlenségét” A külpolitika hírei­ r 3. (Varsó, MTI) Piotr Jaro­­szevicz miniszterelnök meghí­vására hétfőn négynapos hiva­talos látogatásra Varsóba érke­zett Olof Palme svéd minisz­terelnök.­­ (Prága, MTI) A prágai Cernin-palotában megkezdőd­tek George Macovescu román és Bohuslav Chnoupek cseh­szlovák külügyminiszter tár­gyalásai.­­O­ (Genf, TASZSZ) Meg­kezdte munkáját az a bizott­ság, amely az atomsorompó­­szerződés betartásának jelenle­gi állását felmérni hivatott ér­tekezletet készíti elő. O (Stockholm, ADN) An­­dersson svéd külügyminiszter a stockholmi televízióban kije­lentette: országa bízik az euró­pai biztonsági értekezlet sike­res, gyors befejezésében és a záródokumentumoknak június­ban, vagy júliusban a legfel­sőbb szinten történő aláírásá­ban.­­­ (Bonn, DPA) Több órás ülést tartott hétfőn a nyugat­német szociáldemokrata párt elnöksége, és egyhangúlag el­fogadott határozatban szállt síkra az NDK és az NSZK kap­csolatainak normalizálását cél­zó politika következetes foly­tatása mellett. A párt elnöksé­ge a bonni külpolitika alapja­ként jelölte meg a Közös Piac­cal és a NATO-val fenntartott jó kapcsolatokat. Határozottan követelte, hogy az EGK tár­sas viszonyra törekedjék az Egyesült Államokkal, és ne forduljon szembe Washington­nal.­­­ (Tokió, MTI) Japán 270 ipari központjában egymillió 300 ezer ember tüntetett vasár­nap a Toraaka-kormány és a nagytőke inflációs politikája ellen. A tüntetéseket az inflá­ció megállításáért küzdő orszá­gos tanács szervezte. A tanács tevékenységében részt vesz a japán szakszervezeti főtanács, a szocialista a kommunista és a Komeito párt.­­ (Vientiane, AFP) Szerdára Vientianéba, La­osz közigazga­tási székhelyért várják Szufa­­nuvong herceget, a Laoszi Ha­zafias Front KÖ elnökét. Mint a Khaosan Patet Lao, a laoszi hazafiak hírügynökség, jelen­tette, Szufanuvong hétfőn uta­zott el Sam Nevától, a laoszi felszabadított térthetek köz­­igazgatási székhelyéről és" út­közben rövid időtr -Hanoiban tölt. ■ ,>­O (Kampala, TASÍSZI) Az ugandai fővárosban Id .Aman elnök nyitotta meg hétfőg az Afrikai Egységszervezet niszteri tanácsának ülésszakát. Az egységszervezet eredetileg februárban Addisz Abebában ült össze, az ülésszakot azon­ban hamarosan felfüggesztet­ték, tekintettel az Etiópiában kialakult súlyos belpolitikai helyzetre.­­ (Róma, MTI) Rómában folytatja üléseit a Russell-bí­­róság. A nemzetközi társadal­mi törvényszék, amely néhány éve az Egyesült Államok viet­nami háborús bűntettei fölött mondott erkölcsi ítéletet, ezút­tal a latin-amerikai diktatúrá­kat fogta perbe. A brazíliai ál­lapotokat Miguel Arraes, Per­­nambuco brazíliai állam volt kormányzója vázolta a nemzet­közileg ismert politikai és kul­turális személyiségek, béke­harcosok előtt.­­ (Tokió, MTI) Bangkokból érkezett jelentések szerint a thaiföldi kormány arra készül, hogy megadja a thaiföldi ál­lampolgárságot az ország terü­letén tevékenykedő kínai kuo­­mintangista csoportok tagjai­nak. Hírek szerint az elhatáro­zást támogatja a tajvani re­zsim.­­ (Addisz Abeba, Reuter) Az etióp fővárosban a rendőr­ség a légierő mellett tüntető diákokat oszlatott szét. Tünte­tők egy másik csoportja Ma­­konnen miniszterelnök hivata­lához vonult és a miniszter­­elnök lemondását követelte. " ­Kedd, 197­4. április 2. Amióta k­iúk mögött van A „REJTÉLYES” SZIGET Ritkán kavar akkora diplo­máciai vihart egy olyan apró sziget, mint Diego Garcia. Még ha figyelembe is vesszük, hogy a „nagy politika” kovácsolása közben számolni lehet a kisebb „szilánkokkal” is, az alig 70 négyzetkilométernyi területű, tagolt szigetcsoport aránytala­nul nagy hangsúlyt kapott az utóbbi hónapokban. Némi ana­lógiával az Indiai-óceán Mál­tájának is nevezhetnék e brit fennhatóságú területet, ame­lyet csupán a legrészletesebb térképeken jelölnek , s a ha­sonlattal közelebb juthatunk a politikai vihar indítékához is. Hiszen amennyire Málta stra­tégiai helyzeténél fogva nyer időről időre szerepet a Föld­közi-tengeren, oly mértékben vált Diego Garcia külpolitikai témává. A vitát és a térség legtöbb országának tiltakozását való­jában az a februárban meg­újított szerződés robbantotta ki, amelynek értelmében az Egyesült Államok szabad ke­zet kapna a szigetcsoporton katonai támaszpont alakításához. A Pentagon a haditengerészeti és rakétatá­maszpont kiépítéséhez erede­tileg 29 millió dollárt kért a kongresszustól, egy hónappal később azonban Elmo Zum­­walt admirális már legkeve­sebb 32,3 millió dollárban ha­tározta meg azt az összeget, amellyel korszerű megfigyelő­állomássá alakíthatnák az alig néhány száz bennszülött lakta szigetet. Az új támaszpont tehát egyelőre csak terv és pillanat­nyilag az amerikai szenátus­ban is megoszlanak a vélemé­nyek, vajon Diego Garcia ka­tonai megerősítése nem válta­na-e ki olyan láncreakciót, amely az Indiai-óceánt újabb feszültségövezetté változtat­ná A kérdés magában foglalja a sziget „rejtélyét” is, miután a legutóbbi közel-keleti fegy­veres összecsapás, s a kibon­takozás első lépéseként a Szuezi-csatorna megnyitása várhatóan tengeri mérföldek­kel keletebbre tolja az érdek­lődést. Az energiaválság pedi­g a képletes beszédnél is nyil­vánvalóbban olajjal öntözi a tüzet, éppen azzal az érvvel, hogy a Nyugat számára oly fontos nyersolajszállító utakat biztosítani kell. A „Szueztől keletre”-elv tehát konkrét és időszerű formában jelentkezik, s Washington a­ Perzsa-öböltől az ausztráliai partokig ívelő szakaszon megfelelő ellenőrző pontnak tekintené Diego Gar­cia szigetét. Mellesleg az Egye­sült Államok ezzel mintegy bizonyítani kívánja, hogy át­vállalja a CENTO és a SEATO. A két gyenge ötvözetű katonai tömb kötelezettségét s a „vé­delmi ernyőt” egymaga is ké­pes kifeszítve tartani a térség fölött Az amerikai terv azonban az ügy jelentőségénél nagyobb arányú visszahatást keltett Dél-Ázsiában, csakúgy, mint Kelet-Afrika országaiban és Ausztráliában, jelezvén, hogy az érintett államok függetle­níteni sze­retnék magukat min­denfajta befolyási harctól. El­sőként és legegyértelműbben India tiltakozott az amerikai közvetlen jelenlét ellen — ab­ból következően is, hogy a szubkontinens számára koránt­sem közömbös, mi történik partjai közelében. Delhi poli­tikai köreiben általános a vé­lemény, hogy Diego Garciának Washington átfogó stratégiai elképzelés van jelentősége, s kisebb a sú­lya annak az amerikai érz­­ésnek, miszerint e helyütt az Egyesült Államok a brit és a francia támaszpontokat kí­vánja utolérni. India egyébként nem első ízben minősítette nem kívána­tosnak partjai közelében az amerikai hadihajók jelenlétét. Múlt évben a 7. flotta manő­verezései, majd a Kitty Hawk r­épülő-anyahajó megjelenése adott okot Delhinek diplomá­ciai tudakozásra. Nyugati meg­figyelők csaknem egybevágó megállapítása szerint azonban Washington feltűnő módon el­­siklik ezen nyilatkozatok fö­lött, s mintegy lebecsüli a szubkontinens helyzeti értékét az Indiai-óceán térségében csakúgy, mint Dél-Ázsiában. Lényegében ez az „aláérté­­kelés” motiválja Ausztrália új külpolitikai törekvéseit is. Canberra — s ez nagyrészt Whitlam munkáspárti minisz­terelnök érdeme — egyre in­kább átértékelődik Ázsiában. Ausztrália „nyíltabb” konti­nenssé vált; ezt a jellegét hangsúlyozza is, s gyakrabban tekint közvetlen ázsiai szom­szédaira, mint az időszerűség­ben is eltávolodott egykori anyaországra, az Egyesült Ki­rályságra. Whitlam nem csapta be maga mögött a kapukat, sőt az ANZUS, Ausztrália, Nagy-Bri­­tannia és az Egyesült Államok katonai szövetségének korsze­rűsítésével hajlandó lenne szorosabb együttműködésre is, azzal a feltétellel, ha egyen­lő partnerként kezelnék. Kér­dés lehetne, mire alapozza Canberra ezt az önbizalmat. A választ az a hangulat adja meg, ahogyan legutóbb délke­let-ázsiai körútján, vagy a kapcsolatok rendezésével már akár Pekingben is fogadták Ausztrália kormányfőjét. Whitlamnak kész tervei van­nak a gazdasági együttműkö­dés és a katonai kooperáció bővítésére a délkelet-ázsiai or­szágokkal; a Nagy-Britannia, Ausztrália, Új-Zéland, Malay­sia és Szingapúr ötösfogatának esetleges kibővítésével — In­donézia és Pápua Új-Guinea bevonásával — új gazdasági segélyformákat alakítanának ki, katonai téren pedig közös kiképzéssel, gyakorlatokkal te­remtenének regionális haderőt. Érthetően az „új Ausztrá­liát” meglehetősen kényelmet­len helyzetbe sodorta Wa­­­shingtonnak a Diego Garciára vonatkozó elképzelése. Meg­hirdetett programjához híven elleneznie kellene minden olyan tervet, amely az ázsiai térségben újabb feszültség elő­id­ézője.S lehet, ugyanakkor a mi­i­n­i­szterelnök dilemmája hogy Ausztrália maga is he­lyet ad amerikai támaszpon­toknak. Az északnyugati pár­okon kiköthetnek a Pentagon­ra az Indiai-óceánon cirkáló nukleáris töltetet hordozó ten­geralattjárói, a kontinenshez tartozó Cocos-Keeling sziget meg nagy hatású radarköz­­pont, am­­­y folyamatosan rög­zíti az óceánról érkező infor­mációkat. Canberrát köti az­ ANZUS-paktumban vállalt kö­telezettség is, s Whitlam hely­­zetét belpolitiká­ig megköny­nyíti, hogy sem parlamenti ellenzék, sem az ausztrál ka­tonai körök nem kényszerít­ik egyértelmű és nyílt állásfog­lalásra. Új külpolitikájának Ázsia számára szánt részt­­azonban megkívánta, hogy a sajtó nyilvánossága előtt ki­fejtse — mint a Neue Zür­­icher Zeitung idézi — „az Indiai-óceánon eddig szeren­csés módon nem alakult ki a nagyhatalmak versenyfutása — és ennek meg is kellene maradnia”. A feltételes módú fogalmazás egyértelmű, a sze­repet pedig, amelyet Washing­ton katonapolitikai tervében Canberrának szánt, Whitlam azzal kívánja áthárítani, hogy az új brit munkáspárti kor­mánynak módjában van felül­vizsgálni az előző konzervatív kabinet februári megállapodó Ezzel mintegy áthárította Wilsonra a döntést. támaszpont sorsa még nyn­­slt a Fehér Ház mars­asan Ure.itette, reméli London nem akadékoskodik :a sziget tas­nálati jogának kér­ésében. Diego Garcia körül k'­ább gyűrűzik a vita: az A­­­lvó szót nem mondta ki az amerikai kongresszus sem, de az afrikai partoktól Ázsiáig ható tiltakozás magában rejti a kívánságot, az Indiai-óceán maradjon garantáltan a béke övezete. Zsigovits Edit ­Ja (San Quentin, AP) Meg­szökött a kaliforniai San Quen­­tin börtönéből a Stiner-test­vérpár. A „Fekete Párducok" néger polgárjogi mozgalom Ítél vezetőjének 1969-ben történt meggyilkolása miatt töltötték életfogytiglani börtönbünteté­süket.

Next