Magyar Nemzet, 1974. április (30. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-25 / 95. szám

Ára: 80 fillér / Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Csütörtök 1974. április 25 XXX. évfolyam 95. szám A családjogi törvényt tárgyalja az országgyűlés Parlamenti összefoglaló FOLYIK AZ ÜLÉS. Végső formát ölt egy törvény. Rég­óta alakítják, csiszolják. A szakemberek nemcsak indít­ványozzák a módosításokat, ha­nem a társadalmi munkások — a Hazafias Népfront és a Magyar Nők Országos Tanácsa vitáin elhangzott — javasla­tait is mérlegelték, majd szer­vesen beillesztették a törvény­­tervezetbe. Míg a jogászok az egyértelműségre, a „laikusok” a világos és érthető megfogal­mazásra törekedtek. Minthogy az olykor bonyolult jogászi nyelvezetet egyszerűsítették, a törvényalkotás demokratizmu­sa könnyűszerrel kiegészülhet a törvényismertetés dem­okra­­tizmusával. Igaz, nem hisszük, hogy helyénvaló a „laikus” ki­fejezés, mert egy volt a célja mindenkinek, aki a vitán részt vett, hogy óvja, erősítse a csa­lád és a házasság intézményét. Tudták a társadalmi munká­sok is, hogy melyek azok a családi viszonyok, amelyeket szabályozni kell, ha a módsze­rekkel, eszközökkel és lehető­ségekkel nem voltak is min­den esetben tisztában. Olvasóink nyomon követhet­ték a társadalmi vitákat, a reális és irreális javaslatokat, megismerkedhettek hűvös tár­gyilagossággal, szenvedélyes javítani akarással, előítéletek­kel és a társadalmi valóságtól elszakadt elképzelésekkel is. Tájékoztattunk a Miniszterta­nács üléséről, majd az ország­­gyűlés jogi, igazgatási és igaz­ságügyi, valamint szociális és egészségügyi bizottságának pa­rázs vitájáról, amelynek kö­vetkeztében a kiforrottnak és késznek tűnő törvényjavasla­tot több helyen megváltoztat­ták, jobbá tették. A házasság­kötési életkor alsó határában akkor még nem tudtak meg­egyezni. A kérdést ismét fe­lülvizsgálták. Ekkor az is ki­tűnt, hogy a szabályozás meg­fogalmazása még mindig nem elég világos és félreértésre adott alkalmat. Mind a korha­tárt, mind a szöveget az ész­szerű indokokat figyelembe vé­ve megváltoztatták. A törvény­­javaslat visszakerült a kor­mányhoz, amely elfogadta az újabb módosításokat. Ezután a két illetékes bizottság ismét megtárgyalta a törvényterve­zetet, amelyet most már ma­gáénak ismert el. Ennek elle­nére nem hirdethetjük meg, hogy megszületett, az ország­­gyűlés e napirendjéhez még vannak hozzászólók. Az üléste­remben a felszólalásokban és a szüneti beszélgetésekben a Parlament folyosóin érzékelni lehet, hogy a képviselők ben­sőséges viszonyban vannak a korszerűsített családjogi tör­vényjavaslattal. Két okból is: humánus szelleme vonzza őket, mert mindenki tudja, hogy melyik paragrafus, melyik sza­kasz, melyik gondolat, melyik szó származik tőle. S HA AZ IDŐRŐL BESZÉL­TÜNK, mely érlelte a jogsza­bályt, szóljunk a térről is, amelyben elhelyezték. Szinte minden felszólaló odaillesztet­te a X. kongresszust követő társadalompolitikai intézkedé­sekhez. Ez nem volt nehéz, mert rokonságuk letagadhatat­lan. Könnyűszerrel felfedezhe­tő, mint épül a törvény egy széles társadalompolitikai alapzatra. Dr. Korom Mihály igazságügyi miniszter expozé­ja a társadalompolitika szem­szögéből is elemezte a lénye­ges módosításokat. Szavaiból kiérzett, szereti ezt a törvényt. Nem bánja, hogy olyan sok munkát adott neki — mert a demokrácia bizony fáradságos —, hiszen megérte. Nemcsak a jogszabály lett jobb mint volt, hanem sokkal több ember érti meg okát, célját, hogyan kell élni vele. A Parlament ülésterme kitá­gult. Jelen volt az a sok ezer állampolgár, aki elmondta vé­leményét az előzetes vitákon. A képviselők hivatkoztak rá­juk, idézték őket, elkötelezett­ségükhöz nem férhetett kétség. A demokratikus jogalkotás de­mokratikus következménye: a képviselők és a választók kap­csolata megerősödött. KITÁGULT A VITA IS. Látszólag átlépte a családjogi törvény határait és átlépett a családpolitika területére. Az országgyűlésen megismétlődött az, ami a népfront és a nőta­­nács ankétjain. Tolmácsolták a család örömeit, gondjait, mél­tatták a népesedéspolitikai in­tézkedéseket.­­-szóltak ifjúsá­gunk ígéretes fejlődéséről, a női egyenjogúság kiteljesedé­séről, a család és az iskola kapcsolatáról. De elemezték az ifjúkori bűnözést, a feldúlt csa­ládban gyökerező okait is. Megjegyezték: vigyázzunk ar­ra, hogy ne a kisgyerekek tart­sák el a családot, hanem a szü­lők. Egy hétgyermekes család példáján bebizonyították, hogy megélnek a társadalmi jutta­tásokból, ha az apa csak a csa­ládi pótlék kifizetéséhez szük­séges munkanapokat gyűri le és nem dolgozik rendszeresen. Ecsetelték azt is, hogy milyen létbizonytalanságban élnek az alkoholisták családtagjai. Az említett visszásságok szabályo­zása nem tartozik a törvénybe, de azért nem választhatók el tőle, hiszen egyben azt is bizo­nyították, hogy egyes csalá­dokban következményekkel nem számoló felelőtlenség uralkodott el, másokban pedig nem tudják jogaikat és köte­lességeiket. AZ ORSZÁGGYŰLÉS igen érdekes, életközeli, de nem földhöz ragadt vitája a Haza­fias Népfrontot is egy újabb demokratikus kötelességére emlékezteti. Több felszólaló ér­tékelte a törvény megelőző szemléletét, hogy elejét akar­ja venni a súlyos öszeütközé­­seknek, szomorúságoknak, bol­dogtalanságoknak. Megelőző feladata volna a Hazafias Nép­frontnak a családjogi törvény ismertetésében az ország egész területén. A hatásos, magas színvonalú de mégis egyszerű és érthető, az észhez és szív­hez szóló jogpropagandából az igazságügyi miniszter adott példát. Szerda délelőtt 11 órakor megnyílt az országgyűlés tava­szi ülésszaka. Az ülésen részt vett Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Kádár Já­nos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára, Fock Je­nő, a Minisztertanács elnöke, továbbá Aczél György, Apró Antal, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Németh Károly, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagjai, valamint a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomá­ciai páholyokban a Budapesten akkreditált diplomáciai képvi­seletek több vezetője foglalt helyet. Részt vett az ülésen az argentin szenátoroknak és par­lamenti képviselőknek az a csoportja, amely a magyar or­szággyűlés meghívására né­hány napot tölt hazánkban. Az ülést Apró Antal, az or­szággyűlés elnöke nyitotta meg. Kegyeletes szavakkal emlékezett meg a legutóbbi ülésszak óta elhunyt dr. Mé­szöly Gyula Kossuth-díjas aka­démikusról, országgyűlési kép­viselőről. A termékeny kutató­munka mellett a neves agrár­tudós mindvégig széles körű közéleti tevékenységet is foly­tatott, 1953 óta volt ország­­gyűlési képviselő, s hosszú éve­ken át a mezőgazdasági bizott­ság tagja — mondotta. Az or­szággyűlés néma felállással adózott dr. Mészöly Gyulának, s emlékét jegyzőkönyvben is megörökítette. Apró Antal ezután bejelen­tette, hogy az Országos Válasz­tási Elnökség benyújtotta az időközi választásról szóló je­lentést, amelyet dr. Pesta László jegyző ismertetett. Apró Antal közölte, hogy a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizottság az Országos Választási Elnök­ség jelentését tudomásul vette, és a választási jegyzőkönyv alapján megvizsgálta a Békés megyei 8-as számú választó­­kerületben megválasztott Né­meth Ferenc országgyűlési képviselő megbízólevelét. A bizottság megállapította, hogy a megbízólevél a törvényben előírt feltételeknek mindenben megfelel, ezért javasolta a kép­viselő igazolását. Az ország­­gyűlés Németh­ Ferenc ország­­gyűlési képviselőt igazolnak jelentette ki — az országgyű­lés nevében Apró Antal kívánt sok sikert munkájához. Az elnök ezután bejelentet­te, hogy a Népköztársaság El­nöki Tanácsa az országgyűlés legutóbbi ülésszaka óta alko­tott törvényerejű rendeleteiről szóló jelentését — az alkot­mány rendelkezéseinek meg­felelően — az országgyűlésnek bemutatta. A jelentést a kép­viselők tudomásul vették. Apró Antal ezt követően kö­zölte, hogy az Elnöki Tanács­ban — Darvas József elhuny­téval — megüresedett hely betöltésére a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bi­zottságától és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának el­nökségétől javaslat érkezett az országgyűléshez. A javaslatot dr. Pesta László ismertette. A javaslatnak megfelelően az or­szággyűlés Somogyi József Kossuth-díjas szobrászt, or­szággyűlési képviselőt egyhan­gúlag az Elnöki Tanács tagjá­vá megválasztotta. Bejelentette az elnök, hogy dr. Korom Mihály igazságügy­miniszter a Minisztertanács megbízásából törvényjavasla­tot nyújtott be a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény mó­dosításáról és egységes szöve­géről. A törvényjavaslatot — előzetes tárgyalásra — az ille­tékes állandó bizottságoknak kiadták, s az országgyűlés tag­jai között szétosztották. Az ülésszakra több képviselő nyújtott be interpellációt, ezek tárgyát szintén ismertették az Országgyűléssel. Az Országgyűlés ezután elfo­gadta az ülésszak tárgysoroza­tát. A napirend a következő: 1. Törvényjavaslat a há­zasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosításáról és egységes szövegéről; 2. A külügyminiszter be­számolója a kormány kül­politikai tevékenységéről és időszerű nemzetközi kérdé­sekről ; 3. Interpellációk. Ezután napirend szerint meg­kezdődött a házasságról, a csa­ládról és a gyámságról szóló törvény módosításáról és egy­séges szövegéről szóló törvény­­javaslat tárgyalása. Dr. Korom Mihály igazságügy-miniszter emelkedett szólásra, felelősségnek. Különösen vo­natkozik ez a család intézmé­nyére, mert a jogi szabályozás csak ezekkel együtt töltheti be rendeltetését. A törvényjavaslat fő célkitű­zéseit ismertetve dr. Korom Mihály elmondta: " Célunk, hogy az eddiginél is fokozottabban védjük a há­zasság intézményét, növeljük a házasulok és a házastársak egymás, valamint a társadalom iránti felelősségét. Célunk, hogy előmozdítsuk a társadal­munk fejlődésével és igényei­vel összhangban álló családi kapcsolatok, a család mint kö­zösség további erősítését, nö­veljük a családtagok egymás iránti felelősségét, teljesebbé tegyük a női egyenjogúságot a családon belül is. Célunk, hogy fokozottabb védelmet ad­junk a gyermekeknek, jobban biztosítsuk a családi környe­zetben való nevelésüket, elő­mozdítsuk testi és szellemi fejlődésüket.­­ E célok törvényi megfo­galmazása egyben világosan kifejezi azt is, hogy mennyire más a mi véleményünk a csa­lád szerepéről, jelentőségéről, mint azoknak, akik számos nyugati országban kérdésessé teszik a házasság és a család intézményének létjogosultsá­gát , akik a családi élet nihi­lista fellazítását, a törvényes házassági kötelékek elvetését hirdetik, mert szerintük a mai modern világban a családjogi intézmények elavultak. A szo­cialista társadalomban a fejlő­dés iránya éppen az ellenke­ző. A családot mint a társa­dalmunk egyik fontos alap­egységét ezután is óvnunk, fejlesztenünk és védenünk kell. Ezért állami, jogi intéz­kedéseinkkel is hozzá kell já­rulnunk, hogy a család mind jobban, és igazán szocialista tartalommal töltse be fontos szerepét. Egyenjogúsítás a családon belül Dr. Korom Mihály aláhúzta, hogy a nők társadalmi és gaz­dasági felszabadulása, egyen­jogúsítása a feltétele a csalá­don belüli helyzetük alapvető megváltoztatásának is. Ezt csak a szocialista társadalom tudja igazán megvalósítani. E tekintetben sem érvényesül valamiféle automatizmus. A társadalomban mi már régen megteremtettük a nők egyen­jogúságának politikai és jogi feltételeit. Mégis szinte napon­ta harcolni kell ennek igazi valóraváltásáért a munkában, a tanulásban, még a közélet­ben is, különösen pedig a csa­ládokban. Évezredek alatt meggyökeresedett szokásokról, hagyományokról van szó, ame­lyek nemcsak a férfiakat, de a nőket is nagyon kötik. E be­­idegződött hagyományok meg­változtatása nem megy egyik napról a másikra; ehhez a szocializmusban is időre, ge­nerációk gondolkodásmódjá­nak, tudatának átalakulására van szükség. Csakis így alakul ki a szocialista család igazi intézménye. Ezzel társadal­munk többsége, a fiatal nem­zedék is egyetért.­­ A törvényjavaslat előze­tes társadalmi vitája során mindenütt hangsúlyozták az állampolgárok, hogy helyeslik a kormány eddig tett intézke­déseit és azokat a célkitűzése­ket, amelyek elősegítik a csa­lád intézményének további erősítését. Ezúton is megkö­szönöm azt a nagy segítséget, amelyet különösen a Hazafias Népfront, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsa és a vitákon részt vevő dolgozók nyújtottak számunkra; azt, hogy vélemé­nyük kifejtésével, javaslataik- Korom Mihály expozéja . Hazánkban a 22 évvel ez­előtt elfogadott családjogi tör­vény volt az első egységes, már az új társadalom igényei­nek megfelelő szabályozás, amely a­ korábbi, sok elszórt jogszabályon és részben még a szokásjogon alapuló családi viszonyok helyébe korszerű rendelkezéseket hozott — kezd­te beszédét dr. Korom Mihály. — A törvény akkori indokolá­sa abban jelölte meg a jogi szabályozás célját, hogy segítse elő a családi kapcsolatoknak olyan erősítését, amellyel a család „... szilárd és harmo­nikus közösséggé válik, amely a maga részéről is kifejezi a szocialista embereknek egy­máshoz és a társadalomhoz való viszonyát”. — Most, több mint két év­tized múltán, joggal állapít­hatjuk meg, hogy családjogi törvényünk megfelelt a vára­­­kozásnak és jelentős mérték­ben segítette elő a családi vi­szonyok szocialista fejlődését.­­ 1952 óta gyökeres válto­zások történtek társadalmunk politikai, gazdasági, kulturális és egészségügyi helyzetében. E változásokkal párhuzamosan fejlődtek a családi viszonyok is. Szükséges tehát, hogy most megteremtsük az összhangot szocializmust építő társadal­munk követelményei és a csa­ládjogi törvény rendelkezései között is. A jövő nemzedék érdekében — Túlzás nélkül mondhat­juk, hogy az országgyűlésünk által most tárgyalt téma első­rendű társadalmi jelentőségű, olyan közügy, amely hazánk minden állampolgárát közvet­lenül érinti, de kihatással lesz a jövő nemzedékekre is.­­ A törvényhozás és a kor­mány eddig is a jelentőségé­nek megfelelően foglalkozott a család intézményét közvet­lenül és közvetve érintő kér­désekkel. Azok az intézkedé­sek — közöttük számos jog­szabály megalkotása —, ame­lyeket eddig tettünk a családi kapcsolatok erősítése, a nők egyenjogúságának kiteljesedé­se, az anyák, a gyermekek, az ifjúság érdekében a munkajog a társadalombiztosítás, az egészségügy, az oktatás, a ne­velés, a kultúra stb. terén, közvetlenül vagy közvetve mind jobban igazi szocialista tartalommal töltik meg csa­ládjogi törvényünk rendelke­zéseit is. Az elmúlt évek nagy jelen­tőségű intézkedései közül utalt a miniszter a nőpolitikai ha­tározatokra, az ifjúsági tör­vény megalkotására, a népese­déspolitikai feladatokra, a gyermekes családok helyzeté­nek könnyítésére. Ezután el­mondta: a kormány számos intézkedést tett, amelyek csökkentik a gyermeknevelés­sel járó költségeknek a csalá­dot terhelő részét, illetőleg nö­velik ebben a társadalmi rész­vételt készpénzjuttatásokkal és sok más kedvezménnyel.­­ A családjogi törvény mó­dosításának előkészítése során sokan javasolták a házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat bevezetését, illetve visszaállí­tását. Tudjuk, hogy ezeket a javaslatokat az egészséges jövő nemzedék iránti kívánal­mak vezérelték. Amikor azon­ban a kérdést alaposabban megvizsgáltuk, arra a meggyő­ződésre jutottunk, hogy az orvosi vizsgálat kötelező el­rendelése helyett más módon kell elősegítenünk a születendő gyermekek egészségének meg­óvását. Figyelemmel voltunk azokra a nagy eredményekre is, amelyeket egészségügyünk­ben általában, különösen pe­dig a tuberkulózis és a nemi­betegségek felszámolásában el­értünk, amelyekre a régi orvo­si vizsgálat szorítkozott. A tbc ma már — szerencsére — nem népbetegség, a nemibetegsé­gek is elenyésző számban for­dulnak elő. Mi egyáltalán nem vagyunk közömbösek a jövő nemzedék egészsége iránt. Ellenkezőleg! Eddig tett intézkedéseink jól példázzák, hogy milyen felelősséget visel államunk, és anyagi erőinket sem sajnáljuk e célok érdeké­ben.­­ Sokat tettünk már eddig is az anyaság társadalmi elis­merésére, a nőknek a háztar­tás robotja alóli felszabadítása, állampolgáraink élet- és mun­kakörülményeinek javítása érdekében. Tudjuk, hogy még tennivalóink is vannak e té­ren. A Magyar Népköztársa­ság a lehetőségekhez mérten a jövőben is megtesz minden olyan intézkedést, amely dol­gozóink, különösképpen pedig a nők, a gyermekek, az ifjúság javát, ezzel együtt szocialista céljainkat szolgálja. Ez egy­aránt vonatkozik a társadalmi, anyagi, kulturális és egészség­­ügyi területekre és a szüksé­ges jogszabályok előterjeszté­sére vagy megalkotására. Mindez egyenesen következik a Magyar Szocialista Munkás­párt, a Magyar Népköztársaság politikájából. Védjük a házasság intézményét A továbbiakban hangsúlyoz­ta: " Az 1952. évi IV. törvény alapvető rendelkezéseinek zö­me időtállónak bizonyult és azok megváltoztatására nincs szükség. Néhány lényeges kérdésben azonban megértek a feltételek a hatályos rendelke­zések olyan módosítására és kiegészítésére, amely elősegíti a családi kapcsolatok további fejlesztését, szocialista tartal­mának kiteljesedését. Jól tud­juk, hogy a családi viszonyok alakításában a jog csak egyik eszközünk. Nagy jelentősége van a szocialista erkölcsnek, a nevelésnek, a tudatformálás­nak, az állampolgári személyes

Next