Magyar Nemzet, 1974. július (30. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-02 / 152. szám
Magyar Nemzet ésP ’ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . A Magyar—mongol barátság Korunkat az országok közötti kapcsolatok gyors ütemű fejlődése jellemzi, a szocialista közösségen belül ugyanúgy, mint a tőkés országok viszonylatában. A kettő természetesen nem azonos, de lényegében valamennyi nép alapvető érdekét szolgálja, hiszen a cél a nemzetközi enyhülés elősegítése. Ebben meghatározó szerepet tölt be a Szovjetunió és a többi szocialista ország összehangolt, következetes békepolitikája, a békés egymás mellett élés elvének térhódítása, amely ama felismerésen alapul, hogy a kölcsönös előnyök alapján rendezze az emberiség közös dolgait, és ami a legfontosabb: kiküszöbölje a háború veszélyét. A Szovjetunió Kommunista Pártjának LXIV. kongresszusa dolgozta ki és fogadta el ezt a békeprogramot, megvalósulásának szinte hetenként, sőt naponta tanúi lehetünk. A szoialista országok egységének erősítése nélkülözhetetlen feltétele e békeprogram sikerének. Ennek értelmében tett látogatást hazánkba — a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizotságának, a Magyar Népköztrsaság Elnöki Tanácsána és Minisztertanácsának meghívására — június 25-29. között Jumzsagim Ceenbal vezetésével a mongol párt- és kormányküldöttig. A két baráti szocialistarszágot földrajzilag több ezr kilométer választja elgymástól. Problémáink régis közösek és nézeteink teljesen azonosak kapcsolatunk fejlesztését tekintve uyanúgy, mint az általános nemzetközi helyzet megítélében. Ezt nyomatékosan hangsúlyozta a látogatása és a tárgyalásokról kiadtt közlemény, de hivatkoznunk olyan objektív okokra is, amelyek ezt a nézetadosságot külön indokolják és megerősítik. Mindekelőtt, mind a két ország a socialista társadalmi rende formálja, s szilárd tagja a lcialista közösségnek. Ez ar a távolság ellenére is ezekötő kapocs volna, noha mai műszaki korban ez földrajzi tényező egyre kább elmosódik, mind ívesebb távolsági akadályban a gazdasági, kulturált és természetesen politikai gyüttműködésnek. (Csak ez példa: Budapestről hamabb megérkezünk Moszkva repülőgépen, mint perul vonaton Szegedre va, Debrecenbe.) Földrallag mégis lényeges a készszág fekvése. A Mongol Népköztársaság a Szovjetul és a Kínai Népköztárság között terül el (területebb mint tizenötszöröse tzánkénak), Magyarorszá pedig a határmezsgyér van, a tőkés országok ingában. Ezzel azt akarjuk ondani, hogy a béke és biztonság szempontjábó Mongóliának éppen úgy nem közömbös, hogy mi trténik Ázsiában, mikéntagyarország is elsődlegese érdekelt az európai eseménk alakulásában. Tömören Mongóliának éppen úgyérdeke az ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtése, mint nekünk az európai országok békéjének és biztonságának tartós megvalósítása. A kettő összefügg, az események hatnak egymásra, ma már sehol sem élhetnek a népek biztonságban, ha a világ valamelyik táján problémák jelentkeznek. És mindezeken túl különösen fontos az, amit Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára mondott a Magyar Optikai Művekben tartott barátsági nagygyűlésen: „Növeli erőnket, erősíti barátságunkat és együttműködésünket, hogy mindkettőnket mély, internacionalista kapcsolatok fűznek a világ első győzelmes szocialista forradalmának szülöttéhez, a nagy Szovjetunióhoz.” Országaink kapcsolataiban fontos állomás volt az 1965- ben aláírt barátsági és együttműködési szerződés. Ettől kezdve a Magyar és a Mongol Népköztársaság kapcsolatai sikeresen fejlődtek az élet minden területén. Növekedett az árucsere-forgalom, megállapodások jöttek létre a gazdasági és műszaki-tudományos kooperáció terén, s eredményesen működik az időközben alakult kormányközi bizottság is. Nem véletlen, hogy a barátsági nagygyűlésre éppen a MOM-ban került sor, amely közvetlen kapcsolatban áll — egyéb magyar vállalatok között — Mongóliával. Mindezzel összefüggésben Jumzsagim Cedenbal beszédében és a kiadott közleményben egyaránt kifejezésre jutott, hogy a mongol párt- és kormányküldöttség milyen nagyra értékeli azt az internacionalista segítséget és támogatást, amelyet hazánk nyújt a Mongol Népköztársaságnak a szocializmus anyagi-műszaki alapjainak fejlesztésében, a népgazdasági szakemberek felkészítésében. Mongólia ötven évvel ezelőtt az ázsiai földrész egyik legelmaradottabb országa volt, ma már azonban fejlődő szocialista állam, amit elsősorban új társadalmi rendjének, szorgos népe munkájának és a szocialista közösség együttműködésének köszönhet — hangsúlyozta Cedenbal a barátsági nagygyűlésen. Ezáltal kifejezte azt, hogy a mongol nép fejlődése, életkörülményeinek javulása, szellemi értékeinek gyarapodása a szocialista társadalmi rend előnyeit, életképességét bizonyítja. Végső soron e társadalmi rend megvalósítására való törekvés és a béke ügyének szolgálata kapcsolja össze országainkat a földrajzi távolság ellenére, s ez fejeződött ki a párt- és államközi tárgyalásokon, amelynek végső kimenetelét Kádár János így összegezte: „A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Magyar Népköztársaság és a Mongol Népköztársaság több évtizedes kapcsolatait mindig a nézetek azonossága és a szilárd barátság jellemezte.” V Munkatársaink telefon jelentése : A hétfői napot Minszkben töltötte az amerikai elnök Moszkva, július 1. A szovjet fővárosban gyakorlatiag egynapos szünet után, kedden folytatódnak a csúcstárgyalások Leonyid Brezsnyev és Richard Nixon között A két vezető a hét végén, szombaton és vasárnap összesen több mint tizenkét órát töltött együtt hol hivatalos, hol kötetlen megbeszélés keretében. A csúcstalálkozó eddigi legintenzívebb szakaszában a nukleáris leszerelés különféle vonatkozásit tekintették át Kitűnő hangulat Hétfőn az amerikai elnök Minszket, Belorusszia fővárosát kereste fel, míg az SZKP főtitkára a Krím félszigetről Moszkvába tért vissza. A legutóbbi 24 óra bizonnyal mindkét vezetőnek nyújtott módot arra, hogy újból átgondolja és saját körében megbeszélje a tanácskozások állását. A tárgyalási szünet azonban nemcsak ezért nem volt teljes: hétfőn ugyanis Leonyid Brezsnyevel együtt érkezett viszsza Moszkvába Gromiko és Kissinger is. A két külügyminiszter között a nap folyamán hivatalos megbeszélésekre került sor. Hatalmas érdeklődés övezte az SZKP főtitkára és az amerikai elnök másfél napos oreandai tartózkodását Különrepülőgépek szállították az újságírókat, a fotóriportereket és a televíziós stábokat a Krím félszigeti Jaltába. A felfokozott várakozás annak volt tulajdonítható, hogy a két vezető a tárgyalás legfontosabb és egyben legérzékenyebb témakörét, a hadászati rakétarendszerek (SALT) további korlátozásának lehetőségét vitatta meg. A harmadik szovjet—amerikai csúcstalálkozón eddig már négy fontos egyezményt írtak alá, de a világhelyzet alakulása szempontjából nagy jelentőségű esemény lenne az újabb nukleáris fegyverkorlátozási egyezmény. A vasárnapi megbeszélések kitűnő hangulatban kezdődtek. A Jalta központjából negyedórányi autóútra levő két oreandai vendégház — amint az amerikai újságírók egybehangzóan nevezték, a Brezsnyev és a Nixon „dácsa” — bizonnyal bevonul a történelembe. Oreanda hagyományosan a Moszkvában ma folytatódnak Brezsnyev és Nixon tárgyalásai A külpolitikai helyzet A KRÍM FÉLSZIGETI MEGBESZÉLÉSEKET követően Nixon elnök Belorusszia fővárosába, Minszkbe érkezett. Leonyid Brezsnyev Andrej Gromiko, valamint Henry Kissinger társaságában visszatért Moszkvába, ahol ma folytatják a magas szintű szovjet—amerikai tanácskozást. A harmadik szovjet—amerikai csúcstalálkozó első felében jelentős haladást értek el a kelet—nyugati kapcsolatok javításának és a kétoldalú kapcsolatok további elmélyítésének kérdéseiben. Hugh Scott, a Köztársasági Párt szenátusi csoportjának vezetője a tárgyalásokról szólva kifejtette: a mostani találkozó nagy jelentőségű mindkét ország számára, s a szovjet— amerikai párbeszéd lehetővé teszi, hogy a legmagasabb szinten vitassanak meg olyan fontos kérdéseket, mint a fegyverkezés ellenőrzése, a kereskedelem, a tudományos és a kulturális csere fejlődése. A szenátor hangsúlyozta, az amerikai kongresszus fontos szerepet kíván játszani a kapcsolatok normalizálásában és hozzá akar járulni azoknak a döntéseknek megvalósításához, amelyek az SZKP KB főtitkára és az amerikai elnök tárgyalásain születnek. Sajtójelentések a vasárnapi Krím félszigeti tanácskozásokat egybehangzóan rendkívül intenzívnek minősítik és mint Zamjatyin szovjet szóvivő közölte, az eszmecserék fő témája a stratégiai fegyverek korlátozása volt. Ezen belül befejezték a stratégiai elhárító rakéták számának meghatározásával kapcsolatos további elképzelések megvitatását. Ziegler, a Fehér Ház szóvivője kijelentette, részletes és intenzív tanácskozás folyt a több robbanófejes, úgynevezett MIRV-rakéták fejlesztésének korlátozásáról is. Brezsnyev vasárnap adott nyilatkozatában megerősítette, hogy a szovjet fél változatlanul eredményt remél a csúcstalálkozótól. „A tárgyalások sikeresen folytatódnak — jelentette ki Brezsnyev. — Vannak reális eredmények, fontos megállapodásokat írtunk alá. A komoly kérdések megvitatása folytatódik, s ehhez az eszmecseréhez még elegendő idő áll rendelkezésünkre.” Az SZKP KB főtitkára hozzáfűzte: „A kérdések széles körét azonban még nem vitattuk meg. Eddig csak olyan problémáknál időztünk, amelyekkel összefüggésben már haladást értünk el. Tárgyalásaink az elnök Minszkből való visszatérése után folytatódnak.” A szélsőjobboldali lapokat kivéve a nyugati sajtó általában jelentős eredményeket vár a mostani tanácskozásoktól. A l'Humanité szerint a csúcstalálkozó második része „szenzációs eseménnyel”, vagy legalábbis meglepetéssel szolgálhat azoknak a nyugati hírmagyarázóknak, akik vészmadárként már hónapok óta a találkozó kudarcát jósolgatták. A Francia KP lapja emlékeztet arra, hogy a szovjet vezetők, híven a fokozatos előrehaladás módszeréhez, igyekeznek olyan egymást kiegészítő, részleges megállapodásokat kötni, amelyek erősíthetik a már létrejött egyezményeket. A lap nem tartja kizártnak, hogy a legkényesebb kérdésben is születhet ideiglenes megállapodás, amely anélkül, hogy „felölelné a két ország támadóhadászati erőfeszítéseinek egészét, egyaránt kiterjedne a kérdéskomplexum minőségi és mennyiségi vonatkozásaira.” A vezető moszkvai lapoknak is természetszerűen fő témája a szovjet—amerikai csúcstalálkozó. A Pravda a megbeszélések legfőbb értelmét abban látja, hogy a két fél bebizonyítja: töretlen szándéka tovább követni azt az irányvonalat, amelyet együttesen határoztak meg a korábban elfogadott dokumentumokban és igyekeznek továbblépni ennek az irányvonalnak a gyakorlati megvalósításában. Hiszen a szovjet—amerikai jóviszony megteremtésének különös jelentősége van az egyetemes béke szempontjából. Krím félszigeti találkozók, a szovjet vezetők és a külföldi államférfiak csúcsmegbeszéléseinek színhelye. A közelben, néhány kilométer távolságban van a Livadia-palota is, ahol a második világháború végefelé Sztálin, Roosevelt és Churchill találkozója lezajlott. Leonyid Brezsnyev kereste fel a délelőtti órákban az amerikai elnököt, ekkor „dolgozhattak” a riporterek. Az SZKP főtitkára rövid nyilatkozatot adott a moszkvai rádiónak és televíziónak, amelyben hangoztatta, hogy normális mederben haladnak a tárgyalások. Utalt arra, hogy még számos fontos kérdés további megvitatást igényel, s erre lesz is még idő. A két vezető politikus ezt követően átsétált a másik vendégházba, ahol csaknem két és fél órás négyszemközti megbeszélést tartottak, majd csatlakozott hozzájuk Gromiko és Kissinger külügyminiszter, Dobrinyin washingtoni nagykövet, Haig tábornok, elnöki tanácsadó, valamint a két küldöttség többi tagja is. Az így kibővült tárgyalás ismét mintegy két óráig tartott. A megbeszélések után az SZKP főtitkára és az amerikai elnök, kíséreteikkel együtt kirándulást tettek a Feketetengeren, a hajót a szovjet és az amerikai zászló díszítette. A hajókiránduláson az étkezést beszélgetéssel kapcsolták össze és újságírók találóan ezért a „munkaebéd” analógiájára „munka-hajókirándulásnak” nevezték el. A Jalta központi szállodájában berendezett sajtóközpontban vasárnap este Zamjatyin és Ziegler szóvivők adtak tájékoztatót a megbeszélésekről. Mindketten tartották magukat ahhoz az elvhez — amit be is jelentettek —, hogy a csúcstárgyalások újabb eredményeinek hivatalos közzététele előtt nem számolnak be érdemi részletekről. Ennek megfelelően a nyilatkozatszerű bejelentés csak azt tartalmazta, hogy a tárgyalásokon elsősorban a fegyverkorlátozás kérdéskörét vitatták meg. Mind a négyszemközti, mind a kibővített megbeszélésen érintették a SALT ügyét és az általános leszerelés kérdését. A további témák között szerepelt a kelet-nyugati kapcsolatok áttekintése is. Az amerikai szóvivő utalt Nixon elnök kijelentésére, miszerint a SALT- ról „nagyon intenzív és széles körű” tárgyalás folyt, „kifejtették és megvitatták a különféle álláspontokat, természetesen részletekbe menően”. Előtérben a SALT Az újságírók kérdéseire adott válaszokból lényegében a következő kép állítható össze a nukleáris leszerelésről folyó megbeszélések helyzetéről: 1. Gromiko és Kissinger szombat délelőtti megbeszélését követően közölték, hogy a föld alatti atomkísérletek kérdéskörét tekintették át, és bizonyos részletkérdéseket további tisztázás végett szakértői csoport elé utaltak. Ez megerősíti annak valószínűségét, hogy a csúcstalálkozó eredményeként a nukleáris kísérletek korlátozásában, illetve betiltásában állapodnak meg valamiféle formában. 2. A hadászati fegyverkorlátozási tárgyalások már az első szovjet—amerikai csúcstalálkozón 1972 májusában egyezmény aláírásához vezettek, így állandó jellegű meg* állapodást kötöttek a rakétaelhárító rendszerekről (ABM). Amint Zamjatyin szovjet szóvivő mondotta: „Várjuk meg a végleges kommünikét, amelyik mindezekkel a nukleáris ügyekkel foglalkozik majd, de annyit mondhatok, hogy ennek a kérdésnek (tehát az ABM- rendszernek) a megvitatása befejeződött.” 3. A tudósítók leginkább az úgynevezett SALT II., tehát a támadó jellegű hadászati rakétarendszerek esetleges egyezménye iránt érdeklődtek. Erről két éve ideiglenes, öt évre szóló megállapodást kötött a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Az egyezmény lehetőséget nyújtott bizonyos további technikai fejlesztésre. A vasárnapi tárgyalások tengelyében éppen a SALT és az úgynevezett MIRV (fürtösfejű rakéták) álltak a szóvivői közlés szerint. Ezúttal Ziegler kitért annak egyértelmű megválaszolása elől, hogy van-e kilátás valamilyen egyezményre, s Zamjatyin is azt húzta alá, hogy az amerikai szóvivő szavait a tudósítók ne értsék úgy, mint az egyezmény létrejöttének vagy meghiúsulásának éreztetését. Az SZKP főtitkára kedden folytatja a tárgyalásokat Nixonnal Moszkvában, illetve hétfőn Gromiko és Kissinger külügyminiszter is megvitatja a témát, mondotta. Ér lendületet a biztonsági konferenciának Az oreandai találkozón a két vezető kitért az európai biztonság ügyére is. Amint Zamjatyin szóvivő közölte: a kelet -nyugati kapcsolatokat szombaton és vasárnap is az európai biztonsági értekezlettel összefüggésben tekintették át. A szovjet és az amerikai nézetek a biztonsági konferencia számos vonatkozását illetően igen közeliek. A szovjet szóvivő hozzátette: elhatároztuk, hogy új műszívet kísérletezünk ki , amelyről már megkötöttük az egyezményt. — Ehhez hasonlóan új impulzust akarunk adni a mostani genfi tárgyalások szívverésének. Az SZKP főtitkárának és az amerikai elnöknek a megbeszéléseit mindig is baráti atmoszféra jellemezte, s a mostani tanácskozás is tárgyszerű, hatékony légkörben folyt le — hangsúlyozták a szóvivők, majd Ziegler megismételte azt a két jelzőt, amelyet Nixon említett a vasárnapi tárgyalásokról: intenzív és kiterjedt. Sajtókörökben a hatékony baráti légkör említésekor utaltak két korábbi eseményre is. A protokoll-előírásoktól eltérően Leonyid Brezsnyev jelen volt csütörtökön Nixon fogadásánál, s ezzel is aláhúzta a két ország vezetője közötti kapcsolatokat; az első napon mondott pohárköszöntőkben pedig külön is hangsúlyt kapott a személyes kontaktus szerepe a szovjet—amerikai kapcsolatok javításában. A Pravda vasárnapi számában a nemzetközi helyzetbe ágyazta bele a harmadik szovjet—amerikai csúcstalálkozót. Amint az SZKP központi lapja megállapította, a Szovjetunió abból indul ki, hogy a két ország súlya a nemzetközi arénában nem ad semmilyen különleges jogot számukra, de nagy felelősséget ró rájuk. A XXIV. kongresszus határozatainak szellemében az SZKP a nemzetközi kérdések megoldásához lenini elvszerűséggel közelít. A párt mindent elkövet, hogy azok a kedvező változások, amelyek az utóbbi években végbementek a nem