Magyar Nemzet, 1974. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-01 / 178. szám

­ Ára: 80 fillérMagyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Csütörtök 1974. augusztus­­ XXX. évfolyam 178. szám Fiatalok a kereskedelemben A kereskedelem fiatal dolgozóinak legutóbb tar­tott értekezletén sok figye­lemreméltó felszólalás hang­zott el. Kár, hogy csak szűkreszabott tudósítások je­lentek meg a tanácskozás­ról, pedig az lényegesen túl­nőtt a szakmai összejövete­lek szokásos keretein, a közvélemény legszélesebb köreit érdekelheti, hogy ott miről is esett szó. Mindenekelőtt nagyon ör­vendetes, hogy erre a meg­beszélésre egyáltalában sor került. Legyünk őszinték: a kereskedelem hosszú éve­ken keresztül meglehetősen másodrendű területnek szá­mított. Sürgősebbeknek tű­nő feladatok háttérbe szorí­tották az ott dolgozókkal kapcsolatos problémákat, érthető tehát, ha csak azok igyekeztek a pultok mö­gött elhelyezkedni, akiknek „jobb” állást nem sikerült szerezniük. De még ezek egy része is csak átmeneti állo­másnak tekintette munkahe­lyét, ahonnan abban a pil­lanatban továbbáll, amikor erre lehetőség mutatkozik. Nem igyekezett tehát a szakmában elmélyedni, a szükséges elméleti-gyakor­lati tudást megszerezni. Sőt, talán nem is gondolt arra, hogy ilyen tudásra szüksége lehet. Persze ennek nem csak ő maga volt az oka, a felette­sek sem helyeztek különös súlyt a kereskedelem szabá­lyainak elsajátítására. Nem is érezték ezt fontosnak, és minden további nélkül al­kalmaztak bárkit, aki jelent­kezett. . A következményeket va­lamennyien ismerjük. A ki­szolgálás színvonala csök­kent, az üzletekből elége­detlenül távoztak a vásárol­ni akarók, mélyült a szaka­dék a pult két oldala kö­zött. Az üzleteket sokan olyan rosszul értelmezett hivatalfélének tekintették, ahol a legszükségesebb mun­kát tessék-lássék el kell ugyan végezni, de a legjobb, ha ilyen munkából minél kevesebb akad. A vevőt te­hát a leggyorsabban kell „elintézni”, legfeljebb legkö­zelebb más üzletbe megy. Tiszta haszon. Néhány évvel ezelőtt az­után bekövetkezett a fordu­lat. Az árukészletek növe­kedtek, a választék szélese­dett, importcikkek tömege sorakozott a polcokon, a vállalatoknak fel kellett fi­gyelniük arra, hogy az áruk minél előbb elkeljenek. Amíg sok volt a hiánycikk, ez ment magától. De az idők változásával egyre nagyobb szerephez jutott a propagan­da, a meggyőzés, a szakmai tudás, a gyors egymásután­ban megjelenő hazai és kül­földi árucikkek tulajdonsá­gainak, felhasználhatóságá­nak ismerete. Egyre paran­­csolóbban jelentkezett a kö­vetelmény: a kereskedelem is tudomány, kereskedni tudni kell. Az ezeken a területeken most elhelyezkedni kívánó fiatalok már szükségszerűen szemben találják magukat a megváltozott igényekkel. Fel is kell készülniük reájuk, a mind sokoldalúbb oktatási formák erre lehetőséget is nyújtanak. De kedvet is kellett ébreszteni ezeknek a továbbképzési alkalmaknak felhasználására. Ez egyik napról a másikra nem sike­rülhetett. Ehhez szükséges volt a kereskedelem társa­dalmi súlyának és jelentősé­gének lényeges növelése, a munkafeltételek megjavítá­sa, az anyagi juttatásoknak az egyéb ágazatokéhoz mért arányosítása, a forgalom növekedésében jelentkező egyéni érdekeltség erőtelje­sebb hangsúlyozása. Mindez elengedhetetlenül szükséges a korszerűen művelt keres­kedő típusának kialakulásá­hoz. Az utóbbi időkben sok in­tézkedés látott napvilágot annak érdekében, hogy eze­ket a feltételeket az érde­keltek számára biztosítsák. Minden probléma természe­tesen­­ még nem oldódott meg, de a változás már ed­dig is szembetűnő. Ez egye­bek között azon is lemérhe­tő, hogy a fiatalok között növekszik az érdeklődés a kereskedelmi pályák iránt, amelyeknek jelentőségét, megbecsülését ők maguk is érzik. És ami nem kevésbé fontos: itteni elhelyezkedé­süket véglegesnek, életcél­juk megvalósításának tekin­tik. Ugyanakkor remélhető­leg kiszorulnak innen azok, akik csak jobb híján, kény­szerből vállalkoztak a vásár­lók ezreinek kiszolgálására — éreztetve is velük érdek­telenséggel, nemtörődömség­gel, udvariatlansággal ezt a kényszerűséget. És itt érkezünk el a fiatal kereskedelmi dolgozók leg­utóbbi tanácskozásának köz­érdekű fontosságához. Egy­re többen kerülnek közülük irányító munkakörbe, vala­mennyiünk számára lénye­ges tehát, hogy miként áll­ják meg a helyüket, főleg milyen irányt mutatnak be­osztottjaiknak, a még fiata­labbaknak. Vérükké válóan meg tudják-e magyarázni nekik, milyen fontos és szép feladat a vevők szolgálata, példaképpen eléjük állítva azokat az öregeket, akik szí­vesen és elégedetten töltöt­ték el életüket ennek a szol­gálatnak minél tökéletesebb teljesítésében. Ezek büszkék voltak a törzsvásárlóikra, akik évek hosszú során át vissza-vissza tértek hozzájuk, mert bíztak szakismeretük­ben és megkedvelték előzé­kenységüket, a legkülönbö­zőbb kívánságok teljesítése érdekében mutatott fárad­hatatlan igyekezetüket. Nos, ezeknek a jó példák­nak nyomán kell elindul­niuk azoknak, akik most ke­rülnek a kereskedelem ala­csonyabb és magasabb be­osztású munkahelyeire. Pil­lanatig se feledkezzenek el arról, hogy feladatuk jó vagy rossz végzése milyen nagy mértékben befolyásol­ja sok-sok ezer ember han­gulatát, a környezethez, embertársaihoz és saját munkatársaihoz való viszo­nyát. A pult mögött végzett munka hasonlóan fontos, mint amit egyebütt vállvet­ve végeznek régi és új dol­gozók. Kemény István Köszöntjü­k kedves vendégünket, dr. Sinka Stevenst, Sierra Leone Köztársaság elnökét A ciprusi megállapodás nemzetközi visszhangja A külpolitikai helyzet A CIPRUSI RENDEZÉSSEL foglalkozó genfi háromhatalmi megállapodást valamennyi érdekelt fél üdvözölte. A görög, török és angol külügyminiszter egyhetes igen feszült tárgyalá­sok eredményeként egyezett meg végül kedd este abban a kompromisszumos nyilatkozatban, amely a válság ideiglenes rendezését irányozza elő. A katonai konfliktus kiszélesedésének veszélye ezzel elhárult, de a genfi megállapodást csupán első lépésként lehet értékelni. A szigetköztársaságban ugyanis pil­lanatnyilag olyan helyzet alakult ki, ami alapvetően eltér a gö­rög tisztek irányította ciprusi nemzeti gárda puccsát megelőző feltételektől. Augusztus 8-án folytatódnak majd a tárgyalások arról, hogy miként lehet helyreállítani az alkotmányos kor­mányzatot Cipruson. A genfi megállapodás a tűzszünetről, illetve a katonai erők szakaszos csökkentése elvéről kétségte­lenül nagy jelentőségű. De amint a tanácskozásról Londonba visszatért Callaghan külügyminiszter is hangsúlyozta, a tárgya­lások neheze még hátra van. Ez idő szerint Cipruson ugyanis a török és a görög közösség gyakorlatilag két autonóm közigazgatással rendelkezik. Jól értesült források szerint a török katonai alakulatokat még köz­vetlenül a genfi nyilatkozat közzététele előtt is újabb egységek­kel erősítették meg, s mintegy 40 ezer főre teszik immár a Cip­ruson állomásozó török hadsereg létszámát. A rendezés máso­dik szakaszának nagy kérdőjele az, hogy miként lehet ezt az új helyzetet megszüntetni. Híranyagunkban részletesen ismer­tetjük az első hivatalos reagálásokat, amelyekből kiérződik a genfi megállapodások lényegének némileg eltérő megközelí­tése. A különbséget jól jellemzik az athéni és ankarai lapok. A görög Akropolisz azt állapítja meg, hogy a genfi megoldás nem állítja helyre a július 15. előtti állapotokat, csupán meg­nyitja a lehetőségét a már kitűzött újabb tárgyalásokkal a szi­get függetlenségének, területi egységének visszaszerzésére. A török lapok viszont nem a korábbi helyzethez való vissza­térés szükségességére, hanem éppen az új feltételek létrejöttére helyezik a hangsúlyt. Ecevit török miniszterelnök maga is „a ciprusi törökök jogait biztosító új ciprusi rend alapjairól” be­szélt. A nyugat-európai lapok nem véletlenül értékelik a genfi kompromisszumot Ankara sikereként. Athén azért járulhatott hozzá ehhez a megállapodáshoz, mert számára pillanatnyilag Ciprus mellett a görögországi helyzet stabilizálása is alapvető fontosságú. Nem meglepő, hogy a Londonban tartózkodó Maka­­riosz érsek, aki ugyan üdvözölte a hármas nyilatkozatot, hiszen ezzel elhárult a további véres összecsapások veszélye, nem lep­lezte fenntartásait a genfi tárgyalások eredményeit illetően sem. Egyelőre még nem világos például, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa milyen feladatot kíván vállalni a rendezés második szakaszában. A világszervezet, amely nagyrészt szovjet kezde­ményezésre határozott állásfoglalásával elősegítette a válság csillapítását, most ellentmondásos helyzetben van. A BT-hatá­­rozat ugyanis jóval egyértelműbben szólított fel a ciprusi alkot­mányos kormányzat helyreállítása, az összes külföldi haderő haladéktalan kivonása érdekében, mint a genfi megállapodás. Szovjet részről a genfi nyilatkozatot még nem kommentálták, de a szerdai moszkvai lapok beszámoltak a görög—török— angol külügyminiszteri megállapodásról. Az esti lapok pedig Makariosz elnök nyilatkozatát is idézték a törvényes ciprusi elnök fenntartásaival egyetemben. Az Izvesztyija a ciprusi fej­leményeket összefoglaló anyagában megállapította, hogy a pucs­­csot az athéni junta a NATO katonai vezetésével együttműköd­ve szervezte. A tervet azonban nem sikerült az eredeti elgon­dolás szerint végrehajtani, s ebben nagy szerepe volt a Szov­jetunió és a szocialista országok erélyes fellépésének. A lap határozottan kétségbe vonja, hogy az Egyesült Államok vala­miféle „különleges missziót” töltene be a ciprusi válság meg­oldásában. Az Izvesztyija egyébként „az utóbbi évtized egyik legélesebb európai válságának” nevezte a Földközi-tenger e stratégiai fontosságú pontján lejátszódott eseményeket.­lasztásokon, Stevens polgár­­mester lett. Az 1967. évi álta­lános választásokon az APC győzött, Stevens miniszterel­nök lett, azonban katonai puccs megakadályozta hivatal­ba lépését. A polgári hatalom­hoz való visszatérés után, 1968 áprilisában ismét Stevenset választották meg miniszterel­nöknek. 1969 februárjában a Sierra Leone-i egyetem díszdoktorá­vá avatták. 1971 áprilisában a köztársa­ság megalakulásakor minisz­terelnök és Sierra Leone ál­lamelnöke lett. Stevens elnök ma érkezik hazánkba Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívásá­ra ma hazánkba érkezik dr. Siaka Stevens, Sierra Leone Köztársaság elnöke. Siaka P. Stevens 1905. augusztus 24-én született a déli tartományban fekvő Mo­­yamba nevű községben. Fel­sőfokú tanulmányait hazájá­ban, majd 1947—48-ban az oxfordi Ruskin College-be­n folytatta. Egyike volt azoknak, akik megalapították az Egyesült Bányászok Szövetségét, s 15 évig a szervezet függetlenített főtitkára volt. 1948-tól 1950-ig a Sierra Leone-i Szakszerve­zeti Kongresszus főtitkára volt. Hét évig a moyambai kerületi tanácsban, majd hat évig a freetowni városi ta­nácsban dolgozott. 1951-ben a protektorátus közgyűlése meg­választotta a törvényhozó ta­nács tagjának, ő volt Sierra Leone első föld-, bánya- és munkaügyi minisztere. Hazája képviseletében részt vett az 1960. évi londoni al­­kotmányozó konferencián, élesen ellenezte az Anglián­al kötendő védelmi egyezményt, meghirdette a „Választásokat még a függetlenség előtt!’’ el­nevezésű mozgalmat. Ebből a mozgalomból jött létre 1960. szeptember 13-án az össznépi Kongresszus Párt (APC). Az 1962-es választások után Ste­vens lett az ellenzék vezére. 1964 novemberében pártja, az APC többséget szerzett a freetowni városi tanácsi­vá­ Első lépés a ciprusi válság rendezésére Valamennyi érdekelt üdvözölte a genfii megegyezést Nicosiából jelenti a Reuter. Szerdán a már életbe lépett genfi megállapodásnak megfe­lelően, Ciprus egész területén betartották a tűzszünetet. Az élet kezd visszatérni normá­lis kerékvágásába, az üzletek mellett kinyitottak a bankok is, és megindult a közlekedés. . Denktas, a ciprusi török kö­zösség vezetője szerdán el­hangzott nyilatkozatában „jó hírnek” nevezte a genfi meg­állapodás létrejöttét. Hangsú­lyozta, hogy a ciprusi problé­ma rendezésében továbbra is a föderatív megoldás mellett száll síkra. Glafkosz Kleridesz, Ciprus ideiglenes köztársasági elnöke szerdán szintén üdvözölte a genfi egyezményt. Újságírók előtt kijelentette, hogy a meg­állapodás véget vetett a har­coknak és megállította a szi­geten tartózkodó török erők előrenyomulását. Hiszem, hogy ha sikerül megtalálni a megoldást, az összes külföldi katonai erőt, köztük a török erőket is, ki­vonják Ciprusról — jelentette ki Kleridesz. Török katonai jelenlét Az ENSZ Cipruson állomá­sozó békefenntartó erőinek egy szóvivője szerdán közöl­te, hogy a partraszállt török alakulatok a keddi nap folya­mán — a genfi megállapodás aláírása előtt — újabb erősí­téseket kaptak. A Reuter hír­­ügynökség egy magas rangú nyugati diplomatára hivatkoz­va azt írja, hogy a Cipruson levő török erők létszáma mint­egy negyvenezerre tehető. Miután kedden este Génf­ben, hatnapos tárgyalások eredményeként Callaghan brit, Mavrosz görög és Gim­es török külügyminiszter aláírta a cip­rusi garanciaszerződés meg­erősítéséről, valamint a tűz­szünetről és más , Ciprus­sal összefüggő kérdésekről szóló nyilatkozatot, a görög és a török külügyminiszter sajtó­­értekezletet tartott. Az AFP jelentése szerint Mavrosz görög külügyminisz­ter elégedetten nyilatkozott a megállapodásról, rámutatva, hogy a konferencia elérte a legsürgősebb kérdés megoldá­sát: véget vetett a katonai ak­cióknak és ily módon lehetővé vált az újabb vérontás elke­rülése. Ciprus politikai jövő­jét érintve emlékeztetett arra, hogy a megállapodás értelmé­ben a tárgyalások újabb sza­kaszában a három szavatoló hatalom képviselőjén kívül részt vesz a szigetköztársaság két közösségének megbízottja is. Mint mondotta, a ciprusi görögöket Kleridesz ügyvezető elnök, a török közösséget pe­dig Denktas fogja képviselni. Mavroszt megkérdezték Ma­kariosz esetleges visszatérésé­ről Ciprusra. A görög külügy­miniszter kijelentette: „Szá­munkra még mindig Maka­riosz a törvényes elnök, de nem ránk tartozik, hogy meg­oldjuk a tevékenységével kap­csolatos problémákat. Ha a ciprusi nép — egy független állam népe — úgy dönt, hogy visszahívja, Görögországnak nem lesz semmilyen ellenve­tése”. Ankarában megelégedéssel fogadták a genfi nyilatkoza­tot. Ecevit miniszterelnök hangsúlyozta: „Úgy vélem, hogy rendkívül pozitív ered­ményt értünk el. Törökország a tárgyalóasztalnál megerősí­tette azt, amit fegyveres erői értek el Cipruson. A megálla­podás megteremti az alapokat Ciprus új státusának kidolgo­zásához”. Makariosz fenntartásai A Londonban tartózkodó Makariosz ciprusi elnök óva­tos fenntartással fogadta a genfi nyilatkozatot. Kijelen­tette, örömére szolgál, hogy a genfi tárgyalások tűzszüneti megállapodást eredményeztek, ami véget fog vetni a véron­tásnak és a további szenvedé­seknek. „Ugyanakkor nem mondhatom el, hogy elégedett lennék e megállapodás teljes tartalmával. Annak legfonto­sabb részében — a török csa­patok Ciprusról történő kivo­nását illetően. A megállapodás nagyon homályos. Mindeneset­re remélem, hogy az egyez­mény az első lépés lesz a Biz­tonsági Tanács július 20-i ha­tározatának teljes egészében történő megvalósításában”. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára Callaghan brit kül­ügyminisztertől — egy rövid levél kíséretében — megkapta a genfi megállapodás szövegét. Waldheim a dokumentumot továbbította a Biztonsági Ta­nács perui elnökéhez, aki ki­jelentette, hogy a tanács ta­nulmányozza a megállapodás szövegét, mielőtt eldöntené, milyen további lépéseket te­gyen a világszervezet. Az MTI londoni jelentése szerint James Callaghan angol külügyminiszter szerint a gen­fi megállapodás biztosítja Cip­rus békéjét, de nem tökéletes és „még nehéz napok állnak a sziget előtt”. Callaghan, aki szerdán reggel érkezett haza Génfből a háromhatalmi érte­kezletről, délelőtt nyilatkozott közvetítő szerepéről és a meg­állapodásról az angol alsóház­ban. A genfi megállapodás „visz­­szarántotta Görögországot és Törökországot a háború sza­kadékának széléről” — jelen­tette ki Callaghan. — Most ezt a békét tartóssá kell tenni és gondoskodni a ciprusiak helye

Next