Magyar Nemzet, 1974. szeptember (30. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-01 / 204. szám

_______________ intézkedés a 9000 és 20 000 es­­cudós kategóriában minden 10 százaléknál magasabb emelés­re és a 20 000 escudós határ fö­lött minden emelésre érvényes. A portugál kormány május 23-én befagyasztotta a 7500 es­­cudónál magasabb fizetéseket és ugyanakkor­­3300 escudóban állapította meg a minimálbért. Lisszabonban bejelentették, hogy, a Portugál Demokrata Párt, a Liberális Párt és a Ha­ladás Pártja ..demokratikus egységfrontot” alakított. A front nyilatkozata szerint a közép-jobb pártokból álló tö­mörülés nyitva áll minden olyan csoport előtt, amely ..nem marxista alapokon álló demokrácia” létrehozásának jelszavát tűzte zászlajára. Az egységfront a tervezett parla­menti választások előtt meg akarja teremteni egy jobboldali választási, szövetség alapjait. Megfigyelők rámutatnak, hogy a ,,demokratikus egység­front” létrehozása a jobboldal első újjászerveződési kísérlete a fasiszta rezsim megdöntése óta. A lisszaboni kikötőbe egyéb­ként befutott az első hajó, amely a Bissau-Guinea gyar­mati hadsereg 1500 katonáját szállította vissza az anyaor­szágba. A portugál hatóságok a múlt hét vége óta légióiban szállítják haza a portugál ka­tonákat az afrikai országból, amelynek függetlenségét Lisz­­szabon az Algírban kötött meg­állapodás értelmében szeptem­ber 10-én ismeri el hivatalo­san. A Diario de Noticias című lisszaboni lap hitelt érdemlő forrásokra hivatkozva tudni véli, hogy Bissau-Guinea Köz­társaság fővárosa az eddigi közigazgatási székhelytől 150 kilométernyire keletre, az or­szág belsejében fekvő Madina de Boe lesz. A bissau-guíneai hazafiak 1973. szeptember 24- én ebben a kisvárosban kiál­tották ki az ország függetlensé­gét és a tervek szerint itt ren­dezik meg azokat az ünnepsé­geket, amelyek keretében Por­tugália hivatalosan elismeri Bissau-Guinea Köztársaságot. A három angolai felszabadító és szervezés az ellentétek elsimítására törekszik A Reuter szerint Kenneth Kaunda zambiai elnökkel együtt Lusakából a Kongói Népi Köztársaság fővárosába, a közép- és kelet-afrikai or­szágok csúcsértekezletének színhelyére utazott az Angolai­­ Népi Felszabadító Mozgalom (MPLA) vezetőségében kiala­kult három csoport vezetője.­­ Előzőleg Daniel Chivenda, aki az egyik frakció élén áll, bejelentette, hogy a szervezet lusakai kongresszusán megvá­lasztották az MPLA új elnö­kévé és kijelölték az új, 39 ta­gú központi bizottságot. A bejelentésre azt követően­­ került sor, hogy Agostinho Neto elnök és hívei kivonul­tak a kongresszusról, és az MPLA brazzavillei központja nyilatkozatban hívta fel a fi­gyelmet arra, hogy bizonyos csoportok megpróbálnak visz­­szaélni a szervezet nevével, és illegális kongresszusokat vagy konferenciákat tartanak. Ver­­non Mwaanga zambiai kül­ügyminiszter közölte, hogy az augusztus 12-én megnyílt lusa­kai kongresszuson nem sike­rült elsimítani a felszabadító szervezet vezetői között felme­rült nézeteltéréseket. Chipenda azt állította, hogy Neto és követői lemondtak a szervezetben viselt tisztségük­ről, mert ,,a kon°resszusi kül­döttek követelését elutasítva, nem akartak jelentést tenni az­ elmúlt 13 évben végzett tevé­­kenységükről”. Chipenda kijelentette, hogy a kongresszusi ülésteremben maradt delegátusok kifejeznék készségüket arra, hogy foly­­tassák a tárgyalásokat a Hol­dén Roberto vezette FNLA- val, és nem zárkóztak el a harmadik felszabadító szerve­zettel a Savimbi vezetése alatt álló UNITA-val való kapcso­latfelvételtől sem. Az Akhbar el-Jom szerint p­"’ „ , ,Y "J",-,3,V’,V.V' "oi ,­­ ni "a a1, .jobbom Két héten belül megalakul az új egyiptomi kormány Jordániai jegyzők az I .VSJ főtitkárához A kairói Akhbar El-Jom értesülése szerint két héten belül megalakul az új egyip­tomi kormány a jelenlegi el­ső miniszterelnök-helyettes, dr. Abdel Aziz Higazi vezeté­sével. Mint az MTI jelenti, bár az új kormányban lesznek sze­mélyi változások, a miniszte­rek többsége várhatóan a he­lyén marad. A kormányát­alakítás miatt későbbre ha­lasztják Higazi tervezett ame­rikai és szaúd-arábiai látoga­tását. Szadat elnök elfogadta a 74 éves dr. Mahmud Pavzi alel­­nök írásban benyújtott le­mondását. Egyelőre bizonyta­lan az alelnöki poszt sorsa. Egyes hírek szerint a másfél év múlva esedékes elnökvá­lasztásig betöltetlen marad és közben úgy módosítják az al­kotmányt, hogy az alelnököt együtt választják meg az el­nökkel. Más­­ értesülések sze­rint lehetséges,­­hogy az új al­elnököt nyomban az alkot­mánymódosítás után­­ megvá­lasztják. A tervezett alkotmánymó­dosítás egyébként lehetővé tenné, hogy több jelölt közül válasszák meg az ország el­nökét és, alelnökit. Mint em­lékezetes,­ ‘Nasszer halála után Szadat egyedüli jelöltként in­dult a népszavazáson. A jordániai kormány jegy­zéket intézett Kurt Waldheim ,­ENSZ-főtitkárhoz­­ .Jeruzsálem jövőjéről — közölték amma­ni hivatalos forások. Az ok­mány követeli, hogy hatály­talanítsák mindazokat az in­tézkedéseket, amelyeket Iz­rael 1967 óta Jeruzsálemmel kapcsolatban hozott. Ezenkí­vül nemzetközileg ellenőrzött lépéseket sürget annak lehe­tővé tételére, hogy valameny­­nyi felekezet hívei akadály­talanul látogathassák a vá­rost. A jegyzék másolatát to­vábbították a Biztonsági Ta­nács tagjaihoz, az Arab Li­gához, a Vatikánhoz, valamint az összes vallási szervezetek­hez" és intézményekhez is. Mint az AFP jelenti, Aser Ben-Nathan, Izrael párizsi nagykövete szombaton Tel Avivban kategorikusan cá­folta azokat a korábban neki tulajdonított kijelentéseket, hogy fegyvervásárlási listá­val utazik vissza állomáshe­lyére. A nagykövet, aki hét­főn repül vissza Párizsba, ki­jelentette: a francia kor­mánynak nem nyújt át sem­miféle vásárlási listát, de fel­világosításokat kér, mit ért Franciaország azon, hogy „esetről-esetre vizsgálja meg” a hozzáintézett fegyvervásár­lási kérelmeket. A nagykövet emlékeztetett Simon Peresz izraeli hadügy­miniszter televíziós nyilatko­zatára. A hadügyminiszter akkor azt hangoztatta, hogy a közel-keleti francia embar­gó feloldása az izraelt sújtó megkülönböztetés végét je­lenti. Nyolc ember vesztette életét a tokiói merénylet következtében Tokióból, jelenti az MTI. Szombati közlés szerint a Mit­subishi nehézipari konszern tokiói székházában időzített bomba okozta a pénteki rob­banás következtében nyolc em­ber vesztette életét és kétszáz­nyolcvanheten megsebesültek, köztük harminckilencen súlyo­san. A japán rendőrség úgy véli, hogy a hadiipari konszern el­len végrehajtott terrorakció szélsőséges szervezet műve. Mint ismeretes a Mitsubishi látja el ágyúkkal, harckocsik­kal, repülőgépekkel és hadiha­jókkal, valamint rakétákkal a japán hadsereget. A pénteki robbanás az eddigi legnagyobb méretű volt Japán háború utáni történetében. Tokióban attól tartanak, hogy a Mitsubishi konszern központja ellen végrehajtott merénylet csupán bevezetője annak a terrorhullámnak, ame­lyet a szélsőséges szervezetek helyeztek kilátásba a nagyipar és a fegyverkezés útjára lépett kormány intézményei ellen. A japán fővárosban másfélezer rohamrendőr őrzi az üzleti köz­pontokat, hogy megakadályoz­za az esetleges újabb bomba­­merényleteket. Magyír Nemzet Magyar vezetők üdvözlő távirata a VDSC megalakulásának 29. évfimkája alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke és Fock Jenő, a Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsának el­nöke az alábbi üdvözlő táv­iratot intézte Le Duanhoz, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első tit­kárához Tan Dúc Thanghoz, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya elnö­kéhez : * " Kedves Elvtársak! A Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa. Minisztertanácsa és egész dolgozó népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókíván­ságainkat küldjük önöknek és a testvéri vietnami népnek. A Vietnami Demokratikus Köztársaság, forradalmi tapaszta­latokban gazdag pártja és kormánya vezetésével, eredményes harcot folytat az imperializmus és dél-vietnami csatlósainak agresszív törekvései ellen, a hős vietnami nép nemzeti érdekei­nek biztosításáért, a vietnami háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló párizsi megállapodás maradéktalan tel­jesítéséért, az ország újraegyesítéséért, Vietnam és egész Indo­kína békéjéért. Őszinte elismeréssel értékeljük azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a testvéri vietnami nép a háború sebeinek beg­yógyí­­tása, az ország újjáépítése és a szocialista társadalom sikeres építése érdekében tesz. A magyar dolgozókat különös örömmel töltik el azok az eredmények, amelyeket a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság népe a politikai, a gazdasági és kulturális élet területén elért. Biztosak vagyunk abban, hogy a bátor és tehetséges vietnami nép forradalmi harcának jelenlegi szakaszában újabb kima­gasló eredményeket ér majd el. Biztosíthatjuk önöket, elvtár­­sak, hogy a magyar nép — ahogy a honvédő háború idején, úgy most is — önök mellett áll. Történelmi feladataik teljesítésében számíthatnak pártunk, kormányunk és népünk internaciona­lista szolidaritására és cselekvő támogatására. Nagy nemzeti ünnepükön, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából szívből kívánunk önöknek, a testvéri vietnami népnek kiemelkedő sikereket a szocializmus építésében, a békéért, a társadalmi felemelkedésért, országuk egyesítéséért folytatott igazságos harcukban. Ugyancsak táviratban kö­szöntötte partnerét Apró An­tal, az országgyűlés elnöke. Az évforduló alkalmából üd­vözlő táviratot küldött test­vérszervezetének a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, a Szolidaritási bizottság, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa és a Magyar Nők Or­szágos Tanácsa. Ford amnesztiatervezetről tanácskozik Az MTI jelenti Washington­ból: Ford amerikai elnök szombaton James Schlesinger hadügyminiszterrel és William Saxbe igazságügy-miniszterrel tanácskozott az amerikai tár­sadalom „vietnam­i háború ütötte sebeinek begyógyítását célzó” részleges és feltételes amnesztiatervezetéről. Ford elnök az elődjének bu­kásához vezető Watergate-vál­ság ,,hosszú nemzeti lidércnyo­másának” lezárására tett en­gesztelő gesztusai sorában augusztus 19-én a háborús ve­teránok szövetségének közgyű­lésén mondott beszédében „megbocsátásra" hívott fel a vietnami katonai szolgálatot megtagadó amerikai fiatalem­berek iránt, akikkel a számban Nixon elnök mindvégig en­gesztelhetetlen ■ maradt. A hivatalos adatok csupán 5600 külföldön tartózkodó szol­gálat­ megtagadót tartanak nyilván, az amerikai­­ polgári szabadségjogok uniója azon­ban 30 000—50 000 főre­ becsüli a behívás vagy büntetés elől külföldre menekült fiatalok számát. A TASZSZ Diego Diark­a amerikai támaszponttá bővítéséről A TASZSZ hírügynökség írta szombati kommentárjában. Ford elnök legutóbbi sajtóérte­kezletén kijelentett, hogy tá­mogatja az Indiai-óceánban lé­vő Diego Garcia amerikai ka­tonai támaszpont kibővítését. Nyomban hozzáfűzte, hogy eb­ben semmiféle kihívást sem lát a Szovjetunióval szemben, amely az Indiai-óceán térségé­ben már három jelentős hadi­tengerészeti taktikai támasz­ponttal rendelkezik. A TASZSZ kommentátora megállapítja: sajnos, az elnö­köt helytelenül tájékoztatták. Az Indiai-óceán térségében ugyanis egyetlenegy szovjet haditengerészeti támaszpont sincsen. A hírmagyarázat így folyta­tódik: ezzel összefüggésben ta­lán érdemes említést tenni W. Colbynek, a CIA igazgatójá­nak legutóbbi beszámolójáról, amelyet a szenátus katonai bi­zottságának adott. A New York Times jelentése szerint Colby a szovjet katonai jelenlétet az Indiai-óceánon „viszonylag csekélynek” minősítette és an­nak a véleményének adott ki­fejezést, hogy az Indiai-óceá­non tartózkodó szovjet erők végső szintje attól függ, hogy az Egyesült Államok milyen erőket irányít ebbe a térség­be. A New York Times szerint a CIA igazgatója tájékoztatta a Szenátusi bizottságot, hogy a Pentagon 29 millió dollárt kért Diego Garcia kikötői és repülő­téri berendezéseinek kibővíté­sére. A Pentagon elképzelése szerint a szigeten jelentős ha­ditengerészeti támaszpontot hoznak l­étre. Hatalmas repülő­teret szándékoznak építeni amely nehézbombázók fogadá­sára is alkalmas lesz. Ezenkí­vül üzemanyag- és lőszerrak­tárakat építenek a haditenge­részet részére és laktanyákat a személyi állománynak. Az amerikai hadügyminisztérium vezetői arra számítanak, hogy ennek a támaszpontnak a lét­rehozásával duplájára emelhe­tik az amerikai tengeralattjá­rók tartózkodási idejét az In­diai-óceánon. A haditengeré­szeti támaszpont építését 1976- ban szeretnék befejezni.­­ (Koppenhága, TASZSZ) Reykjavikban véget ért az Északi Tanács külügyminisz­teri értekezlete. A kétnapos találkozóról kiadott közlemény szerint a tagállamok, Dánia, Norvégia, Svédország, Finnor­szág és Izland fontos szakasz­nak tartják az európai bizton­sági és együttműködési érte­kezletet az enyhülési folyamat továbbvitele szempontjából.­­ (Bonn, TASZSZ) A Né­met KP vezetőségének elnök­sége nyilatkozatot adott ki ab­ból az alkalomból, hogy 35 évvel ezelőtt, szeptember 1-én robbantotta ki a hitleri fasiz­mus a második világháborút. 100 (Ottawa, AP) Az ameri­kai hatóságok visszaengedték Kanadába Ronald Anderson katonaszökevényt, akit az USA határőrei nemrég kanadai te­rületen elfogtak és visszahur­­coltak az Egyesült Államokba. A 31 éves férfi 1963-ban meg­tagadta­­a vietnami háborúban­­való részvételt és Kanadában jel­enedett le.­­O (Wellington, AP) Szív­­bénulás következtében egy wellingtoni kórházban szom­baton elhunyt Norman Kirk új-zeriak­i miniszterelnök. O (Tokió, AFP) A japán kormány megszüntette a ta­valy december 22-én életbe­­ öntetett ,.kőola­j-szükségálla­­­matot m­eg szabaddá tette a kő­­olaj- és energiafol­vasztást. híg (Belfast, UPI) Hatalmas robbanás rázta meg Belfast központját péntek este. Vasárnap, 1994. szeptember 1. h­almok műh­elyében Hullottak még a bombák Észak-Vietnam egéből, amikor az álcázott terepjáró — mint csaknem minden nap — odagördült az Újraegyesítés szálloda elé, hogy útnak indít­son az aznapi programra. Ez­úttal iroda fogadott az apró csészékben kínált illatos teá­val, mosolygós és megfontolt mérnökember köszöntött. Csakhamar bemelegedtünk be­szélgetésünk témájába. Álom­országba csöppentem a háború kellős közepén. Tervezőirodá­ba, a jövőt dédelge­ők közé. Három éve bombázták az amerikaiak Hanoit és a nagy­városokat, négy év volt még hátra a fegyvernyugvást hozó párizsi egyezményekig. A ter­vezők ezt nem tudták. Ők csak azt a megbízatást kapták az állam vezetésétől, hogy engedjék szabadjára képzele­tüket, rajzolják le mindazt, ahogyan hazájuk városi köz­pontjait a háború után látni szeretnék. " Így élénkült meg papiroson a Selyem utca, ame­lyen akkor nagy ritkán végig­döcögött egy-egy zsúfolt villa­mos, így zöldellt a Nemzeti Park illúziókban és tervezge­­tésekben. Elvittek a vendéglátók a dzsungelbe is. Többszáz kilo­métert kellett beautózni több napon át, közben idegtépő éj­szakák a folyópartokon, komp­ra várva, amíg a híd helyett átvergődtünk. Időnként a sötét égbolton fölvillantak az ameri­kai bombázást előkészítő jel­zőrakéták, előttünk és mögöt­tünk a gépkocsisorban muní­ciót szállító több tonnások. Aztán mindenért kárpótolt az őserdő. Tavaszelő volt, még nem esős évszak, de szitált a bőrig hatoló vermet, fülledt avarszag a fák egzotikus aljnö­­vényzetéből. Lábikránkra vas­tag viharvászonból védőt kap­tunk, hogy a csúszó-mászó pió­cák százai ne döfhessék belénk szívóikat. Fáradságos kapasz­kodó, de fönt megint a nyuga­lom szigete. Mezőgazdasági kutató intézet, A kis ‘ ház teraszát) pok­rócokban­ burkoltan ültek a fiatal tudósok, szürcsölget­ték forró teájukat Csupa vietnami, mégis micsoda Bá­bel! A soknyelvűség csön­des, de rendszerezett műhelye. Mindenki előtt orosz, német, bolgár, kínai vagy magyar szö­vegű könyv, fordítottak. Mező­­gazdasági szakmunkák, ha majd beköszönt a béke, mit érdemes, mit kell termelni a földeken a rizs mellett, milyen zöldségek honosíthatók meg, hogyan lehet sokszínűbbé tenni a vietnami ember táplálkozá­sát. Az egyik Nguyen,­­olyan gyakori, mintha a magyar Ko­vács lenne) éppen Növényha­tározót forgatott. Egerben ta­nulta meg nyelvünket. Társa, Guten Taggal köszöntött, a harmadik asztaltól valaki Bon­jourral állt föl, mint egy nem­zetközi túra régi ismerősei. Ezek az amatőr nyelvészek egyaránt értették a mélyszán­tást és az igeragozást. Itt fönn, a magaslat csöndjében hábo­rús szolgálatot teljesítettek. Il­letve béke­szolgálatot. Nekik is a jövőt kellett elképzelniük. T­alálkozni lehetett ilyen emberekkel százával, bár­merre is járt a Vitnami De­mokratikus Köztársaságban az utazó. Az újságíró arról ábrán­dozott, milyen nyugalmas lapot szerkeszt majd, a költő — egyébként Ho Si Minh szemé­lyi titkára — rímeket csenge­tett. E bambuszfás tájakon le­het megtanulni igazán, hogy az ázsiai mosoly és türelem mö­gött milyen békevágy rejtezik, micsoda intelligencia, hajlam és hajlékonyság mindennek a befogadására, átvenni és átül­tetni, amit csak lehet. Magyarázata ennek a béke­szomjúságnak természetesen a múlt és a jelen. Hány olyan nemzet él még a világban, amelynek osztályrészéül 1945. óta csak kevés derűs esztendő jutott, többségében , a küzdés és romeltakarítás. Megérteni valóban csak akkor lehet, ha valaki maga látta a Vörös fo­lyó partján az üszőkké égett bambuszházat, és másnap mel­lette a füstösszemű, kemény vietnami parasztot, amint már­­ ismét cövekelt, falat húzott, és csakhamar "készen állt az új ot­thon. Esetleg annak a tuda­tában, hogy néhány nap múlva kezdheti elölről, ha fölharsan a hangszövőt van a Mai Baj Mi, a légiveszély jele, és fölbukkan­nak az égbolton az apró ezüs­tösen csillogó pontok. Újra kezdeni, és újra a végére jut­ni. Ho Si Minh néhány éve nincs már, de él legnagyobb műve, talán az államnál is maradandóbb hosiminhi nem­zedék, amely évszázados alko­tás, mint az őserdő szívós fái. Azt lehetne mondani, hogy mindez huszonkilenc éve szüle­tett, 1945. szeptember 2-án. De nem, ez a nap is inkább állo­más és következmény volt in­kább, határkő és nem kezdet. Igaz, ez a szeptember 2-a a demokratikus Vietnam létre­jöttének napja, ekkor hangzott el a Függetlenségi Kiáltván Mégis, ennek előtte mennyi esztendő a dzsungelben, mennyi lelményes katonai vállalkozás, a Vietminhnek már micsoda történelmi múltja. És utána meg mennyi újabb megpróbál­tatás. Ezeken keresztül ivódott vérébe ennek a hosiminhi tör­ténelmi nemzedéknek a sza­badság és függetlenség eszmé­jének nagyszerűsége, olyan­ ez neki immár, mint az oxigén. Élni kell érte, de ha kell, meg­halni is érdemes. Vietnam szí­vósságát mindenütt, nemcsak a csatatereken, hanem a diplomá­ciában és a politikában is ez a szabadság- és függetlenség­­szomj magyarázza. A megpróbáltatások a jövőre is megedzenek. Az álom­műhelyek tervei esztendők óta készek, az újjáépítéshez nyom­ban hozzá lehetett fogni, a raj­zok rögtön valóra válhattak. Persze nem egészen úgy, aho­gyan a papíron fölvázolták őket. Esztendőkbe telik még, amíg a Nemzeti Park árnyai enyhet adnak a pihenőknek, amíg a Selyem utcán végig hömpölyög az elképzelt forga­lom, amíg kitűnik, milyen nö­vény jó még a bivalyszántotta földeknek. Az álmok testté vá­lását nemcsak az nehezíti, hogy a valóság mindig bonyolultabb a képzeletnél, de a politika is. Fölidézni különösen időszerű ez most.­­áruskor ez,illúzió elan­­dalíthatja a világot. Első oldal mintt ritkább Vietnam a világlapok hasáb­jain. ..Lapalyi jegyzetnek" mondta Henry Kissinger, mi­után átvette a s­obel-békedíjat és a State Department irattá­rában nyugszik a bőrbe kötött párizsi egyezmény. De ez a .,lapalji jegyzet” még ma is tízezrével gyilkolja az embere­ket a demilitarizált övezettől délre, falvakat rombol össze, és ugyanúgy maroknyi üszök marad bambuszkunyhókból, mint néhány éve még Északon. A francia Jean-Claude Pomon­­ti könyve „A vietnami lét szenvedélye" kegyetlen hír­adás ebből az átmentett pokoli világból, amelynek ocsmány megőrzését egyetlen alantas szándék igazolja: az Egyesült Államok fenntartja mások kín­jaiban fogant szövetségesének, a saigoni Thieu-nek rendsze­rét, még azon az áron is, hogy a figyelmét másfelé terelt vi­lág tudata mögött vagy alatt további százezrek lesznek a há­ború áldozatai. Az északi álmok valóra vál­tásának késleltetését ez a pro­longált háború is magyarázza. Van valami Vietnamban, amit Európa teljes egészében máig sem értett meg, vagy kényel­mesebb nem megértenie. Az a szabadság- és függetlenség­­szomj, amely 1945. szeptember 2-án szocialista államisággá változott, nem állhat meg dip­lomaták kreálta demarkációs vonalaknál, nem veheti tudo­másul egy nemzet k­ettészelé­­sét. Hanoiban senki sem gon­dol arra, hogy az 1954-ben el­vetélt egység máról holnapra létrejön. Bölcsen évtizedeket adnak neki. De, hogy az évtize­des ígéret valóra váljon, Délen is meg kell teremteni az em­beri igazságosság és tisztelet mdszerét, maguknak a vietna­miaknak kell rendelkezniük sorsukkal. A türelem ebben is az idő­ben bízik, és a harcos áll­hatatosságban. A hosiminhi nemzedék nem északi kivált­ság. Az eszmék Délen is élnek, megtermékenyülnek. A hu­­szonkilencedik évforduló a Vietnami Demokratikus Köz­társaság állami ünnepe. De 1945. szeptember 2-án, Hanoiban, a Ba Dinh téren, a függetlenség kikiáltásával en­nél sokkal több szü­letett. Várkonyi Tibor

Next